Győrffy Árpád: Adventkor Franciaországban - 1.
rész- Champagne - 2001
2. rész
- Párizs
2001 decemberében a Francia Idegenforgalmi Hivatal
(a Maison de la France) vendégeként jártam Franciaországban.
Az út első állomása az ország egyik legérdekesebb vidéke, a
Champagne régió volt.
A négy megyét magába foglaló, 1,3 milliós lakosú térséget az
Aube és a Marne megyében készülő pezsgőkről - a Champagne-ról
- ismerjük legjobban. Igaz, ma is vitatják, hogy valóban a hautvillersi
szerzetes, pincemester, Dom Perignon volt-e az első pezsgőkészítő,
de abban általában még az angol pezsgőlogusok is egyetértenek,
hogy a pezsgővé vált bor biztosan erről a vidékről származott.
Most azonban egy új lappal bővül a champagne története. Mint
mindenről, erről is kiderítettük, hogy nem jöhetett volna létre
a magyarok nélkül. (a
részleteket itt olvashatjátok)
A champagne-i tájat többnyire szelíd dombok tagolják.
Amennyire autóból illetve vonatból megfigyelhettem, lépten-nyomon
öreg kastélyokat, várakat, templomokat, kolostorokat látni mindenütt.
Nyáron igazán kellemes vidék lehet a biciklizéshez.
Más vidékek történetét ismerve különleges csoda, hogy rengeteg
műemlék máig megmaradt, hisz a német határon lévő régióban számtalan
csata dúlt az elmúlt századokban. A nagy francia forradalom
önkéntes serege például az itt található Valmynál aratta első
nagy győzelmét a poroszok ellen 1792-ben. Hetvennyolc évvel
később ellenkező eredménnyel végződött a visszavágó, amikor
Sedannál III. Napóleon
csapatait kerítették be a poroszok, és Párizsig meg sem álltak.
Sedan ma is a hadtörténet egyik különleges bemutatóhelye. A
11. századtól folyamatosan fejlesztett erődje a 20. század első
felére Európa legnagyobb várává vált a 7 szinten elhelyezkedő
35 ezer négyzetméteres területével. (Sajnos nekünk erre most
nem volt időnk. Talán majd legközelebb.)
A régiót több fontos hajózási útvonalként szolgáló folyó, csatorna
szeli át, köztük a Szajna, Aisne és a két megyének nevet adó
Aube és a Marne. Ezeket további csatornák kötik össze, újabb
városokat a hajózásba kapcsolva. Akár több hétig is lehet utazni,
élni a 2-8 ágyas lakóhajókon. Itt van a negyed százada épített
Lac du Der-Chantecoq víztározó, amely 4800 hektáros területével
a legnagyobb a maga nemében Európában.
A megye gazdasági központja a 200 ezer lakosú Reims,
amely 1179-től királyi koronázó város. Már a Római Birodalom
idején fontos hely volt. Ezt bizonyítja a városfal restaurálásakor
felfedezett diadalív maradványa. Ma a 12. legnagyobb település
az országban. Itt van a francia uralkodók koronázási temploma,
a reimsi Notre Dame katedrális.
Az
első világháború alatt a város 14 ezer házából csak 60 maradt
lakható állapotban az idegenvezetőnk szerint. Úgy fogalmazott,
hogy lebombázták a várost. Gondolom, ez ágyúval - vagy esetleg
léghajóval? - történt. (Ha valaki bővebbet tud róla, örömmel
olvasnám.) Ugyancsak az I. világháború alatt kigyulladt a templom
előtti állványzat. A nagy tűzben sok szobor, dombormű tönkrement.
A díszítések színén, vonalain ma is látszik. A szobrokat restaurálták,
de sok helyre csak másolatokat raktak vissza - bent a templomban
is -, az eredetieket múzeumban őrzik.
A romokat több évtized alatt állították helyre. Főként Amerikából
kaptak jelentős anyagi támogatást. A Notre Dame tetejének 40
éven át tartó felújítását például Rockefeller finanszírozta.
Persze a munkát soha sem fejezik be egy ekkora épületen. A bejárat
most is fel volt állványozva. A tornyok csúcsa eredetileg sem
épült meg, bár tervezték. Ahogy sok más gótikus templomnál,
itt is elfogyott a pénz, mire a magasba értek.
A templom hossza 138 méter, a főhajó 38 méter magas, 12,5 méter
széles - akárcsak a bejárat felett lévő rózsabalak. A temlom
belseje viszonylag puritán, a nálunk megszokott barokk berendezést
nem engedték be. Itt és más templomokban is nyugodtan fényképezhettünk.
A tavaly nyári manzi látogatásunk után ismét találkoztunk Marc
Chagall üvegablakaival. Itt a Notre Dame katedrális szentélye
mögött lévő ablakokat tervezte. Az eredetieket nem csak a háború
pusztította, valamikor korábban a helyi papság verette ki őket,
mert a sötét színes üvegek miatt túl drágának találták a gyertyavilágítást.
(Ott hallottuk.)
|
Mozaik az egyik gyár bejárata felett |
Ma a katedrális a hasonló korú és ugyancsak gótikus
Saint Reims templommal és a hozzátartozó egykori bencés kolostorral
együtt a világörökség része. A városban a háborús pusztításokat
követő felújítások miatt viszonylag kevés az igazán eredeti
épület, nagyon soknál csak a kirakatot - a homlokzatot - állították
vissza az eredeti formában. Ennek ellenére nagyon szép város,
szívesen ajánlom mindenkinek.
A templomokon, az I. világháborús és az autó múzeumon kívül
a pezsgőgyárak és azok pincéi teszik igazán különlegesség a
Reimset. Összesen mintegy 200 kilométer hosszú hálózatot alkotnak
a város alatt.
|
A Pomery-kastély |
A pezsgőgyárak a város közepén illetve egy külön
városrészben találhatók. Alattuk hatalmas pincerendszer van,
amelyet még a rómaiak kezdtek kivájni, hogy a krétás mészkövet
az építkezésekhez a felszínre hozzák.A csonka háromszög alakú
alagutakat később kezdték bortárolásra, illetve még később pezsgőgyártásra
használni.
A legrégebbi gyárat 1729-ben alapították. A Pommery három okból
is különleges. Az épület maga egy angol stílusú kastélyként
lett megépítve 1836-ban. Mellette - a város közepén egy kis
dombon - van egy szőlőtábla, alatta pedig 18 kilométeres pincerendszer.
Persze ez inkább már csak látványosság.
Ott
jártunkkor éppen adventi kirakodóvásár volt az egyik széles
sétálóutcában. Ahogy később Párizsban, itt is nagyon különbözött
az általam ismert itthoni vásároktól. Az itt szokatlan, mínusz
2-3 fokos hideg ellenére késő éjszakáig ezrek sétálnak a belvárosok
legforgalmasabb utcáin, terein kialakított karácsonyi vásárok
házikói között is. A bódék ugyanolyanok mint nálunk, de a tartalmuk
egészen más. Reimsben, vagy Párizsban a télikabátot, nadrágot,
cipőt az üzletekben, a drága Lafayette, vagy az olcsó Tati áruházakban
keresik. A
karácsonyi vásáron használati tárgyként legfeljebb gyertyákat,
illatosító füstölőket, mikulássapkákat, álarcokat, üvegből,
fémből, cserépből és növényekből készített dísztárgyakat kínálnak.
Sült kolbász illata helyett inkább a fahéj, a vanília, a puncs
illata tölti meg a levegőt. Szendvics, hotdog vagy hamburger
itt csak elvétve látható. A bódékban wine chaud-t (vajnsót:))-
azaz forralt bort -, meleg fánkot, a tűzhelyről éppen levett
palacsintát, sültgesztenyét, forró kakaóban forgatott földimogyorót
kínálgatnak mindenütt. No, meg az is alapvető különbség, hogy
a vásározók többnyire kedvesek, jó kedvűek. (Nem győzöm hangsúlyozni,
hogy turistaként láttam ilyennek a világot. A pozitív szemléletemet
valószínűleg befolyásolták a közben elfogyasztott pezsgők és
forraltborok.)
Reimsben találkoztam először az első igazán jellegzetes francia
éttermekkel. (A mi fogalmaink szerint valahol a kávéház, cukrászda
és az étterem között lennének.)
A
kicsi, szögletes asztalokról azt hinné az ember, hogy csak két
tortaszelet fér el rajtuk. A gyakorlatban négy ember megebédel
róluk - hogy kényelmesen, az persze kicsit túlzás lenne. Azt
hihetnénk, hogy a hellyel akarnak takarékoskodni, de ha a süppedős
székekre, vastagon kipárnázott padokra gondolok, akkor a feltételezés
nem igazán állja meg a helyét. Különleges az éttermek többi
berendezése is. A falra, plafonra szerelt tükrök kibővítik a
szűk belső tereket. A fotók, festmények, szobrok és más apró
csecsebecsék pedig egészen olyanná varázsolják, mintha a tulaj
otthoni nappalijában, vagy hálójában lennénk. A korok, művészeti
irányzatok és ízlések hatalmas keveredése mindenütt. Ja, és
persze enni, inni is lehet.
Rengeteg hal és más tengeri herkenytű hidegen, melegen, salátaként,
köret mellett, sok zöldség, bárány és marha. Az italok között
elsősorban a pezsgőket és a borokat részesítettük előnybe, persze
volt más is. Bocs, az édességeket majdnem kihagyta. Talán a
franciakrémes és a franciasaláta kivételével mindent lehet kapni.
:))
A kirándulásunk másik hosszabb állomása Troyes,
a pezsgősdugót formázó város volt.
Minden
túlzás nélkül mondhatom, hogy a Champagne-vidék egyik különleges
ékköve a Szajna-partjára épített 61 ezer lakoksú város, Aube
megye központja.
Különös játéka a sorsnak - vagy egy 20. századi marketing szakembernek
-, hogy az óvárost határoló főutcák, a félkörívet leíró Szajnával
és a kanyarulat két szélső pontját összekötő csatornával szabályos
pezsgősdugót formáznak a térképen. Talán
azért, hogy a turisták néhány pohár pezsgő után is könnyen eligazodjanak.(Ha
valaki esetleg mást látna ki a külön színekkel kiemelt körvonalakból,
ne gondolja, hogy az ő készülékében van a hiba.)
A Troyes-t afféle élő művészettörténeti lexikonná varázsolja
a jelenleg is álló 9 gyönyörű gótikus temploma, és a szinte
érintetlenül megmaradt reneszánsz városmag, a 16. században
épített gerendavázas faházakkal. Ráadásul mindegyik épület tud
valami egyedit nyújtani ilyen gazdag környezetben is. A Szent
Magdalena templomban például ma is áll az a csipkeszerű belső
kapu, amelyet a templomok többségében az ellenreformáció idején
nyomtalanul eltűntettek, hogy a főpapság fizikailag bizonyítsa
közeledési szándékát a hívekhez.
|
|
A
Szent Péter-Pál katedrálist több más mellett az az 1500 négyzetméternyi
üvegablak teszi különlegessé, amelynek első darabjai a 13. századból
valók. Az
ugyanekkor épített Szent Orbán templom oldalkápolnájának "Szőlős
Madonnája" bájos mosolyáról híres.
A korabeli források szerint Attila is járt erre Reims feldúlása
után. De amikor a helyi püspök saját életét ajánlotta a városért,
a hun vezér az önfeláldozó magatartás jutalmaként tovább vezényelte
seregét. Később az angolok fontos bázisa volt a francia tartományok
megszerzéséért folytatott harcban, majd a vallásháborúk veszélyeztették
fennmaradását.
De nem csak építkeztek az itt élők. A település az elmúlt századokban
a francia kötőipar és divatcikk gyártás egyik központjává vált. A
ma is működő neves gyárak mellett a kézműves múzeumában mintegy
10 ezer kéziszerszám és 20 ezer szakkönyv látható. Külön helyet
szenteltek a munkások szervezkedését megörökítő dokumentumoknak.
Persze nem a múzeum, igazán maga a város volt az érdekes. Troyes-ban
is láthattuk, hogy franciáknál a karácsonyi készülődésnek alapvető
kelléke a zene. A város összes utcáját vezetékek hálózták be,
amelyeken a házak falára szerelt hangszórókhoz késő éjszakáig
mai slágereket és népszerű klasszikus melódiákat nyomattak kellemes
hangerővel. Sajnos néha egy-egy hirdetés is megszólalt, hogy
éppen hol lehet e legolcsóbban megvenni a még hiányzó ajándékokat.
Nagyon sok üzlet kipakolta áruit az utcára. Nekem különösen
tetszettek a halasok, mert az felén nem nagyon van - főleg nem
ilyen bőséges kínálatta. (Igaz, inkább csak a szememmel szeretem
a tengeri lényeket, az ízükkel és főleg az illatukkal már nem
vagyok ennyire baráti viszonyban.)
Troyes-ben, illetve környékén ismerkedtünk meg
közelebbről a pezsgőgyártással is. A talán legismertebb Pommery,
a Veuve Clicquot, a Mumm, a Ruinart mellett több nagy és sok
kicsi pezsgőüzem készíti ugyanazzal a gondossággal a gyöngyöző
italt ma is, ahogy egykor Dom Perignon tette.
A kis cégek között a legnagyobbak közé tartozik a Drappier
család Urville-ben lévő üzeme, amelynek 900 éves pincéjében
egyszerre 3 millió palackban érik a pezsgő. Az üzem története
jól példázza, hogy a minőség érdekében hogyan lehet ötvözni
a korszerű technológiát és a bevált hagyományokat.
A 196 évvel ezelőtt alapított cég az indulási energiát főleg
a napoleoni háborúk miatti gazgasági fellendülésnek köszönheti.
Bonaparte egyház ellenes fellépésének köszönhetik azt a hatalmas
pincerendszert is, amelyet a szereztes rend feloszlatása után
megszereztek.
A
gazdaság mai vezetője, Michel Drappier a 8. generációt képviseli
a pezsgőkészítéssel foglalkozók sorában. Mint elmondta, a szőlőt
ma is fajtánként elkülönítve, kézzel szüretelik. A Clairvaux-i
apátság közelében lévő 40 hektáros birtok 70 százalékán Pinot
Noir, 15-15 százalékán Chardonnay és Pinot Meuiner - magyar
nevén molnárszőllő - terem.
A borokat a legkorszerűbb technológiával készítik el a modern
pincészetben. Az erjesztést, tisztítást hatalmas hűthető savállótartályokban
végzi.
A nagykapacitású szivattyúktól, a teljesen rázkódásmentesen
közlekedő teherliftig minden a technológia pontos betartását
szolgálja.
Az első erjedés után a pincemesteri szerepet is betöltő Michel
Drappier dönt arról, hogy az újborokat hogyan házasítsák össze
egymással és szükség esetén megfelelő mennyiségű óborral. Különleges
minőségű termésnél előfordul, hogy nem kevernek óbort a friss
terméshez, ilyenkor jelzik az évjáratot a pezsgőkön is. De ez
nagyon ritka.
A
második erjesztést már pontról pontra az évszázados szabályok
szerint csinálják. A kész bort palackokba töltik, az újabb forrás
beindításához cukrot tesznek bele, koronazárral lecsukják, és
3-5 évig pihenni hagyják. Az erjedés befejeződése után az üvegeket
nyakkal lefelé a rázó állványokra teszik, hogy a seprő az üvegek
nyakához húzódjon, majd a seprőt fagyasztásos módszerrel kilövetik.
A kiváló minőséget a jó alapanyag és a pontos technológia mellett
a család titkos receptjei garantálják, amellyel a második erjedés
után a seprő helyére kerülő likőrt elkészítik. A likőr adalékkal
az üveg ismét visszakerül a pincébe, hogy újabb érlelés során
a végső ízt elnyerje.
Különösen a száraz pezsgők minőségével jeleskednek. A fehér
mellett készítenek rozét is, de vöröset nem. A főnök röveiden
indolta ezt: azt az ősök sem csináltak. A pincészet vendégfogadó
részében bekeretezett számla tanúskodik arról, hogy más hírességek
mellett törzsvevőjük közé tartozott De Gaulle tábornok. Nem
csak a közelben található nyaralójában, a hivatalos fogadásokon
is szívesen fogyasztotta a Drappier család pezsgőit.
A személyes tapasztalat mellett itt kaptunk bőséges szóbeli
tájékoztatást arról is, hogy a pezsgő készítés az utóbbi évtizedben
a turizmusban is fontos területté vált. Marne és Aube megyében
hat évvel ezelőtt közel száz kisebb-nagyobb üzem bekapcsolásával
hét pezsgőutat alakítottak ki. A vendégek a féltett titkok kivételével
a legapróbb részletekig megismerhetik az évszázadokon át megőrzött
eljárásokat.
|
A pezsgőgyáros |
Bejárhatják például a Pommery gyár alatt lévő pincerendszer
egy részét, megnézhetik az 1804-es világkiállításra faragott
75 ezer literes óriás hordót, s persze megízlelhetik a végeredményt,
a kész pezsgőt. Különösen júliusban nyújt különleges élményt
a pezsgőutak bejárása, amikor egy 2 napos fesztiválon a belépőként
vásárolt pohárral végig kóstolhatjuk az összes gazda italát,
megnézhetjük a színes programokat.
Részletesen megismertettek bennünket a különböző pezsgőkkel
és a fogyasztással kapcsolatos tudnivalókkal. (Persze nem csak
elméletben.) Bár a legtöbb pezsgő még mindig szilveszter éjjelén
fogy, a francia uralkodók egykori koronázási itala egyre népszerűbb
az év más időszakaiban is. Politikai, üzleti találkozókon, sportversenyek
után, gyermek születésekor vagy éppen névnapon, születésnapon
koccintanak a gyöngyöző itallal.
A találmányát kezdetektől nagy becsben tartották. A különleges
tisztelet, és persze a bonyolult előállítás miatti viszonylagosan
magas ár sokáig akadályozta, hogy a pezsgő a hétköznapok általános
italává váljon.
A pezsgő különösen a halból és más vízi élőlényekből készült
ételeknek lehet jó kiegészítője. De a hozzáértők kacsasülthöz,
libamájhoz, angolosan sült marhahúshoz és különféle zöldségekhez,
desszertekhez egyaránt tudnak olyan pezsgőt párosítani, amely
előnyösen emeli ki az étel ízét, zamatát.
Vannak akik a száraznál is szárazabb "nyers" pezsgőre,
az "extra brut" fokozatúra esküsznek, mások a "demi
sec" vagy a "doux" kategóriába sorolható édesebbet
részesítik előnyben. Külön tábora van a friss ízű rozé kedvelőinek,
mások ezzel szemben a kicsit néha már lassúbb, aranysárga, sokáig
érlelt italokat szeretik. A szőlőnek, a speciális talajnak, készítési módnak köszönhetően
a kész italok már önmagukban is sokféle zamatot hordoznak, de
a különleges, néha már a perverzitásba hajló igényekkel előálló
fogyasztók miatt nem ritka az sem, hogy a pezsgőt vaníliával,
vagy más, erős aromaanyagokkal ízesítik.
Természetesen a legjobb italt is el lehet rontani a nem megfelelő
fogyasztási körülményekkel. A pukkanás és az ital habos kilövelése
például nem nagyon tartozik hozzá a hagyományos pezsgőfogyasztáshoz,
inkább csak az újév köszöntés vagy Forma 1-es versenyek, választási
győzelmek utáni látvány része. A fogyasztáshoz legideálisabb,
4-8 fokos pezsgő csendesen nyitható, s az összhatásnál rendkívül
fontos szénsavtartalomból is kevesebb megy veszendőbe. A hőmérséklet
optimális beállításához ma is a legjobb eszköz a pezsgősvödör.
De ennek híján akár a hűtőszekrény alsó polcán is néhány óra
alatt beállíthatjuk a megfelelő hőfokot.
A szakemberek a pezsgőhöz karcsú, magas poharakat ajánlanak.
Legjobban a megnyújtott tulipánkehelyre hasonlító pohár ad lehetőséget
arra, hogy a ital zamata a gyöngyöző buborékokkal olyan érzést
keltsen, mintha csillagokat innánk - ahogy egykor Dom Perignon
fogalmazott.
Győrffy Árpád
2. rész
- Párizs
Információs helyek:
Troyes: www.tourisme-troyes.com
Champagne régió: www.tourisme-champagne-ard.com
Pezsgőutak: www.aube-champagne.com
Franciaország: www.tourisme.fr
|