Győrffy Árpád: Ismerkedés Máriacell környékével 2 – Ausztria – 2010


Egy bő kétnapos kirándulás története néhány érdekes hely rövid bemutatásával és sok fotóval

Mariazell  St. Sebastian  Erlaufsee Ötscher-Tormauer Naturpark Ötschergraben Bürgeralpe Wiener Neustadt

2. Kirándulás az Ötscher-Tormauer Natúrparkba (Ötscher-Tormauer Naturpark, Ötschergraben)

Második nap délelőtt az Ötscher-Tormauer Natúrparkba kirándultunk, az Ötscher-folyó völgyének egy részét akartuk bejárni. Ez a vidék Máriacelltől északra van, Alsó-Ausztriához tartozik.

A zöld vonal a gyalogos szakasz, a narancssárga a macivonat


Máriacell – Ötscher-Tormauer Naturpark nagyobb térképen való megjelenítése

Akár vonattal is utazhattunk volna, mert itt van a már említett keskeny nyomtávú hegyivasút egyik megállója, de persze autóval mentünk a Josefsberg-hágón át, a natúrpark wieberbrucki bejáratáig. A vasútállomással szemben található natúrpark bejárat lényegében egy nagy parkoló és egy faház, amiben büfé működik.

A natúrpark bejárata a hüttével és a parkolóval – a háttérben egy állványokra épített mászópálya

A parkolót több száz kocsira méretezték, de most alig volt néhány jármű. Úgy tűnik, ez a júliusi hét eleje nem tartozik a főszezonba. Láttunk egy feliratot, hogy felnőtteknek kettő euró, gyerekeknek egy euró a belépő. Mivel a pénztárnak semmi nyomát sem találtuk, a büfében érdeklődtünk, hogy mi a teendőnk. Egy fiatalember – mint kiderült, a tulajdonos – azzal fogadott bennünket, hogy pont jó helyen járunk, mert ő adja a jegyet. Mint elmondta, a jegy egy irányban érvényes a hegyivasút itteni szakaszára is. Adott egy térképet a natúrparkról és a Mostviertler Alpokban található olyan hüttékről, mint az övé, ami a közeli vízesés alapján Lassingfalstubn néven szerepel. Elmondta azt is, hogy a térkép borítóján látható nőt Csorba Krisztinának hívják, Nyíregyházáról származik, és mellesleg az ő édesapjának a felesége.

A túra első, rövid szakasza aszfaltozott úton egy víztározó délnyugati csücske mellett haladt. Egy mikroerőmű után befordultunk nyugati irányba az erdőbe, és elkezdődött egy patakszurdok, ami a víztározó vízét vezeti le a következő, nagyobb erőműhöz. A térképek eltérő adatai miatt azt nem sikerült tisztázni, hogy ez már maga az Ötscher-patak lenne-e. Az biztos, hogy az innen mintegy három kilométerre lévő Ötscherhias hüttéig végig egy patak medre mellett haladtunk. A patak medre szó szerint értendő, mert voltak olyan szakaszok, ahol víznek nyomát sem láttuk, aztán hirtelen megint csak előbukkant valahonnan a föld alól. Több helyen a kanyon faláról is csurgott a víz, vagy éppen csak könnyezetett egy-egy szikla. A nyomokból ítélve egyes időszakokban hatalmas vízbőség lehet ezen a vidéken.
A vidék eleinte a Tordai-hasadékra vagy a bakonyi Gallya-szurdokra emlékeztet, de aztán vadabbra váltott.

A tó a kis erőművel

Az ösvény hol a patak medréhez közelített, hol magasabban haladt tovább. Többnyire csak a puszta földön haladtunk, de a part meredekebb részein deszkából építettek korláttal ellátott járdát, vagy kapaszkodó-sodronyt feszítettek ki a sziklafalon, hogy biztonságosabb legyen a közlekedés. Általában különösebb óvatoskodás nélkül haladhattunk, de néhol vigyázni kellett a csúszós kőzúzalék miatt. Egy helyen friss omlás keresztezte az utunkat. Úgy tűnt, a szurdok kezelői még nem jutottak el eddig a sodronyépítéssel, ágakba, gyökerekbe kapaszkodva biztosítottuk be magunkat.
Néha kisebb “alagutakon”, átvágott kinyúló sziklákon haladtunk át, ahol még az alacsonyabb növésűeknek is vigyázni kell a fejükre. Többször találkoztunk kisebb-nagyobb hidakkal is, amiken a másik oldalra mentünk át.

Egyik híd – valahol lent egy kis patak

Egy kilométert tehettünk meg, amikor a szurdok hirtelen kiszélesedett és szakadékszerűen lemélyült. Az ösvény szintje nem követte teljesen a patakot, valahol a szurdok alja és felső széle között fél magasságban egy erkélyszerű szirtre jutottunk, ahonnan jó kilátás nyílt a Lassingfallra, a magasból szikláról, sziklára zuhogó vízesésre.

A Lassingfall

A vidék ettől kezdve sokkal látványosabbá vált. Százméteres magasságú sziklafalak között haladtunk egy nagyon meredek útvonalon lefelé. Több szakaszon lépcsők segítették a biztonságos közlekedést. Újabb 5-800 méter megtétele után egy az előzőnél sokkal nagyobb vízierőműhöz és egy Y-alakú elágazóhoz értünk, ahol jobbra – északra – fordulva a Hintere Tormauer szurdokon mehettünk volna tovább, de mi maradtunk a majdnem egyenes vonalon haladó Ötschergrabenen.
Az erőmű előtt felállított régi lapátkerék mellett egy idősebbekből álló turistacsoport tízóraizott. Közelebb voltak a hetvenhez, mint a hatvanhoz, de a pihenő után fürgén indultak el még előttünk az Ötscherhias irányába. Majd mi is átkeltünk az erőmű mellett egy szép fahídon.

Egy nagyobb sziklakapu

Az erőmű

Turisták a régi lapátkeréknél

A generátor – gondolom

A fahíd

A következő szakaszon már nem voltak olyan nagy szintkülönbségek, mint eddig. Először egy erdős részen haladtunk, majd kopárabb, sziklás vidéken vezetett az út. Láttunk egy horgászt is, aki a sebes folyású patakban pisztrángozott – gondolom.
Egy helyen 8-10 méter magas szikladarabok vannak a patak közepén, majd egy lépcsőként lejtő hídon sokadszorra átmentünk a szurdok északi oldalára, és az Ötscherhias nevű büféig ott is maradtunk.
A szurdoknak ez a pontja 140 méterrel volt lejjebb a kiindulási pontunknál. Összességében persze sokkal nagyobb szintkülönbséget kellett leküzdenünk, hisz az ösvény hol lejjebb, hol magasabban haladt a mederhez képest.

Egyik szép szakasz valami mérőállomás tartójáról

Horgász a mélyben

Egy hatalmas szikla a meder közepén

Fröccsöző turisták

Eredetileg azt terveztük, egy nagyobb pihenő után továbbmegyünk a Ötschergrabenen a kb. 1 kilométerre lévő Mirafall vízesésig. A büfében fogyasztott palacsintatésztás leves, a “debreziner” és a boros- almás spriccerek után nehezebben mozduló lábaink miatt úgy döntöttünk, inkább visszaindulunk Máriacellbe.

A büfénél az volt kiírva, hogy az állomás egy órányi járásra van. Ennek megfelelően kényelmesen indultunk el, a szurdok teteje felé. Igazán azon sem lepődtünk meg, hogy húsz méterrel arrébb egy másik tábla 45 percre saccolta a hátralévő időt. Jó tízperces gyaloglás után értünk fel egy szerpentinen a szurdok szélére. Közben volt egy szép kilátóhely a hütte környékének panorámájával, és egy “vízimalom” mellett is elhaladtunk, amiről sajnos nem derült ki számunkra, hogy mihez termeli az energiát.

Az Ötscherhias felülről

A vízimalom

A szurdok tetejénél lévő útjelzőn meglepve olvastuk, hogy az állomás egy és negyed órányira van még. Ráadásul már abban sem voltunk biztosak, mikor is indul a vonat. Mivel nem akartunk lemaradni, gyorsítottunk a tempón, pedig lassabban szebb lett volna az erdős tájon és a mesterséges duzzasztással létrehozott Erlaufstausee mellett elhaladó séta.

Erlaufstausee

A túlfolyó

Szerencsénk volt, éppen elértük a félhármas vonatot. A nyugdíjas csoport már jóval előttünk megérkezhetett.  (A Mariazell-St Pölten között járó Macivonat 2011-es menetrendje ide kattintva tölthető le. Ha közben ez elavulna, elég beírni az osztrák vasút http://www.oebb.at/  címét és az oldal keresőjébe a Mariazell szót. A 115-ös vonalat kell keresni.)
A vonat tele volt utasokkal. A felszerelések alapján többségében gyalogos és kerékpáros túrázok utaztak velünk. Nagyon szép tájakon haladtunk át, az utat több hosszabb alagút tarkította.

Az Ötscher Maci vonat

Kilátás a vonatból

A wienerbrucki állomásról átsétáltunk a bejáratnál lévő büfébe egy finom kávéra, majd visszaindultunk a Franziskus Hausba. Még egy kis pihenőre is maradt idő vacsoráig, utána még bebicikliztünk Máriacellbe egy fagyira.

A biciklit többet nem használtuk, mert idő nem jutott rá. Ha hosszabb időre mentünk volna, ki tudtuk volna használni a gépeket, mert a közvetlen környék útjai közül több völgyekben vezet, így nincs túlságosan nagy szintkülönbség. A GPS szerint az odafelé vezető utunk utolsó 19 kilométerén is itthoni körülmények között lehet biciklizni. Miután legurultunk Niederalpl-i hágóról, és beértünk Aschbach-ba, szinte alföldi körülmények következtek a 760-880 méter között ingadozó tengerszint feletti magassággal. A helyiek szerint sincs akadálya akár ezen az úton sem a kerékpározásnak, persze mellényt tanácsos viselni. Akik meg bírják a nagyobb emelkedőket is, azok különösen sok lehetőséget találnak.

A Máriacell előtti utolsó 20 kilométeres szakasz szintrajza

Ugrás a többi részhez

1. Utazás Máriacellbe, biciklizés az Erlauf-tóhoz (Mariazell, St. Sebastian, Erlaufsee)

2. Kirándulás az Ötscher-Tormauer Natúrparkba (Ötscher-Tormauer Naturpark, Ötschergraben) 

3. Felvonóval a Bürgeralpéra, rövid megállás Bécsújhelyen (Bürgeralpe, Wiener Neustadt) 

Győrffy Árpád írásai az Útikalauzban >>   

 

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár