Kozma Ákos (KÁkos): Kárpátalja I-IV. 2005-2006. Három rövid kirándulás négy tételben megírva, nagyon szép képekkel illusztrálva Kárpátalja I. 2005.05.11-05.16. Kedves ismerősömnek ősei Kárpátaljai származásúak. Sokszor említette a szép vidéket, a történelmet, a szokásokat, az ottani életet és javasolta menjünk el, megmutatja. Erre május 11-16 között tudtunk közös időpontot találni. Velünk tartott unokatestvére Gyuri bácsi, aki 2000-ig Munkácson élt. A városban sétálva ismerősei lépten-nyomon köszöntötték, megölelték. Gyuri bácsi minden látnivalóhoz kapcsolódó történelmet is kiválóan tudja. Szinte mindenhol volt ismerőse, illetve tudott valakire hivatkozni, akit azon a településen ismertek. Komoly kutatómunkát folytatott és publikált (sajnos csak ukránul) néprajz és vallástörténeti témákban, ezek magyar vonatkozásai is kiemelve. Határátlépés : Beregsuránynál oda 1 ó 40 perc, vissza 5 perc. A határon kaptunk egy kis cetlit, mely két azonos részből állt. A felsőt ki kellett tölteni, az alsót a határőr töltötte ki a fenti és az útlevél alapján. Név, állampolgárság, szül idő, útlevélszám, az utazás célja, és destination name, address - ide beírtunk egy valós munkácsi címet, de a szállásunk nem ott volt. Ezt végig meg kellett őrizni !!! Elmentünk Munkácsra, rövid rokonlátogatás, pénzváltás és séta közben megnéztük a Rákóczi-házat, majd Gyuri bácsinak köszönhetően a Bazilita kolostort.
A kolostorban szintén ismerősként fogadták,
mivel ennek könyvtárában is sokszor megfordult. Szolyvánál letértünk
a főútról és Poljana-Vezérszálláson keresztül mentünk a Volóci
szállásra, közben megnézve a szanatóriumot és a gyógyvízforrásokat.
Innen Ungvárra mentünk, de csak a skanzenre
és a várra jutott idő, mert korán van a záróra (16 óra). Perecsény-Polena-Volóc
volt a visszatérési útvonal. Természetesen Gyuri bácsi. sorra
elmondta a városok, települések történeteit, nevezetességeit.
Megtudtuk, a faúsztatók hogyan jutottak el egy
duzzasztó vizének szakaszos kieresztésével a Talabor folyón
egészen Szegedig, megláttuk, milyen is a hucul ló, és láttuk
milyen fontos munka a krumpli ültetése, a zab elvetése. Meghallgattuk
az egyszerű emberek panaszát és láttuk a bezárt üzemeket, gyárakat,
szállodákat, üdülőket.
A Szarvasháza-Uzsok útvonalra előre mondták, hogy az utolsó szakasza nem aszfaltozott, ennek ellenére elindultunk, és a végén átmentünk a 7 km-es zúzottköves úton, gyönyörű tájon. Az Uzsoki-hágó tetején a megyehatár őrkatonája (alul is van őrség, sorompó, parancsnok:)) felháborodva mesélte, hogy korábban ellopták a II. világháborús orosz emlékmű réz emléktábláját.
A kontyos miniszter asszony 10-én kijelentette,
hogy megállítja az orosz olajspekulánsok áremelését ! Na erre
az oroszok azonnal elzárták a csapokat és szombat este a közeli
üzemanyag kútnál elfogyott minden üzemanyag és kezdtek a rossz
hírek terjedni, (valamint az idő is elromlott).
Fényképeztünk fekete gólyát, fekete viperát,
pöttyös szalamandrát, színes kismadarat és erdei béka kocsonyát
a petékkel.
Kárpátalja II. - 2005.08.27-09.02. Az útvonal 1. nap : Békés-megye - Beregsurány; a határon
2 óra 10 percet vártunk. Huszton egy rövid rokonlátogatás, majd
Rahón templomok, főtér és Kőrösmezőn a szállás elfoglalása.
( 460 km) Közlekedés autóval
Az utak a főútvonalon jók, de ez nem jelenti
azt, hogy mindenhol jó, váratlanul megváltozhat az út akár egy
kanyarban, vagy egy kisebb csatorna hídjánál. A lakott településeken
szinte mindig rosszabb, a vasúti síneknél, hidakon, ott, ahol
a patak, folyó a hegy tövében folyik, szinte mindig rossz. Nem
érdemes sietni, mert akkor a vezető semmit sem fog látni. Szállás - étkezés
Szállást interneten foglaltam. Megnéztük az
"Erdei-mese" szállót Tiszaborkúton, nagyon szép környezetben
van (ebben nem tudtam szállást foglalni a kért időpontra).
Az vendégek elhelyezése családoknál van, és
egy buszra való vendéget is el tudnak szállásolni. Ez esetben
a reggeli egységes minden családnál, a vacsora pedig a Magyar
Iskolában, közösen van. Mi csak 4-en voltunk, a családnál vacsoráztunk,
és kifejezetten ukrán, orosz ételeket kértünk és gombát-gombával,
mert most volt a szedés ideje. Mi is szedtünk gombát, és azt
másnap reggelire, vacsorára elkészítették. Ekkor volt a somlekvár
készítésének ideje, ebből is vásároltunk. A család kedves volt,
vacsora után sokat beszélgettünk. A látvány Utazásunk élményét ismét növelte kísérőnk, Gyuri bácsi ukrán nyelvtudása és helyismerete. Nem részletezem az útikönyv szerinti látnivalókat, azok között mindenki válogasson kedvére. Gyönyörűek az érintetlen tájak, hegyek, völgyek, patakok. A lakóhelyektől távoli részeken a nyugalom és a béke hangulata sugárzik. Szeretnék egy olyan kirándulást, amikor kiülünk egy hágó tetejére, mondjuk a Szinevéri-hágón és csak nézelődünk, figyelgetünk, beszélgetünk az arra járó helyiekkel, vagy csak egyszerűen nézzük a környéket. Autóval menve sokszor megláthatunk olyan szép részeket, ahol azonnal meg kell állni és le kell fényképezni.
Kőrösmezőn lehetőség van terepjáróval elmenni
a Pietrosz-csúcshoz, a Hoverla-csúcshoz, a Fekete-Tisza forrásához,
illetve a Drahobát síterephez. Ezt mindenkinek ajánlani tudom,
aki rászán erre 4-6 órát és 150-200 UAH-t (/4 fő). Mi a Pietrosz-csúcsot
választottuk és nagy kaland volt a felvezető út (elzsibbadt
a kezünk a görcsös kapaszkodástól) !
Útközben több ásványvíz forrással találkoztunk
(Láposmezőn a Fehér-Tisza forrása felé, Vízköz, Majdánka, Saján),
ezek vize nem mindig tárolható, mert "megtörik" de
a sajáni víz több napig jó. A viski település ivóvizében is
éreztem azt az ásványvíz illatot, ami a sajáni vízben volt.
Megnéztük a sajáni, velétei (itt még a kádat is feltöltötték
nekünk, de nem volt időnk fürdeni) és a majdánkai fürdőt. Szlatinai
sóstavat is meglátogattuk, de fürdőzési szándék nélkül, a sóbányába
sajnos valamilyen technikai ok miatt nem lehetett lemenni. Vásárlás, ajándék Pénzt a határon (Ukrán oldal) lehet váltani
hivatalos pénzváltóban illetv magánszemélyeknél. A beregszászi
piacon is volt pénzváltó ember. Ajándéknak szép fonott kosarakat vásároltunk Izán (Huszt felett) és szárított gombát is vettünk, mert a tavaszit elosztogattuk. Ez a gomba rendkívül illatos, ízletes, 4-5 darabkája levesek, szószok, főtt rizs ízesítésre alkalmas. Mindent megkóstoltunk, amit az útszélen árultak, gyümölcsöt, áfonyát, somlekvárt, bort, - saslik nem volt ! -, kvaszt. Tejet, sajtot, túrót kaptunk reggelihez, ezt azért útszélen nem kóstoltunk volna meg. Minden településen, a legkisebbekben is van
iskola, és nagyon sok a gyerek! 30-án iskolai évnyitó volt,
beszélgettünk hazafelé tartó tanárnővel, és az derült ki, hogy
a közigazgatás szervezetlen, nem kvóta és szükséglet alapját
kapják pénzt, hanem a jó kapcsolatok határozzák meg a fejlődést.
Kárpátalja III. - Beszélgetések, egyéb érdekességek. A korábbi beszámolókban említett Gyuri bácsi
sok érdekességet mesélt Kárpátaljával kapcsolatosan, a saját
és a megismert emberek élettörténeteiről.
Megpróbálom a beszélgetések lényegét leírni. Elnézést, ha a számadatokban esetleg tévedek! Kárpátalja lakossága kb. 800.000 fő volt és a szovjet időkben itt állomásozott több mint egymillió katona illetve családjaik. A katonaság igényeit iskolák, üzemek, gyárak szolgálták ki, amik munkát adtak az itt lakóknak, így ők a belsőbb vidékekhez képest sokkal jobban éltek! A SZU szétesését követően kivonult a katonaság, elszállították a határszéli (Munkács és a határ közötti rakétasilókból) rakétákat és az itt állomásozó repülős egységeket is kivonták. Az üzemeket, gyárakat, iskolákat bezártak, a munkahelyek megszűntek, a lakosság elindult külföldre dolgozni, főleg Olaszországba, Csehországba, Németországba és Lengyelországba. Maradt valamennyi katona, akik részben a határőrizetet látják el, illetve a bezárt katonai üzemeket, laktanyákat őrzik, mert amit lehet, ellopnak. A régi magyar településeken kívül csak ukránul sikerült megértetnünk magunkat, vagyis a hegyek közé érve már nem boldogultunk volna magyarul (tehát sem Rahón, Kőrösmezőn, Ökörmezőn, Volócon, Uzsokon)! A falvakban élők nagyon vallásosak. A gyerekek az évnyitóra biciklizve az útszéli kereszt előtt berögzült mozdulatokkal háromszor keresztet vetettek.
Rengeteg Pravoszláv templom épül illetve a régieket felújítják. Több bezárt katolikus, görög-katolikus templomot láttunk.
Egy épülő Pravoszláv templomhoz úgy jutottunk be, hogy Gyuri bácsi - miután kiabálása nem vezetett eredményre -, ököllel kezdte verni a nagy lemezkaput, amire előjött Pista Atya (Pista a vezetéknév, nem magyar) aki a hívek adományából és a segítségével, nagy elődjének küldetését folytatva építi a templomot. Csak akkor mehettem be a templom udvarára, miután hosszúnadrágot vettem. Kaptunk tőle egy hatalmas makkot termő vörös tölgyfa csemetét, amit itthon elültettünk. Meglátogattuk, Saján melletti tónál Imre bácsit, aki nyáron az almáskertjében felállított bodegában lakik. Három éve kísérőink itt a kertben sátoroztak, a tóban mosdottak és esténként Imre bácsival sokat beszélgettek. Imre bácsi azóta átesett egy infarktuson, így a találkozás öröme eléggé felizgatta. Neki is kalandos fiatalsága volt. A II. Vh. végén leventeként hadifogságba esett Szlovákiában, ahonnan sikerült hazaszöknie.
Nagyon érdekelték a fegyverek, vadászat, és útközben szerzett egy puskát. Ezt hazaérkezését követő napokban megtalálták nála, és 17 évesen 10 év büntetésre ítélték. Elvitték messze, valahova Szibériába, ahol laza közösségben éltek a nem köztörvényes elitéltek. Utat építettek, fakitermelésben dolgoztak, maguknak építettek gerenda házikót. Különösebben nem őrizték őket, úgysem volt hova menniük. Egy alkalommal (télen) elvitték hármójukat fenyőhajtást szedni (a skorbut ellen) és otthagyták őket egy hétre. 100 zsákkal kellett szedni, ez 2-3 napos munka volt. Kaptak egy sörétes puskát a farkasok elriasztására néhány lőszerrel. Volt idejük bóklászni, így felfedeztek egy téli álmát alvó medvét. A sörétes lőszert feljavította, a medvét megsebesítette és több életveszélyes támadást megúszva a medve bundájával gazdagabb lett. Sztálin 53-ban elhunyt. A tábort az őrök elhagyták, ottmaradtak magukra, további ellátás nélkül. Elindultak haza, és később a medve bundájának árából tudott repülőjegyet venni. Szülei semmit nem tudtak róla, halottnak hitték, így hazaüzent egy ismerőssel előző nap, hogy 7 év után haza fog érkezni. Gyuri bácsinak is volt kalandja. Mezőgazdasági iskolából egyetemre ment, ahol azokat a fiatalokat, akik a kombájn vezetést meg akarták tanulni, kiképezték kombájnosnak. Nyáron elküldték 3 hónapra aratni a nagy szteppére. Két napig ment előre a búzatáblán, majd visszafordult. Hetente egyszer vittek neki üzemanyagot, vizet, élelmiszert. Hova vitték a levágott gabonaszemeket? Sehova, le a földre ürítette. A levágás volt a feladat.
Következő évben már volt szállítójármű, aki naponta egyszer megjelent és mivel ő a súlyra volt fizetve, arra kérte, hogy a találkozás idejére legyen teli a magtartály, hogy gyorsan továbbmehessen. Harmadik évben déli, gazdag és dolgos környékre került, ahol már az ésszerű gazdálkodás szerint ment a betakarítás. Természetesen ezekkel a nyári munkákkal jól keresett. Voltunk két városban is a piacon. Néha megdöbbentő a kazalba rakott pucolt csirke, a banános kartonpapír dobozokba kitett húsok látványa és mindez hűtés nélkül, legyek társaságában! Feleségem közegészségügyi felügyelő. Elkezdte filmezni a látványt az itthoni kollégáknak. Az eladónő észrevette és a legyek elhajtására használt kendővel csapkodva, kiabálva zavarta el onnan :). A Vereckei-hágó felé vezető úton beszélgettünk a földjét lovas boronával művelő ruszin apával és fiával. Az itt élők többsége csak annyi földhöz jutottak, ami a család krumpli veteményének sem elég. A földek zömét olyanok birtokolják, akik nem művelik meg és bérművelésre sem adják oda.
A hágó tetején elhagyott "szálloda",
a felvezető úton fekete vipera sütkérezett. A kőrösmezői sípálya tetején lévő kis templomhoz egy idős néni (ruszin) jött felfelé, kivezetve a tehenét legelni. Megszólítottuk. Nyugdíja 200 UAH, a tejet nem tudja eladni, mert nincs átvétel. A többlet tejet odaadja a szegényeknek. A villany 30 UAH/hó, TV-je van, de a kábeltévét nem köti be, mert az már drága, inkább esténként a bibliát olvassa. A kis templomnál segítettünk neki a gyertyát meggyújtani, és elköszönés után elmondta, hogy értünk is mond imát, majd felnyitotta a bibliát, és hangosan elkezdett belőle a templom előtt felolvasni. A sötétszürke tehén eközben békésen legelt a hegyoldalban a sípályán.
A temetőkben magyar nevek is voltak, néha érdekes írásmóddal : Shuszter Miháj (így pontosjével). A Toronyai-hágó tetején sárga trikós kerékpárosok vártak egy staféta folytatására. A kislányok szép ukrán népviseletbe öltöztek, és képen ott a feketemadaras nacionalista zászló is. A boltokban meglepően drágák a ruhaneműk. A települések főutcáján többször láttunk használtruha árusokat (turkálós). A műszaki cikkek valamivel olcsóbban, mint nálunk. Néha olyan régi legömbölyített Volgát (M-23) is láttunk, amit a mai fiatalok nem is ismernek! Rettenetes szakadt volt! Vannak ám jó kocsik is (Hummer), teljesen sötét üveggel, benne néhány vassal! A szállásunk mögötti földre megérkezett egy lovas kocsi, kifogtak, felszántották a földcsíkot és bevetették zabbal.
Közben beszélgettünk a csizmás, kalapos, bajszos, cigányos kocsissal. 48 éves, 2 éve nyugdíjas katonatiszt, őrnagy, jogi doktorátussal, 2200 UAH nyugdíjjal. (A tehenes nénikének 200 UAH volt és hány 50 év alatti nyugdíjas katonatiszt van? ) Mindenhol van villany és a kisebb településeken is van iskola. Tömegközlekedés viszont szinte alig. Mindenki stoppol, megfizetve a buszjegyet, vagy annak egy részét. Sok a magán buszos. A nálunk 10 személyes Nysaból kiszálltak vagy 20-an. Meglátogattunk egy 3 éve megismert (az ismerősök az iskola kollégiumában aludtak egy éjszakát), alig egy éve nyugdíjas iskola igazgatót (ruszin) 800 UAH nyugdíjjal. Azonnal készített egy kis harapnivalót, és megkínált itallal, majd csak ez után kezdődhetett meg a beszélgetés. Az erdőkben nagyon sok a tarvágás, ami szinte sehol nincs pótolva, újratelepítve, annak ellenére, hogy szinte minden hegynek menő útra csak az erdőgazdaság sorompójának megnyílása után lehet bemenni 5-10 UAH pénzért. A Kárpátaljai kirándulás barátainkkal 2006-május 4-7. Kárpátaljai kirándulásra hívtuk meg barátainkat.
A találkozás Nyíregyháza-Sóstón volt, az oktatási központ szállodájában.
A vendégek Győrből, Zalaegerszegről, Budapestről, Gyálról, Kecskemétről,
Szolnokról és Békéscsabáról érkeztek.
A következő állomás a Munkácsi-vár és múzeuma
volt. Ungvár-Perecseny után egy rövid pihenőt tartottunk Turjaremetén,
ahol egy szép kis vendéglőben ittunk egy-két sört. A WC, kézmosó
megdöbbentő élmény volt! Viska (Viharos) és az Uzsoki-hágó Másnap bőséges reggeli (ebédre úti csomag) után az Uzsoki-hágót látogattuk meg, majd az Erdőludas-Alsóhatárszeg közötti út (12 km) nem betonozott, zúzottköves helyi úton, Szarvasházán keresztül érkeztünk a Vereckei-hágó emlékhelyéhez. Koszorúzás, himnusz, szózat, könnycseppek. Volócon, a havasok tövében, egy rövid pihenőt
tartunk, iszunk egy kávét, teát, italt, miközben megtudjuk a
környék érdekességeit. Sajnos a Vizközig tervezett utunkat nem
folytathattuk tovább, mert megigértük, hogy este 6-ra visszaérkezünk
(így is több mint egy órát késtünk). Perecsényig a Turja-völgyében mentünk. Este vacsora előtt oroszfürdő (nedves gőzös szauna) volt a program és ismét bőséges vacsora, jó hangulat. Szállásadónktól elbúcsúzva, (úti csomaggal és
itallal ellátva) elindultunk Ungvárra, Kozma Ákos A szerző további képei http://karpatalja.dox.hu
címen láthatók. A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) - E-mail:
szerkeszto Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >> |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Szállásunk
Viskán (Viharos), az Uzsoki-hágóhoz közeli Vadvölgyligeten a
Vadvölgy Panzióban volt. A panzió negyven személy befogadására
alkalmas, a tulajdonos magyar, az elhelyezés, ellátás, szolgáltatás
osztályon felüli volt! A szobákban műholdas tv, a DunaTv is
fogható. 
Visszaúton
Polenán az útszéli ásványvíz forrás be volt zárva, a korábbi
forrásoknál is azt tapasztaltuk, hogy kevés a víz, kicsi a vízhozam.
Ennek egyik lehetséges oka, hogy a téli csapadék még nem jutott
le azokba a rétegekbe, ahonnan a forrás feltör.
utikalauz.hu 
