Egy rendkívül nagyszabású vár és város látogatás leírása praktikus információkkal, megszívlelendő véleményekkel és rengeteg szép fotóval. Kiváló segítség lehet hasonló túrák szervezéséhez.
Rajna vízesés, Schaffhausen, Stein am Rhein, Neuschwanstein kastély, Hohenschwangau, Füssen, Hohenzollen vár, Lichtenstein, Memmingen, Ulm, Biberach an der Riss, Meersburg, Ravensburg, Sigmaringen, Feldirch, Wangen im Allgaut, Donaueschingen, Titisee, Freiburg, Sasbach am Kaiserstuhl, Ribeauvillé, Riquewihr, Kientzheim, Kaysersberg, Selestat, Haut-Koenigsbourg, Kintzheim, Bergheim, Strasbourg, Obernai, Colmar, Turckheim, Eguisheim
Idei úticélunk a svábok által lakott Baden-Wüttenberg és Elzász, egy kis svájci, bajor és osztrák kitérővel. Sikerült egy nagyon jó szállást találni a Boden tó közelében lévő Salemben. Innen 200 km-es körzeten belül elérhető minden betervezett látnivaló. Minden járulékos költséggel együtt 45 eurót fizettünk egy éjszakára, 3 főre, ami ezen a környéken nagyon jó árnak számít. A második szállásunk a Rajna német oldalán, épp a francia határnál lévő Sasbach am Keiserstuhlban volt, közel minden úticélhoz, és éppen féláron, mint a francia oldalon. Itt 35 eurót fizettünk egy éjszakára. A faluban több kiadó apartman is van, nem biztos, hogy a legjobbat fogtuk ki, de ennyi pénzt megért.
07. 30. szerda
Elérkezett az indulás napja. Reggel 5-kor indultunk Debrecenből a Salzburg-München-Memmingen-Friedrichshafen útvonalon. Kissé borongós, ám kellemes utazóidő volt egészen Salzburgig, ezután viszont szakadó esőben haladtunk tovább, majdnem Salemig. Münchennél a szokásos dugó, útépítés, araszolás. Ez kb. 2 óra pluszidő. Meg is fogadtam, ha egy mód van rá, Münchent kerülni fogom, hazafele biztos, hogy nem erre jövök.
Este 8-ra érkeztünk Salembe, már aggódtak értünk. Egy nagyon kedves nyugdíjas házaspár volt a házigazda, Rosie és Eugen. Az apartman tisztasága még nyugat-európai viszonyaltban is kiemelkedő volt, a konyhafelszerelés pedig úgy ragyogott, mintha akkor hozták volna az üzletből. Az asztalon aprósütemény, egy palack bor, a hűtőben sör és gyümölcslé. Igazán kedves fogadtatás. Később több alkalommal is kaptunk házi süteményt, amit otthonról hozott saját termelésű nektarinnal viszonoztunk. Ha valakit érdekel a szállás, a haus-rosie. de honlapon meg lehet találni.
7. 31. csütörtök
Szép, napos reggelre ébredtünk, ideális nap egy svájci kiránduláshoz. A Rajna vízesés, Schaffhausen, valamint Stein am Rhein városa volt a napi program. Ezek mind a Bodensee közelében találhatóak.
Svájci autópályát nem kell igénybe venni, ezért mi nem is vettünk matricát, bár több helyről is azt az információt kaptam, hogy anélkül be sem engednek az országba. Az autópályamatricákat itthon, az Autóklubtól szoktam előre beszerezni, de most úgy gondoltam, ha muszáj lesz, majd veszek a határnál. Szerencsére nem volt rá szükség, határőrrel, vámossal sem menetben, sem jövetben nem találkoztunk.
A Rajna vízesés Schaffhausen közelében található, kihagyhatatlan látványosság. Európa legnagyobb vízesése, 150 m szélességben, 23 m magasról zúdul le iszonyú robajjal. Parkolót a folyó mindkét oldalán találunk, sorompós rendszerű, fizetés időarányosan. A parkolótól néhány perces sétával értünk le a kikötőhöz, ahonnan már nagyon szép rálátás nyílik a vízesésre, kishajóval viszont egész közelről is meg lehet tapasztalni a természet erejét. A kishajók több útvonalon járnak, a lehetőségek szépen ki vannak táblázva. Minden útvonalon más színű kishajó jár, mi a sárgát választottuk, amelyik a vízesés közepén álló sziklához viszi az utasokat. A szikla csúcsára fel lehet menni, s ha kellően kigyönyörködtük magunkat, a következő kishajóval visszatérhetünk a partra. A jegy felnőtteknek 8, gyerekeknek 4 frank. Igencsak megéri, ilyen szép látványban ritkán lehet részünk.
Ezután a közelben lévő vasúti hídon elsétáltuk a túlpartra, a Laufen kastélyhoz. Itt még szebb kilátóhelyek vannak, igaz, 5 frank belépőt kell fizetni, de megéri. A látvány fantasztikus, a fotó nem is igazán adja vissza, inkább a videó.
A vízesés és a Laufen kastély
A Rajna vízesés
A szikla
A vízesés testközelből
Miután kellőképpen megcsodáltuk a vízesést, visszamentünk a parkolóba, kifizettük (10 frank), majd bementünk Schaffhausenbe, ahol az állomás környékén találtunk egy ingyenes helyet. Schaffhausen a róla elnevezett kanton fővárosa, meglehetősen szép hely. Az óvárosban nagyon sok régi épületet és festett falú házakat láthatunk.
A legszebb ház Schaffhausenben
Az egyik legszebb, de mindenképpen leghíresebb ház a „Zum Ritter”, legrégibb épület a Mindenszentek székesegyház, a hozzá tartozó kolostorral a XI. sz-ból. A reneszánsz városháza bejárata felett a város címerállata, egy aranyozott szarvú kos látható. Nekem nagyon tetszettek még a középkori figurákkal ékesített díszkutak is.
Zum Ritter
Díszkút
Egy kissé elfáradtunk, ezért a város fölött magasodó Munot várhoz már nem mentünk fel, amit azért utólag egy kicsit megbántam. Így viszont több időt tölthettünk a következő városban. Az útikönyv szerint a legszebb svájci város Stein am Rhein, és ezt az állítást semmi okom kétségbe vonni. A városkapunk belépve egy időutazás részeseinek érezhetjük magunkat. Ez az egyik legszebb középkori kisváros, amit eddig láttam. Egy igazi ékszerdoboz. A főutcán egymást érik a szebbnél szebb festett falú és favázas házak, mindegyik egy-egy műalkotás.
Stein am Rhein egyik háza
Egyik másik szép ház
A Kék Rajna
Schaffhausen is szép volt, de Stein am Rhein maga a csoda. Ezt látni kell! Nagyon érdekes volt még, hogy a Rajna, melynek habjai a szélső házak lábát nyaldossák, itt még oly csodálatosan tiszta, kék vízű, mint a tenger! (Az Adriára gondoltam.) Ez bizonyára annak köszönhető, hogy a Rajna nem túl messze, Konstanznál lép ki a Boden tóból, melyet sokan tévesen bodeni tónak neveznek, holott Boden nevű helység nincs is a tó környékén, de még talán az egész országban sem. (Bodensee-Boden tó, Bodener see-Bodeni tó)
A főutca díszes házsora
A város fölött magasodó Hohenklingen várhoz nem mentünk fel, úgy tudom szállodaként működik, inkább a városkában és a folyóparton sétálgattunk még egy kicsit. Este 8-ra értünk haza.
08. 01. péntek
Két éve a feleségem egyedül kirakott egy 2000 darabos puzzlet, amely a Neuschwanstein kastélyt ábrázolja. Ekkor megígértem, hogy egyszer majd elviszem oda. Ennek most jött el az ideje.
Korán, már 7 órakor elindultunk, mert a kassza 8-kor nyit, és aki nem ér oda időben, az lemarad. Ugyanis Németország egyik leglátogatottabb nevezetessége ez a kastély, ahová a világ minden részéről özönlenek a turisták. Sokan interneten előre lefoglalják a belépőt, de az átvételhez nekik is sorba kell állni egy külön kasszánál. Mi 8:30-ra értünk oda, még nem volt hosszú sor. Belépőt többféle kombinációban lehet váltani, minden variáció ki van írva, mi a „Königsticketet” vettük, amely a szomszédos Hohenschwangau kastélyra is érvényes. Családi jegy 24 euró. A szervezés rendkívül profi. 9:45-re van időpontunk Hohenschwengau 11:45-re Neuschwanstein kastélyhoz. Jegyváltáskor megkérdezik, honnan jöttünk, az azonos nyelvűeket egy csoportba gyűjtik. Mi magyarok az audio-guide csoportba kerültünk, de a világnyelveken idegenvezető kalauzolja a látogatókat. Hohenschwangau kevésbé híres, mint Neuschwanstein, de ez is nagyon látványos, ráadásul ez egy eredeti, lakott várkastély volt. Itt töltötte gyermekkorát a híres kastélyépítettő, II. Lajos, bajor király.
Hohenschwangau kastélya
Lajos király története és a kastélyépítési hóbortja annyira közismert, hogy erről most nem írok bővebben, de a fő műve, a megvalósult álma Neuschwanstein volt, melynek építését a szobájából, távcsővel követte nyomon. A kastélylátogatás után átsétáltunk Neuschwansteinhez. Kényelmesen odaértünk, sőt még fotózni is volt idő. Hasonlóképpen, mint Hohenschwangauban, itt is magyar nyelvű audio-guide volt. A „mesekastély” igencsak dekoratív, és a belseje is gyönyörű. Lajos annak idején kiürítette az államkasszát, most a látogatók megtöltik. A kastélyról a legjobb fotókat a Pöllat szakadék fölött átívelő Mária hídról lehet készíteni. Szerencsére elkészült a felújítás, 2-3 éve még fel volt állványozva.
Neuschwanstein kastélya
Marienbrücke
Neuschwanstein látképe Hohenschwangauból
Fotózás után vissza a parkolóba, melynek díja egész napra 5 euró, majd átmentünk a közeli Füssen városába, amely egy rendkívül szép város, még német viszonylatban is. Sok turista, aki idáig eljön, csak Neuschwansteint nézi meg, Hoenschwangaut már jóva kevesebben, Füssenbe pedig csak néhányan jönnek el. Pedig kár kihagyni. A város szélén, 5 percre a központtól ingyenes parkolót találtunk.
Füssenben épp jazzfesztivál volt, minden téren zenéltek, így vidám hangulatban nézhettük meg az óvárost. Az egyik templom előtt 2 barátcsuhás illető gyűjtötte az adományokat. Az egyik a földön ült, a másik a levegőben „lebegett”. Sok csodálója volt, de a trükkre senki nem jött rá.
A trükkös szerzetesek
Ezután a városképet uraló XIII. sz-i várat néztük meg. Családi jegy 8 euró. Nem olyan látványos ugyan, mint a két királyi kastély, de megéri megnézni.
Füssen, Hohesschloss
A toronyból szép kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre, de láthatunk itt egy szerény galériát is. Nagyon szép viszont a lovagterem kazettás falmennyezete és az itt kiállított táblaképek. Még fotózni is szabad.
Füssen látképe a várból
Képek a lovagteremből
Füssen az egyik legszebb kisváros a környéken, jó, hogy eljöttünk, a napba belefért, igaz, ismét este 8-ra értünk haza.
08. 02. szombat
Szitáló esőben indultunk el a Hohenzollen várhoz, amely az egyik leghíresebb és leglátványosabb vár Svábföldön. Hechingen közelébe, egy magányos hegy tetejét koronázza meg, megkapó látvány. A vár alatti parkolóból busszal is fel lehet menni, de gyalogosan sem több 20-25 percnél. A belépőjegy 10, illetve 5 euró. Vezetés nincs, ellenben a teremőrök szívesen elmondják a tudnivalókat az érdeklődőnek. A Hohenzollernek régi nemesi család, több uralkodó is került ki közülük. Ősi váruk a harmincéves háború (1618-48) után romossá vált, és csak a XIX. sz. -ban építették újjá, neogótikus stílusban. A család már nem költözött ide, inkább csak a régi dicsőség emlékére állították helyre. 1945 után viszont mégiscsak akadt lakója a várnak, mégpedig az utolsó porosz koronaherceg, Vilmos és felesége. Ők is itt vannak eltemetve. Sajnos a borult idő miatt nem tudtam igazán szép fotókat készíteni, és a kilátás sem volt az igazi, de azért így is megérte.
A Hohenzollern vár
Várkápolna
Közel van ide Lichtenstein, amely szintén egy híres család névadó vára. (Van egy hasonló nevű vár Bécs közelében is.) A vár alatt lévő falut szintén Lichtensteinnek hívják, sajnos az egyenesen oda vezető utat lezárták (UMLEITUNG), és csak kerülővel tudtunk eljutni odáig. Ekkor viszont meglepetés ért bennünket, hogy a faluból nem vezet út a várhoz, így kértünk némi útbaigazítást. Át kell menni a szomszédos Holzelfingenbe, ott már ki lesz táblázva az út. Lichtenstein várát is megviselték az évszázadok, ezért a XIX. sz-ban átesett egy alapos felújításon, ami meglehetősen jól sikerült. Nem tartozik a nagy várak közé, de nagyon csinos, szép fekvésű várkastély. A dekoratív külső nem kevésbé látványos belsőt takar. Leglátványosabb a királyi szoba, a vadász-és címerszoba, valamint a fegyver-és lovagterem. Nekem jobban tetszett, mint Hohenzollern. A belépő 6, illetve 3 euró, 1euró kaució ellenében magyar nyelvű tájékozatót adnak. A parkolás ingyenes.
Lichtenstein vára
Lichtenstein, Enterirőr
08. 03. vasárnap
Esőben indultunk el Memmingen felé, de szerencsére mire odaértünk, még a nap is kisütött. Meglehetősen nagy város, közlekedési csomópont. Az óvárosa is elég nagy alapterületű, a középkorban jelentős város volt. A turisták még nem fedezték fel, pedig egy igazi gyöngyszem. Az útikönyv szerint főtere a német reneszánsz egyik legszebb példája. Legkiemelkedőbb látnivaló a díszes XV. sz-i Adó-ház, a reneszánsz városháza, három tornyán jellegzetes lapos „sváb süveg”. Ugyanilyen a közelben álló késő gótikus Szt. Márton templom tornya is. Memmingen Bajorországhoz tartozik ugyan, de lakói svábok. A napóleoni háborúk idején több sváb település is bajor fennhatóság alá került, ugyanis a bajorok Napóleon szövetségesei voltak.
Memmingeni városkapu
Memmingen, városháza
A Boszorkánytorony
A memmingeni városnézés után indultunk is tovább Ulm felé. Az autópályán kisebb dugó, de megoldódik. Ulm igazi nagyváros, de vasárnap lévén az óváros közelében sikerült leparkolni. Első utunk a világhírű katedrálishoz vezetett, amely a 162 m-es tornyával a legmagasabb a világon. A torony tetején lévő kis erkélyre föl lehet menni, az ott lévő emberek alig látszanak a több, mint 50 emeletnyi magasságban.
Ulm, katedrális
A torony csúcsa lentről alig látszik
A katedrális mennyezete
Természetesen én is felmentem a legmagasabb pontig. Minden tiszteletem a hajdani mestereknek, még elképzelni is szörnyű, hogy ebben a magasságban dolgoztak. A katedrális egyébként gyönyörű, művészi alkotás. Utazásunk egyik legnagyobb élménye volt. Az ulmi óvárosban elég sok, a városképbe nem illő modern épületet találhatunk. Legjobban a katedrálissal szemben álló új városháza verte ki a biztosítékot . lehet, hogy jól mutatna egy panel lakótelepen, vagy egy ipari parkban, de itt. . „csúf sebhely a város arcán”. Szerencsére ezek a betonszörnyűségek nem az örökkévalóságnak épültek, néhány évtized, és ledózerolják. A katedrális viszont még akkor is állni fog. A másik borzalom a régi városháza (XV. sz) mellett felállított tűzpiros pléhkutya, valószínűleg ez sem fogja túlélni a városházát.
A városháza óratornya
A városháza és a pléhkutya
Az utcákat járva azért láttunk szép épületeket is. Útban hazafelé megálltunk egy nagyon szép kisvárosban, melynek a nevét érdemes megjegyezni: Biberach an der Riss. Ez egy tipikus sváb kisváros, gyönyörű, egységes arculatú óvárosában szép favázas házak, főtere is nagyon tetszetős. Egy-két modernebb épületet itt is lehet találni, de ezt jóízléssel illesztették be az óváros régi házai közé. Így is lehet.
Biberach főtere
Biberach, óvárosi házak
Városnéző sétánk közben sötét felhők kezdtek gyülekezni, ezért jónak láttuk útnak indulni. Ezt jól is tettük, mert hatalmas zápor szakadt a nyakunkba, az ablaktörlő alig győzte törölni.
08. 04. hétfő
A Bodensee túlpartján lévő Konstanz meglátogatásához legcélszerűbb a Meersburg-Konstanz kompjáratot igénybe venni. A meersburgi kikötőnél nagy parkolót találunk, mely hamar megtelik. Ajánlatos korán elindulni, mi már reggel 8-ra ott is voltunk. A parkoló 50 cent/óra. A komp 20 percenként jár, autókat is szállít, de Konstanzban jóval nehezebb parkolni, ezért jobb itt hagyni az autót. Jegyváltás a kompon. A konstanzi kompkikötő elég messze van a városközponttól, kb 3-4 km. Az 1-es autóbusz viszont a kikötőnél várja a komp utasait, bevisz a központba, egy kört ír le az óváros körül, s megy vissza a kikötőbe. Mi vettünk a sofőrtől egy családi napijegyet 7. 50-ért, így jöttünk ki a legjobban.
Konstanz nevéről mindenkinek a nevezetes zsinat jut eszébe (1414-18), mikor is Luxemburgi Zsigmond igyekezett segítséget nyújtani az egyház zavaros ügyeinek rendezéséhez (pl. pápaválasztás, állam-egyház viszonya stb.). Husz János nevét kell még megemlíteni, akit annak ellenére, hogy királyi menlevele volt, a zsinat máglyahalálra ítélt. A zsinatra özönlöttek az egyház vezetői és a főurak népes kíséretükkel. Ahol kereslet van, ott kínálat is, ezért százával jöttek a városba az örömlányok. Ezt hivatott jelképezni a kikötőben felállított Imperia szobor, mely egy ledér öltözetű nőalakot ábrázol, ki kezében tartja a pápát és a császárt egyaránt. A szobor körbeforog, mára Konstanz egyik jelképévé vált. Közelben ál a „Konzil” nevű épület, ahol 1417-ben pápává választották V. Mártont. A legjelentősebb látnivaló azonban a székesegyház, a Münster. Itt ülésezett a zsinat. Az eredetileg román bazilika némi átalakításon ment keresztül, de azért így is nagyon szép. Nekem leginkább a főbejárat két csodálatos fafaragásokkal díszített ajtója tetszett, 1470-ben készült.
Konstanz, Münster
A Münster egyik ajtója
A székesegyház tornyából állítólag csodás kilátás nyílik a városra és a tóra, de sajnos nem lehetett felmenni, mert a szekrényt, ahol a torony kulcsot tartják, nem tudták kinyitni, elromlott a zár. Később még kétszer is visszamentünk, hátha közben megoldják a problémát, de hiába. Konstanz egy mozgalmas, nyüzsgő város. Éppen most van a zsinat 600. évfordulója, erre a városban sok történelmi zászló és molinó emlékeztet. Az egyik ház falán felfedeztük a magyar címert is, egy Zsigmond bevonulását ábrázoló falfestményen.
Zsigmond bevonulása Konstanzba
Városnézés után újra kompra szálltunk, vissza Meersburgba. Meghosszabbítottuk a parkolójegyet, szerencsére nekünk nem kellett a megüresedő helyekre vadászni, mint sok más autósnak. Bátran állíthatom, hogy Meersburg a legszebb a tó körüli városok között, és meglehet, a leglátogatottabb is. Turistacsalogató, hangulatos óváros, szép favázas házak, városkapuk, virágos ablakok. A városképet uraló Altes Schloss, a régi vár évszázados falai között ódon hangulat, semmi mesterkéltség. A belépő 9. 50, ill. 4. 50. Igazán megéri, vezetés nincs, fotózni szabad. Várlátogatás után lementünk a tópartra, sétálgattunk még a városban, néztük a tó fölött időnként elhaladó léghajókat. (Zeppelin gróf Konstanzban született, Friedrichshafenben pedig léghajómúzeum van. )
Léghajó a tó fölött
Nem tudom, hol lehet jelentkezni a sétarepülésre, de vendéglátónk, Rosie mama szerint 300 euróba kerül fejenként, így aztán nem is nagyon érdekelt a dolog. Volt még annyi időnk, hogy átmenjünk a közeli Ravensburgba, melyet a tornyok városaként említ az útikönyv, és valóban az. Meglehetősen szép kaputornyok, néhány bástya és őrtorony vigyázza az óvárost, ahol jónéhány szép polgárházat fedeztünk fel.
Ravensburg szépsége alulmarad ugyan Meersburggal szemben, de azért egy látogatást megér.
Ravensburg
Ravensburg, felső kapu
08. 05. kedd
Sigmaringen nevét gyerekkoromban hallottam először a Dunai hajós c. filmben, mikor is a főhős megnyeri a sigmaringeni horgászversenyt. Szép, napos, időben indultunk útnak, kilenc körül már a városszéli bevásárlóközpont parkolójában voltunk, néhány perces sétára a városközponttól.
Sigmaringen nem nagyváros, egy hangulatos sétálóutca, egy szép főtér, valamint a környék legnagyobb nevezetessége, a Hohenzollernek várkastélya látható itt. A várkastély egy duna-parti sziklára épült, látképe uralja a várost. Belépődíj 9, illetve 5 euró. Csak vezetéssel látogatható, fotózni sajnos nem szabad, pedig lenne mit. A kastély termei pompásak, fényűzően berendezettek, nem akad párja a sváb hercegségben. A mai napig a Hohenzollern család tulajdona, kihagyhatatlan látnivaló.
Sigmaringen főtere
A sigmaringeni várkastély
Következő úticélunk a kutyáról nevezetes Rottweil városa lett volna. Nem a főútvonalon, hanem egy alsóbbrendű úton, a Duna völgyében akartuk megközelíteni. Nem siettünk, kényelmes tempóban autóztunk, néztük a szép tájat, mikor is a minket követő menetrendszerinti autóbusz megunta a lassú tempót (neki már unalmas volt a táj) és meg akart előzni. Igen ám, de őt pedig egy motoros kezdte el szabálytalanul előzni ezzel egyidőben. A buszos megijedt, ránk húzta a kormányt, és bizony belénk jött. A bal hátsó lámpa összetört, és a karosszéria is csúnyán meggyűrődött. Szerencsére volt index és világítás, nem kellett félbe szakítani a nyaralást. A rendőri helyszínelés után már nem volt kedvünk folytatni az utat, inkább hazamentünk. Itthon kiderült, az autó gazdasági totálkáros. Szokatlanul hamar, öt órára hazaértünk. A háziak nagyon megdöbbentek, látva mi történt, de végül is szerencsénk volt, senkinek semmi baja nem lett, és az autó is működött. A feleségem főzött egy hazai slambucot bográcsban, és meghívtuk a háziakat egy kis „echte ungarische” specialitásra. Ittunk néhány sört, és már nem is volt olyan gyászos a hangulat. Nagyon finom sváb fekete sört lehet kapni errefelé.
08. 06. szerda
Azt írja az útikönyv, hogy az ausztriai Voralberg legszebb, középkori arculatát megőrző városa Feldirch. Ezt fogjuk ma ellenőrizni. Feldkirch nagyon szép környezetben, magas hegyek közt fekszik. A város fölött Voralberg legépebb, legismertebb vára, a Schattenburg. Első utunk ide vezetett. A családi jegy 10 euró volt, de nem is ért többet. A vár kívül-belül középszerű. Építészetileg nem túl látványos, a vármúzeum pedig átlagos, vagy inkább még gyengébb. Az igazsághoz tartozik, hogy azért jó lenne itthon egy ilyen, végül is teljesen ép. Az autót a vár parkolójában hagytuk, és lesétáltunk a városba. Egy kicsit csalódtam, többet vártam Feldkirchtől. Persze azért nem rossz. Itt is van minden, városkapu, díszes polgárházak, sétálóutca. . A német városokkal szemben mindenképpen alul marad.
A Schattenburg
Kilátás a várból
Feldkirch
Az eredeti útiterv szerint egy alpesi panorámaút a Silvretta Hochalpenstrasse következett volna, de ezt sajnos törölni kellett a programból. Így aztán visszamentünk Svábföldre, és egy valóban szép kisvárost, Wangen im Allgaut néztük meg helyette. Az óváros közelében ingyenes parkolót találtunk, majd egy ritka szép városkapun beléptünk a középkori városba. Nem hiszem, hogy sok turista tévedne ide, inkább a helyiek élik mindennapi életüket, fel sem tűnik nekik, milyen szép helyen laknak. Épp piacnap volt, mindenféle árusok, igaz már sokan kezdek összepakolni, egy óra múlva pedig már mintha ott sem lettek volna. Wangen egy nagyon szép, hangulatos kisváros, igaz, kiemelkedő műemlékei nincsenek, ám ennek ellenére nekünk nagyon tetszett.
Wangen, városkapu
Óvárosi részlet
Városháza
08. 07. csütörtök
Reggel összecsomagoltunk, majd elbúcsúztunk a különösen kedves házigazdáinktól, és elindultunk a következő szálláshelyünk, Sasbach am Kaiserstuhl felé. Persze útközben megálltunk egy-két helyen. Első megállónk Donaueschingen, amely arról nevezetes, hogy itt van a Duna jelképes forrása. Hangsúlyoznám a jelképes szót, hiszen az a díszkút, amit Donauquelle-nek neveznek, igaz, hogy egy forrás, ám vize egy feldett csatornán a már tekintélyes méretű Brigach patakba folyik. A Brigach a várostól 3 km-re egyesül a Breg patakkal, innentől nevezik Dunának. Donaueschingen nem egy látványos hely, most különösen nem, hiszen az egész belváros szét volt túrva, mindenhol térköveztek. Még a Donauquelle-t is szétverték, azt is felújítják. A városban különösebb látnivaló nincs, csak a Fürstenberg kastély (mely nem látogatható), így aztán elgyalogoltunk megnézni a Breg és Brigach összefolyását, a Duna születését.
Donauquelle
A Duna első méterei
A visszaúton igencsak meg kellett szaporázni lépteinket, mert nagyon közelgett egy fekete felhő. Persze az esőkabátot az autóban hagytuk, hisz nem úgy nézett ki, hogy szükség lesz rá. Olyan hirtelen jött az eső, épp csak be tudtunk szaladni egy eresz alá.
A Fekete-erdő legismertebb tava a Titisee. Egyik ismerősünk nagyon dicsérte, ezért mi is felkerestük, egyébként is útba esett. A tóparton rendkívül nagy a nyüzsgés, egymást érik a vendéglők, bazárok. Óriási az idegenforgalom, de hogy ezt mi indokolja, fogalmam sincs. Szerintem a Titisee egyáltalán nem kiemelkedőszépségű tó. Sokkal szebb tavakat lehet látni még Németországban is.
Titisee
Viszont, ha valaki fekete-erdei szuvenírt akar vásárolni, akkor ettől jobb helyet nem fog találni. A kakukkos órától a fekete-erdei sonkáig itt minden kapható.
Umleitung miatt nem a rövidebb főúton, hanem a mellékutakon, ám szép tájakon értük el a Fekete-erdő fővárosát, Freiburgot. A belvároshoz közel a Stadtsrassén találzunk pénzbedobós parkolót. Freiburg élénk, vidám, jó hangulatú nagyváros. Minden sarkon utcazenészek, az utcákon hömpölygő tömeg, de ez egyáltalán nem zavaró. Az óváros hangulata is inkább nagyvárosias, mint középkori. Legszebb látnivaló a főtéren álló román, ill. gótikus stílusban épült székesegyház, a Münster, mely az útikönyv szerint a keresztény világ legszebb tornyával dicsekedhet.
Freiburg am Breisgau
Freiburg, Münster
Sajnos nem volt szerencsénk, a torony épp fel volt állványozva, de a vörös homokkőből épült templom szép arányaival, díszítéseivel elnyerte tetszésünket.
Este 7-re érkeztünk meg Sasbach am Kaiserstuhlba, következő szálláshelyünkre. A következő pár napban Elzász legszebb helyeit jártuk be Strasbourgtól Colmarig. Elzász gyönyörű, honfitársaink által kevésbé látogatott tartomány. Történelme meglehetősen viharos. A tévedések elkerülése végett megjegyezném, hogy Elzász mindig is a Német-Római Birodalom része volt, német lakossággal. A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békék (1648) után került először francia kézre, majd 1871-ben a francia-porosz háború után visszaszerezték a németek. A vesztes I. világháború után ismét francia zászló lengett a strasbourgi katedrális tornyán, majd 1940-ben ismét német terület lett. 1945 után végleg francia uralom alá került. A franciák szerint Franciaországban nem létezik más nemzetiség a francián kívül, ezért autonómiáról szó sem eshet, sőt, még azt sem lehet tudni, hogy pontosan milyenek az etnikai arányok. A települések nevei mindenhol kizárólag franciául vannak kiírva, a középületek, üzletek nevei szintén. Az eredeti német elnevezéseket eltorzítva, franciás írásmóddal írják. Pl. Strassburg-Strasbourg, Hoch-Königsburg-Haut Koenigsbourg, Kasiersbeg-Kaysersberg stb. Nos a több, mint 300 év francia uralom megtette a hatását, a lakosság nagyrészt elfranciásodott, németül beszélni nem sok elzászit hallottam, nem úgy, mint Dél-Tirolban, ahol az olasz idegen nyelvnek számít. A települések neveinél én is a francia elnevezéseket fogom használni, részint az egyszerűség kedvéért, másrészt az idevalósiak is így tesznek.
08. 08. péntek
Első elzászi úticélunk a mindössze 35 km-re levő Ribeauvillé, eredeti nevén Rappoltsweiler. Találtunk ingyenes parkolót, majd elindultunk felfedezni a várost. Nagyon szép, mozgalmas városka, sok turistával. A város fölött három várrom is látható, nagyon romatikussá téve a város látképét. Ekkor még nem volt viszonyítási alapunk, de a legszebb elzászi városok közé tartozik. Rengeteg favázas ház, muskátlis ablak, borozók, éttermek, és egyéb üzletek sorakoznak a főutcán, de a mellékutcák is hangulatosak. Ezt a csinos városkát kb. 2 óra alatt be lehet járni (persze nem rohanva), feltéve, ha nem akarunk felmenni a várromokhoz. Mi nem mentünk fel, ezt utólag sajnálom, biztosan gyönyörű lett volna a panoráma.
Ribeauvillé
Ribeauvillé főutcája
Ribeauvillé, Városkapu
A három várrom
Közel van ide Riquewihr, eredeti nevén Reichenweiler, a legjobban várt, útikönyv által leginkább felmagasztalt városka. A városfal mellett fizető parkoló, viszonylag kevés hely, 2 euró/óra. Legalább 2 órát érdemes befizetni, de akár egy fél napot is el lehet itt tölteni. Nagyon szép, középkori hangulatú, tipikus elzászi kisváros. Két városkapuja van, az óváros telis-tele virágos ablakú, favázas házakkal. Ez egyébként a többi elzászi városra is igaz. Sok a turista, nagy a nyüzsgés, pezseg az élet. Éppen piacnap volt, sajtok, kolbászok és egyéb helyi élelmiszerek nagy választékban. Érdekes volt a kolbászárus asztala, mert míg itthon hasonló helyen kellemes, étvágygerjesztő illatok terjengenek, ezeket a kolbászokat inkább büdösnek éreztem.
Elzászi kolbászspecialitások
Riquewihr városkapu
Riquewihr ódon házai
Óvárosi utca, Riquewihr
Riquewihr, A városfal
Rendkívül nagy hagyománya van errefelé a szőlőtermelésnek, és borkészítésnek. Szinte minden városkát szőlő vesz körül. Több évszázados hagyománya van errefelé a borkultúrának. Riquewihrt nem méltánytalanul dicsérte az útikönyv, valóban az egyik legszebb kisváros Elzászban.
A következő település Kientzheim volt. Ez egy nagyon csendes kisváros, alig 5-6 turista lézeng az utcákon. Nincs olyan látványos, mint az előzőek, de egy fél órát érdemes rászánni. Láthatunk itt egy magyar vonatkozású érdekességet is, az itteni templomban láthatjuk Schwendi Lázár császári tábornok és kassai főkapitány (XVI. sz) reneszánsz síremlékét.
Schwendi Lázár sírköve (balról)
Kientzheim
Ő hozta a tokaji szőlővesszőket Elzászba, az itt termelt bort egészen az utóbbi évekig elzászi-tokaji néven árulták, míg aztán sikerült a Tokaji nevet levédetni. Kientzheimben is láthatunk jellegzetes elzászi házakat, a városfalak is részben megmaradtak. Érdekes a városkapu szuroköntője.
A szomszéd városka Kaysersberg, eredetileg Kaisersberg, szintén egy nagyon látványos, turisták által felkapott hely. Nem érdemtelenül. Dobogós helyen van az elzászi városok között. Gyönyörű, épségben megőrzött középkori házak között sétálgatva szinte repül az idő. Itt is el lehet tölteni egy fél napot. A város fölött, nem túl magasan egy várrom, tornyából belátjuk az egész környéket. Szőlő mindenhol, ameddig a szem ellát, s közte megbújó ódon városkák.
Kaysersberg
Az öreghíd Kaysersbergben
Kaysersberg látképe a várból
Hazafelé tartva magára vonja a figyelmünket Hunawihr, eredetileg Hunzweier messziről látható erőd temploma. Hasonló, mint az Erdélyben láthatóak. A faluban a templomon kívül más látnivaló nincs.
08. 09. szombat
Selestat-Schlettstadt nagyobbacska városnak számít a környéken. Itt kevesebb a turista, pedig van mit nézni. Ugyan nem annyira egységes a városkép, mint az eddig látott kisvárosokban, de itt is felfedezhetünk jónéhány régi polgárházat.
Egy ódon ház Selestatban
Selestatnak különösen szép városkapuja van, valamint két kiemelkedő műemléke, egy román és egy gótikus templom. Egyik szebb, mint a másik, de érdemes mindkettőt megnézni. A román stílusú St. Foy a XII. -ból, a gótikus St. Georges a XII. és XV. sz. között épült, mindkettő igazi csemege a középkori építészet kedvelőinek.
St. Georges templom, Selestat
St. Foy templom, Selestat
Selestat városkapuja
Haut-Koenigsbourg, azaz Königsburg vára az egyik legnagyobb látványosság Elzászban. A várhoz felvezető és levezető út egyirányú, de akkor a tömeg, hogy így is rendőri irányításra van szükség. Jobb lett volna itt kezdeni a napot, gondoltam, hisz ez a rengeteg ember be sem fér a várba. Hétköznap azért valószínűleg kisebb a tömeg. A belépő gyerekeknek ingyenes, felnőtteknek 8 euró. Megéri. Vezetés nincs, ezért a nagy tömeg szépen eloszlik, még fotózni is szabad. A hegytetőn álló hatalmas vár rendkívül impozáns látvány. A harmincéves háborúban romossá vált, és csak a XIX. sz. -ban építették újjá. Sok a közös vonás a Hohenzollern várral, de szerintem Königsburg szebb nála.
Königsburg vára
Königsburg
Van még a közelben egy romos, de igen tetszetős várrom, Kintzheim. Fölmentünk a várhoz, de itt az a meglepetés ért, hogy a várat megnézni csak solymászbemutatóval együtt lehet, egyébként nem. Így aztán kihagytuk, annyit nem ért.
Kintzheim romos vára
Bergheim egy álmos középkori kisváros. Rajtunk kívül alig néhány turista járt az utcákon, pedig jóval nagyobb figyelmet is megérdemelne. Városfalai még állnak, utcái, házai szépek, virágosak. Legérdekesebb a városkapun található dombormű, melyen a falakon kívül álló ellenséget kigúnyoló figura látható. (Mint a Gyalog galopp c. filmben. ) Nekem nagyon tetszett Bergheim, szerintem méltánytalanul elhanyagolt kisváros.
Bergheim, Városkapu
Dombormű a városkapun
Bergheim főtere
08. 10. vasárnap
Strasbourg, azaz Strassburg már igazi nagyváros. Vasárnap is nagyon forgalmas, mozgalmas. Ennek ellenére elég jó helyen sikerült leparkolni, az óváros szélén. Sok a turista, utcazenész, koldus. Nem túl szimpatikus város, viszont itt található az egyik legszebb gótikus katedrális, mely méltán világhírű. Két tornya közül csak egyik készült el. Van aki szerint így tökéletes, de nekem inkább befejezetlennek tűnik. Viszont ami elkészült, az tökéletes. Homlokzatának szépsége lenyűgöző. Tornya 142 m, ezzel a hatodik legmagasabb a világon. Sajnos csak 66 m-ig, a meg nem épült torony szintjéig lehet felmenni, és ez némi csalódást okozott. Ráadásul ezért még 5 eurót is fizetni kellett. (Ulmban a legmagasabb pontig fel lehetett menni, és csak 4 euró volt. ) Ettől függetlenül a katedrális szépsége elbűvölő. A világóra szintén nagy nevezetesség, naponta csak egyszer, délben lép működésbe, de a prágai Orlojhoz képest gyenge mutatvány. Persze ettől még remekmű.
Stasbourg, A katedrális
A katedrális homlokzata
A katedrális után a „Petit France” negyedet kerestük fel, amely Strasbourg óvárosának legszebb része. Csatornák, hidak, szép, favázas házak, igazán szép látvány. A katedrálist azonban nem tudja überelni.
Óvárosi hangulat, Strasbourg
A Petit France
Strasbourg, Városkép csatornával
Következő megállónk a festő Obernai, eredetileg Oberehnheim. Közel van Strasbourghoz talán ezért is látogatja rengeteg turista, persze nem érdemtelenül. Nagyon hangulatos, régies, virágos, igazi elzászi kisváros. Nekem jobban tetszett, mint Strasbourg óvárosa.
Obernai
Obernai, Óvárosi részlet
08. 11. hétfő
Colmar talán a legismertebb elzászi város, a társas utak kihagyhatatlan célpontja. Hamisíthatatlan elzászi hangulatú óvárosában a gótikus Szt. Márton templom vonja magára a figyelmet, a középkori művészetek rajongóit pedig az Unterlinden múzeum, az egykori, domonkos kolostor csábítja. A „Kis Velence” negyed folyóparti virágos ablakú színes házai szemet gyönyörködtetőek, de bárhová megyünk, mindenfelé találunk olyan épületet, ami magára vonja a tekintetet. Az egyik téren megtaláltuk Schwendi Lázár szobrát is, felemelt kezében a tokaji szőlővesszőket tartja.
Colmar, Kis Velence
Colmar, Óváros
Schwendi a szőlővesszővel
Turckheim-Türkheim mindössze 8 km-re van Colmartól. Kevésbé látogatott, de nagyon aranyos kis városka. Turisták ide nemigen járnak, pedig egy fél órás sétát megér. Nagyon jópofa a városkapuja, egy kitárt karú, nevető, kalapos emberre hasonlít.
Turckheim
Hívogató városkapu
Eguisheim-Egisheim szintén Colmar közelében található. A vártnál nagyobb, szebb, látványosabb kisváros rendkívül egységes arculattal bír. Színes, favázas házai gyönyörűek. Itt már viszonylag sok a látogató, de azért jóval kevesebb mint pl. Kaisersbergben. Egy órát itt is el lehet tölteni. Többet mi sem szántunk rá, mert még vissza akartunk menni Freiburgba, némi ajándékvásárlás céljából.
Eguisheim főtere
Eguisheimi utca
Ismét a Stadtstrassén parkoltunk, úgy látszik, itt mindig akad 1-2 hely. Miután elintéztük a vásárlást, hazaértünk Sasbachba. Háziasszonyunk épp a kertben dolgozgatott, így rendezni tudtuk vele a számlát, mert reggel korán indultunk haza.
08. 12. kedd
Hazafelé a Kadsruhe-Nürnberg-Regensburg-Passau útvonalon, Münchent szándékosan elkerülve mentünk haza. 4700 km-t tettünk meg háztól-házig, egy rendkívül látványos, élménydús utazást hagyva magunk mögött.
Gulyás László
Gulyás László írásai az Útikalauzban >>
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Németországról >>
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Franciaországról >>
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Svájcról >>
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Ausztriáról >>