Ruzsinszki Zita-Kiss Tamás: A mecsetbe épített templom – Cordoba – Andalúzia – Spanyolország – 2009

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.



Ruzsinszki Zita-Kiss Tamás: A mecsetbe épített templom – Cordoba – Spanyolország – 2009



Egy különleges világ bemutatása, kellő mennyiségű történelmi, kulturális háttérrel, praktikus tanáccsal és szép fotókkal


Andalúzia városai különösen kedvesek számunkra, mert szinte lépte nyomon a mesés keleti kultúra befolyásával találkozhatunk. Még az illatát is érezhetjük a legtöbb bazár előtt, ahol keleti füstölők, arab parfümök belengik a szűk utcákat. De mégis Cordobába szerettünk bele legjobban.


307.000 lakosú tartományi főváros és püspöki székely a tengerszint felett 119 méter magasan fekszik a Sierra de Córdoba déli lábánál. Sevillánál és Granadánál jóval csendesebb és nyugodtabb város a Guadalquivir kanyarulat köré épült.



Nagyobb térképre váltás



Nagyobb térképre váltás


Cordobát 152-ben foglalták el a rómaiak, ami előzőleg a föníciai település volt. Hispánia Beatica fővárosává tették. A nyugati gótok 572-ben feldúlták, és országukhoz csatolták. Uralmuk alatt Cordoba hercegi püspöki székhely lett. 711-ben a mórok elfoglalják és az akkori Cortobah-t az iszlám hispániai vallási központjává tették. Fénykorát a X. században érte el III. Abd al Rahman uralkodása idején. A spanyolok 1236-ban foglalták el és ettől kezdve a XV. Századig a kasztíliai királyok székhelye maradt, utána folyamatosan csökkent a jelentősége.


Mivel Punta Umbriából indultunk és onnan 240-km-re volt Cordoba, így jóformán csak fél napunk volt városnézésre.
Sétánkat a Cordobai várnál az Alcázar de los Reyes Cristianos-nál kezdtük. A falak és a tornyok egy jó része még a mór időkből származik, de talán még római időkből való az alapja. 1328-ban XI. Alfonz építette tovább. A XIV században a katolikus királyok részére újították meg. A négyzetes alaprajzú tornyos épület volt a Szent Inkvizíció székháza, majd később börtön. Az inkvizíció a 15. századtól egészen a 19. század elejéig rengeteg emberéletet követelt nemcsak Spanyolországban, hanem az egész keresztény világban, sőt annak határain túl is. A spanyolországi inkvizíció létrehozására 1478-ban IV. Sixtus hatalmazta fel a Katolikus Királyokat. Az első máglyák 1481-ben lobbantak fel, az utolsó kivégzésre 1826-ban került sor, de az inkvizíció intézményét hivatalosan csak 1834-ben szüntették meg. Ahhoz, hogy valaki az inkvizíció bírósága elé kerüljön, elég volt a vád. A vádlottat az inkvizíció által kirendelt védő védte, és ha az illető nem tett beismerő vallomást, kínvallatásnak vetették alá…



A múzeum bejáratával szemben X. Bölcs Alfonz vöröses kőből faragott szobra köszönti a látogatókat. Innen rögtön balra egy lépcsőn keresztül juthatunk az épületbe, ahol ismét balra fordulva a tornyokhoz juthatunk, ahonnan fotókat készíthetünk, majd visszatérve az épületbe régi római szarkofágot, egy nagy teremben, ahol esküvői ceremóniákat tartanak, pedig római kori mozaikokat láthatunk.
Az alagsorban a kalifák fürdőjének maradványai csak töredékét mutatják az egykoron közel 300 működő arab fürdőnek. Innen a belső udvara jutunk, ahol már látszik a tipikus iszlám kertművelés, a négye osztás, a medencék, csobogók, és szökőkutak. A falakkal körbe vett patióból juthatunk ki a kertbe, ahol kellemes sétát tehetünk az ápolt virágok és fenyők között, a levegőt pedig a vízmedencék és csobogók hűsítik. Itt a katolikus királyok szobrai díszítik a kertet, és kert végében látható Izabella királynő szobra is, amint Kolombuszt fogadja, mielőtt első útjára indult volna.




Ha pénteken érkezünk szinte biztos, hogy fogunk hamisítatlan spanyol esküvői felvonulással találkozni. Mérgelődő násznéppel, akik a Caballerizas Realesen parkoltak, majd elfelejtettek parkoló jegyet válltani, és épp a 92 eurós büntető cédulájukat gyűrögetik.


Az Alcazártól induljunk el a szemben lévő turista információ irányában, ahol nagyon jó belvárosi térképhez juthatunk. Tovább haladva, egy az utcaszint alá süllyesztett lépcsőn keresztül juthatunk le az egykori kalifák fürdőjéhez a Camposanto de los Martires-en.
A fürdőt a X. században építették és csak a XX. Század elején fedezték fel. A sivatagból érkezett mórok szinte kultikus tisztelettel övezték a vizet, minden élet alapját. A tisztaság az iszlám egyik alapszabálya is, így nem csoda, hogy al-Andalúzban is számos fürdő épült. Ezeknek csak egy része volt közös használatban, a többi magánpalotákhoz tartozott. A fürdőket bonyolult csővezetékrendszerrel láttak el: vörösréz és ólomcsöveket használtak a hideg és a melegvíz szétosztására. Mivel a fürdőknek nemcsak vallási, hanem érzéki jelentőségük is volt, termeiket színezett csempékkel díszítették és állatszobrok köpték a vizet a medencékbe. A férfiak és a nők külön napon fürdőztek. A fürdéssel járó meztelenség erkölcstelen volt a keresztények szemében, akik a tisztálkodást egyébként is a járványos betegségek elterjedése okának tartották. Az épület maradványai erősen restaurálva vannak, ami kicsit zavaró, de legalább könnyebb elképzelni milyen is lehetett fénykorában. Bármerre kanyarodunk hang és fény effektusokkal próbálják elénk idézni az akkori hangulatát.


A fürdőt elhagyva visszatértünk a városfal mellé, melyet az Amoravidák építettek, 6 méter magas, két méter széles és majd 400 méter hosszú. Két tornya élte túl a csatározásokat, a többit lerombolták. A fal mellett végighaladva először Ibn Hazm Cordobai költő, majd Averroes nagy arab bölcselő, végül pedig Seneca szobrával találkozhatunk.









Seneca szobránál, ha belépünk a kapun az egykori zsidó negyedbe a Judeiraba érkezünk, hófehérre meszelt házak közé. Az első kávézó után jobbra kanyarodva a fallal párhuzamosan indulunk el, egy hangulatos borozóhoz érkezünk, melyet már messziről érzékelhetünk az orrunkkal. Itt megkóstolhatjuk a híres sherryt, és itt a finom andalúz borokra gondolok, nem a mi meggylikőrünkre. A falakat régi század eleji plakátok díszítik, és a helyiek szívesen múlatják itt idejüket.










Az építészetben ma is követik a hagyományokat. Az egyik bejárati ajtót, amit az utcán sétálva láthatunk egyenesen Marokkóból hozatták, hozzá illő ablakkal az iszlám stílus jegyében.


Rövid kis szakaszon több látnivaló közül is választhatunk, mint a zsidó-múzeum, a zsinagóga, vagy az andalúz ház. A zsinagóga 1325-ben épült, Isaac Majeb munkája. Itt találkozhatunk – jobbkézre – Maimonides szobrával is, aki híres zsidó filozófus, korának jelentős alakja volt, nagy befolyással bírt a zsidó világra.








A szobor után, ha visszasétálunk pár lépést egy jelentéktelen kapun keresztül juthatunk egy nagyon szép tipikus andalúz belső patióba, ahol bőrdíszműves, asztalos, keramikus mesterek dolgoznak a nyitott ajtóknál. Itt volt egyike az első papírgyáraknak is a nyugati világban. Elhagyva az udvart tartsunk enyhén jobbra, így az egykori Salazar Cardinálisról elnvezett kórház és a San Bartolomé kápolna előtt haladhatunk el. Innen lassan kezd felpezsdülni az élet, egyre több étterem, kávézó és bazár mellett haladhatunk el, de érdemes minden étterem nyitott ajtaján bekukucskálni, mert gyönyörűen díszített belső udvarokat, patiókat láthatunk.


Andalúziában járva mindegy, hogy az ember palotába, egy parasztházba vagy egy modern lakóépületbe, esetleg irodába lép be, mindenütt találkozik a falakon a színpompás csempeborítással. Ez az egyik legjellemzőbb díszítőelem az andalúz építészetben. Azontúl, hogy gyönyörködteti a szemet, van hasznos funkciója is: enyhíti a nyári hőséget.









Az azulejo eredete a mór időkre nyúlik vissza. Az arabok a mázas kerámia gyártásának módszerét Kínából vették át. A csempéket agyagból készítették, ásványi anyagokból nyert festékekkel színezték (pl. a zöld színt rézből nyerték, a kéket kobaltból, a lilát és feketét mangánból, a fehéret cinkből, a sárgát vasból), majd 24 órán keresztül égették közel 900 fokon, és újabb 24 órán keresztül hűtötték le fokozatosan. Andalúziába Észak-Afrikán át érkezett az új díszítőelem a 13. század végén.


Sétánk során a Virágok utcáján találtunk egy érdekes bőrdíszműves műhelyt. Nem is gondoltam volna, mi mindent ki lehet hozni bőrből. Mintha csak múzeumban jártunk volna, két szinten voltak elhelyezve a képek, ládák, bútorok. A bejárat mellett a két mester a szemünk láttára dolgozott. Nem akartunk vásárolni, de nem tudtuk megállni, hogy legalább egy pici bőrképet ne vegyünk meg emlékbe. www.meryancor.com



Ha úgy érezzük eltévedtünk az utcák labirintusában, csak próbáljuk keresni a falak között a harangtornyot, és induljunk el annak irányában. A virágok utcájából balra kikanyarodva a Mezqitahoz jutunk, méghozzá a Lámpás Madonna szobrát látjuk meg.


A mór Andalúziában minden városban számtalan mecset állt, de a főmecset, az ún. pénteki mecset volt a város szíve. Pénteken az igazhitű muzulmán feltétlenül elment a mecsetbe, hiszen a muzulmánoknál minden szellemi képességei birtokában levő felnőtt férfi számára a mai napig kötelező a péntek déli ima látogatása.
A főmecset a központi hatalom jelképe is volt, nem véletlen, hogy közvetlenül mellette állt az uralkodó palotája. Hiszen a kalifa a próféta közvetlen leszármazottjának számított, és így egyben ő volt a muszlim közösség vallási feje is.
A római időkben Janus szentély állt itt, majd a Nyugati gótok Szent Vince temploma. Ezt a templomot, amikor 711-ben ide érkeztek az arabok, mintegy 50 éven keresztül együtthasználták a keresztényekkel. Majd I. Abd al Rahman megvásárolta a keresztényektől a templom részüket, amit leromboltatott, és a helyébe építtette mecsetét. A fia Hiszam folytatta az építkezést, majd még két uralkodó bővítgette tovább a mecsetet, tolta ki a falait, amerre csak a folyó engedte.
Az eredeti minaretje helyén épült a ma is látható harangtorony 1653-ban. Mellette a Kegyelem kapuja a legszebb kapu és a főbejárat, ahonnan először a narancs udvarra érkezünk, ahol több hűs vizű kút mellett pihenhetünk. Az udvart 15. századi kerengő övezi. Balra találjuk a jegypénztárat, és jobbra az udvar sarkában a bejárat a mecsetbe. Ide belépve nincs szükség kendőre, és a cipőnket sem kell levetni, sőt az sem gond ha ujjatlan pólóban érkezünk. Eredetileg a narancs udvart és mecset épületét nem választotta el fal, később építették be. A mecsetben patkóíves és áttört boltívek, márványoszlopok erdeje fogad, kb 850 oszlopot állítottak, sokat a régi szentélyekből hoztak ide. Mielőtt a keresztények hozzányúltak volna az iszlám szentély ideáljának megtestesítője volt.



Amikor III. Ferdinánd elfoglalta Cordobát, Osama püspöke szentelte fel és Mária mennybeviteléről nevezték el. Az első átalakítások 1260-ban kezdődtek, amikor X.Bölcs Alfonz sírhelyének szánt kápolnát építetett. Innentől kezdve minden püspök igyekezett egyre jobban a keresztény szertartásoknak megfelelő épületet kialakítani. A legerőszakosabb átalakítás 1523-ban történt, amikor a királyhoz átalakítási kérelmet nyújtottak be. V. Károly, aki azelőtt sosem látta a mecsetet, megadta az engedélyt. Azonnal lerombolták a mecset közepét az Al Manszúr és Al Hakam által épített bővítéseket és oda építettek egy hatalmas székesegyházat. V. Károly amikor meglátta, elítélte a barbár tettet és azt mondta: “látom, most van valamitek, ami bárhol megtalálható, azelőtt viszont olyasmitek volt, amiből csak egy létezett a világon”. A katedrálist az idősebb Hernán Ruiz tervei alapján készítették.
A két épület, a katedrális és mecset önmagukban tökéletesek, de együtt furcsa keveréket alkotnak. Kicsit én is sajnáltam, hogy beleépítették a mecsetbe a templomot, de ennek ellenére a látványt, az érzést, sem fotókkal és sem szavakkal nem lehet kifejezni.


















A mecset folyóparti oldalán Szent Rafael szobra áll, aki a város védőszentje (1765). A szobrot egy jámbor pap látomásának emlékére állították, akinek egy éjjel megjelent Rafael és azt mondta: “Én Rafael főangyal vagyok, akit az Isten a város védőszentjévé rendelt el”


Rafael szobrától balra szintén a Guadalquivirra néz a Puerta del Puente, a hídkapu, mely II Fülöp uralkodásának idején készült egy régi arab kapu helyén. A diadalívvel szemben a 16 lyukú római híd vezet át a folyón a déli modern külvárosba Campo de la Verdadba. A hidat a hagyomány szerint Octavianus építtette. A hídfő mellett áll a La Calahorra, amit II. Henrik rendeletére 1369-ben építették egy mór erődítmény alapjaira. Ma Történelmi Múzeum gyűjteményét őrzi.


 





Ha egy picikét akarunk spórolni a belépőjegy árakon, akkor érdemes pénteken ide látogatni, mert ekkor ingyenes a belépő az Alcazarba és az egykori fürdőjébe, ami más napokon 4 és 2 euró. Ha pedig az egykori mecseten is szeretnénk spórolni, és nem csoporttal vagyunk, hanem egyénileg reggel 8 és 10 között ingyenes a belépés, később 7,5 euró. Ha nem éttermekben, cukrászdákban, kávézókban akarjuk költeni a pénzünk, a városfalon kívül nem kell sokat sétálni, biztosan szupermarketbe fogunk botlani, ahol olcsón szerezhetünk be hideg üdítőt, vagy szendvicseket.


Ha valamelyik tengerparti városból érkezünk autópályán, a pénteki látogatásnak a visszafelé úton lehet az a hátránya, hogy a spanyolok péntek este megindulnak a tengerparti települések felé. Ilyenkor az autópályát úgy irányítják át, hogy 3 sáv vezet a partra és egy sáv vissza a városokba, de az óriási dugón ez is alig segít. Ezzel nem árt számolni, ha időre kell visszaérnünk. Ennél fogva hétfőn reggel sem jobb a helyzet, amikor az álmos, figyelmetlen és ideges spanyolok elindulnak vissza a városokba dolgozni.


A közbiztonság nem túl jó, fokozottan vigyázzunk értékeinkre. A műemlékek környékén a bejáratnál hosszú szoknyás asszonyok kis zöld növénykét nyújtogatnak felénk, nem érdemes elvenni, mert akkor elkaphatja a kezünket, majd elkezd jósolni, és ha érted mit mond, ha nem tartja a markát az apróért. Azért a rendőrök igyekeznek az ilyen kéregetőket kordában tartani, és folyamatosan járőröznek, ilyenkor eltávolítják őket, de nem túl hosszútávú sikerrel.


Ha tehetjük érdemes ellátogatni Medina Azahara-ba, ami a belvárostól 10 km-re található, melyet 929-ban III.Abd al Rahman építette bizánci mesterekkel kedvenc felesége Az-Zahra részére.



Nagyobb térképre váltás


Közel 25 évig épült, jelenleg is feltárás és restaurálás alatt áll, de a már helyreállított részekből nagyon jó képet kaphatunk egy kis képzelő erővel micsoda fantasztikus álompalota állhatott itt valaha márványoszlopokkal, a dombról lenyúló függő kertekkel. Sajnos alighogy elkészült háborúk pusztították és a XI. században teljesen rommá vált. Pedig a hagyomány szerinte több mint 10.000 ember építette és 4312 különböző színű márvány oszlop tartotta a kék mennyezetet.








Amikor Cordoba a keresztények kezére került III. Ferdinánd az egyháznak adományozta, és állítólag a palota szobáiban írták alá az inkvizítorok a halálos ítéleteket, és azon a téren hajtották végre, ahol a mórok vallási türelmét hirdették az egykori feliratok.
A belépő ingyenes minden EU tagállamból érkezőnek. Cordobából menetrendszerinti buszjárat is közlekedik.


Ruzsinszki Zita-Kiss Tamás


A szerzők írásai az Útikalauzban


Ruzsinszki Zita-Kiss Tamás: A mecsetbe épített templom – Cordoba – Andalúzia – Spanyolország – 2009


Ruzsinszki Zita-Kiss Tamás: Autók a kifutópályán – Gibraltár – 2008


Ruzsinszki Zita: Ahová vissza kell menni – Phnom Penh, Siem Reap – Kambodzsa – 2008

Ruzsinszki Zita: Délkelet-Ázsia legérintetlenebb városa, Luang Prabang – Laosz – 2008

Ruzsinszki Zita: Nyolc nap Vietnámban – Hanoi, Halong-öböl, Hué, Danang, My Son, Saigon – 2008

Ruzsinszki Zita: Ukrajnai kalandunk – Uzghoorod, Lviv, Kiev – 2008


Cordoba hivatalos oldala: www.turismodecordoba.org
A mi lapunk:
www.kisstomi.gportal.hu


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu


turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Ruzsinszki Zita-Kiss Tamás: A mecsetbe épített templom – Cordoba – Andalúzia – Spanyolország – 2009" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár