Csiro (Szűcs Róbert): Szarajevó vonattal - 2003 szeptember 2003 márciusától közvetlen vasúti kapcsolat van Budapest - Szarajevó viszonylatban. A vonat éjszaka közlekedik, a nyári időszakban hálókocsi is igénybe vehető. Az utazást érdemes nyárra, vagy kora őszre (Szeptemberre) időzíteni, mert ilyenkor feloldják a vízumkényszert Magyarország és Bosznia-Hercegovina közt. Barátaimmal ezeket a lehetőségeket kihasználva utaztunk el egy egynapos városnézésre Szarajevóba. Ha valaki Szarajevó nevét hallja, először a nemrég véget ért délszláv háború vagy az első világháború kirobbantására okot adó merénylet jut eszébe. Viszont ha a térképre nézünk, láthatjuk, hogy a város 1500 méteres hegyek közt fekszik, amely arra enged következtetni, hogy a fekvése szép lehet. Talán emiatt lett az 1984-es téli olimpia színhelye Szarajevó és környéke.
Bosznia Hercegovina hivatalos pénze a konvertibilis márka, amely a nevével ellentétben nem konvertibilis, csak Bosznia Hercegovinában használható. Mi Eurót vittünk és váltottunk be. A megközelítő árfolyam: 1KM = 0,5€. A hálókocsijegy ára oda-vissza mintegy 12 ezer forint lett volna, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább ülőhelyes kocsiban utazunk. Mint később kiderült nem is lett volna más lehetőségünk, mert Szeptemberben már nem közlekedik ebben a vonatban hálókocsi. Az utasok kis száma azonban lehetőséget biztosított alvásra. Mivel a vonat mintegy 100 kilométeren Horvát területen halad, így több hivatalos személlyel is (jegyvizsgáló, határőr, vámos) találkozik a vonaton utazó. Természetesen mindegyik kér valamit: menetjegyet, útlevelet, vagy éppen a csomagokba akar belenézni, így az alvás erősen szaggatottá válik. A hajnali derengés már a hegyek közt érte vonatunkat. A vasútvonal itt egy folyóvölgyben, hegyek közt kanyarog. A vonatablakból kinézve akár Erdélyben is járhatnánk annyi különbséggel, hogy itt a települések mindegyikében látni lehet a magasan kiemelkedő minareteket.
Az állomásépületből kilépve két épület vonja magára a figyelmet: Egy kiégett toronyház, és tőle kb. 300 méterre a Kuala Lumpuri Petronas ikertornyok másolata. Nagyon nagy a kontraszt a két épület között. Ez az erős kontraszt jellemzi azonban az egész
várost. Az autópark körülbelül olyan idős, vagy talán még fiatalabb
mint nálunk, a tömegközlekedési eszközök (autóbusz, villamos)
viszont kopottak, rozsdásak, eljárt felettük az idő.
Utunk egyik célja annak a helynek a felkeresése lett volna, ahol az első világháborút kirobbantó merénylet történt. Sajnos a merénylet helyszínén felújítási munkálatok folytak, így erről le kellett mondanunk. Ezután a török negyedet vettük célba. A rengeteg kis üzlet, az utcán dolgozó rézművesek, az éttermek, melyekből a csevapcsicsa finom illata száll - különös hangulatot áraszt.
Az üzletek többségében ugyan ajándéktárgyakat árusítanak, de ezek alatt nem csak a Sarajevo feliratú bögréket, pólókat kell érteni, hanem a kézművesek által előállított egyedi emléktárgyakat is.
Lassan eljött az idő, hogy elköltsük maradék
konvertibilis márkánkat, és elinduljunk vissza az állomásra.
Mivel az időjárás is kegyes volt hozzánk, egy szép napot tölthettünk
ebben a városban, melyet a legtöbb útikönyv nagyon találóan
úgy jellemez: a kelet és a nyugat találkozása. Csiro a szerző honlapját az alábbi linkkel érhetitek el: http://www.innofield.hu/csiro/ A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) - E-mail:
szerkeszto Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >> |
Itthon
többen le akartak beszélni az utazásról, mert szerintük Boszniába
utazni nem egy életbiztosítás. Szerencsére nem hallgattunk rájuk.
Az utazás és az ott tartózkodás - biztonságát tekintve - nem
különbözött bármely más európai nagyvárosba történő utazástól. 
A
vonatunk késés nélkül állt meg Szarajevó főpályaudvarán. Az
állomásépület bármely nyugati városban megállná a helyét, de
itt nincs tömeg. Ennek oka, hogy igen ritka a vonatközlekedés.
Mindössze két nemzetközi összekötetés érinti ezt az állomást:
Az amellyel mi jöttünk, valamint van még egy vonat Zágrábba
illetve vissza.
Az
épületek többségén meglátszik a háború nyoma, gránátszilánk
vagy lövedék ütötte seb formájában. Az egyetem épületén azonban
látszik, hogy nemrég újították fel. 
Az
éttermekben a csevapcsicsát és a hozzá adott pitát szabad tűzön
sütik, amelytől kellemes füstös ízt kapnak. Egy adag ára 3-5
KM. Érdemes még megkóstolni a sós-túrós, húsos, spenótos vagy
káposztás bureket, amelyet kicsit más formában készítenek mint
pl. Horvátországban; ez inkább hasonlít az általunk ismert rétesre.Ebből
a finomságból egy adag 2 KM. Az éttermeket sokan látogatják,
késő délután alig lehet szabad asztalt találni. Így van ez a
török negyeden kívül is. A török negyedben az üzlettulajdonosok
délután kiülnek az üzletek elé, kávéznak, sakkoznak, vagy backgammont
játszanak. A török negyed közepén áll a központi mecset, melynek
udvara szabadon látogatható. Az imént említettem, hogy az épületek
többségén látszanak a nemrégiben véget ért háború nyomai. Ez
azonban nem igaz a török negyedre. Itt nem folytak harcok? Vagy
újjáépítették azóta az egész negyedet? Nem lehet tudni, a lényeg
az, hogy itt minden úgy néz ki, mintha az isztambuli bazárnegyedben
járnánk. 
A
török negyed másik oldalán található a régi, mór stílusban épült
városháza, melynek háború utáni újjáépítése most folyik. Az
épület az építkezés ellenére is szép, ha elkészül biztosan meghatározó
épülete lesz a városnak, ahogy az volt a háború előtt is.
utikalauz.hu 
