Ruzsinszki Zita: Ahová vissza kell menni – Phnom Penh, Siem Reap, Angkor – Kambodzsa – 2008
Az indokínai körút befejező részében ismét egy különleges világot ismerhetünk meg. A történeti háttérrel fűszerezett beszámolót látványos képek illusztrálják
Indokínai körútunk utolsó állomása Kambodzsa volt. Saigonból a repülőút kb. 40 percig tartott Phnom Penhig. Kambodzsába a vízum 20 dollárba került, és egy fotót kellett adnunk hozzá.
A helyi irodától egy nagyon kedves és szuper idegenvezető Mr. Rith várt minket. Nagyon sok érdekes történetet mesélt, az egész ország történelmét – a kezdetektől, amikor India déli részéből népek települtek be erre a területre, és innen ered a khmer elnevezés is, egészen a Pol Pot tábornok véres hírhedt rezsimjén keresztül napjainkig. A városban megmutatta a leggazdagabbak palotáját, büszkén mutatta az utakon közlekedő szép autókat, hogy az ő városuk igen gazdag, és jól élnek az emberek.
Phnom Penh
Először a királyi palota kerületét látogattuk meg és az Ezüst pagodát, ami az 5000 darab ezüstlapocskával fedett padlóról kapta a nevét. Megmutatta a király palotáját, aki nagy valószínűséggel otthon tartózkodott, amit elmondása szerint abból lehet tudni, hogy olyankor, amikor elutazik a zászlót leengedik a palota előtt. A kis épületet, ami a király öltözője volt, melynek erkélyét úgy építették meg, hogy elefántjára ülhessen, de ma már elefántot nem látunk, mert a király is halad a korral és nem elefánt háton jár.
A király öltözője
Az ezüstpagoda
Sztupák
III. Napóleon pavilonja
III. Napóleon rezidenciája, melyet Egyiptomból hozattak ide, mivel ő nem kedvelte a helyi stílusú épületeket, és az uralkodó ezzel lepte meg.
Majd egy domb lábához robogtunk, ahol a rendőr azonnal odaszaladt és kedvesen mosolyogva mindenkit kisegített a buszból!
Voltak kéregetők is, ezért megkérdeztem a helyi idegenvezetőt, ha ő azt mondja a helyi városi lakosok gazdagok és jól élnek, akkor miért vannak kéregetők? Erre azt válaszolta, ez a saját hibájukból van, mert a kormány adott nekik földeket, de ők eladták, mert nagyon sok pénzt fizetnek a földekért, a pénzt pedig eljátszották. Olyan is van aki újra kapott földet, de azt is elkótyavetyélte, és sokkal könnyebb neki kiállni kéregetni, minthogy elmenjen dolgozni, főleg ha semmilyen iskolai végzettsége nincs, és ezért ne is sajnáljuk őket.
Ez volt Phnom Penh = Penh hegye, de ki is volt ez a Penh? 
A helyi idegenvezetőnk Mr. Rith elmesélte Valamikor réges rég az itt élő embereknek gyakran kellet költöznie az áradások miatt. Egy fiatal pár úgy döntött nem költözik, és feltelepedtek egy magaslatra, és ott kis házikót építettek. Halászatból éltek, mígnem a férfi meghalt, és a nő Penh egyedül maradt. Keményen dolgozott. Egy nap mikor tüzifáért indult, meglátott egy nagy fát, nagyon megörült neki, mert a környékbeli legtöbb fát már a többiek kivágták elhurcolták. Hazavitte a fát és csak otthon vette észre, hogy belül üreges és egy arany Buddha volt a fa belsejében. Úgy gondolta csodálatos varázserővel bír, így elkezdett hozzá imádkozni. Egyre több halat fogott, és egyre sikeresebb gazdagabb lett. A szomszédai is elkezdtek imádkozni a szoborhoz és ők is mind nagyobb szerencsével jártak üzleti ügyeikben. Persze voltak hitetlenkedők is, de előbb utóbb ők is sorra elkezdtek hinni a szobor csodálatos erejében, miután sikertelenek voltak. A környékbeliek már csak úgy emlegették a helyet menjünk Penh hegyére imádkozni, vagyis Phnom Penh-hez. A név annyira közkedvelt és népszerű volt, hogy amikor a király átette székhelyét 1431-ben Angkorból és nevet kellett adnia leendő városának, megtartotta a Phnom Penh nevet, mivel úgy gondolta a szent név szerencsét hoz majd országának és uralkodásának.
A templomban Penh szobrát is megmutatta.
 |  |
Nagyon sok szépet láttunk, és hallottunk viszonylag nagyon rövid idő alatt, és este sajnos már repültünk is tovább, Siem Reap-be, pedig itt is szívesen időztünk volna még.
Siem Reap – Angkor
A siem reapi reptéren mindenki azt fotózta, hogyan adják ki kézzel egyesével a dolgozók a csomagokat. Itt egy eléggé lekezelő beképzelt idegenvezető Mr. Boonsith várt, akit alig értettem, olyan affektálva beszélt angolul. Azzal kezdte, ő Mr. Boonshit és nem bullshit, tehát így szólíthatjuk. Ezt a kis szójátékát egyáltalán nem találtam sem viccesnek, sem barátságosnak. A hotelhez vezető úton, mutatta, merre lehetne besétálni a városközpontba, ha nem esett volna olyan sok eső, ami elönti a várost, és ezen ő nagyon jól szórakozott. Kárpótolt a Borei Angkor Hotel ami álomszép volt, és tényleg mindent igényt kielégítő. Végtelenül kedves személyzet, kristálytisztaság és nagyon finom ételek elképesztő választéka.
 |  |
 |  |
 |  |
A kb. 140.000 lakosú Siem Reap városa egyben Siem Reap tartomány fővárosa is. A városra jellemző a gyarmati és kínai stílusú építészet a régi francia negyedben és a régi piac körül. A városban Aspara tánc előadásokat tartanak. Találhatunk itt kézműves műhelyet, selyem farmokat, rizs ültetvényeket, halászfalut, és védett területet a madarak számára a Tonle Sap tó közelében. Egy pici falucska volt. 1907-ben amikor a franciák felfedezték Angkor csodálatos romjait onnantól kezdve indult folyamatosa növekedésnek. 1929-ben nyitott meg a Grand Hotel D’Angkor. Angkor csábító volt a hírességek számára is, megfordult itt Charlie Chaplin és Jackie Kennedy is.
1975-ben a lakosság nagyrészét evakuálták a vörös khmerek az ország belsejébe. Akárcsak az ország többi részében emlékeiben és az emberek emlékezetében is őrzik a borzalmas időszakot mind a mai napig. Szineiben mind a mai napig kísért a múlt a brutális Vörös Khmer rezsim uralma, Pol Pot haláláig 1998-ig. Siem Riap hosszú álomba zuhant, amiből csak az 1990-es évek közepe után kezdett ébredezni.
Ma már kétségtelenül Kambodzsa leggyorsabban fejlődő városa, köszönhető ez a világhírű Angkor romjainak, múzeumainak, és régi éjszakai piacának.
Angkor
Reggeli után elindultunk Angkor felfedezésére. Angkor, a khmer templomok ősi városa a 9. században létrejött Khmer Királyság fővárosa volt 802–1432 között. A birodalom legnagyobb kiterjedése idején magában foglalta Csenla államot, a mai Kambodzsa síkságait, valamint a mai Laosz és Thaiföld jelentős részét és a hajdani Kokinkínát, a Mekong deltáját. Az uralkodók hol megerősítették Angkor fővárosi státuszát, és tiszteletben tartották eredeti városszerkezetét, hol lerombolták, vagy a korábbiaktól elkülönülő, saját várost építettek hozzá. Először Angkor Wat templomait néztük meg. Ha valaki igazán meg akarja érteni, mit lát a falakon érdemes utazás előtt elolvasni az indiai regéket, Ramajána, Mahabharáta eposzokat. Mivel az őslakosok India déli részéből vándoroltak be ide, Kameruból innen ered a khmer elnevezés is, magukkal hozták a brahmanizmust és történelmük legszebb történeteit vésték a kőbe. Én antikvárumban leltem ezekre a könyvekre, és Máté György: Kambodzsa tájfun után című könyvére is, amit szintén ajánlok minden oda utazónak.
Angkor neve azt jelenti: „főváros”, a Vat jelentése pedig a khmer és thai nyelvekben: „templom” .A 11. századot jellemző bizonytalanság II. Szurjavarman (1113–1150 körülig) trónra kerülésével ért véget. Uralkodásának ideje a khmer kultúra aranykorának tekinthető. Ekkor épült egész Ázsia legnagyobb vallási épületkomplexuma, a Visnu istennek szentelt Angkorvat. 50 000 munkás, 5000 szobrász és kőfaragó 30 évi munkájával. Ma is működő vallási központ, fontos szerepet tölt be mind a hinduk, mind a buddhisták körében. Angkorvat rendkívül fontos nemzeti szimbólum, amely a néhai Khmer Birodalom és a mai kambodzsai nép összetartozását reprezentálja – nép nemzeti büszkeségének forrása. A templom képe számos állami jelképen megjelenik, így a kambodzsai zászlón, az állami címeren, bankjegyeken.
Angkorthom – a nagy város – az UNESCO által 1992-ben Világörökséggé nyilvánított angkori romváros része Kambodzsában. Angkorthom volt a Khmer Birodalom utolsó fővárosa, amely a 12. század végén, VII. Dzsajavarman király és örökösei uralkodása alatt épült. A város területe 9 km2. A földi mennyország vízióját életre keltő város falait öt monumentális kapu díszíti; a vizesárok fölött átívelő hidak a kapukon túl utakban folytatódnak, amelyek a város belsejébe, annak középpontjában álló Bajon-főtemplomhoz vezetnek. A templomot díszes, fedett folyosók zárják körbe, amelyek tetejéről 49 „arcos torony” emelkedik a magasba. Az enyhén ívelt ajkakkal és lezárt szemhéjak árnyékolta szemekkel megformált sejtelmes mimikájú arcok jelenítik meg a nagyvilág számára Angkor időtlen mosolyát.
 |  |
A dzsungel templom bejáratához közelítve, a helyi gájd mondta, hogy víz alatt van, nem fogunk tudni bemenni, de mi ragaszkodtunk hozzá, hogy mutassa meg.
Közöltük, minket nem érdekel a víz, átsétálunk rajta. Miután a helyi gájd látta, hogy hajthatatlanok vagyunk és mindenre elszántak, azt mondta üljünk vissza a kocsiba átvisz egy másik bejárathoz, és onnan gond nélkül be tudtunk menni. A dzsungel templom olyan fantasztikus volt, hogyha a 100 méternyi vízen kellett volna is átgázolni dacolva a fertőzés veszéllyel, akkor is megérte volna.
Dzsungel templom vagyis a Ta Prohm az angkori templomegyüttes kedvelt látványossága, mert a régészek abban az állapotban hagyták, ahogyan Henri Mouhot és francia expedíciós társai az 1860-as évek legelején, az őserdő mélyén rátaláltak. A dzsungel közepén, a fák fogságában magányosan álló Ta Prohmot az örökkévalóság aurája lengi körül.
Ta Prohm – jelentése „Brahma isten ősatyja” – VII. Dzsajavarman király (1181–1219) kiterjedt építkezési programjának egyik első, 1186-ban emelt építménye. A templom eredeti neve Rádzsavihara, királyi templom volt; az istenkirály és családtagjai halhatatlansági kultuszát szolgálta. Az épület központi alakja (Prajnaparamita, a bölcsesség megtestesítője) a király édesanyja, de a család más tagjainak emléket állító szentélyek is találhatóak benne: a templom-kolostor harmadik udvarán álló két melléktemplom egyike (az északi) a király gurujának, a másik (déli) a király idősebbik bátyjának emlékét őrzi. Ta Prohm egészen a 13. század legvégéig, Szindravarman uralkodásáig (1295–1309) folyamatosan bővült, növekedett.
Ta Prohm – Angkorvat mellett – az angkori romegyüttes egyik legnagyobb építménye. Az épületek 650 000 négyzetméter területet foglalnak el. A falak között 18 magas rangú szerzetes, 2 740 adminisztratív feladatokat ellátó tisztviselő, és 2 202 őket szolgáló asszisztens élt. A templom személyzetéhez tartozott még 615 apszara – mennyei táncosnő. A kolostor lakóinak ellátásáról a környező falvakban élő közel 80 ezer ember gondoskodott. A Ta Prohm kolostor mesés vagyonnal (arany, gyöngy, drágakövek, értékes szövetek, selymek és használati tárgyak) rendelkezett és kiemelkedő jelentőségű közügyi és vallási központja volt a kora középkori Khmer Birodalomnak
Bakheng, vagy Phnom Bakheng
Mi gyalog másztuk meg a hegyet, de az igazi kihívás a csúcson jött, veszélyesen meredek és keskeny lépcsőn kellett felmászni a tetejére, ahol már több százan igyekeztek a legjobb helyeket elfoglalni, ahonnan majd a legjobban látni a naplementét.
A Sivának ajánlott templom a 9. század végén I. Jaszovarman (889–910) király uralkodása alatt épült. A Bakheng természetes magaslaton álló „templomhegy”, az univerzum szíve, az istenség székhelye. A 650×440 méteres alaprajzú templom minden oldalán 12-12 szentély áll.
A naplementét váró szerzetesek
Mire a Bakhengről leevickéltünk teljesen ránk sötétedett. Jó lett volna, ha van egy elem lámpánk, de volt, aki készült, igyekeztünk őket követni. Visszagondolva inkább megnézhettünk volna még odalent egykét fontosabb műemléket, mivel a hegy tetejéről nem is látszottak a templomok, a fák eltakarták kellőképpen őket.
Vásárlási lehetőség lépte nyomon akad, sikerült 20 dollárért két könyvet is vennem Angkorról, amire a helyi idegenvezető kaján fintorral megjegyezte fénymásolat. Nekem nem tűnik annak a fényezett lap örültem, hogy ennyiért megkaptam az egyenként 25-30 dollárba kerülő könyveket. Persze alkudni kell mindenhol. A borravalót itt is elvárják mindenhol, mindenkor, mindenért. Nem árt egy dollárosokat a zsebünkben tartani. Kisgyerekek itt is árulnak karkötőket és mindenfélét, és elég nehéz ellenállni nekik, hogy ne vásároljunk össze mindent. Már mosolyogva kérdezgettük egymást, tényleg szükséged volt arra, vagy szociális okokból vetted meg.
A hotel medencéjében este egy csapat moszkvai turistával beszélgettem. Elmondták, hogy Kambodzsában először járnak, és másnap majd léghajóról akarják megnézni Angkor romjait, és mennek tovább pár nap múlva a vietnámi tengerpartra, mert évek óta oda járnak pihenni és nagyon szeretik. Később pár gyerkőc érkezett a medencébe. Megtudtam, hogy ott laknak Siem Reapbe és az apukájuk ott dolgozik a hotelben, így el szoktak jönni, strandolni. Nem nagyon beszéltek még angolul, – mivel még akkor kezdték tanulni az iskolában – így a beszélgetés inkább arra irányult, hogy igyekeztek szavakat megtanítani nekem, és ezen jókat nevettünk.
Egy nap Angkor megismerésére nem elég, de talán még 6 nap sem lenne az. A látványt feldolgozni, nemhogy azonnal nem lehet, de még hetekkel később is nehéz. Másnap sajnos el kellett indulni haza, nagyon jó lett volna több időt Angkorban tölteni és mélyebben megismerni a titkokat. Ide még valahogyan vissza kell mennem életem párjával is, még nem végeztem…
A reptéren nem kis küzdelemmel, de el tudták intézni, hogy Bécsig küldjék a csomagjainkat, kb 1 órát küzdöttek, többször vonalkódot nyomtattak, ám sehogyan nem akart rákerülni a Bécsi reptér betűkódja, de nagyon kedvesek voltak, és még azt is felajánlották, ha van kedvünk, nem kell várakozni a reptéren, mert éppen indul egy gép Bangkokba, és hely is van számunkra. Így elhagytuk Kambodzsát, Bangkokban és Dohában kellett átszállnunk és végül megérkeztünk Bécsbe.
Ruzsinszki Zita
Még több fotó és részletesebb adatok: http://zitatomiazsiaban.gportal.hu/
A szerző további írásai Az Útikalauzban
Ruzsinszki Zita: Ahová vissza kell menni – Phnom Penh, Siem Reap – Kambodzsa – 2008
Ruzsinszki Zita: Délkelet-Ázsia legérintetlenebb városa, Luang Prabang – Laosz – 2008
Ruzsinszki Zita: Nyolc nap Vietnámban – Hanoi, Halong-öböl, Hué, Danang, Hoi An, My Son, Saigon – 2008
Ruzsinszki Zita: Ukrajnai kalandunk – Uzghoorod, Lviv, Kiev – 2008
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés