Rafael Balázs: Sopron környéke, Burgenland, Bécs – 2007


Rafael Balázs: Sopron környéke, Burgenland, Bécs – 2007



Kellemes impressziók Ausztria és Magyarország határvidékének néhány érdekes településéről és az osztrák fővárosról – szép képekkel


Sopronban, Burgenlandban, Bécsben jártunk. Közép-Európa is valahol itt van. Tenger helyett tengernyi kellemes meglepetésben volt részünk.


Egy tavaszi repülős túráról hazatértünkben (Barcelona), mikor gépünk már meglehetősen alacsonyan járt (Pozsonyban szálltunk le), vakított szemünkbe tengernyi nádas sok-sok mesterséges négyszöge és a belső kis csatornák fénylő vize: a Fertő-tó. Ide jövünk!
Gyors és végleges döntés; nem bántuk meg. Szállásajánlat millió az interneten, Így keveredtünk a valamikori szögesdrótos–aknás határvidékre, Fertőrákosra. Tiszta, kellemes panzió, vonzó árak, a közelben tó, víz, hegy, kisebb és nagyobb városok. Várfal panzió. Egy hét, gyerekkedvezménnyel, + Sára kutya, kedves, fekete puli, alig hatvan ezer hármunknak!


Onnan első utunk Sopronba vezetett. A diákkori kirándulások valamikori csöndes, elhanyagolt városa ma már mintha határainkon túl lenne. De nincsenek is itt határok (már 2007 nyara előtt is tiszta Schengen minden); olyan természetességgel mozognak magyarok, osztrákok, szlovákok a régióban, mint Szolnok könyékén az arrafelé élők. A különbségek is egyre inkább elmosódnak: Sopron olyan tiszta, mint Bécs, legfeljebb járdái rücskösebbek, Fertőrákos ugyanolyan vonzó, mint az osztrák tóoldal falvai, ott is millió, itt is ezernyi gólya, kócsag, hattyú és kit tudja, hány féle vízimadár. Döbbenetes: lassan még az árak is egyformák, üzletben, benzinkúton legalábbis. Egyformán finomak a borok, a Gyógygödör a belvárosban ugyanolyan, mint a gimis kirándulások idején: finom a kékfrankos, jó és olcsó a konyha. A gótikus kapualjak nyitva, minden látható és érinthető. Az emberek kedvesek, nem hajszoltak, egy kérdésre csak legyintenek a politikára:
„Uram, a vendég fontosabb! Hogy jól érezze magát, nekem is kiegyensúlyozottnak kell lennem! És akkor örömmel jön.”
Olyannyira örömmel, hogy mikor tömegével szállnak fel a buszra a németajkú nyugdíjasok, ők is ugyanúgy útlevelüket mutatják fel, mint az itt élő idősebbek a személyit. Ez a (maradjon köztünk: túlzó és fölösleges) gavalléria! Mert bizony fordítva ez nem igaz…


Kislányunk régen álmodott már egy igazi várról; a túloldali Fraknó ilyen. No, nem a mesék réz-, vagy aranyvára, nem. Hanem ami benne van! Az Esterházyak kincsestára, Holbein-képpel, aranyórákkal. És vártorony, lőrés, ablakán át szédületes panoráma; a távolban mindenütt hatalmas szélkerekek.








Persze izgalmas a fertőrákosi kőfejtő – kár, hogy egy poros, félreeső néhai bányarészben hallgathattuk csak a soros kamarakoncertet, nem az impozánsabb színházteremben; vonzó a Fertő-tó, de a vize csak kevésbé finnyásoknak való: olyan iszapos, hogy nem kívánkoztam bele egy percre sem. Ugyanakkor ennek az iszapnak, hőtartó és egyéb jótékony képességeinek tudható be a helyiek szerint a kékszőlők és így a vörösborok kiválósága. Lehet benne valami…


Egyhetes csavargásunkon a korona Ruszt és Kismarton városa. Magától értetődő rend, nyugalom, már-már unalom… A hercegi város főutcáján olcsóbb a menű, mint odaát, azaz itthon. Hogy csinálják? A tányéron valóban „kocsikeréknyi” a snitzel, azaz a finom borjú-rántotthús… Dómja elsőrangú gótika, modern üvegoltárral. Ruszt pedig, a történelmi Hunnia valaha legkisebb városa maga a tömény csoda középkori templomával, borra és vendégre hangolt,a Fertőre lefutó, gyönyörű barokk főterével, a rengeteg gólyával, miként megejt a lassan magára találó Fertőd is visszafogott pompájával.















S talán a legfontosabb kirándulás: a Széchenyiek kastélya, Nagycenk. Azóta is azon tűnődöm: hol van egy olyan politikus ma, aki ennyit adott volna a magáéból a köznek? A lóprogram, Tisza-szabályozás, vasút, Lánchíd, Akadémia… De hagyjuk a hétköznapok mérgét. Van belőle bőven otthon.








A kisvárosok után a császári Bécset kontrasztként vártuk; hát nem. Belesimul abba a rendbe, harmóniába. Minden, persze, nagyobb, több, végletesebb. Nemcsak a Habsburg-múlt hatalmas, hanem a jelen is az. Egy mondat mindenfelé, plakátokon, ami mindenhová elkísér: Bécs a tied. Így, kijelentő módban. S lesz Bécs a miénk is, vonzó rendjével, harmóniájával, kincseivel és nyugalmával.
Múzeumjárás, persze; de itt is az unikumok. A Belveder fantasztikus Klimt- és Schiele-képei, a Künstlerhaus Kínai agyagkatonák vándorkiállítása (már bezárt augusztusban); a Muzeum Quartier (ez a néhai kiállítócsarnok Mária Terézia lovának feneke mögött) anyagai, benne a fantasztikus Gyermekmúzeum, ahol (mű)szemetet válogatnak a kicsik valódi futószalagon és préselik, a papírt újra felhasználják. Vagy a csatornaépítést gyakorolják, már-már valódi gépekkel… A végre funkciót lelt óriás épületegyüttes udvarán művészlakások, kávézók, lubickoló a kicsiknek, söröző a nagyoknak – a Művészet istennője leszállt az emberek közé.








Schönbrunn pompája nyomaszt, Fertőd intimebb; mégis hatalmas sorokat kell kivárni, ha be akarunk jutni. Okosabb csak a kertet végigjárni, a szökőkutakat. Itt újabb gyerekmeglepetés: a Váratlanság-játszótér csodás labirintusaival, odébb a vadaspark a mesésen gazdag állatkerttel.
És akkor még színházban nem is voltunk, pedig játszanak nyáron is, hűtött nézőtérrel – a jegyárak nem nekünk valóak (a program sem, több az operett, mint gondolnánk). A „komoly” dolgok ősztől láthatók.








Annál inkább tömegerejű a mozi.
Igen,a mozi. Nemcsak a belső-külső Nagykörút, a Gürtel (nagyjából a pesti Hungáriának felel meg) filmszínházai, nem. A Városháza előtti hatalmas tér, ahol télen a karácsonyi vásár csalogat forralt boraival, június, július, augusztusban tele székkel, tribünnel, elfér ott vagy húszezer ember. Sötétedéstől opera- és koncertfilmek. Egy fantasztikus salzburgi Traviata, Anna Netrebkoval, Rolando Villazonnal és Thomas Hampsonnal csábít minket oda, az eső aztán elzavar minket. De DVD-én hazahozható; ugyanaz! És, persze, mindez – mármint az egész nyári vetítés – ingyen és bérmentve. Mögöttük meg a modern vurstli jól megél az időközben megszomjazóktól; két felvonás közt virslihegyek, sörhektók tűnnek el a gyomrokban.
Nagyvonalú város. Élvezet nézni, ahogyan szombaton délelőtt a turisták szépen beállnak a belvároson végivonuló tűzoltózenészek mögé, hogy együtt sétáljanak ki a Burg udvarára. Igen, arra, amit Kodály is megírt:
Felszántom a császár udvarát,
Belévetem hazám bú-baját…
Jut eszembe: játszhatták-e valaha a Háry Jánost ebben a városban?








Gyorsan elszaladt a hét. Miről még? Minoriták gótikája például. Kihagyhatatlan. Így Szent István dómja is – lesz hova, miért visszamenni!












Képzőakadémiás lányom és egyetemista barátai lakásásában  éltünk; ők itthon, mi ott nyaraltunk. Enni, inni kellett; arrafelé, a belvárostól tizenöt, húsz sarokra azért már minden megfizethető. De még egyszerűbb Billába, Pluszba, Aldiba menni – a nálunk is ismert üzletláncok boltjaiban magyarországi árak. Nem túlzás. Akad, ami olcsóbb! – az egynapos kenyér, a túlérett banán mindenütt harmadáron. Hasonlóan megfizethető a közlekedés; egységes busz–villamos–metrójegy, egy órán belüli számtalan átszállással, ha belefér; ez is olcsóbb, mint Pest. Megnyerték a békét.
Sok szociális lakás városszerte,  a feliratok a bérházakon elmesélik, hogy milyen közpénzekből épültek. Hazautazásunk meglepetése a fantasztikus Hundertwasser bérháza – ugyanúgy közpénzes építmény. Na és, persze, egy csoda. Igaz, olyan sok a fotózó külföldi, hogy nem nagyon szeretnénk ott lakni, pedig az erkélyeken, tetőkön valóságos erdők, a színes falakat lassan beborítja a repkény.








Aztán már csak a hazaút, a Duna túlpartján, ajánlom mindenkienka pálya helyett, kis falvak, Hainburg, Pozsony, majd Rév-Komárom, Párkány és egy lépés Esztergom, a szülőhaza, a Mária Valéria híd túlfelén pedig az édes otthon.
Megérkeztünk rögvalóságba.
Rafael Balázs


A szerző írásai Az Útikalauzban

Rafael Balázs: Szépországban az Őrségtől Pécsig – tanulságokkal – 2008


Rafael Balázs: Barcelona – Spanyolország – 2007

Rafael Balázs: Krakkó – Lengyelország – 2008

Rafael Balázs: Sopron környéke, Burgenland, Bécs – 2007


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk)

Légy te az első hozzászóló a(z) "Rafael Balázs: Sopron környéke, Burgenland, Bécs – 2007" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár