Haraszti József: Sarti - Görögország - 2007.

Rövid beszámoló sok fontos tapasztalattal az utazással, árakkal és a Sartival kapcsolatban

Nagyon sokat köszönhetek az útikalauzban közzétett írásoknak a nyaralásommal kapcsolatban. Engedjék, hát meg, hogy Én is beszámoljak a 2007. július 03-10. közötti nyaralásunkról Sartiban. Talán én is tudok segíteni másoknak ezzel.

2007. július 02-án este hat óra indulás Nyíregyházáról egy 1.1-es Hyundai Getz-el és negyed magammal. Feszült izgalom, vajon mely szerzőnek higgyünk az úttal kapcsolatban, hiszen mindenki a saját szemszögéből közelíti meg a saját utazását. Fognak e kötekedni a jugók, sima lesz-e az út és egyéb hasonló kétségek.
A szerb határig semmi érdekes a megszokott magyar mentalitás és forgalom.
A határ átlépés teljesen simán ment mindkét oldalon. Horgosnál a Mol kúton ért az első meglepetés. Maga a kút egy teljesen megszokott rendes és tiszta Mol benzinkút udvarias kiszolgálással. Mivel erős dohányos vagyok gondoltam, megnézem a cigaretta árakat és akkor letenyereltem. Egy doboz általam szívott márkásnak számító cigaretta 80 dinár kb. 270 Ft. Eszembe jutott az ismerősök intő szava vigyél cigit, sört, kaját, mert minden drága!
A benzin árak a hazaihoz hasonlóak, 83 dinár a 95-ös ólmozatlan literje.
Tankolás után irány Belgrád felé az első fizető kapunál 400, a következő 400 aztán 1070, majd az utolsó kapunál 270 dinár volt az útpénz.

Maga az autópálya egy kissé csalódást okozott, mert kb. 20 km múlva, megkaptuk az első 40-es, majd 60, illetve 80-as táblát, ami kilométereken keresztül tartott. Igaz a pályát javították. A sebesség korlátozásokat betartva, vagy csak csekély mértékben meghaladva senkinek nem kell rendőri akciótól tartania. Sehol egy kötekedő, jattra hajtó rendőrrel nem találkoztunk, senki meg nem állított azt utunk során, sem oda, sem visszajövet.
Az előttem írókhoz hasonlóan csak a MOL illetve az OMW kutakat tudom pihenésre ajánlani, mert ezek megfelelően kulturáltak és tiszták, az alkalmazottak udvariasak és beszélnek angolul. A kutakból Nis-ig van szépszámmal.
Belgrádon éjszaka hajtottunk át gyér forgalomban. Nagyon jól ki van táblázva az út, nem lehet eltéveszteni. Nis után kb. 40 km az utolsó OMW kútnál megtankolva a benzin bőségesen elég volt a görög határig, kb. fél tankkal érkeztünk Görögországba.

Macedóniába belépve autópálya kezdődött, ahol meglepetten tapasztaltuk, hogy buszmegállóban állva várják az emberek az ottani volánjáratot az autópálya szélén. Itt is elkezdődtek a kiszámíthatatlan sebességkorlátozó táblák. A tapasztalat megegyezik a szerb oldallal. Nem különösen érdeklődőek a rendőrök, kivétel a nagy sebesség túllépés.
A határon megállva 10 EU = 600 MAC dinár.
Azt javasolnám, hogy mindenki, akinek szüksége van WC használatra, az a szerb oldalon, rendezze el a dolgát, mert a másik oldal egyszerűen förtelmes. 50 EU centért térdig állhat a mások által ott maradt maradék melléktermékben.
Az ország maga kissé kietlen és kopár, mármint a hegyek, de mégis csodálatos látvány. Mivel kb. 240 km-t, autóztunk az országon át, nincs szükség sem tankolásra, sem megállásra. Két fizető kapu van. Az elsőnél 60 a másodiknál 50 MAC dinár volt a fizetni való.
Az autópálya kb. 40-50 km-rel a határ előtt véget ér. Jó minőségű hegyi útszakasz váltja fel.
Egyszerűen nagyonszép. Hegyre fel, hegyről le közben azt hiszem 4 alagút, van.

A macedón görög határra reggel 8 körül értünk óriási tömeg. Azt hittük egy hétig is itt fogunk rostokolni. A görög határőrök végig sétáltak a sorok mellet, és akinek EU-s útlevele volt azonnal mehetett előre. Kb. 10 perc alatt már a görög oldalon találtuk magunkat az autópályán.
Közvetlenül a határnál van egy benzinkút, mi tovább mentünk és kb. 25 km-re tankoltunk egy csodálatos kis benzinkútnál. Ami érdekes volt, hogy az üzemanyag árát közvetlenül a kutasnak kellet fizetni, nem a pénztárban. Tankolás, kávé, üdítő cigi 1EU 80 cent és irány Sarti.

Tessalonikiig szintén minden jól kitáblázva, az első táblán görögül, majd utána angolul.
Tessaloniki körgyűrű, na itt elrontottam, mindenütt Halkidiki kiírva az utolsó tábla balra nagyon eldugva Chalkidiki, persze hogy benéztem és bementem a városba. Szerencsémre a belső sávban maradva az első balosnál megfordultam. Még az autópályán megtanultam, hogy a vészvillogót kitéve megfordulsz senki, sem dudál, rázza az öklét, tudomásul veszik, hogy rontottál.
Ami az egész balkáni útvonalon és görögben is nagyon tetszett, hogyha utolérsz valakit, ahogy lehetősége van, lehúzódik és mehetsz, szemből is lehúzódnak, ha jössz.
Na szóval Tessaloniki után a körgyűrű érdekes volt más nagyvárosokhoz igen hasonló, ha elrontasz valamit, esélyed sincs 40-50 kilométeren kersztűl, hogy helyre hozd. Viszont egyértelműen kitáblázott. 
Innen Nikitiig semmi érdekes nem történt azon kívül, hogy már 15 órája vezettem. Nikiti után jött az, amit én még eddig nem olvastam, na nem a tenger csodálatos látványa és illata, hanem azok a k.va nagy emelkedők, amit nem említett senki az általam olvasottakban. Mindent összevetve, az autóm bizonyította rátermettségét. Öszvér módra megpakolva, meg még mi négyen, de tette a dolgát, igaz nem egy rakéta módon de 80-90-el felment.
Nikititől kb. 47 km-re megpillantottuk Sartit. Mit mondjak, most már megértem azokat, akik ódákat mesélnek erről a helyről, nézze meg mindenki maga, csodálatos.
Déli 12 órakor a Zsuzsával történő egyeztetés után elfoglaltuk szállásunkat a Holel George-ban. Pazar hely klíma (használata benne van az árban 50Eu/nap) tv. 4 ágy stb., ja és nem kell 50 Eu kaució sem. A tulaj felesége magyar és nagyon aranyosak több apartmanházuk is van. Mi a Phylis-be jártunk medencézni, ha a tenger kissé haragos volt (azt is ingyenesen). Szóval szoba a szuterénben lesüllyesztve a járda szint alá. Mókás volt a teraszon ülni és felfelé nézni a járókelőkre.
Az egész ott tartózkodásunk alatt mindig más és más étteremben vacsoráztunk, sehol nem fizettünk négyőnkre 25 EU-nál többet, pedig ettünk rendesen. Ebben az elfogyasztott ital is benne fogaltatott. Reggelente a George mellett lévő boltban és a szemben lévő pékségben vásároltunk. A reggeli és az ebéd kijött cigivel együtt 10-12 EU-ból. A kölkök teljesen rászoktak a csokival töltött fánkra.

A tenger egyszerűen csodálatos, a part majdem homoknak számító aprókavicsos. Valaki azt írta nem a kagyló vadászok helye a környék, nekünk sikerült elég tisztességes mennyiséget begyűjteni, a lányom még két tengeri csillaggal is gazdagította a gyűjteményt.
Mindent összevetve megérte 17 órát autókázni ezért a helyért.
Az éttermekben magyarétlap és kedvesség fogadja a betérőket. A jó ízű ételekről és a gyors kiszolgálásról nem is beszélve. A bazárban nem járnak utánad állandóan, hogy nem akarsz éppen lopni valamit. Van persze egy-két hely, ahol jól kitáblázva és kiírva kéretik nem babrálni a tárgyakat, viszont az eladó készségesen áll rendelkezésre.
Meg említem még a templomot, ami nagyon gyönyörű, viszont csak bizonyos időszakban és egy kis adomány lerovásával tekinthető meg.

Mindent összegezve, ha valaki egy nagyon kellemes és életre szóló nyaralást akar összehozni, akár gyerekekkel együtt, akár kettesben nem fogja megbánni, ha Sarti a választás.
Nekünk nagyon bejött. Anyagilag sem megterhelő kb.: 1100 EU volt mindennel együtt négyőnkek. Egyet értek azokkal akik azt hangoztatják: Forever Sarti!

Haraszti József