Gyimesi László: Berlin – múzeumok nélkül – Németország – 2010



Gyimesi László: Berlin – múzeumok nélkül – Németország – 2010



Rendkívül hasznos összefoglaló a Berlinbe készülőknek a város bejárásához szükséges közlekedési ismeretekről és a legfontosabb látnivalókról – szép képekkel illusztrálva


A 2010 pünkösdje utáni berlini utunk történései leírásának azért adtam ezt a címet, mert a városban eltöltött néhány nap alatt – bármilyen furcsa is – egyetlen múzeumban sem jártunk. Tettük ezt annak ismeretében, hogy ebben a városban a hagyományos képzőművészeti kiállítótermeken kívül van pl. technikai múzeum is. A városnak és környékének elsősorban azon pontjait jártuk be, amelyek valamilyen formában a történelemhez kapcsolódnak, idő hiányában teljesen kihagyva a nevezetes képzőművészeti helyeket, pl. a Múzeumszigetet, rajta a híres Pergamon-múzeummal. Majd talán egy másik alkalommal.



Ausztria, Németország, Svájc – Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése


Berlin története sokban hasonlít a többi európai nagyvároséhoz, tudományos, művészeti és kulturális szempontból egyaránt. A II. világháborút követő felosztása azonban jelentős mértékben meghatározta azoktól lényegesen eltérő fejlődését egészen 1989-ig. A háború befejezését követő 15 év során a város keleti részén az életszínvonal egyre rosszabb lett, ami sok kelet-berlinit arra indított, hogy az akkor még nyitott városhatáron keresztül Nyugat-Berlinbe távozzon. A havi sok tízezres elvándorlás megállítása céljából döntött úgy 1961 augusztusában az NDK vezetése, hogy először drótkerítéssel, majd fokozatosan kiépített és jól őrzött, őrtornyokkal és technikai eszközökkel is ellátott betonfallal veszi körül Nyugat-Berlint. Ez volt “a” Fal, németül Mauer. Az átjárást csak bizonyos helyeken felállított ellenőrzőpontokon (angolul checkpoint) tették lehetővé. Ezek közül a legismertebb a Checkpoint Charlie volt, melynek közelében napjainkban egy, a témával foglalkozó múzeum látogatható. (Az ellenőrzőpontokat az angol abc betűivel jelölték, és a “C” betű betűzésekor a “Charlie” szót használják.)
Az 1989-es politikai változások következtében Berlin két része ismét eggyé vált, és a Falat gyakorlatilag lebontották. Mementóként egy-egy szakasza ma is látható, és a hozzá kapcsolódó egyéb emlékekkel és kiállításokkal a berlini idegenforgalom számottevő bevételi forrását jelentik. A város különböző pontjain találkoztunk az egykori Fal állítólagos darabjaival, de (állítólagos) törmelékéből jutott belőle képeslapok mellékletének is.


Közlekedés Berlinben – Az úti felkészülés lényeges pontja volt a berlini közlekedés tanulmányozása, mivel – tudva, hogy a tömegközlekedés kiváló – az autót nem akartuk a városi közlekedésben használni.
A közlekedési hálózat két legfontosabb eleme az U-Bahn (ez a mi metrónknak felel meg) és az S-Bahn (városi gyorsvasút). Ezeken kívül számos villamos- és autóbuszjárat is igénybe vehető.
A várost közlekedési szempontból 3 koncentrikus zónára osztották. A legbelső és a középső (A és B) zóna gyakorlatilag lefedi a város legnagyobb részét, a legkülső, C zónába csak két lényeges hely, Potsdam és a Berlin-Schönefeld repülőtér tartozik.
Turisták részére olyan közlekedési jegyeket is árusítanak, melyeket összekötöttek a különféle nevezetességekre vonatkozó kedvezményes belépéssel. Ezek a Berlin CityTourCard és a Berlin Welcome Card (mi ebből vettünk 3 naposat), melyek 48 órás és 72 órás verzióban kaphatók. A fajtától és az érvényességi időtartamtól függően 15-22 euró között mozog az áruk. Ezek a kártyák megvásárolhatók minden S-Bahn és U-Bahn állomáson megtalálható érintőképernyős jegykiadó automatáknál, a buszvezetőknél, de az utazási irodákban is. Ez utóbbi helyeken adnak mellé egy tájékoztatót is arról, hogy hol, milyen kedvezmények vehetők igénybe a kártyával.
Többféle közlekedési jegyet árusítanak, melyek az adott zónában közlekedő összes járműre érvényesek. Mi AB-zónás jegyeket vettünk, a továbbiakban ezeknek az árairól lesz szó. Az ABC-zónás jegyek valamivel drágábbak.
A 2 órán keresztül érvényes vonaljegy 2,1 euró, és a váltástól számítva 2 órát használhatjuk.
A napi közlekedési jegy 6,1 euró, ami a tárgynapi éjfél után még hajnali 3 óráig érvényes. Ezzel az időkitolással feltehetőleg a lumpoló turistáknak akarnak kedveskedni.


Az S-Bahn és U-Bahn hálózat sűrűségét nem lehet összehasonlítani a budapesti metróhálózattal. A 9 U-Bahn és 13 S-Bahn vonal pókhálószerűen fonja be a várost a föld alatt és felett. Két vonalat emelnék ki, az S41-t és az S42-t, amelyek a városközpont körül, az A és B zóna határán, körgyűrű-szerűen közlekednek. Az egyik az óramutatónak megfelelő, a másik ezzel ellentétes irányban.
Nem találkoztunk két olyan állomással, amelyek egyformák lettek volna. A hipermodern kialakítás és a recsegő deszkapadlós között minden kinézet előfordult. Az állomások jelentős részénél a föld alól lifttel is fel lehet menni az utcaszintre. Ezek a liftek főleg a budapesti kisföldalattihoz hasonló kéregvasút-jellegű vonalvezetésnél nem a megszokott drótköteles kivitelűek, hanem hidraulika működteti őket, úgy is lehet mondani, hogy nem húzza, hanem nyomja a lift fülkéjét.


Az S-Bahn és U-Bahn hálózat részletes térképe az intenetről is letölthető, például innen: http://www.s-bahn-berlin.de/fahrplanundnetz/index.htm. (Ezen az oldalon sok egyéb hasznos közlekedési információ is olvasható, melyeket a németül nem tudók a Google fordítóprogramjával le is fordíttathatnak. Annak ellenére, hogy nem irodalmi igényességű magyar szöveget kapunk, a lényeg kihámozható belőle.)
A térképet célszerű színesben kinyomtatni egy A/4-es lapra, és legalább 2-3 példányban, mert a berlini séta során gyakran kell elővenni-kinyitni-összehajtani-elrakni, emiatt hamar elszakad a hajtásoknál. Ha valaki nem tudja kinyomtatni utazás előtt, a térkép a berlini utazási irodákban ingyen hozzáférhető.


A szállást szokás szerint a neten foglaltam le. Lett volna szállás Berlinben is, de a parkolási bizonytalanságok és az emeletes épületekben lévő szállások egy kicsit elriasztották. Év közben épp eleget hallja az ember a város zaját, legalább ilyenkor legyen egy kis nyugalom. Ezt szem előtt tartva foglaltunk szobát egy Teltow nevű kb. tízezres lélekszámú kisvárosban, ami gyakorlatilag összeépült Berlin déli részével, de közigazgatásilag mégis külön településnek számít. Eddig kijön ugyan az S25-ös vonal, de az állomás már a C zónában van, ahová nem volt érvényes a jegyünk. Ezzel már utunk tervezésekor tisztában voltam, ezért nem ért meglepetésként. Úgy oldottuk meg a dolgot, hogy bementünk autóval az első B-zónás állomásig (esetünkben Lichterfelde Süd), ott leparkoltunk, majd az M85-ös busszal vagy S25-el bementünk a városba. Ez napi kétszer 5 km autózást jelentett. (Az üzemanyagárakról annyit, hogy a 95-ös benzin Ausztriában 1,2 euró, Németországban 1,4 euró körül volt.)


Berlini kirándulásunk sok esővel tarkított, de ezenkívül eseménytelen 600 kilométeres autózás után, egy háromnapos bajorországi kitérővel kezdődött, melynek során résztvettünk egy falu pünkösdi népünnepélyén, sok enni-innivalóval, sörsátorral. Tanúi lehettünk egy, a helyiek által világrekordnak nevezett mutatványnak is: az egyik pincér egyszerre 32 db egyliteres teli söröskorsót vitt 40 méteren keresztül.
Gyorsan eltelt ez a három nap, és nekiindultunk a Berlinbe vezető kb. 550 kilométernek. Az A3-as autópályán haladtunk észak-nyugat felé, közben két ízben is kereszteztük az egyre keskenyebb Dunát, utoljára Regensburgnál, de már a B93-as autópályán. Ezen mentünk tovább észak felé Hof magasságáig, ahol a B72-es úton megtett rövid szakasz után értük el az A9-es, München és Berlin közötti autópályát. Mintegy 15-20 kilométert mehettünk ezen a pályán, mikor a felette átívelő Brückenrasthaus (szabad fordításban: étterem a hídon) Frankenwald után nevezetes helyhez értünk. Itt, a 243. kilométernél volt egykor a két Németország közötti határ (belnémet határként is nevezték és ugyanez olvasható németül a táblán) egyik átkelőpontja. A mellette levő hídnak mi más is legyen a neve, ez a “Német egység hídja”.



Az egykori belnémet határra emlékeztető tábla


Innen már csak mintegy 250 kilométert kellett megtennünk, hogy úticélunkhoz, a Teltowban levő szállásunkra érjünk.
Másnap reggel szép napos időben elautóztunk az S25-ig, ahol az M85-ös busz vezetőjétől meg is vettük 22,9 euróért az AB zónákra érvényes 3 napos “Berlin Welcome Card”-ot, ami a városi közlekedésen kívül számos kedvezményt is adott. Kinézetre olyan, mint egy normál jegy, de az ára és a neve megkülönbözteti azoktól. Ha a 22,9-ből levonjuk a háromszor egynapos közlekedési jegyek árát (18,3 euró), marad 4,6 euró a kedvezményekre. Utólag kiderült, hogy nem volt jó vásár ez a kártya, mert ennél kevesebb volt az igénybe vett kedvezmény.
Mivel éppen elment az S25, felszálltunk a buszra, aminek a berlini főpályaudvar (Berliner Hauptbahnhof) a másik végállomása. Az autóbusz útvonala akár városnézésnek is beillett, sok olyan hely mellett haladtunk el, amit később gyalogosan is felkerestünk. Egy másik ilyen járat a 100-as, amely az Állatkerttől (Zoologische Garten pl. az U2, U9 U-Bahnnal közelíthető meg) az Alexanderplatzig megy, végighaladva a város legnevezetesebb helyeinek nagy részén.
A pályaudvar 2006-os átadása óta egyes vélemények szerint Európa legnagyobb ilyen létesítménye.


A berlini pályaudvar belülről


A berlini pályaudvar belülről


A berlini pályaudvar kívülről


A berlini pályaudvar kívülről


Nemcsak kívülről, de belülről is fantasztikusan néz ki. Nálunk megszokhattuk, hogy a nagy fővárosi pályaudvarok egyben végpontok is. A Berliner Hauptbahnhofon ettől eltérően keresztülmennek a vonatok (persze megállás után), melyeket a hatalmas, de mégis könnyednek látszó acél-fém épület két szinten fogad. A szintek távolsága kb. 15-20 méter, mindegyiken számos vágánnyal. A statisztikák szerint napi 300 ezer ember utazik az itt megforduló 1100 vonattal. Kívülről csak a kelet-nyugati irányban haladó vonatok láthatók, mert az észak-déli pályák a föld alatt vezetnek.


Berlin folyója a Spree hídján átsétálva először jobbra egy viszonylag régi épületet látunk, ez a svájci követség. Továbbhaladva, egymással szemben két, 2001-ben átadott modern épület, jobboldalt a kancellária, a bal oldalon a Paul-Löbe-Haus, ami funkcióját tekintve megfelel a magyar képviselői irodaháznak. Az épület névadója volt a XX. század eleji un. Weimari Köztársaság utolsó demokratikusan választott parlamentjének elnöke. Már a pályaudvartól látszik, de igazából csak hozzá közeledve láthatjuk meg teljes egészében azt a híres épületet, amely hosszú évtizedeken keresztül Berlin egyik jelképe volt, és ma is az. Ez a Reichstag, ami 1999 (a korábbi fővárosból, a rajna-parti Bonnból Berlinbe költözés éve) óta a Bundestag, a német parlament alsóháza épülete. Az épület, mint az egykori Németország parlamentjének székhelye, az építés tíz éve után 1894-től funkcionál. 1916-ban került a homlokzatára a “Dem Deutschen Volke” (A német népnek) felirat. 1933-as felgyújtása és a II. világháború során bekövetkezett sérülései után csak 1995-ben kezdtek neki a gyakorlatilag romos épület felújításának.



Berlin kancellária


A német kormányfő munkahelye



Paul-Löbe-Haus oldalról


A Paul-Löbe-Haus oldalról



Berlin Reichstag homlokzat


Reichstag


Beálltunk a Reichstag előtti sor végére, majd mintegy 90 perces sorbanállás és az elkerülhetetlen biztonsági ellenőrzés után egy gyorslift vitt minket fel a tetőn kialakított kilátóhelyre és az épület tetejére épített átlátszó üvegkupolához. Több helyen láttunk feliratot a fényképezés tilalmáról, de ezt annyira nem tartották be a helyi biztonságiak, hogy egy biztonsági őrt kértem meg, hogy kettőnket fotózzon le. Valószínüleg csak az ülések idején érvényes ez a tilalom. A sor mellett egy kis állványról német és angol nyelvű tájékoztatókat osztogattak a Bundestag felépítéséről, tevékenységéről és épületeiről, valamint arról, melyik irányban mit láthatunk, ha egyszer feljutunk a tetőre. (Mind a tájékoztató, mind az épületbe való belépés ingyenes.) Szerencsére szép, napos idő volt, így semmi sem zavarta azt a panorámát, ami a tetőről tárult elénk minden irányban.



Középen a Brandenburgi kapu, a távolban a Tempelhof repülőtér irányítótornya


Középen a Brandenburgi kapu, a távolban a Tempelhof repülőtér irányítótornya




Kilátás a tv-toronyra


Az épület felújításának leglátványosabb eredménye az említett többfunkciós, hatalmas üvegkupola. Azonkívül, hogy rajta keresztül természetes fényt kap a Bundestag ülésterme, ülések idején állítólag kívülről figyelemmel kísérhetők az események (véleményem szerint ennek inkább reklámíze van), érdekes építészeti objektum is. Két, egymással párhuzamos spirális rámpa fut körbe a kupola belső peremén, amik közül az egyiken felmehetünk a kupola csúcsáig, majd a másikon vissza az aljáig, ötletesen megoldva a kétirányú forgalom elvezetését. Végigsétálva ezen a rámpán egyre magasabbról láthattuk Berlin látképét. Lenn egy érdekes képekből összeállított kiállítás látható a Reichstag (és ezzel együtt Németország) történetéről egészen napjainkig. A kupola talpától egészen a tetejéig terjed egy fordított kúp alakú, sok tükörből összeállított szerkezet, melynek egyes tükrei úgy vannak beállítva, hogy nappal a külső fényt juttassák be az ülésterembe, sötétedés után pedig a belső világítást teszik láthatóvá a városban mindenütt, ahonnan a kupola látszik.



A Reichstag üvegkupolája


A Reichstag üvegkupolája



A Reichstag kupolájának belseje


A Reichstag kupolájának belseje



A Reichstagtól nem kellett messzire mennünk a város másik jelképéig, a Brandenburgi Kapuig. A kapu a 18. században egyike volt Berlin városkapuinak, melyek közül mára csak ez az egy maradt meg. Az idők során különféle történelmi eseményekkel kapcsolatos ünnepségek, felvonulások színhelye volt. A Fal felépítése során a kapu a két városrész közötti határvonalra került, alatta az átjárás lehetetlenné vált egészen 1989 decemberéig, amikor ismét szabaddá tették a kapu alatti gyalogosforgalmat.
A Brandenburgi kapu a város egyik legszebb és legismertebb útvonalának, az Unter den Lindennek (a név magyarul: a hársfák alatt) az elején emelkedik. Előtte a Pariser Platzon, ahányszor csak arra jártunk, mindig nagy volt a forgalom. A kapu közvetlen közelében egy orosz és egy amerikai egyenruhás ember pózolt, természetesen a megfelelő nemzetiszínű zászlóval. Nem messze tőle egy asztalkánál az útlevélbe bélyegezték a Kelet- és Nyugat-Berlin közötti átlépési engedélyt, ezt persze 1-2 euróért. A nagyvárosokban ma már szokásos pantomimes figurákon kívül láttunk egy fekete Trabantot, ami kb. két és félszer hosszabb volt az egykori szériagyártású autónál és joggal viselte a “Trabi-XXL” nevet. A weboldaluk szerint pl. városnézésre, esküvőre lehet igénybe venni, 160-360 euró közötti áron. Az Unter den Linden és a Wilhelmstrasse sarkán, a Brandenburgi Kapu közelében áll a magyar nagykövetség ötemeletes épülete, melynek ismertető jele egyebek között a tetején lengő nemzeti színű zászló.


Berlin Brandenburgi Kapu


A Brandenburgi Kapu



A Brandenburgi Kapu főalakja


A Brandenburgi Kapu főalakja


Az Unter den Linden eleje


Az Unter den Linden eleje



Trabi deluxe - egy igazi limuzin


Trabi deluxe – egy igazi limuzin


A kaputól egy utcasarokra (Cora-Berliner-Strasse 1., koordináták: É 52°30’52.35″; K 13°22’39.51″) egy néhány éve létesített emlékhely látható: a meggyilkolt európai zsidók emlékműve. Ez az emlékmű (a leírások szerint) 2711 darab, egyenlő alapterületű, de különböző magasságú, fekete színű téglatestből áll, melyeket szabályos elrendezésben helyeztek el. A magasságuk 50-60 cm és 2-3 méter között van.


A meggyilkolt európai zsidók emlékhelye Berlin


A meggyilkolt európai zsidók emlékhelye


Az egykori Fal és a hozzá kapcsolódó főleg tragikus események emléke ma is él a berliniekben. Ezt többek között abból is láthattuk, hogy a város több pontján hagytak meg falrészeket, rengeteg fajta képeslapon látható a Fallal valamilyen formában kapcsolatba hozható tartalom. Véleményem szerint a város legfőbb idegenforgalmi vonzereje az, ami nincs: a Fal. Német ismerőseink tanácsára a Fal emlékeit keresve a mai Bernauer Strasse környékét néztük meg, és nem bántuk meg. Az U8-as U-Bahnnal a Bernauer Strasseig kell menni, ahonnan táblák mutatják az irányt, vagy az S1, S2, S25-ös S-Bahnnal a Nordbahnhofig és onnan már látható a hely, ahol a Fallal kapcsolatos emlékek megtekinthetők. A Fal – amint a meghagyott részletből látható is – a Bernauer Strasse-val párhuzamosan húzódott, úgy is lehet mondani, hogy az utca egyik oldala Kelet-Berlin, a másik oldala Nyugat-Berlin volt.
A keleti oldalon azért, hogy helyet csináljanak az építéshez, és hogy legyen egy biztonsági távolság a Fal és a kelet-berlini lakosok által használható utcaszakasz között, felrobbantottak az egykori Kiengesztelődés templomát, és a mellette levő temetőt is felszámolták. A régi templom alapjaira, nagyrészt fából építették a ma is látható Kiengesztelődés Kápolnáját. Mindez a keleti oldalon levő szabadtéri kiállításból tudható meg. Rengeteg eredeti kép látható a tablókon, melyeket német és angol nyelvű szöveg egészít ki. Ezek a képek megrázóan mutatják az akkori életet a Fal melletti határsávban. Még ennél is szomorúbb eseményeket idéz fel az az arcképcsarnok, amely annak a 125 embernek a nevét és többnyire fényképét is tartalmazza, akik akkor vesztették életüket a Falnál, amikor át akartak menni Nyugat-Berlinbe. A hivatalos berlini Fal-múzeum a Bernauer Strasse 111.sz. alatt, a Hussitenstrasse sarkán van (É 52°32’7.41″; K 13°23’23.78″). A múzeumon belülről fel lehet menni egy kis kilátóba, ahonnan olyan a kilátás a falra és környékére, mint ahogy 1961 és 1989 között a nyugat-berliniek látták.



A Fal egy megmaradt darabja Berlinben


Egy meghagyott falszakasz a keleti oldalról nézve. A graffitik 1989 után kerültek rá


Kiengesztelődés templomá


Kiengesztelődés templomá


Az új kápolna kívülről és belülről



Berlin fal áldozatok emlékfala


Az áldozatok emlékfala


Fal-múzeum Berlin


Az emlékmúzeum épülete



Berlin nevezetes helye a már korábban említett egykori Checkpoint Charlie, mely az U6-os metróvonal Kochstrasse megállójánál van. Miután lifttel vagy gyalog feljöttünk a felszínre, a Friedrichstrasse és Kochstrasse sarkán megláttuk azt a magánmúzeumot (Haus am Checkpoint Charlie), ami a korabeli ellenőrzőponttal, és általában a Fal történetével, az azzal kapcsolatos eseményekkel foglalkozik. A múzeumon kívül még említésre méltók azok a relikviák, amelyeket az épület falán helyeztek el. Mindenekelőtt két repülőgépszárnyat és egy légcsavart kell megemlíteni magyar vonatkozása miatt. A hozzám hasonló korúak talán még emlékeznek arra, hogy 1982 májusában egy sportrepülő Ausztriából felszállva a határ mellett, de magyar területen landolt, ott felvett egy négytagú keletnémet családot és velük együtt visszarepült. Ennek a gépnek az említett elemei láthatók a falon. A múzeum bejárata mellett egy bronz dombormű Brezsnyev egykori szovjet vezető képével és az alábbi orosz nyelvű szöveggel: “Ebben a házban élt 1952-től 1982-ig (és itt egy hosszú felsorolás az érdemekről és címekről) Leonyid Iljics Brezsnyev”. Nem értettem az egészet, hogyan lakhatott a feltüntetett időszakban Brezsnyev a Checkpoint Charlie közvetlen közelében, ráadásul Nyugat-Berlinben az amerikai szektorban akkor, amikor 1964 és 1982 között a Szovjetunió első embere volt. A mellette levő négynyelvű magyarázó szöveg elolvasása után aztán kiderült, hogy a bronztábla eredetileg Brezsnyev lakóháza falán volt az 1982-es halálát követően még egy évig, majd tíz évvel később 1993-ban, Jelcin akkori orosz elnök tanácsadója ajánlására adományozták a múzeumnak. A szöveg szerint “ettől kezdve egy olyan ház falán van, amely azoknak az embereknek a tiszteletét hirdeti, akiket Brezsnyev üldözött”. A Checkpoint Charlie környéke tele van olyan árusokkal, akik mindenféle “nélkülözhetetlen” tárgyat árulnak. Kapható itt matrjoska baba Angela Merkellel, Gorbacsovval, Berlusconival és Obamával, usankák és katonasapkák, NDK és szovjet állami zászló, gázálarc és NDK-s autójelzés, rohamsisak és pilótasapka, stb.



Berlin Checkpoint Charlie


A híres-hírhedt Checkpoint Charlie



Repülőgépszárnyak a homlokzaton



Stílszerű kirakodóvásár a Checkpoint Charlie közelében


Ott, ahol több, mint 30 évig csak engedéllyel lehetett áthaladni, ma egy őrbódé áll, előtte egyenruhás emberek pózolnak. Egy tartóra annak a négynyelvű (de csak részben azonos tartalmú szöveget tartalmazó) táblának a másolatát tették, ami annakidején a zónahatárt jelezte. Ez a tábla sok képeslapon és ruhaneműn, főleg pólón is látható. Ennél az egykori ellenőrzőpontnál működik egy bélyegzőszolgálat, ahol néhány euró ellenében belebélyegzik az útlevélbe a Checkpoint Charlie-n való átlépést. A bélyegzést végző személy tájékozott lehetett a magyaroknak hazája történelmében játszott szerepéről, mert mikor elmondtuk, honnan jöttünk, ingyen megkaptuk a bélyegzőlenyomatot.














A tábla, amit szinte mindenki ismer



A Checkpoint Charlie bélyegzője



Rövid gyaloglás után a Gendarmenmarktra érünk, amit nem véletlenül számít a város egyik legszebb terénekSchiller szobra a Gendarmenmarkton Berlin. A 18. században katonai célokat, majd később piac céljait szolgáló terület két végén egy-egy kupolás templom, a francia és a német dóm áll. A francia székesegyházat a 18. század elején a hugenották alapították, akik tulajdonképpen francia protestáns menekültek voltak. A német protestánsok céljait szolgálta a nagyjából hasonló időben épült német székesegyház. A tér harmadik épületében van Berlin legnagyobb koncertterme, amiben eredetileg színházi előadásokat tartottak. Előtte egy egészalakos márványszobor, ami – a várakozással ellentétben – nem zeneszerzőt ábrázol, hanem Friedrich Schiller drámaírót. (jobbról) A téren körben szálloda, kiállítóterem és több, nem éppen olcsó étterem található. Decemberben a tér a berlini karácsonyi vásár színhelye.


Az Alexanderplatzon álló, 1969-ben átadott tv-torony már az NDK-s időkben is (az akkori Kelet-) Berlin legfőbb jelképe és látványossága volt. Teljes magassága 368 méter, és 203 méternél egy jellegzetes, gömb alakú, zárt kilátót alakítottak ki, melynek felső szintje tulajdonképpen egy lassan körbeforgó étterem. Úgy is lehet mondani, hogy a város alattunk forog körbe, míg mi az asztalnál ülünk. A belépődíj 10,5 euró, de itt érvényes a Berlin Welcome Card 25 százalékos kedvezménye, úgyhogy csak 7,9 eurót kellett fizetnünk fejenként. Némi sorbaállás és a szokásos beléptetés után egy gyorslifttel mentünk fel a kilátóba.
Miközben sorbaálltunk, végignéztük azt a kis kiállítást, melyet az előcsarnok üvegezésére festettek, és ami a világ legmagasabb kilátóit mutatta be, feltüntetve az ottani helyi időt is. Sajnos magyarországi építmény nem volt közöttük. A szép, tiszta időben fantasztikus volt a város panorámája, ahogy körbesétáltunk a gömb-kilátóban. Láthattuk azt a rengeteg modern épületet, amit az elmúlt 20 évben építettek, de a torony tövében maradtak olyan lakótömbök, melyek az un. szocreál építészeti stílus legrosszabb idejét idézték fel. Nem tudtam olyan képeket készíteni, mint szerettem volna, mert a kilátó üvegezése nem volt igazán tiszta.












A Tv-torony alulról – és kilátás a toronyból

 



Szocreál épület az Alexanderplatzon


A modern Berlin egyik jelképe a Potsdamer Platzon (S1 és S25 S-Bahn, U2 U-Bahn) látható, 2000-ben megnyílt Sony Center. ( A tér a 20. század elejétől kezdve üzleti központ volt, de a II. világháború folyamán az épületek nagy részét lerombolták. 1961-től a Fal felépítésétől kezdve pedig senki földjének számított. A Fal 1989-es lerombolása után nem lehetett felhasználatlanul hagyni egy ekkora területet Berlin közepén, ennek eredménye lett a 750 millió eurós költséggel felépített modern Sony Center. Az épületkomplexum függesztett sátortetőt kapott, ami önmagában is érdekes látvány. Belül többek között éttermeket, konferenciaközpontot, szállodát és mozikat is láthattunk. A német egyesítés óta eltelt időszak alatt a tér fontos közlekedési csomópont lett (pl. az U-Bahn és S-Bahn állomások mellett föld alatti vasútállomást is építettek) új, modern épületekkel.


Berlin Képek a Sony Centerről


Berlin Képek a Sony Centerről


Berlin Képek a Sony Centerről


Képek a Sony Centerről


Berlin Treptow nevű városrészében a hasonló nevű park közepén látogatható Európa egyik legnagyobb szovjet katonai temetője, ami egyben emlékpark is. (Jobbról a temető egyik bejárat) A Treptower Park megállóig kell menni az S8, S9, S41 vagy S42 S-Bahn járatok valamelyikével, onnan táblák jelzik az utat. Két irányból mehetünk be az emlékhelyhez, ezek közül az S-Bahnhoz közelebbi bejárat koordinátái: É 52°29’23.61″; K 13°28’6.05″. Az emlékmű 12 méter magas, bronz főalakja egy 150×550 méteres sík területre néz, melynek két oldalán 12-12 hatalmas kőtáblán a háború történetével foglalkozó domborművek, rajtuk Sztálin idézetek németül és oroszul. A tömegsírok a térség közepén vannak.


 


 



A treptowi emlékpark, középen a tömegsírokkal



A temető egyik kőtáblája


Ha az U1, U2 vagy U15-ös U-Bahnnal elmegyünk a Wittenbergplatzig, megismerkedhetünk Európa (a londoni Harrods utáni) második legnagyobb áruházával, a KaDeWe-vel. A furcsa név a Kaufhaus des Westens (Nyugat áruháza) kifejezés rövidítése. A nyolcszintes áruházba csak nézelődés céljából is érdemes bemenni. Megtalálhatók itt a legnagyobb márkák, amik persze magasabb árkategóriát képviselnek, de az osztályok jelentős részén az árak hasonlók a városban máshol tapasztaltakhoz.
Berlin tele van érdekes díszkutakkal és köztéri szobrokkal. A KaDeWe mellett is láttunk egyet, de ha továbbmegyünk a Tauenzienstrassen, középen egy széttört láncot jelképező szobrot nézhetünk meg, kicsi továbbhaladva jobbra az Europa Centernél egy egész diszkút-rendszert.



Köztéri szobor a Taunzienstrassen





Díszkutak az Europa Centernél


Ugyanitt, a Budapester Strasse sarkán egymás mellett emelkedik egy romos és egy modern templom. Eredetileg itt a 19. század végén épült Vilmos császár emléktemplom állt, ami a II. világháború során lett romos. Mementóként meghagyták a tornyát, de építettek mellé egy modern templomot. Innen, a Zoologischer Gartentől (pl. az U2, U9 U-Bahn jár itt), ami magyarul Állatkertet jelent, indul ki a város üzleteiről híres utcája a Kurfürstendamm.



A régi és az új Vilmos császár emléktemplom



A modern Vilmos császár emléktemplom belseje


Potsdam, Brandenburg tartomány fővárosa szinte összeépült Berlinnel. Az S1-es S-Bahnnal kijöhetünk ide, de nem szabad elfelejteni, hogy ez már a C zónához tartozik. A városon belül már autóbusszal tudunk mozogni. Persze aki autóval van (mint mi is), annak kényelmesebb azzal jönni a potsdami kirándulásra. Már csak azért is, mert így alkalma lehet útközben elidőzni a Wannsee-nál, ahol nyári napokon a berliniek ezrei strandolnak. A városban az egykori porosz uralkodók pompájának nyomait láthatjuk kastélyok és kertek formájában. Ezek közül a legnevezetesebb a Sanssouci kastély, melyet Nagy Frigyes építtetett a 18. század közepén. Potsdam azonban másról, minket jobban érintő eseményről is nevezetes. Egy nagy park közepén álló Cecilienhof nevű épületben kezdődött el 1945-ben a három győztes hatalom képviselőinek (Truman, Sztálin és Churchill) részvételével a II. világháború politikai lezárását meghatározó un. Potsdami konferencia. (A sors furcsa fintora, hogy a záróegyezményt brit részről Churchill helyett már Attlee írta alá, mivel a hazai választások eredményeként ő lett a miniszterelnök.)
Érdekes volt végigjárni azokat a helyiségeket, ahol 65 évvel ezelőtt, napjainkra is kiható döntések születtek. Maga a helyszín is érdekes. Az egyedi kialakítású épületrészek, az épület belső udvarainak különböző minták alapján nyírt bokrai mind figyelemre méltóak. Az autóval közlekedők részére leírom a park bejáratának koordinátáit: É 52°25’18,59″; K 13°4’8,59″ Potsdam számos városkapuja közül csak néhány maradt meg, de közülük is a 18. század közepén vörös téglából épült Nauener Tor (Naueni kapu) az, ami szinte jelképévé vált a városnak. Mivel a város közepén van, anélkül is rátaláltunk erre a két körbástyás építményre, hogy különösebben kerestük volna.



Cecilienhof



Cecilienhof parkrészlet



Potsdam, Nauener Tor


Ha valakinek kérdése van Berlinnel kapcsolatban, kérem, hogy a szerkesztőn keresztül tegye fel.


Gyimesi László










A szerző írásai az Útikalauzban


Gyimesi László: Berlin – múzeumok nélkül – Németország – 2010


Gyimesi László: Szászországi városjárás – Drezda, Lipcse, Lichtenstein – Németország – 2009


Gyimesi László: Belekóstoltunk Salzkammergutba – Ausztria – 2009


Gyimesi László: “Temető a Tisza…” – Tiszavirágzás Tiszakürtnél – Magyarország – 2009


Gyimesi László: Párizs, mise és sok egyéb – Franciaország -2009 

Gyimesi László: A Mosel-Rajna háromszög – Németország – 2008

Gyimesi László: Aggtelek, Krasznahorka, Kassa – 2004

Gyimesi László: Auschwitz, Wieliczka, Krakkó – Dél-Lengyelország – 2004

Gyimesi László: Barangolás az osztrák- német határvidéken – 2007

Gyimesi László: Brno és környéke 2005

Gyimesi László: Budapest-Belgrád-Szófia-Nei Pori-Szófia-Bukarest- Torda-Budapest – 2003

Gyimesi László: Erdély – 2008

Gyimesi László: Karintiai tóvidék, Ötztal – Ausztria – 2008

Gyimesi László: Két hét Toloban 2004

Gyimesi László: Kiten, Neszebár – Nyaralás Bulgáriában – Románián át – 2005

Gyimesi László: Kréta 2003

Gyimesi László: Passau, München, Regensburg, Kostanz,  Zugspitze – Németország – 2006

Gyimesi László: Prága oda és vissza – 2004

Gyimesi László: Róma fapadossal 2005

Gyimesi László: Székelyföldi kirándulás 2003

Gyimesi László: Tenerife – Spanyolország – 1998

Gyimesi László: Tunéziai utazás 2002


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Gyimesi László: Berlin – múzeumok nélkül – Németország – 2010" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár