Gyimesi László: Belekóstoltunk Salzkammergutba – Ausztria – 2009


Gyimesi László: Belekóstoltunk Salzkammergutba – Ausztria – 2009



A magashegyi kirándulásokat, érdekes tanösvényeket és a lanovkázást kedvelőknek egy jó úticél részletes és pontos bemutatása, látványos fotókkal


Salzburgtól keletre, az ismert és kevésbé ismert alpesi tavak és üdülőhelyek alkotják Ausztriának ezt a több tartományra terjedő tájegységét, Salzkammergutot. Ez a vidék nem köthető egyetlen közigazgatási egységhez, mivel területének 16 százaléka Salzburg tartományhoz (Salzburger Land), 12 százaléka Stájerországhoz (Steiermark) és 72 százaléka Felső-Ausztriához (Ober-Österreich) tartozik. Ma Salzkammergutot, az osztrák idegenforgalom egyik meghatározó célpontjaként tartják számon. Az ehhez a szép vidékhez tartozó Lammertal-ban és környékén töltöttünk tízéves unokánkkal néhány napot. A programot is úgy próbáltuk összeállítani, hogy mind az unokánk, mind mi jól érezzük magunkat. Szállásunk egy Russbach, vagy egy más írásmóddal Rußbach nevű kis falu (teljes nevén Russbach am Pass Gschütt) magánpanziójában volt. Bár – szokásunk szerint – az interneten foglaltuk le ezt a szállást, ha előzetes foglalás nélkül utazunk oda, akkor is legalább 10-20 különböző szálláshely között válogathattunk volna a helyszínen.



Az Útikalauzzal a Föld körül nagyobb térképen való megjelenítése



Kilátás Russbachra


Budapestről az odaút a lehető legkézenfekvőbb volt (a legegyszerűbben GPS-rendszer segítségével lehet eljutni): az A1-es autópályáról Linz után nagyjából 30 kilométerrel lekanyarodtam a Salzkammergut-Bundesstrasse nevet is viselő B145-ös útra Bad Ischl felé, elhaladtunk a Hallstatti-tó mellett és Gosau majd a 968 méteren levő Gschütt-hágó érintésével értünk a Dachstein-hegység nyugati részén levő Russbachba. Egyébként más útakon is eljuthatunk Russbachba, de ezek a hegyeken keresztül vezetnek és viszonylag kevés autópályás szakaszuk van, melyek közül némelyiken (ilyen a Pyrn-Autobahn) a matrica mellett még útdíjat is kell fizetni.


A falu környékének egyik kedvelt erdei túraútvonala a mintegy 4,5 kilométer hosszú úgynevezett Jungbrunnenweg, ami magyarra úgy fordítható, hogy “a fiatalság kútjához vezető út”. Az útvonalat vezetővel, de egyénileg is végig lehet járni. Az út 12 bélyegző- állomást foglalt magába, melyeken az első állomásról elvehető űrlapba kellett az adott helyen elhelyezett bélyegzővel beütni a rajta levő képet. Mind a 12 helyen egy-egy sün mintázatú bélyegző volt, más-más színben. Az állomások ezen felül egyéb érdekességekkel is szolgáltak. Ágból készült gyűrűvel lehet célba dobni, ágakból font kosárba lehet kavicsot dobni, mint egy kosárlabda-kosárba. De a legérdekesebbnek azt a lehetőséget tartottam, ahol a gyerekek az erdőben szanaszét heverő, kisebb-nagyobb kődarabok egyikére a bélyegző mellett lerakott (látogatásunkkor már egy kissé kiszáradt) alkoholos filctollal bármit ráírhattak. Többnyire a nevüket, lakhelyüket, életkorukat, a látogatás dátumát, vagy más, hasonló adatukat írták rá (unokám a keresztnevét és azt, hogy “Ungarn”).










Dolgozik a bélyegző Emlékkönyv helyett

Ezt a turistautat tulajdonképpen egy nagy botanikus kertnek is felfoghattuk, mivel az út mentén látható több mint 200 különféle gyógynövény, virág vagy más növény mellé kis táblát is tettek az adott növény legfontosabb jellemzőinek leírásával.
Az út “névadójának” környékét nagyon szépen kiépítették. Magát a kúrát egy Sebastian Kneipp nevű pap dolgozta ki a XIX. században. A helyszíni tájékoztató szerint 1886-ban e témában megjelentetett könyve igazi bestseller volt, 17 nyelvre fordították le. A kúra több testrészt is érint. A kezet néhányszor 10 másodpercig a hideg vízbe kell mártani, a hideg vízben mezítláb kell ugyanennyi ideig tartózkodni, illetve arcunkat a vízbe fordítva a víz alatt kell a szemünket kinyitni. Hogy ez a kúra mennyire fiatalítja meg az embert, azt döntse el mindenki saját maga…
A 12 sün bélyegzőképével ellátott lapot az útvonal végén fekvő Zum Hias nevű étterembe vittük, hogy a leírás szerint unokám megkapjon egy emlék-kitűzőt. Meglepetésünkre az étterem pincére közölte, hogy csak akkor kapjuk meg ingyen (ahogy a lapon volt: gratis), ha fogyasztunk valamit, vagy fizetünk 1 eurot. Ennyit a “gratis” ajándékról. Természetesen kifizettük a kért pénzt, de az eljárás miatt egy kicsit rossz szájízzel hagytuk el az éttermet, és egyáltalán nem a nem várt 1 euros kiadás miatt.


A Russbacher Hornbahn egy helyi kötélpálya elnevezése, ami az átlagosan 745 méteres tengerszint feletti magasságon levő faluból az 1450 méter magas Hornspitzre visz fel. Itt látható igazán, hogy ezen a vidéken nem a nyár a főidény. A különböző dombokat rengeteg kisebb, különböző kialakítású kötélpálya köti össze, de ezek közül egy sem működött. Az egyetlen működő kötélpálya is csak szerdán, csütörtökön és pénteken szállított utasokat, a hét többi napja szünnap volt. Pedig biztosan lett volna utas legalább a hétvégeken.



A kötélpálya kabinja



Útközben


A fülkékben 8 ülőhely van, utasok alig voltak, úgyhogy hárman kényelmesen elfértünk ezeken a helyeken. Mintegy 15 perces ringatózás után felértünk a hegytetőre. Egy kis dombon, mintha fából készítették volna el Stonhenge-t.




Deszkakör


Széles deszkákat raktak körbe a talajra merőlegesen. Csak amikor közelebb mentünk, derült ki, mire is szolgál ez az építmény. A lapokon különböző hegyek neveit tüntették fel kis táblákon, és a nevek mellett egy-egy 6 milliméter körüli átmérőjű furat volt. Ha ezen a furaton benéztem, azt a hegycsúcsot láttam, aminek a neve a kis táblán volt.
A Hornspitzről indult az Ameisen (az Ameise szó jelentése hangya) expressz










   

Az “expresszt” egy traktor húzta, melyet lemezborítással alakítottak át mozdonyformájúvá. Ez után kapcsolták azt a két gumikerekes kocsit, amikbe beülhettek az utasok. Nagyjából negyedórás hegyen-völgyön utazás után értünk a végállomásra, egy völgybe, ami egyúttal rövidebb kirándulások kiindulópontja is volt. Mi a pár perc gyaloglásra levő Edtalm Hütte (a “Hütte” szó kis kunyhót, menedékházat jelent, jelen esetben vendéglőt) felé vettük az irányt. (jobbról)
Nemcsak az étkezési és ivási lehetőségek miatt, hanem azért is, mert innen nagyon szépen láthatók a környék hegyei, köztük is a Hoher Dachstein, mely 2996 méteres magasságával szó szerint kiemelkedik a környezetéből. Ugyancsak említésre méltó a Dachstein-gleccser látványa.
Indultunk volna vissza a kötélpályához, de az “expressz” hosszú déli pihenőjét tartotta, így gyalog vágtunk neki az útnak. Visszafelé hegynek fel mentünk, de így is valamivel hamarabb a kötélpályánál voltunk, mintha az “expresszel” mentünk volna. Útközben megnéztük egy hangya többezerszeresre nagyított, fából készült változatát, melyre akár fényképezés céljából is felmászhattunk. Szomszédságában kialakítás alatt van egy rovarszálló (Insektenhotel) melyben különféle rovaroknak biztosítanak majd a természeteshez hasonló környezetet.



A Dachstein-gleccser










Az óriáshangya A rovarszálló

Az egyik Russbach-környéki nevezetesség a Tal der Fossilien (magyarul a Fosszíliák Völgye). Ide vezetett egy Schatzsuche (kincskeresés) nevű kirándulás. A túra vezetője elmondta, hogy évszázmilliókkal ezelőtt ezt a területet tenger borította. Elsősorban vulkáni tevékenység következtében emelkedtek ki a mai hegyek ősei, a víz pedig visszahúzódott. Ennek az időszaknak emlékei az egykori élőlények megkövesedett maradványai, melyek ezen a vidéken nagy mennyiségben találhatók. Nemcsak kis méretben, hanem – amint a túravezetőnk elmondta és meg is mutatta – az egyik hegy teljes egészében korallvázból áll. A “kincskereső túra” mintegy 10 kilométere során a Randobach patak medrében, sziklák között, de közvetlenül a turistaút mentén is találtunk különféle méretű és fajta őskövületeket.



Fossziliák egy sziklán


Felnőttnek és gyereknek egyaránt élvezetes program az Urzeitwald (Őskori erdő) nevű szabadidő-park felkeresése. A prospektusok felhívják a figyelmet arra, hogy váltóruhát vigyünk magunkkal. És ezt érdemes komolyan venni!
A park egy Gosau nevű település mellett helyezkedik el. Az Urzeitwald parkolójának koordinátái: É (N) 47° 32′ 51,8″ és K (E) 13° 30′ 37,7″. Az országút mellett egy hatalmas csigaház (ha pontosak akarunk lenni: egy, a földtörténeti Kréta korban élt ammonitesz, másnéven csigaházas polip háza) utánzata jelzi, hogy nemsokára célhoz érünk. A parknak külön érdeme, hogy játékosan nyújt hasznos ismereteket a Föld története korai időszakainak állatvilágáról. Egy turistaúton végighaladva járhatjuk be a parkot, és közben a különféle földtörténeti korszakokban élt élőlények modelljeivel kerülhetünk közelebbi kapcsolatba. Szó szerint közelebbibe, mert a különféle élőlények modelljeibe és modelljeire bele- és ráülhetünk, és nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is. A teljesség igénye nélkül megemlítem, hogy van itt lengőhinta óriás szitakötőből, rugózó kardfogú tigris, melyre rá lehet ülni; óriás szárnyas dinoszaurusz, amely utasaival egy lejtős pályán jobbra-balra billegve lecsúszik; mammut és a kölyke, melyekre fel lehet mászni; az ormánya mozgatására trombitáló hangot adó mammutbébi; mű jégtábla, melyre csak rá kell állni és utasával együtt automatikusan elindul egy drótkötélen egy tócsa felé; kötélből készített hálója felett tekegolyóként lengő kétökölnyi méretű műanyag pók, melynek útjából kikerülni nem is olyan egyszerű dolog. Minden állat mellett kis táblán röviden feltüntették, mit kell tudni róla (ezek az említett hasznos ismeretek).



Repül a…, repül a….



Repülő dínó



Molli és Wolli


Levezetésképpen tutajozhatunk egy kis tavacskán, vagy játszhatunk egy evolúciós golyójátékot, melyből ha túl hamar kiesünk, megkapjuk a “te még majom vagy” minősítést. A felsoroltakon kívül még vannak egyéb játékok is.










Az evolúciós spirál Stonhenge-asztalifoci

A helyszínen levő büfében viszonylag normális áron kaptunk enni-innivalót, jégkrémet. A parkba a kedvezményes családi jegy 18,7 euro, és az aznapi teljes nyitvatartási időre érvényes, úgy, hogy ezalatt akárhányszor fel lehet ülni az említett szerkezetekre. Ezzel a jeggyel két felnőtt és egy vagy kettő, 3-14 év közötti gyerek mehet be. Így jóval olcsóbban jövünk ki, mintha mindenkinek külön-külön vennénk jegyet.


A salzkammerguti tóvidék egyik legismertebb tagja a Hallstatti tó. Az itt olvasható korábbi cikkemben már írtam pár sort Hallstattról és történelmi múltjáról: http://www.utikalauz.hu/index.php?p=folap&id=549. A tó egy másik települése, a szállásunktól alig 25 kilométerre fekvő Obertraun, mely arról nevezetes, hogy innen indul a kötélpálya a Dachstein hegység egy kisebb csúcsára, a 2077 méter magas Krippensteinre. A parkoló koordinátái: É (N) 47° 32′ 53,8″ és K (E) 13° 42′ 22,8″. Ezenkívül elsősorban ezen az úton közelíthető meg két nevezetes barlang, a Mammutbarlang és az Óriás jégbarlang (Rieseneishöhle). A harmadik, a Koppenbrüllerhöhle a kötélpálya alsó állomása közelében van. Mi csak a csúcsra vettünk jegyet (Gipfelticket), a barlangokba nem akartunk bemenni. Egy közbülső állomáson, az 1348 méteren levő Schönbergalmon való átszállással a felnőttjegy 20,5 euro volt, a gyerekjegy 14 euro. Itt sajnos nem volt családi kedvezmény. Csak a kötélpálya második szakaszáról találtam adatokat, de ezek is lenyűgözők: A 729 méteres szintkülönbség leküzdéséhez a kabinoknak 2263 métert kell megtenni. A 4 darab hordozó-drótkötél 42 milliméter átmérőjű, súlya 25,7 tonna, szakítószilárdsága 197 tonna, ez utóbbi két adat egyenként értendő. Az egyetlen húzó drótkötél hasonló adatai 33 milliméter, 18,6 tonna, illetve 70 tonna. (Jól tudom, hogy a tonna nem erő-, hanem tömegmértékegység, de a hétköznapokban ez a megnevezést terjedt el, jó közelítést ad, és egyébként sem fizika tankönyvbe készült ez az írás.) A 2 kabin egyenként legfeljebb 60 utast és egy kezelőt szállíthat. Az említett 2263 méteres pályahosszhoz mindössze egyetlen tartóoszlopot építettek, egy szikla tetejére. Ennek következtében a kabinok (saját becslésem szerint) olyan 100 méter körüli magasságban haladhatnak az út nagy részén. Külön élményt jelent, hogy a kötél ívelt vezetése miatt az oszlopon való áthaladás után olyan érzése van az embernek, mintha zuhanna egy kicsit a kabin.



Találkozás a magasban



A kabin közelről



Obertraun a magasból


A csúcsról és környékéről jól láthattuk a környező magasabb, hóval borított hegyeket és völgyeket, valamint a Hallstatti tavat. Nagy élményt jelentett, főleg unokám számára az a meredek domboldal, ahol még megmaradt a tavalyi (vagy ki tudja, mikori) hó, és egy kicsit megfagyva remek lehetőséget nyújtott arra, hogy a kimondottan ebből a célból ottlévő műanyag ülőkék egyikén lecsússzon (majd ezt többször meg is ismételje). És mindezt a nyár kellős közepén, augusztus elején.



2000 és 3000 méter között



A Hallstatti tó a hegytetőről



Nyári csúszkálás


A B162 út mellett, Russbachtól nagyjából 15 kilométerre található a Lammerklamm nevű szurdok, melyben a Lammer nevű kis patak folyik, egészen a Salzachig. Közigazgatásilag Scheffauhoz tartozik. A parkolót az országút kiszélesítésével alakították ki. Koordinátái: É (N) 47° 35′ 14,5″ és K (E) 13° 16′ 11,4″. A parkolóból meredek lépcsőn kell lemenni a pénztárhoz, illetve a szurdok bejáratához. Akármilyen kicsinek is látszik előtte és utána is, a szurdokban vize a sziklák hatása következtében zúgókat alkot és a patak jóval nagyobbnak tűnik a ténylegesnél. A jelenlegi alacsony vízszint csalóka, mert kis táblákkal találkoztunk útközben, amelyek azt jelezték, hogy a feltüntetett évben az árvíz következtében milyen magasan állt a víz. Csak megbecsülni tudtam, hogy ez legalább 20 méter lehetett a szurdok aljától mérve. A sétaút főleg a szurdok belső falára épített, fából készült járdákon és lépcsőkön valamint a sziklába vájt úton halad. Külön érdekesség az, amikor egy, a víz feletti hídon átmegyünk a szurdok másik oldalára. Kiemelt része az un. sötét szurdok, melyben a sziklák annyira közel vannak egymáshoz, hogy a külső fénynek csak töredéke jut be.Az út mentén kilátóhelyeket képeztek ki, melyek közül az egyiken egy réztölcsért helyeztek el. Mint kiderült, ebbe bele kell hallgatózni, hogy jobban halljuk a köveken megtörő víz hangját.



Kép a szurdokból


A szurdok vége felé a víz elcsendesedik, mi pedig a már említett B162-es út egy másik részére értünk ki. Az út felől tábla jelzi, hogy magánterület, tilos a behajtás, de ez nyilván csak a gépjárművekre vonatkozik. Gyalogosoknak sem túl szabályos ebből az irányból a közlekedés, ugyanis ha itt kezdjük a szurdok bejárását, gyakorlatilag megúszhatjuk a pár eurós belépőjegy megfizetését. Úgy gondolom, nem érdemes kockáztatni, hogy bliccelésen érjenek.


Russbach egyik modern érdekessége a vízi élménypark. A strand és a hozzá tartozó vízicsúszda mellett egy néhányszor 10 méteres, ellipszis alakú kajakpályát alakítottak ki.A pályát helyenként akadályokkal nehezítették, melyeken csak lendülettel lehet keresztülvinni a kajakot (ha ez nem megy, az utas súlypont-áthelyezéssel tovább billenhet, vagy kiszáll a 20-30 centiméter “mély” vízbe, átemeli a kajakot, majd visszaszáll). Mint a vidámparkokban, beülhetünk különféle, kör alakú ülőalkalmatosságokba, és ha ezt a bennülők megforgatják, garantáltan el is szédülnek.


Egy kis vízimalom modell is működik a parkban, melyen átfolyó víz mennyiségének változtatásával a lapátokat szimbolizáló kanalak forgási sebessége is változik. Így kellene működni, de sajnos a kanalak mellett olyan sok víz megy el, hogy azokba már alig jut, emiatt az egész forgó szerkezet inkább álló szerkezetnek nevezhető. Úgy látszik, ezen a környéken nagy hagyománya van a hidegvíz-kúrának. Korábban már szó volt az ifjúság forrásánál igénybe vehető hideg vizes gyaloglásról. Nos, ugyanez művelhető ebben az élményparkban is. A park szórakoztató egységeinek vízellátását (a strand medencéit kivéve) nagyon ötletesen oldották meg. Leágaztatták a mellette folyó Russbach patakot, és ezt a vizet folyatják át a parkon. Ennek következtében állandóan friss a víz, és a rendszer működtetéséhez semmiféle szivattyú nem szükséges.


Ha valakinek kérdése van, a szerkesztő továbbítja részemre a levelét, amire a lehető leghamarabb válaszolni fogok.


Gyimesi László


A szerző írásai az Útikalauzban


Gyimesi László: Belekóstoltunk Salzkammergutba – Ausztria – 2009


Gyimesi László: “Temető a Tisza…” – Tiszavirágzás Tiszakürtnél – Magyarország – 2009


Gyimesi László: Párizs, mise és sok egyéb – Franciaország -2009 

Gyimesi László: A Mosel-Rajna háromszög – Németország – 2008

Gyimesi László: Aggtelek, Krasznahorka, Kassa – 2004

Gyimesi László: Auschwitz, Wieliczka, Krakkó – Dél-Lengyelország – 2004

Gyimesi László: Barangolás az osztrák- német határvidéken – 2007

Gyimesi László: Brno és környéke 2005

Gyimesi László: Budapest-Belgrád-Szófia-Nei Pori-Szófia-Bukarest- Torda-Budapest – 2003

Gyimesi László: Erdély – 2008

Gyimesi László: Karintiai tóvidék, Ötztal – Ausztria – 2008

Gyimesi László: Két hét Toloban 2004

Gyimesi László: Kiten, Neszebár – Nyaralás Bulgáriában – Románián át – 2005

Gyimesi László: Kréta 2003

Gyimesi László: Passau, München, Regensburg, Kostanz, Hohenschwangau, Neuschwanstein, Zugspitze – Németország – 2006

Gyimesi László: Prága oda és vissza – 2004

Gyimesi László: Róma fapadossal 2005

Gyimesi László: Székelyföldi kirándulás 2003

Gyimesi László: Tenerife – Spanyolország – 1998

Gyimesi László: Tunéziai utazás 2002


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu


turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Gyimesi László: Belekóstoltunk Salzkammergutba – Ausztria – 2009" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár