Ligeti Csákné Zsuzsa: Vianden – Etternacht – Bourscheid – Esch-Sur-Sure – Luxemburg város – Luxemburg – 2007


Ligeti Csákné Zsuzsa: Vianden – Etternacht – Bourscheid – Esch-Sur-Sure – Luxemburg város – Luxemburg – 2007. május



Rövid, de kerek beszámoló egy apró országról – különlegessé teszi, hogy a szerző saját rajzaival illusztrálta


A Luxemburgi Nagyhercegség az Európai Únió legkisebb és leggazdagabb országa, az egy főre jutó GDP tízszerese a miénknek. Gazdag ország gazdag polgárokkal. A megyényi területű ország az Ardennek dimbes-dombos lejtőin fekszik, az autóutakról szemlélve békés mezőgazdasági vidék. Néhány évtizede még az acélgyártással alapozta meg gazdagságát, mára a kétszáznál több bank alapozza meg a gazdaság fejlődését.
A nagyhercegség területe akkora, mint a mi Nógrád megyénk. Következésképp a távolságok is kicsik, az egyes látnivalók között alig 20-30-40 km-t kell megtenni.  A Németország, Franciaország, Belgium között elterülő miniország történelme is változatos, az alacsony dombok között megbúvó városkák, várromok látványa megkapó.
Felfedező utunkat részben autóval tettük meg, részben a helyi tömegközlekedéssel. Az utak mindenütt kiváló minőségűek. A néhány házcsoportot összekötő igen keskeny mellékutak is tökéletes aszfalttal rendelkeznek, legfeljebb felfestés nincs rajtuk. A tájékozódás könnyű a pontos információval szolgáló táblák miatt. Erre szükség is van, mert az utak kanyargósak, meredek dombnak föl-le, az úti cél szinte az utolsó pillanatban látszik csak. A tömegközlekedés egyszerű: lehet kétórás, egynapos, háromnapos jegyet váltani, amely vonatra, villamosra és buszra egyaránt érvényes – az egész országon belül. (Az egynapos jegy 2007-ben 5€ volt). A menetrend sűrű, jó a tájékoztatás, így könnyű kihasználni a napijegyet.


A luxemburgi határt az Ardennekben, Trier után nem sokkal léptük át. Nem az autópályát választottuk, hanem mellékutat. Nem csalódtunk. Egy meredek hegyoldalon ereszkedve le csak sejtettük, hol a határ. A völgy alján folyik az Our, a határfolyó. Viandennél egy keskeny sáv a folyón túl is még Luxemburg. Másutt a kanyargó folyó a határ. A városka lenn, mély völgyben fekszik, az Our-on régi kőhíd vezet rá. Azaz az átkelőhely régi, de a híd új, mert a II. világháborúban felrobbantották a németek. Eredeti formájában építették újjá. A városkát uralja a sziklákra épített vár. Eredetileg a nagyhercegi család tulajdonában volt, de az elmúlt századokban nem sok pénzt költöttek a fenntartására, a XX. századra igen romos állapotba került. Végül megvette az állam, és 1970-től 10 év alatt rendbe hozták. Jelenleg múzeum működik benne. (Belépődíj 7 €)
Vianden kicsiny, valaha a vár kiszolgálására épült, ma az idegenforgalomból él. Számtalan hotel, panzió, étterem várja a kirándulókat a hídtól a várbejáratig húzódó macskaköves meredek útcában.










A májusi előszezonban nincs minden nyitva, kevés a vendég. Nyáron telt ház van. Mi az interneten foglaltunk szállást, közvetlenül a hídfőnél. Az ablakunkból régi templomra láttunk. Mint kiderült, ebben a házban lakott valaha Victor Hugo, amikor emigrációra kényszerült. Emlékszoba őrzi használati tárgyait. Sok régi ház emlékeztet a hajdani időkre.


Másnap újra mellékutakon jutottunk el Bourscheid várához. Kicsiny falvakon vezetett át az út. Mély völgyeket kereszteztünk kacskaringós szerpentineken le az egyik völgyoldalon, fel a másikon. A települések a völgyek közötti dombhátakon találhatók. A falvak tiszták, gondozottak, az utak tökéletesek: két oldalt felfestés, az útszegély nyírva. Minden gondosan kitáblázva. A házak takarosak, kerítés alig, mindenütt sok virág, nyírt pázsit. Régebben nem volt ennyire jó helyzetben Luxemburg. A napóleoni háborúk után vált függetlenné a nagyhercegség, addig a holland király volt a társuralkodó. Csak a XX. század hozta el a teljes függetlenséget: addig porosz, majd  francia megszálló csapatok állomásoztak a területén. A Sure kanyarjában fekszik egy dombtetőn. Nagy kiterjedésű várrom, melynek néhány épülete megmaradt, illetve tatarozták.


A Sure felső folyásánál egy eskanyarban épült Esch-Sur-Sure vára és városkája. A 450 állandó lakosú városka alig fér el a Sure és a várhegy között. A vár romjai éles sziklagerincre épültek. A sziklagerinc helyenként csak néhány méter széles, itt alagutat építettek az autók és gyalogosok számára. Sajnos jelenleg tatarozták az alagutat, így nem élvezhettük ki teljesen.


Luxemburg a sör országa. Bár ragyogó borokat is termelnek, a sörfőzdéknek is nagy hagyománya van. Welz városkában sörmúzeumot találtunk. Örömmel fedeztük fel a sörös palackok gyűjteményében a Kőbányai világost, a Kinizsit, a Dréher söröket. (Belépő 3€)


A Sure alsó folyásánál a dombok között eldugott helyen áll Beaufort romvára. A várat csak autóból szemlélhettük, mert hatalmas eső kapott el, ki sem tudtunk szállni a kocsiból.








Az esőnek csak Echternachban szakadt vége. A városka szintén a Sure mellé települt. A folyón átívelő híd Németországba vezet. Gyönyörű románkori templomok, kora gótikus épületek tanúskodnak a régi idők virágzó városkájáról. A katedrális altemplomában szent kút vize csobog.










Szállásunkra visszafelé a „Kis Svájc” felé kanyarodtunk. Szépséges homokkősziklák között kanyarog az út, legtöbbjükre lépcső vezet fel. A sziklák közé ékelt alig egy embernyi résekben halad felfelé a merész vállalkozó. Sajnos az eső újra rázendített, így csak alulról néztük a hívogató sziklákat.
Este már Luxemburgban, a fővárosban szálltunk meg. Itt óriási a forgalom, különösen a belvárosban a sok egyirányú utca miatt nehéz közlekedni. Parkírozni még nehezebb. Ezért választottunk olyan hotelt, amelyhez mélygarázs is tartozik. A fővárosban töltött napjaink alatt ki sem hoztuk onnan a kocsit. Az utca végén volt a pályaudvar, a busz és villamos végállomás. De gyalog is negyed óra alatt a belvárosba értünk.
Egyik este a napijegyünkkel ruccantunk át a fővárosból Ettelbruckba vacsorázni. Az út vonattal alig fél óra, a vacsora ára viszont sokkal alacsonyabb, mint a fővárosban. Természetesen itt minden (hotel, parkolás, étkezés, sör, kávé, belépők,stb.) drágább, mint vidéken.
A fővárosba számtalan EU hivatal települt. Ennek köszönhetően nagy a bevándorlók aránya. Különösen Portugáliából jöttek sokan. Ők gyorsan megtanulnak franciául, így a korábban kétnyelvű (német-francia) országocskában leginkább a franciával lehet boldogulni. Az idősebbek és a vidékiek beszélik még a „luxemburgisch”-t, a német nyelv egyik tájszólását..
A főváros régi része két folyó – a Petrous és az Alsette – szurdokvölgye köré épült. A folyókon hatalmas völgyhidak ívelnek át. A zajos nagyvárosból rövid, de meredek sétával csöndes sétautakra lehet lejutni, ahol halkan csobog a folyócska, madarak csivitelnek. Még szürke gémet is láttunk az Alsette mentén.











A szurdokok könnyen alakítható rózsaszín homokkőbe vájódtak. Az első városépítők ki is használták a jól faragható követ. Nemcsak ebből épültek a házak, hanem a szurdok szikláját is felhasználták a védelemre. A különböző békekötések után kötelezték az erődítmények lerombolását, így sok városfal, erődítmény, kazamata semmisült meg. Ami megmaradt, az most turistalátványosság.
A város legfontosabb látnivalói a sziklafalak fölött elterülő fennsíkon láthatók: a nagyhercegi palota, a katedrális, a régi városból megmaradt épületek.















Meredek utcák vezetnek az Alsette partjára, ahol külön városrész fekszik. Régen malmok, kézműves műhelyek álltak itt, ma inkább éttermek, kávézók. A sokemeletnyi különbséget lifttel hidalták át: az Alsette partjáról önkiszolgáló módon a napijegyünkkel liftezhettünk fel az óvárosba.









Luxemburgba, a fővárosba gyakran jut el hazánkfia az EU-hoz való csatlakozásunk óta. A hivatalos utat egy hétvégével „megfejelve” élvezetes kalandozásban lehet részünk vidéken is.


Ligeti Csákné Zsuzsa


A szerző írásai Az Útikalauzban

Ligeti Csákné Zsuzsa: Salzkammergut és Salzburg – Négy nap autóbusszal – Ausztria – 2008


Ligeti Csákné Zsuzsa: Bar, Berane, Morača, Podgorica, Budva, Tivat, Kotor, Njeguąi, Skodrai-tó – Montenegró – 2006

Ligeti Csákné Zsuzsa: Kétezer kilométer Galíciában – Ukrajna, Lengyelország – 2007

Ligeti Csákné Zsuzsa: Pulst Klagenfurt Nockberg Karavankák Sörg Hochostervitz St Vein Karintiai kalandozások – 2008

Ligeti Csákné Zsuzsa: Vianden – Etternacht – Bourscheid – Esch-Sur-Sure – Luxemburg város – Luxemburg – 2007


 


A szerző saját oldala >>











A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Ligeti Csákné Zsuzsa: Vianden – Etternacht – Bourscheid – Esch-Sur-Sure – Luxemburg város – Luxemburg – 2007" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár