Gál Zoltán György: A vidéki Anglia - Peak District és Kelet-Anglia - 2006. június

Idén júniusban egy hetet töltöttünk barátainknál és velük a Midlands-en és Kelet-Angliában. Néhány élményt érdemes megosztani a T. Olvasókkal, úgy gondolom.

Repülővel utaztunk, sajnos ezt megjártuk: az odafelé úton a járat 5 órát késett, viszzafelé (Luton-Budapest) a járatot az EasyJet nemes egyszerűséggel törölte. Küldtek erről ugyan e-mail-t (36 órával előtte), de azt nem feltétlen olvassa az emberfia szabadságon. Az automatikus járatinfó rendszert meg elfelejtették frissíteni, úgyhogy előző esti érdeklődő hívásomra közölte a Luton-i reptér: persze, van reggel 6:40-es járat Budapestre. Én meg elhittem.. Hát nem így lett. Feleség, gyerek, motyók reptéren, EasyJet meg közölte: oldjuk meg, majd térítenek. Másnapi járat tele, aznapi Krakkó, Varsó, Rijeka, Ljubljana, Prága tele, Pozsony törölve....nem sokat lehetett tenni. A térképen böngészgettünk a pultban álló hölggyel: azt se tudta szegényke, hol van Budapest.

Szerencsére volt hely a Stanstead - (másik londoni reptér) - München gépükre potom 11 óra múlva. Jellemzően a focicvébé idején Németországba menő járatot nem merték törölni. Ebben bízva (bejött) áttetettük magunkat. A többiről meg majd nyújtsuk be számlát, mondták.... reménykedtem. Az a gép meg egy fél üzemképes légkondival (az adja a kabinnyomást) párezer méteren kúszott át a kontinensre. Mármint hogy lejjebb lehessen hamar ereszkedni, ha az az egy légkondi is elmenne. Münchenből meg aztán tegyünk, amit akarunk. Se EasyJet pult, se pesti járat. Mi szerencsére tudtuk, hogy lesz vonat. Lett is az éjjeli Kálmán Imre expressz, úgyhogy potom 24 órás késéssel hazaértünk. Mindez némi kis kajával plusz 85 ezer magyar fityingünkbe került. Költségeinket hiánytalanul megtérítették, és udvariasan bocsánatot is kértek.

Tanulság:
1) sosem érdemes kora reggeli (06:50), vagy késő esti (19:50) gépre foglalni a fapadosoknál, mert könnyűszerrel törölhetik, ha "csak" 30-40 utas van a 180 székes gépen. Inkább elviszik, amelyik járat tele van.
2) Meg ha törlésre kerül a sor: jó ha az ember tudja, merrefelé lehet még hazajönni (hová van Budapestről legalább napi 1 közvetlen vasúti összeköttetés), és gyorsan javaslom felugrani valamelyik másik gépre. Mert ha akarják, visszafizetik az árat (nekük a három jegy hazafelé össz. 35 e Ft volt, abból a taxi épphogy bevisz Londonba :)
3) Jó, ha van az ember kártyás számláján némi tartalék (vagy legalább hitelkeret)
4) És tessék használni az internetes kioszkokat a reptereken, és nézni a menetrendeket, gyorsan cselekedni (sajnos ehhez muszáj a nyelvtudás).

Szóval: ha egyszer már (egy kies vasárnap hajnalon 4:15-kor) Luton-ban: irány az autókölcsönző (a termináloktól Angliban általában ingyenes kisbusz jár a telephelyre). Volt foglalásunk az Avis-nál, ők szegények nem várták meg a késve érkező gépet (üzlet ugrott). Le se kellett mondani, nem kértek előleget se. A Hertz viszont nyitva volt, egy magyar srác dolgozott ott (innen is üdv neki és kösz a gyors segítséget!) és rögtön jó ajánlatot adott. Ki is vettünk egy Grande Puntó-t.

Angliában olcsónak mondható az autókölcsönzés: egy B kategóriás (Corsa, Fiesta, Punto) kocsi egy hétre 105 Font körül van. És mindig teljesen új, pár száz km-es (pardon: mérföldes) kocsit adnak, gyakran upgrade-elnek nagyobb kategóriára. Persze ez a díj 200 e Ft körüli önrészt feltételez töréskár esetén (50eFt önrésznél a kocsibérlet 185 Font lett volna) - de hát "kockázat nélkül nincs rizikó". Persze rögtön "eladnak" az embernek egy ún. "teletank opciót" - azaz egy tank benzint majdnem kétszeres áron. De ha teletankolva viszed vissza a kocsit (a reptereken mindig van benzinkút), ezt a pénzt visszateszik a számládra. Ez volt a gyakorlat Cípruson is 8 éve, mikor ott jártunk.

A magyar bankok Visa Electron, Mastercar debit- és hitelkártyái símán és gyorsan használhatók bárhol. Persze 5 Font alatt nem szeretik, ha fizetsz vele, jobb mindig rákérdezni.

A jobbkormányos autókkal "balra hajts" mellett nem különösebben nehéz a vezetés; meg persze kell szokni a kocsi bal elejét (járdázás veszélye). A váltó, a pedálok kiosztása ugyanaz. Kis utcákba bekanyarodáskor, körforgalomba behajtáskor, balkezes elsőbbség (itt ugyanis ilyen van) megadásakor figyelni kell úgyszintén.

Néhány csemege abból, amit mi láttunk:

A Peak District nem igazán "hegycsúcsok vidéke", amint a neve sugallja. Egy Sheffield és Manchester közt elterülő, kb. Pilis - Bakony jellegű, igen szép táj, rengeteg kirándulóval és jómódú lakosokkal (itt az ingatlanárak igen magasak). Sok hegyet, dombot erdő borít (Angliában oly szokatlan módon). A völgyek mélyek, és az egész olyan "nice rolling landscape", ahogy ők mondják.

Érdemes megtekinteni Bakewell-t (ódon mezővároska, öreg hidakkal a Wye folyócskán és templommal), Buxton-t (Bath-hoz hasonló fürdővároska, ha valaki járt arra, csak sokkal kisebb - termálvize van, meg operaháza :) bár ez utóbbi inkább olyan Thália/Operett-féle műsort ad). Nagyon szép ódon hídja van még Ashford-in-the-Water-nek. Igéretesek (bár mi azt nem láttuk) a Peak északi részén (ezt a vidéket High Peak-nek hívják, míg a délit White Peak-nek), Castleton mellet található cseppkőbarlangok (http://www.speedwellcavern.co.uk) és gyönyörű a Chatsworth House. Ez a brit ún. stately home-ok (mondjuk kb.: főúri kastélyok) egyike, amelyet (bár a házigazda bent lakik) borsos belépti díjért meg lehet tekinteni (http://www.derbyshireuk.net/chatsworth_house.html). Itt fényképezték (részben) a legutóbbi Büszkeség és Balítélet (Pride and Prejuidice) című - Jane Austen könyvéből készült - filmet is.

A közelben (Matlock és Bakewell közt) található a Haddon Hall, egy ódon uradalmi kastély is.

Ha valaki szeret biciklizni, a Peak erre ideális terep. Ugyanis a régi vasútvonalakat felszámolták és - bár az alagutakat lezárták, de - a viaduktokat és töltéseket bicikliutakká alakították. Annak ellenére, hogy a terep hegyes-dombos, ezek az utak alig emelkednek, bejárható rajtuk a táj. A legnevezetesebbek egyike a Tissington Trail, mely Ashbourne-től északra kezdődik. A Monsal Head-i viadukt is gyönyörű, Bakewell-től északra.

Sheffield a legközelebbi város, ezen mi átutaztunk, és kétnapos kirándulást tettünk Yorkshire-be. Mindenkinek javaslom (brit sógorom tanácsára mi sem hagytuk ki és nem bántuk meg) a Beverley-i katedrálist (http://www.beverleyminster.org/) - kőből faragott emberfejek minden egyes (több száz) oszlopfőn - kicsit olyan, mint a Juraj Dalmatinac szobrász által faragott katedrális Sibenik-ben, Dalmáciában - csak ott kint vannak a fejek :).

És persze York: talán a világ legnagyobb gót katedrálisa (és biztos a legnagyobb ilyen Nagy-Britanniában), amit mi láttunk. Kihagyhatatlan. Maga a szentély a faragott kórussal is jó Mátyás- templomnyi, vagy gyulafehérvári székesegyháznyi méretű. Ilyenkor mindig hálás szívvel gondolunk a 150 évnyi török hódításra, meg hogy mi maradt nekünk magyaroknak a gótikából utána (:

Yorkban érdemes megtekinteni a Vasúttörténeti Múzeumot (National Railway Museum) - a belépés ingyenes! (http://www.nrm.org.uk/home/home.asp). És a Yorvik Viking Múzeum is nagyon érdekes (méregdrága belépő) - bemutatja a város alatt feltárt viking település (a neve: Jorvik) életét a 800-as évekből (http://www.jorvik-viking-centre.co.uk/). A városfalakon tett séta a katedrális látképével pedig feledhetetlen.

Aki Angliában jár, szállásul ajánljuk figyelmébe a Holiday Inn hoteljeit (http://www.ichotelsgroup.com/h/d/hi/925/en/home),
a Travelodge láncot (http://www.travelodge.co.uk/)
és a Travel Inn szállodáit (http://www.premiertravelinn.com/pti/home.do).
Ezekben 50-55 Fontért (magánháznál ez könnyen 70-90 Font és kiszámíthatatlan minőségű) egy háromtagú család simán megszállhat egy éjszakára, a reggeli nem kötelező, de 4-7 Font plusz fejenként. Mi teszteltük őket, tiszták voltak és kellemesek. Általában a városok szélén, a főutak mellett találhatók.

A városokba a bejutás egyébként munkanapokon nem könnyű, de majd' mindenütt vannak P+R (parkolj és utazz) sémák: vagy a parkolás ingyenes és a centrumba bejáró busz kerül 1-2 Fontba (retour), vagy a parkoló ennyibe és a busz ingyenes. Ezeket mindig számos tábla jelzi az utak mentén. Jobb, mint állandóan parkolóhelyet lesve keringeni és rohanni vissza, mert lejárt a jegyünk.

Láttuk még azután - Derby várostól északra - a Denby-i agyagedény-gyárat és múzeumát (http://www.denby.co.uk/). Olyasmi, mint nálunk Hollóháza - és a 6.50 Fontnyi látogatásban benne van a kézzel festés, a mázba mártás. Csak azért kell fizetni, ha ki akarod égettetni, amit festettél. Elküldik postán is, tízegynéhány Font az ára.

Az utolsó dolog, melyet meg kell említeni, a csatornák és a hobby, amely ezekhez kapcsolódik: a "canal boating". Angliát, de Wales-t is behálózzák a XIX.században ipari (ha jól tudom, szén-, tégla- és kőszállításra készített) keskeny csatornák, melyeken lóvontatta bárkák jártak.Az idő elmúltával ezeket a csatornákat ma szabadidős célokra használják: az emberek: fémből készült, ma dízel hajtotta keskeny hajókon (ún. narrow boat, kb. 2.5m széles, 20 méter hosszú, gyakran diszes,szépen festett bárkák) hajókáznak, zsilipelnek rajtuk. A zsilipek olyanok, mint 120 éve: kézzel nyitható, zárható fakapuk. Ezek azért kellenek, hogy a terepszint-különbségeket a csatorna leküzdje. Néha 6-8 zsilip-pár követi egymást. Gyakran persze több km. hosszú alagutak is vannak a csatornákon - régen itt a hajósok a rakomány tetején, háton fekve, az alagút mennyezetén "lábalták át" a bárkákat (a lovak féltek az alagútban). Ma úgy megy a dolog, hogy a családfő kezeli a dízelt és navigál, anyuka és a gyerekek ugrálnak ki-be és kezelik a zsilipeket :). A víz-utánpótlást természetes vízfolyások (patakok) bevezetésével biztosítják. Ahol a régi országutak keresztezik a csatornákat, 100-200 éves pub-ok üzemelnek, meleg ételt, sörellátmányt biztosítva a megfáradt hajósnépnek.

A leghíresebb csatorna a Grand Union Canal - ez átszeli fél Közép-Angliát. Mi a Stoke Bruerne-i zsilipet látogattuk meg (http://www.btinternet.com/~tonypickford/gg/stbru.html). Nagyon hangulatos volt figyelni, ahogy a hajók átzsilipelnek.

Remélem, hasznos és érdekes adalékokkal szolgálhattam az Olvasónak.

Gál Zoltán György