Korpás Károly: Mindenféle járművel Észak-Európában – Helsinki, Turku, Tallinn – Finnország, Észtország – 2011
Egy villámlátogatás története bőséges háttéranyaggal és érdekes fotókkal
Január elején a hagyományoknak megfelelően vásároltam két kedvező árú repülőjegyet, ami Turkuba oda-vissza az összes illetékkel csak 23 ezer Ft-ba került (2 főre!!!). Márciusban Magyarországon sincs nagy hőség, ezért bátorság kell, hogy ekkor északra utazzon az ember. Ez az utazás része volt annak az 1 évig tartó tömény utazgatásomnak, amivel megcéloztam a 33. általam bejárásra kerülő európai országot. Ebben az évben januárban elruccantam Portugáliába (Európa legnyugatibb részére), márciusban felröppentünk Finnországba és Észtországba (EU. legészakibb területeire), májusban repülős és autós kombinációban jártam Máltán (Európa legdélibb szigetén), valamint Olaszországban és Monte Carloban. Júniusban a Csíksomlyói búcsú alkalmából pedig eljutottam a legkeletebbre fekvő magyar városba Kézdivásárhelyre. Az eddig vázoltakat egy olyan csavarintással tettük még különlegesebbé, hogy északi kiruccanásunk 4 napja alatt minden hagyományos járművet igénybe vettünk. Ugyanis péntek reggel indulás előtt egy kis kerékpározással nyitottam, majd autóval mentem Budapestre, ott találkoztam barátnőmmel Katival. Budapest – Turku távolságot a megszokott légitársaság Airbus repülőjével teljesítettük 800 km/ó átlagsebességgel. Reptérről busszal mentünk Turkuba. Következő napon Turkuból Helsinkibe a Pendolino Express vonattal
(35 Euro/fő) száguldottunk a hatalmas hóesésben 165 km/órás tempóban.
A finn főváros metrójában is tiszteletünket tettük. Ezt követően szombat este a VikingLine hajótársaság jégtörő komphajójával értük el Tallinnt. Helsinkiben és Tallinnban is villamosoztunk.
Skandináviai – baltikumi utazások nagyobb térképen való megjelenítése
Villamos Helsinkiben
Express vonat Turkuban
Jégtörővel a Finn-öbölben
Európa kulturális fővárosát érintő városnézésünk után ismét a Viking XPRS 10 emeletes óriáshajójával hasítottunk a Finn-öbölben. Következő nap emeletes vonat vitt Helsinkiből, de ezen a napon is buszoztunk, valamint repültünk (jómagam már 49. alkalommal). Az olcsó légitársaságoknak köszönhetően szerncsére pár ezer Ft-ból a fellegek felett érezheti magát bárki. Magyarországon levezetésként autóvezetés zárta a járművek sorát a 4 nap folyamán.
1. nap: Várakozásokkal ellentétben viszonylag sok ember választotta Turkut utazása céljául márciusban. Lengyelország fölött érte járatunkat a naplemente, de ez sem átlagos emlékként vonul be az utazásaink sorába, ugyanis észak felé repültünk, és a tiszta időben messzire elláttunk nyugatra illetve keletre. Amíg kelet felé kitekintve teljes sötétség volt, addig nyugat felé délutáni világosság borította hosszú percekig a horizont fölötti égboltot. Turkuban meglepetésként ért a 2-es terminál puritánsága, mert a világ 6. legversenyképesebb országának 5. legnagyobb városától komolyabban felszerelt repülőteret vártunk volna. Kinézete miatt el is neveztük gyorsan “istállóreptérnek”. Az “istálló” elől induló 1-es helyi buszjárat fejenként 2,5 Euroért vitt bennünket a városközpontban elhelyezkedő szállásunk közelébe. Ezen a napon a Hotel Harriettet választottuk pihenésünk színhelyéül, ahol 65 Eurot fizettük a szobánkért és a másnapi reggeliért. Éjfél után egy nagyobb csoport érkezett a szállodába, akik nagy hanggal vették birtokba éjszakai szállásukat, de a recepciós hölgy lecsendesítette őket.
2. nap: Ébredésünk után az ablakon kitekintve láttuk, hogy a szemben lévő épület házmestere munkára fogta a hómaróját. Észak-Európában nagyon jó szolgálatot tehet egy ilyen szerkezet, mert a tél folyamán sok munkától és fáradtságtól kíméli meg tulajdonosát. Reggelink elfogyasztása után irány a vasútállomás. 35 Euroért megváltott jegyünkért cserébe a Pendolino Express vonattal Salón és Espoon keresztül célba vettük Helsinkit.
Útközben a vonatból “láttuk elsuhanni” a havas finnországi tájat. 1 óra 54 perc alatt – 165 km/ó csúcssebességet elérve – érkeztünk meg a finn fővárosba Helsinkibe. Városnézésünk legfontosabb állomásai a következők voltak: Nemzeti Színház, városi park, Atheneum Múzeum, 2 kör a városnéző villamoson, Szenátus tere, Evangélikus székesegyház, Egyetem, Szenátus háza, Bock ház, Uszpenszkij katedrális, kikötő. Ellátogattunk a Nemzeti Színház melletti városi parkba, ahol olyan hatalmas kupacokban állt az összetakarított hó, hogy a kisebb emberek a túloldaláról ki sem látszódtak. A 3T jelzésű villamos teljes vonalát végigutaztuk. Erről megláttuk, hogy milyen nevezetességeket kell felkeresnünk. A helyi “korzón” az Esplanadén szálltunk le a 3T vonalról, elsétáltunk Európa legszebb klasszicista stílusú terére a Szenátus térre, ahol a székesegyház, az egyetem és a Szenátus háza található. Bementünk a helyiek által “Toumiokirkkonak” nevezett székesegyház belsejébe, és egy teljes órát eltöltöttünk ott.
Helsinki székesegyház
A székesegyház este
A 22 karátos arannyal borított hagymakupoláival ékeskedő Uszpenszkij székesegyháznál is jártunk, ha már odamentünk, akkor be is néztünk. Bent egy nagyméretű, gyönyörű ikonosztázt láttunk, ami Zilzov művészi munkájának sikerességét bizonyította.
Kora este Helsinki belvárosának sétálóutcájára (“Alekszi”) fordultunk. Betértünk a hatalmas Stockmann áruházba, amelyben később barátnőm Kati azt vette észre, hogy a boltokban mindenhol a kasszát számolják, és egyre kevesebben vannak az épületben. A kijárathoz indultunk, de még így is 20 perccel zárás után jöttünk ki. Leginkább az tetszett, hogy sem az eladók, sem a biztonsági őrök nem szóltak ránk (van még mit tanulni a magyar és közép-európai társaiknak?). Este kimentünk a Katajanokka dokkhoz, amely a VikingLine társaság óriáshajóinak kikötője.
Viking_XPRS
Bejelentkeztünk a check-in pultnál az Észtország felé Tallinnba induló – jégtörőként is funkcionáló – kompjáratra (kettőnk jegye oda-vissza 150 Euroba került). Beszállás előtt folyamatosan gyülekezett a tömeg. Fiatalok közül az egyik kibontott egy doboz sört, amit elkezdett inni, de az arra járó rendőr kivette a kezéből, majd rögtön kidobta a majdnem teli a dobozt, ugyanis középületben és közterületen nem lehet alkoholt fogyasztani (főként nem fiatalkorúnak). Megjegyzem nagyon szimpatikus volt a jelenet, eközben a résztvevők arckifejezése is megért volna egy tanulmányt. Kb. 600 ember gyűlt össze az utazásra várva. Indulás előtt 20 perccel zárva volt a beszállásra szolgáló átjáró, ebből következtettem, hogy itt nem várható komoly ellenőrzés a beszállításnál. Így is lett, mert 15 perccel az indulás előtt érkezett egy ember. Ő kinyitott 2 ajtót, majd intett a kezével, hogy mindenki felszállhat a 10 emeletes hajóra, amely 21 óra 30 perckor elhagyta Helsinki kikötőjét és nekivágott a fagyos Finn-öböl vizének. Mi a 6509-es kabint kaptuk a 2500 személyes hajó 6. emeletén, ezt könnyen megtaláltuk, mert 30 méterre helyezkedett el a beszálló folyosótól.
A monstrum 3. emeletére a kamionok, az 5-re az autók álltak be. 6. szinten helyezkedtek el a kabinok.
7.-en voltak az ülőjegyet vásárlók helyei, az étterem, a disco, a konferencia terem, 8. emeleten szintén volt étterem rengeteg ülőhellyel, de itt játékterem is szolgálta az utazók kényelmét, vagy a hajó tulajdonosainak pénztárcáját… A 9. szinten helyezkedett el a kapitányi és a kormányosi fülke 10. emelet szabadtéri szintjein még hideg szél fújt. Ezért amikor felmentünk néhány percre, akkor rajtunk kívül ott nem tartózkodott senki. Miután a hatalmas tengerjáró fedélzetének látványosabb részeit körbejártuk, mi is elfoglaltuk helyünket a kabinunkban, ahol megvacsoráztunk, fürödtünk és mielőtt lefeküdtünk volna megfogalmazódott az a kérdés bennünk, hogy pontosan most Finnországban vagy már Észtországban szeretjük egymást?.
3. nap: Sok fiatal útitársunk a hajón rendezett buliban mulatta az időt. Ők voltak azok, akik reggel nem mentek ki Európa 2011-es kulturális fővárosába Tallinnba, hanem másnaposan vasárnap 8 órakor visszafelé hajókáztak Helsinkibe. Mi az éjszakai alvás után 7 órakor elhagytuk a hajót. Nekivágtunk felfedezni az Unesco által világörökséggé nyilvánított tallinni óváros szépségeit. Először a városfal megmaradt 2 km-es darabjának egyik részletét és a hozzátartozó bástyát vettük szemügyre. Bementünk a belvárosba a Szent Olav templomhoz közel lévő kapun. Egészen az 1267-ben épült templom tövéhez sétáltunk. Közelről vált valósággá, hogy miért is volt ez az épület Európa, sőt a világ legmagasabb épülete sok évtizedig. Pedig most 30 m-rel alacsonyabb, mint amikor megépítették. Innen az Alekszander Nyevszkij pravoszláv székesegyház 5 tornyú lenyűgöző épületéhez gyalogoltunk.
Alekszander Nyevszkij székesegyháznál
Kint sok fotót készítettünk, még a szomszédos épület biztonsági őre is kitekintett, mert látta a monitorján, hogy az épületük tövében a fal mellett tüsténkedünk, tudniillik onnan kínálkozott a legjobb fotós beállítás a szépséges épület megörökítésére. Be is mentünk a székesegyház belsejébe, ezzel egy szertartásba is bepillantást nyertünk. Nekem a harmonikus külső sziluettje jobban tetszett, mint a nagy pénzekből elkészült túldíszített belseje. Közelben az észt 101 fős parlament (Riikogu) helyszínéül szolgáló palotát is megtekintettük.
Az észt Parlament
Megjegyzem, hogy nagyon szép az épület. A várkastélytól a Kik in de Kök (“Kukkants a konyhába”) torony felé vezetett utunk. Ez a torony a tallinni Városi Múzeum tárlatát is magában foglalta. Egy térre érkezve üvegfalon át szemléltük meg a régi (XII. századi) városkapu maradványait.
Szomszéd utcában gépesített hóeltakarítást láttunk, amikor egy traktor összegyűjtötte, utána nagy nyomással egy hatalmas kupacba szórta a korábbi hóesések maradványait. Ezen a napon nem panaszkodhattunk az észtországi időjárásra, mert a Városháza épületét már napsütéses időben tudtam fényképezni.
 |  |
| Kik in de Kök torony | Tallinnban a városháza tornya |
Hangulatos tér Tallinnban a Raekoja plats, sokan keresik fel nyáron, de tavasszal még szerencsénkre nem árasztották el a turisták. Képeslapok vásárlása, fotózás és videofelvételek után a 2-es villamos megállójába sétáltunk. Az egyik szerelvénnyel kimentünk Kadriorgba (Katalin völgybe).
Nagy Péter cár kastélya
Az észt elnöki palota
Itt a Nagy Péter cár által építtetett barokk stílusú kastélyt, az államelnök palotáját és a KUMU nevű művészeti központot néztük meg egy kellemes séta keretében. A híres cár nagyon szerette ezt a helyet, amikor ezt egy útikönyvben olvastam, akkor kíváncsi lettem miért. A helyszínt megtekintve, egyúttal meg is értettük Katival, hogy milyen fantasztikus hangulata van egy nagyváros szomszédságában, a Finn-öböl mellett, de csendes, erdős részen elhelyezkedő, nagyszerűen megtervezett, esztétikus kastélyban lakni. Gondolom ez motiválhatta a szomszédos palota lakóját az elnököt is. Ismét villamosoztunk, ezúttal a kikötőbe.
Bejelentkeztünk a Helsinki felé 16ó 30p-kor induló Viking XPRS hajóra. Most még több ember szállt fel (kb. 800-900-an) a nagy 10 emeletes öböljáró és jégtörő hajóra. Nem siettünk a felszállással, hiszen 2500 utasnak volt hely, de előző nap már feltérképeztem a luxushajót és rögtön a legjobb kilátást nyújtó helyet foglaltuk el. A 8. emeleten a hajó legelején, közvetlenül a kapitányi és a kormányosi fülke alatt helyezkedtünk el. Ismerőseim tudják, hogy szerencsés emberként rengeteg szebbnél szebb emléket, élményt szereztem eddig. Ez az utazás is közéjük tartozott.
A Finn-öböl
Tallinnt elhagyva a Finn-öböl déli részén csodás kék vízen haladt a hajónk, közben az étteremben szólt a zene, és persze “kattogott” a fényképezőm. Folyamatosan észak felé haladtunk. Több celsius fok eltérés volt Tallinn és Helsinki hőmérséklete között. Az öböl vize egyre hidegebbé vált, ebből a fűtött utastérben semmit sem lehetett érezni, de kezdtek a vízen megjelenni a jégtáblák, sőt egyre összefüggőbbé vált a felszínen elhelyezkedő jég. Indulás után 1 órával már az összefüggő jeget törte a “Viking Express”. Nevére azzal is rászolgált, hogy a korábban még messziről kirajzolódó hajókat utolértük, megelőztük. Pl. a Nordlandia nevű EckeroLine hajó fél órával előttünk indult el, de 1 óra elteltével már meg is előztük. Így járt több Helsinki felé tartó hajó. Érdekes, hogy a jégtáblákat a legsimább természetességgel aprította és szelte ez a monstrum, amivel mentünk. Mindenféle torpanás nélkül hasított a vízen és a jégtáblák közt. Helsinki partjainál a világörökségek közé tartozó Soumenlinna erődítmény mellett is elhaladtunk. A finn fővárosba kora este érkeztünk. Interneten előre lefoglalt szállásunk egy félszigeten, a hajóállomástól 200m-re helyezkedett el. Bejelentkeztünk, kipakoltunk, ettünk-ittunk, lepihentünk.
4. nap: Helsinki belvárosában még tettünk egy rövid sétát a derült időben.
Egy újabb pillantást vetettünk az Evangélikus Székesegyház méltóságos épületére. A Szenátus terén feltűnt, hogy a 2 nappal korábbi havazás maradványait a könnyebb közlekedés és a szebb látvány miatt teherautókkal elszállították. Vasútállomáson megvettük a Turkuba szóló menetjegyünket (30Euro/fő). Emeletes intercity vonattal utaztunk, ami szintén képes volt 160 km/ó sebesség elérésére. A 195 km-es távolságot 2 órán belül teljesítette több megálló közbeiktatásával. Turkuban már ismerősként szálltunk le a vonatról. Ezen a napon Európa másik 2011-es kulturális fővárosában tettünk városnéző körutat. Megtekintett fontosabb nevezetességek: főtér, könyvtár, Aurajoki folyó, Abo Egyetem, katedrális, Turkui Egyetem (2. legnagyobb Finnországban).
Turkuban töltött 2. napunk egy belvárost bejáró sétával telt. A vasútállomáson megnéztük hogyan utaztatják vagonokban az új autókat. Egy ortodox templom után a könyvtár olvasótermét is áttekintettük, ugyanis üvegfal alkotta az oldalát, emiatt kintről is nagyszerűen be lehetett látni. A befagyott Aurajoki folyó sétányán közelítettük meg a katedrális magas toronnyal díszített épületét. Bementünk és egy órán keresztül hallgattuk a felújított orgonájának halk, de csodás dallamát.
A könyvtár Turkuban
Turku belváros
Az Abo Egyetem és a Turkui Egyetem több szárnyból álló épületeire is vetettünk néhány pillantást. Az egyetemtől a Kappatori nevű főtérre mentünk, mert az 1-es buszjárattal irányba vettük a repteret. Hamar kiértünk, még nem volt nyitva a 2-es terminál “istállónak” kinéző épülete. Ezt nem bántuk, sőt uzsonnánkat az 1-es terminálban fogyasztottuk el. Utána mentünk át kettesben a kettesbe. 🙂 Az egyszerű épületben megejtették Európa egyik legszigorúbb biztonsági ellenőrzését. 🙂 A Wizzair gépe pontosan érkezett, a kis terminálnak is vannak előnyei, pl. 30 méterre állt meg a gép a beszállókaputól. Beszálltunk, felszálltunk, elszálltunk és visszaröppentünk Magyarországra. Hétfőn 23 órakor egy kényelmes repülőút után már Budapesten kiszálltunk. A Ferihegy helyett Liszt Ferenc repülőtérre keresztelt légikikötő 1-es termináljához a menetrendhez képest 15 perccel korábban érkeztünk. Ismét élményekkel, látnivalókkal, különlegességekkel és érdekességekkel teli 4 napon voltunk túl. Kisétáltunk az autóhoz, és célba vettük hazánkban az otthonunkat.
Háttér
Finnország: területe: 338 145 km2, lakossága: 5,3 millió fő, népsűrűsége: 16 fő/km2. Államformája: parlamentáris köztársaság. Pénzneme: Euro 2002 óta. Éghajlata: tajga. 1917. dec. 6-án lett független. GDP: 37 000 dollár/fő, ennek 20 %-át adja a Nokia. A világ 6. legversenyképesebb országának tekintik. Az EU tagja 1995-től. Ezer tó országának nevezik, de területén ennél sokkal több van. Pontosan 187 888 tavat és 179 584 szigetet regisztráltak. Legmagasabb pontja a Haltitunturi (1328m). Nemzetközi repülőterei: Helsinki, Tampere, Turku, Oulu, Pori és Vaasa. December 6-a itt nemzeti ünnep. Írástudók száma: 100%, átlagéletkor: 72 év.
Helsinki: Az ország déli részén, a Finn-öböl északi partján helyezkedik el. Az ország ipari termelésének
12 %-át adja. 1639-ben Krisztina királynő alapítólevelében megadta a város címerét. 1812-től a Finn Nagyhercegség fővárosa. 1882-ben – nem sokkal a telefon feltalálása után – kiépítették az 1. telefonhálózatot. 1950-es években sok új lakás épült a városban.
Szenátus tér (Senaatintori): Európa legszebb klasszicista stílusú tere. Helyszíne az újévi és nemzeti ünnepségeknek, parádéknak. A téren található az egyetem, a székesegyház, a Szenátus háza, az egyetemi könyvtár és Sándor cár szobra.
Egyetem: Homlokzatának ión oszlopait Engel tervezte. Tér felőli része 1832-ben készült el.
Egyetemi Könyvtár: Központi része 1844-ben épült. Anyaga 1,6 millió könyvből áll, emellett rengeteg kotta, mikrofilm és fotó is megtalálható az épületben.
Evangélikus Székesegyház (Tuomiokirkko): Helsinki jelképe 1840-re készült el, 1852-ben szentelték fel. Teteje 83m magas. Belseje 1700 férőhelyes, alaprajza görögkereszt alakú, oltárát Lohrmann tervezte. Székesegyházban keveredik a német klasszicizmus és az orosz templomépítészet. 1961-63 között felújították. Bejáratához hatalmas lépcsősor vezet, fala kívülről szinte vakítóan fehér.
Szenátus háza: Engel tervezte, 1817-ben kezdték el az építését. Korinthoszi oszlopokkal díszített a Szenátus tér felőli oldala, ez már 1822-ben elkészült, az északi szárnyépület csak 1850-re lett kész.
A Szenátus háza
Sándor cár szobra: Szenátus tér közepén áll. A cár 1855-81 között Finnország Nagyhercege volt. Kedvelték, mert engedményeket tett a finneknek. A szobor talapzatánál 4 figura látható (jog, béke, fény, munka).
Parlament: Klasszicista stílusú, oszlopcsarnokos épületébe 6600 tonna szürke gránitot építettek bele. Képviselőknek 190 ugyanolyan dolgozószobájuk van. Pályaudvar: A magas, tornyos épületet Saarinen tervezte, 1914-19 között épült. Nemzeti Színház: Pályaudvartól keletre elhelyezkedő tér északi oldalát díszíti. Törnquist (Tarjanne) tervei alapján épült. Földszinti freskóit Rissanen festette. Atheneum: Finnország leggazdagabb képzőművészeti múzeuma. A palotaszerű épület 1887-ben épült. Bemutatja a finn képzőművészetet a XVIII. századtól máig, de megtalálhatók Rembrandt, Van Gogh, Gaugain, Vasarely alkotásai is.
Finn Nemzeti Múzeum: A nemzeti romantika legjelentősebb alkotása. Bronzkapuját Ekström tervezte. 3 külön részlege az őstörténetet, az ország történetét és a néprajzát mutatja be.
Finlandia ház: 4 szintes hosszan elnyúló fehér márványcsoda (carrarai márvánnyal borított), hangverseny- és kongresszusi palota. Kamaraterme 350, hangversenyterme 1700 fő befogadására alkalmas. Itt zajlott az
1975-ös Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia is. Kultúra Háza: Alvar Aalto tervezte, 1955-58 között épült. Kagylószerűen fölfelé szélesedő nézőteréről jól élvezhető a színházi előadás és a hangverseny.
Olimpiai stadion: A finn funkcionalizmus legszebb alkotása, 50 ezer férőhelyes. 1952-es nyári olimpia fő helyszíne volt. Ekkor vált valóra a “Helsinki álom”, amikor a MAGYAR olimpiai csapat 16 aranyat, 10 ezüstöt, 16 bronzot szerzett.
Jégcsarnok: Jégkorong mérkőzések helyszíne. Ugyanitt 1977-ben a Regőczy Krisztina – Sallai András jégtánc kettős 3. helyezést ért el az EB-n. Alekszanterienkatu (“Alekszi”): Helsinki “Váci utcája” áruházakkal, butikokkal, éttermekkel.
Uszpenszkij katedrális: 1862-68 között épült Gornosztajev terve alapján. II. Sándor cár 20 ezer rubelt adott a felépítésére. Belsejében Zilzov ikonosztáza világhírű. A templomot az 1960-as években felújították, mert faszerkezeteit megrágta a szú. Hagymakupolái ekkor kapták a csodás 22 karátos aranybevonatukat.
Soumenlinna erődítménye: Unesco világörökség része. Nevezték “Észak-Gibraltárjának” is. Építésében részt vett a teljes finn hadsereg. Ostrommal sosem vették be.
Turku: lakossága: 175 ezer fő, területe 306 km2. Finnország legrégibb és egyben 5. legnagyobb városa. Történészek a “Finnország kapuja nyugatra” néven is emlegetik. Az Aurajoki folyó torkolatánál fekszik az ország 2. legnagyobb kikötője 3,7 millió utas/év. Itt alapították az ország 1. egyetemét 1640-ben. Középkorban hercegek és kormányzók a városban rendezték be finnországi rezidenciájukat. 1809-12 között a finnek fővárosa volt. Város neve a Türgü szóból származik, jelentése: piactér. Svédül Abo-nak nevezik. Városban 9 híd található, legújabbat 1997-ben adták át a gyalogosok részére. Város legismertebb lakosai: Paavo Nurmi a csodafutó (9 olimpiai arany, 25 világcsúcs), Hermen Spöring (botanikus), Mauro Koivisto és Saku Koivu.
Katedrális: 1300-ban szentelték fel. Ez volt a turkui püspök, majd később az érsek székhelye.
Turkui Egyetem (Turun Yliopisto): 2. legnagyobb Finnországban. 1640-ben alapították. Több híres ember is járt ide tanulni. Abo Akadémia: Finnország egyetlen svéd tannyelvű egyetemét 1918-ban hozták létre.
Észtország: területe: 45 ezer km2, lakossága: 1,5 millió fő, népsűrűsége: 21 fő/ km2, államformája: köztársaság. Legmagasabb pontja: Suur Munamagi (318m). Az ország területe a XIV. sz-ban a Német Lovagrend ellenőrzése alatt állt, de volt svéd és orosz fennhatóság alatt. 1921 és 1940 között független, 1945-1991 között a Szovjetunió része volt. 1991-ben kikiáltották a független Észt Köztársaságot. Határai: É-ról a Finn-öböl, K-ről Oroszország, D-ről Lettország, Ny-ról a Balti-tenger és a Finn-öböl. Területének közel felét erdő borítja. 2004. május 1-jén Magyarországgal és még 8 országgal együtt az EU tagja lett. 2011. jan. 1-től Euro az ország fizetőeszköze. Az összes EU tagállam közül az észteknek van a legkevesebb adóssága, és ez hatalmas helyzeti előnyt jelent nekik napjainkban.
Tallinn: lakossága: 420 ezer fő. Hanza városként már a középkorban meghatározó szerepet töltött be. Aranykora a XV. sz. elejétől a XVI. sz. közepéig tartott. Eredeti formában őrizte meg teljes középkori városmagját, amelyet az Unesco 1997-ben a világörökség részévé nyilvánított. 1714-ben Nagy Péter haditengerészeti támaszpontot és hajóépítő üzemet alapított. Éppen maradt az óváros 8 kapuja és 11 tornya. XIX. század első felében nyílt meg a város papírgyára és gépipari üzemek is létesültek. 2011-ben Európa Kulturális Fővárosává választották.
Városház tér (Raekoja plats) legjelentősebb épülete a Városháza: 1402-1404 között épült. A Baltikum legszebb eredeti állapotban megmaradt városházája. Nemrég Europa Nostra díjat kapott. Tornyán őrködő katonát ábrázoló szélkakas a város egyik szimbóluma. ((Eszt_foter))
Szent Olav templom: 1267-ben épült. 124m magas tornya a város legmagasabb épülete. A templom korábban 30m-rel magasabb volt, ezzel sokáig Európa, sőt a világ legmagasabb épülete volt. 1944 és 1991 között a KGB a templomot rádiótoronyként és figyelő állomásként használta.
Tallinni dóm (Toomkirk): Észtország legkorábban épített temploma (1233). Mai északi gótikus stílusát a XV. században nyerte el. 1779-ben tornyát barokk stílusban építették újjá. Ma az Észt Evangélikus Egyház központja.
Parlament (Riikogu): A Toompea várkastély egyik impozáns épületében ülésezik a 101 fős észt parlament.
Alekszandr Nyevszkij székesegyház (pravoszláv): Hatalmas, 100 éves 5 kupolás épület. A XVIII. századi moszkvai és jaroszlavi templomok másolata. Belsejét mozaikképek és ikonosztázok díszítik. Harangja 15 tonnás.
Városfal: 2 km hosszú, XV. században épített védmű. 27 tornyából 26 db még ma is áll. Manapság lakások, múzeumok, közintézmények vannak a tornyokban. Pl. Kik in de Kök (Kukkants a konyhába torony) a Városi Múzeum kiállítótermének a helyszíne.
Kadriorg (Katalin-völgy): I. Nagy Péter egy barokk stílusú rezidenciát építtetett. A palotába 3 téglát a nagy cár saját kezével helyezett be. Ma a Nagy Péter múzeum is itt működik. 2. palota korábban Katalin cárnő számára készült, ma viszont az államelnök rezidenciája. Mellette van az észt modern művészeti múzeum a KUMU.
Dalos mező: 1869-től 5 évenként itt rendezik az Észt Énekkarok Fesztiválját. Ez az észtek legfontosabb nemzeti ünnepe több 10 ezer énekessel és 100 000 nézővel.
Korpás Károly
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Finnországról >>
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Észtországról >>
Korpás Károly írásai az Útikalauzban >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés