Pintér András: London, Canterbury, Windsor, Seven Sisters sziklák – Angliai utazás – 2008
Rendkívül praktikusan megírt beszámoló sok fontos londoni és londoni környéki látnivaló felkereséséhez. Információk az utazásról, árakról, látványos képekkel – az eligazodás megkönnyítéséhez térképekkel bővítettük a írást
Négy évvel ezelőtti londoni utunkhoz képest ezúttal főváros környéki célpontokat is bevettünk a programba. Szállásunk (családi) London 2. zónájában volt, így aránylag gyorsan tudtunk metróval a városban közlekedni, a pályaudvarokra eljutni.
Az érkezés utáni napon úticélunk a Seven Sisters (Hét nővér sziklák) volt. A Victoria pályaudvarról vonattal indultunk, mivel négyen voltunk, félárúnál olcsóbban kaptuk a jegyet, még a hetijegyünk 1-2 zónáját is beszámították a jegyárba.
Vonattal utaztunk a Sussex megyében található Seaford-ig Onnan néhány perc múlva autóbuszra (12.A) szálltunk, az Exceat Park megállónál kellett leszállnunk, hogy végre eljussunk a Seven Sisters-hez. A buszmegállótól egy jó hosszú aszfaltos úton kellett visszamennünk egy pub-ig. Az italok elfogyasztása után gyalogtúra következett a Seven Sisters sziklákig.
A képződmény hét fehér sziklából áll. Összefüggően csak a tenger felől látható, így mi „csak” részleteket láthattunk a partról, illetve később a magaslatról. Az alsó úton mentünk az első kőig. A nagy, majdnem tenyérnyi kavicsokkal borított tengerpartról néhány felvételt készítettünk. A hullámok a nagy szélben jó magasra csapkodtak. Visszasétáltunk, majd egy lankásabb úton felmásztunk az első kőre, hatalmas hátszéllel. Jól megdolgoztattuk lábizmainkat, mire felértünk. Onnan a tengerre, a másik kősziklás partra (jobb felé), és a következő kövekre (balra) láttunk le. Néhány percre le is ültünk a tetőn, csodálatos volt a kilátás, fotóztunk is rendesen. Ezután visszaindultunk ebédre a szinte telt házas helyi pub-ba. A vendéglő egy vitorlás hajóról kapta a nevét. Sült steak-et kértünk sült krumpli, zöldborsó és gomba körettel, rántott hagymakarikákkal, különböző szószokkal. (Utóbbiak bő választékban kis üvegcsékben álltak az asztalokon.)
Ebéd után visszaindultunk a buszhoz, majd vonatra szálltunk. Lewes állomáson 30 percünk volt átszállásra, ezalatt egy kis sétát tettünk a közeli utcákban. Szép tégla építésű házakat láttunk, fotókat is készítettünk. (jobbról) Lewes–től már közvetlen londoni vonattal utaztunk, másfél óra múlva érkeztünk a Victoria pályaudvarra.
Egy másik nap Canterbury-be, az érsekség székhelyére utaztunk vonattal. Ezúttal is a Victoria pályaudvarról indultunk. Nagyon praktikus a pályaudvari jegyvásárlás. Ugyanolyan kordonok közé kell állni, mint a nagy múzeumoknál, majd a pénztárak előtt a megüresedő helyekre – fényjelzés mutatja – az élen állók indulhatnak. Így semmi tumultus, nincs gond arra, hogy rossz sorba álltunk…
A 1033-as vonattal indultunk az 1. vágányról. Ez a vonat két részből állt, az első négy kocsi Ramsgate-ig, a második négy Doverig közlekedett. Faversham állomásnál (kb. az út kétharmadánál) válik ketté a szerelvény. A mi kocsink (a 7.) szerencsére a „jó” vonalon ment, mert Canterbury a doveri szakaszon fekszik. Jó másfél órai (de kényelmes, gyors, sima) úton 12 órára érkeztünk Canterbury East állomásra.
Az állomás közelében felmentünk egy kis kilátótoronyba (baloldali kép), ami a város közepét övező várfal mellett emelkedik. Sajnos, a sok fa eltakarja a kilátást. A zöldből csak a híres katedrális csúcsa látszott ki. A közeli játéklabirintus mellett, a parkon keresztül jutottunk ki a városba vezető utcához, onnan rátaláltunk a városon átvezető főutcára, amely sétálóutca. Csak úgy hömpölygött a tömeg. Megkerestük a katedrálist, már messziről látszottak magas tornyai.
A bejárat egy várkapuhoz hasonlít. Megvettük a belépőjegyeket (hozzájárulás a karbantartáshoz, nekünk a senior ár Ł5,50 volt). Körbejártuk a hatalmas katedrálist, a legnagyobbat, amit eddig láttunk. Háromhajós, kétszintes (altemplommal, kriptával) és a szentély mögött még egy felső, háromhajós templomrésze is van. Vettünk egy nagy képes leírást (Ł2), abban minden látnivaló részletesen szerepel. Fotót kívülről és a kerengőről készíthettünk.
A katedrálisból kijövet megkerestük a Canterbury Tales (Canterbury mesék) panoptikumot. Fejhallgatós készüléket kaptunk, részletes meseismertetőkkel. Az állomások egy-egy történetet mutattak, egy hang mondta a fejhallgatóba a szöveget. A mesealakok néha mozogtak, hangokat hallattak.
Később még elmentünk a sétálóutcán a várkapuig, ott egy folyócska folyt a régi várfal mellett. Ezután visszatértünk ugyanazon az útvonalon. Egy helyen még újra keresztezte utunkat a velencei módra, a házak között folyó folyócska. Az újabb séta után 16 óra körül indultunk vissza az állomásra. Amint kiértünk, hatalmas zuhi kerekedett, de akkor már fedett helyen voltunk. Egyébként utunk során végig megúsztuk a záporokat, sehol sem áztunk meg.
Újabb utunk Windsorba vezetett. Vonatunk a Waterloo pályaudvarról indult 10,58-kor, 11,54-re értünk Windsor and Eton Riverside állomásra.
Az állomásról rövid út vezet a városba, szép, régi utcákon, sok képet készítettünk. Mindjárt feltűnt a bástyákkal tűzdelt várfal a sok toronnyal, amely a windsori várkastélyt övezi. A jegyeket a kastély előtti utcában levő külön pénztárnál kellett megváltani. Hosszú sor állt az utcán a bejáratnál, majd bent is csoportokban engedtek be, ott is kordonok között kanyarogtunk, mire a pénztárhoz értünk. Sokat pepecseltek a pénztárnál, mire kinyomtatták a belépőt. A felnőtt jegy Ł15 volt, a +60 éveseké Ł13,50. Kis útmutatót adtak a jegy mellé, valamint egy hangos telefonos úti vezetőt is kaptunk.
A kirakott számtáblák és a nyomtatott vezető alapján indultunk a várudvaron, gyönyörű belső kert mellett. A királynői részre csak be lehetett kukkantani a rácsos kapu mögött. A többi látnivaló: a Round Tower (Kerek torony), a Queen Mary’s Doll’s House (Babaház, ide háromnegyed órás sorban állással lehetett volna bejutni, az őrségváltás is ennek közelében volt) majd a St. George’s Chapel, amely egy gyönyörű templomnak felel meg. (fafaragású díszes padokkal, csipkézett ablakokkal, zászlókkal).
A királyi szalonokba nem volt belépés, az ott vásárolt útikönyvekből lehetett látni a díszes berendezést, a szobabelsőket.
Kb. 2 órai várbeli séta után a városban kerültünk még néhány utcát. A vásárcsarnoknál egy vendéglői teraszra beültünk egy-egy sörre. Ezután visszasétáltunk a szép vasútállomásra. Közben sokat fotóztunk (Victoria szobor, régi épületek, vendéglők).
A 16 órás vonattal indultunk vissza Waterloo pályaudvarra. A vonatok kényelmesek, nem túlzsúfoltak, de az utasok itt is szemeteltek, a végállomásig rengeteg szemét, újság, pillepalack összegyűlt, nemcsak a szemetesekben…
A kirándulások mellett természetesen Londonra is jutott idő, néhány nevezetességet újra meglátogattunk.
Utazásunk a pekingi olimpia idejére esett. London, mint a következő olimpia rendezője, nagy hangsúlyt fektetett az olimpia propagálására. A BBC folyamatosan közvetítette a brit vonatkozású versenyeket, a Trafalgar téren hatalmas kivetítőn lehetett követni az eseményeket. Az arany hétvégén ( a britek akkor vagy 8 aranyérmet szereztek) hatalmas tömeg gyűlt össze a téren. Mi is itt kezdtük londoni sétánkat, majd a Pall Mall – Haymarket útvonalon a Piccadillly Circus-ig gyalog tettük meg az utat (jobboldali kép) . Megnéztük és fotóztuk a nevezetességeket (Eros szobor, Sanyo reklámok, a lovas szökőkút a sarkon).Tovább sétáltunk a Coventry Street-en a Leicester Square-re. Ott egy kicsit pihentünk, fotóztunk (Odeon mozi, Chaplin szobor). Tovább menve a Covent Garden-re jutottunk. Még 10 óra előtt odaértünk, nem indult be az élet. 10 órakor nyitott a piac, ott megnéztük a régiségeket, lenéztünk a korlátokkal körülvett lenti vendéglőkre (zenekar és vendég sem volt még). Így mentünk tovább, megkerestük a Royal Opera House épületét. Be is mentünk a modern előcsarnokba. Az épület homlokzata nem igazán szép, azt is modern, fekete márvány díszíti. Egy-két prospektust elvittünk tanulmányozásra, emlékbe. Amikor kiértünk ismét a térre, már megjelent egy mutatványos, nagy szöveggel. Nehezen indult be a mutatvány, de végül bekötöztette magát egy hosszú fémlánccal egy kényszerzubbonyba és előre meghatározott időre – állandó szövegelés kíséretében – kiszabadult, nagy tapsot kapott. A James Street-en is megjelentek a mutatványosok, illetve egy fekete, fémszerű ruhás élőszobor, pénzbedobás után változtatott pózán.
Metróra szálltunk és Westminster állomásig metróztunk. Újra megnéztük a Big Ben-t, a parlament épületét (most fekete-sárga védvonallal, rendőr őrhelyekkel körül véve!). Elsétáltunk a parlament melletti parkba, megnéztük a Calais-i polgárok szobrát Rodintól, majd kinéztünk a Temze partra. Onnan visszamentünk megnézni a Westminster Abbey-t, a híres apátságotkívülről, és a St. Margaret templomba mentünk, amely történelmi emlékekkel, nevezetes síremlékekkel, dokumentumokkal rendelkezik, a XV-XVI. század között kapta jelenlegi formáját.
Egy másik napon fő úti célunk az IMAX 3 dimenziós mozi volt a Waterloo pályaudvar közelében. Előbb sétáltunk a környéken, felmentünk a Temze hídra (Waterloo Bridge), onnan néhány fotót készítettünk, majd a hídról lejövet megnéztük a Royal National Theater-t a Nemzeti színházat kívülről. Egy hatalmas modern beton épület, nem egy csúcs. Több felvételt készítettünk a mellette levő parkban felállított óriás zöld színű fotelekről, valamint a Temzéről. Lassan készülni kellett az előadásra, így visszamentünk az IMAX 3D-s mozihoz. Ez Nagy Britannia legnagyobb képernyőjű (20 X 26 m-es) mozija. A mi előadásunk kb. 45 perces volt, előtte reklámokkal, így a 11,50-es kezdés gyakorlatilag negyedórát csúszott, mire megkezdődött a Dinosaurs – Giants of Patagonia c. 3D-s film. Élethű állatokkal, mintha repülnénk az őserdő és a hegyek között és a dinók felénk csapkodtak, morogtak, tapostak. A keretjáték szerint kutatók dolgoztak a dél-amerikai Patagóniában. Ł8,50 volt a belépő fejenként.
Ezután metróra szálltunk, a District vonalon a Victoria pályaudvarig mentünk. Onnan megkerestük a Westminster Cathedral-t, Nagy Britannia legnagyobb római katolikus templomát. Hatalmas, kéttornyú, téglaépítésű hagyományos épület a sok modern magasház között.
A katedrálisról magyar nyelvű prospektust is találtunk, helyszínrajzzal, az oldalkápolnák és a főbb helyek megnevezésével, leírásával. Kb. fél órát töltöttünk ott. Utána a District vonalon továbbutaztunk a Monument-ig. A londoni tűzvész emlékére épült emlékmű be volt állványozva, így csak mellette tudtunk elmenni Benéztünk a The Church of St. Magnus the Martyr (Szt.Magnus vértanú temploma) épületébe (barokk díszek, fafaragásos szószék). Közben el kezdett esni az eső, fújt a szél, ezért újra a metróra szálltunk, hogy megnézzük a St. Pancras nemzetközi pályaudvart. Ezt a régi tégla oldalú és -boltozatú épületet modern, üvegtetős, új elemekből újították fel. Innen indulnak a „csalagúton” át a nemzetközi vonatok. Az alsó szinten üzletek, kiszolgáló helyiségek vannak. Felmentünk a felső szintre, innen indulnak a vonatok. Érdekes látványosság John Betjeman (1906-1984) utazó szobra (egy égre néző, kalapos ember alak), valamint a búcsúzó pár hatalmas kb. 6 méteres bronzszobrát is körbejártuk.
Egy másik alkalommal ismét megnéztük a Tower, a híres várbörtön és kastély épületét. Négy éve végigjártuk az egész területét, ezúttal csak kívülről néztük és fényképeztük az ódon, vaskos falakat.
Végigmentünk ismét a híres Tower Bridge-n, majd a másik oldalon a körkörösen ferde polgármesteri hivatal mellett tovább haladva a HMS Belfast II..világháborús csatahajó következett, amely most múzeumként szolgál.
A szomszédos Waterloo Bridge-n túl nem vezetett út a folyó mellett, le kellett térni az utcákra. Így megtaláltuk a Southwark Cathedral-t. Itt középkori falmaradványok (üvegtető alatt) mentén jutottunk be a középkori emlékekkel teli templomba. Az oltár mögött egész alakos, szenteket ábrázoló kőszobrok gyűjteménye áll. A templom egyik oldalsó fülkéjében Shakespeare alabástrom szobra látható, sok síremlék mellett. A templom környékén van a Borough Market (a helyi piac), amely a középkor óta működik itt, főleg zöldség- és gyümölcsárukkal. Egy kis kerülő után ismét kiértünk a Temze partjára, már közel a Globe Színházhoz, majd a Millenniumi hídon haladtunk tovább a másik oldalra.
Onnan tekintettünk vissza a Tate Modern épületére, a hatalmas plakátokra. A másik oldalán feltűnt a St. Paul’s (Szt. Pál székesegyház) kupolája és az épület egy része látszott. Átmentünk a hídon, megkerültük a székesegyházat és a főbejáraton léptünk be a templomba. A főbejárat: hatalmas korinthoszi oszlopok, fölötte timpanon, amely Szt. Pál megtérését ábrázolja, lovasként. Belépve a templomnak csak egy kis részét lehet szabadon megtekinteni, a belépőjegyeket szedő pénztáraktól csak jeggyel lehet tovább menni. A másik (bal) oldalon két kis kápolna szabadon látogatható. A St. Dunstan kápolnába be is léptünk néhány percre, fotót is készítettünk. Ezúttal már a Wellington emlékmű sem esett a szabadon látogatható sávba. (a felnőtt jegy: Ł10 a pénztárnál). A benti kis séta után a székesegyház másik oldalát megkerülve megkerestük a St. Paul’s metró megállót, a Bakerloo Line-n eljutottunk a Baker Street megállóig. Kilépve megcsodáltuk Sherlock Holmes szobrát, majd a Regent’s Park felé mentünk a Baker Street-en. A 221. sz. háznál, amely Sherlock Holmes múzeumként működik, néhány fotót készítettünk.
A shopból nyíló múzeumi részbe is felmentem (ez korábban fizetős volt). Két kis szoba van berendezve korabeli tárgyakkal, a híres kalap is ott lóg a fogason. Egy idős úr Dr. Watson-nak öltözve fogadja a fotózni kívánó látogatókat. Ezután a Regent’s Parkban sétáltunk, sok fotót készítve a vízparton, majd Mária királynő kertjében sétáltunk csodás virágok és bokrok, díszfák között.
Időt szakítottunk ismét meglátogatni a British Múzeumot (ingyenes). A Northern vonalon a Tottenham Court Road-ig metróztunk.. Onnan séta British Múzeumig. Megnéztük az egyiptomi részt (múmiák és múmiakoporsók ), a kínai, a dél-ázsiai (himalájai, indiai), az afrikai, az észak-amerikai (indián) és a japán gyűjteményt. Az „udvaron” az új üvegtetős előtérben mexikói totemoszlopok állnak. A körépületben a fizetős Hadrianus kiállítás volt, a földszinti részben egy hatalmas shop kínálja az ajándéktárgyakat, prospektusokat, albumokat.
Ezután a Northern vonalon a Charing Cross-ig mentünk. Onnan először a Trafalgar tér sarkán álló oszlopos templomot, a St. Martin-t néztük meg (egyszerű templombelső, faragott szószék, görög oszlopos kialakítás). A templom alatti kriptát, altemplomot vendéglőnek rendezték be. A padlószinten régi síremlékek kövei látszanak a vendéglői asztalok, székek mellett.
Utána a tér oldalán álló National Gallery következett. A téren nagy tömeg a hatalmas kivetítőn nézte az olimpiát, brit sikerekkel. A képtárban fotózni nem lehetett, az útmutató alapján a legnevezetesebb festők termeit végig néztük (Leonardo, Tintoretto, Veronese, Tiziano, Rembrandt, Rubens, Velasquez, Van Dick, Canaletto, Manet, Monet, Van Gogh, Dega és mások) .
Ezután újra metrózás a Northern és a District vonalon, a South Kensington állomásig. Onnan egy hosszú aluljárón lehet eljutni a múzeumokig.
Idő hiányában (és a fáradtság is közrejátszott) két múzeum fért a programba. Előbb a Natural History Museum (Természetrajzi) került sorra.Ez egy hatalmas, tornyos, oszlopos épület. Beálltunk a sorba a Dinoszaurusz kiállításra. A kordonok mellett is voltak látnivalók, elsősorban dinó csontvázak, működő kis dinó szerkezetek. A különlegesség a T-Rex élethű, mozgó, morgó, taposó modellje volt egy külön teremben. A további termekben a mamut, kék bálna és egyéb emlős állatok kitömött példányait mutatták be. Délután még a szomszédos Science Museum-ba is beléptünk. Főleg a mozdonyokat,az Apollo 10 modelljét, Raikkönen formula-1-es autóját néztük, majd a kijáratot keresve még sok egyéb technikai berendezéseket láttunk. Az emeletre már idő hiányában nem mentünk fel.
Este még elmentünk a Kenwood Picnic Concert-re, ahol 4 éve is voltunk. Aznap Van Morrison és együttesének koncertje volt (minden jegy elkelt). Mi a kordonon kívüli parkrészen foglaltunk helyet, leterítve a magunkkal hozott plédet. Sokan ugyanígy helyezkedtek el, piknikeztek. A koncert hangjait így is hallottuk, jól szórakoztunk.
A hazautazás rendben folyt, a repülőgép menetrendszerűen indult és érkezett Ferihegyre.
Lejegyezte:
Pintér András, Szeged
A szerző írásai Az Útikalauzban
Pintér András: London, Seven Sisters, Canterbury, Windsor – Angliai utazás – 2008
Pintér András: Csehországi utazás – 2003
Pintér András: Erdély, Székelyföld – Románia – 2007
Pintér András: Korzikai utazás – Franciaország – 2006
Pintér András: Londoni utazás – 2004
Pintér András: Mátra túra – 2007
Ajánlott oldal: London.lap.hu
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés