Hajdu Kálmán: Skandinávia 2. rész – Norvégia – Ryfilke, Oslo fjord – 2002


Hajdu Kálmán – Skandinávia 2. rész – Norvégia – Ryfilke, Oslo fjord – 2002





Norvégia
Kilencedik nap
Hantsholm-Jörpeland

7 órás hajóút a Fjordline Bergen nevű hajójával. (Hantsholm-Egersund). A tenger meglehetősen hullámos volt, így többé-kevésbé mindenki egy kicsit tengeri beteg is lett. A fiúk nagyon élvezték a hajót mindent körbejártak, volt rá elegendő idő.











a norvég partok

Egersundi útcarészlet

Miután kikötöttünk legelőször sétáltunk egyet Egersundban. Kerestünk egy bankjegyköpő automatát megebédeltünk egy kínai étteremben norvég gyerekmenüt majd elindultunk Stavanger felé. A fiúk elaludtak így az első fjordon átvezető kompról lemaradtak.









Preikestolen kemping Jörpelandban

A komp után pár kilométerre megtaláltuk a Preikestolen felé vezető útelágazást és a Preikestolen Campinget. Itt kerestünk egy többé-kevésbé száraz helyet és felvertük a sátrunkat. A szél valamennyire alábbhagyott, de az eső reménytelenül esett.


Tizedik nap
Jörpeland (kirándulás a Preikestolen sziklához)

Kirándultunk a Preikestolen sziklához. Miután az eső elállt, nekivágtunk. A szikla autóval nem érhető el. Mintegy 3 órás gyalogtúrát kell tenni a parkolótól a szikláig. A turistaút nemcsak jelölve van, hanem a mocsaras részek felett hidak a sziklás helyeken, pedig kapaszkodók vannak. Rengeteg a turista, mivel esős időben, vagy ha köd van, kétes élvezet felmászni a sziklához., az alatta 600 méterrel lejjebb lévő fjordot úgy sem lehet látni. Maga a gyalogtúra mintegy 3 órát igényel. Sehol semmi speciális biztosítás. Vigyázzon mindenki magára.








A magyarul “Prédikálószék” névre hallgató szikla 604 méter magosra nyúlik ki a Lyse fjordból és egy 25 * 25 méteres négyzet alakú platóban végződik.








Miután visszaértünk a Campingbe vacsorát készítettünk. A fiúk a Camping melletti tavacska partján játszottak.



Tizenegyedik nap
Jörpeland (kirándulás Stavangerbe)


Stavanger (109 000 lakos) Norvégia negyedik legnagyobb városa. Mivel a város autóúton kizárólag délről közelíthető meg és ahhoz kétszer is át kellett volna kompoznunk a Lyse fjordon ezért a Tau-ból induló kompot, választottuk.
A komp Stavanger központjában kötött ki, ahol a régi kikötőben közvetlenül az óváros alatti mólón ünnepi napokat tartottak. Először a Dómot néztük meg .A templomot első formájában 1123-1128 között épült. Első püspöke egy angol, Winchesteri bencés szerzetes volt bizonyos Reginald. A templom most katolikus templom építészetileg nagyon eltér a norvég rönktemplomok stílusától.


A stavangeri dóm után Stavanger másik nevezetességét az Óvárost néztük meg. Itt több tucat műemlék védelem alatt álló kis utcácskákban régi fehér faházak ódon hangulata mutatja, hogy milyen volt a város egy évszázada.








A kötelező turista látványosságok megtekintése után visszatértünk a mólóra az ünnepi sokadalomba. A fiúk többször is megpróbálták az ingyenes mini kuglófot, míg engem jól levágtak egy 30 koronás kagylókóstolóval. Marcell kipróbálta sziklamászást is igaz csupán egy mászófalon.

Végül a Játékmúzeumban kötöttünk ki, ahol a fiúk nagyon jól érezték magukat.
A városnézést követően úgy 5 óra tájt újra kompra szálltunk és visszatértünk Tau-n keresztül a kempingbe.



Tizenkettedik nap
Jörpeland-Röldal

Végig a Ryfilke úton. Első állomásunk a Jörpeland Brug volt. Azt gondoltunk valami várat vagy erődítményt találunk (Burg!?!) E helyett egy 1912-ben üzembe helyezett villanyfejlesztő volt ez a bizonyos Brug Turista információval és kerámiákat árusító bolttal. Folytattuk utunkat és megnéztünk egy templomot fent a hegytetőn kiváló kilátással Stavangerre. A következő megállónk az Ardal-i rönktemplom volt és kissé távolabb egy 100 éves kő híd a Hunsnes bru amely, az ókori hagyományoknak megfelelően van összerakva kövekből ívesre, és amelyen még 20 évvel ezelőtt autók jártak.














Jörpeland Brug

Ardal Kirke

Hundsnes Bru


A Ryfilke út leereszkedett a Garsund fjordhoz. Itt Hjelmelandban szerettünk volna pénzt felvenni a helyi bank automatából, azonban az éppen üres volt, így várnunk kellett, míg megfelelő biztonsági szabályok betartásával kb. 45 perc alatt sikerült feltölteni az automatát, közben elment a komp és további egy órát várhattunk a következő kompra.
Miután átkeltünk a Garsund fjord északi oldalára rövid út után Bygderun-i régi malmokhoz érkeztünk. Szása közben elaludt így csak Marcell és én másztunk fel az út feletti zúgók mellett álló régi malom épületekhez. Készítettünk néhány fényképet és mentünk tovább felfelé a Suldals tó partján.
Már késő délután volt, amikor találkoztunk az E134-es főúttal, érdekes, hogy a Norvégok mennyire szeretik ezeket az európai utakat, bár nem vezetnek sehová Norvégián túl. Röldal azaz “Kecskevölgy” volt az a helyiség, ahol megálltunk sátrat verni. A Campingtől nem messzire volt egy nem is olyan kis tavacska a Röldalsvaten, aminek a partján nagyon jót játszott a két fiú. Mindenféle parton talált hulladékból “Atomerőművet” építettek.
Ez volt az első nap, amikor nem esett az eső, hanem a nap sütött bár a tiszta időben igen nagy volt a kisugárzás és itt töltöttük a leghidegebb éjszakát (6 C fok).











a Camping Röldalban, a hegyeken bizony hó van július közepén is

a Seim Kirke, egy rönktemplom Röldalban


Tizenharmadik nap
Röldal-Eidfjord

Reggel, míg a fiúk aludtak Gáljával elsétáltunk a Campingtől pár száz méterre található XIV századi rönktemplomhoz a Seim kirke-hez. Miután ettünk, összepakoltunk folytattuk az utat a 13-as Ryfilke úton észak felé. Útközben megálltunk utunk első igazi vízesését megnézni.









Ez a Röldáltól mintegy 25 km-re található Lättefossen volt. A vízesés közvetlenül a Ryfilke út alatt zuhan bele a völgy mélyén futó patakba. A szintkülönbség 165 méter és mintegy 400 méter hosszban zúdul alá a víz a kétágú vízesésben A baloldali ág a névadó Lätefossen míg a jobboldali ág becsületes neve Skarsfossen.


Odda


Következő állomásunk egy kis iparváros Odda volt, ahol megálltunk vásárolni és sétáltunk a városkában. A Sőrfjord partján egy ló szobor van, amit természetesen megmásztak a fiúk, de nem időztünk sokat, hanem mentünk tovább.









Odda

A Sőrfjord partján a Hardanger védelmében sok sok gyümölcsös kert van és pont, amikor arra jártunk ért a cseresznye, amit különböző rendezvényekkel ünnepeltek. Mi megállás nélkül folytattuk utunkat egészen Eidfojd falucskáig, amelyik az azonos nevű Eidfjord végében fekszik.
Mielőtt letanyáztunk volna, mint egy 500 méterrel a Camping előtt irányba vettük a hegyet és egy erdészeti úton elindultunk a Valurfossen vízesés felé, amelyik az útikönyv szerint Norvégia legmagosabb vízesése.
Első nekifutásra csak a hegy lábáig jutottunk itt megálltunk összeraktuk a gázfőzőt és konzervet melegítettünk ebédre.








Hjolmodalen

A Hjolmodalen, az a völgy, ahol a Valurfossen vízesés kitör a Hardangervidda platójáról. Itt ebédeltünk és innen még másztunk egy csomót felfelé.
Miközben a konzerv melegedett a fiúk az út melletti kicsi kis Steindalfossen vízesés mellett játszottak. Ez azért annyira nem kicsi, hogy ne lenne neve. Ebéd után némi hezitálás után mégis nekivágtunk a szerpentinnek, sok sok kanyar után elértük az út végét, ahol egy kis parkoló három kunyhó és egy tábla, hogy a Valurfossen kb., másfélórás gyaloglással érhető el, várt bennünket Neki vágtunk. Csudálatos élmény volt. Itt már az útjelzésen kívül semmi sem segítette a kirándulókat. A mocsarakon át kellett gázolni, és a sziklákat meg kellett mászni. Miután felértünk a kilátó pontra alattunk dübörgött a több száz méter magosból lezúduló vízesés. Az egész úton 3-szor találkoztunk emberrel. Sárosan vizesen értünk vissza a kocsihoz.








Valurfossen Norvégia legmagosabb vízesése


Szép lassan leereszkedtünk a hegyről és az Eidfjord falucska szélén az Eidfjord partján sátrat vertünk a Seabő Campingben.



Tizennegyedik nap
Eidfjord-Stavern

Reggel felkelés után elsétáltunk a közeli Eidfjordi Naturcenter-be. (http://www.hardangervidda.org/nschne.htm) Ez egy modern elvek alapján felépített meglehetősen drága művelődési centrum, ahol mindent meg lehet tudni a Hardangervidda hegységről és a természetvédelemről. Óránként vetítenek egy 30 perces nagyon jól megcsinált filmet a hegység életéről igen látványos felvételekkel. A film után megnéztük a kitömött rénszarvasokat, madarakat és kisebb állatokat, majd elbúcsúztunk a fjordoktól indultunk tovább.

Szépen lassan egy szerpentinen felmásztunk a Hardangervidda platójának szélére, ahol Norvégia egyik legismertebb vízesésénél a Vöringsfossen-nél álltunk meg először. A vízesés magossága 183 méter (ebből szabad esés 145 m) mivel Norvégia egyik legnagyobb vízeséséről van szó, amelyik az igen forgalmas 7-es út mellett található nyáron némi duzzasztással rásegítenek, hogy a turistáknak ne kelljen csalódnia.










A Vöringfossen 2 ága Maboodalen, a völgy ahol a Vöringfossen vízesés kitör a Hardangervidda platójáról

A Vöringfossent elhagyva a Hardangervidda platóján autóztunk. Valódi holdbéli táj, tavacskák sziklák moha és zuzmó. Fák és bokrok már nem élnek meg. Körben hó foltok és meglehetősen nagy forgalom, nemhiába ez a legrövidebb Oslót Bergennel összekötő út. Egy rövid pihenőt tartottunk a platón, nagyon hideg szél fújt és bár július vége van mindenfelé hó kupacok.


100 km után az első igazi megálló Geiló volt. Itt is csak rövid időt töltöttünk, amíg egy benzinkút melletti büfében ettünk egy-egy főtt kolbászt ebéd gyanánt. Geiló kicsi városka. A téli sportok kiinduló pontja pár szállodával és sportbolttal. Itt letértünk a 7-es útról és délre vettük az irányt a 40-es úton Sandefjord, Larvik irányába. Miután elhagytuk Geiló-t, sokáig kerestünk valami tisztább parkolót, de elfogyván türelmünk megálltunk főzőcskézni az út mentén. Rendesen megebédeltünk és újra úton voltunk. Ezen a napon autóztuk a legtöbbet Skandináviában ez alatt az út alatt.








Uvdal Kirke

Egyetlen igazi látnivalónál álltunk meg mindössze az Uvdal-i templomnál. Egyike a legrégebbi rönktemplomnak az 1100-as évekből származtatják. 1720-ban nagyobbították meg és építették át kereszthajós templommá. Bemenni nem mentünk be csak kívülről csudáltuk meg a templomot.
Majd meg sem álltunk Larvikig. Pontosabban még onnan is tovább mentünk Stavern-be az Oslóiak “Balaton partjáig”. Itt egymást érik a tengerparti Campingek. Találomra kiválasztottunk egyet és letáboroztunk. Mindenki igen fáradt és kellően nyűgös volt. A sátorverés idejére elküldtem a családot megkeresni a tengert. A tengerkeresés nem bizonyult túlzottan sikeresnek a déli meleg tengerekhez szokott Galja bizony nem sokra értékelte a csúnyácska szürke és bizony elég koszos Oslo fjord partját.


Hajdu Kálmán – Skandinávia – 3. rész – Norvégia, Oslo fjord – 2002.



Tizenötödik nap
Stavern
Stavern egy kicsi városka az Oslo fjord végében. Déli fekvésű tengerpartja a jelek szerint Norvégia Balatonja. A parton egymást érik a Campingek, és telis teli vannak állandóan lehorgonyzott lakókocsikkal. Mindenütt unatkozó nagymamák anyukák és gyerekek. Hétvégen pedig autók áradatával jönnek, a szülök az apukák.


Úgy határoztunk, hogy nem sietünk egy napot, itt töltünk. Reggel miután felkeltünk legelőször mostunk egyet. Amikor a mosógép végzett elindultunk szétnézni a környéken.


Első úti célunk ((Image99)) Sandefjord volt. Leparkoltunk a Bálnavadász szobor körüli parkban és sétálni indultunk. Utunk a kikötőbe vezettet. Pont akkor érkezett egy komphajó, a Viking Line valószínűleg szintén Dániából. Miután szétnéztünk a kikötőben, elkezdtük keresni a Bálnavadász Múzeumot. A városka nagyon megváltozott amióta ott jártam, lebontották a belváros felét építettek egy bevásárló központot így alig találtam meg a múzeumot.
Magában a múzeumban nincs sok változás, a hatalmas kitömött ámbrás cet most is ott csüng a plafonon, a pingvinek fókák is éppen úgy vannak kitömve és kiállítva, mint 20 évvel ezelőtt. A fiúkat nagyon érdekelte a múzeum. Sokáig bent voltunk mindent megnéztünk.
Ezt követően visszamentünk a kikötőbe, átparkoltunk 30 méterrel messzibb, mert több mint két óra eltelt. Ez után indultunk megnézni a Bálnavadász hajót, amelyik Múzeumhajóként áll a kikötőben és ráadásul a belépő, amit a Bálnavadász múzeumban váltottunk érvényes rá is.














a motorház kormányosok
a szigonyágyú


Ez a hajó egy igazi hajó, amelyik most is rendszeresen visz kirándulókat az Oslo fjordban. Minden működik rajta, és ami fontosabb mindent meg lehet nézni. A hatalmas diesel motort, az üzemanyag- és az édesvíz tartályokat, a rádiós kabint, és a szigonyágyút is.








Thor Heyerdal szobra


Be is jártuk a hajó minden zegzugát. Miután végeztünk a hajó megtekintésével a fiúk még tettek néhány szimbolikus próbalövést a parton szobor gyanánt elhelyezett szigonyágyúval. Majd tovább indultunk Larvik felé.
Larvikban egyenesen a templomhoz mentünk Gálja ugyanis kiolvasta az útikönyvből, hogy az a legfontosabb látnivaló. A templom egy kis sziklán áll a kikötő mellett magosan a víz felett. A templom mellett van a város neves szülöttének Thor Heyerdalnak modern szobra. A szobor lefényképezésében némi gondot okozott 3 norvég leányzó akik kihasználva a napsütést topleszben napoztak a szobor lábánál. Nem tudom zavarta-e őket, hogy fényképezek, engem kicsit zavart a jelenlétük.
A kirándulás már Stavernben egy vásárlással ért véget, ahol úgy 800 Ft/üveg áron vettem 4 sört ami még csak jó sem volt, mentségemre legyen, hogy azt gondoltam a kiírt árról, hogy az a 4 egybe csomagolt üveg ára csak a pénztárnál derült ki, hogy az bizony üvegenként értendő.
Visszamentünk a campingbe, a fiuk fürödtek egyet és játszottak a tenger parton. Valóság leginkább egy lábmosást jelentett, a víz ugyanis meglehetősen hűvös volt. Mi közben egy narkós hajléktalannal hadakoztunk, akiről ráadásul a szomszédban lakókocsizó norvég hölgy azt hitte, hogy hozzánk tartozik. Miután a félreértést tisztáztuk gyorsan, intézkedet, és eltanácsolta a camping tulajdonosa a fickót.



Tizenhatodik nap
Stavern-Osló








a Norvég Parlament épülete


Reggel a szokásos pakolás, sátorbontás után indultunk Oslóba. Az út hol autóút, hol autópálya így gyorsan haladtunk. Az Egeberg camping Oslo “túlsó” oldalán van ezért át kellett küzdenünk magunkat az egész városon. Pontosabban át kellett autózni az egész város alatt. A nagyobb norvég városokba autóval csak út és környezetvédelmi díj megfizetése után lehet bemenni ezért mi is, fizettünk, ahogy illik. Ezt egyébként nagyon időszerű lenne Budapesten is bevezetni.
A camping teljesen tele volt. A világ legnagyobb nemzetközi gyermek labdarugó tornája zajlott éppen a camping melletti réten kialakított 22 pályán. Nagyon nehezen találtunk egy sátornyi helye és miután letáboroztunk és megebédeltünk gyalogosan elindultunk a belváros felé. Oslo kicsi város. Nagyjából 40 percbe telt, hogy a belvárosba érjünk.
Első látnivaló már amennyiben látnivalónak nevezhető a főpályaudvar volt. Innen az itt kezdődő főutcán folytattuk a sétát. Elmentünk az Oslói Dóm, a Norvég Parlament mellett. A parlament előtti téren vettünk fagylaltot.
Következő úti célunk a városháza és a kikötő volt. A Városházánál én szorgalmasan végig néztem a norvég mondák világát megörökítő fafaragásokat, majd követtem kis családom a kikötőbe, ahol nagyon szorgalmasan végig néztünk minden ott horgonyzó hajót.










Az Oslói kikötő modernizálásának és egy új városháza építésének tervei 1915-ben kerültek az oslói városi tanács elé. 1930.-ban fogadták el Arnstein Arneberg és Magnus Poulsson terveit és kezdődött az építkezés.
1940 és 1945 között a német megszállás idején az építkezés félbe maradt így csupán 1950. május 15.-én avathatták fel az épületet, amikor Oslo alapításának 900 éves évfordulóját is ünnepelték.









a Városháza


Visszasétáltunk a főpályaudvarra. Bevásároltunk majd busszal visszatértünk a campingbe. Lefekvés előtt a fiúk elmentek megnézni a pár focimeccset. Ez bizony nem volt egy csendes camping. Egész éjszaka mulattak a környező sátrakban.



Tizenhetedik nap
Osló
Reggel vettünk a család minden tagja számára Oslo kártyát és így busszal indultunk a városba. A főpályaudvartól metróval mentünk a Frogner vagy ismertebb nevén Viegeland parkig. Az egész délelőttöt itt töltöttük. Az idő jó volt a szobrok pedig érdekesek. A fiúk nagyon becsületesen elejétől végéig végig járták a nevezetes labirintust.
Gustav Viegeland 1869.-ben született Mandal nevű városkában. 1924.-ben kötött szerződést Oslo városi tanácsa művésszel a parkban egy szökőkút és azt övező szobrok készítésére. A munkát haláláig 1943 folyamatosan bővítette Viegeland igy ma a rólla elnevezett parkban jelenleg 192 szobor és több mint hatszáz figura található












Miután a parkban minden szobrot, minden szoborcsoportot végigjártunk, vettünk egy albumot és miután az Oslo kártya ingyenes belépést biztosított a Viegeland múzeumba azt is megnéztük. Elsősorban itt a park kialakításánál alkalmazott technikák és módszerek az érdekesek, a szobrok gipsz modelljei kevésbé.
Ebédre, egy büfében, főtt kolbászt vettünk.
Következő úti célunk az Askehus vár volt. Kicsit zötyögős villamos vitt bennünket a parktól oda. Meggyőződhettünk róla, hogy az oslóiak nem különösebben sietős és ideges emberek. Ellentétben Stockholmmal itt akár Budapesten vígan csilingelnek a 30-40 éves villamosok. Igaz az átmenő autóforgalom a város alatti alagutakba van terelve, így a villamosok és az autók nem nagyon zavarják egymást.
Az Askerhus várban az első, egy Krisztiánia (ez volt Oslo első neve) építésének történetét bemutató makett és folyamatos videó vetítést magába foglaló Várostörténeti Múzeum volt, amivel találkoztunk és a hová betértünk.
Ez után felsétáltunk a várba. Megnéztük a kiállított ágyúkat a város és a városháza látképét.
Azonban Galja mindenképpen meg akarta nézni a Munch múzeumot. Munch Viegelend mellett Norvégia másik világhírű művésze, viszont az ő szürrealizmusa nem feltétlen 7 éves fiuknak való. Ezért szétváltak utjaink. Mi az egyébként itt az Askerhus várban található Norvég Hadtörténeti Múzeumba indultunk.
A Hadtörténeti Múzeum előtt minden idők leghatékonyabb páncélosa egy T34-es tank áll. Természetesen a fiúk első dolga az volt, hogy megmásszák a tankot. A múzeum kiállítása a viking harcosokkal és azok hőstetteivel kezdődik és a NATO dicséretével ér véget. A legérdekesebb rész a II. világháborúval foglalkozik egyik oldalon a norvég tengerészek szerepével. Norvégia német megszállásakor több ezer norvég hajó állt át a világ szinte minden nagyobb kikötőjében a szövetséges hatalmak oldalára.
Miután Szása totálisan elfáradt, a NATO-ig nem jutottunk el. Hazabuszoztunk. Egy kicsit pihentek a sátorban majd frissen és üdén elmentek focimeccset nézni. Közben Gálja is megjött ez után már nem mentünk sehova.

Tizennyolcadik nap
Oslo
Reggel ismét buszra szálltunk. A városháza elöl induló hajóval mentünk a múzeum negyedbe. A hajóra sokat kellett várni ez némi torzsalkodást vont maga után. Miután a hajó kikötött a Bygdoy félszigeten, ahol a legfontosabb oslói múzeumok vannak, első utunk a Fram múzeumba vezetett. Az 1892-ben épült Fram hajónak tiszteletére egy hatalmas sátortetős épületet építettek. Ezen a hajón tették meg utjaikat a legjelentősebb norvég sarkkutatók Fridtjof Nansen, Otto Sverdrup és Roald Amundsen. A hajó évekig hánykolódott az Artika és az Antartika vizein sokszor jégbe fagyva. Nagyon érdekes a kicsi kajütöket látni, ahol éveket töltöttek el a kutatók.
A Fram múzeum mellett egy kisebb épületben, amelyik a Norvég Hajózási Múzeumhoz tartozik a Norvégia vizein használatos csónakok és hajók különböző típusai, vannak kiállítva. Szinte minden fjordban kicsit másként épültek a hajók. Ez volt a következő kiállítás, amit ezen a napon megnéztünk.
A Norvég Hajózási Múzeum főépületébe végül nem mentünk be, hanem megnéztük az ugyan itt található Kon-Tiki múzeumot. A Kon-Tiki Múzeumban Thor Heyerdál vízi járművei illetve azoknak makettjei vannak kiállítva a Kon-Tiki RA-I és RA-II valamint a Tigris amelyeken nemzetközi legénységgel különböző kalandos utazásokat tett. Természetesen az útvonalak és a tenger környezetvédelmi problémái is nagy szerepet kapnak a kiállításon.


A Kon-Tiki múzeum után türelmesen kivártuk a buszt, amelyik a Bygdoy félsziget belsejében lévő Skanzebe viszi a kirándulókat. A Skanzen a világ második Skanzenje hatalmas és a norvégok is igyekeznek különböző látványossággal csábítani a látogatókat. Mivel egy-egy tájegység sajátságai számunkra nem jelentenek túl sokat ezért inkább az általános érdekességek voltak számunkra fontosak.
Az egyik kunyhóban norvég lepényt sütöttek népviseletbe öltözött lányok. Vettünk párat belőle, de ez ebédre egyáltalán nem volt elegendő.
Megnéztük az egyik leghíresebb norvégiai rönktemplomot, amelyet ide telepítettek eredeti helyéről. Éppen restaurálták szegényt így a fényképekbe a tűzoltólétra mindig belelógott.
Miután a vidéki faházakat mind megnéztük a Skanzen büféjében megebédeltünk. Ezután, mint egy véletlenül kerültünk a Skanzen városi létet feldolgozó részébe. Ahol néhány kőház mutatta, a múlt század városi életét. Kocsma, stb.

A Bygdoy félsziget látnivalói közül a Viking hajók múzeuma maradt. Ez szomszédos a Skanzennel. Itt egy kiállítási csarnokban 3 kiásott és jó állapotban lévő viking hajót lát a turista. Ezeket a hajókat azokról a helyszínekről nevezték el ahol kiásták őket: Gokstad, Oseberg és Tune hajóknak.










az Oseberg hajó a Gokstad hajó


Itt véget ért a program mivel Szása elérte ereje végét és nem volt értelme tovább kínozni a fiukat. Megvártuk a buszt, eszünk ágában sem volt visszafelé is hajózni, majd a szokásos főpályaudvari átszállással visszatértünk a campingbe.
Miután a fiúk magukhoz tértek, mi Gáljával visszatértünk a városba és szép módszeresen végigjártuk a norvég pulóvereket árusító boltokat. Az árak (nem véletlen) igen csak egyformák. Ahol például adnak 10%-ék kedvezményt az Osló kártyára, ott a kiinduló ár eleve 10%-al magosabb. Végül vettünk egy klasszikus “tiszta hegyi forrás vizében mosott” gyapjúból kézzel kötött pulóvert. Majd elbúcsúztunk a belvárostól másnap indultunk tovább és a campingből már nem kellett a városba visszatérni.


Hajdu Kálmán


A szerző írásai Az Útikalauzban

Hajdu Kálmán: Baltikum – Lengyelország, Litvánia és Lettország – 2005

Hajdu Kálmán: Skandinávia 1. rész – Németország és Dánia – 2002

Hajdu Kálmán: Skandinávia 2. rész – Norvégia – Ryfilke, Oslo fjord – 2002

Hajdu Kálmán: Skandinávia 3. rész – Svédország – 2002


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár