Gyimesi László: Brno és környéke 2005


Gyimesi László: Brno és környéke 2005. kora tavaszán


Csehországban Prága után Brno a legnagyobb város. Vonatkozik ez nemcsak a méretére és lakosai számára, de országos jelentőségére is. A várost – mivel cseh neve számunkra nehezen kiejthető – nálunk a német elnevezés után gyakran Brünnek nevezik.


Lassan már szokásossá váló négynapos kirándulásaink sorában azért esett választásunk erre a városra, mert a Budapesthez viszonyított közelsége, valamint a város és környezete néhány speciális nevezetessége kíváncsivá tett minket.


A szállást az Interneten keresztül foglaltuk. Egy éjszakára a kétágyas szoba ára reggelivel 1050 cseh korona (CZK), azaz a jelenlegi árfolyamon kb. 9000 Ft. A panzió a város Kohoutovice nevű negyedében, a város szélén, csendes helyen van.


Tekintettel arra, hogy Brno legegyszerűbben a Pozsony-Prága autópályán közelithető meg, utánanéztem, milyen autópályadíjjal lehet számolni. Pontosabban díjakkal, mivel két külön ország területén halad az autópálya. Érdekességképpen megemlítem, hogy Csehországban és Szlovákiában nemcsak az autópályák díjkötelesek, hanem az autóutak is. Csehországban 15 napos (200 CZK), 1 hónapos (300 CZK) és éves (900 CZK) matrica, Szlovákiában 1 hetes (150 SK), havi (300 SK) és éves (1100 SK) matrica kapható, többnyire a benzinkutaknál. Láttunk olyan szakaszokat is, ahol a felhajtásnál és útközben “autópálya” jelzés volt, a lehajtásnál pedig “autóút vége”. Az utakat jelző táblák alatt (többnyire a városokon keresztül haladó szakaszokon) “BEZ POPLATKU” és “BEZ ÚHRADY” kiegészítő táblák vannak, melyek az országtól függően cseh illetve szlovák nyelven jelzik, hogy az adott szakaszra matrica nélkül is be szabad hajtani. A táblák pirossal áthúzva jelzik innen kezdve díjköteles az út. A sebességkorlátozások is különbözőek a két országban. Szlovákiában a nálunk szokásoshoz hasonlóan 60/90/130 km/h. a személygépkocsikra érvényes megengedett legnagyobb sebesség (lakott terület/azon kívül/autóút, autópálya). Csehországban a településeken áthaladó autóúton (-pályán) 80, egyéb országrészeken 130 km/h a max. sebesség. Az 50/90 itt is érvényes.
Az őszi-téli időszakban (az idén március 26-ig) a világítást mindkét országban lakott területen belül nappal is be kellett kapcsolni. Várhatóan ez így lesz az idén ősszel is.
A benzinárak (95 oktános) 34 SK, illetve 25 CZK körül vannak, tehát jóval kisebbek az itthoniaknál. A nálunk ismert nagy társaságok mindkét országban képviseltetik magukat, a bankkártyákat még a kisebb kutak nagy része is elfogadja.


Az oda-vissza útvonal meghatározásakor nem a mielőbbi megérkezés, hanem az volt a fő szempont, hogy minél többet lássunk a tájból. Az autópályás közlekedést emiatt (is) elvetettük, bár egy alkalommal rámentünk egy 10-12 kilométeres autóút-szakaszra, szerencsére anyagi következmények nélkül. Így szlovák területen a Párkány (Sturovo), Érsekújvár (Nové Zámky), Nagyszombat (Trnava) útvonalon mentünk, majd Hodonín volt az első cseh település, amit érintettünk.


Tekintettel a várható nagy ünnepi határforgalomra (március 14-én indultunk) nem az esztergomi hídon mentünk át Szlovákiába, hanem egy kb. 20-25 km-es kerülővel a 2/A és a 12-es úton Szob után, a Letkés-Salka határátkelőnél. Itt várakozás nélkül lebonyolítottuk a procedúrát és az Ipoly hídján szlovák területre léptünk. A főútra kijutva balra fordultunk, és kb. 12 km megtétele után Párkányba értünk. A magyarok szinte megszállták a várost. Rövid bevásárlás után az 509. sz. úton elindultunk Érsekújvár felé.


Az utak még magukon viselték a tél nyomait. Ez egyrészt a kátyúkat jelenti, másrészt azt, hogy az utak két szélén felhalmozott és a kellemes idő hatására olvadó hó óriási pocsolyákat hozott létre. A követési távolság betartásánál ezeket figyelembe kellett venni. Ennek ellenére előfordult, hogy autómat rendesen beterítették nemcsak az előttem, hanem a mellettem elhaladó járművek. Mindezek ellenére a szlovák és cseh utak minősége mind a településeken, mind azokon kívül sokkal jobb, mint nálunk.


A Párkányból való elindulást követő kb. 5 órán belül múlva elértük Brnot. A szállás azonban a város túlsó végén volt. Szerencsére még itthon beszereztünk egy várostérképet, mint kiderült enélkül nagy problémát jelentett volna gyalogosan vagy autóval közlekedni a városban, bár így sem volt egyszerű. Természetesen már előre megkerestük a térképen azt az utcát, ahol a szállásunk volt, de oda eljutni még térképpel is szép feladatot jelentett. Az első nehézséget az okozta, hogy hiába kerestük a térkép szerinti utcákat, a sarkokon a házfalakon csak nagyon kevés esetben találtunk utcanevet. Némi támpontot jelentett az, hogy a házszám-táblákon feltüntetik az utcát is. A házakon két tábla van. A fehér alapon barna betűs tábla az utca és házszám. A másik táblán a kerület neve és egy szám látható, ami valószínűleg az adott ház kerületen belüli sorszámát jelenti. Külön nehézséget jelentett az, hogy a városban több helyen volt útépítés, de terelőutat nem jelöltek ki. Ennek következtében kezdhettük előlről az útkeresést. Kb. 40 percet töltöttünk el azzal, hogy a város határából elérjük a szállást. Mikor megláttuk, hogy a panzió építés alatt van, feleségem rögtön elnevezte Pitypang szállónak, utalva Alfonzó emlékezetes burleszkfilmjére. (Aki esetleg fiatal kora miatt nem emlékszik rá: egy szálloda műszaki átadását az épület félkész állapotában végzik el, melynek során rengeteg mulatságos epizód történik.) Az ajtó zárva volt, becsengettem, de nem jött ki senki. Már arról beszéltünk feleségemmel, hogy hazamegyünk, mikor végre kijött valaki, aztán a szobánkat is elfoglalhattuk. Úgy látszott, hogy a panzió egyik részét még építik, miközben a másikban vendégeket fogadnak. A későbbiek során kiderült, hogy a kezdeti negatív benyomások alaptalanok voltak, mert egy kultúrált, tiszta panziót ismerhettünk meg. A befizetett reggeli is ízletes volt, csak kicsit egyoldalú, mert a harmadik napon már eléggé untuk a tojásrántottát.








 


Brno nevezetességei egy viszonylag kis területen helyezkednek el, amely jól megközelíthető a gyakori villamos- és autóbuszjáratokkal. Ellentétben a más nagyvárosokban megszokottól, probléma nélkül találtunk parkolóhelyet közel a városközponthoz is. Érdekes módon pénzváltókat csak a Námesti Svobodi (Szabadság tér) környékén láttunk, de ott sokat. Az euro árfolyama 28-30 CZK volt.
A szokásos templomokon és szobrokon kívül a város nevezetességei közül kiemelkedik kettő, amelyek különlegességük miatt szerintem fokozott figyelmet érdemelnek. Ezek a Kapucínus templom kriptája és a Spilberk-vár (az “S” tetején egy kis kukac van, ezért “S”-nek ejtik).











Spilberk-vár

Szent Péter-Pál Székesegyház – belső

 


És ha már kiemelkedésről van szó, nem szabad elfeledkezni a Péter-Pál székesegyházról sem, amely a szó szoros értelmében kimagaslik a város látképéből.








Káposzta-piac – a díszkúttal

Eredetileg román bazilikának épült a XI. században, majd kétszáz évvel később gótikus részekkel egészítették ki. Az évszázadok során többször is átalakították, míg az 1900-as évek elején visszakapta eredeti gótikus vonásait. A székesegyháznak helyet adó Petrov-dombról lesétálva érünk le a Káposzta-piac (Zelny trh) nevű térre, ahol ténylegesen is működik zöldségpiac. A téren látható az un. Parnasszus díszkút is, melyet kb. 300 évvel ezelőtt építettek. A térrel szomszédos utcában van a Kapucínus templom, de az igazi látványosság a kriptában látható. Üvegkoporsókban és külön erre a célra kialakított helyiségekben igen sok egykori (többszáz évvel ezelőtt élt) kapucínus barát mumifikálódott holttestét helyezték el. A mumifikálódás oka állítólag a kripta mikroklímájában és szellőztetőrendszerében keresendő.








Kapucínus templom kriptája

Bár piktogramok figyelmeztetnek a fényképezés és videofelvétel tilalmára, az idegenvezető elárulta, hogy vaku nélkül azért szabad képeket készíteni. A belépődíj 40 CZK (diákoknak és nyugdíjasoknak 20 CZK). Hétfőn egész nap zárva van, de 12 és 14 óra között a többi napon sem lehet bemenni. A kripta magyar vonatkozása az, hogy Jókai Mór A két Trenck című (kevéssé ismert) regényének egyik hőse, Trenck Frigyes báró (a Pallas nagylexikon szerint unokatestvére Ferenc) az útikönyvek szerint itt nyugszik a kriptában, miután 1749-ben Spilberk börtönében elhunyt.
Lehet, hogy figyelmetlen voltam, de én nem láttam az urat. A kriptában nyugvó személyek közül 1757-ben halt meg a legkorábbi az általam látottak közül.


A város közepén magasodó dombon látható Spilberk (elterjedtebb, németes nevén Spielberg) vára, mely hosszú fennállása alatt sok szenvedést látott, és amelynek magyar vonatkozásai is vannak.









Magyar hazafiak emléktáblája

Az idők során a Habsburg Birodalom különböző nemzetiségű ellenségeit, közöttük a magyar jakobínus mozgalom tagjait, mint pl. Kazinczy Ferencet is itt börtönözték be a XVIII. század végén. A kapunál látható egy magyar és cseh nyelvű márvány emléktábla, amely erre az időszakra emlékeztet. A vár története a XIII. századig nyúlik vissza, majd a későbbi századokban citadellává alakították. Kazamatáiban két emelet mélységben láthatók börtöncellák, amik a mai látogatót is megborzongtatják.


Egyes helységekben bábukkal érzékeltetik, hogyan bántak itt a fogvatartók a fogvatartottakkal ezekben a nyirkos, sötét és szellőztethetetlen cellákban. Börtönként eredetileg a XIX. század közepéig használták, de a német megszállók 1939 után “felújították” ezt a funkcióját.









Szent Jakab templom – szószék

A belépődíj 30 CZK, ezért a kazamatákat lehet végiglátogatni. Mivel márciusban és keddi napon voltunk ott, az egyéb kiállítások zárva voltak. Áprilistól azonban csak a hétfő szünnap, és nyitvatartási időben 60 CZK-ért valamennyi látványosság megtekinthető.
A várfal tetején körbesétálva a város panorámájában gyönyörködhetünk, valamint bejárhatunk olyan belső udvarokat is, amelyek lentről nem voltak láthatók. A séta során az egyikhez éppen jókor érkeztünk, mert néhány perccel később egy érdekes harangjátékot hallhattunk. Mint az ott elhelyezett feliraton olvashattuk, reggel 9 és délután 6 óra között óránként működik a harangjáték. A 15 harang súlya 16 és 220 kilopond között van.


Az előzőkön kívül említésre méltó még a gótikus Szent Jakab templom, melyet a XIII. században építettek. A torony a maga 92 méteres magasságával a város legmagasabb templomtornya, de mégsem ez emelkedik a legmagasabbra, mert a dombon levő Péter-Pál székesegyház végeredményben magasabbra nyúlik.








Telc – főtér

A város nem túl távoli környezetében is van néhány olyan nevezetesség, amelyet érdemes megnézni. Egy Brnoból kiinduló és oda visszaérkező egynapos autós kirándulással ezeket fel lehet keresni, mint ahogy mi is megtettük.


A prágai autópálya nemfizetős szakaszán jöttünk ki a városból, majd a 23-as úton mentünk tovább a kb. 80 kilométerre levő Telc (a “c” betű tetején egy kis kukac van, emiatt “cs”-nek ejtik) felé.


A főútról letérünk a városka központja felé, és egy csodálatos térre jutottunk, melyet sok, különböző stílusú épület övez. Jelenlegi formája a XVI. században alakult ki. Valamennyi ház árkádos, a földszinten üzletekkel. Az óvárosi részt két tó fogja körbe, azonban ezekből sokat nem láttunk, mert mindent vékony rétegben ugyan, de hó és jég borított.


Telcstől a 406. úton, alig 30 kilométerre, az osztrák határ mellett van Slavonice.










Slavonice

A városközpont hasonlóan néz ki, mint Telcsé, annyi különbséggel, hogy itt a hasonlóan szép házak két kisebb teret alkotnak.


Tekintettel arra, hogy ezen a vidéken a mellékutak minősége már erősen kezdett hasonlítani az otthoniakhoz, gondoltuk, átmegyünk Ausztriába, hogy aztán kb. 20 kilométer megtétele után visszajöjjünk. Kapóra jött a Slavonice-Fratres átkelő, hogy azon keresztül a szomszédos országba lépjünk. A cseh oldalon nem volt probléma, a határőr simán elfogadta a személyi igazolványokat. Az osztrák oldalon egyetlen, nyugdíj előtt álló úriember teljesített szolgálatot. Feleségem kártya-személyijét elfogadta, azonban az én régi igazolványommal láthatóan valami újat tudtam neki mutatni. Forgatta, nézegette, láthatóan most látott ilyet először. Elmondatta velem, hogy melyik rovatban mi van, nyilvánvalóan tanácstalan volt. Megszántam, és közöltem vele, hogy van útlevelem is.








Znojmo

Ez már ismerős volt számára, úgyhogy fél perc múlva már ismét úton voltunk, immár Ausztriában. Az út itt kiváló volt, mind a lakott területeken, mind azokon kívül. Csak a Raabs an der Thaya nevű kisvárosban álltunk meg, ahol már látszottak a húsvét megünneplésére tett előkészületek. Csehországba az Oberthürmann-Vratenin átkelőn mentünk vissza. A középkorú osztrák határőr sem látott még régebbi magyar személyi igazolványt, azonban sokkal bizalmatlanabb volt idősebb társánál. Összefogta igazolványainkat és útlevelemet, bevitte a bódéjába és egy kollégájával együtt átvilágítva tanulmányozta azokat (ő tudja, mit keresett). Ötperces vizsgálódás után visszahozta, és megettünk a cseh oldalra. Kellemes meglepetés volt, hogy az itteni határőr néhány szót magyarul is beszélt. Természetesen mindkét személyi igazolványt elfogadta. És mindez majdnem egy évvel az után történt, hogy Magyarország EU-tag lett, ennek következtében gyakorlatilag (vagy csak elvileg?) az érvényes személyi igazolványokat is használhatjuk az EU-n belüli határátlépésekre. A tanulság az, hogy ha külföldre megyünk, az útlevelet ajánlatos magával vinnünk még EU-tagországba is.









Vranov – kábelhíd

Kb. 20 kilométert tettünk meg hazai minőségű utakon, amikor Vranov városkához értünk. A városnak két nevezetessége van, a XVI. században, barokk stílusban épült kastély, és a Dyje folyó elzárásával létrehozott mintegy 30 km. hosszú, mesterséges tó. A szép fekvésű tó környéke üdülőterület. Az egyik végére egy kábelhidat építettek, mely csak a gyalogosforgalom céljait szolgálja, autóval nem lehet ráhajtani.


Vissza, Brno felé vesszük az útirányt, és útba ejtjük Znojmo városát, mely a környéken az egyetlen nagyobb település. Sajnos csak annyi időnk maradt, hogy a belvárosban tegyünk egy rövid sétát, miután két


sarokkal azon kívül (nemfizetős parkolóhelyen) letettük az autót. A belváros tele van műemlék-épületekkel, amelyek város 7-800 éves történetét idézik. Ennek megfelelően az Óváros alaprajza olyan, mint ahogyan a XIII. században kialakították. A leírások szerint itt halt meg 1437-ben Zsigmond király és itt ünnepelte születésnapját 1805-ben Napóleon.


Hazafelé sem az autópályát választottuk. Brnoból kiindulva a Mikulov-Drasenhofen átkelőnél Ausztriába jutottunk, ahonnan a Kittsee-Jarovice úton Szlovákiába. Útközben a Dunát még osztrák területen a hainburgi hídon kereszteztük. Végül Esztergomnál léptünk hazai földre.


Ha valakinek kérdése van, kérem, írja meg.


Gyimesi László


 


A szerző írásai Az Útikalauzban


Gyimesi László: Karintiai tóvidék, Ötztal – Ausztria – 2008


Gyimesi László: A Mosel-Rajna háromszög – Németország – 2008

Gyimesi László: Aggtelek, Krasznahorka, Kassa – 2004

Gyimesi László: Auschwitz, Wieliczka, Krakkó – Dél-Lengyelország – 2004

Gyimesi László: Barangolás az osztrák- német határvidéken – 2007

Gyimesi László: Brno és környéke 2005

Gyimesi László: Budapest-Belgrád-Szófia-Nei Pori-Szófia-Bukarest- Torda-Budapest – 2003

Gyimesi László: Erdély – 2008

Gyimesi László: Két hét Toloban 2004

Gyimesi László: Kiten, Neszebár – Nyaralás Bulgáriában – Románián át – 2005

Gyimesi László: Kréta 2003

Gyimesi László: Passau, München, Regensburg, Kostanz, Hohenschwangau, Neuschwanstein, Zugspitze – Németország – 2006

Gyimesi László: Prága oda és vissza – 2004

Gyimesi László: Róma fapadossal 2005

Gyimesi László: Székelyföldi kirándulás 2003

Gyimesi László: Tenerife – Spanyolország – 1998

Gyimesi László: Tunéziai utazás 2002


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Gyimesi László: Brno és környéke 2005" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár