Vedres Ferenc: Szicília – 2001 nyara
Palermo, Etna, Ustica-sziget
A sziget és lakóinak bemutatása egy korábbi nyaralás kapcsán
Szicília Olaszországhoz tartozó autonóm terület, tehát saját parlamenttel és kormánnyal rendelkezik, melyeknek a székhelye a fővárosban, Palermóban van. 
Ez a szigetország a történelem folyamán volt görög, római, szaracén/arab/spanyol és normann fennhatóság alatt, így az ősi szicíliai nyelv ezekből a nyelvekből fejlődött ki. Az itt lakók szicíliaiaknak tartják magukat és nem olasznak. Jó néhány idős ember máig nem tanult meg olaszul, csak az ősi nyelvet beszéli. Építészetükben és művészetükben érezhető ez a vegyes jelleg, összképében mégis egy sajátságos és tipikus – talán keresztény-arabnak jellemezhető – szicíliai kultúrát mutat.
Mezőgazdaságuk fejlett, iparuk fejlődőnek mondható. Ők szegénynek tartják magukat, ám ez a szegénység relatív. Átlagkeresetük négyszerese a miénknek, viszont csak felét keresik, mint az észak-olaszok. Áraik még számunkra is elfogadhatóak. A ruházat és műszaki cikkek árai alig térnek el a miénktől (s az eltérés is inkább lefelé mutat), az élelem egy része megegyezik a magyar árakkal, másik része magasabb.
Hagyománytisztelők. A családi történésekre nagy hangsúlyt fektetnek. Menyasszonyruha kölcsönző alig van a szigeten, megveszik, majd emlékként kezelik a ruhát. A ruha ára sok esetben 5-8 százezer forintnak megfelelő líra. A fiatalok lakását a szülők vásárolják vagy rendezik be. A fiú szülei a szobákat, a lányé a konyhát vállalják, sok esetben úgy, hogy a berendezéshez tartozik a ruházat és a jól megrakott hűtőszekrény is. 
A fiatalok csak az esküvő után maradhatnak kettesben, addig a rokonság valamelyik tagjával együtt kell mutatkozniuk. A jegyesség – mire a lakást felszerelik és berendezik – sokszor évekig is elhúzódik. A lakodalmak legtöbb esetben 2-5száz személyesek és megvan az ajándékozás hierarchikus rendje, mely általában nem a szegénységet tükrözi.
Érdekes náluk a halottak körüli kultusz is. Még mindig otthonról temetkeznek, a halottak napját pedig a temetőbeli piknikezéssel ünneplik. Tehát délelőtt kivonul a népes család teljes létszámban, s ételt, italt visznek magukkal. Az egész napot elhunyt szeretteik mellett töltik, közben más, közeli családokkal, kikkel megvendégelik egymást, elbeszélgetve a megboldogult személységéről és tetteiről.
Szicíliával kapcsolatban sokat hallunk a maffiáról. Bár soraikat az utóbbi időben megritkították, mégis létezik. Főleg az építkezésben és az idegenforgalomban érdekeltek. Ezért a turisták meglehetősen biztonságban vannak. Van, hogy az ide látogató sérelmeit ők hamarabb megtorolják, mint ahogy a rendőrség intézkedni tudna. Közöttük a legnagyobb bűn az árulás. Ennek a megtorlása szinte minden esetben halál, mégpedig úgy, hogy az áldozat holttestét még a családja se találhassa meg – sav, beton, stb. -, mert a családot is büntetik azzal, hogy a testet ne tudják megfelelően eltemetni, ami rájuk nézve szégyen. 
A látványosság és kíméletlen harcok ideje úgy tűnik lassan lejár, s ebben ma már a lakosság is tevékenyen részt vesz. Nem él már az eddigi nézet, hogy: én ott se voltam, s ha netán véletlenül ott is lettem volna, nem láttam, nem hallottam semmit. A mai haladást képviselő főnökök a megszerzett pénzzel tekintélyes, inkább megbecsült üzletemberek, mint bűnözők.
A hangulatos és festői, szűk utcájú városokat – Taormina, Cefalú stb. – viaduktokkal és alagutakkal tarkított utakon közelítjük meg, ahol a narancs, citrom és olíva ligeteket szőlős-gyümölcsös kertek és gabonaföldek váltják a sziklás hegyek és lankás dombok között. A kertekben több helyen datolya, banán és füge érik, míg a kaktuszösvények savanykás-édes, ám szúrós héjú gyümölcseiket kínálják.
Az Etna lábához érve szinte kihalt táj tárul a szemünk elé. A hegy tetején füstfelhő gomolyog, a parazitakráterek komor-feketén tátongnak. A régebbi kiömlések szürkéssé vált talaján pici virágok és gyönge zöld jelenségek képben kapaszkodni kezd az élet. Ez a félelmetes óriás egyszerre angyal és ördög az itteniek szemében. Megtanít élni, együtt élni és túlélni, kitartást és bátorságot ad, a hétköznapokat is ünneppé varázsolja, olyan ünneppé, melyért szinte állandóan küzdeni kell, ugyanakkor valamiféle fensőbbségességet biztosít, melyet képes átadni az itt lakó embereknek s részben a hegy szellemét átérezni képes turistáknak.
A tenger szépségét és sokszínűségét a tiszta víz által kivájt barlangok hangsúlyozzák. 
Ustica-sziget Zöld, Kék stb. elnevezésű barlangjait motoros gumicsónakokon lehet bejárni, a kis szigetet pedig dzsippel és gyalog. A járműveket és a sofőrt Umbertó barátunk biztosítja. Ugyancsak az ő éttermében ehetünk jellegzetes szicíliai ételeket, ahol a tészták mellett a saláták dominálnak. Az ebédet karakteres helyi termésű borokkal öblíthetjük le. A vulkanikus öblök tiszta vize a fürdőzés mellett a búvárkodásnak is ideális helyet biztosít, bár a tengeri sünök tüskéire nem árt odafigyelni. a helybeliek és az itt üdülő olaszok uzsonnás kosarakkal felszerelkezve keresik az árnyasabb helyeket, ők itt töltik el a szieszta idejét családostul. Hazafelé menet a négy-öt órakor nyitó boltokban be tudnak vásárolni. Nekünk viszont a visszavezető hajóút nyújt újabb élményt és látnivalókat.
Vedres Ferenc
A szerző írásai Az Útikalauzban
Vedres Ferenc: A Vezúv felett most kék az ég – 2007
Vedres Ferenc: Dél-olasz kalandozás – 2007
Vedres Ferenc: Egy csipetnyi Törökország – Antalya, Kekova, Pamukkale – 2002
Vedres Ferenc: Három sziget a 3000-ből – Szamosz, Korfu, Szantorini – Görögország – 2006
Vedres Ferenc: Herceg-Novi – Kotor – Montenegró – 2004
Vedres Ferenc: Lisszabon, Sintra, Fatima, Carvoeiro – Portugália – 2007
Vedres Ferenc: Néhány óra Albániában – 2003
Vedres Ferenc: Palermo, Etna, Ustica-sziget – Szicília – Olaszország – 2001
Vedres Ferenc: Tenerife – Egy kis Európa Afrika partjainál – 2005
Vedres Ferenc: Valletta – Málta – 2003
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet E-mail: szerkeszto
utikalauz.hu