Ruzsinszki Zita: Látogatás a borzalmak múzeumában – HoChiMinh City – Vietnám – 2009



Ruzsinszki Zita: Látogatás a borzalmak múzeumában – HoChiMinh City – Vietnám – 2009



A következő írás más szemszögből villantja fel a vietnámi háború történetét, mint ahogy egy Rambo- vagy Chuck Norris-filmből megismerhetjük. Elolvasását csak azoknak ajánljuk, akik felkészültek a legbrutálisabb kegyetlenségről szóló történetre, képekre


Második vietnámi körutam alkalmával ellátogattunk a Háborús emlékmúzeumba. Sok sérült emberrel találkoztam addig is az utcákon, sok szétlőtt műemléket láttam, amin keresztül megérintett a háború borzalma, de a múzeum hatása minden addigit felülmúlt. Fotókon látni az iszonyatos pusztítást az emberek között, a fegyvereket, a kínzó eszközöket egészen közelinek hozta a történelmet.


Miért történt? Sokan teszik fel a kérdést, és vannak magyarázatok, na persze a “dominó elmélet”, de ami ott történt, arra nincs mentség.
Az első indokínai háború a francia gyarmati hadsereg és a Ho Chi Minh vezetése alatt álló Viet Minh, más néven a Vietkong csapatai között zajlott 1946. december 19.-től és 1954. augusztus 1.-ig. Aminek oka az volt, hogy a II. Világháború végén, amikor is az itt állomásozó japán hadsereg kivonult Indokína területéről Franciaország, mint győztes hatalom vissza akarta szerezni gyarmati területeit. Mivel tárgyalásos úton nem sikerült a gyarmat visszaszerzése, ezért vonult be a francia hadsereg és ekkor találkozott szembe Ho Chi Minh erőivel.
1954-ben az addigi francia kormány, amelyik gyarmatiért háborúzott megbukott, és egy új háború ellenes vezető került hatalomra, aki ígéretet tett arra, hogy rövidesen kivonja csapatait.
1954. július 21-én aláírták a genfi egyezményt, miszerint a franciák elismerték Vietnám függetlenségét, és kettéosztották az országot a 17-ik szélességi fok mentén. Ez után északon HoChi Minh vezette Viet Minh csapatok, délen pedig a franciák által támogatott és irányított Bao Dai egykori császár uralkodott. A genfi egyezmény aláírásakor az elnök egy addig ismeretlen tábornokot Diemet nevezte ki a déli országrész miniszterelnökének. Diem választási csalással magához ragadta a hatalmat és ki kiállította a Vietnámi Köztársaságot. Véres megtorlások korszaka következett, aminek sok buddhista szerzetes is áldozatává vált…
A második indokínai háború tulajdonképpen az első folytatása. 1957-től 1975-ig, szűkebb viszonylatban az ebbe való közvetlen amerikai katonai beavatkozás 1959-1973-ig tartott.
A háború alapvetően Vietnam újraegyesítéséért folyt, amely során, ideológiai alapon Kína és a Szovjetunió a kommunista Észak-Vietnamot, míg az USA Dél-Vietnamot támogatta.








Természetesen mi sem maradhattunk ki az ügyből


A szárazföldi hadműveletek nagyobbrészt Dél-Vietnamban, továbbá Kambodzsa és Laosz határ menti területein folytak. Észak-Vietnam felett ugyanekkor légi háború dúlt.



Nagyobb térképre váltás


A vietnámi háború legborzalmasabb eseménye, a My Lai-i vérengzés (vagy más néven My Son) 1968. március 16-án történt. Ezen a napon az amerikai tengerészgyalogosok 500 civilt – főleg csecsemőket, gyerekeket, nőket és öregeket – mészároltak le a faluban.







My Lai vérengzés 1968 My Lai vérengzés 1968

My Lai vérengzés 1968


A képeket az amerikai katonákat kisérő haditudósítók készítették


HoChiMinh City város szívében van egy múzeum, melyet 1975 szeptemberében nyitottak meg a “Ház az amerikai imperializmus és egy bábkormány háborús bűnei bemutatására” néven. Később már csak az amerikai háborús bűnök múzeumának hívták és végül 1993-ban kapta mai nevét az amerikaiakkal való kapcsolatok normalizálása érdekében.


Egyszerű épület, a belépő jegy pedig nincs 1 dollár. Az udvaron harckocsik, fegyverek és a fa alatt körben a helyi idegenvezetők. Ők nem mennek be a turistákkal a múzeumba, kint várnak mindenkire mosolyogva. Az ok nem lustaság, vagy kényelmesség, hanem előírás, amit javasolt minden vietnámi idegenvezetőnek betartani. Ne menjen be a múzeumba, és ne kommentálja a képeket.
Mielőtt beléptem, csak sejtésem volt róla, miért hozták ezt a szabályt. Az idegenvezetőnk Vinh elmondta, azért nem lehet, mert esetleg olyan érzelmek rohanják meg a vietnámi idegenvezetőt, hogy olyasmit találna mondani, ami nem lenne helyénvaló. Az udvarról a múzeumba lépve, messziről láttam a fotókat a falon, nagy levegőt vettem és elindultam. A múzeumban körben tematikusan helyezkedik el 8 szoba.
Körbejárva a fotók mellett kiállítottak fegyvereket, lövedékeket, bombákat a fotókon pedig bemutatták a pusztítást, amit okoztak.










Fegyverek, hadieszközök a két indokínai háborúból


Az amerikai hadsereg a vietnami háborúban lombtalanítószerként vetette be, az Agent Orange nevű gyomirtószer keveréket, amelynek egyik fő gyártója a Monsanto volt. Nevét arról a 210 literes, narancssárga csíkos hordóról kapta, amelyben a szert szállították. Az esőerdőkre kiszórt lombtalanító, amelynek gyártása során mérgező dioxinok keletkeznek, több tízezer Vietnamban harcoló amerikai katona rákos megbetegedését okozta, de a helyi lakosság körében is súlyos születési rendellenességeket okozott és okoz mind a mai napig. A Monsanto ebben az esetben is megtett mindent, hogy eltitkolja a dioxinokon káros egészségkárosító hatásait, s elkerülje a felelősségre vonást. A vietnami veteránok által indított perek során derült ki, hogy a Monsanto tudatosan meghamisította a dioxinok egészségügyi kockázatait vizsgáló jelentéseket és a cég összefonódott a legmagasabb döntéshozói körökkel.


A vietnami háborúban korábban szolgált amerikai katonák által indított perben a Monsanto lett a fő vádlott. A volt katonáknak sok kóros tünetük volt s ezeket az alkalmazott gyomirtóval való kapcsolatuknak tulajdonították. 1984-ben a felperesek elérték, hogy a hét vegyi gyártól 180 millió dolláros kártérítést kapjanak, a bíró úgy ítélt, hogy ennek 45,5 százalékát a Monsantónak kellett fizetnie. Egyetlen vietnámi sem kapott kártérítést…


A vegyi anyagok okozta pusztítás a Ca Mau félszigeten jól látható, még a fekete-fehér képeken is a mangrove erdők pusztulása.


Agent Orange nevű gyomirtószer vietnámi hatása


Agent Orange nevű gyomirtószer vietnámi hatása



A vietnami háború alatt több mint 79 millió liter Agent Orange-t permeteztek szét. A háború utáni vietnami kormány becslése szerint 4,8 millió lakos volt kitéve az Agent Orange hatásainak, amely 400 000 ember halálát és 500 000 torzszülött gyermek születését okozta. Ezek statisztikai adatok, a valóság sokkal sötétebb képet fest.


Vietnam lakosai a mai napig érzik az Agent Orange hatásait: a szer bekerült a táplálékláncba, amelynek az emberi következményei aggasztóak. A vegyszer súlyos bőrbetegségeket, valamint tüdő-, gége-, és prosztata-rákokat okozhat. Az Agent Orange permetezési területein született gyermekek számos egészségügyi gonddal küzdenek, mint értelmi fogyatékosság, sérvek, sokujjúság vagy hiányos végtagok, prosztatarák, a légzési rendszer rákjai, a többszörös mielóma a csontvelő rosszindulatú daganatai, a II. típusú cukorbetegség, a Hodgkin-kór daganatos megbetegedés, a lágyszövetes szarkóma, a klórakné, a profíria kutanea tarda, a perifériális neuropátia, a krónikus limfocitális leukémia, valamint újszülötteknél a nyúlszáj is.


Külön teremben voltak kiállítva a sérült nyomorék gyermekek fotói, nem én voltam az egyedüli, aki megtorpant az ajtóban és nem bírt bemenni… így a legszörnyűbb fotókat nem tudom bemutatni, csak ami a többi teremben ki volt állítva.








Agent Orange Vietnám



Már a végén jártam, amikor megjelent Vinh, mondtam neki mostmár teljesen megértem, miért van ez a rendelet az idegenvezetőkre. Vinh-nek fontos volt, hogy minél jobban megismerjem a történelem szörnyű részleteit, és azt mondta a “tigris ketrec” eredeti másolatába bejön velem.
Itt szeretném Vinht ajánlani minden Vietnámba utazónak, aki egy lelkes mindenről tájékozott, naprakész idegenvezetőt szeretne vezetőül.








Az idegenvezető és a tigris ketrec bejárata a múzeum udvaráról


Ez tulajdonképpen a tökéletes másolata az úgynevezett Tigris Ketrecnek, ami Saigon tartományhoz tartozó Con Dao szigeten építettek fel a Dél Vietnámi kormány, Diem uralma idején. Speciális börtön volt ez a makacs politikai foglyok számára, ahol különös figyelmet szenteltek rájuk. Az eredeti helyszínen 120 ketrec volt, melyek mérete: 2,70 x 1,50 x 3 méter.








A forró évszakban 5-14, a téli évszakban pedig 1 vagy 2 foglyot tartottak fogva egy-egy ilyen cellában. A lábukat nehéz vas bilincsek szorították. Evést, ivást, alvást és minden egyéb szükségletüket ebben a cellában kellett végezniük. Nem volt külön mellékhelység sem. A szűk folyosókon, ha egy börtönőr valamelyik cellából zajt hallott, például: beszélgetést, köhögést, vagy akár egy szúnyog agyoncsapását súlyosan megtorolta a csendháborítást. A cella tetejéről citromsavas, vagy mocskos folyadékot locsoltak a foglyokra, a bőrüket pedig éles botokkal sebezték fel.



A cellák teteje


Nem kell nagy képzelőerő mekkora fájdalmat okozott egy citromos savas folyadék a felsebzett testen. Sok bebörtönzött súlyos égési sebeket szenvedett, sokan vért hánytak. Az étrendjük napról napra ugyanaz volt, rossz minőségű kevéske rizs és romlott hal. Naponta egy fél konzervdobozni vizet kaptak inni, amit előzőleg fürdésre és mosogatásra használtak. A víz hiánya, a szomjúság volt az igazi büntetés, főleg a nőknek a periódus napjain. Érthető, hogy miért kerültek napról napra rosszabb és rosszabb állapotba a foglyok. Ezek még csak a fogva tartás körülményei, nem tartozik a kínzások kategóriájába…


Kínzási technikák a teljesség igénye nélkül:
A grill rács használata: a felügyelő kényszerítette a foglyokat a ruhájuk levetésére, majd pedig grill rácsot kezdtek el rajta végig húzogatni és görgetni. Mivel a rácson apró lyukak voltak, pici horgokkal, a fogoly haját kitépte vérzésig, bőrét felsebezte, mivel mezítelen volt.
Ezeknek a foglyoknak speciális őrző helyiséget is kiképeztek, ami egy 27 négyzetméteres helység volt, ahová 180 foglyot zártak be egyszerre. Ezt a helyiséget szintén ilyen ráccsal fedtek le, ezen kellett feküdniük, állniuk ami borzasztóan mocskos és fertőzött volt a sok sebesülttől és ürüléktől, mindamellett újra és újra felsebezte őket. Az ide zárt emberek a legkülönfélébb betegségeket és gyulladásokat kapták el, a bőrbetegségektől egészen a bénulásig.
A mozsártörő tökéletes eszköz volt a csontok eltörésére, ezzel roncsolták a könyököt, térdet, vállakat, lapockacsontokat. Tették ezt egészen addig, amikor a szerencsétlen fogoly már vonszolni sem tudta magát a földön. Szinte minden foglyon alkalmazták a körmök eltávolítására. A fogolynak az asztalra kellett tennie az ujjait, amit addig vertek míg a körmei le nem váltak.








A botokat, és pálcákat sokféleképpen használták ezeket és speciális nevet is adtak a felhasználás módjának, mint például az “érintetlenül hagyott rizsleves” – akit így vertek meg, nem tudott levest enni. A “világ kimerültje” annyit jelentett, akit így vertek meg, az örökre nyomorékká vált, és egész további életében mozgásképtelen maradt, vagyis “pihenésre” kényszerült. Az “élet-halál” verés fajtájára a neve is utal, addig verték a szerencsétlen áldozatot amíg meg nem halt, itt nem volt esély a túlélésre.
Az ostorral való verést is tudták fokozni, amikor véresre, sebesre verték a foglyot, utána sóval, vagy chillivel dörzsölték be a bőrét, tovább fokozva fájdalmát.
Olajdob: a foglyot leguggoltatták és egy olajjal töltött dobot tettek rá, amit egy bottal addig vertek, amíg a fogoly azt nem érezte, hogy széthasad a feje, és a zúgástól meg nem süketültek. Előfordult, hogy az olaj dobot vízbe áztatták, és addig verték, amíg a fogoly vérezni nem kezdett, belső sérülések miatt.
Erős sugarú lámpát a fogoly megvakítására használták.
30-40 cm hosszú vasrudat használtak a fogak kiverésére.
A tigris ketrec szögesdrótból készült, ami olyan alacsony volt, hogy a fogoly csak feküdni tudott benne, ha megmozdult a szűk ketrecben a szögek azonnal felsebezték.



Speciális lyukas széket arra használták, hogy a fogollyal levetették a nadrágját, ráültették a székre és tüzet gyújtottak alá. Tűzzel gyakran a szájukat is szétégették, hogy a fogoly ne tudjon enni többé, ennek egyenes következménye volt az éhhalál.
5-10 cm hosszúságú szögekkel a legérzékenyebb pontokat szurkálták, mint koponya, könyök, térd, egyéb hajlatok. Számos feltáráson találtak olyan testeket, ahol a halál oka ilyen szöges kezelés volt.
A bebörtönzöttek lábikráit és térdkalácsait összetörték, két vas közé szorítva. A vérző lábba tüzes vasat nyomtak, hogy a vérzés elálljon.
A forró vizet is gyilkolásra használták, a rab arcát lekötözték és forró vizet locsoltak rá, leforrázták.
Két fatábla közé szorították a fogoly mellkasát, és addig húztak szorosabbra, amíg meg nem állt a szíve.
Bilire kötözni egy embert, még nem olyan nagy dolog, de ha előtte egy patkányt tesznek a bilibe, a patkány élni akar, és fog is, ki fog mászni…
Két vasrúdra kötözve képesek voltak úgy megsütni az embereket, mint a halat szokás.
Az élve eltemetéshez, bekötözték az emberek szemét, mély gödröt ástak, gyakran másik rabbal összekötözve lökték őket egy gödörbe, amibe szemetet, mindenféle hulladékot és földet dobáltak.



ezt a kínzási módot kifejezetten nőknek találták ki, mérges kígyóval…








Ha cseppenként hull a fejtetőnkre a víz, ugye nem is tűnik olyan veszélyesnek, pedig az, mert órák múltán a vízcsepp súlya olyanná válik, mint az ólom – a bal oldali képen . A jobb oldali képen egy guillotine – volt mit tanulni a franciáktól.


Így néztek ki a dél vietnámi kormány és az amerikai csapatok eszközei, de a Vietkong és az Észak Vietnámi hadsereg által használt csapdák is iszonyatosak voltak, melyeket a Cu Chi falu mellett lévő alagutak múzeummá alakított területén mutatnak be a túravezetők.
A letakart árkok alatt éles szögek, kések meredeznek felfelé, vagy az összeforduló szöges rudak véglegesen fogva tartják a bele lépőt.


Értelmetlen csaták, méterről méterre, sokszor a katonák sem tudták már mi értelme. Keserveses kínnal elfoglaltak egy hegyet, számtalan emberáldozat árán, aztán levonultak róla, és otthagyták. Ilyen volt a Hamburger Hill – hegyi csata is, melyről egy nagyon jó filmet is készítettek.


1969 októberétől egyre több háborúellenes megmozdulást rendeztek az amerikai fiatalok. 1972-ben Nixon került hatalomra, aki a csapatkivonásokkal és észak Vietnám bombázásával nyert népszerűséget. 1973-ban béketárgyalások eredményeire hivatkozva megkezdte a csapat kivonásokat. A tűzszünet nem tartott sokáig észak és dél között. Nixon ugyan tett ígéretet a délieknek, hogy segíti őket, de később a kongresszus megtiltotta a katonai segítségnyújtást Indokínában. Több véres összecsapás a déliek bukásával végződött, az északiak elfoglalták a déli fővárost is, és 1976-ban újra egyesítették az országot Vietnámi Szocialista Köztársaság néven.


Több mint 1 millió vietnámi katona esett el, több mint 4 millió vietnámi civil esett áldozatul. Számon sem lehet tartani azoknak a számát, akik még ma is halnak meg, vagy sérülnek meg a fel nem robbant bombák miatt, vagy a vegyi anyagok miatt szenvednek.
Több mint 58.000 amerikai katona halt meg, és több mint 150.000 megsérült, de haltak meg ausztrál-, újzélandi- és dél koreai katonák is.


A háború okozta károk végett Vietnám, a vietnámi emberek soha nem kaptak kárpótlást, de ők nem siránkoznak a múlton, hanem emelt fővel előre néznek! Nem utálják az amerikaiakat, mert tudják, hogy az oda érkező katonák parancsot teljesítettek. 2009-ben elkezdték exportálni a vietnámi sárkány gyümölcsöt, más néven eperszilvát az amerikaiaknak. Belátják ebből lesz anyagi hasznuk, a haragból nem lenne.


Jó lenne, ha sok ember látná azokat a fotókat, és elgondolkozna rajtuk. Jó lenne, ha nem lenne többé háború. Jó lenne, ha soha többé nem történne ehhez hasonló!


Ruzsinszki Zita


www.zita13.gportal.hu


A szerző írásai az Útikalauzban


Ruzsinszki Zita: Sörcsap és disznóvágás – rövid körkép az Utazás 2010 – kiállításról


Ruzsinszki Zita: Egy nyár az Odielnél – Huelva, Punta Umbria – Spanyolország – 2008


Ruzsinszki Zita-Kiss Tamás: A mecsetbe épített templom – Cordoba – Andalúzia – Spanyolország – 2009


Ruzsinszki Zita-Kiss Tamás: Autók a kifutópályán – Gibraltár – 2008


Ruzsinszki Zita: Ahová vissza kell menni – Phnom Penh, Siem Reap – Kambodzsa – 2008

Ruzsinszki Zita: Délkelet-Ázsia legérintetlenebb városa, Luang Prabang – Laosz – 2008

Ruzsinszki Zita: Nyolc nap Vietnámban – Hanoi, Halong-öböl, Hué, Danang, Hoi An, My Son, Saigon – 2008

Ruzsinszki Zita: Ukrajnai kalandunk – Uzghoorod, Lviv, Kiev – 2008



A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár