Busai Anikó: Észak-görögországi kalandozás athéni kitérővel Makrygialosról – Görögország – 2009
Igazi kedvcsináló beszámoló egy kirándulásokban bővelkedő nyaralásról – szép képekkel
Idén, immár kilencedik görög utazásunk picit másképp alakult, mint terveztük. Eredetileg nem is Görögország volt a cél, de az Utazás Kiállítás után már éreztük, hogy ismét elvesztünk, nem bírjuk ki, hogy ne lássuk a görög földet, így elkezdtem bújni a katalógusokat, az internetet szállások, látnivalók után. Először úgy terveztük, hogy Evia szigete lesz a cél, és onnan járjuk be a közelben lévő szigeteket, Athént, aztán minden másképp alakult.
A kiállításon találkoztunk régi, kedves ismerőseinkkel, akiknél már párszor laktunk Makrygialoson és meghívtak egy hétre hozzájuk, így végül úgy döntöttünk -sok probléma, nem várt akadály miatt-, hogy elfogadjuk a meghívást, de megtoldjuk még egy héttel, így Makrygialos lett a végcél. (A települések első említésénél a névre kattintva külön ablakban behívható a Google térképe az érintett területtel – a szerk.)
Autóval mentünk, szeretjük, ha nyaralás alatt is szabadon mozoghatunk bármerre, és autóval tudjuk igazán felfedezni az országot, az új, szebbnél szebb helyeket, látnivalókat.
Makrygialost azért szeretjük, mert nagyon csendes, nyugodt kis falu, de ha másra vágyunk, akkor autóval rövid idő múlva már ott lehetünk Paralián, Kateriniben vagy akár Thessalonikiben, utána pedig mehetünk vissza a csendbe, nyugalomba. Terveztünk nagyon sok új helyre kirándulást, de azért a szeretett, már látott helyeket is nagyon jó volt újra felkeresni.
A bejárt helyek (Athén nélkül)
Útitárskártya elfogadóhelyek – TravelMateCard accepting locations – Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése
Makrygialos
Tavaly szilveszterkor szerencsénk volt, és az év végét is Görögországban ünnepelhettük, akkor jártunk Thessalonikiben is, és meglepődve láttuk, hogy nyitva van a Fehér Torony. Jópárszor jártunk már Szalonikiben, de még mindig zárva volt a torony. Gyorsan beálltunk a sorba, de sajnos mire odajutottunk már nem engedtek be több embert, záróra volt. Az idén mindenképp látni akartuk, így beautóztunk Szalonikibe, szerencsére találtunk egy ingyenes parkolóhelyet, így nyugodtan sétálgattunk egész nap a városban. Most végre bejutottunk a toronyba, ahol nagyon érdekes fotókiállításokat nézhettünk meg, a torony tetejéről pedig pazar kilátás nyílt a környékre, és a tengerre. Utána megkerestünk egy esernyőket ábrázoló “szobrot vagy emlékművet”, amiről úgy hallottam a csak Thessalonikiben előforduló szelek tiszteletére emeltek. Nagyon érdekes látvány volt.
A nagy melegben jólesett egy frappéra, fagyira beülni a tengerparton egy kávézóba, majd újult erővel továbbindultunk a Rotunda és Galerius császár diadalíve felé, amit rögtön meg is találtunk, és ott újra elámultam, mennyire érdekes látvány, ahogy a régi és az új épületek, épületmaradványok állnak egymás mellett és milyen természetesnek hat mindez a mindennapokban! Gyorsan elszaladt ez a nap, hamarosan már visszaindultunk Makrygialosra.
A Szent György Rotunda
Galerius császár diadalíve
A tavalyi kalózkirándulás annyira jól sikerült, hogy ezt idén is beterveztük, ismét a tavalyi hajóval, tavalyi baráti társasággal, ami picit kibővült az idén. A hangulat nekem még sokkal jobbnak tűnt, az egész nap felszabadult, bolondozással teli és nagyon kellemes volt. Finom ételekkel, italokkal és gyönyörű látvánnyal volt megkoronázva, amit még tetőzött, hogy útközben kísérőink akadtak. Egy delfincsapat hatalmas játékot csapott, miközben követtek bennünket, persze az utasok nagy örömére. Rengeteget fotóztam, sajnos kevés sikerült igazán jól, de hatalmas élmény volt!
Kísérőnk a kiránduláson
Terveztünk egy Chalkidiki-s körutat is, így másnap elindultunk, hogy bejárjuk a Sithonia félszigetet. Először Metamorfossiban álltunk meg, ahol csodaszép tengerpartot, tiszta, áttetsző vizet találtunk és egy nagyon csendes, nyugodt kis városkát.
Sétáltunk egy nagyot, vásároltunk inni-és ennivalót egy kis supermarketben és továbbindultunk. Nikitinél muszáj volt megállni, mert csodálatos panoramát láttunk az út mellett, muszáj volt fotózni. Ilyen szinű vizet utoljára Lefkadán láttunk, hihetetlen volt!
Neos Marmarason több időt szándékoztunk tölteni, úgyhogy itt is kerestünk ingyenes parkolóhelyet, és beültünk egy pici tavernába, ahol sok helybéli ebédelt éppen. Mi is ettünk két isteni finom gyrostálat, és élveztük a szieszta csendjét, amit csak a jelenlévő görögök beszélgetése tört meg néha. Utána szétnéztünk Marmarason, nagyon tetszett mindkettőnknek, ha valamikor erre járnánk még biztos, hogy újra betérünk.
Panorama Nikitinél
Neos Marmaras
Neos Marmaras fölött a hegyoldalban található Parthenonasz, egy kis falucska, ami lakatlan, csak egy-két vendéglő található ott, és pár már helyreállított lakóház. Felautóztunk és tényleg hatalmas csend fogadott minket, csak a kabócák és egy helybéli macska nyávogása törte meg a csendet. Körbesétáltunk és fájó szívvel, de továbbindultunk. (a jobboldali képen)
Toroniban terveztünk fürdést is, így oda igyekeztünk, hogy legyen időnk szétnézni és fürödni is. Toroniról mindenhol azt olvastam, hogy nagyon csendes, egy utcából álló falucska, szinte kihalt. Ennek ellenére mindenhol emberek, a parton az utcákon, egyedül az üzletek voltak kihaltak, ahol vettünk egy napernyőt és visszafordultunk. Még a falu előtt találtunk egy öbölt, ahol csak páran feküdtek a parton, ott letáboroztunk és kis fürdés után lefeküdtünk pihenni. Ez a pár óra egyik legemlékezetesebb volt a nyaralás alatt, ahogy hallgattam a kabócák hangját, a tenger zúgását, mindig szívesen emlékszem vissza arra pár órára ott Toroniban! Vannak felejthetetlen pillanatok az életben, amikor semmi különös nem történik, mégis felejthetetlen. Ez olyan volt!
Toroniban
Kicsit tovább maradtunk, mint terveztük, így amikor továbbindultunk már láttuk, hogy nem fér bele minden, amit arra a napra terveztünk. Benéztünk még Sartiba, Vourvourouba, de sajnos már nem volt sok időnk sehol, hisz még nagyon messze voltunk Makrygialostól. Stavroson átautóztunk, hogy felkanyarodjunk az autópályára, így is éjjel egy óra lett, mire visszaértünk szállásunkra. Gyönyörű nap volt!
Másnap Athénba indultunk egy fakultatív kirándulásra. Idén már mindenképp látni szerettük volna. Én nagyon rég, közel 20 éve, párom még soha nem járt Athénban, így nagyon izgatottak voltunk. Éjfélkor indultunk Paraliáról és reggel fél 6-kor már a pireuszi kikötőben álltunk. Életem első nyaralása Athénban kezdődött, szinte hihetetlen volt, hogy ennyi év után ismét ott lehetek. Az Acropolis nyitására még várni kellett kicsit, de amikor bejutottunk nem tudtam betelni a látvánnyal.
Sajnáltuk, hogy rövid volt az idő, eldöntöttük, hogy még mindenképpen vissza fogunk jönni ide, és ha a közelben nyaralunk majd biztos, hogy többször is bemegyünk Athénba szétnézni, hisz egy nap nagyon kevés mindenre. Megnéztük a zenés őrségváltást is, ami csak vasárnaponként látható és nagyon látványos “előadás”. A nagy tömeg kicsit zavaró, de megéri! Utána még volt szabadidő, mi a nemzeti parkban töltöttük, ahol legalább hűvös volt, és nagyon jól lehet ott pihenni. Megnéztük Zappeiont, a Zeusz szentélyt – a felső kép – és mire visszaértünk sajnos már indult is a busz visszafelé.
Athén az Acropolisról
A Lycavittos hegy a távolban
Zenés őrségváltás
Másnap pihenősebb napot terveztünk, így béreltünk egy quadot, hogy a környéken barangoljunk. Átmentünk a sólepárlóhoz, ahol van egy vízi rezervátum is, különböző költöző madarakkal, teknősökkel, vadkacsákkal, meg szerettük volna nézni. Először csak egy kócsagot láttunk, teknősökkel is találkoztunk, lépten-nyomon ott “siettek” a lábunk előtt. Később megláttuk a flamingókat, a kanalas gémeket és még jópár madarat, sajnos mindet nem ismertem meg.
Csak ültünk és néztünk, annyira szép volt. Afrikai filmekben láttam még eddig ennyi madarat, és ilyen csendes, nyugodt helyet, rajtunk kívül senki nem volt ott.
Alikes – Flamingók
Sajnos a quad nem volt valami erős, elég lassan haladtunk vele, úgyhogy túl sokat nem mászkáltunk, kora délután már vissza is vittük. De jó kis kaland volt azért.
Egy útifilmben láttam egy Louthraki nevű helyet, amit mindenképp szerettem volna megkeresni, így térképpel a kezünkben elindultunk, hogy felfedezzük. Edessától északra van, de a városba be sem mentünk, mert épült egy elkerülő út, így a gyönyörű hegyeken keresztül hamarosan már Louthrakiban voltunk. Ott picit keresgélni kellett a vízeséseket, amik állítólag gyógyvizek, de hamar rátaláltunk, hisz akárcsak Edessában itt is mindenhol a vízesések robaját hallani. Mi valami miatt, talán a gyógyvíz megfogalmazás miatt meleg, de legalábbis langyos vízre gondoltunk, ehhez képest dermesztően hideg vizet találtunk, ami a görögöket, és az ott lévő turistákat egyáltalán nem zavarta. Úgy fürödtek a természetes medencékben, a vízesések alatt, mintha csak otthon lennének, de én nagyon hidegnek találtam. A látvány viszont minden fáradságot megért, egyszerűen hihetetlen volt a sok vízesés, akármerre is néztünk, mentünk és az a levegő, ami szinte fájt a toroknak annyira tiszta volt.
Visszafelé megálltunk Pellában, amit már tavaly is kerestünk, de tavaly nem találtuk. Ugyanis egy régebbi leírás szerint az útról látható a feltárás, de az alapján nem találtuk. Idén kiderült, hogy miért?! A régi utat ugyanis megszüntették, az teljesen kettészeli a feltárás területét, még most is láthatóak az útjelző táblák, lámpák, de már nem működik az út. Épül az új múzeum is, de még nem látogatható, látszik, hogy folynak a munkálatok, érdemes lesz pár év múlva újra megnézni. Nagyon szeretek régi romok között mászkálni, valahol olvastam, hogy ne romokat lássunk, hanem régi épületek maradványait és teljesen más élmény lesz, szerintem ez nagyon igaz.
Pellában
Pellában is, és később Philippiben szintén nagyon nagy élmény volt sétálni a régi épületek között. Philippi nagyon mély nyomot hagyott bennem, izgalmas volt elképzelnem, hogy milyen hatalmas, híres emberek lépkedtek ott, azokon a régi, kopott köveken. (Nagy Sándor, II. Fülöp, Octavianus, Brutus, Antonius és maga Pál apostol, aki itt prédikált Európában először híveinek.) Hihetetlen volt látni azokat a hatalmas építményeket, amik még romjaikban is csodálatosan szépek! Philippiben több emlék maradt meg, mint Pellában, de mindkét hely nagyon érdekes, és gyönyörű a maga valójában. Részemről még mindkettőt szeretném majd látni valamikor!
Templom Philippiben
Az Olympost az idén sem hagytuk ki, bár teljesen új helyeken jártunk. Két gyönyörű vízesést találtunk, ahol pár magányos túrázón kívül csak pár béka, madarak, a kabócák és mi voltunk. Megtaláltuk a régebbi Dionysos kolostort, amit sajnos a világháborúban lebombáztak.
Viszont már építik újjá, és sok része már gyönyörűen néz ki.
Vízesés az Olymposon
Séta az Olymposon
A Dionysos kolostor
Bejártuk a Pieria hegyek egy részét is, ahol nagyon csendes, nyugodt hegyi kis falukat találtunk. Az előre kinézett ásatások, feltárások egy részét megtaláltuk, másokat nem, de nagyon szép kirándulás volt. Érdemes lenne még jobban megismerni ezt a részt is. (A jobboldali képen lévő őzikéket is a hegyekben láttuk)
Az idei nyaralás érdekesen telt, mert sok helyen jártunk, sok mindent láttunk, de mégis valahogy nagyon nyugodt, békés volt. Csodaszép, csendes helyeken jártunk, esténként hol Paralián sétáltunk a barátainkkal, vagy frappéztunk Olympic Beach-en, de utána mindig nagyon jó volt visszatérni Makrygialosra.
Az ablakból mindennap ezt láttuk
Mikor nekiültem a beszámolót írni, részletesebben akartam, tárgyszerűen, tényeket felsorolva, de elkalandoztam kicsit. Talán egy icipicit elfogult vagyok Görögországgal!?
Azért pár száraz adat az utazásról:
Összes megtett út: 4.542 km (ebből: 2.345 km Görögországban)
Autópályadíjak
Szerbiában: 330 dinár
240 dinár
730 dinár
190 dinár
Macedóniában: 50 denár
60 denár
50 denár
Visszafelé ugyanígy alakultak a díjak, bár volt, ahol euróban fizettünk. Mindenhol ki van írva euróban is a pályadíj.
A benzin Görögországban mindenhol 1-1.02 euró között volt, bár voltak eltérések attól függően, hogy épp merre jártunk. A forgalmasabb utak mellett általában jobban ingadoztak az árak. A mindennapokban az élelmiszerárak, az üzletek árai hasonlóak az itthonihoz, illetve a múlt évi kinti árakhoz. Mi nagy változásokat nem tapasztaltunk.
A határokon nagyon hamar átértünk, mindenhol kedvesek voltak. Hazafelé még magyarul is próbáltak beszélni, köszönni pl. a macedón határőrök. Utazás előtt sok fórumon egész elrettentő dolgokat írtak a határokról a korábban hazaért utazók, így kicsit félve indultunk az útnak. Szerencsére nekünk semmi rossz tapasztalatunk nem volt.
Én mindenkit csak biztatni tudok, hogy bátran vágjon neki autóval, mert Görögországban nagyon sok hely van, amit érdemes felkeresni. Szerintem egy élet is kevés lenne mindent megnézni!
Nagyréde, 2009. november 15.
Kirschné Busai Anikó
A szerző írásai az Útikalauzban
Busai Anikó: Észak-görögországi kalandozás athéni kitérővel Makrygialosról – Görögország – 2009
Busai Anikó: Egy kis barangolás Hévízen és a Dunántúl közepén – 2007
Busai Anikó: Hévíz és a balatoni régió II. – 2008
Busai Anikó: Parga – Görögország – 2007
Busai Anikó: Stavros, Makrygialos – Görögország – két hét rengeteg kirándulással – 2008
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés