Általános Információk Az Egyesült Arab Emirátusok az 50-es években jött létre. Hét emírség frigyének köszönhetően alakult meg a ma egyik legsikeresebb és leggazdagabb ország Dubai és Sharjah a két emírség, ahol az építkezések csúcsra vannak járatva. Szinte nincs olyan talpalattnyi föld, amit ne buldózerek túrjanak, és ne felhőkarcolókat rakjanak össze hatalmas daruk. Abu Dhabi emírség a legnagyobb alapterületű, aminek jelentős része sivatag, ahol földgáz és olajkitermelés folyik. Az emírség központja Abu Dhabi város, ami a legjobban elkészült emíségekbeli város a maga 10-20 éves felhőkarcolóival. Ajman, Umm Al Quwain és Rash Al Kaimah egymást követik az arab öböl partján északi irányba. Ezek az emírségek is bekapcsolódtak az építkezési versenybe, de itt csak pár felhőkarcoló van, a többinek még csak a tervei, vagy a kezdeti építkezései vannak meg. A tengerbe nyúló mesterséges szigeteiket, és a rajtuk lévő lakóparkokat ők is elkezdték építeni, de még egy évtized, mire be is fejezik. Az Indiai Óceán partján(nyugati part) Fujarirah emírség fekszik, ami leginkább megőrizte a régi arab bájt, amivel akármelyik arab országba találkozhatunk. 1-2 felhőkarcolón, és 1-2 luxushotelen kívül még nem sok modern látható, csak azok a hatalmas táblák, melyek üres területek előtt állnak, és hirdetik milyen megaprojekt megvalósítása indul be ott hamarosan. Az emírség 1975-ig teljesen el volt szigetelve mindentől, mert a Hajar-hegységen keresztül akkor épült meg az első út.
Az emírségek összefogtak, és az olajból hatalmas pénzre tettek szert, amit az arab kereskedőszellemmel megforgatták, így manapság a GDP csupán 8-9 százalékát teszi ki az energiahordozók bányászata. A többi a bizniszből jön. Érdekeltségekkel rendelkeznek a világ minden pontján, és pénzüket folyamatosan forgatva sivatagi világukat a jövő jelenbe előretolt zászlóshajójává varázsolják. Aki a 2000-es évek első két évtizedében látogat el Dubaiba és a többi hat emírségbe, az főként építkezésekkel fog találkozni. Az egész terület egy hatalmas építkezés. Az ország nagyrészt homoksivatag. Az Indiai Óceán partvidékén a Hajar-hegylánc húzódik, mely holdbéli tájra emlékeztet. A tengervizet vízgyárakban sótlanítják, és a sivatagot azzal öntözve kezd kizöldülni a környék. Az ember keze nyoma ennél látványosabb nem is lehetne. Egyik pillanatban még világszínvonalú golfgyep, másik pillanatban a sivatag végeláthatatlan homokdűnéi. A erdősítési projektek a sivatag közepén és a városok zöld területei mind arról árulkodnak, hogy az emberi beavatkozás miként tudja megváltoztatni a környezetet gyökeresen. A felhőkarcolók, és az építészeti csodák rengetege csak pluszt ad. A világ legmagasabb épülete a Bur Dubai. A világ legmagasabb luxus szállodája a vitorla alakú Burj Al Arab. A sivatag közepén létrehozott síparadicsom a Ski Dubai. A tengerben létrehozott mesterséges szigetek (Palm Jumeria, Palm Jebbel Ali, Palm Deira, és a Világ szigetcsoport.) Ezek csak a megvalósított csodák előhírnökei. A hatalmas építkezések újabb és újabb csodákat emelnek ki a sivatag homokjából. Mindenképpen visszatérek 2020 körül, mivel a helyiek elmondása alapján a projektek jelentős része addigra fejeződik be végérvényesen. Az út szervezése és hasznos részletek 2007 nyarán megtartott esküvőnket követően elhatároztuk, hogy egy egzotikus országba megyünk nászútra. Anyagi kereteink végesek voltak, úgyhogy költőpénzzel együtt 600.000 Ft-nál többet 2 hetes üdülésre nem tudtunk szánni. Maradt a Last minute útkeresés. Az egzotikus utaknál a Last miunute annyira nem jellemző, de mi mégis megtaláltuk. Elérkezett a nagy nap. Ferihegyen már várt az iroda képviselője, aki odaadta a beszálló kártyákat, biztosításokat, és jó utat kívánt. Tranzit után beszállás a Smart Wings legújabb Boing repülőgépébe, ami Prágából jött, és a 10 fős magyar utasgárda kedvéért szállt le Ferihegyen. A repülőgép hipermodern, 3x3 soros. Az ellátás jó, cseh sör van korlátlan mennyiségben. Egy magyar stewardes mindig van a gépen, a többi cseh. Az út odefelé 5.5 órán át tartott, visszafelé 6 óra volt. Leszállás után pazar reptér fogad, ahol az érkezési oldalon is duty free shop van. Itt fillérekért lehet cigit és piát beszerezni. Jóval olcsóbb mint Ferihegy. Érdemes italt venni jócskán, mert a hotelekben csillagászati összegeket kérnek (1 üveg sör 1000-1500 Ft). Be is tankoltunk Ginnel, 3 féle Vodkával és Whiskyvel. A reptéren belül kis golfkocsikkal viszik a lusta utazót. Aki sportos, az gyalogolhat a mozgó járdákon. Olyan mint a mozgólépcső, csak vízszintesen halad kb 5 km/h-val. De még úgy is 10-15 perc, míg a reptér hatalmas épületegyütteséből az ember eljut a kijárathoz, ahol megkapja a fináncnál lévő, névre szóló fényképes vízumot. Az előtérben várt a szlovákiai magyar idegenvezető, aki a Csehekkel csehül, a Magyarokkal magyarul kommunikált. A reptér épületéből a parkolóba kilépve megcsapott a 40 fokos hőség, irtózatos páratartalommal kombinálva. A busz a kijárattól pár méterre állt, így nem kellett sokáig izzadnunk, már bent is ültünk. A szállás Az utazási iroda egy kivételtől eltekintve a legészakibb emírségbe Rash Al Kaimah-ban lévő szállodákba szervez utat. Igaz Dubai-ként hirdetik, de az inkább az Egyesült Arab Emírségek helyett írt figyelemfelkeltés. Ez olyan, mintha Budapestre szerveznénk utat, és Győrben lenne a szállás. De erről az irodában foglalás előtt korrekten tájékoztattak. Az egyetlen kivétel a nyugati parton fekvő Fujairah emírségben lévő Rotana szálloda, ami gyönyörű öt csillagos ékkő a semmi közepén.(Ez meg mondjuk budapesti út debreceni szállással.) Mi az Al Hamra hotel Village részében kaptunk szobát. Ez a hotel 80 km-re helyezkedik el Dubaitól, ami a jó minőségű autópályán 45 perc autóutat jelent.
Az utca jobb oldalán lévő épületsor mögött a parkosított sétány, a úszómedence, a village pub és az étterem kap helyet. Az utca bal oldalán lévő épületsor mögött a félig elkészült, minden igényt kielégítő többhektáros golfpálya helyezkedik el. A közelben lévő építkezés csak úgy tornyosul a kb. 200 méter hosszú utcácska fölé, ahol éjjel nappal dolgoznak. A munkából sem a zaj sem a por nem zavaró. Zajt csak akkor hall az ember, ha éjszaka nagyon rákoncentrál az erkélyre kiállva, hogy halljon valamit. Bárcsak itthon is ilyen flottul működne egy gigantikus építkezés. Az egyetlen zavaró tényezője az építkezésnek, hogy a village lejárata a tengerparthoz az építkezésen keresztül vezetne, ami értelemszerűen le van zárva. Az utca végén kisbuszokkal és golf kocsikkal hordják az embereket a főépülethez (Forth), amin keresztülvágva lehet lejutni a tengerpartra. A kisbuszok és golf kocsik 5-10 percenként járnak.
A hotelben 3 fizetős étterem is van, bár nem próbáltuk ki egyiket sem, mert annyira elégedettek voltunk az ellátással, hogy nem éreztük szükségét. Vacsoránál vagy élőzene, vagy hastánc show szórakoztatja a közönséget. Baliról érkezett zenészek minden asztalhoz odamennek, és elhúzzák mindenkinek a nótáját :)
Első döbbenetünk a szeptemberi tenger hőmérsékletének érzékelésekor ért bennünket. Az agyunk felforrt a 45 fokban, és mohón kívántuk a tenger hűsítő habját. Felszabadultan rohantunk a széles homokos parti fövenyen a hűsítő habok felé, melybe belecsobbanva felszisszentünk! 38 fokos volt a víz!!! A szállodai medencék vize is 35-38 fokos és a zuhanyzóból is a leghidegebb víz a 35 fokot kicsit meghaladta. Egyetlen hűsölési lehetőséget a légkondicionált épületek jelentették. De ezek az arabok túlzásba estek. Minden épületet visszahűtöttek 22 C körülire, úgyhogy mikor beléptünk, kiugrott a szemünk, majd mikor kiléptünk, újra kiugrott a szemünk. Kellett 2 nap , míg megszoktuk ezt az embertelen hőséget, az enyhülés mindenféle esélye nélkül. De legalább nem kellett aggódni, hogy rossz lesz az idő :) A parttól kb 1 kilométerre balra egy mesterséges sziget építésének lehettünk szem és fültanúi. Éjjel- nappal hordták a hatalmas sziklákat a teherautók, és borították a tengerbe. A horizont felett nem sokkal lebegtek a járművek gyufásdoboz nagyságú sziluettjei, és a kőborogatás is tompa távoli dörgésekként jutott el hozzánk. A szálloda portáján már árulták a 4 km hosszú mesterséges korallzátonyon épülő lakóparki lakásokat a szálloda aulájában, az elmaradhatatlan terepasztalon szemléltetve a csodaberuházást. 360 fokos tengerparti panoráma, medence, jakuzzi, mélygarázs, csak most, csak önnek!!! A legkisebb 44 nm-es 18 millió Ft körül volt, míg egy 80 nm-es lakás 30 millió forint körüli áron ment. Természetesen előre kell megvenni. Nem drága, ahhoz képest, hogy milyen egzotikus környezetben van, csak Irán meg Iraq ne lenne olyan közel :) Rash Al khaima városa A város a hoteltől taxival 30 perc. A viteldíj nem haladja meg az 1500 Ft-ot. A városban egy nagy Pláza található (olyan mint a West End Budapesten), Amiben egy hatalmas Tesco szerű Carefour nevezetű supermarket is van. A szálloda vendégei előszeretettel látogatják a bevásárlóközpontot, mivel ott üdítőt, vizet 10-ed áron lehet beszerezni, mint a hotelben. Egyébiránt a város a fejlődési bumm legelején jár. Már elkezdték építeni a felhőkarcolókat, a többsávos sugárutak kész vannak, de mihelyt letérünk a főútról földszintes kajibák sorakoznak a sivatagi homok ledöngölésével nyert utcácskák mindkét oldalán. Az épületek előtt 8-10 milliós csodakocsik állnak. A városban komoly említésre méltó dolgot nem láttam, egypár szép mecsetet és a szupermarketet leszámítva. Akinek van rá ideje, járja be nálam jobban, hátha talál olyan helyet, ami megfogja. Autóbérlés és egyéni utazások Az idegenvezető lány koktélos bemutatkozó órát tartott, ahol elmondta a fakultatív programlehetőségeket, amik tényleg színesek, és egész országot átfogóak voltak. Mint már korábbi írásaimban is kifejtettem, nem vagyok híve a tömegturizmusnak, inkább az egyéni felfedezésnek. Mikor mondtam, hogy inkább autót bérelnénk, és kietlen tengerpartokon fürdőznénk, erősen ellenkezett. Elmondta, hogy mennyire veszélyesen vezetnek a helyiek, illetve ha nők fürdenek a tengerparton, akkor a rendőr bevisz, és megbüntet stb. Szóval rémtörténeteket mesélt. Persze gyököt vontam a dologból, mert jól tudom, az iroda érdeke a csoportos túra értékesítése, így nem fizettünk be egyre sem. Érdekes, Marokkón kívül minden országban hidegrázást kaptak az idegenvezetők az egyéni programszervezéstől. A szálloda recepcióján a Budget autóbérlő cég pultjánál ülő kis négerrel beszéltem, és megállapodtam vele, hogy 8 napra kibérelünk egy Shevrolet Aveo-t teljes biztosítással és full kilométerrel. Egy napra 8000 Ft körüli összegre jött ki, mert alkudtam vele a hosszú időtartamra hivatkozva. Mikor fizetni akartam, kérdezte, hogy nincs-e hitelkártyám. Nincs, miért? Csak mert akkor ma nem bérelek kocsit!!! Az Isten áldja meg, büdös a pénzem? Kérdeztem indulatosan. Nem büdös, de mivel ünnep van (Nem tudom milyen), ezért nem vehetek el pénzt a hitem szerint, válaszolta. Ez van, másnap már elvehette a pénz, így másnap megkaptuk a fekete, alufelnis, automata váltós, légkondis kocsit. A légkondi mondanom sem kell mindig ment benne :) Több mint 2500 km-t hajtottunk a kocsiba. A benzin literje 40-50 Ft körüli volt. Mesés, nekünk európaiaknak, ahol a világon a legdrágább az üzemanyag. Dubai Első utunk természetesen Dubaiba vezetett. Hatalmas területen helyezkedik el, ahol külön van aranyrész, ruharész, játékrész. Rengeteg a nagykereskedés, ahol kis tételben nem is lehet vásárolni. Ez volt az egyetlen piac, amit az Emirségekben láttunk. Ha Deirából északra tartunk a part közelében futó úton elérünk Sharja, majd Ajman városába, amik szintén tele vannak épülő, és éppen elkészült felhőkarcolókkal. Ezek a városok szinte egybeépültek egymással A Creek-en két híd ível át, illetve ahol a tengerrel találkozik, ott egy alagút vezet át a másik oldalra, ahol Burj Dubai helyezkedik el, ami az új városrész. A creek mindkét partján sétány van, ahonnan megkapó látványt nyújt az öbölben ringatózó régi arab csónakok és a parton lévő szupermodern üveg toronyházak kontrasztja. A Burj Dubai oldalon van az új aranypiac (New gold souk). Ez egy többemeletes épületben helyezkedik el pláza jelleggel. Bur Dubai két régióját jártuk be. Az egyik a tengerparttal párhuzamosan, attól kb 5 km-re futó Sheik Zajed út, ami hasonlít az M1/M7 közös bevezető szakaszára, csak óriási toronyházak szegélyezik, köztük az épülőfélben lévő Bur Dubai, ami a maga 800 valahány méterével a világ legmagasabb épülete, és még nincs kész. Az Emirates mallban van egy piacnak kikiáltott üzletsor, ahol ajándéktárgyakat, és kis emlékeket, festményeket lehet kapni. Mi itt vettük meg az összes szuvenírt, mert amit a Deirai old soukban láttunk az mind minőségtelen áru volt. Az Emirates Mallnál fut a Sheik Zajed út legközelebb Bur Dubai másik régiójához a Jumeirah beach-hez. Itt egy 3x3 sávos út halad, mely a tengerparttal párhuzamosan, attól kb 100 méterre helyezkedik el. Ez a helyi Palm Beach. A gazdagok és szépek otthona. Az út mindkét szélén pazar villák és hotelek sorakoznak. Bátran térjünk le a tenger felé, vagy a szárazföld felé, mindenhol a gazdagság üvölt az arcunkba. Csillogó Ferrarik, Maserattik, jobbnál jobb terepjárók, és márványpaloták láthatóak mindenfelé. Ha az Emirates Mall felől érkezünk, a bevezető út pont beletorkollik a keresztbe futó Jumeirah útba. A híd sorompóval le van zárva, oda csak engedéllyel lehet behajtani. Az idegenvezető kínált ebédet kb 40.000 Ft-ért, amit az egyik földszinti étteremben lehet elfogyasztani. Ha az ember befizet oda, akkor láthatja az aulát, és a pazar éttermet. Az idegenvezető elmondása szerint a múlt héten Van Damme jött velük szembe az aulában, ezen a héten pedig Schumaherre lehet számítani. A Burj Al Arab szálloda előtt közvetlenül jobbra a Wild Wadi vízi vidámpark terül el. Hatalmas csúszdák, szörfmedencék és egyéb katartikus élményeket generáló vízi csodák birodalma. Már hónapok óta készültem, hogy mindent kipróbálok. Kétszer!!! Vagy akár háromszor is!!! De mikor be szerettünk volna menni, közölték, hogy éppen ott tartózkodásunk két hete alatt újítják fel, de szeptember 22-én nyitnak, jöjjünk vissza akkor. Majdnem a kardomba dőltem elkeseredettségemben. Bánkódtam egy darabig, de inkább a Burj Al Arabtól balra lévő velencei hangulatot az arab ősi építészettel kombináló újonnan épült medinába mentünk, ami alatt ingyenes mélygarázs helyezkedik el. A mélygarázsból mozgólépcsőn jutottunk a medinának nevezett bevásárlóközpontba, ami egy kész labirintus. A parkolóból kikanyarodva jobbra folytattuk utunkat a tengerparti úton Jebbel Ali település felé mely szinte összeépült Dubai-al. Jobbra egy tábla jelezte, hogy Palm Jebbel Ali.
A Jumeirah útra visszatérve tovább haladunk Jebbel Ali irányába. Az út beletorkollik a Dubai Marina építkezésbe. Szupermagas felhőkarcolók, szupernagy yacht kikötő épül. Mindenhol daruk és teherautók. Egypár hotel üzemel már, de bízom benne, hogy ezen az építési területen vendégeket még nem fogad. A felhőkarcolók többnyire luxuslakások lesznek. Kocsiból nézzük végig ezt a nagy építési területet, ahol a felhőkarcolók közt futó út már kész van. Látjuk a rajokba verődött indiai segédmunkásokat, mint modern kori rabszolgákat, akik az út szélére ülve várják a buszukat. Helyiek mesélik, hogy két műszakban dolgoznak a segédmunkások. 08-20-ig és 20-08 óráig. Azaz éjjel – nappal megy a munka. És még így is több év mire mindennel végeznek. A Jumeirah úton visszafelé a Creek felé haladva bal oldalon terül el egy kívülről zöld parknak kinéző Jumeirah Beach Park nevezetű strand, ahova 250 Ft a belépő. Kultúrált öltöző, és wc van, ahonnan trópusi fa hídon át jutunk a pálmafákkal övezett homokos tengerpartra. Jól láthatóan az itt dolgozó külföldiek kedvenc strandjára csöppentünk. A Jumeirah úton a creek-hez visszaérkezve ott balra fordulunk, és az alagúton jutunk át a korábban már említett Deirai oldalra. Még az alagút előtt jobbra egy hatalmas Carefour áruház áll, amiben egész Dubai legszélesebb árukínálata lelhető fel. A Carefour üzletek egyébként minden plázában jelen vannak. Kísértetiesen hasonlítanak a mi hipermarketjeinkre. Sőt, tök ugyanazok. Az árak jóval alacsonyabbak mint itthon. Az előre elkészített szendvicsek, gyümölcsök, és a finomabbnál finomabb gyümölcslevek fillérekért kaphatóak. Az alagúton át Deira városrészbe jutunk, ahol a tengerpart közelében futó úton Sharján és Ajmanon keresztül haladunk. Gyönyörű pálmákkal szegélyezett tengerparti utakat látunk, ahol egy körforgalomnál ki van írva, hogy Rash Al Kaimah, ott kell jobbra elkanyarodni. Mi elkövettük a hibát és továbbmentünk, de attól kezdve már csak Ajman fészigetének végéig jutottunk, és fordulhattunk is vissza a körforgalomhoz. Umm al Quwain félszigete mellett az út hazafelé visz. Az út mellett hatalmas parkoló hirdeti, hogy nap közben egy vízi vidámpark működik itt, a szállodánktól 20 percnyire. Éjjel érünk haza, a területet lezáró sorompót működtető Filippin emberke ferde szemmel méreget hajnali kettőkor, de beenged a szállodakomplexum területére egy kérdés nélkül. Abu Dhabi Következő utunk Abu Dhabiba vezet, ami Dubaitól délre kb 200 km-re található. Korán kelünk, és megelőzve a Dubai csúcsforgalom eszetlen tombolását már robogunk is Abu Dhabi emírség felé. Abu Dhabi városa mellett elhaladva folytatjuk utunkat a 4x4 sávosról 2x2 sávosra szűkülő autópályán a sivatagi homokdűnék közt. Tudom jól, hogy jobbra kietlen tengerpartok nyújtóznak 10 km távolságban, ahova mindenképpen le szeretnénk jutni. Bármelyik jobbra vezető kis sivatagi úton is kanyarodunk le, a tengerpart előtt sorompó, és marcona katona állja utunkat. Lezárt terület, azonnal forduljon vissza, figyelmeztet a tábla. 5 letérés után feladom. Abu Dhabi városától 200 km-re délre elfogy a türelmem, és a pályáról balra térek le a mélysivatag irányába, ahol 200 km távolságban kis beduin települések vannak olvasmányaim szerint. Az 1x1 sávos sivatagi betoncsík mindkét oldalán drótkerítés húzódik, és a sivatag homokjából csövek villannak elő. Mint a Dűne című könyvben, már várom a nagy homoki férgek megjelenését. De helyettük csak egy rendőrségi ellenőrző-áteresztő pont fogad, ahol előzékenyen intenek tovább. Megteszünk kb 50 km-t, mire rádöbbenünk, hogy Abu Dhabi emírség azért a legnagyobb olaj és földgáz kitermelő a világon, mert tengerpartját és sivatagos területeit teljes mértékben ezen ásványkincsek kiaknázásának engedte át. Megfordulva megtesszük az Abu Dhabi városig visszafelé tartó 250 km-es utat. A város egy földnyelven fekszik, amit hidak kötnek össze a szárazfölddel. A szárazföldi részen is már új lakóparkok épülnek, de a város inkább a földnyelven terül el. Fujariah emírség Harmadik túránkat Fujairah emírségbe tettük. Szállodánkból Rash Al Kaimah-n át értük el az emírségeket keresztbe átszelő autópályát, amin 100 km tettünk meg míg elértük az indiai óceán partján fekvő Fujairah tartományt. Félúton a pálya mellett helyezkedik el a pénteki piac azaz a Friday market, ahol a buszos túrák kivétel nélkül megállnak, így jó drága minden. A pálya a Hajar-hegység kopár hegyláncai közt, és a ritka esőzések által egyre mélyebbre vájt wadik(vízmosások) felett kanyarogva vezet be Fujairah városába. Álmos kisváros, egy-két felhőkarcoló bébitől eltekintve. A tengerparti sétánya gyönyörű, de még annyira érintetlen a turistáktól, hogy halászok serénykednek a leendő strandon, ami legalább 10 km hosszú egybefüggő homokos part. Két ősöreg Land rover terepjáró megáll egymástól kb. 1 km-re a parton, orral a víz felé. Egy csónak a két kocsi közt a vízben beúszik kb 2 km-re. A háló közepe a csónak orrához, a két vége a két terepjáróhoz van kötve. A két járgány mindig hátrál az 50 méter széles fövenyen egy kicsit, és így közeledve egymáshoz húzzák partra az indiai óceán halaival szépen megtelő hálót. Turistát Fujairah városában nem láttunk. Kis helyi boltok, szatócsüzletek, sehol egy bevásárlóközpont. VÉGRE!!!!!
Bemerészkedtünk a kis Shevrolettel, és hatalmasat fürödtünk az óceánban, ami kb 30-32 fokos lehetett. Még mondtam is újdonsült feleségemnek, hogy itt aztán nem kell tartani a rendőröktől. Azonban a távolban láttunk egy kis házikót. Fürdés után elmentünk addig kocsival, és láttuk ám, hogy az ománi határszakaszon strandoltunk :) A két hétben még egyszer visszatértünk ide kagylót szedni és újra strandolni. Akkor már néztem a táblákat, és sehol nem volt tiltva a földnyelvre való behajtás. A mangrove mocsárt megkerülve a viskóval egy vonalban helyezkedett el a határátkelő amin nem mentünk át. Fujairah városától északra gyönyörű tengerparti út vezet a pár kilométer széles termékeny síkságon. A Hajar-hegység csúcsai felettünk tornyosultak. Helyenként teljesen elkeskenyedett a síkság, és a sziklák közvetlenül a vízben álltak. Az egyik kis síkságon a semmi közepén két luxushotel áll. Az egyik (Le Meridien) mint egy rakétakilövő állomás, olyan magas, és csupa üveg, míg a másik hagyományos arab stílusban épült családias 4-5 emeletes. A kisebb szálloda az a Rotana Fujairah 5 csillagos hotel, amit a magyar utazási iroda is hirdet. A bejárathoz kanyarodva intettünk a portásnak, aki kérdés nélkül beengedett minket. A kocsit a belső parkolóban leállítottuk, és az épületet balról megkerülve egypár Fülöp szigeteki takarító csodálkozó pillantásától övezve a személyzeti átjárón át be is libbentünk a hotel gyönyörűen parkosított, romantikus patakkal, és csobogókkal ékesített kertjébe, melynek közepén ott díszelgett a minden igényt kielégítő 25-28 fokra hűtött vízzel rendelkező medence, partján a beach bárral. A medencét követően a homokos part helyezkedett el, rengeteg trópusi fa ággyal és napernyővel. Érezhetően magasabb színvonalú a szálló mint az Al Hamra, csak mindentől messze van. Szó szerint a semmi közepén. Az óceáni hullámok hatalmasak, és a homokos fövenyen ennek ellenére kicsi rákok százai küzdöttek a hullámokkal minden percben. A mellette lévő Meridien hotel parkja kevésbé pazar, de az épület a jövő évtizedeket idézi. A két hotel tengerpartja közös. A szállodák a környező pusztaságtól kerítéssel vannak elválasztva. 3-4 órát töltöttünk el a hotel kertjében, majd ahogy jöttünk távoztunk. Senki nem szólt érte. :) Kis falvakon keresztül vezető tengerparti úton jutottunk el az emírség északi pontján lévő halászfaluba Dibbába, ahol a határátkelőn át átléptünk Omán Szultánságba. A határon nem kérték az útlevelet, csak intett a katona. Ománban nem mertem sokat tartózkodni, mert a kocsi biztosítása, csak az Emírségekre vonatkozik, így a legközelebbi kikötőre vetettünk egy pillantást, és tértünk is vissza a biztosított területre. Omán láthatóan szegényebb, mint akár az Emírségek legelmaradottabb része Fujariah tartomány.. A hotelünkbe visszafelé vezető úton láttuk, hogy az öbölben folyó mesterséges szigetek építéséhez itt Fujariah és Rash Al Khaima emírségben bányásszák a követ, és viszik hatalmas teherautókkal a tengerpart fel. Érdekes, hogy az autópályákon kívül külön Truck road-okat, azaz kamion utakat is építettek, hogy nem zavarják a nagy kamionok a közúti forgalmat. A szálloda felé sikerült az utolsó 60 km-t ilyen truck roadon megtenni, ami közben többször volt halálközeli élményem egy-egy kamionos vicces közelítgetése miatt. Sőt helyenként a szél úgy átfújta a homokot az úton, hogy a kis kocsival lassításra kényszerültem, nehogy megpördüljek szégyen szemre a csúszós homokon. A kamionosok meg csak dudáltak-dudáltak. :) A mélysivatag, és a több mint száz méteres homokdűnék A következő túránkon az Emirates Roadnak nevezet, Dubai felé is vivő autópályáról Dubai magasságában balra lefordulva Hatta oázisa felé tartottunk. Az Emirates Mall-nál kell balra fordulni, tudjátok a Ski Dubai. :) Elhaladtunk a Dragon Market hatalmas épülettömbje mellett, ami egy óriási kínai piac. Kb. akkora mint a fél V. kerület. Kb. 60 km után a homoksivatagban eltűntek az addig elszórtan ott lévő cserjék, és futóhomokká vált a környék. Az autópálya mindkét oldalán egyre magasabb dűnék látszottak, amiken szabadon kószáltak a dromedárok. Egyszer csak az autópálya mindkét oldalán pihenőhely, és quad bérlő helyek sorakoztak. Mindkét oldalon több mint 100 méter magas sárgán ragyogó homokdűnék látványa megragadó volt.
Kiszálltunk a kocsiból, és mivel a tenger már messze volt, a hőség a páratartalom alacsony voltának köszönhetően végre elviselhetőnek tűnt. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a mélysivatagban lelek enyhülést :) Fillérekért lehetett quadot bérelni, de csak a dűnék elkerített részén lehetett veretni, így a szabadságélmény nem volt meg. 8 személyes Land Cruisert 250 Dirhamért lehetett volna bérelni egy fél órára, de mivel már volt sivatagi terepjárózásban egy megrázó élményünk Tunéziában, így azt most kihagytuk. Inkább arrább mentünk pár kilométert, leállítottuk az autót, és gyönyörködtünk a sivatag szikrázó színeiben, és abban a csendben, amire máshol nem lelhet az ember, csak a dűnék magányos világában. Útnak nevezett kis egysávos betoncsíkokon folytattuk utunkat, helyenként megállva. A Hajar-hegység távolban magasodó csúcsai mutatták az irányt. Azzal párhuzamosan haladtunk, és délutánra így értünk vissza a hotelbe. Mikor visszaadtuk a kocsit, alaposan átnézték, hogy van-e rajta valami sérülés. Mert ha lett volna, és nem tudjuk rendőrségi jegyzőkönyvvel igazolni, hogy bejelentettük a hatóságnál, akkor a biztosító nem fizet, és a javítási költség minket terhel. Azaz ha béreltek kocsit, és ne adj Isten valami történi, akár csak meghúzzák, azonnal rendőrségi jegyzőkönyvet vetessetek fel a helyszínen, és akkor a biztosító penget. A nyaralás során igyekeztünk bejárni az egész országot, minél többet meg szerettünk volna ismerni belőle. Ha az ember több 10 millió forinttal kel útra, biztos más arcát látja ennek a fejlődésben lévő országnak. De lehet a zsebedben bármennyi pénz is, teljes tündöklésében több mint egy évtized múlva fog csak pompázni. Addig egy épülőfélben lévő csodaország marad, ahol a helyi emberek fennhordják az orrukat, de van mire. Nagyon meleg van, sok a homok, meleg a tenger, osztályon felüliek a szállodák, és csodásak az autópályák.(Mindenhol ki van világítva éjjel) Akinek lehetősége van, és szembesülni akar a mérhetetlen gazdagság által biztosított dinamizmussal, annak ajánlom ezt az országot. Aki építész, vagy csak kedveli az építészeti csodákat, annak még melegebben ajánlom ezt az országot. Aki csak a meleget és a napfényt szereti, annak üzenem, hogy itt több van belőle, mint ami nyugodt szívvel ajánlható. Egy szó mint száz: Csodaország épülőfélben. A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >> |
Mivel óriási területeken megalomán projekteket valósítanak meg, így eltart még egy évtizedig, míg valamelyest elnyeri formáját az a futurisztikus világ, melynek megvalósításán rabszolga sorban élő indiai segédmunkások, Fülöp szigeteki kiszolgáló személyzet, európai, amerikai mérnökök, és az a 800.000 helyi dúsgazdag állampolgár munkálkodik megfeszített erővel, és látványos eredménnyel. Természetesen a projekteket az indulástól értékesítik. Ezekkel az értékesítő szigetekkel a mindenhol jelen lévő bevásárlóközpontokban találkozhatunk, ahol hatalmas terepasztalokon lévő maketteken választhatjuk ki melyik épület melyik részébe szeretnénk költözni.
A hotel egy természetes lagúna köré épült szállodakomlexum lesz. Ha a következő évtized elejére elkészül lakóházakkal és hotelrészekkel rendelkező üdülőváros lesz több ezer négyzetméteren. Jelenleg az erődöt formázó többemeletes főépület a „Forth” és a körülötte elhelyezkedő parkosított telken lévő két emeletes, 4 szobás, őrépületekre hasonlító házacskákból álló rész van teljesen kész. 
A szoba T3-as besorolású, azaz a legkisebb volt, mely két személy számára tökéletes, kb 15 nm nagyságú, és 10 nm-es márvány mosdóval ellátott hatalmas fürdőszoba, és egy szintén 10 nm-es erkély tartozott hozzá. A szoba az épület első emeletén volt. A földszint egészét a Junior Suit elnevezésű lakosztály foglalta el. Az első emeleten a T2-es besorolású nagyobb, de erkély nélküli szoba volt még található. A törölközőt naponta 2x, az ágyneműt naponta 1x cserélték. Az reggeli bőséges, tele gyümölccsel, hideg meleg étellel és két féle juice-al. A vacsora rengeteg egzotikumot tartalmazott, főként az indiai és thai konyha dominált. 
A szállodai tengerpart szuper. Rengeteg napozóágy és pálmalevél napernyő van a parton, melynek használata ingyenes.
Mint egy jó meleg fürdővíz!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁ Szinte fárasztó benne a mozgás. Ha gyógyvízben aszalódtál már pár órát, tudod hogy kiveszi az energiádat a forró víz, és hogy ellazulnak az izmaid. 
A szállótól az autópálya a sivatag dűnéi közt egyenesen hasító két sávos betonúton 10 km, majd Dubai az autópályán úgy 70 km. Kezdetben hasítottunk 130-al (ennyi a megengedett max), de Dubaitól 10 km-re beállt az autópálya. Abban a városban éjjel-nappal dugó van. Már értettem miért mondta a kis autóbérlős négus, hogy kezet fogok csókolni az automata váltóért :) (Manuálisat szerettem volna, csak nem volt) Dubai városát egy tengeröböl, a Creek szeli ketté. Ez az öböl inkább folyóra emlékeztet, mert szélessége max. 500 méter, míg hosszúsága több kilométer. Az északra lévő városrész Deira, ami régi városnak fogható fel. A Creek-kel párhuzamosan soksávos út fut felhőkarcolók közt, melynek a végén ott van a Souk, azaz a piac. 
A tetején a daruk folyamatosan rakják az anyagot. Egyesek szerint el akarják érni a bűvös 1000 métert. A Sheik Zajed út az emirátusok egyetlen fizető szakasza. Minden egyes felhajtást a kamerarendszer rögzít, és a végén a bérlő cégnek ki kell fizetni. Felhajtásonként 5 dirham. Ez az út vezet ki a városból Jebbel Ali felé. Az autópálya mindkét oldalán 2 sávos szerviz út van, ahova leállva percekig nem kaptam levegőt a hatalmas épületek közvetlen látványától. A Sheik Zayed út külső részein helyezkednek el a gigantikus bevásárlóközpontok. 
A sípályára lesikló, és látogatójegy vehető. A lesikló jegy meghaladja a 10.000 Ft-ot. A látogató jegy kb. 8000 Ft, amivel be lehet menni a sípálya alján kialakított kis hegyi világot imitáló kb. 200 nm-es részbe, ahol fel lehet mászni egy kis toronyhoz, ahonnan le lehet szánkózni. A szánkópálya előtti térségben hógolyózni lehet, és a fákra hullott havat csodálhatjuk. Ruhát adnak. A bevásárló központot és a sípályát egy üvegfal határolja, így a téli világot a pláza folyosójáról zavartalanul bárki szemlélheti. A helyiek, és a déli turisták szinte tobzódtak. Látszott, hogy nem gyakran látnak havat. A bent lévő hó egyébként teljesen megegyezik a mi eredeti havunkkal, mert speciális permetező berendezésekkel tökéletesen szimulálják a hóesést. 
És a torkolatnál helyezkedik el a Burj Al Arab, Dubai ikonná lett vitorla alakú szállodája. A szálloda egy mesterséges szigeten épült, ahova hídon lehet átjutni. 
Mindenhol boltok láthatóak, igencsak borsos árakkal. Az épületből helyenként kis sikátorokba ki lehet menni a perzselő kinti forróságba. Az egyik kijáratnál egy 5 csillagos hotelépülethez érkezünk, ahol visszafordítanak, a másik kijáratnál a lagúnát átívelő lépcsős hídon akarunk átkelni, ahol szintén visszafordítanak, mondván az a parkszálloda vendégeinek részre fenntartott privát részbe vezet. A lagúnán 15 perces hajókázás 10.000 Ft. Megkapó látványt nyújt a hagyományos dubai-i építészet széltornyainak látványa, ahogy fölé magasodik a 300 méteres vitorla alakú Burj Al Arab szálloda szimbolikus formája. A pálmafák, a fűszeres illat és a 45 fokos hőség egyedi atmoszférát kölcsönöz a helynek. Pár perc után ismét a légkondicionált bevásárlóközpontba haladunk a mélygarázsban álló kocsink felé.
Ez az első pálmasziget, így ez már 70%-ban kész van. A törzsén már megindult a közlekedés, és ezerrel folyik a törzsön lévő többemeletes társasházakban lévő lakások helyszíni értékesítése. Itt is természetesen jelen van a terepasztal, és hatalmas kivetítők. A törzsön futó 4x4 sávos autópálya végén, ahol a levelekhez lehetne lekanyarodni, biztonsági őr állja utunkat, de már látható, hogy mögötte építési terület van, behajtani csak teherautóval szabad. Visszafordulunk, és az autópálya mellett futó szerviz út szélére parkolok. Gyalog járjuk be a pálma törzsét, ahol pompás társasházi épületek állnak a felső tízezer rendelkezésére. A tengerpartra is lemegyünk, ami az épületek mögött van. Rálátunk a távolban lévő Burj Al Arab szállodára, valamint a pálma levelein épülőfélben lévő fényűző villarengetegre, melyek közül egy sem lesz híján saját fehér homokos tengerpartnak. A pálma törzsének tengerpartja is fehér homokos, pálmafákkal teli. Kis járda kígyózik a zöld fűben, ami összeköti a társasházakat. Indiai munkások serénykednek a növényzetben, és mikor meglátnak barátságosan ránk köszönnek. Utólag láttam, hogy egyénileg nem nagyon merészkedett ide senki, csak azokat vitték a tengerparton körbe, aki lakást akart vásárolni. 
Az amerikai, francia, spanyol, arab, indiai, pakisztáni, filippin, néger és kínai emberek színes kavalkádja fogad. Az indiai nők száriban fürdenek, az arabok csadorban. Az európai és amerikai nőkön mini tanga és kis cicifix. Senkit nem zavar a másik. Amerikai life guardokat megszégyenítő terepjáróval és őrtornyokkal van felszerelve a strand. Legnagyobb meglepetésünkre egy fehér apuka magyarul terelgeti két szőke gyermekét a parton, majd angolul kedélyesen elcseveg egy fekete férfivel, aki valószínűleg a kollégája. A tenger itt is ugyanúgy 38 fokos, de a lemenő nap sugarain már érezzük, hogy 1-2 órán belül akár 40 fok alá is csökkenhet a levegő hőmérséklete.
A nyílt tenger felőli részre koncentrálódik a belváros, 10-20 éves felhőkarcolókkal, amik az emírségekben már régi épületeknek számítanak. Ha a szárazföld felől érkezünk, a földnyelv jobb oldali távoli csücskében helyezkedik el a kikötő és a halpiac, ahova sorompón keresztül szabadon be lehet jutni. A kikötőből csodás látványt nyújt a város felhőkarcolóinak rengetege, ahogy a tenger fölé magasodik a tengerparti promenád mögött közvetlenül. A földnyelv bal oldali távolabbi csücskén helyezkedik el a királyi palota, ami egy gyönyörű épületegyüttes, de bejutni nem sikerült. A királyi palota mellett szabad strand látható, amit előszeretettel használnak a helyiek. Ott is minden további nélkül lehet bikiniben napozni. A királyi palotától jobbra egy híd vezet egy mesterséges szigetre, amin egy hatalmas, sátortetős bevásárló központ van nagyon magas toronnyal, amiben panoráma étterem lesz, és aminek aljánál korcsolyapályát építenek. A torony és a korcsolyapálya még nincs teljesen kész. A bevásárló központ előtti földnyelven a régi Abu Dhabit bemutató úgynevezett heritage village , azaz skanzen látható, ahonnan szintén szép a kilátás a városra. A városban kerestük a szukot, de a helyiek csak nevettek, és mondták, hogy akkor menjünk át Quatarba, mert itt csak Mall, azaz bevásárló központ van. Mindenhol csak bevásárlóközpont, már kezdett unalmassá válni. Sétáltunk a belvárosban, gyönyörködtünk a felhőkarcolókban, és a közben zengő imám imádságra hívó hangjában. Egy indiai étteremből a piszok és a büdös miatt kifordultunk, és egy Pizza Hut-ban szentségtelenítettük meg az arab konyhát :) Ismét hajnalban értünk haza.
A várostól délre egy mangrove erdőről olvastam, mit 20 percnyi autózás után meg is találunk. Az óceán és a mangrove mocsár közt 500 méter széles homokos fövennyel borított földnyelv helyezkedik el, ami teljesen kihalt. 
utikalauz.hu 
