Etl Tamás: Szerbián, Macedónián keresztül Görögországba – szigorúan kalandvágyóknak – 2008
A kalandos utakat kedvelőknek különösen ajánljuk az alábbi beszámolót, amely Szerbia vadregényes részein át közelíti meg Görögország nyugati-partjait, visszafelé mindezt egy még kalandosabb macedón szakasszal bővíti. A beszámolót szép képek illusztrálják
Útvonalunk egy teljes év keresgélés, tervezgetés, Google Earth-nézegetés után az indulás előtti utolsó napokban lett véglegesen megtervezve. Eredetileg még Bosznia-Hercegovina és Montenegró is szerepelt volna, azonban előbb Boszniáról (Višegradot leszámítva), majd Montenegróról is lemondtunk. Megvolt tehát, hogy mit látogatunk meg és mit nem, a sorrendet már a helyszínen döntöttük el. 2008. július 25-én tehát összepakoltunk, következő nap indultunk is délnek.
Első nap: Székesfehérvár – Ovčar Banja
Első napunk szinte megállás nélküli utazással telt el. Hajnali 5 órakor indultunk Székesfehérvárról, Dunaföldváron és Baján keresztül 8 órára értünk Hercegszántó határátkelőhelyre. Bezdán után átléptük a magyar-szerb nyelvhatárt, majd Zomborban álltunk meg először. Itt szereztünk be szerb pénzt, 3,25 forintért kaptunk egy dínárt. Eredetileg Palánka (Bačka Palanka) felé mentünk volna, de a térképet látva elvetettük a Horvátországon és Bosznián keresztüli útvonalat Bajina Baštába (főleg a hidak és a határátkelők hiánya, valamint a kerülő útvonal miatt). Inkább, amint megláttunk egy Novi Sad (Újvidék) táblát, elmentünk arra.
Az út átvitt jónéhány szerblakta, lepusztult kisvároson, majd Verbásznál (Vrbas) véletlenül rátévedtünk egy, a térképen fehérrel jelölt útra. Ezt azonban nem bántuk meg, mivel meglepően jó minőségű út volt. Tehát Bačko Dobro Polje, Rumenka, Újvidék. A nagyváros meglepően jól nézett ki, az utak sem voltak rosszak, még csak el sem tévedtünk, így viszonylag gyorsan jutottunk el egy rövidke gyorsforgalmi út után a Fruška Gorára. Ennek megmászása a nagy forgalom miatt nem volt egyszerű, azonban utána az út már elkerüli Ürögöt (Irig), Rumát és a többi nagyobbacska várost.
A Barátság és Egység autópálya keresztezése után a Száva-híd jött, és földrajzilag már a Balkán-félszigeten is voltunk. Šabac elég jól ki van táblázva, igen csúnya város is, ezért nem kár, hogy könnyen továbbjuthattunk Valjevo felé. Egyre magasabb dombok hirdetik, hogy a Balkánon járunk, Valjevo után kimondottan szép a táj, mi elmentünk Divčibare felé (kempinget kerestünk, persze nem találtunk a nagy ködben), majd tovább Požega felé, ahol elértük az 5-ös főutat (innen Užicén keresztül Montenegróba is eljuthatunk). Ovčar Banja keresése bizony nem volt túl könnyű, elmentünk egészen hosszan Čačak felé, majd hosszú térképnézegetés és kavargás után az esti órákban értünk a falucskába.
Kempingjét nem egyszerű megtalálni: ha Požega felől érkezünk, egy alagút, majd egy viadukt után jobbra kell fordulni a benzinkútnál, majd egy újabb híd után a régi 5-ös úton haladunk, Požega felé. Átmegyünk a falun, egy jobbos kanyar előtt bal kéz felé van a kemping (igen kicsi Auto Camp tábla jelzi). Egy alacsony és alig két méter széles híd után jutunk a kemping bejáratához (mindhárom híd a Nyugati-Morava felett van). A falu és a kemping egyébként nagyon szép helyen van, és ezt elmondhatjuk az egész Morava-völgyről: nagyon forgalmas, de festői, ugyanakkor a hegyek között sok szép kolostor van!
A kempingben főleg lepukkant lakókocsik voltak. Két éjszakát maradtunk, egy éjszakára 300 dinárt szurkoltunk le. Volt meleg víz, de a WC bizony messze volt az európai színvonaltól.
Kemping Ovčar Banjában
Nyugati-Morava
Második nap: Tara Planina
Miután átnéztük a Mokra Gora-i kisvasút menetrendjét, nekivágtunk az 5-ös útnak. Užice (gyakran Titovo Užicének táblázzák ki) autóból igen látványos vára után Szarajevó felé mentünk, és elértük Šargan-Vitasit, a kisvasút végállomását. Mi azonban nem itt szálltunk föl. A két falu között keresztezve a hegység fő gerincét, amit vagy alagúton, vagy szerpentinúton tehetünk meg, érkeztünk Mokra Gorába. (Magyarul könnyező hegy, nagyon találóan…)
Mokra Gora nagyon könnyezett, ezért inkább nem kisvasutaztunk, hanem átmentünk a boszniai Višegradba, egyrészt a hidat megnézni, másrészt tankolni (2 KM avagy 1 € a benzin literenként). Közben a kisvasúttal párhuzamosan haladtunk (ezen a szakaszon még sajnos nem volt forgalom, ezért majd még vissza kell mennünk). Visszafelé már nem esett az eső, így végre mehettünk egy kört a kisvonattal, mely előbb szép tájakon átment Mokra Gorából Šargan-Vitasiba (közben leírt egy nyolcas alakot), majd visszafelé minden kilátóban és állomáson megállt, ekkor fotóztunk is. A kisvasút meglehetősen drága: a felnőtt jegy 500, a gyerek 250 dínár. A jegy oda-vissza érvényes, Mokra Gorában felszállunk, majd oda és vissza is vonattal mehetünk.
A környezet gondozott. Mokra Gora után Kremnáig haladtunk az 5-ös úton, utána autókázni mentünk a Tara-hegységbe, mely nagyon szép volt. Kimondottan az utak szépsége miatt mentünk el oda, Mitrovac majd Perućac felé. Rend, tisztaság, szépen kaszált rétek, erdők embermagasságú páfrányokkal, szóval gyönyörű. Itt igen magasról (bár nem az 1000 méteres kilátóból) megnéztük a vízerőművet és a Drina-folyót. Kicsit autóval körülnéztünk Bajina Baštában, majd szintén szép utakon visszamentünk Užicén keresztül Ovčar Banjába. Ezen a környéken egyébként a cirill betűk ismerete kötelező!
Višegrad, Öreg-híd
Šargani nyolcas
Harmadik-negyedik nap: Irány a tenger!
A recepciós hölgy reggeli „velika voda, voda na mosztu” felkiáltása nem sok jót ígért továbbutazásunkhoz. A tegnapi esőzések után a kempingtől 50 méterre található vízerőműnél a Moraván keresztül leengedték a víztározó megduzzadt vizét, így az alacsony híd víz alá került. Mi ezután a közeli gyalogos függőhídon keresztül felmentünk a vízerőműhöz, majd mire visszaértünk, a híd újra felülkerekedett a Moraván.
Sajnos az Ovčar-völgyi kolostorokat kihagytuk, úgy indultunk tovább… (: Kárpótlásul egy nagyobb, felújított kolostort, a Žičát látogattuk meg, mely Kraljevó (Ovčar Banjától 52 km) mellett található, a várostól a kolostor könnyen megközelíthető.
Žiča-kolostor
A Mataruska Banja nevű, Kraljevóval szomszédos kisvárosban a kolostor közelében találtunk egy jó kis kávézót. A Žiča után kereszteztük a sáros vízű Ibar-folyót, majd ennek a völgyében mentünk tovább.
Az Ibar-völgyi útról még jól látható a Maglič vára is. Oda felmenni csak a kilátás miatt érdemes, de az is nagyon nehézkes (nem láttunk pl. hidat). Az úttól el lehet kanyarodni a Studenica-kolostorhoz is, mely a Žičával ellentétben nehezen megközelíthető, de szintén nagyon szép. Ušće falunál kell elkanyarodni, nyugat felé, a Studenica-patak hídja előtt, onnan 15 km a kolostor, szerpentinút vezet föl hozzá. Az Ibar-völgyi úton azonban kőomlás akadályozott minket… Nem sokkal a kőomlás után szerb rendőrök: úgy nézett ki, elengednek, de ahogy melléjük értünk, váratlanul kiintettek. Na, 20 euró ugrott, gondoltam. Jól megvárakoztattak minket, aztán továbbengedtek. Csak arra voltak kíváncsiak, hogy az első ülésen ülő kisebbik fiam be van-e kötve…
Maglič vára az Ibar völgyében
Studenica-kolostor
Csigatempóban araszoltunk, majd Biljanovácnál felmentünk a Kopaonik Nemzeti Park területére (erre el lehet menni Niš felé, jó nagy kerülővel). A haladás itt is nehéz volt, egy 1788 méter magas hágó miatt, de nagyon szép tájakon mentünk keresztül, meglepően jó minőségű utakon. Az érintetlen természet mintegy kontrasztjaként a csúcson (illetve a hágó után) modern sí központba és szállodákba ütköztünk. A forgalom minimális volt, de érezhető volt, hogy télen a kitűnő síterep miatt sok lehet itt a turista. Brus, Razbojna, Blace, Prokuplje felé jutottunk el végül egy Niš alatti autópálya-felhajtóhoz, ahonnan harminc kilométeren keresztül autósztrádán haladhattunk.
Kopaonik-hegység
Este értünk a macedón határhoz. Éjszaka a görögországi Veroiáig tudtunk haladni, ahol azonban a benzinhiány miatt lehajtottunk a sztrádáról. Egy benzinkúton éjszakáztunk, mert nem volt nyitva. A határállomáson kell tankolni! A görög sztráda mellett nincsenek benzinkutak, de ami a városokban van, az is bezár este! Reggel, mihelyt kinyitott, megtankoltuk a verdát és továbbmentünk. Átkeltünk a festői Pindosz-hegység szerpentinjein (lassú, meredek hajtűkanyarokkal teletüzdelt szakasz, de már épül Ioannináig a sztráda). Így jutottunk el Pargába, a Jón-tenger partjára, ahol három kemping van. A legdrágább, de egyben legszebb harmadik kempingben (Valtosz-öböl) telepedtünk meg, 31 €/éjszaka áron.
Ötödik-hatodik nap: Parga
Három napot, három éjszakát töltöttük el Pargában. Sokat sétáltunk a szép fekvésű kisvárosban, fürödtünk, sőt egyik nap még a tengerre is kimentünk, a Marco Polo hajóval (60€)! Aki erre jár, ezt ne hagyja ki, életre szóló élmény! Ellátogattunk Paxosz és Antipaxosz szigetére, a Kék-barlangba, kétszer is beleugrottunk a vízbe a hajóról, láttunk delfineket is, a nagy hőségben frappét ittunk Gaioszban, Paxosz fővárosában is, gyönyörködtünk a hajókban.
Hetedik nap hagytuk el a Valtosz kempinget, Mezopotamosz mükénéi kori jósda megtekintése után Elena’s Beach kempingbe költöztünk, mely Igumenitsza és Parga között van. Még aznap vásároltunk jegyet Igumenitszában egy kompra (autó nélkül) Kerkyrába.
Antipaxosz
Gaiosz
Parga
Hetedik-nyolcadik nap: Elena’s Beach, Kerkyra
Elena’s Beach szép tengerpartján úszni nem könnyű a nagy sziklák miatt, de a tengeri élővilág tanulmányozására kiválóan alkalmas hely (rákok, remeterákok, tengeri sünök, szivacsok, tengeri csillagok, de csak annyi, amennyi kell :). Strandolni azonban lehet.
A kemping nagyon szép fekvésű és éghajlatú volt, az eddigi legigényesebb vizesblokkal, melegvízzel, sok hellyel és kergethető macskákkal (29€).
Elena’s Beach
Azonban itt sem csak pihentünk, ugyanis Kerkyrát is megtekintettük, ha már arra jártunk.
Reggel nagyon sietve hajtottunk Igumenitszába, majd hosszas parkolás és két óra kényelmes hajózás után kikötöttünk Kerkyrában. Igumenitszából Kerkyrába a kompjegy (2 felnőtt, 2 gyerek) 50 euró körül volt. Ha valaki kocsival megy, érdemesebb a sziget déli csücskében levő Lefkimibe menni, oda olcsóbb, kb. 100 euró oda-vissza. A komp óriási, több szintes, és fél óránként megy.
Kerkyra (Korfuváros) hasonló, mint némelyik olaszországi város, igencsak zsúfolt és piszkos, elvesztette régi hangulata nagy részét. A tenger, a hajók is és az épületek egy része természetesen itt is nagyon szép, az albán partok is látszanak. Este visszamentünk Elena’s Beach-be.
Kerkyra
Hazafelé: Preszpa-tó
Görögországi utunk mindezzel véget ért. Hazafelé indultunk. Az autósztrádáról Ptolemaidánál kell lemenni, ha Macedónia délnyugati részére megyünk. Görögországnak itt a makedóniai részén különösen nem szeretik az errefelé csak Szkopjei Köztársaságnak nevezett államalakulatot, így csak elvétve látni „Bitola”, „Jugoszlávia” és „F.Y.R.O.M.” táblákat, ami megnehezítette dolgunkat. Többször eltévedtünk, de eljutottunk a macedón határhoz, ahol át is engedtek minket. (Ezt az utat inkább a másik irányba javasolnám, hogy elkerülhessük a görög sztrádát, és a görög rész kitáblázatlanságával se legyen baj.
Természetesen itt is eltévedtünk, mert nem volt sem normális térképünk, sem a táblákat nem úgy rakták le, ahogy kell.) Görög Makedónia messze nem kelti egy fejlett EU-tagállam benyomását: kosz, igénytelenség, lepusztultság, szegénység. Az utak azonban príma minőségűek.
A határátkelőhely görög részén azonnal átengedtek, macedón oldalon az autókat két sorba osztották, így ellenőrizték az áthaladókat. Az olasz felségjelű autókat alaposan átnézték… aztán később kiderült: Olaszországban dolgozó, seftelő macedóniai albánok azok, nem derék talján turisták… (A Radika és a Fekete-Drim völgyében minden tele van csillogó olasz rendszámú autókkal.) A határőr magyar nyelven feltett „Mit viszel?” kérdésére elárultuk, hogy Ohridba megyünk kempingezni, így mi megúsztuk az átvizsgálást. Bitola nem jól van kitáblázva, de mi eljutottunk a közeli rossz állapotú főútra, ahonnan a Preszpa-tóhoz igyekeztünk. Eltévedtünk (bal oldal helyett jobb oldalon pillantottuk meg a tavat), ezért a szépség ellenére sem fotóztunk, hanem visszafordultunk, és immár egy útba eső faluban fotóztunk. A környéket egyébként albánok és macedónok vegyesen lakják. A Preszpa-tó mellett két elhagyott kemping mellett is elhaladtunk. Egy, a vízből félig kiemelkedő rozsdás hajóroncs jelezte: a tó idegenforgalmi szempontból egykor szebb napokat látott.
A tó után az 1600 méter magas Galičica-hágót másztuk meg. A Galičicáról csodaszép a kilátás a Preszpa-tóra. Ez után érkeztünk meg az Ohridi-tóhoz, ahol az igényesnek a legkevésbé sem mondható, hatalmas és persze csak szkopjeiek, velesziek és prilepiek benépesítette ljubaništai kempingben telepedtünk le. (Itt van strand is, amit mi nem próbáltunk ki, talán jobb is.)
Preszpa-tó
Galičica
A szomszédos Trpejcában megvacsoráztunk, majd Ljubaništában lefeküdtünk aludni, a nyugodt pihenést az egész este zenélő, majd a víkendről hazainduló macedónok akadályozták. Hajnalban még érkezett egy kukáskocsi (ami tényleg ráfért a környékre, csak éppen a magyar kalandoroknak nem jött jól), majd mi véglegesen elköszöntünk a helytől. Nagy tanulság: ide nem szabad hétvégén érkezni, és szerencsésebb megoldás fizetővendég- szobát igénybe venni a Trpejca és Ohrid közti út valamelyik városkájában. Az Ohridi-tó a Balkán Balatonja, az ország minden szegletéből tódulnak ide a macedónok. A kempingért egy éjszakára 2200 forintnak megfelelő macedón dénárt fizettünk.
Ohrid, és a hazaút
Ljubaništából először az albán határtól csak párszáz méterre található Sveti Naumba mentünk. Itt is van kemping, de mi ezt már nem néztük meg, úgy döntöttünk, hazamegyünk, nem verünk le még egyszer sátrat. A csúnya pávákkal és szép gyíkokkal teli gyönyörű kolostor-komplexum megtekintése és egy isteni kávé elfogyasztása után mentünk Ohridba, Macedónia egyetlen műemlék városába. Ohrid teljesen európai üdülőhely, McDonald’s-szal, helyijáratos hajókkal, fellegvárral, csodálatos pravoszláv templomokkal és jellegzetes bolgár sokablakos házakkal (az egész városban szinte csak ilyen van, eléggé különböző állapotúra felújítva).
Sv. Naum
Az Ohridi-tó Sv. Naumnál
Sv. Jovan, Ohrid
Sámuel bolgár cár vára, Ohrid
Ohrid belvárosa
Délután indultunk haza. Az útvonal tehát: elindultunk Sztruga felé, azonban nem mentünk el Kičevo – Szkopje irányába, hanem tovább egészen Debar (latin betűkkel Dibërnek, albánul van kitáblázva, így vagy a cirill betűket, vagy az albán neveket mindenképpen ismerni kell) tábláig, ahol Debar felé mentünk tovább a Fekete-Drim völgyében, egészen Debarig, ahonnan a Radika völgyében mentünk tovább Gostivar felé. Ezután következett a Mavrovo Nemzeti Park a Korabbal (2753 m magassággal), majd Gostivar, ahol véget ért a szép útszakasz, és felmentünk a fizetős autópályára.
Az albánok lakta Radika-völgy
Szkopje albánok lakta részén is átmentünk (mindenfelé énekeltek a müezzinek, az albánok pedig átmentek még az autósztrádán is, nem kis fennakadást okozva ezzel), közben végig tartani kellett a Belgrad, Kumanovo, Niš irányt. (Nehogy véletlenül Koszovóban kössünk ki!) Kumanovónál értük el az odafelé is használt sztrádát, innentől el sem lehet téveszteni az utat egészen hazáig. Ekkor rácsodálkoztunk, hogy a szerb autópálya milyen szép helyeken is vezet (például a Déli-Morava völgyén keresztül)! Mi azonban nem végig az autópályán mentünk, hanem Zimonynál lementünk az autópályáról Batajnica felé (a szerémségi út meglehetősen rossz állapotú), majd éjfélkor elértük Újvidéket, ahol inkább nem kerestük a szabadkai, verbászi irányt (az odafelé használt kisebb utat vettük volna igénybe), és Palánka felé mentünk, at Zomboron, majd Bezdán környékén még keveregtünk kicsit (ugye itt Horvátország felé is van átkelő, de érdekes módon nincsen egyszerre kiírva a Magyarország felé és a Horvátország felé vezető út is, hogy melyik merre), de megtaláltuk a határt. A magyar vámos természetesen kipakoltatta az egész autót… hajnali 2-kor… Augusztus 5-én reggel érkeztünk haza.
A kalandokat szerető turistáknak csak ajánlani tudom ezt az útvonalat. Igaz hosszú, de vadregényes. Összesen 3500 km-t tettünk meg.
Etl Tamás
A szerző írásai Az Útikalauzban
Etl Tamás: Ovčar Banja Parga, Kerkyra, Ohrid – Szerbián, Macedónián át Görögországba – 2008
Etl Tamás: Budva – Kilenc nap Montenegróban – 2006
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés