Soha nem szerettem a telet, de ebből is látszik, hogy mennyire öregszik az ember: lám, lám mostanra valahogy sikerült elfogadnom téli évszakunk időjárásaival együtt járó kellemetlenségeket. Így az idei télen például nagyon vártam és örültem is a hónak. Csodaszép tud lenni egy zúzmarás vagy havas fa, táj, és kifejezetten élvezni tudom a friss hó nyújtotta örömöket. Még októberben terveztük el férjemmel, hogy a karácsony és szilveszter közötti pár napot pihenéssel töltjük hazánk valamely, számunkra még ismeretlen vidékén. Így jött szóba közöttünk az Őrség, mint tájegység, hiszen egyikünk sem járt még azon a környéken. Jó messze van... ez volt az első megállapításunk. Majd a világháló által nyújtotta lehetőségekkel élve rögtön utánanéztem, hogy azon a vidéken merre érdemes megszállnunk, mit érdemes megnéznünk.
Ferencz Tibor és neje Kriszta 20 évvel ezelőtt költöztek e varázslatos tájra, felszámolva addigi budapesti életüket. Azóta 6 gyermekük született és folyamatosan fejlesztik a gazdaságot. Bennünket, állatbarátokat paradicsomi állapotok fogadtak: egy csomó kecske, megannyi vietnámi csüngőhasú malacka és bocik látványában és természetesen simogatásában részesülhettünk, amit rettenetesen élveztünk. Harmadnapra a malackák a férjem hangja hallatán már sorban álltak az ól kerítésénél, és egymás után dugdosták ki nózijukat egy üdvözlő vakarásra. Előkerült a kecske- és disznóólak irányából egy nagyon aranyos házicirmos is, akit majdnem hazavittünk barátnőnek az otthoni cicánknak.
Csudaszép környékre csöppentünk, az már egyszer biztos. Feltérképeztük a környező favakat, amelyeket az ott töltött pár nap alatt bejártunk: Szentgyörgyvölgyben Krisztáék tanácsára meglátogattuk Csótár Rezső fazekasmestert, aki kupica pálinkával és egy nagy adag barátsággal fogadott bennünket. Megnéztük a fazekasműhelyt is, sajnos kipróbálni nem akartam, holott lett volna rá lehetőségem. Bekukkantottunk piciny boltjába is, és mint ahogy az várható is volt, nem tudtunk üres kézzel távozni. A mester gyönyörű munkái mellett látható nem egy elismerés is, pld. a népművészet mestere.
Kedvelt kirándulóhely, nyáron sokan látogatnak el ide. A község nevezetessége a Pityerszeri Skanzen, ahol eredeti helyén lehet megszemlélni azt, hogyan milyen körülmények között éltek a maguk építette lakóházakban a szalafői gazdák, milyen bútorok, használati tárgyak, ruhaneműk jellemezték a múlt század eleji szalafői ember életét. Sajnos mi nem tudtunk eljutni Pityerszerre az útviszonyok miatt, így elterveztük, hogy legközelebb mindenképpen meglátogatjuk. Az őrségi településeknél felfedezhető a történelmileg kialakult tájszerkezet, amelyet legjobban Szalafő őrzött meg hagyományos építészeti arculatával, különösen szép, gazdag természeti adottságaival. Az ilyen terület Magyarországon is rendkívül ritka, ezért védelme különös figyelmet igényel. Őrvidék lévén a környék településeit sajátságos építkezés jellemzi, vagyis a házak, házcsoportok egy-egy domb tetejére épültek, ezeket a házcsoportokat szereknek hívják. Szalafő hét szerből áll, mégpedig: Templom-, Pap-, Felső-, Alsó-, Pityer-, Csörgő- és Gyöngyösszerből. Szalafő rendkívül jó kiindulópont a környék felfedezésére. Pár kkilométeres kacskaringós, nem túl jó minőségú út után Őriszentpéterre érkezünk, majd onnan dél felé továbbhaladva Bajánsenye következik, amely már határos Szlovéniával.
A veleméri templom igen ismert a házasulandók és a keresztelőt tartók körében, messzi földről járnak ide a hívek, hogy ebben az ősi épületben mondják ki a boldogító igent, vagy gyermekük itt legyen megkeresztelve. Hazafelé jövet, ha már azon a tájon jártunk, benéztünk Jákra. A jáki templom nemcsak hazai szemmel páratlan alkotás. A román kori épület gótikába hajló díszítéseivel, rafinált arányaival szelíden emlékeztet elmúlásra és örökkévalóságra. A templom különös ötvözete a földi és égi szépségnek. Tankönyvekben is gyönyörű, de valódi arca csak a hűvös falak tövében rajzolódik ki igazán. Még sosem láttam személyesen, de már írtam róla a főiskolai szakdolgozatomban. Így muszáj volt megnézni, hisz amiről írunk, azt látnunk is kell :-)
Az őrségi táj télen is gyönyörű, s mint megtudtuk, a turisták igen kedvelt úticélja az év bármely szakában. Csodálatos házakat építettek itt egykor a mesterek, tátottuk a szánkat a kódisállásos, fagerendás mennyezetű parasztházak láttán. (A téglaépítkezés elterjedésével a konyhai bejárat elé timpanonos, oszlopos kis előtornácokat, ún. kódisállásokat emeltek.) Kovácsné Bor Annamária A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet -
szerkeszto Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >> |
utikalauz.hu 
