Györgyi Gábor:
Bringatúra a Tour de France legendás hágóin - 2004. július 9-27.
Sok bringáshoz, bringatúrázóhoz hasonlóan én
is már évekkel korábban álmodoztam róla, hogy egyszer milyen
jó lenne a Francia Alpokban kerekezni. Két dolog miatt vonzott
a hegység: egyfelől teljesen más érzést ad leküzdeni olyan emelkedőket,
ahol kerékpáros legendák, hősök versenyeztek egymással, olvasni
az aszfalton a szurkolók festéseit, stb., másfelől pedig egyszerűen
az eddig csak Tv-ben (és interneten) látott táj is vonzott:
az osztrák, olasz és svájci Alpokban már kerekeztem, ám a Francia
Alpok még hiányzott a gyűjteményemből. Ráadásul itt egymást
érik az emelkedők, és itt találhatók az Alpok legmagasabb hágóútjai
is.
Tavaly,
2003-ban az Adria mentén megtett és sikeresen megszervezett
túrám elég önbizalmat adott egy idei Francia-Alpok túrához.
Volt abban a túrában külföldre történő vonatozás, hosszú tengeri
hajóút, és a nyugati országokhoz képest kevéssé infrastrukturált
(kempingek, bringaboltok, turistainformációs irodák) országban,
Montenegróban is gond nélkül kerékpároztam néhány napot.
Az útvonal magától adódott: a Riviérától a Mount Blanc lábáig,
vagy fordítva. A le- és visszajutásra (Ljubljanáig, illetve
Olaszországon belül) a szlovén és olasz vasutat terveztem igénybe
venni.
Noha éppen júliusban halad végig Franciaországon a Tour de France,
pár nappal célszerűnek tűnt elkerülni, hiszen elhaladását -
éppen a hegyek között - szurkolótömegek és lezárt utak, megtelt
kempingek jelzik.
Az interneten (Trento Bike Pages) olvasott külföldi túraleírások
tapasztalatai alapján fel kellett arra is készülnöm, hogy 2500-2700
m magasan kerekezve akár hózápor is elkaphat, sőt éjszaka fagyközeli
hőmérséklet is meglephet a völgyi kempingekben.
1. nap: (Budapest - VONAT - Szombathely
- Zalalövő - VONAT - Ljubljana = 94 km + 370 m szintemelkedés
2004. július 9-én vonattal utaztam Szombathelyig, ahonnan Zalalövő
felé - következő vonatom indulásáig időm lévén - kis kitérőt
tettem a rendezett osztrák falvak, dombok közé. Estére vonattal
már Ljubljanába érkeztem.
2. nap: Ljubljana - Postojna - Sezana
- Trieszt (I) - VONAT - Bologna = 122 km + 670 m szintemelkedés
Másnap, hogy a négy olaszországiból két vonatozást letudhassak
alaposan belehúztam: el akartam érni a 4 órás Trieszti vonatot.
A postojnai hegyekig hátszélben gyorsan forgott a pedál, ám
a hegyeken átkelve megfordult a szél; a tenger felől ellenem
fújt. Az utolsó órában már harcot vívtam az idővel. Most először
vonatoztam Olaszországban; kellemes tapasztalatokat szereztem;
minden helyi, vagy regionális vonaton lehetett kerékpárt szállítani.
Bolognában egy holland kerékpártúrázó párhoz csatlakozva, együtt
kerestük és találtuk meg a kempinget.
3.nap: Bologna (10:25) - VONAT -
(12:37) Voghera (13:02) - VONAT - Imperia (16:13)
Imperia - San Remo - Camporosso (fr. határ előtti kemping)=
84,3 km + 550 m szintemelkedés
Vasárnap már úgy ébredtem, hogy két vonatozás után - életemben
először - a francia Riviérára érkezhetek, ahonnan egyúttal a
csomagos túrám javát is megkezdhetem. Alaposan meglepett, hogy
még az olasz riviérán is alig találtam vasárnap is nyitva levő
boltot. Bár a határ innenső oldalán vertem fel sátram, sötétedésig
még átkerekeztem a francia Mentonba és a hegyek közé.
4.nap: Camporosso (I) - Monte Carlo
(F) - Nizza - St Saveur sur Tinee (510m) =111km + 840 m szintemelkedés
Július
12-én, hétfőn gyönyörű időben érkeztem a virágos, pálmafás francia
Riviérára. Monacót a hegyoldalban messziről meglátva, először
arra gondoltam: mit szeretnek úgy rajta? Olyan, mint egy betondzsungel.
Közelről már valóban szép, tiszta, rendezett, csillogó, elegáns
volt. A hercegi palota mellől szép kilátás nyílt az öbölre,
ám sajnos sötét fenyegető felhők érkeztek keletről, melyek Nizzában
utol is értek. Nizzában mire éppen megúntam a városi forgalomban
való közlekedést, kiértem a tengerparti plázson vezető kerékpárútra.
Az eső elvonulta után szép napsütésben tértem be az egyre magasabb
hegyek közé. Jó érzés volt az út mellett olvasni másnapi hágómat
előjelző táblát: Cime de la Bonette: 2802 m - Európa legmagasabb
aszfaltos hágója.
5.nap: St Saveur sur Tinee (510m)
- Isola - St Etienne de Tinee (1150m) - Cima de la Bonette (2802m)
- Jausiers - Barcelonnette (1136m) = 100km + 2368 m szint
Kedden eddigi legkeményebb csomagos túranapomba vágtam bele:
2300m szintemelkedés 54 km-en át egyfolytában fölfelé: 500m-ről
2802 m-re. A
kezdeti lankás völgy St Etienne de Tineeig tartott. Érdekes
volt, hogy a lombos erdő csaknem az erdőhatárig tartott, fenyőkkel
errefelé kevésbé találkoztam. Kb. 1700 m fölött már mezőn kerekeztem,
egymást érték a hajtűkanyarok, és a hegycsúcsok magassága is
fokozatosan "közeledett". Kb. 2500m magasan jól esett,
amikor egy autóból nem csak odadudáltak nekem, hanem a család
meg is tapsolt. 4 és fél óra kaptató után értem fel a 2802m
magas hágóra. Büszkeség töltött el; csomaggal nem sokan tekernek
fel idáig, hát még magyar kerekesek (az elmúlt 10 évben általam
olvasott bringás magazinokban ilyennel még nem találkoztam).
Körülöttem mindenfelé kopár és néhol havas csúcsok; egy részük
alattam. A lejtőn az 1136 m magasan fekvő Barcelonnette-ig gurultam.
6.nap: napi csomaggal: Barcelonnette
(1136m) - Cayolle hágó (2327m) - St Martin (1035m) - Col des
Champs (2045m) - Colmars (1235m) - Col d'Allos (2240m) - Barcelonnette
(1136m)= 127 km + 3246 m szint
Nehéz csomagmentes "pihenőnap" következett: sorrendben
előbb a Cayolle hágóra, majd a csendes, békés Champs hágóra
és végül az Allos hágóra kapaszkodtam fel. Az elsőt a kezdeti
szép szurdokvölgy, majd a virágos legelők és szép hegyek miatt
sok bringatúrázó sorolja a kedvencei közé. A nap utolsó emelkedőjén
már a lemenő Nap fényében kerekeztem. Bár korábban eléggé elfáradtam,
az egyenletes meredekségű kaptató és a kellemes hajtűkanyarokkal
tűzdelt barátságos hegyoldal teljesen felpörgetett. Az este
- július 14-e, a franciák nemzeti ünnepe lévén - tüzijátékkal
zárult.
7.nap: CSOMAGGAL: Barcelonnette (1136m) - St Paul - Col de Vars
(2111m) - Guillestre (1000m), majd
KIS CSOMAGGAL, levezetésként: Guillestre (1000m) - Chateau Queyras
- Col Agnel (2744m) - Chateau Queyras - Guillestre (1000m) =
142 km + 2819 m szint
Hiába
terveztem ide egy pihenőnapot, amíg nem esett - és erőm el nem
fogyott - nem akartam egy napot elpocsékolni; szép időben haladni
kell, várnak az új hágók! - vallottam. A Jausiersi turistahivatalban
két nappal korábban olvasott előrejelzésnek megfelelően gyönyörű
időben folytattam utam a Vars hágó, azon túl Guillestre felé.
Noha hétköznap volt, rengeteg bringással találkoztam. Nagyon
élveztem Franciaországban a kerékpározás ilyen mértékű hétköznapiságát,
népszerűségét. St Paulnál elővettem az otthon, internetről kinyomtatott,
adott hágóra vonatkozó meredekség-diagramot, mely kilométerenként
jelezte, mire számíthatok; így nem érhetett meglepetés. Noha
a Vars hágó nem tartozik a híresek közé, nekem nagyon elnyerte
a tetszésemet. Szép, sziklás, imitt-amott havas hegyek, virágos,
füves legelő, kék égbolt. Jelezvén a kerékpározás elfogadottságát
az út menti kilométerjelzők nem csak a hágóig hátralevő kilométert
és az aktuális magasságot mutatták, hanem egy kerékpáros ábra
mellett az aktuális meredekséget is, pl 10%. Guillestre környékére
érve jól mutatta a meleget, amint egy fölfelé tekerő fiú - a
napszúrást elkerülendő - nyakát ruhával terítette le. A városka
mögött az első gleccseres hegyek bukkantak elő. Nem sokkal sátorállítás
után - mint fél napi program - már neki is vágtam a Francia
Alpok egyik legmagasabb hágójának, a 2744m magas határhágónak,
a Col Agnelnek. Guillestrét elhagyva hosszú kilométereket át
egy vadvizi kajakosok által is felfedezett patak fölött 100-200
méterrel, a hőséget árasztó szurdokvölgy oldalában kerekeztem.
Az igazi hágóút csak 1400 méter magasan kezdődött, ám ez egészen
2000 méterig tájképileg semmi szépséget nem nyújtott; ám onnan…
gyönyörű sziklás hegyek, szépen tekergő út, imitt-amott hófoltok
és mormotafüttyögés. A 2744 m magas tetőről gyönyörű panoráma
nyílt visszafelé, de előre, Olaszország felé is. Napsütésben
még 1 8-kor is elég volt az alul-fölül rövidujjas öltözet. Egy
óra gurulás végén már meg is érkeztem a kempingbe.
8.nap: Guillestre (1000m) - Col d'Izoard
(2361m) - Briancon - Col du Lautaret (2058m) - Bourg d'Oisans
(730m)= 122 km + 2244 m szint
A
csomaggal célba vett hágók sorát, talán a legnagyobb legendával,
a 2361 m magas Col d'Izoarddal folytattam. Nagy élményt jelentett
híres elődök nyomában tekerni. Felrémlettek bennem a Tour magazin
2003-as, centenáriumi számában látott Tour képek a hágó hőseiről,
pl. Fausto Coppiról és Gino Bartaliról. Nem sokkal a meredek
rész előtt, egy árnyas emlékműnél egy kedves, kb. 70 éves kerekessel
beszélgettem negyed órát. A 9-10%-os kaptató alaposan megdolgoztatta
lábizmaimat. Mégiscsak 14+24 = 38 kg-t kellett felvinnem a tetőre.
Az idővel szerencsém volt, hiszen éppen fölfelé bújt el a Nap,
ám az utolsó 1-2 km-re már kisütött. Az
emelkedő jellegzetes sziklaalakokkal díszített egyébként morénás
részén, a Casse Desertnél jópár turista állt meg fotózni; nem
sokkal később Fauto Coppi és L Bobet emlékművéhez értem. A hágó
utolsó kilométerén jólesett, amikor egy francia bringás csomagommal
meglátva odaszólt: "-Bravo!"
A fekete felhőktől és távoli égzengéstől nem zavartatva fél
órát időztem a hágón, ám haladnom kellett: várt az eső. A lejtő
nem véletlen volt hibátlan minőségű: 1-2 éve itt haladt el a
Tour. Fölfelé nézve az út jobb oldalán még egy keskeny sávot
is kijelötek a bringásoknak!
Brianconban egy órát vártam az eső végére, majd elhatároztam:
a szürke idő ellenére el akarok jutni le Bourg d'Oisansba, hiszen
arrafelé világosabbnak tűnt. Nem sokkal a 2058 m magas Lautaret
hágó előtt eredt el újra az eső. A híres Galibier hágót alig
lehetett látni. Nem volt valami szívderítő a felhő által lefejezett,
gleccser borította, 4000 m-t közelítő La Meije. A lejtőn ugyan
bőrigáztam, ám ahogy reméltem, az utolsó 10km-t már száraz úton
tettem meg; egy duzzasztott tó fölött szivárvány üdvözölte az
eső végét. 4-5 nappal a Tour de France érkezése előtt a város
szélén is álltak már lakókocsik, lakóautók, sőt a kempinghez
tartozó focipályát is megnyitották a Tour szurkolók részére.
(A kempingben - idén ? - én voltam az első magyar, informált
a recepciós.)
9.nap: "PIHENŐNAP", napi
csomaggal: Bourg d'Oisans (730m) - l' Alpe d'Huez (1860m) -
alsó hajtűkanyarok egyike (970m) - l' Alpe d'Huez (1860m) -
Col de Poutran (1996m) - Bourg d'Oisans = 77 km + 2241 m szint
Szombat reggel már rengeteg amatőr bringás tekergett a városka
utcáin és készült fel a híres Alpe d'Huezre. A településen -
és mint később fent, az 1860m magasan fekvő Alpe d'Huezen tapasztaltam
- nyáron minden a kerékpározásról és a Tour de Franceról szól:
kirakatokban kerékpárosfigurák, vagy sárga mezek kilógatva;
több helyütt hivatalos Tour pólót, sapkát, stb. árultak. A max.
10000 lakosú település kerékpárüzletében minden profi csapat
mezét, nadrágját, zokniját, sapjáját, kesztyűjét kapni lehetett
mindenféle méretben. Persze emellett árultak 2 féle Alpe d'Huezes
mezt (én is büszkén hordok már egy ilyet), de más hágókról is
néhányat. A kirakatban korábbi évek Alpe d'Huez-i befutójának
győzteseiről szóló újságcikkek, fotók szerepeltek. Megértettem,
mit jelent az ittenieknek a Tour de France.
Bár
úgy készültem, hogy megállásokkal, filmezésekkel tekerek fel
az átlagosan 8%-os emelkedőn az 1860 m magasan fekvő Alpe d'Huezbe.
Hiába volt nálam felesleges cucc is a kb. 4-5 kg-os csomagomban,
mégis útközben úgy döntöttem: megállás nélkül tekerek végig.
Igyekezetemnek köszönhetően sorra előzgettem a könnyű versenygépen
tekerő kocabringásokat, engem a bő óra alatt kb. 5-6-an előztek
csak meg. A hajtűkanyarokban egy táblán a magasság mellett egy-egy
korábbi év győztesének a neve is szerepelt. Mind följebb érve
mind több lakóautós szurkoló állt az út mentén és várta a Tour
kb 4-5 nappal későbbi érkezését; autóikban rádión vagy TV-n
követték az aznapi versenyt. Hihetetlen élmény volt megélni;
ráadásul én nem autóval, hanem a tengertől kerékpáron érkeztem
oda. Az egyik egyenesben egy forrás mellett egy fiatal kölyök
jelezte, kérdezte: "-Kérsz hűsítő vizet a hátadra, nyakadba?"
- miért is ne; hadd éljem meg én is azt, mint a profik - gondoltam
és bólintottam. Hideg volt! Fentebb kb. 4 km-rel a falu előtti
hajtűkanyarokban pedig két fotólabor egy-egy profi fotósa örökítette
meg az éppen forduló kerekeseket. Mire megkerültük őket, ők
már nyújtották is a kis cédulát, hogy kb. 2 óra múlva milyen
kóddal hol lehet megnézni a képeket, és igény esetén rendelést
is ott lehet leadni. Amekkora élmény volt, meg is tettem: hazapostáztattam.
Mivel először megállás nélkül hajtottam fel Alpe d'Huezbe, délután
a nap folyamán másodszor is visszakapaszkodtam; ezúttal már
sietség nélkül, gyönyörködve, fotókat készítve és filmezve.
10.nap: Le Bourg d'Oisans (730m) - Col du Lautaret (2058m) -
Col du Galibier (2645 m) - Valloire (1430m) - Co du Telegraphe
(1520m) - St Michel (711m) = 90 km + 2182 m szint
Tovább tartott a jó idő: vasárnap szintén rengeteg bringással
együtt - ám náluk sokkal jobban megpakolva - már a 2645 m magas
Galibier hágó szerepelt a programomban. A Les Deux Alpes-i leágazás
után két alkalommal is együtt hajtottam könnyű versenybringás
srácokkal; miután előzés után semmivel sem mentek nálam gyorsabban,
pár kilométer erejéig dacból én álltam eléjük az élre. Persze
néha átkoztam is nyughatatlanságom "-Gábor, miért csinálod
ezt, ezután jön még csak a neheze: a 7-8 %-os Galibier hágó!"
A Lautaret hágó ezúttal is osztott pár csepp esőt. Rövid pihenőm
alatt tűnt fel, hogy ez a nyereg és a kis étterem a kiülős asztalaival
tulajdonképpen épp olyan a franciáknak, mint nálunk a helyieknek
Dobogókőn a Matyi büfé J Feljövünk, egy kis duma, csevely, majd
gyerünk tovább, vagy haza.
A
Galibier hágó déli oldala gyönyörű tájjal és kilátással erősítette
meg bennem, hogy nagyon jól döntöttem, amikor az egész túrára
a dél-észak irányt választottam. Szépen látszott a Lautaret
hágóra és az onnan továbbvezető kocsiút, a Briancon felé nyíló
völgy, a La Meije csaknem 4000 m-es havas csúcsa, gleccsere
és a hágóút is. Egyik egyenesben pedig teljesen pontosan felismertem
a Virtaul Alps honlapom látott fotót(http://www.aukadia.net/alps/gal.htm
): itt készült - örvendtem.
Kb. 7 km után értem a Tour alapítójának, Henri Desgrange emlékére
emelt emlékműhöz, ahonnan az autósok többsége az alagutat választotta,
mi, a kerekesek szinte kivétel nélkül megtettük a 2645 m-es
magasságig vezető utolsó, valóban meredek kilométert. Csaknem
2000m-rel lentebb, St Michael olcsó, önkormányzati kempingjében
vertem sátrat és bíztam benne: holnap szép időben kerekezhetek
a Madeleine és a la Croix de Fer hágókra.
11.nap: "PIHENŐNAP", napi csomaggal: St Michel (711m)
- La Chambre (495m) - Col de la Madeleine (2000m) - La Chambre
(495m) - Col du Glandon (1924m) - gurulás a duzzasztott tóig
(1700m) - Col de la Croix de Fer (2068m) - St Jean - St Michel
(711m)= 148,14 km + 3697m szint
A Madeleine hágó ugyan csupán 2000 m magas, ám emelkedője 20
km-en folyamatosan 7,5%-os meredekségű. Az alja akár Magyarországon
is lehetne; többnyire zárt, lombos erdőben vezet; igazán kb.
1400m fölött válik szebbé a táj, ahonnan már kilátás nyílik
a hegyekre, legelőkre. St Francois Longchampban egy apa-fia
párossal akadtam össze, akiket a mama autóval kísért; parkolóban
találkoztak és kaptak az autóból enni, inni. Filmezés, fotózás
után a fiúval ismét összefutva hatalmas presztizscsatába "keveredtünk."
Hiába figyelmeztettem magam, hogy rám vár még egy hasonló hágó
délután és nem kísér autó, mégsem bírtam magammal. Az utolsó
2 km-en igazi verseny zajlott: hol én, hol ő vezetett, néha
egymást kóstolgattuk. A célegyenesbe érve az étterem teraszáról
többen figyelték gyorsulásunkat, majd a kivágot sprintet, 1500m
szintemelkedés után. Amikor elsőként értem a hágót jelző táblához,
hatalmas katarzist éreztem. Nehezebb bringával és cuccal is
győztem.
A Glandon hágó alja a Madeleinehez hasonlított; középső szakaszán
ritmusom megtalálva nagyon jó ütemben fogyasztottam a kilométereket.
Diagram híján egyre csak vártam, hogy mikor következik az emlékezetből
rémlett utolsó néhány meredek kilométer. 1500m felett a fák
fokozatosan elfogytak; az utat több helyütt vízcsobogás kísérte.
Egy hídról jól látszott néhány, a meredek domboldallal "mérkőző",
kiállva hajtó kerekes. A hágóút igazából csak az utolsó másfél
kilométerre lett igazán meredek: 11 %-os; itt két bringás is
csak drótszamarát tolva tudott továbbhaladni. Jó erőben lévén
a Croix de Fer hágó előtt még egy kis kitérőt tettem lefelé
a völgyben: a duzzasztott tóig pár kilométert tekertem vissza.
A Croix de Fer hágón engem megszólított német kerekesekkel váltottam
néhány mondatot és fogadtam jóleső elismerésüket. A Galibier
hágót követő napon 3700 m szintet tekertem. Ezzel pihentem rá
a következő nehéz napomnak, az Alpok második legmagasabb hágójának,
a 2770m magas Col d'Iserannak J
12.nap: St Michel (711m) - Modane
- Lanslebourg - Bonneval sur Arc (1787m) - Col de l'Iseran (2770m)
- Bourg St Mourice (836m)= 127,33 km + 2225 m szint
Szürke időben, majd nemsokára esőben kezdtem a kerekezést. Szerencsém
tovább tartott, hiszen nem kellett sokat fedél alatt várnom,
hogy továbbhajthassak. Modane után továbbra is lankásan emelkedő
szép, széles völgyben hajtottam; a felhők idővel szétoszlottak
és szép napos idő lett. Egy tábla büszkén hirdette: "Az
önök biztonsága érdekében fejlesztjük hegyi útjainkat. Jó minőségű
utak terve 2004-6. Bessans környékén már érezhetően nemzeti
park környékén haladt az út; virágok, szép mező, vízesések,
csend, nyugalom, csekély forgalom. Bonneval sur Arctól, 1787
m magasan kezdődött az igazi - 14km hosszú, átlagosan 7,3 %
meredekségű - hágóút. Szemben és előrefelé is több helyen lehetett
gleccsereket látni. Az egyik hegycsúcs elé úszott felhőpamacs
nem véletlen töltött el aggodalommal; hamarosan a hágó környéke
is beszürkült; idő kérdése volt, hogy mikor kezd el esni. Három
2600 m fölötti hágó után ezt már nem úszhattam meg. Az ember
ugyan szeret utóbb kalandokról mesélni, de nem hiányzott, hogy
2500m-en nyakamba kapjam a hideg esőt, esetleg ködben hajtsak.
Ugyanakkor nem akartam visszafordulni és egy napot veszíteni.
Szerencsére
csak az utolsó 3km-en eredt el az eső; alul rövidben maradtam,
fölül azonban esőkabátot húztam. Elszántan pedáloztam a hideg
esőben, a látótávolság fokozatosan csökkent kb 100 m-re. Nem
is néztem az autósok szemébe: hátha hülyének néznek. Vagy éppen
inkább elismerik: ilyen időben, csomaggal az Alpok második legmagasabb
hágójára?
Épp jókor értem a tetőre: lábam kezdett átfázni. A tetőn nem
sokat lehetett látni: mindent szürkeség uralt: köd, hófoltok
és sziklák. Cudar idő volt. A hűs lejtőre alaposan felöltöztem:
előkerült a Moira aláöltözet, melegítőalsó, esőnadrág, sapka.
Ám az idő 5-5 percenként gyorsan változott: előbb egyik irányban
tűnt elő a völgy túlsó oldali havas hegye, majd másfelé is…
Egy kis fotózás, filmezés és még tisztább lett, míg kb. 20 perccel
később már a Nap is előbukkant. Csodás, leírhatatlan idő lepett
meg. Időközben egy-két bringás is érkezett még a tetőre, kölcsönösen
lefotóztuk egymást. Indulásom előtt pedig a német motorosok
egyike - egy német földön dolgozó hazánk fia - szólt hozzám
magyarul: "-Vigyázz a lejtőn!" A Riviéra óta nem hallottam
magyar hangokat.
Egy óra lejtőzés után Bourg St Mourice kempingjében vertem fel
sátram. Örömmel smseztem haza: legyűrtem az utolsó kritikus
magasságú hágót is.
13.nap: "PIHENŐNAP", napi csomaggal: Bourg St Mourice
(836m) - Aime - La Plagne villages (2140m) - Aime - Bourg St
Mourice (836m) - Les Arcs 2000 (2000m) - Bourg St Mourice (836m)=
128,7 km + 2854 m szint
Már csak 3 alpesi nap állt előttem, ebből a következő két napra
napi-csomagos helyi túrát terveztem. Az 1995-ös Tourról emlékezetemben
megmaradt La Plagne-t és Les Arcs emelkedőjével kezdtem. Az
előbbi - 20 km hosszú, átlagosan 7 %-os meredekségű - emelkedőn,
kedvencem Indurain ment nagyot. Jó érzés volt, hogy most én
is az ő nyomában tekerhetek. Egy-egy kanyarban szinte magam
előtt láttam a közvetítést. Az emelkedőről imitt-amott szép
kilátás nyílt a túlsó hegyekre, föntről pedig a Mount Blancra
is. A Les Arcs-i kaptató jóformán a kempingből indult. Összességében
csalódást okozott: a gyenge meredekséget még csak megbocsátottam
volna, ám a szó szerinti kilátástalanságot nem tudtam. Folyamatosan
fák takarták el a tájképet. Egy 2 kilométeres sík szakasz után
az utolsó 3-4 km már méltó volt egy 2000 m-re vezető emelkedőhöz;
meredek lett. A nemrég elállt eső még el nem vonult felhői sem
sokat engedtek láttatni a hegyekből, a síközpontban pedig építkezés
folyt; csak a teljesítmény volt az egyetlen, aminek örülhettem.
14.nap: "PIHENŐNAP", napi
csomaggal: Bourg St Mourice (836m) - Cormet de Roseland (1968m)
- Beaufort (743m) - Villard d'Oron - Bisannei hegyoldal / felvonó
(1750m) - Les Saises - Beaufort - Lac de Roseland - Col du Pré
(1740m) - Lac du Roseland - Cormet de Roseland (1968m) - Bourg
St Mourice (836m) = 134,03 km + 3667 m szintemelkedés
Utolsó francia napomra már nem maradt 2000-es hágó, ám így is
3600m szintemelkedést gyűjtöttem. A Cormet de Roseland 1967m-re
vezető emelkedője a Mount Blanc panorámáról híres, keleti oldalán
valóban talán ez a legszebb hely. Nyugati
lejtőjén csodás , kéken csillogó duzzasztott alpesi tó állított
meg. Nem véletlen ajánlgatták a külföldi túrabeszámolók. Beaufortba
már szűk, fás, sziklás szurdokvölgyön át érkeztem meg. Következő
hágómra, a Col des Saisesre részben véletlenül a meredekebb
emelkedőt választottam: Villard s Ornonban kezdődő - gyakran
fás - 9-10 %-os kaptató, a hőséggel együtt sok energiámat elszívta.
A tetőről (a Col des Saisestől 2 km-rel odébb és 100 m-rel följebb)
azonban a Mount Blanc teljes valójában engedte láttatni magát.
Hazaúton kissé már fáradtan érkeztem Beaufortban. Egy bisztróba
betérve éppen elcsíptem, amint a vendégek egy része a Tour aznapi
szakaszának befutóját nézte. Annak ellenére, hogy a sziklás,
fás hegyoldalban kissé már fáradtan tudtam csak pedálozni, mégis
bevállaltam az újabb 100m-es szintet jelentő kitérőt a nagyon
dicsért Col du Pre-re, ahonnan a délelőttihez képest szemből
lehetett rálátni a duzzasztott tóra. A Cormet de Roseland hágójáról
pontban 9 órakor, de még világosban vágtam neki a 14 km-es lejtőnek.
15.nap: Bourg St Mourice (836m) - Colle du Petit St Bernard
(2188m) - Aosta (kb. 500m) - VONAT - Chivasso - (bringával este
még: Calusoig)= 118,46 km + 1418 m szint
Talán mert minden kihívást jelentő hágót letudtam, utolsó csomagos
emelkedőmnek - a 2188m magas Kis Szent Bernárd hágónak - nem
túl jó erőben vágtam neki; hiányzott a lendület és persze az
időnként csepegő eső és heves szél sem segített. Az 1850 m magasan
fekvő La Rosiereben a túra sikerére ültem be egy étterembe egy
fagyikelyhet elfogyasztani. Csodás volt a kanalazgatás közben
az elmúlt napok emelkedőit, havas hegyeit látni magam előtt:
La Plagne völgyét, szemben Les Arcsot, balra pedig az Iseran
völgyet. A hágó környéke maga nem volt szép, a lejtője is túlzottan
tekergős, ám az olasz Pre St Didier végre szép kilátással örvendeztetett
meg: közvetlenül előttem tört az égbe, az Alpok legmagasabbja,
a Mount Blanc. A hegyet - dél, majd DNY után - ezúttal harmadik
égtáj felől, DK-ről láthattam. Ezzel búcsúztam az Alpoktól:
a tengerszinttől eljutottam a Mount Blanc látványáig.
Utam során 21 nagy emelkedőt - köztük 15 db kétezrest - gyűrtem
el, Tour kategóriákban pedig a hágók közül 9 db volt Hors ,
kiemelt kategóriás, 9 db pedig 1. kategóriás. (2003-ban 5, 2004-ben
mindössze 3 Hors kategóriás emelkedő szerepelt a Tour de France-on)
Aostától 3 átszállással másnap délután érkeztem Triesztbe; a
rossz idő épp a legjobbkor, a vonatban ülve kapott el. A Trieszt
- Ljubljana közti út már nem okozott tájbeli meglepetést, ám
másfajtát sajnos igen. Talán nem véletlen éreztem, mintha meg
akarnák akadályozni egy nappal korábbi hazatérésem: előbb a
heves ellenszél, majd a darázscsípések, útlevél ideiglenes elhagyása,
a kinézett vonat lekésése, és végül az útelterelések, melyek
a 27 km/ó-s sebességem ellenére is lehetetlenné tették, hogy
elérjem vasárnap az utolsó vonatot. Egy idő után már csak nevetni
tudtam ezen, hiszen ezek már nem változtathattak rajta, hogy
a Tour de France hazájában, majdnem az összes Francia Alpok-beli
emelkedőt sikeresen legyűrtem, egy részüket - a legmagasabbakat
- csomaggal.
A 18 (19) nap alatt 2053 km-en 32519 m szintemelkedést gyűrtem
le.
MEGMÁSZOTT, LEGYŰRT HÁGÓK, EMELKEDŐK:
· Cime de la Bonette 2802 m - 510 m-ről indulva (málhával)
· Col de la Cayolle 2326 m (napi, kis csomaggal)
· Col des Champs 2087 m (napi, kis csomaggal)
· Col d'Allos 2240 m (napi, kis csomaggal)
· Col de Vars 2109 m (málhával)
· Col Agnel / Colle Agnello 2744 m (napi, kis csomaggal)
· Col d'Izoard 2361 m (málhával)
· Col du Lautaret 2058 m (málhával)
· L' Alpe d'Huez 1860 m (napi, kis csomaggal)
· L' Alpe d'Huez, majd Col de Poutran 1996m (napi, kis csomaggal)
· Col du Lautaret 2058 m (málhával)
· Col du Galibier 2645 m (málhával)
· Col de la Madeleine 2000 m (napi, kis csomaggal)
· Col du Glandon 1924 m (napi, kis csomaggal)
· Col de la Croix de Fer 2068 m (napi, kis csomaggal)
· Col de l'Iseran 2770 m (málhával)
· La Plagne villages 2140 m (napi, kis csomaggal)
· Les Arcs 2000 (napi kis csomaggal)
· Cormet de Roselend 1968 m (napi kis csomaggal)
· Bisanne-i dombtető, emelkedő teteje 1750 m (napi, kis csomaggal)
· Cormet du Pré 1740 m (napi kis csomaggal)
· Cormet de Roselend 1968 m (napi kis csomaggal)
· Col du Petit St Bernard 2188 m (málhával)
Györgyi Gábor
Gábortól a kalauzban további
kerékpáros anyagok olvashatók - a szerzők szerinti tartalomjegyzékben
kereshetitek őket. A képekkel és más információkkal bővített
írásait a saját honlapján találjátok.
A címe:
http://www.angelfire.com/pro/gyorgyigabor/index.html
A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) - E-mail:
szerkesztoutikalauz.hu
Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>Ugrás
az érintett országhoz: Országkapu >>
Üzenőfal - írd le kérdésedet, véleményedet! >>
Útitárskereső
- ha üres helyed van >>
©
BTSz Bt 1997-2007.