Kóti Erzsébet-Peszeki István: Autós túra a Peloponnészoszra és az Ochridi-tóhoz – Görögország, Macedónia – 2010
Hasznos beszámoló egy 4500 kilométeres kirándulásról, információk a közlekedésről, a felkeresett strandokról, látnivalókról, vendéglőkről, látványos képekkel
Peloponnészoszi-félsziget Korinthoszi-csatorna Olimpia Navarino-félsziget Methoni kastély Spárta Mistras Mükéné Nafplio Pátra Ohrid Kamena Vourla Kalo Nero Volosz
Az alábbi sorokat azért fogalmaztuk meg, mert nagyon szeretjük Görögországot! Még csak harmadszor jártunk ott: először a szokásos “tapogatódzó” buszos kirándulás az északi részen (Paralia), másodszor már bátran autóval a középső részeken: Kalambaka, Athén, Evia sziget déli csücskéig és most a Peloponnészosz félsziget. Fogadják szeretettel.
(Az eredeti útvonal egyes részletei eltérhetnek a térképen láthatótól – a szerk)
Indulás: Agárd, 2010. június 15. 03:12- pirkad – 14,5 C fok, a család: 2 felnőtt és a két felnőtt korú gyerek. Jó iramban 2 óra 7 perc alatt elértük a magyar-szerb határt Tompánál (ahol megzavartuk bóbiskolásában a szerb határőrt), kb. 3 perc 47mp alatt átléptünk Szerbiába. Itt váltottunk 20 eurót, amiért 1995 SRD-t kaptunk, ebből fizettük a kapukat és a kávékat. Miután elfogyott, kártyával fizettünk, amivel érdemesebb is a váltások miatt, és gond nélkül lehet használni.
Innen már megfontoltabbá tettük a sebesség kiválasztását, ami be is jött, mert Kelebia területén egy 30-as tábla után dolgoztak a rend éber őrei, épp egy olaszt róttak meg. A Balkánon való átkelést el sem lehet téveszteni Stevie leírása alapján, amit frissített 2010-re, de a 2006-os szerint is oda lehet találni gond nélkül.
Néhány érdekesség az utakról, közlekedésről: Szerbiában összesen 3 helyen találkoztunk rendőrökkel, mindig a sebességkorlátozó táblák közelében, ahol mértek is. Szabadka után 60-at ellenőrizték, 7:32 Belgrád előtt 50-es korlát + rendőrök mértek, sűrű forgalom, reggeli csúcs, de 8:03-kor már el is hagytuk a várost. (jé, ezt Budapesten miért nem lehet ennyi idő alatt megtenni?!) 12:40 kb. 8 perc a szerb-macedón határ, 13:09 Makpetrolnál itatás, benzin 68 denár, finom hideg ivóvíz csapból ingyen, jégkrém hasonló áron mint itthon, kártyával fizetés, 35,5 C fok, alakul a hőmérséklet.
15:05 a görög határ előtt 25 km-re 39 C fok. 15:26 Evzoninál megérkeztünk Hellaszba. A benzin 1,5 euró körül mozgott, az autópálya kapuknál (amiket szorgalmasan építenek) 2 euró körül kérnek.
A visszaúton történt a szerb részen: az egyik fizetős kapunál 190 dinárt kellett fizetni, de véletlenül 300-at adtam valószínűleg a fáradtság miatt, de a fiatal kapus mosolyogva visszaadta a százast, és angolul közölte: 190 dinár. Erőszakos ablakmosóval csak visszafele találkoztunk egy Lukoil kútnál a parkolóban: “helómágyárnincsmunka…” És elkezdte lemosni az ablakot esőben. Miután közöltem vele: nincs euró csak dinár – ami nem kellett neki -, lassan odébb állt. Valószínűleg a kutasok szúrós tekintete is segített neki a döntésében, mert nem nézték jó szemmel a ténykedését.
Lényeges eltérések a hazai közlekedéshez képest: Görögországban a legfontosabb, hogy figyelnek egymásra a közlekedésben résztvevők, a KRESZ valójában ajánlás szinten működik, amit azért illik betartani. Az autó eszköz és nem szimbólum, azért dudálnak, hogy jelezzék a jelenlétüket. Persze ott is vannak kirívó esetek, főleg a nagyvárosok környékén, de elenyésző számban. Összegezve: gyorsan, dinamikusan és előzékenyen közlekednek.
A Tembi völgye (fenti kép) után a “Larissa 3″ kijáratig összesen 8 euro díjat fizettünk, itt elhagytuk a pályát, és Volosz felé vettük az irányt főúton, gyér forgalom mellett, jó tempóban, de már nem siettünk. (Minek?) Este 7 óra tájban a Volosz nevű kikötővárosban, a Hotel(?) Barbarában szálltunk meg, némi alku után 1 éjszakára 55 euróért. A férjem és a nagyobbik lányunk igen fáradtak voltak, hiszen ők vezettek egész nap, így lepihentek. Mi pedig a kisebbik lányommal rövid sétát tettünk a tengerparton. Ez volt az első görögországi esténk, jó volt ismét megtapasztalni a tavernák esti forgatagát, a finom grillezett ételek illatát magunkba szívni.
Háttérben Volosz városa
Reggel elhatároztuk: nem sietünk, igyekszünk minél többet megnézni ebből a szép országból, így inkább alsóbbrendű utakat választottunk, amik jó minőségűek. Gyönyörű leánderek között kanyargó szerpentineken gyakran megálltunk a szép kilátást csodálni és a tenger kékjét szemlélni.
Raches nevű településen úgy beszűkült az út, hogy a végén eltévedtünk. Egy helyi fiatalember – aki a görögön kívül más nyelven nem beszélt- vezetett ki a saját autójával bennünket a sűrűből. Ezután rövid autópályázás következett Lamia felé. Itt most építik a kapukat, fizetni nem kellett.
Kamena Vourla nevű üdülőhelyen leparkoltunk a strand mellett az úton, és nagyot fürödtünk a kristálytiszta kavicsos tengerben.
Úgy döntöttünk, itt maradunk 1-2 napot ezen a csodás helyen, így szállás után néztünk. Még nem álltunk át a helyi “rendre”, hogy délután szieszta, semmi mozgás, így 2 körül becsengettünk a főút melletti szállodába, ahonnan álmos szemű hölgy integetett kifelé, hogy később menjünk vissza.
Egy másik helyen több sikerrel jártunk: a Hotel Ifigeneiaban – ami a főúttól kb. 87 méterre található a párhuzamos utcában. Itt 2 db kétágyas szobát béreltünk, rövid alku után napi 50 euróért. Ami hazai viszonylatban is igen jó ár/érték aránynak tűnik.
Vissza a strandra, frappe ivás 4 euro, csoki turmix 5 euro, gyümölcs turmix 7 euro, sör 2 euro (ez egy drága hely volt a parton), utána görögdinnye 0.6 euro/kg, paprika, paradicsom 1 euro/kg, sör 1.2 euro, vásárlás.
Este a helyi parton lévő tavernasor egyikében vacsoráztunk görög ételeket: szuvlakit, gyrost, tzatzikit, görög salátát, kb. 20 euróért.
Másnap, június 17-én kb. du.1 óráig strandoltunk. Kellemes meglepetés várt bennünket mire visszaértünk a szállásra: gyönyörűen kitakarították, rendbe vágták a szobát utánunk. Dinnyeevés és szieszta. Este séta és vacsora, ami halból állt, 40 eurót fizettünk, mert a hal drága, kb. kétszer annyi, mint a disznóhús, de a csirke ennél is olcsóbb. Szerintünk a saláták közül legfinomabb a tzatziki (dzadzikinek ejtik).
A következő napon elhagytuk a szállodát, és Peloponnészosz felé vettük az irányt. Autópályán mentünk Thébáig, mert nincs párhuzamos főút. Traganánál 2.2 euro pályadíjat kértek. A thébai lejáró előtt a Rest 90 nevű pihenőnél lévő büfénél finom és olcsó frappét és péksüteményeket vettünk 2.2 euróért. Itt igen sokan voltak, de gördülékeny a kiszolgálás, a mellékhelyiségek tiszták.
Ennél a pihenőnél kis furfanggal kikerülhető az 1 km-en belül lévő kapu, ami Thébába vezet. A parkolónál visszafele kb. 800 m a pályával párhuzamos keskeny aszfaltos úton, aztán jobbra híd a pálya alatt át a túloldalra, ismét jobbra, és kb. 1.8 km múlva híd, amely keresztezi felülről az autópályát, és ez vezet Thébába.
A város szélén tankoltunk, kártyával fizettünk, de előtte érdemes megkérdezni, mert nem minden kútnál lehet mindenfajta kártyával fizetni.
A várost elkerülő út nem az, aminek hittük, de egy körforgalomnál Elefsina felé vettük az irányt. Átvágtunk egy nagy hegyen, és a város határában lévő terelés miatt szűk egyirányú utcákon haladva elértük az autópályát. Nagy örömünkben későn vettük észre a ránk leselkedő kapunál, hogy kikerülhettük volna ezt is, mert ha Nea Peramos felé lekanyarodunk, ingyen ráhajthatunk a párhuzamos főútra, amit sok-sok görög ki is használt. Ez a figyelmetlenségünk 2.9 euróba került.
Forró napunk volt: 37.5 C fokot mutatott a hőmérőnk, amikor 13:00 órakor elértük a Korinthoszi-csatornát.
A fontosabb adatok: a csatorna hossza 6343 méter, vízmélysége 8 méter, a víztükör szélessége 24,6 méter, fenékszélesség 21 méter, a falak dőlésszöge 71-77 fok, a falak vízszint fölötti magassága 79 méter, áthaladások évente 12500
Türr István és Gesler Béla építészek emlékére márványtáblát emeltek 2009-ben, amelyen görög, magyar és angol nyelven is feltüntették a tervezők nevét és a csatorna adatait.
Tényleg csodás építmény: minden magyar embernek, aki erre jár, ajánlom a megtekintését.
14:10-kor továbbindultunk az autópályán a félsziget belseje, Tripoli, majd Kalo Nero, a nyugati parton lévő üdülőfalu felé.
Tripoli előtt 60 km-re 1.4euro, közvetlenül a város előtt pedig 1.3 euróval támogattuk a görög autópálya- társaságot.
Ezen az útszakaszon érdekes meteorológiai jelenség tanúi lehettünk. 14:25-kor az Artemisio nevű alagút után (ami 1400m hosszú) 25C fokra esett vissza a hőmérséklet, dörgött, villámlott és a szakadó esőben fokozatosan esett a hőmérséklet 20 fokig. Az esősáv után erőteljesen emelkedett ismét 30 fok fölé a párás hőség.
Tripoli után építik az autópályát, vannak szakaszok, amelyek már használhatóak.
Kalo Neroban szálltunk meg egy szép, új úszómedencés apartman házban, 400 euróban egyeztünk meg 7 éjszakára.
Szerencsénk volt, mert Görögországban a június nem számít főidénynek, így fél áron kaptunk szállást. Nagyon gondos házigazdáink voltak: naponta alaposan kitakarítottak, csillogott, ragyogott minden. A nevét nem sikerült kideríteni. Aki megfejti kap egy dicséretet érte.
Felejthetetlen vacsoraestünk volt a lemenő nap sugarainál.
Június 19-én, szombaton a Peloponnészoszi-félsziget déli részére látogattunk.
A térképről kinézett forrás és ókori romok helyett egy gyönyörű öbölre bukkantunk, a helyiek strandjára, homokos parttal, sziklafallal, kellemes büfével, napernyőkkel.
Egész nap úszkáltunk, búvárkodtunk, napoztunk. Lányaink kipróbálták a helyi fiatalokkal a “vágódeszka” teniszt.
Miután visszatértünk Kalo Neroba, elhatároztuk, hogy megkeressük a helyiek pénztárca- barátabb tavernáját. Hamarosan rá is akadtunk Loukas kocsmájára, ahol feleannyiért királyi vacsorában részesítettek bennünket.
A kedves tulajdonos a görög nyelven kívül mást nem beszél, de fényképről kiválasztottuk a számunkra érdekes ételt, és ha véletlenül nem volt, másnapra elkészítették. A szokásos gyroson és muszakán (4,5 euro) kívül töltött paradicsomot, grillezett töltött paprikát és szőlőlevélbe göngyölt finomságot is fogyasztottunk. A halak közül az apró gavroszon kívül a tenyérnyi ciffurát (kb. így ejtették) is megkóstoltuk 8 euróért. Minden este a kedvenc tzatzikinket (2,5 euro) fogyasztottuk olíva olajos pirítóssal, előételként, a főételhez hatalmas tál görög salátát kértünk, majd a tulaj finom rosé borával (1 l=2 euro) öblítettük le a bőséges vacsorát. Minden este görögdinnyét kaptunk ajándékba desszertnek. 15-23 euro között voltak a vacsik. Itt volt net hozzáférési lehetőség is pénzért, WIFI-vel a szálláson ingyen.
Vacsora után a parton sétálva ráakadtunk egy zenés helyre, ahol athéni turisták mulattak, és szívesen láttak bennünket is, még a fergeteges körtáncukban, a szirtakiban is részt vettünk.
Igaz, a bort “zenés felárral” adták, 5 helyett 10 euróért egy üveggel, de megérte a finom bor és a forró hangulat.
Június 20-án, vasárnap a szokásos reggeli tengeri fürdőzés után (minden napunkat ezzel indítottuk, így a későbbiekben nem részletezem) elindultunk Olimpia felé. Az út kb. 40 km. A belépő diákoknak ingyenes- elfogadták a magyar diákigazolványt-, a felnőttek 6 és 9 euro közül választhattak.
A drágább jegyben a múzeumi belépő is benne van, de vannak ingyenes részek is. Szerencsére nem volt túl meleg kb. 28-30 C fok, ennek ellenére elég volt a három és fél óra séta az ókori romok között.
Ajánlott viselet a napszemüveg és szalmakalap, rövidnadrágban is be lehet menni.
Nagyon finom ivóvizük van, sok a forrás, és a csapból is nagyon kellemes víz folyik, ezen kívül jó szokásuk, ha csak egy kávéra ülünk is le, kérés nélkül hozzák kancsóban vagy műanyag flakonban a hideg ingyenes ivóvizet.
Másnap bevásárlással kezdtük a napot. A szállástól kb. 4,5 km-re Kiparissia előtt levő szupermarkecban, a Lidl-ben, ahol hazai árakhoz hasonló szinten, a szokásos globális termékeket lehet venni, de volt görög bor is üvegben 2 és 5 euró közötti árban, görögdinnye 0,25 euro, tej 0,7-1 euro.
A zöldségesnél vásároltuk a paradicsomot 1euro, ami nagyon finom, a görög nap érlelte, de a krumpli is kiváló minőségű. Hasonló áron, néhol olcsóbban lehet ezeket megkapni, mint nálunk.
Ezen a napon érdekes, különleges találkozásaink voltak. A lenyűgözően szép Navarino-félszigeten (Natura 2000), strandoltunk, búvárkodtunk, gyönyörködtünk a tenger kékjében megbújó kagylókban, halakban, amikor egy kedves mongol hölgy magyarul szólított meg minket. Megmutatta a gyermekei által begyűjtött tengeri csillagot, rákokat. Kiderült, hogy Magyarországon tanult, de olasz férje van, és boldog volt, mert egy kicsit gyakorolhatta a magyar nyelvet.
Ő ajánlotta az innen nem messze lévő, tengerbe nyúló gyönyörű Methoni kastély megtekintését is.
A csodás panoráma és a sziklákhoz csapódó tarajos hullámok fényképezése közben lemerült a férjem gépében az akkumulátor. Egy német turistának hasonló gépe volt, és miután elmondtuk a gondunkat, megoldásképpen felajánlotta cserébe a saját feltöltött aksiját, mert neki van töltője. (Hát igen, a német precizitás… 🙂 Nagyon jólesett ez a gesztus.
Vacsi Loukasnál, pihi.
Június 22-én, kedden Kalamatába és Spártába indultunk felfedezőútra. Kalamata nagyváros, nagy kikötővel, hosszú szállodasorral a strand mellett, sok autóval. Egy jegeskávé elszürcsölése után kerestünk egy benzinkutat, és feltöltöttük a járgányt a nagy hegymászás előtt. A BP kutaknál ugyan olcsóbb volt kb. 5-6 centtel az üzemanyag, de családi bojkott alá vettük a társaságot a Mexikói-öböl szennyezése miatt. A nemzeti olajtársaságot részesítettük előnyben, itt kártyával fizettünk. (EKO)
32 C fok körül ingadozott a hőmérséklet, amikor elhagytuk a várost, és elindultunk felfelé a szerpentinen (jobbra fenn).
A félsziget közepe is szép vidék, és a kanyargós úton felfelé haladva szinte erdélyi táj tárult elénk fenyvesekkel, 14 C fokkal, 1300m magasságban. Néhol látni a pár éve pusztított szörnyű erdőtüzek martalékává vált fák maradványait is. Sok forrás csörgedezik az út mentén, és a mellette lévő tavernából friss vízért ide szaladt ki a pincér a kancsóval.
A hegytetőn átlibbenve a messzeségben az egyik völgy alján már látszik Spárta körvonala.
Leereszkedve a néhol beszűkülő úton – ami jó minőségű aszfaltos főút – megpillantjuk Mistras erődrendszerét.
Diákoknak itt sem kellett belépőjegyet venni, egyébként 5euro a felnőtteknek.
Érdekes, hogy itt is milyen elmélyülten, szakértelemmel nézegette a pénztáros a csak magyar nyelvű diákigazolványt (ami lehetett volna BKV bérlet is), és elfogadta. Azt tapasztaltuk, más téren is több a másik ember iránti bizalom ebben az országban.
Felkapaszkodtunk a fellegvárba, ahonnan lenyűgöző panoráma tárult elénk. Az erődrendszer második szintjén egy ma is működő, de látogatható kolostor található, (adnak nadrágszár hosszabbító ruhadarabot) kedves, barátságos apácákkal és igazi szamárral. Lejjebb található a régi freskókkal díszített templomrom, amely egy nagyon értékes műemlék.
|
|
Késő este értünk a szokásos vacsorázó helyünkre, ahol kedves mosollyal fogadott- mint mindig- a tulajdonos, és a teltházas étteremben kiszorított egy asztalt a többi vendég mellé, akik elmélyülten szurkoltak a görög válogatottnak.
Szerda: a szokásos reggeli program után 11:15-kor irány Mükéné. Fél kettőre odaértünk, belépők: 8 euro (26 év alatt 4), diákoknak ingyenes.
Itt található a híres oroszlános kapu, és Agamemnon palotájának romjai.
Ezen a helyen is megcsodálhattuk azt, milyen körültekintően, és értelemmel választották ki a palota helyét, amely csodás panorámát biztosított annakidején az itt élőknek és ide látogatóknak egyaránt.
Nagyon jó volt az itteni, légkondicionált múzeumban is meg a többi görög múzeumban is, hogy nem túl hosszú, lényegre törő, aránylag egyszerű szavakkal megfogalmazott táblákon, a saját nyelvükön kívül angolul is vannak feliratok, magyarázatok. Innen a látogatók sok-sok információhoz jutnak. Lányaink szorgalmasan fordították nekünk ezeket.
Nafplio erődrendszerét, várát csak az öböl túlpartján lévő strandról, a hűsítő hullámokból csodáltuk meg.
Másik úton közelítettük meg Tripolit. Ez szintén szerpentinnel kezdődött, és a lemenő nap sugarai aranyozták be az Argolikos-öböl túlpartját.
Irány Loukas, mosoly, vacsi, bor, szunya.
Június 24-re, csütörtökre pihenőnapot iktattunk be: Kiparissiába mentünk ajándéktárgyakat vásárolni, ami félig-meddig sikeres volt. Végül néhány képeslapot küldtünk el 0,3 euro/db és 0,72euro bélyeg/db. Vettünk egy görög zászló mintájú strandtörölközőt is, de pólót nem sikerült találnunk.
Aztán visszamentünk Kalo Neroba, megfürödtük a tengerben, ami egy hidegfront (?) – 28 C fok – következtében méteres hullámokkal fogadott. A víz mindvégig 24-25C fok lehetett, ami számunkra kellemes hőmérsékletű, de a helyiek melegebbhez vannak szokva. Volt, akin hosszúujjas pulóvert is láttunk, bár lehet, más nem volt alatta.
Összecsomagoltuk a holminkat, mert másnap korán indultunk.
2010.06.25. , péntek 7:56 22 C fok.
Miután elbúcsúztunk a kedves takarítónőtől és a háziasszonytól, észak felé fordítottuk az autó elejét, és nekilódultunk Macedónia irányába.
Pirgoszig első osztályú főúton haladtunk, jó tempóban, sűrűsödő forgalom mellett, kamionokkal.
A város után ingyenes autópálya következett egészen Pátráig, ahol 12 euro hídpénzt kértek. Csodás építmény.
Kár, hogy nem találtunk megállási lehetőséget egy turistafénykép erejéig.
Az eddigi itt-tartózkodásunk alatt nem tapasztalt óvatos vezetést érzékeltünk a görög autósoktól. Mi is felvettük ezt a stílust. Valószínűleg országos sebességmérési nap lehetett, mert ennyi méregetős rendőrt csak a Balkánon láttunk utoljára. Az autós társak már jó előre villogással figyelmeztettek a veszélyre. Sok helyen, sok autópálya épül, hosszú alagutakkal, magas völgyhidakkal ezen a szakaszon is a határig. Thesszaloniki felől a nyugati partra menő oldal Ioannináig biztos kész van, de a visszafelé menőről (amin mi mentünk) Panagiánál leterelték a forgalmat. Itt sok autóst láttunk – közöttük jó néhány görögöt is- tanácstalanul a térképe fölé görnyedni. A terelések nem mindig vannak kitáblázva megfelelően, így egy jó térképpel rendelkező vezetősegéd nélkül könnyen eltévedhetünk. Szándékuk ellenére még a helyiek sem mindig tudnak segíteni. A helyes irány megtalálása után átkaptattunk a hegyen a lombos erdők között. Ezen a mellékúton teknőcök ballagtak át a forrás felé, így “teknőcmentő” akcióba fogtunk, és átsegítettük őket a túloldalra. Kranianál – ez egy kis település – rátértünk a Grevenába vezető széles főútra.
15:09 Innen ismét pálya Kozaniig letérés az E65 sz. útra, ami a térkép szerint csak főút, de valójában 2×2 sávos elválasztva, valami miatt nem szabványos. De nekünk megfelelt így is. A határig tartó szakasz első részén több hőerőmű hűtőtornyait láttuk. Egy idő után csak 2 sávos lett az út, és ahogy közeledett a macedón határ, egyre ritkábban láttuk kiírva Skopjét, helyette FYROM feliratok voltak.
Pár km-re a határ előtt Florina városát rossz úton hagytuk el, és némi kerülővel értük el Nikinél a határt. Vámmentes bolt van, de minek, mert a Metaxa kb. annyi, mint itthon. Utolsó pillantás vissza, és irány a macedón útlevél- és vámvizsgálat. Ez kb. fél óráig tartott. Megelégedett mosollyal konstatálták férjem “Aleksander Macedonian” (ami Nagy Sándorra utal) feliratú pólóját, amit lányunk előző ochridi kirándulásáról hozott. Lehet, hogy ez is hozzájárult a gördülékenyebb vámoláshoz, mert csak belestek a csomagokhoz, és intettek: mehetünk, de a hollandokat kipakoltatták.
Ezzel a határátkeléssel valójában csak fél órát nyertünk az időzónaváltás miatti egy óra helyett. A határ után az eddigiekhez képest keskenyebb és rosszabb útszakasz következett Bitoláig, ahol a Makpetrolnál légtelenítettük a benzintankunkat. A várost autópályának nevezett 2×2 sávos úton hagytuk el, ami sokszor csak 2 sávvá fogyott, és a településeken áthaladt, ahol természetesen 50-nel vagy még lassabban haladhattunk. 17:30-kor Resen előtt 17-20 km-rel egy erős kaptató után a hegytetőn az E65-öst lezárták útépítés miatt, és leterelték a forgalmat egy igen rossz minőségű kockaköves útra, ami ebben a száraz időben is csúszósnak bizonyult néha a meredek szakaszokon.
18:30 végre megérkeztünk Ochridba.
Az első élményünk az volt parkolóhely-keresés közben, amikor még meg sem álltunk, máris kiáltozott egy bringás illető “szobi..szobi..” ami a hasonlóságot figyelembe véve szobát jelentett. Mivel kapóra jött, elindultunk utána… Kár volt. De első tapasztalatnak jó volt. Meglepően egyszerű szobát mutatott, meglepően magas árért. Miután közöltük, hogy feleannyit adunk esetleg érte, ráállt az alkura. De mégsem maradtunk, mondván körülnézünk még, és majd 1 óra múlva esetleg… ennyi.
Körülnéztünk a hotelek, szállodák környékén, ahol szintén kell alkudni, de még így is magasan a görög árak felett és a színvonaluk alatt voltak. A Stefan Hotelben 40 euro egy kétszemélyes szoba. Az egyik ilyen kísérletünket követően utánunk jött egy pincér, és tökéletes makedón kiejtéssel felajánlotta a privát szállását fejenként 5 euróért. Ez fent volt a domboldalon, új volt, és tiszta, emeletráépítés, ahol négy szoba lakóteret alakítottak ki. Nagyon szép volt a kilátás a tóra a ház teraszáról.
Másnap, szombaton városnézésre indultunk, hiszen az idő nem volt strandolásra alkalmas. Keskeny, hangulatos utcákon ballagtunk fel a várba.
Mindenhol ohridi gyöngyből készült szép ékszereket árusítottak. A várfalakon panorámás sétautakat alakítottak ki. Itt is érvényes volt egyébként a diákkedvezmény. Sajnos erős szél fújt a tavon, így nem próbáltuk ki a csónak-taxit, a vár végétől vissza lehetett volna menni a belvárosig. Visszasétáltunk az óvárosi hangulatos szűk utcákon, majd az egyik étteremben megvacsoráztunk. Balatoni árakra lehet számítani itt is. Nagyon finom a fagyijuk, és jóval olcsóbb, mint nálunk. (10-13 MKD) A főtéren egy néptánc-találkozó megnyitójában gyönyörködhettünk.
Este kellemesen elbeszélgettünk egy éppen ott nyaraló fiatal macedón párral, akik nagyon jól beszéltek angolul és németül is.
Június 27-én, vasárnap sajnos haza kellett jönnünk. 5.00: ébresztő, 5.53. indulás! km-óra állása: 79 539, 12 C fok.
Az autóút nem éppen EU szabvány: 80-as, 60-as táblák mindenhol. Mint megtudtuk: a büntetés 400 eurótól kezdődik… Az út a hegyek között vezet, 6.30-kor nagy köd és 6 C fok volt. A Makpetrolnál tankoltunk, 69 dénárba kerül 1 l 95-ös benzin. Az autópályadíj 180 MKD. Szkopje térségében első osztályú a pálya minősége.
9.00 órakor elértük a macedón-szerb határt. A macedón oldalon 5-6 percet várakoztunk, 4 személygépkocsi állt előttünk, a nemzetközi zöldkártyát is ellenőrizték. (Kilépéskor minek?!) A szerb részen 5 autó volt, 14 perc alatt végeztünk.
A szerb autópályán a kapuknál sorrendben ezeket a díjakat fizettük: 190+730+240+330 SRD.
16.08-kor már a szerb-magyar határon voltunk, sajnos a magyar oldalon elég sokat kellett várnunk, mert nem volt külön EU-sáv.
19.45: újra itthon, Agárdon. Km-óra állása: 80 515.
Összesítve 4 445 km-t utaztunk ezen a kiránduláson, kb. 270 l benzint fogyasztott el az autónk, és kb. 640 kg CO2-vel szennyeztük a Föld légkörét, és ez elgondolkodtató.
Kagylók helyett fényképeket hoztunk emlékbe.
Azt kívánom minden kedves Olvasónak, hogy a világ szépségének megismerésére nyitott szívvel induljon útnak, és sok-sok csodálatos élménnyel gazdagodva térjen haza, és ha kedve van, ossza meg tapasztalatait mindenkivel. Ezt az útleírást többek között ezért tettük, és ha még valaki nem döntött, kibillentsük a holtpontról.
Néhány webkamera :
http://www.liveworldwebcam.net/country/Greece/1_page.html
http://www.earthcam.com/search/ft_search.php?s1=1&term=greece&x=0&y=0
http://loutro.gr/webcam/webcam-links.html
http://www.camcentral.com/search.php?keyword=greece&page=1
Közülük sok működik is.
Görög netrádiók vegyesen:
http://www.e-radio.gr/,
Tradicionális görög zenei rádiók
http://www.e-radio.gr/player/player.asp?sID=533
http://www.e-radio.gr/player/player.asp?sID=732
http://www.e-radio.gr/player/player.asp?sID=437
Jó utat, kellemes pihenést!
Kóti Erzsébet, Peszeki István
Agárd, 2010.07.27.
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés