Róthné Hatta Diána: Vándortábor Senjtől Budváig és vissza – Horvátország, Montenegró – 2010

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.



Róthné Hatta Diána: Vándortábor Senjtől Budváig és vissza – Horvátország, Montenegró – 2010



Két ország tucatnyi népszerű helyét érintő 2000 kilométeres autós túra, nagyon sok információval és szép képekkel


Senj Pag Plit Dubrovnik Herceg Novi Perast Kotor Omis Trigir Primosten Sibenik Dalmácia Lepante




Hosszas tervezés és szervezés után 2010. július 7-én hajnalban keltünk útra Pécsről. A korai, háromnegyed hármas kelést és a benzinkúton az autó, a kerekek valamint a telefonok feltöltését követően, háromnegyed négykor indultunk. A barcsi határátkelőt 5 órakor értük el, simán, várakozás nélkül léptünk át Horvátországba.
Barcstól a Verőce – Durdevac – Bjelovar – Zágráb útvonalon haladtunk. Kicsit lassan, mert település települést követett. Az autópályára Popovecnél mentünk fel és Zuta Lokvánál jöttünk le.
Zágráb után cseréltünk a vezetésben, így átestem a nagy beavatáson: autópályán vezettem életemben először és nagyon tetszett, hogy előzésnél nem kell tartanom a szembejövőtől, a végére már egészen felbátorodtam. A helycserét egy pihenőben oldottuk meg valahol Zágráb után, nagy köd volt és 16 fok. Ekkor kicsit aggódtam a felhőtlen nyaralás miatt. Az autópálya díja 53 kuna volt erre a szakaszra, készpénzzel fizettünk.
Ahogy kacskaringóztunk lefelé a hegyi úton, azon versengtünk, mint a gyerekek, hogy melyikünk pillantja meg először a tengert. Egyszerre láttuk meg. Már messziről látszott, hogy erős szél fújhat a parton. Kilenc órakor értünk Senjbe (489. km). A központhoz közel, a Konzum áruház parkolójában letettük a kocsit, majd nyakunkba vettük a kis várost. Beigazolódott, hogy erős szél fúj, első találkozásunk a tengerrel egy hullám partra csapódása által történt meg.
Senj hangulatos városka ütött-kopott, málló vakolatú házaival. A széllel dacolva felkaptattunk Nehaj várához, de a múzeumába nem tudtunk bejutni. Olyan erősen fújt a szél, hogy azt a pár lépcsőfokot is képtelenek voltunk megtenni, egymásba kapaszkodva araszoltunk le a magaslatról.


 


Senj


Senj



Senjből a parti úton mentünk tovább Pag-szigete felé. Komppal keltünk át, éppen elértük a fél tizenegykor induló járatot. Szerencse, hogy horvát barátaink látva az érkező autókat, pár percet vártak az indulással, vagy csak minél jobban szerették volna megtölteni a kompot? 130 kunát fizettünk a fuvarért. Itt már melegen sütött a nap, a szél enyhült.
Pag szigetén Novalja felé indultunk. Kiszálltunk az autóból, férjem gyorsan megmártózott a tengerben, majd kicsit autóval körbenéztünk. Sok-sok apartmannal beépített városka. Tovább indultunk Simuniba, az interneten kinézett kempingbe.
Kis felvilágosítás után helykeresésre indultunk a kempingben, az elsőnek kiszemelt hely túl közel volt a kemping “szórakoztató központjához” és látva a sok német nyaralót és tudva, hogy aznapra esett a német-spanyol elődöntő, távolabbi hely után néztünk. A második helyre egy holland párral egyszerre futottunk be, annyi előnyük volt velünk szemben, hogy ők már a recepción lefoglalták azt a helyet. Nem adtuk fel és találtunk megfelelő sátorhelyet a zuhanyzóhoz és mosogatóhoz közel, a tengerparttól sem túl messze. Sátrat vertünk, majd a habokba vetettük magunkat. Azaz én nem nyakig, csak úgy derékig, mert picit hidegnek éreztem a vizet. Így viszont apró halak csipkedték a bokám, amíg próbáltam megszokni a hideget.
A kemping hatalmas, tiszta és rendezett volt. A part apró kavicsos, kis jóindulattal talán homokosnak is nevezhető. Este ittunk egy-egy korsó sört a parti kocsmában, darabját 15 kunáért. Este a hajnali keléstől és az egész napos utazástól fáradtan dőltünk a sátorba, de aludni igazán jól nem tudtunk a cseh szomszédok hajnali négyig tartó csivitelésétől. Elégedetten konstatáltuk reggel, hogy ők sem pihenhettek kedvükre, mert gyermekeik időben ébresztették őket. Kijelentkeztünk, 279 kunát fizettünk.


Július 8-án reggel szedtük a sátorfánkat és indultunk Pag városa felé. Gyönyörű volt, ahogy fentről megláttuk a reggeli nap fényében. Itt is szerencsésen találtunk ingyenes parkolót közel az óvároshoz.
Nem hagytuk ki a csipkemúzeumot, fejenként 20 kunáért. Gyönyörű csipkecsodákat láttunk, borsos áron, tenyérnyi kis csipke 50-60 kuna. A pagi sajt árát nem sikerült itt a hazájában kideríteni, cselesen nem írták ki a pultokra.


 



Pag


Pag városából a híd felé indultunk tovább, a só lepárlók mellett haladtunk el. A hídnál megálltunk pár fotó kedvéért, és eltettünk egy ökölnyi, repedezett pagi követ is. A távolból a híres pagi birkák bégetése hallatszott, látni nem láttuk őket, de biztosan léteznek a hangok alapján.
Posedarje-nél hajtottunk újra fel az autópályára és Split városát vettük célba. Útközben tankoltunk, egy teli tankkal 604 km-t tettünk meg, az újratöltés 330 kunába került, kártyával fizettünk. Egy liter benzin 8.45 kuna volt akkoriban. Split felé bőszen építik az autópálya egy szakaszát, alagutat fúrnak a hegybe, de a közlekedés zavartalan. Ismét sikerült megtalálnunk az interneten kiszemelt kempinget Stobrecben, Splittől kb. 7 és fél kilométerre. Elfoglaltuk tengerre néző sátorhelyünket, majd a vízbe vetettük magunkat. Végre én is fülig merültem, bár a hőfokkal nem voltam még kibékülve.
Este a pálmafás tengerparti sétányon andalogtunk. Elsétáltunk a templomig, ahol éppen mise volt. A templom mögött a hegy peremén, tengerre néző padon pihentünk egyet. Ez a kemping is szép volt, bár estére a női zuhanyzó úgy festett, mint amin egy kisebb tornádó söpört át, szanaszét szórva a kéztörlő papírok. Ez az állapot reggelig fent maradt. A zuhany 2 kuna bedobásával működött. Mivel nekünk ebből egy darab állt rendelkezésünkre, férjemet a terepet gondosan előkészítve becsempésztem a női zuhanyzóba. 2 kunáért 10 percig folyt a víz, bőven elég idő két embernek lezuhanyozni. Kicsempészni már nehezebb volt a férjet, egyik fürdőlepedőt magára tekerte, a másikat, mint egy kendőt a fejére. Úgy festett, mint egy hithű muzulmán asszony.

Július 9-én reggel hatkor ébredtünk, összeszedelőzködtünk és indultunk volna, ha nem csak nyolckor nyit a recepció. Kénytelen voltam a reggeli kávém a tengerparton ücsörögve meginni. Nem esett nehezemre. Itt 200 kunát fizettünk egy éjszakáért. Nyolc után már ültünk is a kocsiba és fél kilenckor már Splitben voltunk (718. km). Megfogtuk Nonai János nagylábujját, ahogy azt illik, majd beléptünk az óvárosba. Sajnos a videokameránk megadta magát, ahogy beléptünk a Diocletianus-palotába. Annál több fénykép készült, hogy megörökítsük a csodálatos ókori és középkori épületeket, az óváros hangulatát. Megnéztük a nyüzsgő hal- és zöldségpiacot is.


 



Split


Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk Dubrovnik felé az autópályán. Ravcáig van kész a sztráda, Splittől idáig 30 kunát fizettünk. Hosszú szakaszon láttuk a készülő autópályát, majd tekervényes hegyi úton haladtunk. Áthaladtunk a Neretva deltája felett, majd zökkenőmentesen átléptük a határt Boszniába. Ahogy ismét Horvátországba érkeztünk, kicsit átvettem a vezetést, de nem az én idegrendszeremnek való a kacskaringós, egyik oldalon mélységbe szakadó terep, pláne nem az állandóan velem szemben dudát nyomva száguldó, záróvonalat átlépő, beláthatatlan kanyarokban lazán előző, bevállalós horvát és bosnyák Fittipaldik. Nem is értem, hogy miért nincs még világhírű autóversenyzőjük.


Még valahol Dubrovnik előtt már messziről kiszúrtunk egy partszakaszt, ahol fürdeni lehetett, így mi is megálltunk. Leereszkedtünk a partra, lehűtöttük magunkat a tengerben, majd újult erővel folytattuk utunkat. Dubrovnikba érve nem bántam meg, hogy átadtam a volánt a család férfi tagjának, mert elég jól elkeveredtünk. Végül is megtaláltuk a kiszemelt kempinget, de nem nyerte el a tetszésünket, mivel a tenger több száz méterre volt. Mentünk tovább Cavtat irányába, két kempinget néztünk meg, egyik évek óta zárva lehetett, a másikat a főút és sok száz méter választotta el a tengertől.
Már elég fáradtak voltunk, hiszen több mint öt órája az autóban ültünk, amikor a férjem kiszúrt egy aprócska kempinget hirdető táblát a Plat (982. km) nevű faluban. 17%-os lejtő vezetett le, a kavicsos út bal és jobb oldalán teraszos sátorhelyek, a bal oldal szerényen a Laguna, a jobb a Paradiso nevet kapta.
Bementünk, a recepció egy üres, poros üvegbódé, hat-hét nyelven, köztük magyarul is, kitett felirat hirdette, hogy csak bátran állítsunk sátrat, majd jön a tulajdonos is, sehol egy lélek, csak két sátrat láttunk. A férjem maradni akart, én annyit kértem, hogy hadd nézzem meg a zuhanyzót és a wc-t. Patyolat tiszta volt, a wc-ben szellőztető, eldőlt hol alszunk. Nem a mosdót választottuk hálóhelyül, hanem egy pompás, tengerre néző parcellát. A tengerpartra 79 lépcsőfok vezetett le. A csendet csak a közeli reptérre tartó gépek törték meg néha. A parton volt egy étterem is. Fürödtünk a tengerben estig. Vacsoránk után ettem egy jégkrémet (15 kuna), párom ivott egy pohár bort (16 kuna) az étteremben. Éjjel fújt a szél és csapkodta az elő sátrat, mert nem rögzítettük jól. Estére videokameránk is megszokta a klímát és újra működött.

Július 10-én reggel indultunk Dubrovnikba, de induláskor a férjem nem volt elég figyelmes és fennakadt a kocsi egy kisebb kőkupacon. Kiugrottunk a kocsiból és csak fogtuk a fejünket, szerencsére az éppen akkor ébredező francia szomszédok lélekjelenléte nagyobb volt és amire feleszméltünk, már hordták is a köveket a kerék alá, így simán hátra tudtunk tolatni. A kocsi sem sérült meg. A kisebb riadalom után célba vettük Dubrovnikot. A város előtt egy megállóhelyen japán turistákkal együtt felmentünk a hegyoldalra, ahonnan már látszott felülről az óváros és Lokrum szigete. Elképesztően gyönyörű látványt nyújtott, igazi gyöngyszem.
Az óváros közelében minden parkolónál csak intettek, hogy tele, menjünk tovább, pedig már reggel fél kilenckor ott voltunk, de ismét szerencsénk volt, mert 5-10 percre az óvárostól találtunk egy parkolóházat, ahol az 1. emeleten találtunk helyet (75 kuna). Legalább nem a tűző napon hagytuk az autót.
A várfalon kezdtük az ismerkedést Dubrovnik óvárosával. 70 kunát kértek fejenként, hogy felmehessünk. Másfél óra alatt jártuk körbe, fantasztikus a rálátás a városra, gyönyörűek a felújított terrakotta cserepes tetők. Tizenegy órakor üvegaljú motorcsónakba ültünk fejenként 75 kunáért. Már tele volt a csónak, amikor érkezett egy 13 fős olasz csoport és természetesen őket is felengedték a profit és a turista elégedettsége érdekében. Kívülről, a tenger felől körbehajóztuk a város falait, majd célba vettük Lokrum szigetét, ahol nem kötöttünk ki, a part közelében maradtunk és csodálhattuk a tenger élővilágát. Nem tűnt túl változatosnak, néhány halat, tengeri sünt és egy tengeri csillagot láttunk. Elhaladtunk több hatalmas, többemeletes tengerjáró között és egy kalózhajó mellett. Láttunk kajakozó csoportot is. Partot érve, folytattuk a városnézést, bár már elég nagy volt a hőség és a tömeg.


 



Dubrovnik


Hazafelé betértünk egy ottani Lidl-be, az árak alapjában kb. 20-25%-kal magasabbak az itthoniaknál. Dubrovnikban 10 kuna egy gombóc fagylalt. Az 1016. kilométernél értünk vissza a kempingünkbe. A délutánt a strandon töltöttük. Este kijelentkeztünk a családias kempingből, összesen 340 kunát fizettünk a két éjszakáért.

2010. július 11-én elhagytuk Horvátországot, 11 órakor léptünk át Montenegróba az 1046. km-nél. Vasárnap lévén 20-20 percet kellett várnunk, sor állt. A határon 10 euróért kaptunk egy matricát a szélvédőre. Az 1163. km-nél újra tankoltunk, 41 liter benzint 50 euróért.


A tengert újból a határtól kb. 20 km-re láttuk meg. Az első város, amit megnéztünk Herceg Novi volt. Vasárnap a parkolás ingyenes, az utcák, sikátorok kihaltak, a templomok népesek, éppen mise volt. Hallgattuk a harangozást és a templomból kiszűrődő éneklést. Herceg Novi óvárosa is szép, szűk sikátorok, sok-sok lépcső. Felsétáltunk az erődhöz, sajnos zárva találtuk. Ellátogattunk a Savina kolostorhoz is, itt is mise volt, így nem mentünk be. Körbesétáltunk a temetőben.


Perast volt a következő állomásunk, úton odafelé megálltunk a Kotori-öböl partján fürdeni egyet. Hihetetlen látvány a magas hegyekkel övezett öböl. És a tenger is, kristály tiszta víz, a parttól két lépésre a mélybe szakad a tenger feneke. Perast egy igazi kis ékszerdoboz, Dubrovnikkal közösen vitték a pálmát nálam. Bármelyik városba bármikor újra elmennék.
Felmentünk a 150 lépcsőn a harangtoronyba fejenként 1 euróért. Fantasztikus kilátás nyílik Perastra és az öbölre fentről. A torony tetején tartottunk tőle, hogy megkondul a három hatalmas harang valamelyike.


 


Perast


Perast



Lent a tengerparton kóvályogtunk, hogy megtaláljuk a módját az átjutásnak a Szirti Madonna templomához, amikor egy élelmes montenegrói fiatalember leszólított, hogy fejenként 5 euróért átvisz minket. Éltünk a lehetőséggel és két lengyel lány társaságában vízre szálltunk. Gyönyörű, gazdag múzeum van a nem kevésbé szép templom mellett. Egy amerikai csoporthoz csapódva hallgattuk meg az angol nyelvet erős szláv akcentussal, viszont választékosan beszélő idegenvezetőt.
A partra visszaérkezéskor az élelmes montenegrói fiatalember a kezét nyújtotta, hogy segítsen kiszállni, majd bocsánatkérően a férjemre nézett és azt mondta: “This is for women and children only”.
Mielőtt tovább indultunk, ismét a habok közé vetettük magunkat Perast határában.


A következő állomás Kotor volt. (jobb oldali fotó) Itt is sikerült megfelelő, ingyenes parkolóhelyet találni jó 10 percre az óvárostól. Kotor is, mint Dubrovnik, az amerikai és japán turisták egyik célpontja. Az óváros akárcsak a többi óváros, amit láttunk, gyönyörű. Megkapóak a város fölé magasodó hegyek és a szinte függőlegesen felfutó várfal. Utóbbit nem vállaltuk be a nagy hőség miatt, 2 euró lett volna fejenként az ára. Kotorban ettünk egy nagy szelet, ízletes pizzát 2 euróért. Az egyik étteremben éppen esküvő volt, egy pillanatra a boldog arát is láttuk.


Kotor megismerése után továbbhaladtunk Budva felé. A fejünk felett érkeztek a repülőgépek, leszállópályájuk keresztezte a főutat, ami errefelé eltávolodott a tengerparttól. Kempinget kerestünk Budva környékén, de nem találtunk megfelelőt. Egy helyen meg szerettük volna nézni a kempinget, amihez át kellett mennünk egy parkolón. Azért, hogy behajtsunk elkértek 2 és fél eurót. A kemping pedig inkább egy vadkempinghez hasonlított, az autók között felállított sátrakkal, zuhanyzónak nyomát se láttuk, viszont a parton katonás rendben álltak a napernyők és a napozó ágyak.
Budva nagyon zsúfoltnak tűnt, apartman apartmant, hotel hotelt, építkezés építkezést ér. Az út széle tele táblákkal, potom 2300 euró egy négyzetmétere az új építésű apartmanoknak. Visszafordultunk a Kotori-öböl felé, hogy a komppal átkeljünk és a túlparton keressünk kempinget, amikor hirtelen az út szélén megláttunk egyet Lepetane-ban. Ahogy beléptünk a kapun, egy fiatal lány lecsapott ránk és a Lovcén nevű panzió kertjének utolsó 3 négyzetméterét megkaptuk cakk-pakk 10 euróért egy éjszakára.
A zuhanyzó és wc állapotát inkább nem részletezem, annyi éppen elég, hogy olyan balkáni volt. Gyorsan sátrat állítottunk majd az öböl vizébe vetettük magunkat. Vacsora után elsétáltunk a parton egy helyi fiatalokkal teli kocsmába. Ittunk egy-egy sört, a korsó 1.3, a pohár 1 euró volt. Bömbölt a montenegrói popzene, a fiatalok láthatóan jól érezték magukat, éppen ment le a nap. Este tízkor, mint minden este a nyaralás alatt, az MR2 híradóját hallgattuk, amíg tiszta volt az adás, a rendes játékidő alatt nem derült ki, hogy ki nyeri a futball világbajnokságot, Spanyolország vagy Hollandia, hosszabbítás következett.

Július 12-én ismét korán ébredtünk, kerestük kinek fizethetnénk, de még mindenki aludt. Összepakoltunk, addigra felébredt a tulaj is, álmosan, kávés bögrével a kezében jött ki a házból.
Az 1175. km-nél indultunk Lepetane-ból, nem a kompot választottuk, körbeautóztuk ismét a Kotori-öblöt. Szerencsénk volt, hogy korán reggel indultunk, így a keskeny parti úton nem volt gond a szembejövőkkel. Még a határátlépés előtt vettünk némi sört és ásványvizet 3.8 euróért. Sem a montenegrói – horvát, sem a bosnyák – horvát határon nem kellett várni, az útleveleinkre is éppen csak egy pillantást vetettek. Egy tengerben megmártózás erejéig álltunk csak meg Omisig. Omis előtt megnéztünk egy kempinget, egy alagút előtt a záróvonalon át kellett balra fordulniOmis, hogy megközelíthessük. Itt egy hely lett volna egyetlen éjszakára, ezért továbbindultunk. Az Omis felé vezető út a kempingtől felvitt egy hegy legtetejére, át az alagút felett, a madár se járt arra, de mégis jobb volt, mint az alagút előtt átvágni az úton. Omisban (1477. km) is megtaláltuk az előzőleg itthon kiszemelt kempinget, sátrat vertünk, majd irány a tenger. A part homokos, a víz Balaton jellegű, sekély, iszapos, alig sós, mint megtudtuk, a Cetina nem messze folyt a tengerbe. Este a kemping éttermében elfogyasztottunk két korsó sört 13-13 kunáért.
Július 13-án reggel besétáltunk a másfél kilométerre levő Omis óvárosába. A kikötőből éppen indultak a hajók a kirándulásokra. Reggelire a piacon ettünk csevapot lepényben fejenként 20 kunáért. A hatalmas lepényben, bőségesen volt csevap, hagyma és ajvár. Ezután bebarangoltuk az óvárost, majd felkaptattunk az erődbe. A kilátás gyönyörű Omisra és a Cetina kanyonjának egy részére. Kétszer 15 kunát kértek el a feljutásért. Visszafelé úton a kempingbe, vettünk fügét és szőlőt összesen 40 kunáért. A délutánt a vízben és a parton töltöttük el. Este is besétáltunk a központba, nagy nyüzsgés volt, fehér ruhás rendőrtanoncok irányították a forgalmat.


Július 14-én reggel ismét tábort bontottunk és indultunk volna nyomban, ha nem merül le az autónk akkumulátora. Férjem gyorsan keresett honfitársakat, akiknek a segítségével reggeli torna gyanánt betoltunk a kocsit. Járó motor mellett jelentkeztünk ki a kempingből, 571 kunát fizettünk a két éjszakáért. Elindultunk a Cetina kanyonjába, de csak az első alagúton mertünk átmenni, utólag már egy kicsit bánom, hogy nem mentünk tovább, gyönyörű lehet. Ezt követően meg sem álltunk Trogirig.
Egy fizetős parkoló utolsó szabad helyére álltunk be, óránként 6 kunáért. Kigyönyörködtük magunkat itt is az óváros szépségében, felmásztunk a székesegyház tornyába, majd a szűk sikátorokban eltűnődtünk, hogy mi történik akkor, ha egy itt lakó versenyzongorát szeretne a lakásába, vagy esetleg elköltözne?!
A piacon vettünk a gyerekeinknek egy kis szuvenírt, “Pirate of Croatia” feliratú tengerész csíkos trikót 50 kunáért darabját (ugyanez 75 kuna lett volna Dubrovnikban). A következő állomásunk Primosten volt. Festői városka, zsebkendőnyi területen. A déli harangszóra értünk fel a haranglábhoz, gyönyörű a kilátás a környékre onnan.


 



Primosten


Miután körülnéztünk, lehűtöttük magunkat a tengerben indulás előtt. Meg se álltunk a Sibenik előtti üdülőkomplexumig (1589. km). Nehezen találtunk megfelelő helyet a kemping telítettsége miatt, így nem volt kedvünk azonnal sátrat állítani, inkább a tengerpartra mentünk. A víztől felfrissülve, újult erővel vertünk tábort az utolsó két éjszakára. A part gyönyörű és a tenger kristály tiszta és kellemesen meleg. Este elsétáltunk a hotelek felé, ettünk fagylaltot, 6 kuna egy gombóc, párom a sört választotta helyette 15 kunáért. A következő napot a kempingben, nagyrészt a vízben és partján töltöttük el. Este a kemping éttermébe mentünk búcsúvacsorára, kétszemélyes grill tálat választottunk 160 kunáért, nem az itthoni bőséges mennyiség volt, de kevésnek sem mondanám és nagyon ízletes volt, a kiszolgálás pedig kifogástalan a teltház ellenére is.

Július 16-án kijelentkeztünk a kempingből és 478 kunát hátrahagyva felkerekedtünk Sibenikbe. Ez utóbbi nekem kicsit csalódás volt, nem sok látnivalót találtunk. Bár az is lehet, hogy eddig a bőség zavarában volt részünk az út során. A Szent Jakab katedrális kétségtelenül gigantikus és eredeti a középkori emberi fejszobrokkal.


 



A szoborfejek a katedrális oldalán


A buszállomás mellett parkoltunk 6 kunáért óránként. Negyed tízkor búcsút vettünk a tengertől, majd két kisebb megállás után, egy kávé és egy tankolás erejéig, háromnegyed négykor gördültünk be Balatonboglárra, hogy a horvát után megnézzük a magyar tengert is. Letenyéig az autópályán mentünk, 173 kunát fizettünk bankkártyával, amivel időt nyertünk, mert a készpénzes kapuknál hosszú sorok kígyóztak.
A kisebb viszontagságok ellenére is emlékezetes volt a nyaralásunk, mozgalmas tíz napot töltöttünk el, gyönyörű helyeken jártunk, jövő nyáron már a gyerekeinkkel együtt biztosan visszamegyünk és végül is egyetlen felhőt sem láttunk.
Róthné Hatta Diána


Róthné Hatta Diána írásai az Útikalauzban >>   


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Horvátországról >> 


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Montenegróról >> 











A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Róthné Hatta Diána: Vándortábor Senjtől Budváig és vissza – Horvátország, Montenegró – 2010" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár