Gyimesi László: Őszi kirándulás Németországban és Luxemburgban – 2012




Gyimesi László: Őszi kirándulás Németországban és Luxemburgban – 2012



Tömör beszámoló sok hasznos információval és szép képekkel


Mettlach, Saarschleife, Trier, Konz, Luxemburg, Hameln, Wienhausen, Celle


Németország három, tőlünk – viszonylag – távoli tartománya a Saar-vidék (Saarland), Rajna-Pfalz, valamint Alsó-Szászország (Niedersachsen). Pár napot töltöttünk ezekben az országrészekben, és a közeli Luxemburgban.
Szállásunk az elsőként bejárni szándékozott vidéknek nagyjából a közepén levő Ockfen nevű falucska. A szobát, saját hagyományainknak megfelelően, a neten foglaltuk le. Második emeleti ablakunkból ragyogó kilátás nyílt a Saar folyó völgyére és a B51-es autópálya folyó felett átívelő hídjára.
A szolgáltatások korszerűsödésének köszönhetően, a szerencsére egyre jobban elterjedő gyakorlatnak megfelelően a szobához ingyenes WiFi-használat is járt.


Mettlach városka neve hallatán sokaknak a metlachit nevű burkolóanyag jut az eszébe, és nem alap nélkül, mert eredetileg itt kezdték gyártani ezt a kerámiafajtát, ami erről a településről kapta a nevét. A gyártás ma is abban a Saar folyó parti épületben folyik, ahol azt csaknem 250 évvel ezelőtt elkezdték. A központban levő sétálóutcán  is a gyár márkaneve a legtöbbet látható cégnév. A folyó által „kettévágott” Mettlach egyik oldaláról a másikra szép formájú kábelhídon juthatnak át mind a gyalogosok, mind a járművek.


 



A mettlachi kerámiaüzem


 



Sétálóutca Mettlachban


 



Kábelhíd a Saar felett


A környék legnevezetesebb természeti szépsége a Saar folyó éles kanyarulata az un. Saarschleife, amit teljes egészében egy kilátóból lehet csak látni. Ezen a vidéken szinte minden a Saar folyó hírneves kanyarjáról szól. Nemcsak képeslapokról, hanem bögrékről, kendőkről, tálcákról meg még ki tudja, mi mindenről köszönt vissza ez a lópatkóhoz hasonlító folyószakasz. A vele szemben levő hegytetőn kiépített pihenőhelyről, néhányszáz méter magasból látható igazán, mit tud produkálni a természet. A kilátóhoz vezető gyalogút a Mettlach-Orscholzban levő Cloef-Atrium nevű kulturális központtól indul ki, melyet gondozott park övez. A parkban egy kis tó van, benne igazi halakkal és mű kacsákkal. Már hűvösödött az időjárás, ez lehetett az oka annak, hogy viszonylag kevesen jártak arra. A Saarschleife-n kívül a közelben komplett erdei szabadidő központot is kialakítottak elsősorban gyerekek részére, ami – tekintettel az időjárásra – most elhagyatott volt. Közvetlenül a Cloef-Atrium előtt fizetős a parkoló, de a szomszédos házak között, eltérően a sok német településen tapasztalttól, itt nem volt kiírva, hogy csak az ott lakók parkolhatnak. Így tehát ebben az ingyenes parkolóban álltam le az autómmal. A parkoló koordinátái: É 49,5036 fok; K 6,5317 fok.


 



A Saar folyó patkókanyarja


 



Minden tárgyon a Saar folyó kanyarja


 



A Cloef-Atrium parkja


Nemcsak a természet alkotásait érdemes megnézni, hanem egy Európában ritkaságszámba menő repülőgép-kiállítást is, Hermeskeil falu szomszédságában. (Tőle kb. 160 kilométerre keletre, Speyerben is van egy repülőgép-kiállítás, de a „kiállítási tárgyak” mennyisége és változatossága szempontjából ez jobban tetszett.) A kiállításon 100-nál is több, különféle célra épített polgári és katonai repülőgép és helikopter látható, döntő többségében eredetiben. Némelyikbe még be is lehet ülni és/vagy menni, a helikopterekbe beülni, sőt a kiállított Concorde-ban egy presszót alakítottak ki. A repülés iránt érdeklődők itt aztán igazán jól érezhetik magukat. Érdekes, hogy hidroplánt nem állítottak ki. Nemcsak komplett gépeket láttunk, hanem a repüléssel kapcsolatos technikai megoldásokat: műszerfalakat, sugárhajtóműveket, hagyományos motorokat és ezek egyes elemeit, sőt még egy katapultot is. Békében megférnek itt egymás mellett az egykori ellenségek, a MIG-ek és az F-14. A polgári repülés hőskorát idézi az egyik gép oldalán levő tábla: „beszállás csak saját felelősségre”.  A gépeken meghagyták az utolsó felségjelet és egyéb díszítéseket, így azon az AN-2 tip gépen is, ami magyar tulajdonból került 1987-ben a „kiállítási tárgyak” közé. A kiállítás parkolójának koordinátái:  É 49,6849 fok; K 6,9605 fok.
A bemutató csak április 1. és november 1. között látogatható.


 



A presszóvá alakított Concorde


 



 



 



 



 



 



 



Képek a repülőgép-kiállításról


 



A „magyar” repülőgép


A meglátogatott országrész legnagyobb városa a Mosel folyó partján elterülő Trier. Annak ellenére, hogy lakosainak 100 ezer körüli számával nem tartozik Németország legnépesebb városai közé, néhány szempontból mégis kiérdemelte a „leg” jelzőt. Ugyanis Trier az ország legrégebbi városa. Az Alpoktól északra itt van a legrégebbi római kori kőhíd és a főtéren az ország legrégebbi, jelenleg is működő gyógyszertára. Történelme a római korba nyúlik vissza, Augustus császár alapította i. e. 17-ben.


A legnevezetesebb római-kori műemlék, a Porta Nigra, a nevének megfelelően valóban fekete színű Fekete Kapu, hol máshol is lehetne, mint a Porta-Nigra-Platzon. A második század végén épült, és az ókori Trier városkapuja volt. Eredetileg négy ehhez hasonló kapu védte a várost, de csak ez az egy maradt fenn. A kapu homokkőből áll, építésekor nem használtak cementet. A Porta Nigra nem egyszerűen kapu, ami alatt közlekedni lehet, hanem egy önálló épület. Méretére és belső terére jellemző, hogy a 11. században templomként funkcionált.
Mára a város teljesen körbefogta a Porta Nigrát, így ez a műemlék akár a város központjának is tekinthető. Egyik oldalán nagyforgalmú főútvonal, a másikon üzletekkel és rengeteg emberrel zsúfolt sétáló utca.
A Römerbrücke szintén a római korra emlékeztet. Ez a híd a Mosel folyó két partját köti össze a 2. század óta. Nem sok, ennél régebbi, ma is használatos híd lehet Európában. A híd keleti lehajtójánál egy oszlop tetején Konstantin császár szobra áll. Nem messze a hídtól a folyóparton egy régi daruház látható, melynek darujával a korabeli vámosok a megállított hajókról emelték le az árukat.


 



A Porta Nigra


 



A régi daruház a Mosel partján


 



A Römerbrücke


 



A Römerbrücke szobrai, kitéve a galambok támadásainak


A városközpont nevezetessége a Dóm, amit 4. századi alapokra építettek, de mai formája csak a 13. századra alakult ki. Közvetlenül mellette, vele egybeépülve látható a Liebfraukirche (Miasszonyunk temploma). A gótikus templomoknál megszokott módon, egymással párhuzamos ívekben kis szobrocskákkal díszítették a bejáratát, melyek közül nem találtam két egyformát. A trieri dóm, hasonlóan sok „dóm”hoz, nagyságát tekintve nem mérhető össze az igazán lenyűgöző nagyságú székesegyházakkal, pl. a kölni vagy az ulmi dómmal. A dóm, katedrális, stb. elnevezésekkel valószínűleg inkább az egyházon belül betöltött szerepüket akarták kifejezni, mint a fizikai méretüket.


 



 



A trieri dóm kívül és belül


 



A Liebfraukirche kapudíszei


A Dómtól nincs messze a Konstantin-Bazilika (a római korban Konstantin császár trónterme volt), ami a város egyik jellegzetes épülete. Eredetije 4. század elején épült, most látható formáját számos átalakítás után érte el. Jelenleg protestáns templom.


 



A Konstantin-Bazilika


A középkort idézi a közeli Dietrichstrassen álló un. lakótorony, a Frankenturm, melynek belsejében ma étterem van. A lakótornyok a középkor jellegzetes erődítményszerű épületei voltak, ahol a lakóhelyiségeken kívül a létfenntartáshoz szükséges anyagokat (pl. élelmiszerek) is hosszabb időre tudják tárolni.
Nemcsak a távoli múlt emlékei láthatók a városban. A Brückenstrasse 10. sz. ház falán emléktábla hirdeti, hogy 1818. május 5-én itt született Karl Marx (vagy magyarosabban Marx Károly). Az épületben állandó kiállítás van, melyet a Friedrich-Ebert alapítvány gondoz. Marx a városnak egyben a városnak jó reklámot is csinál, mert nagyméretű portréja a városnéző buszok oldalát díszíti, sőt egy divatház falán is olvasható a neve.


 



Marx szülőháza


 



A város reklámarca


Régi város az egykor Contionacum nevet viselő szomszédos Konz is, mely a Trier-Metz (ma Franciaországhoz tartozik) kereskedelmi útvonal mentén feküdt. Valentinianus császár itt épült palotájának romjai ma is láthatók. A helyszíni tájékoztató táblák szerint a palotából szép kilátás nyílt arra, ahogy a Saar folyó beletorkollik a Moselbe. A későbbi korok tevékenysége miatti takarások következtében nekünk meg kellett elégednünk Konz vasútállomásának kissé kopott épületével.


 



Nem sok maradt az egykoron fényes palotából


Luxemburg Európa egyik miniállama, de méreteihez képest sokkal nagyobb a politikai és gazdasági jelentősége. Fontos pénzügyi központ, és az Európai Unió egyik székhelye is itt van (Brüsszel és Strasbourg mellett). A szállásunktól mintegy 10-15 kilométerre folyó Mosel hídján átkelve érkeztünk Luxemburgba. A korabeli határőrizet itt már rég a múlté, mindössze az Európai Unió kék alapon sárga csillagos táblájának szövege emlékeztetett arra, hogy egy másik állam területére léptünk. A határmenti települések üzletein, utcanevein a német határ közelsége ellenére is a francia nyelvű feliratok domináltak, mintha Franciaországban lennénk. Az igazi hivatalos nyelv a franciára nagyon hasonlító luxemburgi, amin az ország nevét így írják: Letzebuerg, ahol az első „e” betűn két pont van. Nagyon figyelmesen hajtottunk rá az itteni A1-es autópályára, figyelve, hogy van-e utalás útdíjra. Sehol sem láttunk ilyet. Pár kilométer után letértünk egy mellékútra, és ahogy közeledtünk az országnévvel azonos nevű fővároshoz, olyan érzésünk volt, mintha egy dombon épült vidéki kisvároshoz érnénk egyre közelebb. Nemsokára már a fővárosban voltunk, ahol sikerült egy mérsékelt árú fizetős helyet elfoglalni a Plateau Altmuenster nevű utca egyik kis terén kialakított parkolóban. A parkoló koordinátái: É 49,6130 fok, K 6,141 fok. A Montée de Clausen nevű kőhídon indultunk egy kis sétára a városban. A hidat körülvették régi erődítmények maradványai, és a tövében még egy kazamatát is megnyitottak a látogatók előtt. A híd túlsó végén helyezték el az „Európa Atyja” névvel is tisztelt, luxemburgi születésű egykori francia pénzügyminiszter majd miniszterelnök, Robert Schuman domborművét. Ő volt az a politikus, aki az 1950-es évek elején először vetette fel az egységes Európa gondolatát, amiből a mai Európai Unió kifejlődött. A híd közelében egy kőből épült vasúti hídon modern vonat fut, a völgyben kanyarog a keskeny Alzette, körülötte szép, régi épületek, és ezek összességében olyan hatást keltenek, mintha egy mesekönyvből léptek volna elő.  A híd közepéről körbenézve jól láttuk a régi Luxemburgot és a modernet is egy másik, az előzőnél valamivel nagyobb domb, a Kirchberg tetején.
Ahogy beljebb mentünk a városközpont felé, a meséből visszazökkentünk a valóságba: egy zajos, zsúfolt világvárosba. Gondoltuk, egy kis csendért (is) megnézzük a luxemburgi Notre Dame katedrálist Könnyen megtaláltuk, de filmforgatás miatt nem tudtunk bemenni. Az utcákon nagy volt a forgalom, és a kora délutáni szép őszi időnek köszönhetően az éttermek és sörözők utcákra, terekre kirakott székei foglaltak voltak, a köztéri padokon sütkéreztek az emberek. A Place d’Armes jellegzetes képviselője ezeknek a tereknek. Ezzel a képpel köszöntünk el Luxemburgtól, de Németország felé autózva még egy kellemes meglepetés ért. A határ előtti utolsó benzinkútnál tankoltunk, ahol a 95-ös benzin ára 1,38 Euro volt, messze alacsonyabb, mint az 1,5-1,6 Euro körüli német árak.


 



Ez volt az első, amit Luxemburgból megláttunk


 



Robert Schuman arcképe


 



 



 



 



Az Alzette völgye


 .



A luxemburgi Notre Dame


 



A dombtetőn a modern Luxemburg


 



A Place d’Armes az őszi levélhullásban


Az elmúlt évhez hasonlóan ismét meglátogattuk a Hannover közelében fekvő Hamelnben lakó ismerősünket. Magát a várost korábban már keresztül-kasul bejártuk, de a Weser folyó túloldalán emelkedő, 260 méter magas Klütberg nevű hegy eddig kimaradt. Kb. egyórás kapaszkodás után értünk fel a hegytetőre. Ahhoz, hogy igazából lássuk a panorámát, még magasabbra kellett lépcsőznünk, az 1843-ban épített és 1887-ben megmagasított kilátóba. Innen a párás idő ellenére is jól láttuk a város panorámáját.  A kilátóba csak fél Euro lefizetése után mehettünk fel. A kapunál levő tábla szerint az 1 év alattiak és a 85 év felettiek részére ugyanez ingyenes.


 



Erdei ösvény a Klütberg oldalán


 



Kilátó a Klütbergen


 



 



Hamelni panoráma 18-szoros optikai zoommal


Tapasztalatunk szerint Németország tele van kis falvakban, erdő mélyén eldugott, többé-kevésbé, de leginkább alig ismert kolostorokkal, melyek egyike Wienhausenben épült. Ez a település – nem Bécs mellett van, amire a nevéből következtethetnénk, hanem – a németországi Hannovertől kb. 35 kilométerre észak-keleti irányban található. Nevezetessége egy csaknem 800 éves, eredetileg cisztercita, ma evangélikus női kolostor, melyben 12 gyülekezeti nővér és egy apátnő tevékenykedik. (Már a bejáratnál tábla figyelmeztet, hogy tilos fotókat és videofelvételeket készíteni. Egy helyen tettek kivételt, a kolostor belső udvarán Egyedülálló, 65 év alatti hölgyek ők, akik már nem dolgoznak, nincs családjuk és egész életüket az egyház szolgálatának rendelik alá. Többek között ők mondják el a kolostor látogatóinak, mint idegenvezetők, mit is kell tudni erről az épületről. A kolostor temploma valamikor egyetlen hatalmas helyiség volt, amit sokszáz évvel ezelőtt két részre osztottak. Az egyik rész megmaradt úgymond a nagyközönség templomának, míg a másik a kolostorban élő – ­régebben nagyobb számú – nővéreké volt. Ez utóbbi részben körben, lehajtható ülőkéjű székek sorakoztak (egyik-másiknak már csak a helyét láttuk), melyek ahhoz képest, hogy már 5-600 évesek, korukhoz képest elég jó állapotban voltak. Beleülhettünk ezekbe az ülőalkalmatosságokba, amik, ha egy kissé recsegve-ropogva is, de kitartottak. A templom alatt az egykori apátok fogadóterme volt, melynek érdekessége, hogy a födémet tartó masszív fagerendák kora megegyezett a kolostoréval. Érdekes volt megfigyelni, hogyan illesztették össze az egykori mesteremberek ezeket az egymáshoz különböző szögekben csatlakozó, ma már szúrágta tartó és merevítő gerendákat.  Már a templomlátogatáskor feltűntek azok a pár centi átmérőjű lyukak, amiket a templom padlójában láttunk, melyek a fogadóterem mennyezetén is jól láthatók voltak. Az idegenvezető elmondta, hogy ezeket a kíváncsi nővérek fúrták, hogy a templomból megfigyelhessék, mi történik az alattuk levő teremben.
A kolostor mellett gyönyörű park van, tavacskával és egy régi vízimalommal. Körben jellegzetes észak-német díszítéssel ellátott régi házak, melyekben és melyek előtt egy kis evés-ivásra is bizonyára leülhettünk volna, ha a vendéglátó helyeket az október közepére való tekintettel nem zárták volna be. A kellemes időben a természet kárpótolt minket az ősz különböző színeivel.
A kolostorkert bejáratának koordinátái: É 52,578 fok; K 10,185 fok.


 



Wienhausen kolostor


 



A kolostor udvara


 



 



 



A wienhauseni kolostor környéke


A környék másik nevezetessége, a Wienhausentől kb. 10 kilométerre levő Celle nevű városka. Ami megkülönbözteti a hasonló méretű településektől, az az óvárosa. Itt egymást követik az 1600-as években épült gyönyörű, 1-2 emeletes lakóházak. A házakat felújítás utáni, de eredeti állapotukban láthattuk. Az eredetiségre annyira vigyáztak, hogy nemcsak a díszítések olyanok, mint ahogy az egykori mesterek készítették, hanem sok helyen még az akkori lakók nevei is olvashatók a házak homlokzatának valamelyik részén. Egy-egy modern köztéri szobrot, szökőkutat is láttunk, amelyek jól illeszkednek az évszázados házak alkotta környezetbe.
A 70 évvel ezelőtti tragikus múlt emlékeivel is találkoztunk az utcakövek sorába beillesztett kis négyszögletes réztáblákba vésett nevekkel, melyek név szerint emlékeztettek a II. világháború egy-egy helyi áldozatára.


 



 



 



 



Cellei képek


 



 



Egy köztéri szobor két oldala


 



Emlékezés


 


Gyimesi László


Gyimesi László írásai az Útikalauzban >>   


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Németországról >> 


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Luxemburgról >> 








A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés


 



Légy te az első hozzászóló a(z) "Gyimesi László: Őszi kirándulás Németországban és Luxemburgban – 2012" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár