Gyimesi László: Róma fapadossal 2005


Gyimesi László: Róma fapadossal 2005. április végén




Állandó szerzőnk alíg két napos kirándulása alapján érzékletes képet ad Róma látnivalóiról és a városnézés praktikus módjáról. Mellette röviden, érthetően leírja a fapados repülőjáratok használatával és a római tömegközlekedéssel kapcsolatos alapvető tudnivalókat. A beszámolóból az is kiderül, hogy mindez mibe kerül. A beszámolót látványos képek színesítik. Kezdő és haladó kirándulóknak egyaránt jó szívvel ajánlom – a szerkesztő.

Róma azontúl, hogy egyike az európai fővárosoknak, itt található a katolikus világ központja, a Vatikán is. Ez a tény teszi a várost egyedülállóvá, és emeli ki a hasonlóan, vagy ezt megközelítően sok műemlékkel és egyéb nevezetességgel rendelkező más nagyvárosok sorából.


Ennek az útnak az ötlete akkor merült fel, mikor január végén az egyik levelezőlistát olvasva tudomást szereztem a római Szent István Házról. Ezt a zarándokházat a „Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata” üzemelteti. A ház Róma Gianicolense nevű városrészében, a Via del Casaletto, 481. sz. alatt van. A hozzáférhető várostérképeken az utca rajta van ugyan, de az utcának azon szakasza, ahol a ház található, már nem „fért rá” a térképre. Néhány email-váltás, és már le is foglaltunk egy kétágyas, fürdőszobás szobát április utolsó hetére. 50 € előleget kértek, melyet a Bp. VIII. Mária u. 20. alatti rendházukban befizettem. A nyugtát a megadott római faxszámra elküldtem, és tulajdonképpen ekkor lett érvényes a foglalás, amit vissza is igazoltak. Az ár római viszonylatban igen kedvező, 52 € / éjszaka / szoba. Fejenként 3 €-ért még reggelit is kapunk. (A házról egy kicsit később, bővebben…)


Most már csak az volt a kérdés, mivel utazzunk. A benzinköltség a legoptimálisabb esetben, és ha csak az oda-vissza utat számolom, (mindenféle mászkálás nélkül) 40 ezer Ft. körül van, és akkor ebben nincsenek benne az autópálya-díjak. Emellett a kétszer 1400 km körüli távolságról, valamint a hozzá tartozó nagyjából kétszer 24 órás menetidőről még nem is szóltam. Ez nem volt valami csábító verzió. Nézzük a másik lehetőséget, a repülést. Itt két választás van, a normál és a „fapados”. Akár a MALÉV, akár a többi szokásos légitársaság árait nézem, meg sem úsznánk 2 főre az oda-vissza utat 180 ezer Ft. alatt. Február elején a fapadosok közül egyedül a Wizzairnál lehetett jegyet rendelni Budapestről Rómába, ezért túl nagy választási lehetőségünk nem volt. Szerencsére még viszonylag hosszú idő volt az indulásig, ezért igen kedvező árú repülőjegyekhez jutottunk. Kettőnknek oda-vissza, mindenféle illetékekkel együtt összesen 43 ezer Ft-ot kellett értük fizetni (érdemes ezt összehasonlítani az autós utazás benzinköltségével), tehát kevesebb, mint pl. a MALÉV-ár negyedét. Ebből az árból a tényleges repülőjegy 7000 Ft. alatt volt, a többi mindenféle illeték, pótlék, stb. Ugyancsak a repülés mellett szólt az is, hogy az autós úthoz képest pillanatok alatt kényelmesen Rómában vagyunk. A Szent István Házzal emailben megegyeztünk, hogy a repülőtéri transzfert elintézik, ugyanis a Roma-Ciampiano repülőtér a szállástól elég messze van. Igaz, nem ingyen, ez fejenként és utanként 13 €, összesen 52 €, véletlenül pont annyi, mint a szoba ára 1 éjszakára. Mint a helyszínen kiderült, az előre megrendelt transzfer jó ötletnek bizonyult.


Miközben számolgattuk a napokat, mennyi idő van még az utazásig, megtörtént II. János Pál pápa sajnálatos halála. Drukkoltunk, hogy az új pápa beiktatása megtörténjen utazásunkig, hogy a város élete minél előbb visszazökkenjen a normális kerékvágásba. Az előjelek jónak bizonyultak, mert ez az esemény indulásunk előtt két nappal megtörtént, így minden esélyünk megvolt arra, hogy nem egy extra zsúfoltságú, hanem egy normális állapotú Rómába utazhatunk.


Néhány szó az úgynevezett fapados légitársaságokról.
Ezek a cégek azért tudnak igen olcsó, időnként nevetséges árú jegyeket kínálni, mert minimális üzemeltetési költséggel és minimális állásidővel dolgoznak. A biztonsági előírásokat szigorú nemzetközi előírások szabályozzák, ezen tehát nem lehet spórolni. A fapados cégeknek nincs irodája, nem árulnak jegyeket, és nincs fedélzeti ellátás (ételeket, italokat közepes éttermi áron lehet a gépen venni), összességében ezek költségeivel nem kell számolniuk, illetőleg nem kell beépíteni a jegyárakba. Az árképzés másik fontos jellemzője az időtényező. Minél hamarabb foglalja le valaki az utazási időhöz képest a helyét, annál kevesebbet kell érte fizetni. A fizetendő ár attól is függ, hogy a megrendelés idején mennyi üres hely van még a gépen. Amikor mi február elején lefoglaltuk a helyünket, 1490 Ft. volt az ára, míg az indulás előtti napokban ugyanerre a gépre csak jóval 20 ezer Ft. feletti árért lehetett foglalni. Természetesen a visszaútra is hasonló módon történik az árképzés, így fordulhat elő, hogy Rómából nem ugyanannyiba kerül az út, mint odafelé (esetünkben 1990 Ft., ami azért nem nagy különbség). A ténylegesen fizetendő összeg döntő részét a különféle pótlékok teszik ki, melyeket rendeléskor a légitársaság becsületesen kirészletez. Ezek a pótlékok esetünkben a teljes fizetendő összegnek mintegy 84 %-át tették ki.


Az elején említett többszöri email-váltásra a szállással azért volt szükség, mert az eredetileg tervezett időpontban (egy nappal korábban) csak jóval drágábban tudtunk volna a repülőgépen helyet foglalni. Miután megvolt a végleges utazási időpont, a légitársaság honlapján kinéztem a megfelelő járatot, de a foglalást csak a honlapon megadott telefonon tudtam intézni, mivel kártyám típusát nem fogadta el a rendszer. A telefonos rendelésért külön fizetni kellett, ezt beépítették az árba. Megrendeléskor egy előzetes foglalást biztosítottak, ami csak a 24 órán belüli utalás esetén lesz végleges, és ha ez nem történik meg, a foglalást törlik. Az utalás megtörténte után kaptam egy email-t, amiben véglegesítették a foglalást. A levélhez mellékeltek egy részletes leírást is az egész rendszerről, az igénybe vétel feltételeiről.


A megadott időben (az indulás előtt 2 órával) megjelentünk a reptéren, a „csekkolásnál” bemondtuk a foglalási számot, igazoltuk személyazonosságunkat, lemérték a csomagokat (érdekes módon a kézipoggyászt is, amit persze visszaadtak), és megkaptuk a beszállókártyát a járatszámmal, indulási idővel, a beszállás megkezdésének időpontjával és annak a kapunak a számával, amin keresztül a gépbe juthatunk. A hagyományos rendszerben ezen a kártyán van annak az ülésnek a száma is, ahová a gépen ülnünk kell. Ez esetben a helyszámot csak egy sorszám helyettesítette, aminek jelentősége csak később derült ki. A csomagokat (fejenként max. 20 kg-t szállítanak külön költség nélkül) a szokásos módon kezelték, és legközelebb Roma-Ciampino repülőtéren láttuk. Az úti okmányok ellenőrzése és a kézipoggyászok vizsgálata után jutottunk a tranzitba, ahol a beszállásig hátralévő időt töltöttük. Tekintettel arra, hogy a gépen nincsenek előre meghatározott ülőhelyek, mindenki oda ül le, ahol helyet talál. Emiatt mindenki minél előbb a gépre akart kerülni, azonban először csak a sorszám szerinti első 30 utas mehetett. Tehát itt van jelentősége a „csekkolási” sorrendnek. Az Airbus A-320 a beszállás után pár perccel, hajszálpontosan a meghirdetett időpontban elindult, és kellemes, eseménytelen repülőút után, alig másfél órával később leszálltunk Rómában.


A repülőtéren egy olasz úr várt egy „Casa di Santo Stefano” táblával, és miután a többi oda igyekvő utas is megérkezett, egy mikrobusszal elindultunk a szállásra, ahová kb. 45 perc múlva meg is érkeztünk. A szállással kapcsolatos összes költségeket (szállásdíj fennmaradó része, étkezés, transzfer) kiegyenlítettük, majd elfoglaltuk az igen tiszta, kultúrált szobát. A szobában három ágy volt, 1-1 asztali lámpával, de használható konnektor egy sem. A lámpák speciális fali csatlakozóiba nem lehetett bedugni a mobil telefon, kameraakku, stb. töltőjét. Szerencsére a fürdőszoba villanyborotva-csatlakozója használható volt erre a célra.









A Szent István-ház

A jelenlegi Szent István Házat és a vele egybeépült kápolnát 1967-ben szentelték fel. A korábbi római zarándokházat 191 évvel korábban, 1776-ban bontották le. A Ház vezetését a házat fenntartó római Szent István Alapítvány felkérésére a Kalocsai Iskolanővérek végzik. A ház egész évben nyitva van, elhelyezés 2-5 ágyas szobákban, saját vagy közös fürdőszobával. Az ügyintézés magyar nyelvű. A Ház megállapodott két közeli pizzéria-sörözővel, hogy ha felmutatjuk a Ház matricájával ellátott névjegykártyájukat, 10% kedvezményt kapunk. A gyakorlatban ez 15% körüli volt. Mind a nővérekről, mind a ház többi dolgozójáról csak elismeréssel lehet beszélni.


Az autóval érkező turisták is jobban teszik, ha nem saját kocsival mennek városnézésre, hanem azt pl. a Ház ingyenes parkolójában hagyják, és a tömegközlekedést használják. A recepción 1 €-ért kapható a városi tömegközlekedési járatok térképe, ami nélkül igen nehéz lenne közlekedni a városban. A római közlekedésben többféle előreváltott jegy használatos. Mindegyiken feltüntetik a kiadás időpontját (Emiss:), aminek gondolom, statisztikai szempontból lehet jelentősége. Közös jellemzőjük, hogy az egyik sarkukban egy kis lyuk van. Úgy kell betolni a járműveken, illetve a metró peronvonalán elhelyezett érvényesítő automatába, hogy ez a lyuk jobb oldalon elől legyen. Ekkor az automata behúzza, rábélyegzi a lejárat időpontját (Scad:) és visszaadja a jegyet. Jegyek a Ház recepcióján, a metróállomásokon elhelyezett automatákból, a trafik jellegű üzletekből és némely vendéglátó helyen szerezhetők be. A városon belüli közlekedésben az ottartózkodás idejétől függően négyféle jegy jöhet szóba. Az 1 € -s jegy (vonaljegynek is nevezhető, rövidítve BIT) elvileg csak egy, max. 75 perces utazásra jogosít. Nem láttam, hogy a járatszámot is rábélyegezné, ezért gondolom, a megadott időn belül át is lehet vele szállni, ha nem is teljesen jogszerű a dolog. A 4 €-s jegy (BIG) az érvényesítés napján 24 óráig használható korlátlan számú utazásra. Vigyázat, ha pl. este 10-kor érvényesíti valaki, akkor csak 2 órán keresztül utazhat vele! A 11 €-s jegy (BTI) az un. háromnapos jegy, a 16 €-s (CIS) a hétnapos jegy. Közvetlenül a Ház falától indul a 870-es busz, amivel a Vatikán közelíthető meg. A másik (a Házban megszállók számára) fontos járat a 44-es, amely pár perces séta után érhető el, és amelyikkel a Piazza Venezia környékére (Forum, Colosseum, stb.) mehetünk.


A helyi közlekedés jellemzői a nagyvárosi forgalom, és a rengeteg kétkerekű jármű, elsősorban a robogók. A zebrák és buszmegállók tele vannak parkoló járművekkel, de a rendőrök nem törődnek velük. A közlekedési lámpáknál a zöld csak rövid ideig világít, a sárga viszont viszonylag sokáig. Az osztottpályás úttestű utakon nem mindig lehet egyből átmenni az egyik oldalról a másikra, mert az egyes átkelőket egymáshoz képest 10-15 méterrel eltolva alakították ki. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyik oldalról a másikra történő áthaladáshoz két lámpaváltás kell. A zebrák helyenként alig látszanak, a nálunk megszokott előjelző táblát nem láttam. A járművezetők udvariasak, a gyalogosok elsőbbségét tiszteletben tartják. A megállókat nagyméretű tábla jelzi, ahol feltüntetik a járat megállóit, az átszállási lehetőségeket, de az nem derül ki, milyen járatokra lehet átszállni. Ilyenkor tesz jó szolgálatot a már korábban említett közlekedési térkép. A járműveken nincs tájékoztatás arra vonatkozóan, hogy melyik megállónál vagyunk éppen. A buszokat menet közben is le lehet inteni, és a tapasztalatunk szerint meg is állnak. A forgalmasabb utakon való áthaladás célszerű megnyomni a lámpaoszlopon levő gombot, ellenkező esetben nem lesz szabad jelzésünk. A kisebb utcák jelentős részében nincs gyalogjárda, ezért itt eléggé veszélyes a közlekedés. Két metróvonal van a városban. Kocsijaik elhasználtak, grafittivel dekoráltak, kicsit szélesebbek és hosszabbak, mint nálunk.


Merő naivitás lett volna részünkről azt tervbe venni, hogy a rendelkezésünkre álló rövid idő (két egész és két fél nap) alatt a város legismertebb nevezetességeit megnézzük. Az angol nyelvű www.romaturismo.it oldalon igen sok hasznos és naprakész információ olvasható. Többek között itt találtam a „Róma 48 óra alatt” c. részt, amely kísérletet tett a lehetetlenre, 2 nap alatt bejárni a várost. A jelen írás meg sem próbálja az összes látnivalót ismertetni, de még felsorolni sem. Csupán az a célja, hogy tippeket adjon. Videokamerát és fényképezőgépet minden – általunk bejárt helyen – használhattunk, minden külön fizetési kötelezettség nélkül.


Az első napon a Vatikánba akartunk menni, de az aznapi pápai audiencia (szerdánként délelőtt van, amire a Házban ingyenes belépőt lehet igényelni) miatt várható nagy tömeg és korlátozott mozgási lehetőségek miatt inkább az ókori várossal ismerkedtünk. Egyébként ez volt az új pápa első audienciája.
A Házból a 44-es busszal a végállomásig, a Piazza Venezia-ig mentünk, ahonnan gyalogosan elérhetők a legnevezetesebb ókori emlékek, a Forum, a Colosseum, a Palatinus, a Capitolium és a diadalívek.
A tér nevezetessége egy hatalmas emlékmű (olaszul Monumento), amit II. Viktor Emanuel, az egyesített Olaszország első királya tiszteletére emeltek. Az 1885 és 1911 között épült emlékműnek két gúnyneve is van: lakodalmi torta, írógép. Az emlékművet naponta 8 és 18 óra között bárki végigjárhatja, ha bírja a rengeteg lépcsőt. Nem szabad kihagyni, már a fentről élvezhető szép kilátás miatt sem.
Az emlékmű középső részén van az ismeretlen katona sírja, melyet kétfős díszőrség vigyáz.











Meghívó az audienciára

II. Viktor Emanuel emlékműve

Az említett időszakban az óránkénti őrségváltás nem túl látványos, meg sem közelíti például az athéni parlament előttit. Nagyon vigyáznak a kellő tisztelet megadására, mert az ott posztoló rendőr rögtön ráfütyül arra, aki leül a lépcsőre, túl közel megy a díszőrséghez, netán a meleg miatt mezítláb jelenik meg. Este 6 után bezárják a rácsos kaput és csak kívülről lehet az emlékművet megnézni.


Az emlékmű jobb oldalán a capitoliumi dombra vezető díszlépcső (Cordonata) két oldalán Castor és Pollux, az isteni testvérek egy-egy nagy márványszobora látható Mellettük elhaladva jutunk a Michelangelo tervezte Capitoliumi térre (Piazza del Campidoglio). A tér közepét Marcus Aurelius császár lovasszobra díszíti. A téren áthaladva visszatérhetünk a nagyváros forgatagába.


A Via Dei Fori Imperiali-n a Colosseum felé haladva mindkét oldalon az ókori Forum emlékei láthatók. Az út jobb oldalára még visszatérünk, ezért a bal oldalra koncentrálunk, ahol többek között Traianus oszlopát is megcsodálhatjuk. A Colosseum felé közeledve egyre több árust látunk, akik ezt az építményt mindenféle anyagból és méretben próbálják a turistákra rásózni. (Amit érdemes megvenni, az egy 20 képeslapból álló csomag, melyet 1 €-ért megkaphatunk. Több ilyen garnitúra létezik, a város különböző pontjain árusítják azokat helyenként ismétlődő képekkel, ennek ellenére még ajándéknak is megfelelhet.)









A Colosseum belülről

A Colosseum Róma talán legjellegzetesebb ókori épülete, a legnagyobb amfiteátrum. Az épület 72 és 80 között épült. Nevét a hagyomány szerint Nero császár hatalmas, 30 méter magas szobráról, a colossusról kapta, amely a közelben állt, az épület eredeti neve a Amphitheatrum Flavium pedig szép lassan feledésbe merült. A római birodalom területén több amfiteátrum épült.


A magyar turisták által gyakran látogatott horvátországi Pula-ban és tunéziai El-Djem -ben szintén láthatók (a Colosseumnál valamivel kisebb) amfiteátrumok. Földrajzilag közelebb van, de méretben jóval kisebb az előzőknél az óbudai Nagyszombat utca és Bécsi út kereszteződésében látható amfiteátrum.


A majdnem 530 méter kerületű épület eredetileg 55 ezer fő befogadására tervezték. A hasonló rendeltetésű építményekhez hasonlóan ez is sok véres esemény tanúja volt. A megtekintéshez előbb egy hosszú, de viszonylag gyorsan haladó sort kellett végigállnunk. A belépés 18 és 65 év között 10 €, EU-tagállamból érkezett diákoknak 6 €, gyerekeknek és nyugdíjasoknak ingyenes. A beléptető ponton áthaladva továbbmentünk és elértünk egy liftet, amivel az épület felső szintjére mehettünk. Innen jól látható az egész épület felépítése, kifelé tekintve pedig a környék panorámája.








A Sacra Via ésTitus diadalíve

A homlokzatból szemmel láthatóan hiányzó részek más római épületekbe kerültek be. A Colosseum köveiből hidak, paloták épültek, de állítólag a Szent Péter Bazilikában is megtalálhatók.


A Colosseum mellett látható Constantinus diadalíve, melynek építését 315-ben fejezték be. Oldalán domborművek vannak, azonban ezeket más épületekről szedték le, mert abban az időben nem volt Rómában senki, aki alkalmas lett volna a diszítés méltó kivitelezésére. A Sacra Via-n továbbhaladva a Forum felé, először a 81-ben épült Titus-diadalív tűnik szembe. A diadalív gazdagon díszített domborművekkel, melyek részben a névadót, Titus császárt ábrázolják. A Forum tulsó végén levő harmadik diadalívig. Ezt a háromnyílásos diadalkaput Septimus Severus császár tiszteletére emelték 203-ban. Útközben bal oldalon látható a Palatinus domb, ahonnan a monda szerint a római birodalom története elindult. Itt állt a fügefa, ahol Romulus és Remus meghúzódott, és itt volt az a barlang is, ahol a nőstényfarkas szoptatta őket. Ezen a viszonylag kis területen olyan sok ókori emlék van, hogy még a felsorolásuk is hosszasan tartana. Alapos végigjárásához pedig még egy egész nap sem lenne elég.









A Szent Péter tér esti kivilágításban

A Ház mellett van a 870-es busz megállója, ahonnan Róma véleményem szerint legnagyobb nevezetessége, a Vatikán közelébe érhetünk. A Via Della Conciliazione-n a Szent Péter Bazilika felé sétálva először azt a hatalmas, ellipszis alakú teret érjük el, amit kétoldalt négyes oszlopsorokból (kollonádokból) alakították ki 1656 és 1667 között, Bernini tervei alapján. A kollonádok két végét összekötő vastag fehér vonal Vatikán állam határát jelképezi. A tér közepén egy Egyiptomból hozott, 440 tonnás obeliszk áll, melyet 1586-ban állítottak fel. A téren kétoldalt egy-egy szökőkút áll, melyek jelentősen hozzájárulnak a tökéletes összhatáshoz. Egy kissé emelkedő, trapéz alakú előtér után jutunk el a katolikus világ legnagyobb templomához.








A Szent Péter Bazilika homlokzata

A Nero uralkodása alatt keresztre feszített Szent Péter sírja fölé a 2. században szentélyt, majd 349-ben bazilikát emeltek. A 15. században félő volt, hogy összeomlik, ezért 1506-ban II. Gyula pápa kezdeményezésére ugyanezen a helyen elkezdték egy új bazilika építését.


A mai Szent Péter Bazilikát 1626-ban, 120 évvel az építkezés megkezdése után szentelte fel VIII. Orbán pápa. Érdekes módon, a homlokzaton nem az ő neve szerepel, hanem az építkezést 1612-ben befejező V. Pálé. A templom (a világon a legnagyobb) méretei lenyűgözőek. Hossza 186 méter, a kupola belmagassága 120 méter. A templom belsejében 60 ezer ember kényelmesen elfér.


A bejárathoz az épület jobb oldalán (ott, ahol a jobb oldali kolonnád a trapézhez csatlakozik) kell sorba állni, és miután áthaladtunk a repülőtereken már megszokott fémdetektor-kapukon, és csomagunkat is megnézték az átvilágító készülékkel, azután mehetünk csak tovább. Itt háromfelé mehetünk.
A Dome irányban a bazilikába juthatunk, a Cupola a bazilika kupolájában levő kilátót jelenti, a Tumb, pedig a kriptát. A látszólag nagy tömeg sem jelentett különösebben hosszú sorban állast, mert jól szervezetten, gyorsan haladt a sor.











Szent Péter szobra

A Bazilika kupolából

Célszerű először a kupolába menni, mert a bazilika belső terébe érünk vissza. A belépési díj 6 illetve 4 €, attól függően, hogy a liftet igénybe vesszük-e, vagy végig lépcsőn megyünk. (A másik két helyre a belépés ingyenes.) A pénztár előtt egy tábla figyelmeztet, hogy szívbetegek a liftet válasszák, mert különben 320 lépcsőfokot kell bejárni. Mint kiderült, ez nem egészen így van. A lifttel felmentünk a kupola tövéig, addig a szintig, ahol a 12 apostol hatalmas szobrait állították fel (a szobrok a tér felől is jól láthatók). Innen már csak gyalog lehet menni, megszámoltam, 330 lépcsőfokot végiglépkedve. A lépcsők hol fél méter „széles” csatornában vezetnek, hol olyan keskeny csigalépcsőn, hogy kapaszkodónak már nincs is hely. Erre a célra egy vastag kötél szolgál, abba lehet szükség esetén belekapaszkodni. Nem mentünk fel rögtön a legmagasabb pontra, hanem először a kupola belső felén, olyan 80 méter magasból megnézhettük a bazilikát, a lenn sétáló embereket.









Kilátás a Szent Péter Bazilika kupolájáról

Fantasztikus látvány volt, de a sűrű, magas rács miatt nehezen lehet felvételeket készíteni. Az út neheze ezután következett. A szűk hely miatt nem javaslom, hogy kövér ember egyáltalán nekiinduljon a kupola felső részét megnézni. A lépcsőt a kupola külső és belső burkolata közötti keskeny térbe helyezték el, de az igazi érdekesség nem ez volt. A lépcső nyomvonala követte a két kupola görbületét, ennek következtében nem egyenesen, hanem a függőlegeshez képest 10-15 fokos szögben oldalra dőlve tudtunk csak haladni. Az apró nehézségek ellenére viszonylag hamar felértünk a kupola tetején kiépített körerkélyre (kb. 20 méterrel alacsonyabban, mint a csúcson levő kereszt), ami egyben kilátóként is funkcionált. A gyönyörű, napos időben elénk tárult Róma és Vatikánváros panorámája. Kár lett volna kihagyni. Lefelé egy másik útvonalon mentünk, így nem akadályoztuk azokat, akik szintén részesülni akartak ebből az élményből.









A Szent Péter Bazilika főoltára

Leérve közvetlenül a bazilika belső terébe jutottunk, a bejárat közelében. Belépve a hatalmas térbe az első gondolat a megdöbbenés volt, amit az óriási méretek és a káprázatos belső kialakítás okoztak. A bazilika főoltára Szent Péter feltételezett sírja felett, a fő kupola alatt van. Innen csak a pápa celebrálhat misét. Felette egy majdnem 30 méter magas, bronzból készült baldachin magasodik, melyet ugyanaz a Bernini tervezett, akinek munkája a Szent Péter tér kolonnádjainak kialakítása. A bazilikában látható mérhetetlenül sok művészeti érték közül kiemelkedik Michelangelo alkotása a Pieta, amely a Madonna ölében fekvő, a keresztfáról levett Jézust ábrázolja. A szobrot 1972-ben egy hazánkfia megrongálta, azóta csak üveglap mögül csodálhatjuk. A bazilikáról írni nem lehet, ezt látni kell.









II. János Pál sírja

A kripta meglátogatásának szomorú aktualitását II. János Pál pápa halála adta. Érdekes módon, Rómában mintha nem vettek volna tudomást a pápa haláláról. Az új pápa fényképe csak elvétve látható, II. János Pálé viszont mindenhol.


A Vatikáni Múzeum rövid nyitvatartási ideje (8.45-15.20) és a mi rövidre szabott római tartózkodásunk miatt oda nem tudtunk bemenni, talán egy másik alkalommal. Ugyanilyen sorsra jutott az Angyalvár is.


Róma egyedülálló műemléke a Pantheon, a Piazza della Rotonda-n. 120 és 125 között, tehát még az ókorban építették ezt a kör alakú, kupolás épületet. A középkorban szentelték fel és lett keresztény templom. Más épületek szorosan körülveszik, ezért igazából csak belülről lehet megcsodálni az óriási, félgömb alakú kupolát. Építészeti értékein kívül azért is említésre méltó, mert több híres embert temettek ide, többek között a reneszánsz nagy festőjét Raffaellot, és a modern Olaszország királyait. II. Viktor Emánuel sírjánál díszőrség áll.


 











Pantheon

A Trevi-kút

A Pantheontól nem messze két érdekes templomba mentünk be, az egyik a Piazza della Minerva-n, a másik a Piazza del Gesu-n van. Ez utóbbinak nagyobb a jelentősége, mert ez a jezsuita rend főtemploma. A templom 1584-ben készült el, és még ebben az évben fel is szentelték.


Bár időnk szűkre szabott volt, a Trevi kutat, a Spanyol lépcsőt és a Piazza Navona-t nem mulasztottuk el megnézni.











A Spanyol-lépcső

A Piazza Navona

A repülőút hazafelé is kellemesen, esemény nélkül telt, és a felszállás után másfél órával ismét magyar földön voltunk.


A jelen leírás a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt szerzett tapasztalatokat foglalja össze, emiatt nem térhettem ki minden részletre. Az írásban előfordulhatnak téves megállapítások is, melyekkel kapcsolatos korrekciókat és a felmerülő kérdéseket szívesen fogadom.


Gyimesi László


 


Gyimesi László írásai az Útikalauzban >>


 










A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Gyimesi László: Róma fapadossal 2005" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár