Pintér András: Krakkó környéki kirándulás dunajeci tutajozással – Lengyelország, Szlovákia – 2011
Hasznos beszámoló egy hatnapos buszos túráról a krakkói és a környékén található nevezetességekről szóló információkkal és szép képekkel
Orawka, Krakkó, Wieliczka, Auschwitz, Czestochowa, Wadowice, Dunajec, Nedec vára, Zakopane, Árva vára
1. nap, július 25. hétfő
Reggel 6-kor indultunk különbusszal 46 fővel Szegedről. Az M5-ös autópályán haladtunk, gyorsan elértük a Budapest közeli pihenőt, kedvelt vendéglőjével. Jól esett a kávé, üdítő… Még egy benzinkútnál (Vác környékén) volt megállásunk, majd átléptük a szlovák határt Parassapusztánál. Nem sokkal utána megállították a buszt a szlovák rendőrök ellenőrzésre, mintegy 20 percet várakoztunk.
Folytatva utunkat a következő megálló a Zólyom (Zvolen) melletti Dolny Penziónál volt. (13,20-tól 13,50-ig). A benti bisztróban ebédeltünk. A gulyáslevest 4,60 euróért mérték. Itt már hegyek vettek körül bennünket, de sajnos, esett az eső is. A Szalatnya folyó menti Zólyom várát csak messziről szemlélhettük.
A lengyel határnál szintén megálltunk, nem is keveset, 50 percet. Az útdíj elektronikus feltöltése miatt, még elég nehezen ment. Ezt a feltöltést később az úton levő kapuknál ellenőrizték. Több helyen útjavítás, illetve baleset miatt dugók akadályozták a gyorsabb haladást, már nem autópályán haladtunk. 17 órára érkeztünk első úti célunkhoz, az orawkai fatemplomhoz. A terület a történelmi Magyarország része volt. Az Árva folyó völgyében létesült templomot 1650-ben építették vörös fenyőből a helyi mesterek szög nélkül. Itt található a magyar szentek és boldogok legnagyobb templomi, népi festésű szentkép gyűjteménye. A templomot Szent János tiszteletére szentelték, egy hajós, gótikus stílusú. Az oltárkép mellett Szt. István, illetve Szt. László szobor áll, az oldalfalakon a magyar szentek (Szt. István, Szt. László, Szt. Imre herceg és mások) mellett lengyelek is. Kazettás mennyezet díszíti. A szentély mögött át lehetett menni az altemplomba, ott is orgona, oltár áll.
Tovább indulás után újra baleset miatti araszolás, így a tervezettnél később, 19,30-ra érkeztünk Krakkóba, szálláshelyünkre, ahol félpanziós ellátást kaptunk. Ez egy 4 emeletes egyetemi kollégium, amelynek D szárnyát 3 csillagosnak mondott hotelként vendégek számára üzemeltetik. Itt helyeztek el bennünket 2-3 ágyas szobákban. Mi egy két ágyas, fürdőszobás, hűtővel rendelkező szobát kaptunk az első emeleten, másik 3 házaspárral közös traktusban. Lift híján a lépcsőn cipeltük a bőröndöket. Még a szállás elfoglalása előtt az épület melletti étterembe vacsorára mentünk. Csak a mi csoportunk volt, minden alkalommal ott kaptuk a reggelit és a vacsorát. Az első este csontleves, rántott szelet dinsztelt petrezselymes krumpli körettel, zöldséges, káposztás salátával, narancsitallal volt a menü. Nagyjából ezt tálalták minden alkalommal, a leveseket és a hússzeleteket váltogatva, de a krumpli az maradt…
2. nap, július 26. kedd
Reggel 7-kor lementünk a környéket bejárni. Nem éppen a belvárosban volt a szállás. A közelben volt egy „Zöld béka” hálózathoz tartozó kis bolt, ott be lehetett vásárolni uzsonnára való zsemlét és egyebeket. Utána a közeli parkban sétálva megnéztük az ott álló Lourdes-i Mária templomot. Előtte áll egy szobor, Vincent a Paolo papról, aki az 1500-as években élt. A szobrot 2010-ben állították. Bementünk a templomba, néhány képet is készítettem a főoltárról, mellékoltárról. Már gyülekeztek a hívek a 8 órai misére.
Fél 9-re mentünk a svédasztalos reggelire, ezúttal egy másik helyiségbe. (Volt tea, kávé, tej, felvágottfélék, vaj, sajt, paradicsom, zöldpaprika, lehetett választani). Indulás 9,15-kor a busszal az Óvárosba (Stare Miasto). A Barbakán közelében egy téren álltunk meg, onnan a busz elment a parkolóba. A téren áll a grünwaldi hősök emlékműve (egykor a közös lengyel- orosz-litván sereg győzött a német lovagrend felett, ennek emlékére készült).
Megnéztük a Barbakánt és környékét. Mély árok veszi körül, sötétre égetett vöröstéglás zömök, 25 m átmérőjű, tornyocskákkal díszes építményét, amely a XV.sz-ban épült, impozáns része Krakkónak. Közelében áll a 21 m magas Flórián kapu és a keretező várfal mellett festmények sokasága várja a turistákat.
Egy utcán át elsétáltunk a Szt.Márk templomhoz. Ott az előtérben megnéztük a magyar-lengyel emléktáblát a II. világháború idején a lengyel menekültek magyarországi befogadása emlékeként. A táblán név szerint felsorolva id. Antall József, Teleki Pál és mások. Utána visszatértünk a főtérre a Mária Bazilikához. Két különböző magasságú (81 és 69 m) és kialakítású tornya van. Azért lett ilyen, mert egy egymással vetélkedő testvérpár építette. A templom oldalán Sobieski (a párkányi győztes hadvezér) domborműve áll.
 |  |
A Bazilika előtt a tanár úr (idegenvezetőnk) elmondta a templom történetét. Kerek órában megszólal a toronyban a kürtös, majd egy időpontban félbeszakad a hang, az egykori kürtös emlékére, akit a veszély jelzése közben a tatárok lenyilaztak.
Volt kis időnk, így bementünk a templom imádkozásra szóló hátsó részébe, onnan csak messziről látszott az oltár, amely kordonnal van leválasztva. A megbeszélt időben csoportosan belépődíj ellenében egy oldalbejáraton mentünk be a szentély előtti díszes részbe, a nevezetes szárnyas oltár elé. Ez egy 11×13 méteres fafaragásos tábla. Becsukott állapotában Mária 12 gyötrelmét mutatja be. Nyitottan Mária örömteljes titkait, illetve fő témaként elszenderedését ábrázolja.
Pontban 12 órakor egy apáca zeneszóra nyitotta ki az addig becsukott szárnyakat. A fényképezésért fizetni kellett a szigorú őrnek, 5 zl-ért, kitűző matricát adott. A szentély előtti oldalfal is gyönyörű, aranyozott berakású képek díszítik. A bazilikából kijövetel után a téren álló Posztócsarnokot néztük meg kívül-belül.
A felújított csarnokban egymás mellett álló rengeteg áruda, borostyán és egyéb ékszerek, szuvenír tárgyak árusításával. Sehol a téren nem találtunk egy kolbászsütőt, csak a mindenütt felbukkanó perecárusok kínálták portékájukat, kénytelenek voltunk azt venni 1,50 zl-ért. Csak kiülős vendéglátóhelyek vannak a nagy téren, arra viszont nem volt időnk. Nevezetes még a hatalmas Mickiewicz szobor is a csarnok előtt. Ott sorakoznak a díszes városnéző lovas hintók is.
13 órakor volt a találkozás a busszal, majd indultunk a Wawelbe, az egykori királyi várba. Először körbenéztük a vár külső részét (zászlókkal díszített feljárón, egy lovas szobor alatt lehet bejutni a várba). Bent a várudvar egy részén kerthelyiség szolgálja a turistákat. 14,30-kor tudtunk bemenni csoportos belépővel a katedrálisba. Fotózni tilos bent. Látványos az oltár, a bizánci kápolna, a szecessziós Szófia kápolna. Lementünk a királyok kápolnájába is. Itt vannak a lengyel királyok és államférfiak sírjai, síremlékei. A kifüggesztett alaprajz mutatja az egyes sírok „tulajdonosait”. Itt található lent a XI-XII.szd-i román stílusú templom (Szt.Lénárd kápolna) is, ahol Karol Wojtila, a későbbi pápa első miséjét tartotta 1946.november 2-án. A templom bejárata közelében áll mások mellett Szt. Hedvig síremléke fekvő alabástrom szoborral.
Megnéztük a díszes várudvart, és az előtte álló II.János Pál pápa szobrot is.
16 órakor buszra szálltunk és felkerestük a Sanktuarium épületegyüttesét, amelyet egy hajóra emlékeztető hatalmas, modern stílusú templom ural, messziről kiemelkedő toronnyal.(16) Bementünk a hatalmas belső terű, impozáns templomba, 2001-ben már állt, a szentélyben olvasható a pápa ajánlása ezzel a dátummal. Volt időnk leülni, csak 1 óra múlva tudtunk bemenni a Magyar szentek közössége kápolnájába. Az oldalfalakon magyar és lengyel szentek, személyiségek képei szerepelnek.
Ezután továbbmentünk a Szt.Fausztina templomhoz. A templom mellett a róla elnevezett apácanevelő intézet áll hatalmas arcképével. A templom bejárata közelében volt a cellája, ezt is képével jelölték meg. A templomban tilos a fényképezés, csak kívülről örökítettem meg. Bent található a fiatal korában, 1938-ban meghalt Szt. Fausztina sírja is. Még néhány fotó a Sanktuariumról, épületeiről, majd indulás a szálláshelyre, vacsorára. Voltak bátor társaink, akik bementek még a városba, mi inkább a pihenést választottuk.
3. nap, július 27. szerda
Reggel 8,15-kor indultunk a busszal Wieliczkára, a sóbányába. A 14 km-es út után beálltunk a parkolóba, onnan gyalog a múzeumként szolgáló sóbányához. 9,15-kor indult a csoportunk Tamara nevű kísérőnkkel, aki vezette a csapatunkat. Orosz nyelven ismertette a látnivalókat, a tanár úr magyarra fordította a szöveget, orosztanár lévén. Falépcsőkön mentünk le, számításunk szerint 52 fordulóval, 714 lépcsővel. Leérve a só vágatokban különböző alakzatok, sóból álló szobrok, bányászati eszközök, kiállítása, még bányalovak is. Mindjárt az elején a Szt.Kinga előtt térdelő Boleszláv királyfit örökítették meg a gyűrűje átadásakor, másutt Kopernikusz, Goethe, Sobieski és mások szobrai állnak. Lementünk a hatalmas kiterjedésű só katedrálisba, ahol oltár, Jézust és szenteket ábrázoló szobrok, domborművek láthatók, hatalmas csillár lóg középen. A szentély előtt a társaságunk elénekelte a „Boldogasszony anyánk” éneket. A látogatás végén egy tavas részhez vezettek bennünket, világítási és zenés effektusokkal, Chopin zenére működött. Egy tágas csarnokban még lent vendéglő és ajándékpavilonok üzemelnek. Némi várakozás után szabad utat kaptunk a liftekhez. 8-unkat tuszkoltak be 1-1 kabinba, örültünk, mikor felértünk a szabad levegőre… Fent is ajándékpavilonok állnak különböző sókristályokkal.
 |  |
12,10-kor, még szép időben indultunk tovább, de már gyülekeztek a felhők. Következő helyszínünk Auschwitz, az egykori haláltábor. Nagyon sok csoport kereste fel, de a kísérők mindent elrendeztek. 14,30-kor indultunk a nevezetes kapun át. Minket egy kint élő, magyar nyelven beszélő hölgy vezetett. Kaptunk egy-egy fejhallgatós készüléket, azon keresztül hallottuk kísérünk ott elmondott szavait. A sok csoport különben hangzavarba került volna. Végigjártuk a barakkokat, melyekben különféle tablók, berendezési tárgyak, priccsek, láthatók. Döbbenetes látni a halmokban álló szemüvegeket, cipőket, bőröndöket, levágott hajakat. A magyar barakkban magyar feliratú dokumentumok, tablók, használati eszközök, diaképek láthatók a Magyarországról elhurcoltakról. Végül egy gázkamrát mutattak be, a kettős szögesdrót kerítések közelében. Sajnos odaérkeztünk időpontjában el kezdett esni az eső és végig esett. A kültéren esernyővel kellett közlekedni kerülgetve a víztócsákat. Két helyen tilos volt a fényképezés: a hajaknál és a büntető celláknál, ahol Kolbe atyát is őrizték anno. A többi helyszínt vaku nélkül lehetett.
16,30-kor indultunk vissza Krakkóba. Útlezárás miatt kerülő úton csak 18,20-ra érkeztünk a szálláshelyre. Estére végül elállt az eső, néhányan bementek a városba, de mi már maradtunk a helyünkön, pihenőre vonultunk.
4. nap, július 28. csütörtök
Reggeli után 8,15-kor indultunk, irány Czestochowa, „a harmadik lengyel főváros”, a lelki, ahogy a lengyelek mondják. A több mint 150 km-es távolságot jó 3 óra alatt tettük meg, egy-két helyen kerestük a jó irányt… Parkolás és gyaloglás után fél 12-kor érkeztünk fel a katedrálishoz, zászlóerdővel (köztük magyar is) a felvezető úton.
Felérve az udvaron várt bennünket Roman atya, ő kísért bennünket, orosz nyelven kalauzolt, a tanár úr itt is magyarra fordította a szöveget. Először a katedrálisba mentünk be, hívők sokaságát megkerülve külön úton vezetett minket a kegyhelyhez. Egy keskeny folyosón lehetett menni. A híres Mária kép nyitott állapotban volt, a fedő aranylemezt felhúzták már.
 |  |
A hívek egy része térdelve kerüli meg az oltárt, majd visszatérve a kis folyosón, a szentély mellett a katedrálisba értünk, amely tömve volt a hívekkel. A szentélyrész előtt mise folyt.
Ezután az uralkodók termébe kalauzolt bennünket az atya. Itt történelmi festménymásolatok borítják az oldalfalat, szemben egy feszület, mellette a kegykép másolata, balra a kolostor bejárati ajtaja. A kolostorba nők nem léphettek be, kivéve a királyi családot. Az egyik fali képen a csehek (husziták) támadása látható, a Madonna képet is tönkretették. (A kaszabolás nyomán két vágás nyoma látszik ma is a képen). A következőn a pálos kolostor látszik a hegytetőn, a Mária kép segítségével a svédek támadása dőlt meg 1656-ban. A zászlókkal díszített terem másik végében a győzelem emlékére írt pátens szövege látható bronztáblán. A homlokzat felső részén két pompázatos tükör között fehér Mária szobor áll. A 12. számú fali képen a szentek sokasága jelenik meg, köztük a mártír Kolbe atya és Hedvig királyné is. Az atya ezután felkísért bennünket egy karzatra. 12 órakor volt az óránként ismétlődő ceremónia, a Mária képről kürtök hangjai kíséretében felemelkedik a borító aranylemez és láthatóvá válik a kegykép eredetije.
A mi kísérő atyánk is beállt a kürtösök közé. Ezután tovább mentünk a galérián, ahol Dudy Gracz modern festő vallási témájú festményei láthatók. Egy nagy faliképen azt az eseményt ábrázolja, amikor Kazimir király felajánlja a koronát Szűz Máriának.
Utána a nagy katedrális melletti barokk-gótikus templomot néztük meg, az oltárkép Mária mennybevétele. A kijáratnál a pálosok címerének összetevői (banánfa, oroszlánok) jelennek meg.
A „600 év múzeum”-ban festmények, alapítólevelek, relikviák, királyi palást stb. látható, összefüggésben a kegyképpel. Mátyás királyunk is szerepel az egyik képen.
Bementünk utána egy vászontetős nagy területű kápolnába (Wieczernik), a szentélyrészen két hatalmas festmény a Madonnaképpel, illetve Krisztussal, tömeg kíséretében. Itt tudatosult az atyánál, hogy egy Szegedről ismert nővér elintézte nekünk, hogy fél 2-kor magyar misére mehetünk be a kegykép elé a velünk utazó Zsolt atyával.
Fél órát kaptunk a misére. A mise előtt volt az aranylemezek felvonása a kegyképről kürtök hangjai mellett. Magyar énekeket énekeltünk, a végén a „Boldogasszony anyánk” énekkel zártunk.
A mise utáni szabad programban egy kis séta, benéztünk egy másik teremben levő festménykiállításra is. Utána végigmentünk keresztúton, a felállított szoborstációk körül. (3 stáció renoválás miatt festménnyel pótolva). Az utolsó stáció után még megtekintettük a pápa óriás szobrát, illetve a közelben kiállított hatalmas ágyúkat. Ezután a parkolóba mentünk a buszhoz, onnan ismét 3 órás út következett a szállásunkra , vacsora utáni szabad programmal. Néhány esti kép is készült Krakkóról.
 |  |
5. nap, július 29. péntek
Reggel 8,15-kor indultunk Wadowicébe, II.János Pál pápa szülővárosába. A város láthatóan fellendült ennek köszönhetően. A szülőházat éppen tatarozták, amely a templom mellett áll, onnan rá lehetett látni a templom oldalán levő napórára. A jelenlegi mozi épülete volt az egykori Sokol (Sirály) egyesület székháza, az egyesületben tevékenykedett a fiatal Karol. Megnéztük és körbejártuk a templomot, fényképek készültek a fő- és mellékoltárokról, a szószékről, a „pápai kápolnáról”, a népi betlehemről az oldalfalon. Utána a múzeum 11 órás nyitása előtt kis szabadidőt kaptunk. Ez alatt sokan a helyi specialitású krémest kóstolták meg, mi egy kerthelyiségben kávét és sört ittunk. 11-kor nyitott a múzeum, a pápa életéről szóló dokumentumokkal, képekkel, tablókkal találkoztunk.
 |  |
A félórás látogatás után indultunk tovább a dunajeci tutajozás színhelyére. Az indulási helyen gurál népviseletbe öltözött tutajosok szolgálták ki a turistákat. 12 személyes, 5 csónak összekötésével képzett tutajokon indult egy-egy egység a kanyargós folyón a 2 órás útra. A tutajosok a sekély vízben hosszú rudakkal irányították a folyás irányába az alkotmányt, mi 3 sorban ültünk padokon. Időnként a szélsőkre átcsaptak a hullámok (én is kaptam belőle). A Dunajec ezen a szakaszon hatszor változtat irányt, kanyarog a sziklák között. Menet közben viccelődött a gurál tutajos, mi pedig népdalokat énekeltünk és fényképeztük a társakat, az elől és a hátul haladókat, de a mi egységünkről is készítettek képeket. A tutajozás végállomása Smorowce Wysne volt. A határfolyó egy kisebb szakaszán a szlovák oldalon is indítottak tutajokat.
 |  |
 |  |
17 órára érkeztünk Nedec várához, a Dunajec duzzasztott tava mellett áll. Eléggé romos állapotú, de az épen maradt részeken korabeli eszközöket, fegyvereket, viseleteket, relikviákat bemutató múzeum működik, ezt végigjártuk.
Úti célunkat, Zakopane-t csak este 7-kor értük el, már alkonyodott. Itt csak a nevezetes bazárt, piacot tudtuk megnézni másfél órában. A piacon különféle füstölt és más sajtokat vettünk ajándék gyanánt és elköltöttük maradék zlotyjainkat.
Még egy sörre, kávéra futotta a maradék. A város többi látnivalója ezúttal kimaradt, így korábbi utazási élményeinkre támaszkodhattunk. A szállásunk a város szélén, egy erdős vidéken volt. Ott 2 részre oszlott a társaság, két panzióban szálltunk meg a megrendelt vacsora után.
6. nap, július 30. szombat
Elérkezett a hazautazás napja. A busz a mi épületünktől indult a bepakolás után. Visszamentünk reggelizni a másik panzióhoz, majd útnak indultunk Boholovkán át Szlovákiába. Programunk szerint útba ejtettük az Árva folyó menti Árva várát, ott 10-től 12-ig időztünk. A várat a várszikla alakját követő épületegyüttes alkotja. Magassága miatt sok-sok lépcsőn át vezet az út, néhányan nem vállalták a fáradságot.
A vár 1556-ban a Thurzó család kezébe került, akik átalakították a régi építményt. 1611-ben kapta meg mai külsejét. A vár területét ma az alsó, középső és felső vár együttese alkotja palotával, erődítményekkel és tornyokkal együtt. Helyi kísérőnk kalauzolt bennünket, a tanár úr fordított. A látogatást korabeli jelmezbe öltözött harcosok színesítették, lejátszottak egy vívójelenetet is. A múzeumi részben történelmi kiállítás látható, pl. a Mátyás király által bővített szárnyon a kihallgató szoba, vagy a díszes étkező, korabeli faberakású bútorokkal berendezve.
 |  |
Természetrajzi kiállítás – kitömött állatokkal, madarakkal – is működik egy szárnyon. A vár alján működő kimérőben sült kolbászt vettünk, ebédként azt fogyasztottuk sörrel.
12,15-kor indultunk, most már csak kis pihenőkkel. Sahy (Ipolyság) határfalun, a magyar oldalon Parassapusztán át érkeztünk Magyarországra, Vácon keresztül az M0-s körgyűrűn az M 5-ösre értünk, ahol hatalmas dugó fogadott, hazatérő vendégmunkások sokasága igyekezett a röszkei határra, ráadásul útjavítás miatt is feltorlódott a forgalom. Buszvezetőnk kerülő utat választott, csak később tértünk vissza az autópályára. Így jó későn, fél 9-kor érkeztünk Szegedre.
Pintér András
Pintér András írásai az Útikalauzban >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés