Nagy utazásunk északon - avagy rövid flört Skandináviával - 5. rész - Stockholm - Höga Kusten

7. nap - Stockholm

Hétfőn reggel indultunk tovább a Paradicsomból (2986 km) Stockholmba. Nagyon szomorkás volt az idő, félóránként eleredt az eső, csak délután sütött ki többször a nap rövid időre.
Megkerestük a nagy ingyenes parkolót a lilieholmeni metróállomásnál. Zárva volt, mert éppen építettek a helyére valamit - lehet, hogy fizető parkolót. Több kör után végül a belváros egyik földalatti parkolójában álltunk meg. Valami alagút-rendszernek, talán óvóhelynek építhették valamikor. Óránként 20 seket - 550 Ft - kértek. (A városnézés után továbbálltunk innen a skanzensziget melletti parkolóba, ahol egy óra 12 sek (330 Ft), ráadásul nem 0-24-ig, csak 17 óráig számolt az óra. Egyébként láttunk óránként 50 koronás (1370 Ft) parkolót is.)
Először az óvárost néztük meg. A királyi palotánál éppen őrségváltás volt - zenekar, diszegység, zászlóvivő - ahogy az kell. Ja, és persze rengeteg turista.

Ha nem eredt volna el az eső az utolsó taktusnál, akkor egészen szerencsésnek érezhettük volna magunkat. Aztán bejártuk a belváros jó részét. Inkább csak kívülről csodáltunk meg mindent, mert a templomokban is 4-500 forint belépőt kértek - volna - fejenként. Egyedül a Kiska vagy más néven német templomban fogadtak bennünket örömmel ingyen. A fényképezésre is azt mondták, hogy csináljuk nyugodtan.

Persze az igazi gond nem a sok belépődíj volt, inkább rossz idő. Stockholmot látni és szétázni - csavarhatnánk meg a Nápolyról szóló mondást. Hiába a hollandiai, dániai edzés korábban, nehezen viseltük, hogy állandóan eleredt az eső. A stockholmiak azt mondják, hogy általában szép idő van náluk, csak most éppen mi kifogtuk. Aztán kiderült, hogy mindig ezt szokták mondani. Szóval, sűrűn esik.

Valószínűleg a szomorkás hangulatú időnek is köszönhető, hogy a város túlságosan most sem fogott meg. Néhány részlet kivételével túlságosan ridegnek tűnt a vastag falakkal, komor, piszkos barna, szürke színekkel. Utólag visszanézve kicsit már kedvesebb emlék. Az idő, no meg a következő program is sokat javított az összbenyomáson.
A városnézés után elmentünk a Skanzenba egy afféle népszigetre. Van rajta vidámpark, biológiai múzeum, itt van a Wasa hajózási múzeum egy kiemelt hajón. Először arra gondoltunk, hogy bemegyünk, de a 70 sekes - 1920 Ft - felnőtt belépő elriasztott bennünket. Időnk sem volt igazán rá - vigasztaltuk magunkat.
A pénzünknek így is találtunk helyet, hisz a skanzen is majdnem ennyibe került. De ezért a programért a 60 sekes - 1644 FT - fejenkénti belépő mindenképpen megérte.
A pénztártól egy sziklába vájt mozgólépcsőn mentünk fel az első európai skanzen előcsarnokába. Útközben madárcsiripelés kisért bennünket magnóról. Az egykori alapító 1891-ben azt tűzte célul maga elé, hogy az egész skandináviát bemutatja. De végül igazán csak a svéd hagyományokat, örökséget tudta szinte maradéktalanul összegyűjteni, bár mutatóban finn katonai telep és norvég ház is van benne. Persze így is nagyszerű.
Első látásra nagyon hasonlít a mi skanzenjeinkre, de ha belépünk az első házba, műhelybe, boltba, parasztgazdaság udvarába, malomba, nyomdába, kávéházba, vagy templomba, akkor nyomban kiderül, hogy egészen más. Nálunk eleve nem is találunk ilyen változatos bemutatót, ráadásul a stockholmi olyan mint egy hatalmas valódi falu, vagy inkább város, ahol minden ma is él. A minimum, hogy a teremőrök az adott épület stílusának, a bemutatott korszaknak megfelelő viseletben vannak. Pontosabban nem is csak teremőrök, hisz afféle élőképként néhol 3-4 személy is eljátsza a családot a látogatóknak. Fényképezni is lehet, de legtöbb helyen csak vaku nékül, mert féltik a házak falára festett képeket.

Az élőképeken túl a valóságban is működik a skanzenben található üvegfúvó, asztalos és lakatos műhely, a bolt, a kávéház, a nyomda és még ki tudja micsoda. Az egyik ház előtt két lány kamaramuzsikált, az állandó program szerint táncbemutatót is láthattunk volna, ha korábban érkezünk. Egy délután kevés volt ahhoz, hogy az egészet bejárjuk.
Ráadásul nem csak az emberek élnek, hisz a skanzen egyúttal állatkert is. A háziállatok szabadon közlekednek a porta kerítésén belül, a vadlibák pedig, ahol csak akarnak. Vannak medvék, farkasok, lovak, marhák, birkák, van madár és majomház, akvárium, terrárium. S persze vannak rénszarvasok, jávorszarvasok is.

Természetesen egy hatalmas szabadtéri színpadnak is találtak helyet, ahol a nagyobb sátoros ünnepeken több napos programokat szerveznek.
Még arra is gondoltak, hogy a nyűgösebb piciket egy idő után nehezen cipelik a szülők, ezért szabadon használható gyerekkocsikat tettek az út mellé, hátha valaki nem hozott. A dolog akkor lesz valóban tökéletes, ha majd esernyőket is tesznek ki mindenhová. Nekünk nagyon elkelt volna, mert többször is visszatértek a záporok.
A magyarázó szövegek angolul és svédül vannak kiírva. (www.skanzen.se www.stockholmtown.com)

Este stockholmi barátainknál aludtunk. A város közepén, az egyik kis szigeten van a lakásuk egy 6 emeletes házban. A környék akár afféle Rózsa-dombnak is tekinthető - bár a domb meghatározás domborzati szempontból nagyon távol áll a valóságtól.
Vacsorára vegyes zöldség levessel vártak bennünket. Nagyon jól esett. Finom is volt, meg egy hete már csak a zacskós levest ismertük. A leves után következő szardíniás, tejszínes krumpliról már megoszlottak a vélemények - sütőben sült vékony szeletekben, mint a rakott káposzta. Ha nem lett volna szardínia íze, talán tetszik is.
Valami norvég pálinkát ittunk hozzá. Ahogy más itteni pálinkákra, kenyerekre jellemző, ebben is sok édeskömény volt.
Vacsora után diákat néztünk házigazdáink korábbi lappföldi kirándulásáról, húsvéti síeléséről, tengeri kajaktúrájáról. A legérdekesebb a lapföldi túra volt. Egy-egy hátizsákkal, hálózsákkal vándoroltak egy héten át a lakatlan, gyér növényzetű, de mégis gyönyörű hegyek, vizek között. Ekkor döntöttük el végleg, hogy Jokkmokk után teszünk egy kis kitérőt Norvégia felé.

8. nap - Höga Kusten

Kedden reggel 9 órakor indultunk tovább észak felé. (3098 km) A tervekkel ellentétben nem álltunk meg Upsalában, mert esett az eső, amikor arra jártunk. Még elképzelni is nehéz, hogy otthon kánikula van, amikor itt 10 percenként eláztunk a folyton újra kezdődő őszies esőben. Szerencsére bevált a barátainknál hallott időjárás jóslat, hogy kedden déltől kiderül az ég. Igaz, csak néhány napra ígérték a javulást. Úgy számoltunk, hogy éppen kifelé tartunk majd Svédországból, amikor újra esni kezd. Így is lett, csak az utolsó 100 kilométeren kapott el bennünket ismét nagyobb eső - leszámítva a lappföldi borongós, csepergős időt.

A következő úticélunk a Sundswall után lévő Höga Kusten (Magaspart) volt - mintegy 450 kilométerre Stockholmtól -, ahová a hatalmas kramforsi új hídon átkelve jutottunk el. A Höga Kusten egy tengeröblökkel szabdalt terület, számtalan tóval és látványos panoráma utakkal, több faluval és magányos tanyával. (www.turistinfo.kramfors.se)
Egy erdei parkolóban álltunk meg, innen sétáltunk ki a nem messze lévő tengerhez. A magaspartnak csak a nyomait találtunk, de az összetorlódott szikladarabok is szépek voltak.

Igazán itt láttunk először háborgó tengert, a sziklákra vadul kicsapódó hullámokkal. Valószínűleg egy másik ponton kellett volna kimennünk a partra, hogy a magas sziklafalat láthassuk, illetve arról lenézhessünk a tengerre. A parkolóban volt információs anyag, de sajnos csak svédül. Tettünk még egy kísérletet, de az sem volt az igazi. Az idő is szorított bennünket. Szerettünk volna kényelmesen sátrat verni, vacsorázni.

A szabad átjárás jogára alapozva éjszakára egy Omne nevű település - tanyabokor - szabadstrandján - Omne badet - vertünk sátrat. (3645 km)

 

A szabad átjárás joga (egy angol nyelvű ismertető fordítása)

A svéd vidék nyitott mindenki előtt. Szabad sétálni, kocogni, biciklizni, lovagolni, síelni az erdőn, a mezőkön, más ember földjén keresztül, feltéve, hogy nem okozol semmilyen kárt a termésben, a fákban, növényekben, vagy az érzékeny talajokban. Ne zavarj, ne rombolj - ez a legfőbb szabálya, értelme a Szabad közlekedés jogának.
Néhány általános irányelv a vidékre látogatóknak:
Gondosan figyelj más emberre, állatokra, növényekre, az állatvilágra, vadonra.
Szabadon sétálhatsz keresztül más ember földjén, vitorlázhatsz vízén, feltéve, hogy nem mész túl közel a házakhoz, nem mész át a kerten, vagy a vetésen, termésen.
Szedhetsz vadgyümölcsöket, gombákat, virágokat, feltéve, hogy nem védett fajok.
Nem szabad levágni a fákat, bokrokat, letörni az ágakat, vagy a fák kérgét lefejteni
Úszhatsz a vízen, kiköthetsz a parton csónakoddal, feltéve, hogy nem mész túlságosan közel a házakhoz, vagy a tiltott területhez.
Ne táborozz túlságosan közel a házakhoz, és kérj engedélyt a földtulajdonosától, ha sátrat akarsz verni csoportoddal hosszabb időre.
Ne gyújts tűzet, ha bármilyen veszélye van a továbbterjedésnek. Nem szabad tűzet rakni csupasz sziklán, mert széthasadhat. Inkább használj főzőlapot vagy grillsütőt.
Figyelj a vadon élő állatokra, ne zavard a fészkeiket, kicsinyeiket.
Autóval, lakókocsival, motorral, mopeddel nem mehetsz le az útról.
Szabad halászni a tengerpart teljes hosszában és a szigeteken, de csak pecabottal.
Végül arra kérünk, hogy ne szemetelj.

Szépen lekaszált fű, homokos vízpart, egy kb 10-15 méteres stég (móló), 2 közös öltözőkabin, egy csónak evezőkkel, 2 WC. valójában vízöblítés nélküli budik, de a tartály és a lehúzó kivételével minden olyan volt, mint az igazi. Tökéletes tisztaság, és természetesen papír.

Innen indult a természetvédelmi terület jelzett sétaútja. Egy nagy táblán a szöveg mellett az érdekesebb növények, állatok képei, és egy, a fölkéreg szerkezetét bemutató ábra.
Sátrat vertünk és a gázégőre tett grillvason sok hagymával megsütöttük az útközben vásárolt virslit - végre semmi halíz :)) - és felbontottunk hozzá egy üveg badacsonyi száraz muskotályt, hogy halmozzuk az élvezeteket. A kutya sem foglalkozott velünk, pedig ott voltunk szem előtt.
Az éjszaka jól telt. Nagyon későn sötétedett - akkor sem teljesen. Az újabb 500 kilométeres északi útnak már látható hatása volt a nap járására. A nap ezen a vidéken 10 óra után nyugszik augusztus elején, és már 3-4 óra között felkel. Előző éjszaka Stockholmban valószínűleg a borús idő és a városi fények miatt nem nagyon érzékeltük a különbséget. Hajnalban a hőmérséklet közel volt a nullához. Szerencsére a sátorban két-két hálózsákunk volt, így egyáltalán nem fáztunk.