Gyimesi László: Prága oda és vissza – 2004


Gyimesi László: Prága oda és vissza – 2004. november 2-5.


A kicsit hosszú cím azt akarja jelenteni, hogy most elsősorban nem a város látnivalóiról írok (erről már sokan, sokmindent írtak), hanem egy alternatív oda-visszaútról szerzett tapasztalataimat kívánom közkinccsé tenni.


Prágáról korábban már sokmindent hallottam, ezért úgy határoztunk, hogy néhány napos kirándulást teszünk a cseh fővárosban. Az utazást saját kocsival terveztük, melynek egyik oka az volt, hogy így rugalmasabban szervezhetjük programunkat, másrészt az oda-vissza utat is szabadon megválaszthattuk. Véleményem szerint ugyanis nemcsak az ottartózkodás programja lényegesnek, hanem az utazás útvonalának megválasztása is. A határátlépéseket személyi igazolvánnyal kívántuk megoldani, azonban a biztonság kedvéért útlevelet is vittünk magunkkal (mint útközben kiderült, feleslegesen).


Egy utazási irodán keresztül foglaltuk le a központtól nem messze levő szállást és a reggelit. Az előzetes és az útközbeni információkat a Panoráma “mini” útikönyvek sorozatban megjelent “Csehországi utazások” -ból szereztem, mely könyvet minden érdeklődőnek ajánlom. Ezenkívül nélkülözhetetlen egy részletes prágai várostérkép, a villamosok, buszok és a metró vonalainak feltüntetésével.
A “szokásos” útvonal Budapest és Prága között a Pozsony-Prága autópályán vezet. Annak ellenére, hogy ez a leggyorsabb (és a legrövidebb), mi mégsem ezt az utat választottuk. A magyar határt Ausztria felé léptük át. Bécsből a 3-as úton jöttünk ki, majd Stockerau után Hornig a 4-esen mentünk tovább. Innen a cseh határig a 2-esen folytattuk utunkat.
A határ cseh oldalán egy rövid pénzváltás erejéig megálltunk, bár ne tettük volna. Egy euroért itt mindössze valamivel több, mint 27 koronát (CZK) adtak. Prágában 30 és 31.68 között mindenféle árfolyam volt, sőt találtunk olyan helyet is, ahol, 100 forintért 13 CZK-t adtak.


A cseh oldalon a 24-es, majd a 3-as úton haladtunk, magunk mögött hagyjuk Tábort, a husziták egykori központját, majd kb. 10 kilométerrel a pozsonyi autópálya előtt a 603-as úton fordultunk Prága felé. Ekkorra már sötétedett, és pont elkaptuk a délutáni csúcsforgalmat. Hála a térképnek és a szálló jó fekvésének, különösebb nehézség nélkül elértünk a szálláshelyre. Látva a nagy forgalmat (azért túlságosan nem lepődtünk meg rajta) eldöntöttük, hogy a városban csak a tömegközlekedést használjuk.


Néhány szó a prágai közlekedésről. Mint korábban már említettem, a város bonyolult utcaszerkezete miatt feltétlenül szükséges a minél részletesebb, a tömegközlekedési járatokat is tartalmazó várostérkép használata. Többféle közlekedési jegy kapható. A jegyeket első használatkor kell a peronvonalnál levő bélyegző automatával érvényesíteni. Az érvényességi jegy az itt rákerülő óra/perc-től érvényes egészen az adott jegy által megszabott ideig. A vonaljegy 8 CZK és 15 percig használható. A 12 CZK-ba kerülő átszállójegyet 90 percig lehet felhasználni. Kétféle 24 órás jegy van, a 70 és a 100 CZK-s. Ha valaki nem akar a külső városrészekbe menni, elegendő a 70-es is. Két teljes napot töltöttünk Prágában, ezért mi is ilyent akartunk venni. Ez nem volt egyszerű, mivel ezeket, és az ennél hosszabb időtartamra (pl. 3 nap) érvényes jegyeket sajnos kizárólag a metró állomásain lehet megvenni. Úgyhogy ha valaki olyan peches, hogy nem metróközelben van a szállása, jó kis időt eltölthet, mire hozzájut a napijegyhez. Jó szolgálatot tesz ilyenkor (is) az olyan várostérkép, amin a közlekedési hálózatot is feltüntették. Tapasztalataink szerint a metróállomásokat jelző táblák elég kisméretűek, esetenként eldugottak, ezért némelyikük észrevétele nehézkes.
A városban látszólag kevés villamosjárat van, azonban ezek igen hosszú utat járnak be, lefedve ezzel jóformán az egész várost. Három metróvonal is van, átszállni egyikről a másikra a belváros három állomásán lehet. A vonalakat színnel (zöld, sárga, piros) és betűvel (ugyanebben a sorrendben A, B, C) különböztetik meg egymástól. Két vonalon a nálunk is megszokott szovjet gyártmányú szerelvények közlekednek. A BKV metrókocsijaihoz képest lényeges különbség, hogy ezen kocsikról gondosan leszedtek minden olyan táblát, vagy feliratot, amely a gyártó országra utal. Ezeknek a helyét pedig mindenféle hirdetéssel takarták el. A harmadik metróvonalon modern német kocsik járnak. Mind a metrón, mind a villamosokon és megállóikban nagyon jó az utastájékoztatás.
Ha gyalogosan jár-kel az ember, főleg a várban és az óvárosi keskenyebb utcákban célszerű óvatosan közlekedni, mert előbukkanhatnak száguldozó autók. Van jónéhány olyan kereszteződés, ahol nem lehet az utca túloldalára gyalogosan átmenni (korlát teszi fizikailag is nehezebbé), ilyenkor egy sarokkal odébb kell menni. A lámpás kereszteződések tervezésekor gondoltak a vakokra és csökkentlátókra is, mert a lámpa színétől függő ütemű kattogás jelzi részükre, hogy szabad-e az átkelés.


Amennyire a rendelkezésünkre álló rövid idő megengedte, természetesen bejártuk a város nevezetes helyeit, két este pedig egy-egy étteremben vacsoráztunk, jófajta cseh sört kortyolgatva. Prágában járva sok egyéb mellett nem lehet kihagyni a várat, a Károly-hidat, vagy az Óvárosi teret a híres Orlojjal. Két híres sörözőt akartunk megnézni, az U Fleku-t (címe: Kremencova ul. 11.) és az U Kalicha-t (címe: Na bojisti 14.). Ez utóbbi volt a hagyomány szerint Svejk sörözője. Mindkét helyen teltház volt (emiatt nem is tudtunk bemenni egyik helyre sem), annak ellenére, hogy árak jelentősen magasabbak, mint más, nem annyira nevezetes vendéglőben. Némelyik vendéglő falain, mint egy kiállítóteremben, különféle régi tárgyak láthatók, konyhafelszerelési tárgyak, órák, rádiók, stb. Prága óvárosi része tele van ékszerüzletekkel. Sok üzletben árusítanak különféle méretű és kinézetű marionett-bábokat és mindenféle egyéb bábokat is. Ez valószínűleg a nagyhírű cseh bábművészet kissé piaci jellegű megnyilvánulása.

Prágát dél felé, a 4-es úton hagytuk el. Kb. 20 km-en át autóúton mentünk, majd további 150 km-t autóztunk változatos domborzatú tájon egészen Strazny- Phillipsreut cseh-német határátkelőig. Itt igen “komoly” ellenőrzésben volt részünk. Az ablakon kinyújtottam személyi igazolványainkat, a német határőr pedig anélkül, hogy megnézte volna azokat, továbbot intett. Rendezett vidéken, valószínűtlenül zöld mezők szegélyezték utunkat. Valamivel több, mint 50 km megtétele és egy elterelés leküzdése után érkeztünk meg Passauba, a három folyó (Duna, Inn, Ilz) városába. A festői környezetben elhelyezkedő város magyar vonatkozása, hogy itt van Gizella királyné, I. István királyunk feleségének sírja egy, a VIII. században alapított zárda templomában. Férje halála után visszatért hazájába, Bajorországba és ennek a zárdának lett a főnöknője.


Passauból Bécs felé 3 úton mehetünk. A leggyorsabb természetesen az autópálya, azonban, ha nem sietünk túlságosan, érdemesebb az itt még viszonylag keskeny Duna két oldalán haladó két út egyikét választani. Az északi utat választottuk. Kezdetben a Duna mellett haladtunk, majd Obernzellnél Gottsdorf irányába fordultunk. (Egy Erlau nevű kis falut is útbaejtünk, mely elnevezés érdekessége, hogy ugyanígy hívják németül Eger városát.) Az út meredek szerpentinen kapaszkodott tovább, majd Gottsdorf után átléptük a német-osztrák határt. Nem kell itt különösebb határőrizetre gondolni. Mindössze egy EU-kék “Republik Österreich” feliratú tábla jelezte, hogy egy másik országba érkeztünk. Pár kilométerrel később visszatérünk a Duna partjára, az itteni hídon átmegyünk a túloldalra, majd a Passau déli részéről induló 130-as úton megyünk tovább Linz felé. Eferdingnél ez az út a 129-esbe torkollik és ezen érünk Linzbe. Az útirány Bécs. Az autópályát könnyen meg lehet találni, azonban a 3-as út már nehezebb dió. A “Perg” irányt követve már könnyen kijutunk a városból, és indulhatunk Bécs felé. Ahogy távolodunk Linztől, egyre kevesebb autóval találkozunk. A rendszámokból megállapítható, hogy a tulajdonosok a környező települések valamelyikén laknak. Ez persze érthető is, mert nagyobb távolságra inkább az autópályát használják. Nem messze Linztől gyászos emlékű hellyel találkozunk: itt van Mauthausen, ahol a második világháború alatt koncentrációs tábor működött. Kb. 80 kilométerrel később az osztrák Duna-szakasz legszebb részébe, a Wachauba jutunk.
A természeti szépségeken kívül említést érdemel a közelben levő Melk városa, mely elsősorban a bencés apátságáról és apátsági templomáról, Európa egyik legszebb barokk épületcsoportjáról nevezetes. Sajnos nem volt időnk megállni és közelről is megismerkedni az épületegyüttessel, de egy későbbi alkalommal, minden bizonnyal visszatérünk ide. (Ezt mindenkinek ajánlom) Nem messze van innen a környék legnagyobb városa, a majdnem ezer éve alapított Krems.
Kremset elhagyva az országút hamarosan autópályává alakul. Ahogy közeledtünk Bécs felé, a forgalom fokozatosan növekedett, majd szépen belefolytunk a város koraesti csúcsforgalmába. Itt szinte már otthon is éreztük magunkat.


Akinek kérdése van az útvonallal, vagy Prágával kapcsolatban, írjon.



Gyimesi László


 


A szerző írásai Az Útikalauzban


Gyimesi László: Karintiai tóvidék, Ötztal – Ausztria – 2008


Gyimesi László: A Mosel-Rajna háromszög – Németország – 2008

Gyimesi László: Aggtelek, Krasznahorka, Kassa – 2004

Gyimesi László: Auschwitz, Wieliczka, Krakkó – Dél-Lengyelország – 2004

Gyimesi László: Barangolás az osztrák- német határvidéken – 2007

Gyimesi László: Brno és környéke 2005

Gyimesi László: Budapest-Belgrád-Szófia-Nei Pori-Szófia-Bukarest- Torda-Budapest – 2003

Gyimesi László: Erdély – 2008

Gyimesi László: Két hét Toloban 2004

Gyimesi László: Kiten, Neszebár – Nyaralás Bulgáriában – Románián át – 2005

Gyimesi László: Kréta 2003

Gyimesi László: Passau, München, Regensburg, Kostanz, Hohenschwangau, Neuschwanstein, Zugspitze – Németország – 2006

Gyimesi László: Prága oda és vissza – 2004

Gyimesi László: Róma fapadossal 2005

Gyimesi László: Székelyföldi kirándulás 2003

Gyimesi László: Tenerife – Spanyolország – 1998

Gyimesi László: Tunéziai utazás 2002


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Gyimesi László: Prága oda és vissza – 2004" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár