Balogh Anikó: Fekete-tengeri
napló
Időpont: 1998. június vége, július eleje
Helyszin: Románia, Fekete-tenger, Costinesti
Szóval: a szokásos módszerrel mentünk, vonattal a határig, stoppal
át a határon Aradig. Újfent elszörnyedtem a Magyar Államvasutak
kapzsiságán: Békéscsabától a határállomásig (Lökösháza) 140
Ft egy jegy, Aradig viszont 2500, ami azért különbség, és Arad
kb. 20 kilométerrel van messzebb. Mindenesetre szerencsénk volt
a stoppal, egyből fölvettek, először egy csaj, aki nem akart
magyarul tudni, aztán hirtelen megtanult, utána meg egy tényleg
román pasi, aki viszont volt olyan rendes, hogy az utazási irodáig
vitt minket, ahol jegyet kellett venni. Meg is vettük Constantáig,
sajnos a vonat hajnali negyed kettőkor indult, addig lődörögtünk
a városban, ami sajnos egyetlen érdektelen főutcából áll, nekem
amúgy sem tetszett, márcsak a vértanúk miatt is fenntartásaim
voltak. Nagy nehezen befutott a vonat, teljesen üres kupéba
szólt a jegyünk, végigheveredtem az ülésen és egyből el is aludtam,
reggel fél hétkor ébredtem fel. Gyönyörű helyen jártunk, fenyvesek
között, minden hűvös és párás volt, a fákról csöpögött a víz,
sehol senki, csak néhány elhagyatott állomás. Egyből el is határoztuk,
hogy legközelebb ide jövünk. Mikor kiértünk az unalmas síkságra,
megint elaludtam, gyakorlatilag végigaludtam az utat Bukarestig.
Ott is csak azért ébredtem fel, mert sokan beszálltak, mindenki
ment a tengerpartra. Én ugye vártam, hogy majd megváltozik a
táj, mediterrán lesz a növényzet, ahogy közeledünk, de sajnos
semmi ilyesmi nem történt. Románia déli részétől nem vagyok
elragadtatva, ronda, jellegtelen mezőgazdasági jellegű síkság,
az egyetlen érdekes dolog a Dunán épült zsiliprendszer volt,
ez is csak természettudományos érdeklődésem miatt.
Mire megérkeztünk Constantába, már nagyon meleg volt, és fáradt
voltam, szédelegtem, stb. Egyébként mellesleg megyjegyzem, nem
utaznék egyedül, ill. férfikíséret nélkül, egy átlag román vasútállomás
nagyon ijesztő, cigányok, vad tekintetű piszkos emberek, és
mindenki üvöltözik. Nagy nehezen elhessegettük a kéregetőket,
és a szállást kínálgató asszonyokat, felfrissülésként vettünk
egy baklavát (török édesség), átszálltunk, és egy félóra múlva
megérkeztünk a Costinesti nevű faluba, ahol is a következő napokat
szándékoztuk tölteni. Nekem nagy gondokat okoz a román helynevek
kiejtése, ezt pl. Kosztinesty-nek kell ejteni, de R. ráadásul
hadar, és szerintem dialektusban is beszél, bár ezt tagadja.
Maga a település érdekes és kissé vicces keveréke egy falunak,
és egy átlagos, tengerparti üdülőtelepülésnek. Pl. mész a betonúton,
mert járda nincs, közben jönnek szembe a tengerpartról visszatérő
családok, napernyőkkel, gyerekekkel, és hátulról meg egy szénával
megrakott szamaras szekér próbál előzni. A tengerpart sávja
olyan 500 méternyire modern, kávézókkal, árusokkal, éttermekkel,
valamint szemmel láthatóan a 70-es években épült csillebérci
építőtábor-jellegű bungalókkal, a műút másik oldala viszont
teljesen olyan, mint egy bármilyen alföldi falu, ronda házakkal,
kert, csirke, kutya, macska, hátsó udvar.
Mi egy ilyen házban szálltunk meg, négy éjszakáért fizettünk
összesen 4000 Ft-nak megfelelő összeget, ami fejenként 500 Ft
naponta. Én ezt nevetségesen olcsónak tartottam, igaz, hogy
mindig át kellett mászni a háziakon, és a szobánk sem volt egy
Ritz. A bútorzatot két, mellesleg kényelmes és széles ágy alkotta,
valamint egy asztal, szék és fogas. A falakon dekorációként
egy hátborzongató falvédő lógott, irreálisan zöld fenyveserdőben
egy hegyi patakban gázol néhány ló, ill. a velem szemben levő
falon egy fejkendős román parasztasszony negyvenes évekbeli
fényképe tekintett le helytelenítően, mondtam is R.-nek, hogy
úgy néz, mint amikor ő mérges. A tulaj mellesleg a vasútállomáson
szedett fel minket, kivonulnak minden érkező vonathoz, és fizetővendégeket
verbuválnak. Mellesleg azt hiszem, én voltam az egyetlen nem
román az egész településen. Ja, nem, egyszer elment mellettünk
három amerikai srác, biztos az egzotikum miatt jöttek ide.
Egyébként a tenger nagyon kellemes volt, nagyon tiszta víz,
le lehetett látni az aljára, pl. medúzákat is láttunk, homokos
part, jó idő. Nagy szerencsénk volt a napsütéssel, mert három
napig sehol egy felhő, harminc fok, ami mégsem volt kellemetlen,
mert mindig fújt a szél, pecsenyére sültünk. A Nivea 4-es faktor
csak nekem volt jó, naptejet meg egyszerűen nem lehetett kapni,
csak a nálunk is ismert ősrégi ún. bronzolajhoz hasonló román
termékeket, ill. Johnsont importálva, kb. annyiba került, mint
az egész ott-tartózkodásunk. Buzgón kenegettük egymást Panthenollal.
Kidolgoztam valamint egy jó napvédő módszert. A tengerparton
fémből készült napernyőcsonvázak voltak felállítva, egy boldogabb
kor emlékeképpen. Kicsempésztem a lepedőt a szobánkból, és rákötöttem
a sarkait a fémvázra, így lett napernyőnk is.
Egy átlagos nap így nézett ki: reggel 9 körül felkelés, szedelőzködés,
kivonulás, útközben az obligát kávé elfogyasztása valamelyik
útba eső kávézóban. Nagyon finom a törökös kávé, amit natural
néven emlegetnek, megkülönböztetendő a presszókávétól, ami filter
néven fut. A filterkávé vacak gyenge, a natural sokkal jobb,
és alig van benne zacc, ellentétben pl. a horvát törökös kávétól,
amitől tavaly az egész Balogh-család köpködött Rovinjban. Én
még bedobtam minden reggel egy grépfrútlevet is, ez a Cola ill.
Pepsinek egy helyi találmánya, szénsavmentes dzsúsz kétdecis
üvegekben Cappy ill. Prigat néven fut, nálunk is bevezethetnék!
Ez, és egy baklava volt a reggelim. Kb. tíztől délig a parton
ültünk, napoztunk, R. homokvárat épített, stb. Közbevetőleg
megjegyzem, a tenger olyan hideg volt, hogy úszni egyáltalán
nem lehetett, néha hősiesen berohantam, lemerültem, és kirohantam,
de így is úgy éreztem, hogy belső szerveim összezsugorodnak.
A parton álldogáló román helyi csávók elismeréssel szemléltek,
ők odáig jutottak el, hogy nagylábujjukat a vízbe mártották,
és felszisszenve, megborzongva visszahúzták.
Dél körül bevonultunk a csúnya, betonból készült városközponba,
leültünk egy hamburgeres előtt, és különböző helyi étkeket (hamburger,
hot-dog, gyros, sült hús krumplival) fogyasztottunk. A kedvencem
elég hátborzongató volt, tíz deka tengeri sneci egészben sütve,
ott készült az orrunk előtt. A halak sajnálatraméltóan bámultak
a tányérból, fejestül, farkastul. Fokhagymás olajjal, vagy mivel
lelocsolva kenyérrel fogyasztandó, a fejét nem muszáj megenni.
Ezután visszamentünk a házba, délutáni alvás következett. Három
körül újra tengerpart, ekkor lehetett nagyon leégni. Utána vissza,
bevásárlás a helyi szocialista jellegű boltban, kenyér, sajt,
szalámi, olajbogyó, paradicsom az utcán áruló kofától, otthon
étkezés, heverészés. Este 9-10 körül újra séta, tengerparton
ücsörgés, esetleg egy sör, ill. Prigat (ld. fent) elfogyasztása.
Amint látható, kimerítő volt a napi program, úgy fizikailag,
mint szellemileg. J Mindenesetre nagyon jót tett.
Még néhány észrevétel: azt hiszem, már az előző beszámolómban
is írtam, de most csak megerősíthetem, hogy a román fiúk nagyon
csúnyák, amelyiknek nem parasztarca van, az úgy néz ki, mint
egy rablógyilkos. Egy-két kivétel van csak, egy bizonyos típusból,
vékony, nagyon fekete, lányos arcú mediterrán jellegű fiatal
fiú, Faludy imádná, de ez is csak 16 évesig szép, aztán átmegy
tengeri kalózba. A lányok viszont jól néznek ki, jó az alakjuk,
de iszonyúan öltözködnek, három évvel ezelőtti divat szerint,
az is a rikitó színű, cigányos fajtából. Egy európai külsejű
csaj láttam egész ott-tartózkodásunk alatt.
A boltok kínálata úgy-ahogy elfogadható, de azért vannak érdekességek,
pl. amikor tejet kértünk a kávéhoz, egyszerűen közölték, hogy
nincs. A másik érdekesség, hogy mennyire megmaradt az a falusi
életforma, ami pl. nálunk már majdnem teljesen eltűnt: mindenhol
háziállatok, szamarak, kecskék, tehenek, ott mászkáltak a nyaralók
között, de mindehol láttunk állatokat a vonatból, aztán ahogy
átléptük a határt Magyarországon egyből eltűntek.
Balogh Anikó
A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) - E-mail:
szerkesztoutikalauz.hu
Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>Ugrás
az érintett országhoz: Országkapu >>
Üzenőfal - írd le kérdésedet, véleményedet! >>
Útitárskereső
- ha üres helyed van >>
©
BTSz Bt 1997-2007.