Gyimesi László: Szászországi városjárás – Drezda, Lipcse, Lichtenstein – Németország – 2009



Gyimesi László: Szászországi városjárás – Drezda, Lipcse, Lichtenstein – Németország – 2009



Szerzőnk az egykori NDK területének néhány nagyon érdekes helyéről osztja meg friss tapasztalatait és fotóit velünk


Oszd meg ismerőseiddel! twitter | facebook | iwiw | | google bookmark

Ha valamilyen vonatkozásban Németországot említjük, hajlamosak vagyunk arra, hogy ezen csak az ország nyugati – 1990. október 3-ig NSzK-nak nevezett – részét értsük. Ezen a napon szűnt meg jogilag Németország több évtizedes kettéosztottsága, és a Német Demokratikus Köztársaság a történelem része lett.
A volt NDK területének sok természeti és kulturális értéke közül néhánynak a felkeresése egy párnapos kirándulás keretében hasznos időtöltésnek ígérkezett. Szászországi (németül: Sachsen) szállásunk, melyet a neten foglaltunk le – a Muldental nevű tájegységben, Lipcsétől délre egy kis tanyán volt. (A képen jobbról) A tanya tulajdonosai büszkén mutatták családfájukat, melyet 1548-ig tudtak visszavezetni.



Útitárskártya elfogadóhelyek – TravelMateCard accepting locations – Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése


A leginkább kézenfekvő útvonal a Pozsony-Prága-Drezda út lett volna, azonban a Szlovákia helyett inkább mintegy 50 kilométerrel hosszabban, Ausztrián keresztül utaztunk. Hegyeshalom után átlépve Ausztriába, az autópályákat kihagyva, gyakorlatilag a szlovák határ közelében haladtunk egészen Reintalig, majd az osztrák-cseh határon áthaladva Brečlavnál hajtottunk fel a D2-es autópályára. Tekintettel arra, hogy belső EU-határról volt szó, csak egy tábla jelezte, hogy innen kezdve a Cseh Köztársaság területén járunk.


A határ utáni első benzinkútnál vettünk egy 7 napos autópálya-matricát 220 cseh koronáért, ami akkor kb. 2300 forintnak felelt meg. Mivel Csehországban a tankoláson és a matricán kívül nem akartunk költekezni, cseh koronát nem is vittem magammal. A szükséges fizetnivalókat a benzinkutaknál bankkártyával rendeztem. A matricának meghatározott helye van: a nagyobbik részt a hordozó fóliáról lehúzva szélvédő jobb alsó sarkára kell belülről felragasztani. A kisebbik igazoló szelvényként funkcionál egy esetleges ellenőrzéskor. Mindkettőre rá kell írni a kocsi rendszámát. Az érvényességi idő lejárta után a matricát az üvegről el kell távolítani.


A GPS használata nem volt kérdés, csak az, hogy melyik verziót vigyem magammal. A saját tulajdonú, de lassan 2 éve hivatalosan már nem frissíthető 2006-os verziót, vagy az ismerősömtől kölcsönkapott, legújabb térképekkel ellátott iGO8-at? A sok töréspontos út miatt egyértelmű volt, hogy a (tapasztalatom szerint) sokkal inkább felhasználóbarát Europa 2006-t viszem magammal, még akkor is, ha a térképei kissé elavultak. Az útba ejtendő települések utólagos beszúrása, az útvonal-paraméterek módosítása sokkal egyszerűbb és logikusabb, mint az új verziónál. Úgy látszik, az iGO8 fejlesztésekor a felhasználhatóság elvérzett a gyakorlati szempontból lényegtelen „csicsa”, pl. az útmenti épületek háromdimenziós megjelenítésének oltárán.


A cseh autópályák is megérdemelnek néhány szót. Bizonyára sokan emlékeznek (emlékszünk) még arra, milyen volt közlekedni a néhány évvel ezelőtti felújítást megelőzően az M7-es autópályán. Nos, a cseh autópálya-hálózat általunk használt kb. 350 kilométeres darabja (elsősorban a folyamatos haladásra szolgáló jobboldali sávról van szó), ahol volt szerencsénk közlekedni, kiválóan alkalmas lehet lengéscsillapító-tesztelésre vagy apróbb vesekő eltávolítására, de gépkocsik nagysebességű közlekedésére semmiképpen. Mentségükre legyen mondva, sok helyen végezték az útfelület sávlezárással és dugókkal együttjáró javítását, de véleményem szerint nem lenne szabad a jelenlegi állapotú út használatáért pénzt kérni. Az autó és a saját idegeim kímélése érdekében, amikor a forgalmi helyzet megengedte, a sokkal jobb útfelületű belső sávban, vagy a leállósávban haladtam, még akkor is, ha tudtam, hogy ez szabálytalan. Azt nem tudom biztosan, hogy ezt a helyi rendőrök hallgatólagosan tudomásul veszik-e, de tény, hogy egyszer sem állítottak meg emiatt.


Az általunk bejárt ország geológiai kincsének számít egy nagyon kemény kőzet az un. rochlitzi vörös porfír, ami mintegy 275 millió évvel ezelőtt, vulkáni tevékenység nyomán keletkezett. Nagyon jó kopásállósága miatt évszázadok óta sok helyen használják többek között kültéri burkolóanyagként. Állítólag a Párizsban az Invalidusok Dómjában látható Napóleon-szarkofág is innen származó vörös porfírból készült.


Szállásunk környékét „Várak völgye” (Das Tal der Burgen) néven is illetik, a Zwickauer Mulde nevű folyó mentén látható sok szép erődítmény után. Valahol hallottam, és sajnos ismét bebizonyosodott az a felismerés, hogy Európa tele van régi, szép várakkal, Magyarország meg várromokkal. Irigykedve néztük, hogy ezek a sokszáz éves épületek milyen jó állapotban vannak.


Elsőnek a helyi információink szerinti legszebb várat, Rochsburgot választottuk ki, melyet egyes helyi leírás szerint a Muldental Gyöngye néven is említenek.










Bejárat Rochsburgba Rochsburg vára

A parkoló koordinátái: É 50° 56′ 41,6”; K 12° 45′ 59,8” . A várat 1170 körül kezdték építeni a folyóvölgy egyik legszebb részén, és csaknem 200 éve kirándulók kedvelt célpontja. A várudvaron a XVIII. században fából készült un. kútházat találjuk, ami egy 53 méter mély kutat fed be, melyben 25 métertől már víz van. A várhoz tartozik a Szent Annáról elnevezett kápolna, oltára homokkőből készült. A várban több kiállítás is megtekinthető. A bejáratnál a vár történetéről olvashattunk, majd végignéztük, milyen bútorok között éltek, milyen tárgyakat használtak az utóbbi 2-300 évben az egykori lakók. Egy szinttel feljebb egy Dietrich Wenczel nevű helyi grafikus képeit állították ki, míg legfelül az elmúlt 1000 év divattörténetét mutatták be.










Rochsburg, a kápolna oltára
Rochsburg, a kápolna oltára Elmúlt korok divatja

A ruhák természetesen nem voltak eredetiek, csak azok rekonstrukciói. Ezzel együtt is érdekes volt végignézni a többségében életnagyságú bábukon elhelyezett öltözékeket.


Wechselburg 800 éves bazilikája (parkoló: É 51° 6′ 18”; K 12° 46′ 23,6”) egy domb tetején áll. Közvetlenül a templom mellé bencés kolostort és vendégházat építettek. A templom érdekessége szokatlan belső kialakítása.




Wechselburg bencés kolostora és bazilikája


Kriebstein vára sajnos zárva volt (É 51° 2′ 35”; K 13° 1′ 0,4”), ezért csak a szomszédságában levő völgyzáró gátat tudtuk megnézni (Talsperre Kriebstein). A Zschopau folyón levő gáthoz viszonylag közel csak gyalogúton tudtunk menni, az autót a parkolóban kell hagyni (É 51° 2′ 12,1”; K 13° 0′ 23,28”) Ha egy kicsit gyalogolni van kedvünk, az autót egy korábbi parkolóban is hagyhatjuk, ekkor egy szép erdőn keresztülsétálva mehetünk a gáthoz. Az út mentén láttunk egy, a fák közé telepített akadálypályát, de ki kellett hagyni, mert nem volt nyitva.



Völgyzáró gát a Zschopau folyón


Az USÁ-ban sok olyan települést találunk, melyek nevüket más földrészen levő városoktól kölcsönözték. Úgy látszik a névkölcsönzésből Németország sem akart kimaradni, ugyanis három falunak is az Amerika nevet adták. Ezek egyike a Muldentalban egy Penig nevű kisváros közelében, kirándulásunk körzetében van. Sajnos a helységnévtáblát a keretéből kilopták. Az előzők miatt elmondhattuk, hogy Amerikában is voltunk. (É 50° 56′ 6,7”; K 12° 43′ 57,5”)



Amerika elhagyott vasútállomása


A völgy nevezetes műszaki építménye a Zwickauer Mulde-t átívelő Göhrener Brücke, egy 1871-ben átadott viadukt, ami kinézetre hasonlít a régi római kori vízvezetékekhez. A 381 méter hosszú hidat ma is használják, itt halad a Lipcse-Chemnitz vasút. A viadukt több helyről, pl. innen is jól látható: É 50° 58′ 52,59”; K 12° 46′ 01,24”.



A Göhreni viadukt


Ugyanezen folyó felett van, csak egy kicsit délebbre, Thierbach és Zinnberg között (É 50° 55′ 5,37”; K 12° 41′ 12,78”) egy gyalogosok, kerékpárosok és motorosok közlekedését szolgáló érdekes függőhíd, amit érdemes megnézni.

A számos németországi Lichtenstein nevű település egyike Szászországban található. Természetesen nem tévesztendő össze (márcsak az írásmódja miatt sem) a Svájcba beékelődött Liechtenstein nevű európai miniállammal. Nem elsősorban maga a falu nevezetes, hanem a mellette levő Miniwelt-Minikosmos nevű részben szabadtéri kiállítás és planetárium. A parkoló pozíciója: É 50° 45′ 37”; K 12° 38′ 30,2” . A világ ismert épületeinek makettjei láthatók itt, az eredeti méret huszonötöd részére kicsinyítve. Jellegében hasonlít az ausztriai Klagenfurtban található Minimundusra, annál azonban jóval kisebb területet foglal el. A másik különbség, hogy míg a Minimunduson magyar épület (a budapesti Halászbástya) is látható, a Miniwelt kihagyott minket. Talán nincs is olyan antik és modern híres épülete a világnak, aminek itt ne lenne makettje. Az épületeken kívül közlekedési eszközök működő modelljeit is megnézhettük, a hegyi kötélvasutakat, vonatokat vagy a müncheni repülőtérről felszálló, majd egy kör megtétele után oda visszaszálló Airbust.







Képek a Miniweltből


A park másik része a Minikosmos gyakorlatilag egy planetárium, ahol kerek óránként csillagászati jellegű előadásokat tartanak.


Drezda (németül Dresden), Szászország Elba-parti fővárosa az NDK-s időszakban Berlin és Lipcse után az ország harmadik legnagyobb városa volt. Mára a nagy nyugatnémet városok ebből a szempontból egy kissé hátrébb szorították, ez azonban nem változtat azon, hogy Drezda az ország egyik legszebb városa. Vonatkozik ez elsősorban az óvárosi részre, mert ott található a látnivalók legnagyobb része. Rövid ottartózkodásunk alatt volt egy olyan érzésünk, hogy a Neustadtnak (újváros) nevezett városrészt egy kicsit elhanyagolják. Kopottabbnak tűnnek az épületek, és az utak is rosszabb minőségűek, mint a folyó másik oldalán. A város műemlékeinek jelentős része az Elba bal partján, a Carolabrücke és a Marienbrücke (Brücke németül hidat jelent) között látható. Drezda építészetileg modernebb része szintén a folyó ezen oldalán épült fel.
A város legnevezetesebb épületeinek egyike a 95 méter magas, barokk stílusú evangélikus templom, a Frauenkirche (jobbról) , amely hatalmas kupolájával kiemelkedik a környezetéből.


A templom története is érdekes. A ma látható templom elődjét a XVIII. században építették, és a II. világháború végén, 1945. február 13-án éjjel a brit és amerikai légierő lebombázta. A bombázás során a templom súlyos károkat szenvedett, a kupolája látszólag épen maradt, de két nappal később beomlott. A Drezdába látogató turisták ezután csaknem fél évszázadon keresztül csak a romokat láthatták. Az újjáépítést egyre többen szorgalmazták, míg különböző hazai és külföldi felajánlásokból összejött a templom újjáépítéséhez szükséges sokmillió márka és euró. A munkához, mely 1996-ban kezdődött, a törmelékkupac feltárása után sok eredeti anyagot, szobortöredéket is felhasználtak. A felújított, pontosabban újjáépített templomot 2005-ben adták át.
A városon átfolyó Elba hivatalosan a cseh Óriáshegységben levő egyik vízesésétől indul, és miután megtett vagy 1200 kilométert, a németországi Hamburg közelében ömlik az Északi-tengerbe. A megszokott kiépített nagyvárosi folyószakaszokhoz képest kissé szokatlan az Elba drezdai szakasza. A bal partot szabályosan kiépítették, sőt egy folyami kikötőt is kialakítottak. A jobb oldal egy tengerparthoz hasonlít: kiépített rakpart híján a víz után homokos partszakasz, majd egy füves rész jön, és ezt követi a folyóval párhuzamos út. Feltételezem, hogy a nyári melegben ez a homokos-füves terület egyben a város szabadstrandja is.



Elba-part, háttérben a Carolabrücke


A Belváros megtekintéséhez mi a Carolabrücke (Carola-híd) közelében parkoltunk le. Szabad parkolóhelyet nehezen találtunk, de miután ez megvolt, 3 euró bedobása után egy egész napra otthagyhattuk az autónkat. Elhagyva a rakpartot, felsétáltunk a Brühlsche Terrasse-ra. Valamikor a város védelmét szolgálta ez a terasz, ma sétáló utca, és ragyogó kilátás nyílik innen a folyóra, valamint annak mindkét oldalára. A teraszon végigsétálva sok szép épület mellett mentünk el, melyek közül talán a legismertebbek az Albertinum nevű múzeumépület és az üvegkupolás Képzőművészeti Akadémia. A terasz mögött vendéglátóhelyek sora várja a vendégeket.



A Brühlsche Terrasse egy részlete



Jobbra a Képzőművészeti Akadémia, balra a Frauenkirche kupolája


Ezek között jutottunk ki egy hatalmas térre, melyen a Frauenkirche is látható. A tér elnevezése, a Neumarkt arra az időszakra utal, amikor itt még piac volt. A templomnak érdekes módon hátat fordítva áll Martin Luthernek (vagy ahogy nálunk nevezik Luther Márton), a reformáció atyjának szobra. A tér szép épületei közül az egyik, egy szálloda előtt II. Frigyes Ágost szász király szobra néz szembe Luther Mártonéval.
Pár perces séta után értünk Drezda legismertebb épületcsoportjához, a Zwingerhez. A híres barokk múzeumépület nevének fordítása: „szorító”. Régen így hívták a belső és külső városfal közötti keskeny szakaszt, ahová a XVIII. század elején a Zwingert építették. A múzeum épületei egy gyönyörű, 4 szökőkutas parkot zárnak közre, ahová a Kronentor nevű diszes kapun keresztül jutottunk be.





Képek a Zwinger udvaráról


Többféle kiállítás látogatható jelenleg a Zwingeren belül. Elsősorban a XV -XVIII. századi mesterek műveinek kiállítása (Gemäldegalerie Alte Meister) tette a múzeumot  világhírűvé, azonban nem szabad elfeledkezni a porcelángyűjteményről (Porzellansammlung), a páncélöltözetekről, fegyverekről (Rüstkammer), és nem utolsósorban a matematikai-fizikai szalonról (Matematisch- Physikalischer Salon). Ez utóbbi a világ egyik legrégibb műszaki-tudományos kiállítása, ahol többek között érdekes régi órákat, földgömböket és különleges műszereket állítottak ki.  
A Zwingert a park másik oldalán levő kapun keresztül hagytuk el, a Theaterplatz irányában. A tér egyik oldalát a drezdai operaház épülete uralja, amit építészéről Semperoper-nek neveznek , a másikat a XVIII. század közepén épült egykori udvari templom. A Frauenkirche-től eltérően ez katolikus templom, e minőségben Drezda legnagyobbika.



A Semperoper



A Theaterplatz másik oldala


Rövid drezdai látogatásunk végén be akartunk térni a város Neustadt nevű részén, a Bischofsweg és a Kamenzer strasse sarkán (É 51° 45′ 7,728”; K 13° 45′ 32,345”)  levő magyar étterembe, de sajnos zárt ajtókat találtunk.



A drezdai magyar étterem


Lipcse (németül Leipzig) Szászország második legismertebb városa. Nagyobb, mint Drezda, valami oknál fogva mégsem lett a tartomány székhelye. A város már évszázadok óta kereskedelmi és kulturális központ, és ez nem csak a német nyelvterületre vonatkozik, hanem európai szinten is érvényes. A város nevezetességeinek nagy része a Ring által körbevett területen található. Ennek a körgyűrűnek szakaszonként más és más névadója van, mint pl. Martin Luther, vagy a főpályaudvar előtt térré szélesedő szakaszának Willy Brandt (1969 és 1974 között az NSzK kancellárja volt). A régi épületek közé jól beilleszkedik az utóbbi években kiépített modern városrész. Az összképet eléggé lerontják a belvárosban sokfelé látható, többnyire elég rozsdás, nagy átmérőjű acélcsövek, melyeket hol az utcák mentén, hol azok felett vezetnek.



A becsövezett Lipcse


A városban 2003 óta építik az un. City-Tunnelt, azt az alagutat, ami földalatti vasúti összeköttetést teremt majd a főpályaudvar és a Bajor pályaudvar között, és a munka során megjelenő talajvizet ezekkel a csövekkel vezetik el.
A Ring vonalának egyik legnevezetesebb épülete a már említett főpályaudvar a Willy Brandt Platzon, ami Európa legnagyobb vasútállomása. 23 vágánya van és naponta kb. 150 ezer utas fordul itt meg. A másik szép tér az Augustusplatz, amelynek egyik oldalán az Operaház, a másikon egy szép szökőkút mögött a Gewandhaus üveghomlokzatú épülete áll.



A lipcsei Operaház…



…és visszatükröződő képe a Gewandhaus üveghomlokzatán


Itt van a székhelye a világ egyik legismertebb szimfónikus zenekarának. Gewandhaus nevű épület nem csak Lipcsében van, hanem több német városban, sőt Lengyelországban és Belgiumban is. Ennek az az oka, hogy maga a szó nem valami lipcsei specialitást, hanem egyszerűen ruhát jelent.
Az Augustusplatzról kiinduló sétálóutca (Grimmaische strasse) két oldalán nálunk ismert és ismeretlen márkanevekkel jelzett üzleteket, az útfelületből kiinduló szökőkutakat, kőből készült utcai ülőalkalmatosságokat láttunk a kellemes koraőszi időben.



A Grimmaischer strasse


Betértünk az egyik mellékutcába, hogy közelebbről is megnézhessük a Lipcse egyik jelképének számító, háromtornyú Miklós-templomot (Nikolaikirche). Ahogy ma látjuk, a 16. század folyamán alakult ki, majd a 18. században a külsejét és belsejét is módosították egy kicsit. Az orgonáját, amely a legnagyobbak egyike az országban, a 19. század második felében készítették.










A Miklós-templom A Miklós-templom orgonája

A templom közelében érdemes megnézni az 1745-ben alapított Riquet Cafét, egy hangulatos kis kávézót, melynek egy elefántfej a cégtáblája. 
Továbbsétálva meglátjuk a szép üzleteket, kávézókat felvonultató Mädlerpassage egyik bejáratát (a másik bejárata a szomszédos utcára nyílik), és vele szemben az utca túloldalán Goethe szobrát. Az L-alakú átjáró bejáratánál kétoldalt egy-egy  bronzszobor-csoport (Doktor Faustus és Mefisztó valamint az általa elvarázsolt diákok), mindkettő Goethet idézi, pontosabban az általa írt Faust-ot. A helyi legendárium szerint Faustus szerencsét hoz annak, aki a bal lábfejét megsimogatja. Feltehetőleg minden arra járó ezt meg is teszi, mivel a szobor bal lábának színe feltűnően elüt a másikétól.
A passzázs másik nevezetessége az Auerbachs Keller, egy 16. századtól működő vendéglátóhely, amelyet Goethe is gyakran meglátogatott. Valószínűleg ez is az oka annak, hogy szobra a passzázs bejárata közelében van.











Goethe szobra, a háttérben a régi értéktőzsde épülete

A passzázs egy részlete

A Grimmaische strasse végén a régi piactérre (Markt) jutottunk ki, melynek legszebb épülete a régi városháza (Altes Rathaus). Az árkádos városháza a 16. században épült fel, eredetileg is városházának. Az előtte levő tér nagy részét elfoglalja a már korábban említett City-Tunnel egyik állomásának építési területe.



A városháza és környéke


Már csak egy szökőkutakkal teletűzdelt parkon kellett átvágnunk, és elértünk Lipcse legismertebb templomához, a Tamás-templomhoz (Thomaskirche). A 15. században épült, de csak 1539-ben lett evangélikus templom. Ugyanebben az évben prédikált itt Luther is, de igazából 1723-50 közötti kántora, Johann Sebastian Bach tette ismertté a nevét. A zeneszerző sírja az oltár közelében, egészalakos bronzszobra a templom déli oldalánál látható. A templom egyik modern érdekessége egy fakereszt, ahová az egyszerű emberek kis cédulákat tűztek, ráírva emlékeiket, félelmeiket, kívánságaikat vagy reményeiket.
















A Tamás-templom kivülről Bach szobra

Lipcse gazdasági jelentőségét az is adja, hogy már sok évszázad óta rendeznek itt vásárokat. A vásár területe mellett haladtunk el, miközben utolsó lipcsei célunkhoz igyekeztünk. Ez egy nevezetes történelmi emlékhely, az 1813-as un. Népek csatájának helyszíne. (A parkoló koordinátái: É 51° 18′ 51,32”; K 12° 24′ 33,28”)  A város egyik jelképeként számon tartott emlékmű (Völkerschlachtdenkmal) az 1813 októberében Napóleon ellen megvívott lipcsei csata győzteseinek állít emléket. Az emlékmű egy megnyújtott csonka piramishoz hasonló építmény, mely csaknem 100 méter magas és 125 méter széles.










A Népek csatája emlékmű Az emlékmű bejárata

Hazafelé Drezda és a csehországi Ústí nad Labem között a változatosság kedvéért nem autópályán jöttünk, így láttuk meg már Csehországban azt a kimustrált TU104-es repülőt, ami vendéglátóipari létesítményként üzemel. Hasonlóan a Győr után az 1-es úton látható IL18-hoz.


Amennyiben valakinek kérdése lenne a témával kapcsolatban, a szerkesztőn keresztül azt megírhatja, én válaszolni fogok.


Gyimesi László


Oszd meg ismerőseiddel! twitter | facebook | iwiw | | google bookmark


A szerző írásai az Útikalauzban


Gyimesi László: Szászországi városjárás – Drezda, Lipcse, Lichtenstein – Németország – 2009


Gyimesi László: Belekóstoltunk Salzkammergutba – Ausztria – 2009


Gyimesi László: “Temető a Tisza…” – Tiszavirágzás Tiszakürtnél – Magyarország – 2009


Gyimesi László: Párizs, mise és sok egyéb – Franciaország -2009 

Gyimesi László: A Mosel-Rajna háromszög – Németország – 2008

Gyimesi László: Aggtelek, Krasznahorka, Kassa – 2004

Gyimesi László: Auschwitz, Wieliczka, Krakkó – Dél-Lengyelország – 2004

Gyimesi László: Barangolás az osztrák- német határvidéken – 2007

Gyimesi László: Brno és környéke 2005

Gyimesi László: Budapest-Belgrád-Szófia-Nei Pori-Szófia-Bukarest- Torda-Budapest – 2003

Gyimesi László: Erdély – 2008

Gyimesi László: Karintiai tóvidék, Ötztal – Ausztria – 2008

Gyimesi László: Két hét Toloban 2004

Gyimesi László: Kiten, Neszebár – Nyaralás Bulgáriában – Románián át – 2005

Gyimesi László: Kréta 2003

Gyimesi László: Passau, München, Regensburg, Kostanz, Hohenschwangau, Neuschwanstein, Zugspitze – Németország – 2006

Gyimesi László: Prága oda és vissza – 2004

Gyimesi László: Róma fapadossal 2005

Gyimesi László: Székelyföldi kirándulás 2003

Gyimesi László: Tenerife – Spanyolország – 1998

Gyimesi László: Tunéziai utazás 2002


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

2 Comments on "Gyimesi László: Szászországi városjárás – Drezda, Lipcse, Lichtenstein – Németország – 2009"

  1. Gyimesi László | 2016.08.17. at 09:50 |

    Kedves Kati!
    Nehéz a választás, de én inkább Drezdát javasolnám, ha csak ilyen kevés időt tudnak erre szánni. Talán egy másik alkalommal Lipcsére is sor kerülhet.
    Kellemes utazást kívánok!
    Üdvözlettel
    Gyimesi László

  2. B. Kati | 2016.08.16. at 23:44 |

    Nagyon jó írás, köszönöm. Tanácsot szeretnék kérni. Idén októberben, Dániából hazafelé jövet valahol egyszer megalszunk. Mivel lesz 2-3 óra késő délutáni/esti városnézésre időnk én Drezdát, vagy Lipcsét gondoltam. Melyik várost javasolná nekünk, mint középkorú házaspárnak? Köszönöm a válaszát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár