(A dzsámiba csak cipő nélkül lehet bemenni, a nőknek hosszú,
A dzsámitól nyugati iránya találjuk a hozzátartozó bezisztánt.
A bezisztántól néhány méterre következik az édes sarok - a cukrászok utcája, ami a Bascsarsiát az európai negyed korzójától, a Ferhadijától elválasztja. Ezen a ponton a bazár földszintes házikóit emeletes épületek váltják fel csillogó kirakatokkal, kávéházi teraszokkal. Itt is nagyon sok érdekes látnivalót találunk, köztük
a Gradska Triznicat, a vásárcsarnokot, vagy kicsit távolabb
az Új Szerb Ortodox templomot és a modern Katedrálist. Ezek
már ismerősebbek nekünk is. Ez a környék is mutatja igazán, hogy az egykori okkupációnak
számos pozitív eredménye volt. (Persze, igazán az érintetteknek
kell ezt megítélni.) Bosznia-Hercegovina ekkor indult el igazán
Európa felé, aminek például az is fontos eredménye, hogy megfelelő
ingatlan nyilvántartással rendelkeznek - Szerbiával ellentétben.
S ez a privatizációnál rendkívül fontos feltétel.
Még mielőtt elhagynánk ezt a környéket, sétáljunk el a Bascsarsiatól kicsit északra található Svrzina Kuca-hoz (Svrzina-ház) a Glodina utca 8. szám alá.
A mintegy 100 éves épületet negyven éve vásárolta meg a városi
múzeum, mert tipikus példája azoknak a lakóházaknak, amilyenekben
a jó módú muzulmán emberek éltek századokon át.
A bejárat felőli, kisebb rész volt nyitott a világra, itt fogadták a vendégeket. A hátsó traktus volt a családi élet zárt világa, ahol az asszony - asszonyok - éltek a gyerekekkel. Puritán, de mégis jó létet tükröző berendezés - faragások, lámpák, szőnyegek, terítők, eszközök és hatalmas terek jellemzik a házat.
A Bascsarsiától délkeletre találjuk a Régi Városházát, a későbbi levéltár épületét, amelyet a háború alatt annyira szétbombáztak, hogy a felújítását máig nem fejezték be. 1914-ben innen indult utosó útjára Ferenc Ferdinánd és felesége.
A Miljacka partján nyugatra indulva déli oldalon feltűnik az "Osztrák pavilon", amelynek felújítását 2004. szeptemberében fejezték be. A okkupáció után épített zenepavilon a benne tartott koncertekkel igazi monarchiás (K und K) hangulatot adott a városnak száz évvel ezelőtt. Most azt szeretnék, ha újra kialakulna a régi filing.
A pavilonnal átellenben, a folyó másik oldalán nyílik az az utca - a Zelenih Beretki -, amelynek sarkán Gavrilo Princip egykor a trónörökösre várt. Az egykor jugoszláv nemzeti hősnek kikiáltott fiatalemberről, illetve tettéről ma annyi áll a sarki épület falán angolul is, hogy "1914. június 28-án ezen a helyen Gavrilo Princip orvul meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és feleségét, Szófiát". Bosnyák vezetők többször is hangsúlyozta, hogy a Mlada Bosnat - melynek GP is tagja volt - az akkori Szerbia, személy szerint az akkori belügyminiszter pénzelte.
Visszatérve a Miljacka déli partjára, nem messze az Osztrák pavilontól találjuk a város egyetlen működő zsinagógáját. Az askenazi zsidók egykor kizárólagosan használt templomában ma együtt imádkoznak a szefardokkal.
Az igazi zsinagóga az emeleten van, mert a földszinti részt
a második világháború alatt a németek megszentségtelenítették.
Igaz, azért is maradt meg jó állapotban, mert egy sokad íziglen
zsidó származású német parancsnok a földszintjét istállónak
rendeztette be. A berendezéseket, tárgyakat a pincébe vitette,
így azok is megmaradtak.
A bazártól kicsit távolabb, a Mostar felé vezető út és a Miljacka
közötti területen áll az 1908-ban megnyílt Nemzeti Múzeum (Zemaljski
Muzej) épülete.(belépő 5 Km) Az előcsarnokban emléktábla rögzíti
a gyűjtemény létrejöttét elősegítő társaság alapítóinak névsorát,
benne Kállay Benjamin kormányzó nevével.
A múzeumnak nagyon gazdag az itt élők egykori minden napjait, környezetét bemutató anyaga. Főként a 18-19. század különböző gazdaságú, foglalkozású családjairól készítettek életképeket korhűen berendezett szobákban. Nyitott tetejű makett segítségével ismerkedhetünk meg egy tehetősebb bosnyák házának felépítésével, berendezési tárgyaival, (Ahogy "élőben" is megnézhettük Svrzina Kuca-ban.) A múzeum egyik legféltettebb kincse egy 14. században készült, kézzel írt, rajzolt, festett zsidó imakönyv, a hagada. Az erkölcsi tanulságokra kihegyezett történetek a zsidó nép egyiptomi korszakára, illetve az onnan való kijövetelre épülnek. A képek többsége az Ószövetség egyes részeit illusztrálja.
A hagadát a szefard zsidók hozták magukkal, amikor Spanyolországból átköltöztek a török uralom alatt lévő Boszniába. A könyv a második világháborút úgy úszta meg, hogy az egyik muzeológus elrejtette a Trebevic oldalában egy nyitott zsidó sírban. A németeknek azt adta be, hogy valaki ellopta. A hatvanas években a budapesti Szépművészeti Múzeum restaurátorai újították fel, nemrég amerikai szakértők újra konzerválták.
Van még néhány hasonló a világon, de ez legjobb állapotú és a legszebb. Az eredetit csak kivételes esetben mutatják meg. A múzeumi látogatók egy hasonmást láthatnak. A múzeum kőtárában Krisztus születése előtt 200 körül és későbben készített szobrokat, faragott köveket, padló mozaikokat lehet látni. Az érdekes motívumok között az egyik domborművön meglepve fedeztünk fel két horogkereszthez hasonló ábrát. Persze nem az volt, a hajdani napkultusz logóját véste valaki kőbe. (A fotón is látható, hogy a "napkerék" küllői fordított irányba állnak, mint a fasiszták által később használt jelvényen.)
A múzeum négyzetes elrendezésű épületegyüttesének
Igaz, itt néhol egy-egy vadonatúj dzsámit is lehet látni - többnyire az arab országok ajándékaként. (A háború után a vegyes lakosságú területeken versengés alakult ki a különböző felekezetek között.
Minél magasabb minaretet, tornyot, keresztet akarnak építeni, hogy saját nagyságukat mutassák. Mostarban a hírek szerint a Vatikán intésére álltak le egy katolikus templom tornyának magasításával, mert a pápai udvarban is veszélyesnek tartották a hivalkodást.) Szarajevó nem csak a múltja, kultúrája miatt különleges hely, a természeti környezete is megkülönbözteti más fővárosoktól. Itt a helyek annyira "közel jöttek", hogy a turista a belvárosi szállodából mehet síelni, hegyet járni napközben.
Ezeken, a várost délkelet-délnyugat irányba körbe ölelő hegyeken,
a Jahorinán, az Igmanon és a Bjelasnicán rendezték meg 1984-ben
a 14. téli olimpiát is, ami jelentős lökést adott a turisztikai
infrastruktúra kiépítésének.
A Jahorinán 4 kétüléses és 4 háromüléses felvonó működik. Óránként
7 ezer embert tudnak szállítani. Fekete, kék és piros pályák
egyaránt vannak. A hegyen a szálláskapacitás összesen 3 ezer
ágy. Összegezve a látottakat: nagyon kellemes hely, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Bosznia-Hercegovina
A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) - E-mail:
szerkeszto Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>
|
a ramadán
utáni első nagyobb ünnepen kezdték bombázni tüzérségi fegyverekkel
a szerb egységek. Egyes akciókról máig nem derült ki, hogy kik
voltak az elkövetők. Az 1394 napos ostrom következtében a település
650 ezres lélekszáma 400 ezer alá csökkent. 
A pusztítás látható nyomait jó részt már
eltüntették, bár még mindig sok romos épületet emlékeztet a
harcokra. Néha a legújabb üvegpaloták szomszédságában meredezik
egy kiégett, valamiért máig romosan hagyott épület - ahogy például
az AWAZ média és vállalkozási központ tövében álló egykori idősek
otthona.
A pusztítások ellenére ma szebb mint a háború
előtt volt, mert középkori formában újjáépítették az iparosok,
kereskedők vörös cseréppel fedett házait. A mintegy 40 apró
utcában mesterségenként elkülönülve dolgoznak ma is a rézművesek,
bádogosok, lakatosok, szőnyegkészítők, sütik a különböző húsos,
gombás, zöldséges lepényeket, a cevabcicát, gesztenyét, készítik
a méztől émelygős keleti édességeket.
A templomhoz a mintát az isztambuli Atlik
pasa-dzsámi adta. Méretei alapján ez a legnagyobb muzulmán templom
a Balkánon. (Nagysága a Brusza bezisztán makettjén, vagy a várost
övező hegyekből nézve érvényesül igazán.) A bejáratot mór stílusú,
íves oszlopcsarnok alkotja, amely alatt a hagyományoknak megfelelően
a halottakat fel szokták ravatalozni. Ma inkább a fiatalok használják
találkozó helynek.
Tekintetünket felfelé fordítva lenyűgöző
látványt nyújt a 13x13 méteres központi teret fedő 26 méter
magas kupola.
A dzsámi udvarán egy szép kút áll, hogy a
hívek a templomba lépés előtt arcukat, lábukat, kezüket a vallási
előírások szerint háromszor meg tudják mosni. 
a vállaikat elfedő ruhát kell viselni. A belépő 1 km, ugyanennyit kell pluszban fizetni ha valaki
fényképezni is akar. Érdemes. Angol nyelvű kiadványt 4, Cd-t
8 km-ért adnak. A ramadán alatt 40 napig a látogatás szünetel.
Erről és másról információk a www.vakuf-gazi.ba) 
udvarán botanikus
kertet alakítottak ki Bosznia-Hercegovina jellemző növényeiből. 
A fák között a bogumilok különleges síremlékeiből, a stecakokból
a legszebbeket gyűjtötték össze. A 14-15. században készített
sírköveket tehetősebb emberek halálakor készítették. Több tízezer
van belőlük az ország különböző részein. 
A város panelos része ugyanolyan riasztó, mint amilyent nálunk
is több helyen láthatunk.
utikalauz.hu 