Gyimesi László: A Mosel-Rajna háromszög – Németország – 2008


Gyimesi László: Kirándulás a Mosel-Rajna háromszögbe – Németország – 2008



Németország egyik természeti szépségekben és műemlékekben is különösen gazdag vidékén tett villámlátogatás története sok információval és jó képekkel


Már régóta meg szerettük volna nézni a Mosel-Rajna háromszöget, Németországnak azt a vidékét, ahonnan a híres rajnai és moseli borok származnak. Egy olyan helyen terveztünk megszállni, ami viszonylag a közepén van úticélunknak. Az autóatlaszban egy Koblenzhez közeli, Mosel-parti települést, Niederfellt néztük ki magunknak.
A hely megvolt, most már csak szállás után kellett néznünk. Beírtam hát a böngészőbe:
www.niederfell.de, mire pár másodperc múlva megjelent a falu honlapja. Ráklikkeltem a felső sorban levő “die Gastgeber” szövegre, majd a következő ablakban a “Privatzimmer”-re. Itt két szállásadónak volt email-címe és honlapja, a többivel nem foglalkoztam. Az első a Haus Andries volt. Annyira megtetszett a honlapjuk, és úgy összességében minden, amit a honlapon olvastunk, hogy egy email-ben felvettem velük a kapcsolatot, és pár levélváltás után le is foglaltuk a szobát. Külön érdekessége ennek a háznak, hogy az igen kedvező szállásdíj WLAN-használatot és kerékpárhasználatot is tartalmazott.


Általánosságban elmondható, hogy a www.településnév.de formában nagyon sok német falu és város honlapja elérhető. Az ékezetes betűket angol átírással kell beírni. Például Köln honlapja: www.koeln.de


Mivel Pünkösdre meghívásunk volt egy Pilsting nevű kis német faluba, ismerősünkhöz, úgy döntöttünk, hogy utána megyünk tovább a Mosel-völgybe. A niederfelli szállást is ennek megfelelően foglaltuk le.



Az osztrák autópálya-matricát (konkrétan a tíznaposról van szó) már itthon is meg lehetett volna venni, azonban pénzügyileg kedvezőbb, ha az első osztrák kútnál szerezzük be. Ugyanis itthon 2190 Ft, míg Ausztriában 7,7 €, ami az akkori árfolyam szerint 1933 Ft volt, tehát 257 forinttal olcsóbb.


Az útvonalat az iGO Europa 2006 legutolsó frissítése alapján terveztem meg.
Egy ismerősömnél próbálgattam az iGO 8-at is, de véleményem szerint sokkal nehézkesebb a menürendszere, mint a 2006-osé, valamint a 3 dimenziós ábrázolás egyáltalán nem könnyíti meg a tájékozódást. Tapasztalatom szerint a háromdimenziós ábrázolás túlságosan is leköti a figyelmet, emiatt bonyolultabb forgalmi helyzetekben a használata veszélyes is lehet. Igaz, bármikor vissza lehet állni a kétdimenziós formára, de akkor meg a “csicsán” és a marketingen kívül mi a gyakorlati értelme a háromdimenziósnak? Én mindenesetre maradok a 2006-osnál, remélhetőleg annak a térképeit a továbbiakban is tudjuk frissíteni.
Ajánlatos az útnak indulás előtt egy kis időt arra szánni, hogy végignézzük, milyen útvonalat határozott meg a program. Ezt azért javaslom, mert például hiába adtam meg a programnak csak utunk két végpontját, a “gazdaságos” beállításnál nem a Bécs körüli A21-es autópályán vezetett volna, hanem keresztül a városon. Igaz, hogy ez valamivel rövidebb, de a városi forgalmat is figyelembe véve időben (és fogyasztásban) sokkal rosszabbul járunk. A tapasztalatom azt mutatja, hogy ha a “gyors”-at állítom be, mint útvonal-tervezési szempontot, a program mellőzi a mellékutakat, és – ha a célhoz egyáltalán vezet oda – előnyben részesíti az autópályát. A fenti példánál maradva a “gyors” útvonal az A21-es autópályán vezet, kikerülve Bécs belső kerületeit.


Körülbelül 600 kilométer megtétele után érkeztünk Pilstingbe. A pünkösdi ünnepségsorozat központja egy, az év nagy részében üres térség, ami ilyenkor vidámparkká alakul. A céllövöldétől a különféle forgó, mozgó, és repülő alkalmatosságokig sok olyan lehetőséget biztosított, ahol pénzt lehetett költeni. A látványosságok középpontjában egy sörsátor volt, a szokásos kellékekkel: középen zenekar, körülötte asztalok padokkal és nagy tömeg. No, meg rengeteg sör, amit a rendezvény szponzora, egy sörgyár szállított (Ezért persze fizetni kellett, literes korsónként 6 €-t.). A bajor népviseletbe öltözött pincérnők gyakran 8-10 darab, sörrel töltött literes korsóval egyensúlyoztak benn a sátorban és a helyet már csak kinn kapott vendégek között. Ezen a napon (estén) egy hagyományos bajor népzenei stílusban játszó zenekar volt műsoron. A többségében bajor népviseletben levő vendégek együtt énekeltek a zenekarral, miközben a padokra felállva, lábukkal a zene ritmusát verték. A hangulat óriási volt. A műsor este 8-tól pihenő nélkül egészen éjfélig tartott. (A pihenni vágyó lakosok miatt engedélyezték csak eddig.)


Másnap a falu főterén kirakodóvásárt tartottak, ami sem hangulatában, sem választékában nem különbözött a nálunk megszokott hasonló rendezvényektől. Este a sörsátorban egy környékbeli rockegyüttes adott koncertet. A közönség egy kicsit fiatalabb volt az előző estinél, de a hangulat és a sör ugyanolyan, egészen az éjféli zárásig.


Másnap reggeli után útra keltünk a kb. 500 km-el távolabb levő Mosel-parti Niederfell irányába, az Untermosel (Alsó-Mosel) vidékére. Mintegy 30 km-t kivéve végig autópályán (A3, A60, A61) mentünk, ami a viszonylag nagy forgalom mellett is tempós haladást eredményezett. A GPS-t csak biztosítékként használtam ezen az útszakaszon, mert nem igazából lehetett volna eltévedni. Az autópálya a világviszonylatban is a legnagyobbak közé tartozó frankfurti repülőtér mellett vezetett. A forgalmára jellemző, hogy egyidejűleg 4-5, fel- vagy leszálló óriásgépet is láthattunk a levegőben.


Kora délután, kellemes időben érkeztünk meg Niederfellbe, ahol – a GPS-nek köszönhetően – mindenféle külön keresgélés nélkül megtaláltuk a szállásunkat. A kocsiból való kiszálláskor ért az első kellemes meglepetés bennünket: a ház előtti zászlórúdon magyar zászló lengett. Mint később a házigazda elmondta, így jelzik a környezetüknek, milyen nemzetiségű vendégük van. Egy 20-30 perces, ismerkedő beszélgetés után lepakoltunk, és elindultunk “felfedezni” a környéket. Közben kaptam egy cédulát, rajta a WLAN-hozzáférés jelszava.


Niederfell többek között abban is különbözik a többi bortermelő, mosel-parti falutól, hogy a közelében levő Mönch-Felix-Hütte-n egy kilátóból csodálhatjuk meg a környék panorámáját. A kilátóhoz a faluból kényelmes sétaút vezet, melyen kb. 30 perc alatt érhetünk fel a dombtetőre.



A ház, ahol laktunk, pár perc sétára volt a Mosel partjától. Érdekes szokás a folyó menti településeknél, hogy a nevük a partfalon, általában az egykori, vagy jelenlegi kompkikötők közelében is olvasható. Nincs ez másképpen Niederfell esetében sem.
Mivel közvetlenül a folyóparton nem volt út, visszamentünk a műútra, és az út menti járdán elgyalogoltunk a párszáz méterre levő, élénksárgára festett közúti és gyalogos hídhoz, amelynek a Moselgoldbrücke nevet adták. Útközben elmentünk egy szintjelző mellett, ami azt mutatta, hogy 1882. november 28-án milyen magas volt a Mosel szintje. Ez a jelenlegi – normálisnak mondható – vízmagasságot 7-8 méterrel múlta felül.


A szabad fordításban a “Moselen átívelő aranyhíd”-at, mely Niederfellt a vele szemben levő Kobern-Gondorffal köti össze 1977 nyarán adták át a forgalomnak. Ezt megelőzően a két part között komp közlekedett.



A város felett levő dombon látható Matthiaskapelle a legjelentősebb későromán kápolna Rajna-Pfalz tartományban. A szabályos hatszögletű alaprajzú kápolnát egy ereklyének, Mátyás apostol fejének a megőrzésére építették. Az ereklyét 150 évig itt őrizték, aztán rövid ideig a Helffenstein kastélyban. 1422-től 300 évig a trieri katedrális kincstárában volt, ahonnan Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa a jelenlegi helyére a szintén trieri Szent Mátyás apátságba vitette. A város Gondorf nevű része igazi múzeumvároska, keskeny utcákkal és többszáz éves, szép épületekkel.


Kobern-Gondorf csak kiindulópontja volt Mosel-menti kirándulásunknak. Néhány szó a folyóról. A folyó a franciaországi Vogézekben ered, majd Luxemburgon keresztül érkezik német területre. Kb. 540 km megtétele után Koblenznél ömlik a Rajnába, az un. Deutsches Eck-nél (Német Sarok). Mivel fontos hajóút, a hajózást számos zsilippel könnyítik meg. Balpartján nagyforgalmú, kétvágányú vasútvonal van. A folyó mentén festői kis falvakat és mindössze egy nagyobb települést Cochemet láthatunk.


A Mosel vidékén látható 18 régi vár és kastély talán nem annyira ismert, mint a rajna-völgyi 24, de szép és érdekes helyeket itt is bőven találhatunk. Ezek közül is kiemelkedik Eltz vára (Burg Eltz). A várat a IX. században kezdték építeni egy szikla tetejére az Elzbach-patak völgyében. A szikla tetejére épített várról azt gondolná az ember, hogy a hasonló nevezetességeknél megszokott módon, egy magaslaton van. Nagy meglepetés ért minket, amikor azt láttuk, hogy ez a vár egy völgyben van, úgy is lehet mondani, hogy jól eldugva. Mind a Mosel-parti B416. sz. útról, mind a Trier és Koblenz közötti A48-as autópálya felől több lejáratnál is jól látható táblák jelzik, hol kell a vár felé letérni. Mindkét irányból Münstermaifeld község érintésével juthatunk el a vár parkolójáig. Innen párszáz méteres séta után érjük el a vár bejáratát. Már menetközben elénk tárult a völgyben álló vár, melyet körbefog a kis patak. A vár elsősorban földrajzi elhelyezkedése, rejtettsége miatt gyakorlatilag megúszta az elmúlt századok máshol jobban érvényesülő rombolásait. Ennek következtében eredeti épségükben és szépségükben megmaradtak a különféle korok építészeti emlékei, mindennapi használati és berendezési tárgyai. A belépődíj felnőtteknek 8 €, gyerekeknek 5,5 €. Csoportos látogatásnál kedvezmények. További információkhoz angol és német nyelven a www.burg-eltz.de oldalon juthatunk.


A várlátogatás után visszatérve a B416-ra, néhány kilométer után érünk a Mosel-vidék egyik legszebb településére, Cochembe. Ez a kisváros a Mosel sok kanyarulata közül az egyiknél fekszik, a folyó mindkét oldalán. Legismertebb (és leginkább szembetűnő) műemléke a város közepén emelkedő több, mint 100 méter magas dombon levő későgótikus vár, a ma már hozzá tartozó Reichsburg. A vár a város jelképe lett. A vár csaknem ezeréves, és hosszú történelme során többször gazdát cserélt, lerombolták, majd újjáépítették, jelenleg egy múzeumnak ad otthont. A váron kívül sétálhatunk a város hangulatos utcácskáin, vagy egy (a mi libegőnkhöz hasonlító) ülőlifttel felmehetünk a közeli dombon álló kereszthez, a Pinner-Kreuzhoz. Innen elénk tárul a város és környéke panorámája. A közelben (Klotten) szabadidőparkot is találunk, de nincs nagyon messze (kb. 40 km.) innen Nürburg, mely mellett a Nürburgringen rendezik a németországi Forma 1-es futamokat. A folyó mentén továbbhaladva, néhány kilométer megtétele után a Mosel német területen levő 10 (zsilippel egybeépített) vízierőművének egyikéhez a Moselkraftwerk Fankelhez érünk. A viszonylag nagy hajóforgalom miatt nem kellett sokat várni, hogy megnézzük az átzsilipelés folyamatát. A folyó jobb partjáról célszerűbb ezt a műveletet figyelemmel kísérni, mert, mert a tényleges zsilip ehhez az oldalhoz van közelebb. Az egyik oldalról a másikra Cochem valamelyik hídján mehetünk át.
A “zsiliplátogatás” után visszamentünk Cochembe, majd Ulmen felé hagytuk el a várost. (A Nürburgring felé is erre kell menni.) Az út egyre magasabbra vitt, és az egyik kiépített pihenőhelyről megcsodáltuk a vár, a Mosel kanyarulatai és Cochem panorámáját.








A Mosel-vidék legnagyobb városa a több, mint 100 ezer lakosú, csaknem 2000 éves Koblenz. A rómaiak által alapított város számos nevezetessége közül talán a legegyedülállóbb a korábban már említett Deutsches Eck, magyarul Német Sarok. Ez egy földnyelv, amit a Rajna és a Rajnába balról beleömlő Mosel alakított ki. A földnyelv két oldalán a német tartományok zászlai láthatók. A földnyelv tövében az un. Német egység emlékműve, melyet először 1897-ben állítottak fel. Az emlékmű fő alakja I. Vilmos császár hatalmas lovasszobra, melyet egy robosztus építmény tetején helyeztek el. A szobor körül – az emlékmű részeként – a német tartományok kőből kifaragott címerei láthatók. A szobor a háború végén megrongálódott, majd el is távolították. Jelenlegi helyén 1993 óta látható. Ottjártunkkor sajnos éppen valami építészeti munkát végeztek az emlékművön, ezért a szoborról készült fotók esztétikai értékét leronja a középen látható felirat, a munkát végző cég neve.
A Német sarokkal szemben, a Rajna jobb partján levő domb tetején látható Ehrenbreitstein vára. A mintegy ezeréves, zaklatott történelmű várban ma elsősorban helytörténeti jellegű kiállítások látogathatók, de gyalogosan vagy ülőliftet igénybe véve, a hegytetőről szép kilátás nyílik a városra. Többek között az u.n. Régi Várra (Alte Burg), ahol jelenleg a városi levéltár van, a 800 éves Szent Florin templomra (Florinskirche), vagy a hasonlóan régi Boldogasszony templomra (Liebfrauenkirche).




Koblenztől (az A61-es autópályán elindulva) mintegy 100 kilométerre fekszik Németország negyedik legnagyobb városa Köln. A Rajna két partján fekvő város sok régi és modern épületéről nevezetes, de mind között a dóm a legismertebb. Méreteivel, többek között tornyai 157 méteres magasságával a szó szoros értelmében kimagaslik az ország egyházi építményei közül. Nagy méretei és feltűnő elhelyezkedése ellenére a háború során szerencsére nem szenvedett különösebb sérüléseket. Mivel a főpályaudvar és a Rajna-part közelében van, nemcsak a gyalogosan, a belváros felől érkezők érhetik el könnyen, hanem vonaton vagy vízi járműveken utazók is. Már a szépen kialakított, oroszlános kopogtatóval ellátott gótikus bejáratnál is kicsinek érzi magát az ember. (Az összhatást egy kicsit lerontja a belső, huszadik századi ajtó.) Ez az érzés csak fokozódott, mikor megláttuk a hatalmas belső teret. Hasonló lenyűgöző hatást tett ránk az, amikor néhány évvel ezelőtt a kölni dómnál nagyobb római Szent Péter Bazilikába léptünk be. A méreteket a kétdimenziós képek nem tudják úgy érzékeltetni, mint amilyenek azok valójában.
A dóm ablakainak nagy része sokszáz évvel ezelőtt készült festett üvegből, melyeknek különféle neveket adtak (pl. Pünkösd-ablak, vagy Háromkirályok-ablak). A két nagy tornyon kívül számtalan, szintén a gótika jegyeit tükröző kis torony díszíti az épületet. A művészek a gótikára jellemző módon a legapróbb részletekig kidolgozták mind a figurákat, mind az egyéb díszeket.
A dóm külső részén különféle angyalkák és más emberalakok sorakoznak, egyik-másik mintegy kihajolva, mintha néznék az alattuk levő embereket. Akinek van még energiája, és ki tudja várni a sorát, az állítólag több, mint 500 lépcsőfok leküzdése után a csaknem 100 méter magasan levő kilátóteraszról gyönyörködhet Köln panorámájában.










A rómaiaktól 2000 évvel ezelőtt a Colonia nevet kapott város nemcsak a műemlékeiről és a kölnivízről nevezetes. Érdemes végigsétálni a belvárosban, megnézni a modern bevásárlóközpontokat és üzleteket, még akkor is, ha az itten árakat nem a magyar átlagjövedelemhez szabták.
Köln kulturális élete is jelentős, ami egyrészt a sok múzeumban és színházban nyilvánul meg, másrészt az a tény, hogy itt van az egyik legnagyobb német rádió-és tv-állomás a Westdeutsche Rundfunk (WDR) központja. Konrad Adenauer, akit 1949-ben az NSzK első kancellárjának választottak, ezt megelőzően Köln polgármestere volt.


Németország sokak által legszebbnek mondott tájegysége a Rajna völgye Mainz és Koblenz között. Mivel a Rajna ezen szakaszán nincs híd, el kellett dönteni, melyik oldalán járjuk végig a folyóvölgyet. Tanulmányozva a leírásokat, úgy döntöttünk, hogy a bal parton több a látnivaló, és szállásunktól ezt értük el kényelmesebben, úgyhogy az itt futó B9-es utat választjuk. Niederfell után egy rövid szakaszon követtük a Moselt, majd Alken váránál elhagytuk a folyót.
Úticélunk a Rajna-parti Bingen volt.
(Az 1300 km. hosszú Rajna Svájcban ered. Liechtenstein és Ausztria érintésével átfolyik a Bodeni tavon, svájci-német, majd francia-német határfolyó. Keresztülfolyik a legnagyobb német ipari területeken, végül Hollandiában, Rotterdam mellett ömlik az Északi-tengerbe.)
Útközben egy eddig még nem látott érdekes sebességmérő-jelző készülékkel találkoztunk.










A városhoz az út egy lejtőn közeledik, ahonnan szép kilátás nyílik a város látképét meghatározó Klopp-várra, a folyóra és a mindenhol jelen lévő szőlőültetvényekre. A folyón jelentős a hajóforgalom, és a mindkét parton kétirányban futó vasúti sínek sem sokat pihennek, köszönhetően a rengeteg (elsősorban teherszállító) vonatnak. Több helyen alagútban tűnik el a vonat, hogy aztán párszáz méterrel odébb újra kibukkanjon. Azt hiszem, ez a vidék nyugodtan büszkélkedhet azzal, hogy az egységnyi területre eső várak száma itt a legnagyobb.



Az időhiány és a várak nagy száma nem tette leheté, hogy minden egyes várat belülről is megnézzünk, ezért a külső szemlélődés mellett döntöttünk. Több kisebb vár után érünk egy Bacharach nevű kisvárosba, aminek óvárosát érdemes megnézni. Csak itt hat különböző kastélyt vagy várat számoltam össze. A kikötő közelében egy nagy hordóra festett szöveg jelzi mindenkinek (aki nem tudná), hogy Bacharach Weinstadt, azaz a borok városa. Az egyik legérdekesebb fekvésű vár a Burg Pfalzgrafenstein következik ezután. Ez a vár a folyó egy kis szigetét gyakorlatilag teljes egészében elfoglalja. Ideális helynek igérkezett arra, hogy a sziget birtokosa a folyón haladó hajóktól vámot szedjen. Ezt a helybeliek évszázadokon keresztül ki is használták.








Miközben a folyó mindkét oldalán egymást követik a szebbnél szebb várak, elérünk egy Urbar nevű kis településhez. Itt egy tábla jelzi (Loreleyblick) a folyóvölgy egyik legnevezetesebb helyét.
Pontosabban azt, honnan lehet a legjobban látni a Loreley-sziklát (az írásmód még a németeknél sem egységes, mert egyes helyeken Loreleinek is szokták írni), ami a túloldalon van. Ez a rosszhírű, de nevezetes szikla arról kapta nevét, hogy a monda szerint itt lakott egy Loreley nevű vizitündér, aki énekével magához csalogatta a hajósokat, majd azok a sziklához ütődtek hajójukkal és elsüllyedtek.
Elindultunk felfelé ezen az erősen emelkedő, szőlőtőkék sokaságával szegélyezett, kanyarokkal tarkított, kb. másfél kocsiszélességű úton. Ha szembejött egy másik autó, csak a kölcsönös udvariasság és óvatosság segített. Valószínűleg az én hibám volt, hogy nem találtuk meg az említett kilátópontot. Kárpótolt viszont egy másik kilátóhely, ami a Sieben Jungfrau (Hét Szűz) névre hallgat. Az elnevezés hét víz alatti sziklára utal, ami a monda szerint eredetileg hét kényeskedő nővér volt, csak a viselkedésük miatt váltak sziklává. Innen is ragyogó kilátás nyílt a Rajnára és környékére, és a helyi vendéglőben finom rétest ettünk.



Miután visszatértünk a folyópartra, csak pár kilométert kellett haladnunk, hogy megpillantsuk a Loreley-sziklát. Ezután nem sokkal elhagytuk a Rajna partját, és irányt vettünk Mosel-parti szállásunk felé.
A folyók környéke Németország legismertebb bortermő vidéke. A meredek domboldalakat mind a Mosel, mind a Rajna vidékén végestelen végig szőlőtőkék borítják. A legtöbb helyen messziről is jól látható nagy betűkkel feltüntették a szőlőbirtok tulajdonosának nevét. A választékban sokféle fehér- és vörösbor szerepel, száraz, félszáraz, édes, és aszú-változatban egyaránt. A borosgazdák a betérő vendégeket szívesen megkínálják egy kis kóstolóval is.


Az általunk bejárt tájak és települések oly sok további érdekességet rejtenek, hogy a jelen írás inkább csak kedvcsináló lehetett, mint részletes leírás.
Ha valakit egyéb (itt nem tárgyalt) részletek érdekelnek, a szerkesztőn keresztül megtalálhat.


Gyimesi László


A szerző írásai Az Útikalauzban


Gyimesi László: Karintiai tóvidék, Ötztal – Ausztria – 2008


Gyimesi László: A Mosel-Rajna háromszög – Németország – 2008

Gyimesi László: Aggtelek, Krasznahorka, Kassa – 2004

Gyimesi László: Auschwitz, Wieliczka, Krakkó – Dél-Lengyelország – 2004

Gyimesi László: Barangolás az osztrák- német határvidéken – 2007

Gyimesi László: Brno és környéke 2005

Gyimesi László: Budapest-Belgrád-Szófia-Nei Pori-Szófia-Bukarest- Torda-Budapest – 2003

Gyimesi László: Erdély – 2008

Gyimesi László: Két hét Toloban 2004

Gyimesi László: Kiten, Neszebár – Nyaralás Bulgáriában – Románián át – 2005

Gyimesi László: Kréta 2003

Gyimesi László: Passau, München, Regensburg, Kostanz, Hohenschwangau, Neuschwanstein, Zugspitze – Németország – 2006

Gyimesi László: Prága oda és vissza – 2004

Gyimesi László: Róma fapadossal 2005

Gyimesi László: Székelyföldi kirándulás 2003

Gyimesi László: Tenerife – Spanyolország – 1998

Gyimesi László: Tunéziai utazás 2002


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Gyimesi László: A Mosel-Rajna háromszög – Németország – 2008" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár