Vedresné Nagy Ibolya: Santorini - Görögország - 2006.

Régi tervünk volt eljutni erre a különleges szigetre, ismerőseinktől sok szépet hallottunk már róla.
2006 nyarán végre megismerhettük ezt az egyedülálló természeti adottságokkal rendelkező helyet, ahová kisebbik lányunkkal és családjával látogattunk el.
Már februárban lefoglaltuk az apartmanokat Kamariban, de már akkor is csak egy szabad hely volt a kiszemelt Kostis apartmanházban. Így lányunk családja ide foglalt, mi pedig a közeli Mary-be. Útólag jó választásnak bizonyult, hogy nem egy házban foglaltunk. A tulajdonosoknak nem volt kifogásuk, hogy átjárkáljunk egymáshoz. A Kostisban nagyobb, jobban felszerelt konyha volt, míg a Mary-nek medencéje volt, és az erkélye is alkalmasabb volt az esti, kiülős vacsorákhoz.
Santorini azoknak lesz a kedvence, akiket nem riaszt el a sok lépcső, meredek feljáró. Csak ezek megmászása után lehet igazán élvezni a kaldera pereméről elénk táruló látványt a tengerre, bebarangolni a csodálatos fehér városkákat.
Persze, szamárháton - Fírában felvonóval - is fel lehet jutni.
Santorini vulkáni működés során jött létre. Vannak olyan elméletek, hogy Santorini nagy részén a tengerbe süllyedt egykori Atlantisz maradványain járunk, és való igaz, a sziget hangulata ezt elképzelhetővé is teszi.
Első napokban felfedeztük a fekete, aprókavicsos part legjobb helyeit. A gyorsan mélyülő, hullámzó tenger nem éppen a legideálisabb kisgyerekekkel strandolóknak, de "uszonyokkal" és szülői segédlettel nagyon élvezik a gyerekek is. A part nagyon látványos a Mesa Vouno-hegy lábainál. Kipróbáltunk több parti éttermet, végül a To Kati Allo nevűbe mentünk többször is vissza-ez kicsit bentebb van az üdülővárosban - ezért olcsóbb is. Itt minden alkalommal ajándék desszertet is kaptunk, és hagyományos görög ételeket kóstoltunk végig, nagyon finom tenger gyümölcseiből készült tálról csemegézhettünk.
Lányomék quadot béreltek, körbeszáguldozták Kamarit, és felmentek a Mesa Vouno-ra is, ahonnan át lehet látni Perisszába, és Kamarira is fantasztikus a kilátás.
Egy napra gyerekeink autót is béreltek és szigettúrára indultunk. Először bennünket is felvittek a Meso Vouno-ra a félelmetesen meredek úton. Fenn nagy erővel mellbevág a szél, de megéri jól megvetni a lábunkat, mert minden oldalra nagyon szép a kilátás.
Következő állomásunk Fíra - a főváros - volt. Felvonóval lementünk a kikötőhöz, és itt eltöltöttünk fél napot, kiülősben jegeskávét ittunk, nézegettük a Krétáról érkező túristahajókat, gyönyörű kis ajándékboltokban vásárolgattunk, sétáltunk a parton, majd egy hangulatos kikötői tavernában ebédeltünk. Itt is kaptunk ajándékdesszertet, mézédes görögdinnyeszeleteket.
Ebéd után gyerekeink felkaptattak a 805 lépcsőn, mi kitartottunk a felvonó mellett. Fenn még élveztük egy kicsit az egyedülálló kilátást, majd elindultunk Oia-ba.
Oia gyönyörű! A kalderán a sok-sok kék-fehér - újabban egyre több pasztellszínű ház -, híres kék kupolák, valószínűtlenül kék tenger, szűk kis utcácskák, könyvesboltok, képgalériák és rengeteg virág! Látni kell. Kicsit sokan tolongtunk a művészváros szűk utcáin, de azért találtunk néptelenebb helyeket is. Úgy éreztük, ide még el kell jutni újra.

A többi napot fürdéssel, sétával töltöttük.
Utolsó estére-lányunk születésnapja volt - befizettünk egy romantikus esti hajókirándulásra, egy felejthetetlen naplemente-nézésre indultunk a vulkáni öbölbe. Félelmetes, meredek úton vittek busszal bennünket a kikötőbe. Hajóra szálltunk.

Még napsütésben indultunk a kaldera mentén. Elképesztően szép volt a látvány - egy természeti katasztrófának eredményeképpen létrejött csodát láthattunk. A kaldera sokszínű rétegei - különös alakú vulkáni sziklaképződmények, sok fehér városka a kalderán -, vonultak el előttünk.
A hajón nem voltunk sokan, így zavartalanul gyönyörködhettünk a látványban. Borral, szendviccsel kínált a hajó személyzete, majd elfogyasztottuk a görög ételekből álló svédasztalos vacsorát. Közben lassan ment le a nap, az öbölben megállt a hajó, és gyönyörködhettünk az igazi santorinis naplementében.
Visszaúton a kivilágított luxushajók és a kalderán színes gyöngysorként világító városkák látványa kisért.
Másnap búcsút vettünk a szigettől és életünk egyik legszebb nyaralásától.

Vedresné Nagy Ibolya