Gyimesi László: Kirándulás a Duna mentén, Alsó-Ausztriában – 2012



Gyimesi László: Kirándulás a Duna mentén, Alsó-Ausztriában – 2012



Tömör leírás sok információval egy viszonylag könnyen elérhető különleges vidékről, érdekes képekkel illusztrálva


Wachau, Krems, Melk, Waldviertel, Yspeklamm, Willendorf, Aggstein, Dürnstein, Niebelungengau, Artstetten, Maria Taferl, Maria Laach


Nemrégiben néhány napot töltöttünk a Duna 350 kilométeres ausztriai szakaszának egyik legszebb részén, a mintegy 30 kilométer hosszú Wachauban és környékén. Annak ellenére, hogy ez a Krems és Melk közötti szakasz Bécstől nincsen túl távol, nagyjából 100-150 kilométerre nyugatra, magyarokkal csak elvétve találkoztunk.


 


Ausztriai  Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése

Szállásunk, melyet a neten foglaltunk le, a Duna és a cseh határ között elterülő úgynevezett Waldviertel egyik kis hegyi falujában volt. A szoba és a hozzá tartozó vizesblokk az osztrák (és német) falusi vendéglátóhelyeken megszokott színvonalú, tiszta és kényelmes volt. Annyiban különbözött az eddigi szálláshelyektől, hogy közvetlenül mellettünk volt egy parasztgazdaság, ahonnan a reggelihez felszolgált nagyon ízletes kenyeret, friss tejet, sajtot, felvágottat és tojást hozták.


Késő délután értünk oda, de pihenni nem volt időnk, mert a háziak elhívtak minket a helyi önkéntes tűzoltóság étellel, itallal, tánccal egybekötött ünnepségére. Ez jó alkalom volt arra, hogy egy kicsit megismerkedjünk a helybeliekkel és tippeket kapjunk tőlük, mit kell feltétlenül megnézni az elkövetkező néhány nap alatt. Mint minden utunkra, természetesen erre is felkészültem különböző előtanulmányokkal, azonban a helyiek tippjeit semmi sem pótolhatja. Elsőként persze Melket és az apátságot említették, aztán sorolták a többit, a kis hegyi falvakat, a vadregényes szurdokot az Yspeklammot, a történelemkönyvekből már jól ismert Willendorfot, és nem utolsósorban a Duna fölé magasodó dombon látható Aggstein várát, illetve ami megmaradt belőle.


Szállásunktól alig néhány kilométerre húzódik az Yspertal nevű völgy, abban is a már említett Ysperklamm nevű szurdok. Az Ysperklamm több körúton is bejárható. A túrák kiinduló és javasolt érkezési pontja minden esetben a Forellenhof nevű étterem.  A turisták általában ide térnek vissza, mert az autót többnyire az étterem előtt kialakított parkolóban hagyják. Azokra is gondoltak, akik nem tudják végiggyalogolni a 10-11 kilométeres erdei utat, mert több helyen lehetőséget biztosítanak arra, hogy egy rövidebb vagy könnyebb úton visszatérhessenek a Forellenhofhoz. Kiinduláskor egy kis tartóból elvehettük a szurdok körüli, számokkal jelzett turistautak térképét. Az út jelentős része sziklákon vagy fából ácsolt lépcsőkön és hidakon vezetett, és a tájékozódás megkönnyítése érdekében helyenként útbaigazító táblákat helyeztek el, amelyek alapján a térképen beazonosíthattuk, éppen hol vagyunk.


 



A Forellenhof


 



 



 



 



Utak a szurdokban


Willendorf a Wachau közepén, a Duna bal partján fekvő kis falucska. Hírnevét annak a 11 centis szobrocskának köszönheti, amelyet 1908-ban ezen a környéken találtak. A földréteg kora alapján 24-25 ezer évesre becsült (de az itt lévő másolat talapzatának felirata szerint kb. 30 ezer éves) műalkotás egy ruhátlan női alakot ábrázol, ennek megfelelően a Willendorfi Vénusz nevet kapta. Jelentőségét az adja, hogy ez Európában a legrégebbi, embert ábrázoló szobor. Egy ilyen értékes műtárgy nyilván nem maradhatott a lelőhely melletti faluban, ezért még 1908-ban a bécsi Természettudományi Múzeumba vitték. Valami azért a falunak is jutott. Építettek egy földszintes házat Venusium néven, ahol 2 euróért bemutatják a kis szobor történetét, és itt kapható eredeti méretben is a szobor – másolata. A kis múzeumban időszakonként a Willendorfi Vénusszal kapcsolatos programokat szerveznek olyan címmel, mint pl. „A Willendorfi Vénusz: egy hölgy, aki elcsábít”. A Venusium csak április elejétől október végéig van nyitva, akkor is csak napi 3-4 órát. Az épülettől 100-150 méterre egy kis kapaszkodó után jutottunk a bármikor szabadon látogatható tényleges lelőhelyhez, ahol egy sziluett jelzi azt a földréteget, melyben a szobrot megtalálták. Mellette egy emelvényen kb. tízszeresére nagyítva.


 



El sem lehet téveszteni az utat


 



Itt találták a kis szobrot


 



A nagyranőtt Vénusz


Földrajzilag nem a Wachauhoz, hanem a tőle nyugatra elterülő országrészhez, Niebelungengauhoz tartozik Artstetten. (A Nibelung-ének egy középkori német eposz. A „Gau” magyar jelentése: tartomány, országrész) A község kastélyában sokszor tartózkodott Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónjának várományosa. Ebbéli reményeit hiúsította meg 1914. június 28-án Szarajevóban egy bizonyos Gavrilo Princip, aki megölte a trónörököst és feleségét, melynek következtében kirobbant az I. világháború. Alacsonyabb rangú feleségét nem engedték a bécsi Kapucinus templomban, a többi Habsburg mellé eltemetni, ezért kellett mindkettőjüket az artstetteni kastély kriptájába hozni. A trónörökös pár sírját sajnos nem tudtuk megnézni, mert a kriptája zárva volt, emiatt kénytelenek voltunk megelégedni a kastély körüli, egyébként nagyon szép parkkal.


 



Az artstetteni kastély


A környék leghíresebb búcsújáróhelye Maria Taferl. A kis falu nevezetes temploma abban különbözik a szokásos barokk stílusú római katolikus templomok nagy részétől, hogy két magas tornyán hagymakupolához hasonló díszítés látható. A templommal szembeni teraszról pedig a Dunára nyílik szép kilátás.


 



A Maria Taferl-i templom …


 



 



 … és belső tere


 



Panoráma a Dunára Maria Taferlből


A hegyek között, nem túl messze innen fekszik Maria Laach. A kis falu temploma szintén búcsújáróhely. A XV. század végén, fából készül szárnyasoltárán  kívül a hatujjú Istenanyáról is nevezetes. Az azonos nevű képen a rózsafüzért valóban egy hatujjas kéz tartja. A templom belsejében van a környék XVI. századi urának, Kuefstein grófnak a márvány síremléke.


 



Maria Laach-szárnyasoltár


 



Maria Laach


 



Megvan mind a hat ujja


 



Síremlék Maria Laachban


Valahányszor Ausztria távolabbi részei vagy Németország felé mentünk az A1-es autópályán, a távolból meglátva a melki apátságot, mindig megjegyeztük, hogy egyszer ide is el kellene mennünk. Nos, ez az „egyszer” most elérkezett.
Az apátság épülete egy domb tetejére épült, majdnem közvetlenül a Melk folyó partjára, amely nem sokkal azután torkollik a Dunába. A domb Duna felőli oldalán kialakítottak egy ingyenes parkolót, ahol szerencsére találtunk helyet az autónknak. Innen gyalog indultunk az apátság bejárata felé. Árusok, éttermek, kávézók sora mellett mentünk, egyre emelkedve, míg az útbaigazító táblák nyomán egy díszes kapun  áthaladva a pénztárhoz értünk. Hárman a legolcsóbban a családi jeggyel úsztuk meg a belépést, ez 19 euróba került.
Ahogy néztük a festményeket és az egyházi relikviákat tartalmazó vitrineket, rá kellett jönnünk, hogy bizony a hagyományosan konzervatív katolikus egyház e jelentős épületét sem kíméli a modern világ, vagy inkább alkalmazkodnak a mai igényekhez. Az egyes helyiségek kialakítása, megvilágításuk módja, színei olyanok voltak, mintha egy modern kiállítást látnék. Az úgynevezett Márványtermen  keresztül értünk ki az apátsági templom két tornya előtti teraszra, ahonnan szép kilátás nyílt az egész környékre. Utunk ezután a könyvtárterembe vezetett, amely ugyanolyan méretű, mint a Márványterem. Polcai, nevéhez illően zsúfolásig voltak tömve régi könyvekkel, közepén üvegtárlókban régi iratok. Kétoldalt az ablakokban méteres átmérőjű, többszáz éves földgömböket nézhettünk meg. Valószínűleg az értékes könyvek és egyéb hasonlóan régi nyomtatványok védelme érdekében volt tilos a videokamera használata és a fotózás. Az egész apátságban ez az egyetlen hely, ahol fényképeket még vaku nélkül sem volt szabad készíteni. Ennek okára nem sikerült rájönni, mindenesetre a teremőrök rászóltak mindenkire, aki fotózni akart (és akit észrevettek).


 



Az apátság bejárata


 



Az apátság egyik udvara


 



 



Az apátság néhány kiállító helyisége


 



Adományok az apátság javára


 



A Márványterem részlete


 



 



Kilátás az apátság teraszáról


A könyvtárt elhagyva egy díszes csigalépcsőn jutottunk be magába a templomba. A barokk templomoknál megszokott túldíszítettség itt sem hiányzott. Kupolája viszonylag alacsony, ha még rátennénk egy 8-10 emeletes panelházat, nagyjából akkor érnénk csak el az esztergomi bazilika magasságát.


 



A csigalépcső alulnézetben


 



 



 



 



 



Képek az apátsági templom belsejéből


Az apátság műemlék-épületei melletti szép parkba is érvényes volt a már megváltott családi jegy. A parkoknál elengedhetetlen szökőkúton, a szépen és helyenként formára nyírt bokrokon és a zúzott-kavicsos utakon kívül ez a park más érdekességet is tartogatott. A fűben és a fákon állatok (többnyire fantáziaszülte állatok) képeit helyeztek el lapos táblákon. A park egyik szélén álló embernagyságú tükrök egymást „látják”, ezért, ha valaki közéjük áll, akár több példányban is nézegetheti magát. A másik oldalon fából faragott madarak pihentek igazi faágakon, vagy kereszttel a nyakukban egy rúd végén álltak.


 



 



 



 



Madarak egy kicsit másképpen


A Burg Dürnstein és az aggsteini vár (Aggstein Ruine) a folyó két ellentétes oldalán, egy-egy hegy tetején láthatók. Dürnstein várának nevezetessége, hogy a 12. század végén néhány hónapig itt raboskodott a híres angol király, I. (Oroszlánszívű) Richard, akinek Londonban a parlament épülete mellett szobra is van.


 



Balra Dürnstein vára, jobbra a városka kékre festett temploma


Mivel a leírások és saját, távolabbról szerzett tapasztalatunk szerint a vár jelenleg teljesen romos állapotban van, ezért inkább a másikhoz kapaszkodtunk fel. Nem volt túl nagy megeröltetés ez a kapaszkodás, mert autóval egészen a vár kapujáig mehettünk eleinte aszfaltúton, végül rövid földúton. A várkapunál egy tábla mutatta, hol is vagyunk, és feltüntették a földrajzi koordinátákat is. Vár őrség nélkül nem ér semmit, valószínűleg emiatt rakták ki a kapuhoz a marcona őrszemet. A váron belül keresztül-kasul futnak a fából készült lépcsők és folyosók, de ezekre szükség is volt, hogy a felső régiókba is felmehessünk. Innen szép kilátás nyílik a Dunára és a túlparti településekre.


 



Őr a várkapunál


 



 



 



 



Képek a vár belsejéből


 



 



 



Lehet, hogy ezek a falépcsők tartják a várat?


 



 



Panoráma két irányban


A vár – szerintem – legérdekesebb része mégsem ez. A várudvar szintjétől néhány lépcsőfokot kell lemenni, hogy egy több termet elfoglaló kiállítást, a Nibelungen-Ausstellungot lássunk. Ez a kiállítás a Niebelung-mondakörben érintett mind a 20 város címerét bemutatja, és fából vagy kőből kifaragva egy, a nibelungok históriájában az adott várossal kapcsolatos jelenetet is. Minket annyiban érint a mai Németországon, Ausztriában és Magyarországon játszódó történet, hogy az utolsó helyszín Esztergom.


 



 



Képek a Nibelung kiállításról


 



A Nibelung-ének egyik helyszíne: Esztergom


A témával kapcsolatos kérdéseket a szerkesztőn keresztül várom. Amint lehet, válaszolok is rájuk.


2012. augusztus


Gyimesi László


Gyimesi László írásai az Útikalauzban >>   


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Ausztriáról >> 











A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Gyimesi László: Kirándulás a Duna mentén, Alsó-Ausztriában – 2012" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár