Gyimesi László: Szervezd magad! – Néhány nap Londonban – Nagy Britannia – 2010



Gyimesi László: Szervezd magad! – Néhány nap Londonban – Nagy Britannia – 2010



Szinte minden, amit tudni kell egy saját szervezésű londoni út tervezéséhez, lebonyolításához – érdekes fotókkal


London, Luton, Greenwich, Királyi Obszervatórium, Tengerészeti Múzeum, Portobello Market, Szent Pál székesegyház, Milleneum Bridge, Tate Modern, Globe Színház, Tower Bridge, Westminster Abbey, Big Ben, Trafalgar Square, St. Martin-in-the-Fields templom, Admirality Arch, Buckingham-palota


London a legek városa. Európa legnagyobb, legnépesebb és etnikai szempontból a legváltozatosabb városa. Az itt élő (szó szerint) sokszínű embertömeg egyes források szerint legalább 250 nyelven beszél. Talán nincs is olyan vallás a világon, amelynek hívei ne lennének megtalálhatók Londonban. A parkok száma többszáz. A város Európa egyik pénzügyi-gazdasági központja. Itt van Európa legnagyobb áruháza a Harrod’s és talán leggazdagabb múzeuma a British Museum.


Tervezés, előkészületek


2010 novemberi londoni utazásunk tervezésekor a maximális élmény-költség arány elérése volt az egyik célunk, ezért egyértelműen az egyéni utazás mellett döntöttünk. Az internet segítségével az összes szükséges foglalást le tudtam bonyolítani. Ez ugyan nagyobb előkészítő munkával járt, mintha csak „beültünk volna a készbe” egy utazási iroda által szervezett csoporttal, azonban az alacsonyabb költségek és a jobb, rugalmasabb időbeosztás miatt ezt a megoldást választottuk. És nem bántuk meg.
Az előkészületekhez tartozott az is, hogy egy hálózati átalakítót is be kellett szereznem (bevásárlóközpontokban, elektromos cikkeket forgalmazó áruházakban kapható), mivel az angol fali csatlakozó aljzatok jelentősen eltérnek a nálunk – és Európa nagy részén – használttól. (jobbról)
Ennek csak akkor van jelentősége, ha valami otthon megszokott elektromos készüléket (pl. mobiltelefon akkutöltő) az utazás alatt is használni szeretnénk. A hálózati feszültség és frekvencia megegyezik a miénkkel, tehát azok nem okozhatnak gondot. Bővebben lásd itt:
wikipedia.org/…


Rengeteg útikönyv foglalkozik Londonnal, emiatt a bőség zavara nehezítette meg, melyiket is válasszam. Konkrét címet nem akarok írni, inkább csak azokat a szempontokat említem meg, ami alapján választottam. A szerző mindenképpen magyar legyen, aki tudja (legalábbis jobban, mint egy más nemzetiségű), hogy melyek a magyarok szempontjai. A könyv ne legyen túl régi. Igaz, hogy a londoni látnivalók többsége sokszáz éves, ebből a szempontból mindegy, hogy egy vagy húsz éve kiadott könyvet nézünk. Mivel London egy állandóan fejlődő és változó világváros, sok olyan építménye és érdekessége van, ami még akár öt éve sem létezett. Ezért egy másik szempont az, hogy az útikönyv minél frissebb kiadású legyen. Sok olyan útikönyv van, amelyek egy-egy nevezetes helyet, pl. múzeumot olyan részletesen mutatnak be, hogy a kiállító terem alaprajzán pontosan megjelölik, hol van pl. az adott festmény vagy szobor. Én szeretem az alaprajzok alapján végigböngészni a látnivalókat, annak ellenére, hogy soha nincs idő mindent aprólékosan megnézni. Az útikönyvek nélkülözhetetlen részei a térképek, amelyek az adott város vagy tájegység egy-egy – éppen tárgyalt részének – részletesebb térképét tartalmazzák. Ez nem teszi feleslegessé a szokásos térképeket, legyenek azok kis könyvecske alakúak vagy kiteríthető kivitelűek. Ez utóbbiak egy városnézés során nem túl praktikusak, viszont az útvonal megtervezésekor könnyebb használni azokat, mivel egyben látható a bejárni tervezett teljes útszakasz. Én mindkét fajtából viszek magammal, de egy dologra mindenképpen vigyázok: a szállás legyen rajta valamelyik térképen. Végszükség esetén indulás előtt a http://maps.google.hu/ oldalon megkeresve az úticélt, kinyomtatható bármilyen léptékű, akár utcaszintű térkép is.


 



Nagy-Britannia (Anglia) – útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése


Ha van lehetőség a különböző szerzők útikönyveinek összehasonlítására (pl. könyvtárban), meg kell nézni, ki ad részletesebb leírást egy adott nevezetességről. Nem utolsó sorban, lényeges a könyvek képanyaga, azok minősége. A könyvtárak a térképek terén is megadják a válogatás lehetőségét.


A repülőjegy volt az első, amit még júniusban megvettem a narancssárga fapados (angol elnevezéssel: low-cost, magyarul alacsony költségű) légitársaság weboldalán. Ezek a légitársaságok a kisebb repülőtereket (pl. Gatwick, Luton) használják, többek között a kisebb illetékek és egyéb járulékos költségek miatt. Többek között ezért is jóval alacsonyabbak az áraik, mint a hagyományos légitársaságoknak. Mi Lutonra érkeztünk és onnan indultunk haza. Júniusban, tehát az utazás előtt csaknem 5 hónappal a repülőjegyekért kettőnknek oda-vissza minden illetékkel együtt kb. 28 ezer forintot fizettem. Az elutazás előtti napon megnéztem, hogy ugyanezekre a járatokra csak 110 ezer Ft. körüli áron volt jegy. A légitársaság oldalán a helyfoglalás után nem szabad elfeledkezni azon okmányunk (pl. útlevél) számának megadásáról, amellyel a repülőtéren szükség esetén igazolni tudjuk személyazonosságunkat. Ezenkívül lehetőség van online csekkolásra is, Ugyanis így el lehet kerülni a pultoknál való sorbaállást, és egyből lehet menni az útlevél-ellenőrzéshez, majd a tranzit váróterembe. Ennek persze csak akkor van igazán értelme, ha csak kézipoggyász van. Ha a kézipoggyászon kívül más csomag, pl. bőrönd is van, csomagjegyet kell venni, amit célszerű a neten kifizetni (ennél a légitársaságnál) darabonként 6800 forintért, mert a reptéren már a dupláját kérik érte. Ezért a 6800 forintért fejenként az oda-vissza útra 1 db 20 kilós bőröndöt vesznek fel. De ha például ketten utaznak együtt, akkor összesen 40 kilónyi poggyászuk lehet, egy kikötéssel: egyik sem lehet nehezebb, mint 32 kg. Állítólag egy EU-rendelkezés szerint ennél nagyobb súly megemelése veszélyezteti a hordárok egészségét.


A London-Luton repülőtér kb. 55 kilométerre északra van a várostól, tehát valahogy be is kellett oda jutni. Léteznek erre különféle busz-vasút kombinációk, de a legegyszerűbbnek és legolcsóbbnak az tűnt, hogy a légitársaság honlapján (www.easyjet.hu)  a „Repülőtéri transzfer” fülre rákattintva lefoglaljam magunknak a buszon az oda-vissza útra a helyet. A konkrét foglalást itt oldottam meg: http://www.easybus.co.uk/?ReferURL=001 . A szükséges adatok megadása után ki kell választani a busz indulási idejét és azt, hogy melyik megállóig (és visszafelé melyik megállótól) akarok utazni. Az időpontokkal egy sorban látható a fizetendő ár. Megfigyelhető, hogy nem csak a távolságtól függ az ár, hanem az időponttól is, mégpedig jelentős eltérésekkel. Figyelembe véve a biztonsági vizsgálatok időszükségletét, kb. 1 órát számoltam a leszállás menetrend szerinti időpontjától, mire a buszhoz ki tudunk menni. Úgy gondoltam, ebbe még az is belefér, hogy ismeretlen a hely és a gép esetleg késik egy kicsit. Mint később kiderült, a gépünk Ferihegyről 20 perces késéssel indult, ebből menet közben 10 percet behozott és a buszra 10 perccel az indulás előtt tudtunk felszállni.
Kettőnknek az oda-vissza transzfer a Luton-Victoria-Luton útvonalon összesen valamivel kevesebb, mint 24 GBP (az angol font rövidítése) volt, melyet az aktuális forint-GBP árfolyamon emelték le a forintszámlámról. Miután ez megtörtént, megkaptam emailben a két darab kétszemélyes jegyet. Az A/4-es lap felső részén volt a konkrét jegy, alul pedig részletes felsorolás a tudnivalókról, és rajz arról, hol található a buszmegálló. (jobbról)
Összehasonlításképpen: ha valaki ugyanezt az utat akarja megtenni nem online jegyvásárlással, annak fejenként egy útra 16 GBP-t kell fizetni.


Miután már a transzfer foglalás rendben volt, szállás után kellett nézni. A Victoria egy hatalmas közlekedési csomópont, ahol a vasút, autóbuszok és a Tube találkoznak. A „tube” szó sokmindent jelent angolul. Egyik jelentése: cső, de így nagy kezdőbetűvel „Tube” néven illetik metrójukat a londoniak, utalva az alagút alakjára. (A metró hivatalos neve egyébként: Underground)
Mindenképpen olyan szállást akartunk foglalni, ahol a fürdőszoba és a WC a szobához tartozik, valamint a szobaár reggelit is tartalmaz. Emellett persze lényeges szempont volt a megfizethető ár. A szállást egy internetes szállásfoglaló oldalon foglaltuk. 
 A fentieken kívül figyelembe vettük a szálláshely kiválasztásában, hogy az 1-es vagy a 2-es zónába essen.
Londont közlekedési szempontból 9 zónára osztják, melyeket a központból kifelé növekvő számokkal jelölnek. A közlekedési költségek (melyről később még szó lesz) többnyire a zónáktól függenek. Tekintettel arra, hogy a nevezetességek a két belső (1. és 2.) zónában találhatók, célszerű a szállást is itt lefoglalni, hogy csak emiatt ne kelljen pl. a 3. zónára is érvényes jegyet venni.
A szállásfoglaló oldalon a szobák leírásánál gyakran használnak egy idehaza nem túl ismert kifejezést: az „en-suite” azt jelenti, hogy saját fürdési lehetőség tartozik a szobához. Ez nem jelent automatikusan saját WC-t is, ezért erre vonatkozóan külön meg kell nézni az adott szoba leírását. Végső esetben emailben kell feltenni (angolul!) a kérdést közvetlenül a szállodának. Tapasztalatom szerint 1-2 napon belül válaszolnak is. A válasz ajánlatos eltenni és magunkkal vinni, mert ha ennek alapján döntünk egy szálloda mellett és a helyszínen kiderül, hogy valami nem stimmel, az általuk küldött emaillel reklamálhatunk.
A szálloda kiválasztásánál figyelni kell arra is, hogy a szállás lemondása milyen időhatáron belül és milyen pénzügyi feltételekkel történhet. Tapasztalatom szerint a szállodák jelentős része nem számít fel költséget, ha legalább 2 nappal az érkezés előtt emailben lemondjuk a szobát. Ezen belül, valamint meg nem jelenés esetén az első napot felszámítják. Vannak viszont olyan szállások, ahol nincs visszamondás, és a teljes összeget ki kell fizetni még akkor is, ha nem jelenünk meg. Hogy hogyan fizettetik ezt ki? Foglaláskor meg kell adni bankkártyánk bizonyos adatait, amivel a rendszer ellenőrzi, hogy valós kártya áll-e a rendelés mögött. Rendeléskor semmit nem vonnak le, csak ellenőriznek. Mivel ilyenkor az oldalt üzemeltető cég tudomására jutnak a kártya olyan adatai, amelyekkel le lehet emelni pénzt, az előbb említett esetleges tartozásainkat levehetik.
A különféle szempontok figyelembe vételével és a vendégértékelések átolvasása után végül egy Chiswick Court Hotel nevű szálloda mellett döntöttünk, mely London nyugati részén, a Turnham Green-i metróállomástól 3-400 méterre van.


 



A szállásunk


Az 5 éjszakára összesen 225 GBP-t fizettünk, ami az akkori árfolyamon kb. 71 ezer Ft. volt. Olvastam olyan véleményt, hogy már érkezéskor kérik a szoba árát, amit készpénzzel és kártyával is lehet egyenlíteni. (Tőlünk nem kérték előre a szobaárat.) Összevetve több szálloda áraival és szolgáltatásaival, ez nagyon jónak tűnt. A személyzet udvarias, segítőkész, naponta takarítottak és cserélték a törülközőket, a szálloda közlekedési szempontból is jó helyen volt. Ha eltekintünk a kisméretű zuhanyozótól, a nem állítható zuhanyrózsától és a mindigugyanaz-reggelitől, nem lehet panaszunk a szobára. A fenti negatívumok ellenére is mondhatom, hogy nagyon jól választottunk.


London tömegközlekedésének legjelentősebb tényezője a metró, mely 11 vonalával, 260 állomásával  és mintegy 400 kilométeres vonalhálózatával világviszonylatban is az elsők között van. Innen A/4-es méretben letölthető a metrótérkép, melynek második oldalán az állomások láthatók, a könnyebb megtalálhatóság céljából ábécésorrendben: http://www.tfl.gov.uk/assets/downloads/standard-tube-map.pdf . Mivel az egyes vonalakat színekkel jelölik, javasolt a színes nyomtatás. Az állomásokon ingyen elvehető a metróhálózat térképének kicsinyített, ezért nehezebben is olvasható változata. A hálózat bonyolultságára való tekintettel nem csodálkoztunk azon, hogy sok londoninak is szüksége van rá. A forgalmasabb állomásokon kapható (pontosabban ingyen elvehető) az adott állomás környékének térképe, feltüntetve rajta az egyéb közlekedési eszközöket és fontosabb helyeket (pl. bevásárlóközpont, múzeum).
A mélyebben fekvő állomásokról egy felső szintre mozgólépcső vezet, de az utca szintjéig már lépcsőn kellett mennünk. A vonalszakaszok jelentős része a felszínen halad, ennek ellenére itt sem ússzuk meg a lépcsőzést. A metrótérképen külön jelölik az akadálymentesített (mozgólépcsős) állomásokat.
A normál felnőtt vonaljegy 4 GBP, ami elég borsos ár. Ezért napijegyes rendszert vezettek be, melynek egyfajta verziójában a jegyek az adott napon belüli korlátlan közlekedésre érvényesek, emellett múzeumi belépőül is szolgálnak. Véleményem szerint nem éri meg ezt a fajta bérletet megvenni, mert nem lehet kihasználni. Ha valaki mégis érdeklődne, itt látható az árlista:
http://www.londonpass.com/prices.asp. Természetesen ez és a továbbiakban említésre kerülő oldalak idegennyelvűek, elsősorban angol nyelvűek, de a Google fordítója nálam nem tudta lefordítani, helyette a „Hiba történt az oldal fordítása közben” üzenetet küldte.
Négy napnál kevesebb tartózkodás esetén az 1-2 zónára érvényes napijegyet javaslom megvenni, annak is az un. off-peak (csúcsidőn kívüli) verzióját. A felnőttjegy ára 5,6 GBP és az adott napon 9:30-tól érvényes korlátlan számú utazásra az adott zónákban a metróra és a DLR hálózatánLondon Oyster Card, valamint autóbusszal zónahatártól függetlenül. A DLR a városi közlekedéshez tartozó felszíni vasút (jellegében hasonlít a budapesti HÉV-hez), melyet majd Greenwich felé fogunk használni.
Ugyanezekre a járművekre és zónákra érvényes egy feltölthető kártya, az un. Oyster Card (oyster=osztriga, de hogy mi köze van a közlekedéshez, nem tudom), amit 7 napos változatban 25,8 GBP-ért vettünk meg. Erre jön még 3 GBP betétdíj (itt „deposit” a neve), de ezt a kártya leadásakor visszakapjuk. (jobbról – Így néz ki az Oyster Card)
Négy és 7 nap közötti tartózkodásnál mindenképpen a hétnapos Oyster Card használata a gazdaságos. Ha napijegyekkel akartuk volna megoldani a közlekedést, esetünkben ez 4×5,6=22,4 GBP, de ehhez még hozzájön az első és utolsó napon a szállás és a transzferbusz közötti metrózás kétszer 4 GBP-je. Ez együtt 30,4 GBP lett volna fejenként, de az Oyster Carddal 4,6 GBP-vel  (kettőnkre számítva több, mint 9 GBP-vel) kevesebből kijöttünk. Részletesen itt láthatók a különféle jegyfajták, amiből ki lehet számolni, melyiket érdemes megvenni:
http://www.tfl.gov.uk/tickets/14416.aspx .
London Oyster CardA jegyekhez automatákból, vagy a nagyobb csomópontokban működő jegyirodákban juthatunk. Az Oyster Cardot szép sárga tokban adják, amit a kártya visszaadásakor megtarthattunk. A kártya használata annyiból áll, hogy az átjáró egy megjelölt felületére kell tenni (akár tokostul együtt is), minek hatására szabad lesz az áthaladás, de egyszerre mindig csak egy embernek. (jobbról: Ide kell tenni az Oyster Cardot)
Feltéve persze, ha nem járt le, vagy nem olyan zónában akarjuk használni, ahová nem érvényes. A célállomáson is használni kell a kártyát, különben a kapu nem enged ki. Az állomásokon mindössze egyfős személyzet van, aki elakadás esetén segít. Egyébként mindez egy olyan metróhálózatban, ami sokszorosan kiterjedtebb és forgalmasabb, mint a miénk. Igaz, ehhez megfelelő infrastruktúra (is) kell, de ez már egy másik történet.
A metrótérképből látszik, hogy gyakoriak a vonalkereszteződések, ez azonban nem jelent problémát, mert a térkép és az egyes állomásokon levő helyszíni eligazító táblák segítségével könnyen megtalálható a kívánt útirány.
A metróállomások leggyakoribb figyelmeztető felirata, amit szóban is sokszor elmondanak: ”MIND THE GAP”. Ez szabad fordításban annyit jelent, hogy „vigyázz, nehogy a lábad beszoruljon a peron és a metrókocsi közé!”


 



Vigyázz a peronnál!


A másik fontos tömegközlekedési eszköz az autóbusz, melyből mintegy 700 vonal közlekedik a városban. Sok belőlük a klasszikus emeletes busz, illetve azok modernebb változatai, de a kevésbé forgalmas vonalakon normál „földszintes” járműveket üzemeltetnek.


London Régi típusú emeletes busz


Régi típusú emeletes busz


A buszok elején látható a járat száma és az úti cél. A szállodánknál a 94-es és a 272-es busz járt, de főleg az előbbivel jártunk, mert az még éjszaka sem szünetelt. Itthon megszoktuk, hogy egy adott számú busz fix végállomások között közlekedik. Londonban – tapasztalatunk szerint – nem egészen ez a helyzet. Az említett 94-es busz vezetője az egyik megállónál közölte, hogy nem megy tovább, szálljunk át a következőre. Megnézve a busz elejét, valóban ez a megálló volt feltüntetve végállomásként. Időnként nem a minden megállóban olvasható menetrend szerint közlekedtek a buszok, mert egyszer 2-3 azonos számú ment egymás után, máskor meg 15-20 percet kellett rá várni.


Londonban sok helyen lehet enni-inni. A nálunk is megszokott nemzetközi gyorsétterem-láncok és pizzériák  mellett számtalan igazi angol pub van a városban. Az árak valamivel magasabbak, mint az előbb említett helyeken, de nem megfizethetetlenül. Élelmiszervásárlásra a nálunk is ismert ötbetűs hipermarketeken és „metro” kiegészítéssel ellátott élelmiszerboltjaikon kívül a Magyarországon nem található Sainsbury üzleteket ajánlom (pl. a Tottenham Courtnál), jó áraival és nagy választékával. Olcsó, de jó minőségű cipők kaphatók a Lillywhitesnál a Piccadilly Circusnél, egyéb ruházati cikkek az Oxford Street Hyde-park felőli végénél levő Primark áruházban és a körülötte levő kisebb üzletekben. Általában az Oxford Street mentén mindenki megtalálhatja az igényeinek megfelelő vásárolnivalót.


 


London Oxford Street


Az Oxford Street karácsonyi díszei


Az utazás


Ferihegyen átestünk a szigorú biztonsági vizsgálaton, melynek során a magasabb sarkú cipőket is levetették, majd azokat az egyéb kézipoggyásszal együtt átvilágították. Figyelembe véve a tranzit üzleteinek magas árait és a viszonylag hosszú időt, mire a szállodába érünk, elvégeztem egy kísérletet. A kézipoggyászba még a vizsgálat előtt betettem egy üres(!) félliteres műanyag flakont. Ez simán átment mindenféle biztonsági vizsgálaton (Pesten és visszafelé Londonban is), mert csak folyadékot nem szabad felvinni a gépre a kézipoggyászban, az üres tartályok nem esnek tilalom alá. Miután beértünk a tranzitba, besétáltam a mosdóba és megtöltöttem sima csapvízzel.  Ebből ittam a tranzitban és repülőn is, és senkinek nem volt ellene kifogása.
Visszafelé Londonban véletlenül a kézipoggyászban maradt egy joghurt, amit a helyi biztonságiak el akartak venni. Azt mondtuk, hogy inkább ott előttük megisszuk. Meg is történt, akarunk továbbmenni, de nem lehetett, mert még egyszer végig kellett menni a kézipoggyász-vizsgálati procedúrán, hiába voltunk ott végig a szemük előtt. Ebből is látszik, hogy milyen komolyan veszik a biztonsági előírásokat.


Kellemes, kb. 2,5 órás repülőút után, már sötétben érkeztünk meg London Luton repülőterére. A poggyász átvétele és a szokásos ellenőrzések után kiléptünk a reptér épületéből, és szembesültünk azzal, amit persze már tudtunk, de eddig még személyesen nem tapasztaltunk: Angliában fordított a közúti közlekedés iránya, a járművek jobbfelől jönnek (kivéve az egyirányú utcákat, mert ezeknél mindkét irány előfordulhat). Itt láttuk először – és aztán még nagyon sokszor – a járda szélére felfestett „LOOK RIGHT” (magyarul: nézz jobbra) és „LOOK LEFT” (nézz balra) feliratot.


 



Jobbra nézz, balra nézz!


A már említett rajz alapján könnyen megtaláltuk a 757. számú transzferbuszt, ami felszállásunk után hamarosan el is indult a Victoria felé. A buszba egy komplett videorendszert építettek be, melynek kamerái előre és hátra néztek, valamint az oldalsó csomagtartó ajtaja is látható volt a beépített monitoron. Később láttuk, hogy a metrókocsikat és a városi buszokat is ellátták kamerákkal. Nem véletlenül emlegetik Londont úgy, mint a világ egyik legjobban bekamerázott városát, és ez nemcsak az utakon és az üzletekben lévő kamerákra vonatkozik, hanem egyéb nyilvános helyekre  és a közlekedési eszközökre is.
A négy- majd háromsávos, kivilágított M1-es autópályán kb. másfél óra alatt értünk be a busz végállomására. Ettől egy sarokra volt a Victoria, ahol a jegyirodában megvettük a 7 napos Oyster Cardokat, majd a metrótérkép alapján elindultunk a szállodánk felé.


Másnap reggel kissé borongós időben indultunk városnézésre. Az nyilvánvaló volt, hogy a rendelkezésünkre álló négy teljes nap túlságosan rövid idő arra, hogy akár a legfontosabbnak tartott és legérdekesebb nevezetességeket is megnézzük. Emiatt a bőséges választékból erősen szelektálnunk kellett. Így maradt meg az a néhány látnivaló, amiket végülis meg tudtunk nézni. Kimaradt a British Museum, a Hyde park és még sok más is.


Első úticélunk Greenwich volt. Itt két nevezetességet néztünk meg: a régi csillagvizsgálót (Old Royal Observatory)és a tengerészeti múzeumot (National Maritime Museum).
Greenwichbe legegyszerűbben a felszínen haladó DLR-el lehet utazni, eddig még érvényes az 1-2 zónás jegy. A vonat London Docklands nevű részén halad keresztül, ami valaha a város gazdasági életének központja volt. Ma csillogó villogó toronyházak emelkednek az egykori dokkok helyén. Érdemes a Canary Wharf megállónál egy körülnézés erejéig kiszállni. A DLR Island Gardens megállójánál aztán elhagytuk a vonatot, tovább gyalogoltunk a Temze felé és elérkeztünk egy köralakú kis házikóhoz. Innen indul az az alagút a folyó alatt, amit eredetileg a dokkokban dolgozó munkások részére építettek. Építési munkálatok folytak, de szerencsére működött az a lift, ami levitt az alagút szintjére. Végigmentünk a nagyobbrészt kicsempézett alagúton, és a másik oldalon lifttel mentük vissza az utca szintjére.


 



Ennyi látszik az alagút végpontjából


 


Alagút a Temze alatt London


Alagút a Temze alatt


Innen már táblák jelezték, merre kell menni – az általam látott útikönyvek által érdemtelenül szűkszavúan tárgyalt – csillagvizsgáló és a tengerészeti múzeum felé, amelyek a Greenwich Parkban találhatók. Egy kis domb tetején a szakadó eső ellenére is jól láttuk a jellegzetes csillagvizsgáló-kupolát.


 


London Királyi Obszervatórium Greenwichben


A Királyi Obszervatórium Greenwichben


Az obszervatórium jelenleg múzeumként működik, a királyi csillagvizsgálót több mint 50 éve vidékre költöztették. A múzeum belső helyiségeiben nem szabad fotókat és videofelvételeket készíteni. Ezzel szemben viszont a belépés ingyenes. A Greenwichben levő, 1675-ben épült régi obszervatórium elsősorban arról nevezetes, hogy ezen keresztül halad 1884 óta az un. Meridián, a nulla délkör, ami a Föld keleti és nyugati részét választja el egymástól. (Ahogy ez a délkör eléri az Északi és a Déli sarkot, a neve Anti-meridiánra változik, és a nulla fok földrajzi hosszúság helyett a 180 fokot jelenti. Ez a délkör néhány apró szigetet és Oroszország legkeletibb részének kis darabját kivéve a Csendes-óceánon keresztül húzódik.) Senki sem szalasztja el a lehetőséget arra, hogy elmondhassa: bal lába a Föld keleti, jobb lába a nyugati felén volt. Természetesen az ezt ábrázoló fotók sem maradhatnak el, a háttérben egy modern képzőművészeti alkotással.
A Meridiánt jelző kb. 10 cm. széles sáv két oldalán különböző városnevek láthatók, mellettük számokkal jelzik, hogy melyik délkörön fekszenek. Sajnos Budapest nem szerepelt közöttük. A Meridián vonalát sötétedés után (a leírások szerint) egy, a Temzén átívelő zöldszínű lézersugár is mutatja.
Véleményem szerint már ezért is érdemes lett volna feljönni, ha más nevezetesség nem lenne itt a dombtetőn. Erről azonban szó sincs. A bejáratnál egy nagy analóg óra fogad, melynek számlapját nem a megszokott 12 részre, hanem 24-re osztották, minek következtében a kismutató naponta csak egy kört tesz meg.
Az óra az un. greenwichi középidőt – GMT=Greenwich Meaning Time – mutatja, amihez a Föld összes időzónájának helyi idejét viszonyítják. (A közép-európai, így a magyarországi idő a GMT+1 óra, azaz amikor pl. Greenwichben déli 12 óra van, nálunk már délután 1.) Nem messze tőle ugyanezt digitális kijelzőjű órán is láthattuk, századmásodperces pontossággal.
Az analóg óra alatt kis rézrudak közti távolságok mutatják a különféle angolszász hosszmértékeket a hüvelyktől (itt „inch”-nek nevezik) a yardig.



 










A szerző jobb lába nyugaton, a bal keleten. (Az öltözék az időjárásnak tudható be) Óra, aminek kismutatója naponta csak egyszer megy körbe – alatta a hosszmértékek

Az obszervatórium területén számos olyan kiállítást is megnézhettünk, melyek témája valamilyen formában a csillagászathoz kapcsolódik. Ilyen volt egy nagyon érdekes órakiállítás tengeri és szárazföldi órákból, bemutatták a távcsövek történetét és készítésüket, láttunk egy interaktív csillagászati központot, kiállítást csillagászati és természetfotókból, valamint William Herschel (az Uranus bolygót fedezte fel 1781-ben) 12 méter hosszú távcsövének egy részét.


 


LondonHerschel távcsöve és a Meridián információs központ


Herschel távcsöve és a Meridián információs központ


Egy ilyen tudományos összeállításból a planetárium sem maradhat ki, természetesen ezt is nézhetnek az érdeklődők. Sajnos nem volt időnk kivárni a műsor kezdetét. Az épületben levő „Meridian Shop”-ban különféle,  ezzel a nevezetes hellyel kapcsolatos emléktárgyak vásárolhatók.
Már eléggé előrehaladt az idő, mikorra el tudtunk szakadni az obszervatórium érdekességeitől, de várt egy másik különlegesség, a világ egyik legnagyobb tengerészeti múzeuma a National Maritime Museum.


 


Balra a Tengerészeti Múzeum, mögötte a Régi Tengerészeti Főiskola London


Balra a Tengerészeti Múzeum, mögötte a Régi Tengerészeti Főiskola


Az épület eredetileg királyi palota volt, amiből a múlt század harmincas éveiben alakították ki a mai múzeumot. A múzeumban több, a hajózás részterületeivel foglalkozó önálló kiállítás látható. A bejárat két oldalán egy-egy hatalmas, kilenc és fél tonnás horgony látható, de az épületen belül is sok érdekességet láttunk, többek között egy óriási hajócsavart.
Kiállítottak eredeti evezős hajót és húszméteres díszhajót. A múzeum egyik érdekessége a sok közül a Miss Britain III. nevű motorcsónak, amely 1933-ban először lépte át a 100 mérföld/óra  (185,2 km/óra) sebességet.
Nevezetes kiállító-helyiség az un. Nelson-terem, ahol az admirális és csatái emlékét őrző tárgyak mellett annak az egyenruhának a képe is látható, amiben a halálos lövés érte 1805. október 21-én a trafalgari csatában (a spanyolországi Cadiz közelében).
Az egyik teremben megismerhettük az angol gyarmatosítás és rabszolgakereskedelem történetét, egy másikban az angol hajózás és hajóépítés múltjával valamint technikáival foglalkoztak. A brit haditengerészet történetének bemutatását hadihajók aprólékosan kidolgozott 1-2 méteres modelljei segítik. A csillagvizsgálóban látottak folytatásának fogható fel a tengeri navigációhoz használt régi távcsövek, térképek, szeksztánsok és egyéb eszközök bemutatása.
Érdekes színfoltja a múzeumnak a parancsnoki híd szimulátor, ahol hajóskapitányként bevezethetjük képzeletbeli hajónkat New York vagy akár Sydney kikötőjébe. Sir John Franklin 1845-ös tragikusan végződött sarkvidéki expedíciójának szomorú emlékeit külön vitrinek mutatják be. A kiállításnak a szó szoros értelmében kiemelkedő tárgya egy világítótorony körben forgó világító része.

Mind a csillagvizsgáló, mind a hajózási múzeum olyan mennyiségű és érdekességű kiállítási tárgyat mutat be, hogy külön-külön is el lehetett volna tölteni mindkettőben egy egész napot.
Mind a csillagvizsgáló, mind a hajózási múzeum további érdekességei a
http://www.nmm.ac.uk/ honlapon olvashatók.


 










National Maritime Museum. London National Maritime Museum. London
Egy hadihajó hajócsavarja A világítótorony teteje

 


London National Maritime Museum.


A sebességi rekorder motorcsónak


Jellegzetes londoni látványosság a Portobello Market, ami állítólag a világ egyik legnagyobb szabadtéri piaca. A Ladbroke Grove vagy a Nothing Hill Gate metróállomáson kell a metróról leszállni, és egy kis séta után érjük el a Portobello Roadot, a piac színhelyét. Főleg szombaton érdemes megnézni, mert akkor van teljes üzem. Az utcára kitelepült árusokon kívül az épületekben levő üzletek is nyitva tartanak. Érdemes volt bemenni az üzletekbe is, mert sok érdekes dolgot láthattunk, az egyikben pl. rengeteg régi varrógépet, szépen elrendezve. A különféle „nélkülözhetetlen” termék mellett rengeteg zöldség és gyümölcs kapható, de ha valaki megéhezik, meleg ételt is ehet. A piac mellett az utca nevezetessége a 22. számú ház, ahol a híres író George Orwell (pl. 1984, Állatfarm) élt.


 


London Portobello Market


 


London Portobello Market


 


London Portobello Market


Képek a Portobello Marketről


A Szent Pál székesegyházat (St. Paul’s Cathedral) az 1666-os nagy londoni tűzvészben leégett középkori katedrális helyén építette számos londoni épület tervezője Sir Christopher Wren. Az építés 1675-ben kezdődött, és 1710-ben fejeződött be. A templom Nagy-Britannia legnagyobb katedrálisa, területe meghaladja a 8000 négyzetmétert, ezzel a római Szent Péter bazilika (több, mint 15 ezer négyzetméter) után Európa második legnagyobb alapterületű katolikus temploma.


 


London Szent Pál katedrális


A Szent Pál katedrális – A két torony között egy Heathrowra leszálló repülőgép látható


A 60 éven felettiek részére forgalmazott senior belépőjegy ára 11,5 GBP volt. A normál jegy ennél valamivel drágább. Itt találkoztunk először a „donation”, azaz a jegy árába beépített adomány fogalmával. Ez a szó azt jelenti, hogy a múzeumi belépők árai (általában) 10 százalék támogatást vagy adományt tartalmaznak valamilyen, konkrétan nem közölt  jótékony célra. Fotózni, videozni az épületen belül itt sem lehetett.
A bejárati forgóajtó üvegén felirat: Ez nem más, mint az Isten háza, a menny kapuja.  A bejáratnál igényelhető egy kis fejhallgatós eszköz (angolul Audioguide), mely végigkalauzol a katedrálisban, mindenhol elmondva, mit kell tudni az adott helyről. Magyar nyelven nem volt, úgy látszik, a statisztikájuk szerint még nem ért el olyan nagyságot a magyar turisták száma, hogy nekik (nekünk) is érdemes legyen ilyet készíteni. 
A székesegyház érdekességei három szinten helyezkednek el. A katedrálisba belépve szembeszökőek a hatalmas méretek. Ez különösen a 66 méter magas kupola alól látszik jól. A belső teret a hasonló nagyságrendű templomoknál megszokott módon kápolnákra osztották fel. A templom sok nevezetes esemény színhelye volt. Többek között itt temették el Nelson admirálist 1805-ben, búcsúztatták 1965-ben Winston Churchillt (őt a Londontól kb. 100 kilométerre északnyugatra levő Bladonben temették el), és 1981-ben itt házasodott össze Diana és Károly walesi herceg. A kriptában sok, a tudomány, a művészet és a politika világából ismert (és számomra részben ismeretlen) személy sírja vagy szobra látható a székesegyház tervezőjétől, Nelson admirálison keresztül Flemingig a penicillin feltalálójáig. Aki bírja a lépcsőket, kipróbálhatja teljesítőképességét. A kupola belső felületén levő körfolyosót 257 lépcsőfok után értük el (ezt és a további lépcsőadatokat az itteni szóróanyagokból vettem, nem számoltam utánuk). Ez az un. Whispering Gallery, ami 30 méteres magasságban van. A neve magyarul „Suttogó galéria”, ami abból származik, hogy a kupola kiváló akusztikája eredményeképpen az egyik oldalon kiejtett szavak a túloldalon is hallhatók. Én azért megjegyzem, hogy csak akkor, ha nincsenek más látogatók. Újabb 119 lépcsőfok után 23 méterrel magasabbra kerültünk, és elértük az un. Stone Gallery-t (Kőgaléria), ami a kupola alapjánál, de már kívül van. Innen már szép lenne a kilátás, de a sok oszlop megtörte a látkép folytonosságát. Ha nem sajnáljuk (és bírjuk is) az utolsó 152 lépcsőfokot megtenni (ezzel együtt összesen 528-nál tartunk), máris egy körerkélyen, az un. Golden Gallery-n (Aranygaléria) vagyunk, 85 méter magasan, gyakorlatilag a nagy kupola tetején. Innen már akadálytalanul elénk tárult London panorámája. A katedrális ittlévő alkalmazottja nem kifogásolta a fényképezőgép használatát, mert a fotózási tilalom nyilván csak a belső térre vonatkozik.


 


London Kilátás a Golden Galleryből


 


London Kilátás a Golden Galleryből


 


London Kilátás a Golden Galleryből


 


London Kilátás a Golden Galleryből


 


London Kilátás a Golden Galleryből


 


London Kilátás a Golden Galleryből


Kilátás a Golden Galleryből


Az egyetlen akadályt csak a többi turista jelentette, akik ugyanúgy gyönyörködni akartak a kilátásban, mint mi.
Ezen az oldalon (
http://www.sphericalimages.com/stpauls/virtual_tour.htm) virtuális körutat tehetünk az épületben, és sok olyan érdekesség olvasható itt a katedrálisról, amikre nem tértem ki: http://www.stpauls.co.uk/ .


A Szent Pál székesegyháztól rövid sétával értük el a Milleneum Bridge-t, a Temze népszerű gyalogoshídját. A hidat eredetileg 2000-ben avatta fel a királynő, de tervezési hiba miatt a biztonságosnál nagyobb kilengése volt, ezért rögtön az átadás után le is zárták. (Ha nem avatkoznak közbe, az lett volna a sorsa, mint az 1940-ben az USA Washington államában levő hídnak, amelyet a Tacoma folyó fölé építettek. Fizika órán (legalábbis néhány évtizeddel ezelőtt) az ennek a hídnak az összeomlásáról készült felvételekkel mutatták be, milyen következménye lehet a szél és a rossz tervezés „együttműködésének”. Ezen a linken látható ez az érdekes rövidfilm: http://www.youtube.com/watch?v=3mclp9QmCGs )


 


London Milleneum Bridge


A Milleneum Bridge, háttérben a székesegyházzal


Miután a Milleneum Bridge-t biztonságossá tették, 2002-ben megtörtént a tényleges átadás. A híd túloldalán van a Tate Modern, egy kortárs képzőművészeti múzeum. Innen gyalogosan könnyen elérhető a híres Globe Színház és a Shakespeare Globe Center. A ma látható, 1995-ben átadott épület tulajdonképpen már a harmadik Globe színház. Egyik elődje leégett, a másikat 1644-ben bezárták. Ezt követően csak 350 évvel később, de az eredeti építési módszerekkel építették fel a mai Globe-ot. Udvarának kövezetét úgy alakították ki, hogy minden kőlapon egy név olvasható, egy-egy filmes vagy színházi személyiség neve. Feltételezem, hogy olyanokról van szó, akik jelentős mértékben hozzájárultak Shakespeare műveinek népszerűsítéséhez.


 


London Tate Modernből


Részlet a Tate Modernből


 


London Globe Színház


A Globe Színház


 


London Shakespeare Globe Center


A Shakespeare Globe Center


A Tower Hill metróállomásnál kell kiszállni, ha a londoni Towerrel (hivatalos nevén a Tower of London) akarunk megismerkedni. A metrómegálló melletti mai Trinity Square Gardens arról nevezetes, hogy évszázadokon keresztül itt volt London egyik vesztőhelye. A jegy, amellyel a Towerbe bemehettünk, fejenként 14,5 GBP-be került, de érdekes módon a http://www.hrp.org.uk/toweroflondon/ oldalon, a Tower (magyarul torony) honlapján ennél magasabb ár szerepel a senior jegyeknél.


 


London Tower


A Tower a metróállomás felől


 


London Tower


A Tower bejárata


A Tower of Londonon belül több „Towert” találunk. A legrégebbi a XI. században épült Fehér Torony (White Tower), melynek 4 tornya látható a Tower-t ábrázoló képeslapokon. A nevét arról kapta, hogy valamikor a XIII. században fehérre festették. Ez a szín már régen a múlté, de a név megmaradt. Ide felújítás miatt sajnos nem tudtunk bemenni. Egy belső várfal mentén jónéhány torony van, melyeket különféle „Tower” névvel láttak el. Mindegyiken olvasható az építés dátuma, ami a legtöbb esetben a XIII. századra utal. Ezekben a tornyokban és/vagy a hozzájuk vezető épületrészekben érdekes kiállításokat láthattunk, amelyek az angol történelemmel kapcsolatos témájúak. Pl. a Beauchamp Tower évszázadokon keresztül börtön volt, ma az egykori rabok által a falba vésett szövegek és domborművek nézhetők meg. Az egyes tornyokat összekötő utak mentén vashulladékból összeállított, különböző pozitúrákban levő lovag-szobrokat helyeztek el, melyek a látogatók emlékfotói elkészítési helyei lettek. A koronázási ékszereket (egy részük másolat) egy külön épületrészben mutatták be. Az udvaron és a Toweren belül a várfalak tövében különféle régi fegyvereket láttunk a nyílpuskától a kővető eszközökig, és persze ágyuk is voltak bőven. Az udvar nevezetessége egy szépen kialakított emlékhely, ahol egykor kivégzéseket hajtottak végre. A nagyméretű kerek üveglap szélén azon ismert személyek neve olvasható, akik itt fejezték be életüket.


 


London Tower


A Tower udvarának részlete


 










London Broad Arrow Tower
A Broad Arrow Tower, amely 1240-ben épült Egy, a Tower foglyai által készített sok műalkotás közül

 



Régi fegyverek a Tower udvarán


 



Itt voltak a kivégzések


London egyik fő jelképe a sok közül a Tower Bridge, ami közvetlenül a Tower mellett épült a Temze felett. A stílusából azt gondolná az ember, hogy többszáz éves, mint a környezete. Ez azonban nem így van, mert nem is olyan régen, 1894-ben adták át. Különlegessége, hogy bizonyos időközönként az útfelületet kétoldalt felnyitják, hogy szabad utat adjanak a hajóknak. A nyitási időpontok általában itt találhatók meg az áthaladó hajók nevével együtt: http://www.towerbridge.org.uk/TBE/EN/BridgeLiftTimes/ . Pillanatnyilag semmi erre vonatkozó adat nem látható ezen az oldalon, mert felújítás miatt a rendszeres felnyitások szünetelnek.


 







London Tower Bridge London Tower Bridge

 


London Tower Bridge


A Tower Bridge több nézőpontokból


A Westminster Abbey (apátság) kiemelt helyét az angol történelemben azzal érdemelte ki, hogy itt tartották a legtöbb uralkodó koronázási és temetkezési szertartásátLondon Westminster Abbey homlokzata). Az utolsó ilyen hivatalos esemény 2002-ben volt, az Anyakirálynő temetése. Az apátságot a X. században alapították, mint Benedek-rendi kolostort. Az évszázadok folyamán többször átépítették, bővítették és restaurálták. Az utolsó nagyobb munkálatok 1995-ben fejeződtek be. (Jobbról: A Westminster Abbey homlokzata)
A 12 GBP-s belépőjegy kifizetése után kaptunk egy magyar nyelvű tájékoztatót az apátságról és egy audio-kalauzt, ami úgy nézett ki, mint egy túlméretezett mobiltelefon. Ez utóbbin – kellemes meglepetés volt – a magyar nyelvet  is ki lehetett választani. Az általános ismertetés után a billentyűzeten beütöttem annak a helynek a számát, ahol az apátságon belül éppen jártunk (ezt a számot a műtárgyakról, ajtókról tudtuk leolvasni), és meg lehetett hallgatni az egyébként nagyon érdekes szöveget. Mindezt Mihályi Győző színművész és egy hasonlóan szép hangú, de számomra ismeretlen hölgy hangján.
Az apátság az anglikán egyház keretein belül működő keresztény templom. Az anglikán egyház a XVI. században, VIII. Henrik idején jött létre, és vált a római pápától függetlenné. Az egyház feje az uralkodó, ezért angol államegyháznak is nevezik.
A katolikus templomok szokásos tartozékai, mint pl. az oltár és a nagyobb templomokra jellemző kórus itt is megtalálható. A lényeges különbséget az jelenti, hogy a Westminster apátságban nagyon sok síremlék van, az egyszerű kőlaptól a díszes sírig. Amíg más templomokban az altemplomi rész fogadja magába a kriptát, itt a sírok és síremlékek a bejárattal azonos szinten láthatók. Valami hasonlót láttam másfél évvel ezelőtt a Párizs melletti Saint-Denis bazilikájában, ami a francia királyok temetkezési helye volt évszázadokon keresztül az 1789-es forradalomig (
http://www.utikalauz.hu/index.php?p=folap&id=986).  Sajnos nem volt szabad fotózni és videózni, így saját felvételeket nem csinálhattam.
Részben kápolnákba rendezve láthatók az uralkodók és családtagjai márványba és fába faragott síremlékei, a falakon domborművek és szobrok, a templom járófelületén az oda temetett vagy csak a márványlapokon megemlített hírességek (költők, írók, tudósok és volt miniszterelnökök) nevei. Jól megférnek itt egymás mellett az uralkodók és Oliver Cromwell. Ha mégis ki kellene emelni egy helyiséget, az VII. Henrik kápolnája lenne. A dolog természetéből adódik, hogy sok név tulajdonosáról nem is hallottam, de a többségük az ország határain kívül is ismert. Saját múzeuma is van az apátságnak egy altemplomban, ahol uralkodók és más hírességek életnagyságú vagy annál kicsivel nagyobb viaszfigurái láthatók korhű öltözékben.
Az apátság honlapján (
http://www.westminster-abbey.org a „VISIT US” fül alatt magyar nyelvű tájékoztatóval) sok egyéb érdekesség olvasható, de hiányolom a sok helyen már megszokott „virtual tour”-t, hogy aki nem tud elmenni személyesen megnézni, legalább ízelítőt kapjon a látnivalókból.
Mikor ott jártunk, az apátság körül levő parkban éppen kis és nagy keresztek tömegét rakták le, melyekre neveket írtak. Készültek november 11-ére, az Emlékezés Napjára. 1918. november 11-én tették le a fegyvert a németek, és lett vége az I. világháborúnak. Megtudtuk, hogy minden év november 11-én 11 órakor így emlékeznek az elesettekre ezen a helyen.


 


Emlékezés a hősökre a Westminster Abbey mellett London


Emlékezés a hősökre a Westminster Abbey mellett


Az apátság közvetlen közelében van az angol parlament és annak óratornya a híres haranggal, a Big Bennel. A parlament épülete mellett láttuk Cromwell  és I. (másnéven Oroszlánszívű) Richárd király szobrát, mögötte a parkban Rodin Calaisi polgárok c. híres szobrának másolatát.


 


London Az angol parlament épülete


Az angol parlament épülete


 










óratorony a Big Bennel  London Cromwell szobra  London
Az óratorony a Big Bennel Cromwell szobra

A város központjának számít a Trafalgar Square (tér) és környéke. Legegyszerűbben a Charing Cross metróállomástól sétálhatunk ide.  A teret a közepén emelkedő 50 méter körüli magasságú oszlop uralja, a tetején Nelson admirális szobrával. Az emlékoszlopot 1843-ban állították fel annak emlékére, hogy Nelson az 1805-ös trafalgari csatában legyőzte Napoleont. A körülötte levő 4 bronzoroszlán 25 évvel később került oda. Kedvelt turistaprogram valamelyik oroszlánnal a háttérben fényképezkedni. Az oszlop előtt, egy járdaszigeten látható I. Károly lovasszobra. Ez a hely arról nevezetes, hogy a szobortól mérik a Londonból kivezető utak hosszát.


 


Trafalgar Square, a háttérben a Nemzeti Galéria London


A Trafalgar Square, a háttérben a Nemzeti Galéria


 


London Nelson emlékoszlop


A Nelson emlékoszlop


 



Innen számítják a Londontól való távolságokat


Az oszlop hátterében két érdekes épület látható, amelyeket csak kívülről tudtunk megnézni: a National Gallery (Nemzeti Galéria), amely a világ egyik legnagyobb képzőművészeti gyűjteményét foglalja magába és a St. Martin-in-the-Fields templom. Ebben a templomban királyokat kereszteltek meg, ismert emberek esküvőjét és temetését rendezték itt. Egy emelvényen, nagy üvegben látható Nelson egyik hajójának modellje. Nagy tömeget vonz a téren levő két szökőkút is.


 


London Nemzeti Galéria és a St. Martin-in-the-Fields templom


A Nemzeti Galéria és a St. Martin-in-the-Fields templom


 


London Hajómodell a Trafalgar Squaren


Hajómodell a Trafalgar Squaren


A tér jellegzetes építménye az Admirality Arch, egy diadalív, ahol a The Mall nevű sétány kezdődik. Ha ezen a sétányon végiggyalogolnánk, a Buckingham Palace (palota) -hoz érnénk. Az uralkodó rezidenciájához egy kis kerülővel mentünk, mert előzőleg még néhány nevezetességet megnéztünk.


 


London Admirality Arch


Az Admirality Arch


A Trafalgar Square-tól a Whitehall-on (mely nevét a XVII. század végén leégett királyi palotáról kapta) keresztül indultunk el. Az út mentén több minisztériumot láttunk, és a miniszterelnök rezidenciáját is megnéztük (persze csak kívülről és tisztes távolságból). A Downing Street 10. sz. alatt lakik évszázadok óta az éppen aktuális miniszterelnök, a 11. alatt pedig a pénzügyminiszter.


 


London Downing Street 10.


A sötét ház a Downing Street 10.


A nyolcvanas évekig át lehetett sétálni ezen a kis utcán, de a terroristaveszély miatt ma már a két végét lezárták és fegyveres rendőrök őrzik.  A lovastestőrség laktanyája előtt egy katona posztolt, természetesen lovon. A turisták pedig odaálltak mellé és készültek a fotók. A széles út közepén több háborús hősi emlékműveket helyeztek el, a hadügyminisztérium előtt pedig katonai vezetők szobrait.


 


London lovastestőrség laktanyája


A lovastestőrség laktanyája


Ha végigmentünk volna a Whitehallon, a Westminster apátsághoz jutunk ki, ehelyett inkább a Külügyminisztérium masszív épülete után jobbra, a St. James’s Park  felé fordultunk. A tőlünk balra eső épületben alakították aki a II. világháború idején azt a bunkert, ahonnan a brit miniszterelnök a németek elleni küzdelmet irányította. Ezekben a helyiségekben van a Churchill múzeum. A másik oldalon egy közelmúltban történt tragikus esemény, a 2002 októberi Bali szigeti terrorakció 202 áldozatának emlékműve.


 


London Bali szigeti robbantás áldozatainak emlékműve


A Bali szigeti robbantás áldozatainak emlékműve


Ez már a St. James’s Park területeLondon Diana hercegnő emlékútjának, ahol a viszonylag borongós idő ellenére sokan voltak. Ez a park egyike London parkjainak, mégis abban különbözik a többitől, hogy a Buckingham Palace előtt helyezkedik el. A park közepén tó van, körülötte sokféle kisállat totyogja, ugrálja körül az embereket a kacsáktól a mókusokig.


Több londoni parkon, így a St. James’s-en is keresztülhalad az az útvonal, amit Diana hercegnő emlékútjának neveznek, mert azokat az épületeket köti össze, amiket ő szeretett. A nyomvonalat az aszfaltba rögzített kerek lapok jelzik.


A Buckingham-palota  viszontagságos előzmények után lett az uralkodó család rezidenciája. Az előtte elterülő parkba kovácsoltvas kapukon keresztül vezet az út, melyek az egykori gyarmatbirodalom legjelentősebb területeinek neveit viselik. Mi az Australia kapun mentünk be, más kapuk pl. a Canada vagy a South Africa (Dél-Afrika) nevet viselik.


 


London Buckingham-palota díszes főkapuja


A Buckingham-palota


 


London Buckingham-palota díszes főkapuja


A Buckingham-palota díszes főkapuja


 


London Buckingham palota parkjának Canada kapuja


A Buckingham palota parkjának Canada kapuja


 A palota előtti park közepén egy hatalmas emlékmű áll, amelyet Viktória királynő tiszteletére emeltetett fia, VII. Edward. A főalak érdekes módon hátat fordít a palotának és a The Mall, azaz a St. James’s Park és a Trafalgar Square felé néz. Egy ilyen emlékműnek Londonban feltétlenül tartozéka egy kis víz és néhány oroszlán szobra, és ez itt sincs másképpen.


 


London Viktória emlékmű talapzata


A Viktória emlékmű talapzata


Sajnos a látványos zenés őrségváltásról több órával lemaradtunk, mert mi jóval a fél 12 körüli kezdés után jártunk arra. Az épület mellé állított bódéknál 1-1 őr posztolt, akik időnként – őrhelyüktől eltávolodva néhány koreografált lépést tettek egymás felé, majd visszatértek. A palota nem volt nyitva a látogatók számára, így csak a díszes kapuk rácsain keresztül vagy a Victoria-emlékműre felmászva a kapuk felett tudtuk megnézni az épületet.
Visszafelé a  Pall Mall nevű utcán mentünk, amit a klubok utcájának is lehetne nevezni. A legismertebb ezek közül a 104. sz. házban levő Reform Klub, ahonnan a Verne regény szerinti 80 napos útra elindult Phileas Fogg. Ezen a környéken van a klubja többek között az autósoknak, művészeknek, tengerészeknek, jogászoknak, stb.


 


London Reform Klub


A Reform Klub


Nagyjából ennyit sikerült Londonból bejárnunk az alatt az idő alatt, amit itt töltöttünk. Rengeteg olyan helye és érdekessége van a városnak, amit idő hiányában nem tudtunk megnézni. Egy másik alkalommal talán ezekre (ezek egy részére) is sor kerülhet.


A Londonnal kapcsolatos kérdésekre szívesen válaszolok, ha tudok. Ezeket a szerkesztőn keresztül kérem eljuttatni hozzám.
Gyimesi László


Gyimesi László írásai az Útikalauzban >>


 










A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Gyimesi László: Szervezd magad! – Néhány nap Londonban – Nagy Britannia – 2010" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár