Haiszky Ernő-dr. Barna
Edina: Szerbia, Bulgária, Görögország 2004. július 27-augusztus
08.
Először is köszönetet mondunk az oldal szerkesztőjének,
és Szekeres Istvánnak,
amiért utunkat igencsak megkönnyítették.
Röviden útitervünkről és az előzményekről: a magyar határt Röszkénél
léptük át, majd - ahol lehetett, az autópályát vettük igénybe
- és a szokásos Belgrád-Nis útvonalon haladtunk a bolgár határig.
Már előre eldöntöttük, hogy Szófiában alszunk, így foglaltunk
is szállást a Kempinsky Zografsky Hotelban, ami az ismert szállodalánc
tagja.
Innen indultunk tovább ugyancsak a szokásos bolgár tranzit, aztán
görög autópályás útvonalon Athénba, ahol 3 napot töltöttünk el
a Hotel Divani Palace Acropolisban, mely hasoló jellegű, mint
a Kempinsky, Athén 5 legjobb szállodája között van.
Az út utolsó állomása pedig a Peloponnészoszi-félszigeten volt,
Xylokastro város Kamari városrészében, ahol 7 éjszakát töltöttünk
el egy Elia nevü apartmanban.
Végül hazafelé ismét "betértünk" egy éjszakára a Kempinsky
Hotelbe, egy kis kényeztetésre.
Ide tartozik még, hogy a megszokott utazási irodánál foglaltuk
szállásainkat. Az ott dolgozók munkájáról igen jó a véleményünk,
többször utaztunk velük, és mindig ugyanazt kedves, figyelmes,
személyre szóló munkát kapjuk. Emellett ők segítettek abban is,
hogy jó árakon jussunk hozzá a szállásokhoz, pl. a Kempinskyhez.
A lefoglalt szállásokon kívül azonban mi teljesen privát szervezésben
mentünk, tehát nem volt helyi utazási irodához közvetlen kapcsolatunk,illetve
semmiféle idegenvezetőnk, továbbá szállásainkon más magyarokkal
sem találkoztunk.
Kitaláltunk útitervünket, kialakítottuk a nekünk megfelelő menetrendet
és egyebeket, és arra számítottunk, hogy - mivel mindketten beszélünk
angolul - ezért az eligazodással, kommunikációval nem lehet problémánk,
hiszen elég sok helyen jártunk már, és többször olyan közegben
is, ahol közel-távol magyar nem volt.
Magyarország: Budapestről indulva, az M5-ösön mentünk,
amig lehetett. Szeged után, a határ felé vezető út jobb oldalán
a Zebra Marketben váltottunk forintot dinárra, mert itt van rá
közvetlen lehetőség. Mi is Röszkénél léptük át a határt, és ott
rákérdeztünk a kivitt pénz bejelentési kötelezettségére, de azt
mondták, hogy személyenként 2000 Euro-ig nem kell bejelenteni.
Így nem is tettük, és probléma sem volt vele. Itt érdemes megjegyzeni,
hogy a vámnál először angolul kezdtem beszélni, de amikor a szerb
vámos hölgy látta a magyar útleveleket, rögtön magyarra váltott,
és igen készségesen és udvariasan tájékoztatott. Ez elmondható
egyébként az egész beléptetési eljárásra, és autópálya kapukra
egyaránt.
Szerbia: 99%-ig használható volt Szekeres úr leírása, mint
a rendőrségi ellenőrzés, mind az egyéb dolgok tekintetében. Ami
változás, hogy a fizető kapuknál oodafelé 300, 300 és végül 690
dinárt fizettünk, de visszafelé ez már több volt, 970, 390 és
360 dinár. Érdemes elmondani, hogy legtöbbször igyekeztek az ott
dolgozók is magyarul mondani, hogy milyen összeget kérnek, illetve
igyekeztek magyar-angol- német keverék nyelven "szót érteni"
velünk, ami - figyelemmel a görög tapasztalatokra - számunkra
igen pozitív dolog volt.
Megálltunk egy OMV és később egy helyi benzin kútnál, és egyforma
normál kiszolgálásban volt részünk. Vásároltunk továbbá Sicevo
előtt egy kis boltban, ahol olcsón kaptunk ásványvizet és édességeket,
és probléma nem volt semmivel.
Bulgária: a belépéskor 15 Eurot fizettünk autópálya-dolgokra,
és 2 euro volt a fertőtlenítés, minderől kaptunk számlát, és ki
is volt részletezve, hogy melyik összeg mit takar. Itt sem volt
gond, ami fontos, hogy elkérték a zöld kártyát és forgalmit, az
útlevekkel együtt, és az autóra külön figyelmet fordítottak.
Elindultuk Szófia felé, és be is mentünk a bevárosba, ami igen
kedves hely, de sajnos híján van az útbaigazító tábláknak és az
utcanévtábláknak, a latin nyelvű verzió pedig igazi kuriózum,
már ha valaki egyáltalán talál egy ilyet. Ebben igen ritkán volt
részünk, így maradt a kérdezősködés, ami sikerrel járt végülis.
Itt elmondható, hogy a bolgárok nagyon segítőkészek voltak velünk,
ha nem is beszéltek angolul, de pl. pár német szóval, és a térképen
mutogatva segítettek nekünk. A hotelhoz végül úgy jutottunk el,
hogy egy taxis felajánlotta, hogy 1 Euro-ért odavezet minket,
ami nekünk kifizetődő üzlet volt, így elfogadtuk.
Kempinsky Zografsky Hotel: igazi béke és nyugalom szigete
az utazás során, teljes ötcsillagos kényelemmel. A mi szobánk
a 14 emeleten levő - kifejezetten csendes - sarokszoba volt, így
teljes panorámánk nyílt a belvárosra. A hotel számtalan lehetőséget
nyújtott a pihenésre, teniszpálya, uszoda, fitness központ, üzletek,
bár, piano-bár, kaszinó, 5 étterem, japán kert, boltok - szóval
mindeféle földi jó várta a vendégeket. Mi ebből a bolgár konyhájú
éttermet választottuk, ahol tökételes kiszolgálás mellett nagyon
finom vacsorát ettünk, mindössze 30 Euro-ból, tehát a hotel nivójához
és a szolgáltatásokhoz képest roppant előnyös áron.
Itt természetesen mindenki jól beszélt angolul, és az autó ingyenes
mélygarázsba való parkolása nem is volt kérdés.
Másnap elindultunk a határ felé - valóban jóminőségü és infrastruktúrálisan
jól ellátott úton - , ahol gyorsan átjutottunk, problémamentesen.
Kiemelendő, hogy a görög határőrők kiszedték az EU tagokat - így
a magyarokat is a sorból - és előre engedték. Az egész nem tartott
tovább 30 percnél.
Görögország: ahol csak lehetett, tehát Szalonikitől végig
autópályán mentünk - ez végig jól ki is volt táblázva - mely meg
is volt egészen Larissa-ig, utána az út hol autópályaként, hol
2-3-4 sávos útként ( beleértve a szervíz sávot is) működött, majd
Lamia után ismét autópályás formát vett fel, egészen Athénig.
Érdekes az, hogy sok esetben jelzik, hogy benzinkút várható, de
az a valóságban nem a pályán van, hanem le kell térni és 2-3 km
megtétele után sikerül azt megtalálni.
Görögországban az első állomásunk Athén volt, ahol 3 napot töltöttünk.
Athénba a főúton értünk be, de sajnos a jó kitáblázottságnak rövidesen
vége lett, mert a bevárosi táblák többnyire görög betűsek, illetve
az angol táblákat rendszerint "elrejtik" valamiféle
bokorba, örökzöldbe. Ennek megfelelően itt is maradt a kérdezősködés,
mint megoldás. A szófiai tapasztalatok alapján itt azonban túlzott
elvárásokkal léptünk fel, mivel sajnos az athéniak nem voltak
segítőkészek - tisztelet a kivételt képező 4-5 embernek -, pl.
volt akitől megkérdeztem, hogy merre van az Akropolisz, és görögül
elkezdett hangosan kiabálni-beszélni, de hogy annak mi volt a
tartalma, máig rejtély. Emiatt a kérdezősködést már a "Do
you speak english?" kérdéssel indítottam, amire az alábbi
válaszok érkeztek:
- a kérdezett rám nézett és elfordult,
- visszakérdés érkezett "Do you speak Greek?" Mivel
én nem beszéltem görögül, így a kérdezett sem válaszolt nekem
angolul. A szituáció a számára humoros, a számunkra pedig kiábrándító
volt, de nem ez lett az utolsó kiábrándulás.
Végül megérkeztünk a szállodába, bejelentkeztünk, és a személyzet
némi erőteljes rábeszélés után intézett is parkolót, ami azért
alaphangon elvárható lett volna rábeszélés nélkül is egy ötcsillagos
hoteltől.
Egyébként a Divani Palace Acropolis Hotelt azért választottuk,
mivel jó minőségű, jó elhelyezkedésű, belvárosi, de kifejezetten
csendes szállást kerestünk, közel az Akropoliszhoz. Ez abban meg
is valósult, hogy a hotel az Akropolisz bejáratától kb.150 m-re
volt gyalog, és a szobánkból látszott is a Parthenon, továbbá
a zajra sem lehetett panaszunk egyáltalán. Problémát a parkolás
illetve a személyzet stílusa okozott. Azt még megértettük, hogy
büszkék az ott dolgozók erre a hotelre, hiszen Athén 5 legjobbja
között van - alagsorában kis múzeum is található az építése során
feltárt mütárgyakból - , és egyben hivatalos olimpiai szállás
is, ( meg megnyerték a foci EB-t a görögök) stb., de ettől még
a személyzet lehetett volna kevésbé pökhendi. Hát nem voltak,
de ennek ők látták kárát, mert a borravaló és a munkájukat minősítő
poítiv tartalmú vendégkérdőív elmaradt, mi több a szálloda vezetővel
kijelentkezéskor - aki jól beszélt angolul - közöltük is a véleményünket
jó néhány dologgal kapcsolatosan.
Itt jegyezzük meg, hogy a 3 napos tartózkodás alatt Athénban fizető
parkolót nem láttunk, talán 1 parkolóház volt a belvárosban. A
görögök és a külföldiek is akár az Akropolisz környékén, akár
másutt a városan, ott parkolnak, ahol tudnak.
Athénban a városnézést az Akropoliszon kezdtük, ahova személyeként
12 Euro a belépő, de ezzel a jeggyel még meg lehet nézni további
3 másik athéni nevezetsséget. Az első meglepetést az okozta, hogy
a főszezoni időpont ellenére nem voltak sokan, és ez általánosan
igaz volt valamennyi általunk meglátogatott ókori emlékre. Csomag
nem vihető be az Akropoliszra, a bejárattól nem messze ingyenes
ruhatár áll rendelkezésre. Be kell azonban vinni vizet - bent
nem árulnak semmi ilyemit - és sapkát, mivel tűz a nap, és el
lehet bent tölteni 1-1,5 órát simán.
Fontos, és minden görög műemlékre igaz, hogy zsinórral, illetve
drót-szerűséggel körbe vannak kerítve, és mindenütt őrök állnak
különféle búvóhelyeken, akik - ha a számukra renitens viselkedést
tapasztalnak a turistától - rögtön sípolnak, és helyreigazítanak,
természetesen görögül.
Nagyjából kijelölt útvonalon lehet haladni az Akropoliszon, és
érdemes megnézni a múzeumot is, szépek a kiállított tárgyak, és
jó hűvös is van, továbbá WC-t is itt találunk.
Az Akropoliszról kijőve - rövid idő alatt - megnéztük még a Philopappos
dombot és az ókori Agórát. Ezután egy taverna felé vettük az irányt
a Plaka negyedben (kis városrész az Akropolisz mellett, tele bolttal,
tavernával, bizánci müemlékekkel), ahol habos, hűvös és ízes frappét
ittunk.
Útunkat ismét gyalog folytattuk, megnéztük a Zeusz templomot,
egy római diadalívet - érdekes, hogy itt volt jó 15-20 perc, hogy
csak mi ketten voltunk látogatók az egész romterületen.
Ezután a Zappion parkon keresztól feljutottunk a kormányzati épületekig,
épp időben, mert kezdődött az őrségváltás az Omonia téren. Ezt
videoztuk, fotóztuk, majd a Hotel Bretagne felé vettük utunk.
Llátványosság ez is, Athén legpatinásabb szállodája. Rövid hűsölés
után jött az Ermou utca, ami a helyi Váci utcának felel meg, de
némileg egyszerübb a kínálat és olcsóbb.
Ekkore már elég fáradtak voltunk, így némi Haagen Dazs fagyi,
görög piták és hideg üditő vételezése után visszasétáltunk a szállodába.
Esti programként pedig a szálloda tetőteraszán elköltött vacsora
közben a kivilágított Akropolisz látványát élveztük.
Másnap Szunion felé vettük utunk, autóval lementünk a tengerpari
panoráma útra, és Glyfadát érintve - ez egyben olimpiai helyszín
is - elindultunk. Akkori tapasztalataink szerint volt még mit
tenni az olimpiai létesítményeken, és a főépületeken is, de ehhez
képest enyhén szólva sztoikus nyugalmat sugalló munkatempót láttunk
ott és másutt is. pl. a munkától elnyütt föld-munkagépek békésen
hüsöltek az árnyékban, dehát végülis meleg volt már délelőtt 10-kor
is, és úgyis csak egyre melegebb lesz .....
Szunioinra a Poszeidon templomot megnézni mentünk. Csodás volt
az odavezető út, és maga a szentély is.A belépő 4 Euro volt fejenként,
és megérte, mert emlékezetesen szép volt a templom, és az onnan
nyíló körpanoráma is. Ebédre pedig épp megfelelt a szentély melletti
taverna, ahol finom volt az étel, és közben gyönyörködhettünk
a romokban is. Erről a helyről csak pozitivum maradt meg bennünk.
Visszafelé pedig kerestünk egy néptelen strandot, kellemes volt
a part és víz is, és ott fürödtünk, napoztunk.
Este hotelben el kellett játszani a már-már szokásos meccset a
parkolóhelyét, de végülis a szállodaigazgatóval sikerült megbeszélnünk
a dolgot. Sajnálatos az, hogy hozzá el kellett mennünk, és nem
volt megoldás a recepció, illetve a menedzsment megfelelő fórumán.
Mivel az esti várost szerettük volna még megnézni és a Plaka nagyon
tetszett nappal is, ezért ismét és gyalog a Plaka felé vettük
utunkat, ahol nézelődtünk, sétáltunk, ettünk, és ezúttal igazán
élveztük a görög este hangulatát. Ahány taverna, annyi féle zene
és jó illatok szálltak az évszázados utcák között.
Másnap indultunk a Peloponnészoszi félszigetre. Ezúttal - figyelve
az út mellett burjánzó zöldnövényzetet - megleltük a táblákat,
és gyorsan kijutottunk a városból.
Elhaladtunk az eliziumi mezőkön, melyek neve és a mai tartalom
már abszolut nem harmonizál egymással. Szemétkupacokkal tarkított
hely lett sajnos.
Pireuszba csak "benéztünk", a sok nagy hajó látványa
lenyűgöző volt.
Mivel volt még időnk a szállás átvételéig, ezért először Epidauroszba
mentünk. itt jegyzem meg, hogy Arthénól Korinthosz felé van autópálya,
bár fizetős, de könnyű és kényelmes rajta közlekedni, tehát fel
sem merült bennünk, hogy más utat válasszunk. Peloponnészoszra
beérve, az Epidaurosz kihajtónál kel lejönni a pályáról, és az
Epidaurosz, illetve "Ancient theater" feliratokat kell
követni, oda lehet találni. Arra kell vigyázni, hogy Epidauroszból
három van, új ( nea), régi ( palea) és a sima. Ez utóbbi, egyben
a legtávolabb, a hegyek között fekvő lesz a nyerő annak, a romokat
célozta meg.
A belépő személyenként 6 Euro volt, ennek ellenében láttuk a színházat,
az Aszklépiosz szentélyt és a múzeumot, és itt sem voltak sokan.
Itt nekünk a színház tetszett legjobban, mely a világ egyik legjobb
állapotban levő, ma is müködő ókori színháza, és valóban remek
az akusztikája.
Innen aztán indultunk a szálláshelyünkre, Xylokastro város
Kamari városrészébe. Az ottani szállásuk igazán kellemes hely
volt, tengerre panorámás, teraszos, légkondicionált apartman,
nyugodt környezetben, fedett kocsibeállóval.
Patrasz - Olimpia: ide vezett első kirándulásunk. Útközben
megnéztük - az akkor még át nem adott - új hidat, de Patrasz ennél
több látványosságot nem ad. A boltokban viszont jó figyelni ezt
a nevet, mert a Mavrodafni of Patra/s és a Muscat of Patra/s egyaránt
igen finom desszertbor.
Olimpiában először a romterületet kerestük fel, és utána a múzeumot,
a közös belépő 8 Euro személyenként. A romterület néhol látványos,
néhol kevésbé, segítségképpen angol nyelvü magyarázattal is ellátott
alaprajzok adnak eligazítást. Mi itt eltöltöttünk kb 2 órát -
víz és sapka feltétlen szükséges - , aztán megtünk a múzeumba,
ahol igazán méltó körülmények között vannak a leletek.
Sajnálatos, hogy itt (!) sem beszél szinte senki angolul, tehát
a kiírásokra és magunkra kell hagyatkoznunk.
Olimpia falú egy kis település, egy látványosabb utcája van boltokkal,
ezek elég igényesek, több minden van itt a szokásos bovlinál.Aztán
vannak itt éttermek is, a hely hangulata megért egy frappét.
Korinthosz: itt érdemes megnézni a csatornát, továbbá Akrokorintoszt,
és az ókori Korintoszt, ami igazán nagy élmény. A római korból
ittmaradt romok láthatóak, nagyon jó állapotban, pl. látszanak
a régi csatornák, fürdők, megmaradt egy utcarész is, egészen szép
állapotban, valamint boltok, ahol még látszik a polcok helye is,
és itt a múzeum igazán megtölti élettel a romterületet. Ide a
belépő 6 Euro személyenként, és feltétlen ajánljuk megnézni, a
nyaralás egyik legszebb, leglátványosabb élménye lehet. Nekünk
nagyon tetszett.
Mükéné: előljáróban Atreusz kincsesházát néztük meg, ez
egy kivájt domb, téglákból áll a belső fele, de egyébként üres.
A világörökség része. Ehhez járul aztán kb. 1 km-rel feljebb az
oroszlános kapu, és a fellegvár. Itt fokozottan kell a víz és
a sapka, mivel tüz a nap, árnyék nincsen.
Egyébként a két helyre a belépő összesen 8 Euro volt személyeként,
épphogy megérte, mert a múzeum zárva van. Ide sem lehet semmiféle
táskát, hátizsákot bevinni, és ruhatár itt nincsen. Egy enyhén
érdes modorú úr áll a bejáratnál, és meghozza a döntést, hogy
a kameratáska mehet, és a hátizsák marad, bár következetesség
nincsen a döntéseiben, mert a romterületen volt aki jó nagy hátizsákkal
járkált. Az "csak úgy" felmerült bennünk, hogy a több
tonnás - néhol betonnal is megerősített - kőtömbök közül vajon
melyiket lenne célszerü szuvenírként belerejteni a kitiltott hátizsákba,
és aztán az őrző szemek kereszttüzében kióvokodni onnan vele.
Nafplio: az egyike volt azon kisvárosoknak, ami tetszett.
Kicsit saint tropezes, kicsit olaszos a hangulata, jellege, van
felette a dombokon 3 várrom, továbbá egy szép tengerparti sétánya,
és látható egy kis sziget, ami festői látvány. Óvárosa, főtere
tele van tavernákkal, kávézókkal és boltokkal, és itt ismét nem
csak a szokásos bóvli kapható.
A mi véleményünk Görögországról:
Tengerpart: nekük a peloponnészoszi nem tetszett, de ez persze
szubjektív dolog. Összehasolítva más - akár görög, akár európai,
akár más kontinensen levő - tengerpartokkal, bizony csak az utolsó
helyek egyikét, ha nem a legutolsót kapta nálunk. A part nagyrészt
köves, kavicsos, illetve ami homokos, az egyidejűleg már az előbbinél
is kevéssé tiszta. A víz sok helyen hinaras, medúzás és hát koszos.
Nincs, illetve kevés az infrastruktura a parton, pl. a WC néhol
ismeretlen látvány, ellenben erősen nézzen maga elé, aki bokorba
megy, mert az bizony "aknás" terület. Mindehhez képest
az alkalmanként szép panoráma, és víz kellemes hőfoka csak kis
pluszt jelent. Nagyon vártuk, aztán nagyon hiányoltuk a kék zászlós
strandokat, amik azért Halkidikin, és a szigeteken megtalálhatók,
más országok kifejezetten tiszta strandjairól nem is beszélve.
Benyomásaink: A görögök hatalmas nemzeti öntudattal rendelkeznek,
nagyon büszkék, és elszomorító az, hogy emellett igazán nem vendégszeretőek,
továbbá nem igényesek a saját környezetükre.Mi azt tapasztaltuk,
hogy ott ahol eladnak valamit, vagy bevételt várnak a turistától,
ott megvan az udvariasság, igényesség, de egyébként sajnos nem.
Az útak mellett pedig csinos kis szemétkupacok vannak, még Olimpia
felé is, ahol azért ragyogó tisztaságot vártunk volna.
Ehhez képest a szigeteken ( Korfu, Kréta, Santorini) és Halkidikin
is sokkal jobb helyzetet tapasztaltunk, de mindez együtt sem győzött
meg miket arról, hogy elmenjünk újra Görögországba.
Jó volt ez az út a sok kulturális látnivaló miatt, de ezek nélkül
"csak" nyaralva nem sok jót mondhatnánk.
Görögország emellett most drága is, pl. a hotelben 1 kis üveg
cola 5 euro volt, egy főétel 10-20 Euro között volt, de a szupermarketben
is drága volt pl. a 2 l-s cola, húsfélék. A fagyi pedig gombóconként
- helytől függően - 1-2 Euro volt, ebből a Haagen Dazs megéri,
a többi már szerencsejáték. A piták 1.2 euroba kerülnek, ami azért
borsos ár egy péksüteményért.
Egyikőnknek ez volt az ötödik útja Görögországba, másikónknak
az első, de közös véleményünk az, hogy a vendégszeretetre, és
a nyaralás körülményeire figyelemmel az ár-érték arány ott most
rossz.
A visszaút: autópályán jöttünk Xylokastroból, Athént kikerülve,
így kb 14 euro lett az összes díj egészen Thesszalonikiig.
A határnál aránylag gyorsan - kb 1,5 óra alatt - végeztünk, de
van ott egy jó vámmentes bolt, ahol pl. 7 csillagos Amphora Metaxát
lehet kapni 10,3 Euroért.
Útközben a Thermopülai szorosnál megálltunk megnézni Leonidasz
ermlékmüvét, ez igen cselesen az autópályáról nyíló parkolóban
van elhelyezve. Van róla egy angol nyelvü tábla, azt követően
már lehet is kihúzódni a parkolóba, mert megérkeztünk.
Bulgária: a határon elúttal 2+6 Eurot fizetünk számla ellenében,
és a szokásos úton jöttünk észak felé. Ezúttal nagyon sok rendőrt
láttunk, szinte 50 km-ként mértek, és aki nem vigyázott az bizony
járulhatott is a mozgó kasszához.
Útközben megálltuk megézi a Rilai Kolostort, ami csodálatos élmény
volt. Szép az odavezető út, és a kolostor unikumnak számít több
tekintetben. Élő, működő szent hely, nem turistalátványosság,
mit pl. a Meteorák. Az már csak hozzátesz a dologhoz, hogy belépőt
nem szedtek. Kifizettük volna, így viszont a kolostor kis boltjában
a szerzetesek által készített kis ikonokból vásároltuk, ezek igazi
kézi munkák, és valódiak, elletétben a görög boltokban kapható
matricázott fatáblákkal. Aki útra kel, és idejébe belefér, feltétlen
nézze meg ezt a helyet, maradandó élmény.
A bolgár emberek barátságossága pedig a plusz, amitől megjön a
kedvünk Bulgáriához pl. történt olyasmi, hogy a pásztor egy nyájat
hajtott át az úton ( ez nem a főút volt), és a fele nyáj már átért,
mivel odaértünk. Ő a birkamennyiség másik felét lestoppolta, hogy
mi áthaladhassunk, pedig vártunk volna, hogy a nyáj átérjen.Történt
olyan is, hogy Szófia felé haladva szerettük volna megelőzni az
előttünk lassan haladó autót a körgyürü részen - azonban ő intett,
hogy ne. Mi ezt betartottuk, és milyen jól jártunk, mert bokrok
mélyén egy rendőr mért. Ez után pedig intett, hogy mehetünk.
Itt ismét egy éjszakát a Kempisky Zografsky Hotelben töltöttünk,
ami újfent jól sikerült. Ezúttal a 17. emeleten laktunk, és most
a Vitosa hegy panorámája "jutott" nekük.
A kilépés Bulgáriából viszonyleg gyorsan ment, gond nélkül.
Szerbia: visszafelé sokat mértek, kb.30 km-ként, de minket
egyszer sem büntettek meg. Megjegyzendő, hogy több alkalommal
kérdezték tőlünk, hogy pár szó mit jelent magyarul. pl. az autópoálya
kapuknál, ami nekünk szimpatikus volt.
Reméljük, hogy tudtunk új információkkal szolgálni, illetve -
ha néhol sajnos negatív módon is - de a Görögországba utazók reális
képéhez hozzájárultunk.
Aki akár Görögországról, akár más országokról több információt
szeretne, írjon nekünk!
Mi pedig kérjük, hogy aki már járt a bolgár tengerparton segítsen
nekünk, hogy ott most milyen a helyzet, mert Bulgáriához kedvet
kaptunk.**
Budapest, 2004. augusztus 15.
Haiszky Ernő és dr. Barna Edina
|