Baksa Zsolt: Kairó, Hurghada – Egyiptom – 2007


Baksa Zsolt: Kairó, Hurghada – Egyiptom – 2007



Nagyon hasznos információk az Egyiptomba készülőknek egy egyhetes húsvéti kirándulás törtébe ágyazva – jó fotókkal


Az egyik utazási irodánál foglaltuk az utat, a 2+5 napos verzióra, azaz 2 nap Kairó, 5 nap Hurghada. Húsvétra esett az időpont választás (részben az iskolai szünet miatt), így elég fullon voltak a szállodák. Mi Hurghadán a Sea Gull–t néztük ki, köszönhetően annak, hogy a Sakkala városrész közepén van, ami boltok, szórakozási lehetőség szempontjából a helyiek szerint is jobb, mint pl. a Dahar városrész, ami ugyan régebbi. Csak eltaxiztunk egyszer oda, de nagy különbséget nem találtunk. Nem a napon szerettünk volna feküdni egész nap, hanem minél többet látni, ehhez pedig jobb a város közelsége. De a város (Hurghada) a helyi „Siófok”, tehát fel kell készülni az erőszakos árusokra, akik a külföldiekből élnek, és az üzleteken, szórakozóhelyeken, szállodákon kívül más látnivaló nincsen. Életképeket viszont lehet fotózni már két utcával beljebb a főúttól, az már a nyomorról szól.
A közlekedés európai szemmel nézve kaotikus, még Hurghadán is meredek átmenni az út egyik oldaláról a másikra. Inkább a fekvőrendőrök mellett érdemes próbálkozni, ott úgyis lassítanak. Kairóban 3 jelzőlámpát láttam összesen, abból egy működött, de nem érdekelt senkit, hogy milyen színű. Ennek ellenére ment a forgalom szépen. Csak hát a dudálás. Egy idő után bizony nagyon zavaró, hogy előzéskor, fékezéskor, kanyarodáskor mindenki dudál. Ezenkívül a taxik, a buszok, a kisbuszok (kis 10 személyes mikrobuszok = helyi BKV) utas reményében tülkölnek mindenkire.








Dollárt vittünk, mert amíg nem tudsz kint váltani, jobb a kisebb értékű egydolláros, mint az egyeurós. Erre pl. első este szükség is volt a vacsoránál, mert az ital nem volt benne az árban. Váltani ugyan tudtam volna a repülőtéren, de nem akartam ezzel húzni az időt. Meg ők mindent dollárban számolnak, az eurót igencsak rosszul számolják át fejben … Aki csak nyaralóprogramra megy, megéri egy fillér nélkül is kimenni és automatából egyenesen fontot váltani, nagyobb mennyiségben már megéri. De azért itt sem árt az apró, mert a londiner tartja a markát, meg ha el kell hirtelen menni mosdóba, gáz, ha egy vas sincs az embernél és nem talál automatát addig…
Az árakról. Általában minden olcsóbb, mint itthon. Pl. a benzin literje 2 font = 66 Ft.-! Jelenlegi árfolyamon 1 egyiptomi font = 33 ft.- ) Na, biztos ezt nem vesznek az ide látogatók, de az élelmiszer, gyógyszer általában véve olcsóbb. Egy lakás bérlése pl. Kairóban a város központjában 2000 font/hó. A másfél literes ásványvíz boltban csak 2 fontba kerül.
Nagyvonalakban leírom, hogy mi merre jártunk.

1. nap
A péntek délutáni indulás már zűrösen kezdődött, ugyanis ekkor volt a sztrájk Ferihegyen. Kicsit izgultunk, de szerencsére a menetrend szerinti Egypt Air –t nem érintette, ugyanaz a cég pakolta, mint a Malévet.
17:00–kor felszálltunk, szokásos légibiztonsági ellenőrzés előtte, aminek Egyiptomban nyoma sincs a folyadékokra vonatkozóan. Utastárs úgy vitte fel a másfél literes ásványvizet a gépre Hurghadán, mint annak a rendje. Este leszállás 3 óra 10 perces repülés után Kairóban. Időeltolódás nincs, mert ők nem álltak át nyári időszámításra. Repülőtéren az utazási iroda táblájával vár egy arab, (Eddie Murphy–re megszólalásig hasonlító fickó) kezében az összes vízumbélyeggel. Mi itthon befizettük, iroda azt mondta, hogy náluk be kell, úgy nem tudják elfogadni a jelentkezésünket, ha nem ők veszik a vízumot. Végülis lehet más irodát is keresni, aki ezen akar spórolni, mondták. Benyalta a vízumokat az útlevelekbe és mentünk a pecsételős emberhez útlevélvizsgálatra. Ez 10 perc alatt megvolt, majd csomagfelvétel. Ezután még tettünk egy kis szívességet a tax free–ben a helyi képviselőnek (arabok itt nem vásárolhatnak). Majd irány a busz. Először vacsorázni mentünk, közben találkoztunk a másik helyi idegenvezetővel is, aki egy arab hölgy volt, de elég jól beszélt magyarul, Safyh a neve. A vacsora Kairó Giza negyedében egy elég jó étteremben volt, svédasztalos ellátással, az italt külön kellett rendelni és fizetni. Itt jól jött a dollárból az apró. Majd irány a szálloda, ami a mi esetünkben a Sheraton Royal Garden 5* volt. Magyar viszonyok között én csak négy csillagot adnék neki, mégpedig a tisztaság miatt … De ez igaz a Sea Gullra is, ami így nálam csak 3 csillagra jó magyar mércével nézve. Bejelentkeztünk a szállodába, irány a szoba és alvás.

2. nap
Korán reggel kelés, reggeli és irány a busz. A napi „kötelező” program első része a Piramisok. Baromi szél fújt, csapkodta a homokot a hátamba, mintha ezer tűvel szurkáltak volna. Árusok tömkelege, önkéntes fotósok és mindenki tartja a markát. Kedvelt trükk, hogy aki olyan balga és mégis vásárol itt valamit, font helyett piasztert adnak vissza, ugyanabban a címletben. Ha szólsz, elnézést kérnek és mosolyognak 🙂 De ezt máshol is szeretik eljátszani, egyébként nem vágnak át sehol jobban, mint Magyarországon. Csak szemfülesnek kell lenni, mert a magyar ember meg sem számolja általában a visszajárót sehol, ezt megfigyeltem. Megnéztük belülről a Kheprén piramist, 3 mp alatt leizzadtam a szűk alagútban derékba görnyedve befelé, nem beszélve az oxigénhiányról. Kb. 10 percet kellett csak sorban állni. Semmi extra egyébként, csak a tudat, hogy voltam egy piramis sírkamrájában …








Majd következett egy papiruszműhely megtekintése, mint  „kötelező” program, nekem érdekes volt. Meg egy parfümüzem is, az már untatott 🙂
Ezután lehetett választani, hogy megnézzük az Egyiptomi múzeumot vagy 3 óra a Bazárban. Aki a múzeumot választja, utána csatlakozhat a bazározókhoz. Nyilván irány a múzeum 20 USD/fő, plusz bent még a múmiák terme nem kötelezően 100 font/fő–ért. (3300 ft.-) De ha már itt vagyok … Én egy napot is el tudtam volna itt bóklászni, bár baromira sokan vannak.
Kamerát nem lehet bevinni, a fényképezőgépet be kell tenni a csomagba. Kamerát le kell adni, biléta ellenében visszadják a kijáratnál. Minden közintézményben és szállodában egyébként beléptető rendszer van fémérzékelős kapuval, a múzeumoknál csomagátvilágítóval is pluszban. A múzeumot vétek kihagyni, szívesen visszamennék. Ezután bazár, itt egy órát lehetett mászkálni. Mi csak nézelődtünk, bementem egy helyi mecsetbe, de csak egyedül, mert nőknek csak a hátsó bejáraton lehet az elkülönített részre 🙂
Majd vacsi egy érdekes kertben lévő étteremben, ahol volt egy 4 hónapos oroszlánkölyök!
Ezután szálloda.

3.nap
Ez a nap érdekesen alakult. Ugyanis a repülő este 10–kor indul Hurghadába, de erre a napra nincs „kötelező” program. De be lehet fizetni fakultatívra. Aki nem fizet be, maradhat a szálloda medencéjénél vagy ahol akar, de ki kell reggel 10–ig jelentkezni a szobából. A csomagokat a baggage room–ban őrzik, az nem gond. A busz csak este jön, hogy vigye az embereket vacsorázni, majd a reptérre. Így én meggyőzéses alapon rábeszéltem a többieket a Memphis-Sakkara-Citadella-Kopt negyed fakultatívra (80 USD/fő), a csapat másik fele meg maradt a szállodában napozni. Először Sakkarába mentünk Kairótól délre, a lépcsős (Djoser) piramishoz. Ez a legrégibb piramis Egyiptomban, Imhotep volt a tervezőmérnöke, sokaknak ismerős lehet a neve a Múmia c. filmből. Itt sokkal jobb idő volt, mint Gizában, a homok is sokkal finomabb. Aztán Memphis, itt II. Ramszesz hatalmas szobrát lehetett megnézni, meg még néhány dolgot a helyi múzeumban. Utána jött a szőnyegkészítő műhely, ahol érdekes módon senki nem vásárolt, viszont meg lehetett csodálni, hogyan csomózzák kézzel a szőnyegeket a gyerekek (!). Aztán vissza Kairó, Mohammed Ali mecset, Citadella, panoráma a városra. Közben egy aranybolt beiktatva, de ez felejtős volt, amúgy sem vagyok aranymániás. A kirándulás vége a Kopt negyed, egy ókeresztény templom megtekintése majd vissza a szállodába.











Itt még volt egy óránk, aztán mentünk vacsorázni a Nílusra egy hajóra. Majd irány a repülőtér. Eddie barátunk beszedte az útleveleket és a repjegyeket, majd 5 perc múlva megjelent a felcímkézett csomagokkal és a beszállókártyákkal. Valamit nagyon tudott 🙂
Innen 50 perc repülés Hurghadára, majd a reptéren várt a magyar képviselő hölgy. El sem kísért a szállodába, csak közölte, hogy holnap jön 11–re, legyünk a recepciónál. Elmondja majd, amit el kell. Így a helyi sofőr elvitt a Hotel Sea Gull–ba, becsekkoltunk és alvás. Aki nem tud angolul vagy arabul, nehezen boldogul, mert a helyi magyar képviselőre nem nagyon lehetett számítani, pl. szobacsere és egyéb esetekben …

4. nap
Reggeli (higítva a narancslé, gondolom csapvízzel, így este már Antinal, a helyi csodagyógyszer beugrott, megelőzendő a nagyobb bajt), majd találkozó az iroda már említett magyar képviselőjével. Közölte a fakultatívokat, de igazán semmit nem tudott, semmi helyismerete nem volt. Viszont arabul beszélt. Befizettünk nála 3 programra, a következő 3 napunkra, hogy ne legyen üresjárat. Érdekes, hogy az arab helyi képviselő a szívén viselte a sorsunkat, és örült, hogy mi jól érezzük magunkat. Délután meg strandoltunk, este mászkáltunk a városban.











A szobánk az utcai frontra nézett, még csukott ablakon át is baromi hangos volt … Próbáltam intézni másik szobát, de csak délutánra ígértek, fullon volt minden. Aztán rájöttem, hogy nem akarok én összepakolni mindent, hogy költözzek, majd megszokom a zajt. Vagyis lusta voltam ezért feljönni a strandról … De aki cserélt szobát, az sem járt jobban, mert ugyanolyan zajos volt minden, csak éppen nem a dudálástól.

5. nap
Délelőtt pihi, délután irány a kikötő, hajóval a Sinbad tengerelattjáróra. Mivel még sosem utaztam tengeralattjárón (szerintem sokan vannak ezzel így …), nekem élmény volt. Más, mint merülve vagy akár sznorkelezve, de unalmasnak nem mondanám. Búvárok beetetik halakat, akik odajönnek az ablakokhoz. Ezután este séta, vacsi, helyi internet kávézó meglátogatása. 20 L.E. 1 óra netezés a Sea Gull–al majdnem szemben. Majd este 10–kor SMS a helyi képviselőtől, hogy nincs Luxor, elnézte egy héttel … Volt még két napunk, másnapra már nem bírtunk beszervezni ilyen későn semmit, csütörtökre meg már befizettünk egy szafarira. De akkor már este össze is kell pakolnunk a csomagjainkat, mert péntek reggel indulás haza, a luxori busz meg valamikor éjfél körül ér vissza. Ha előbb szól, akár a helyi arabnál, vagy a konkurenciánál magyar programra is befizethettünk volna … Újabb feketepont a hölgyeménynek.

6. nap
Ekkor mentünk volna Luxorba … Így egész napos sznorkelezés, kimentünk a Giftun szigetre helyi alkudozással, baromi jó volt, nagyon élveztem! Csak a vízben kicsit hideg van egy idő után, ehhez hűvös még az április. Bár a tenger 24 fokos volt, a levegő meg 30, de a folyamatos szél miatt hidegebbnek tűnt. Ide a tenger miatt még visszamegyek. 5 méterre a parttól olyan csodát látni a víz alatt, amit eddig a természetfilmekben láttam. Korallok, színes halak, ezernyi szardella rajokban …

7. nap
Délelőtt ajándékok vásárlása, délután meg sivatag. Totál véletlenül egy órával a kiírt találkozó előtt a szállodánknál jártunk. Kiderült, hogy egy órával korábban megy a dzsipszafari, mint a csaj közölte!!! Ezt jól elbuktuk volna … Így 3 perc alatt összekaptuk magunkat és rohantunk a dzsiphez. Orosz és angol utitársakkal voltunk, a sivatag csodálatos volt. A beduin falu is jobb volt, mint vártam, de azért volt néhány „show-elem”. De a hegyek, a holdbéli táj miatt mindenképpen megérte. Itt csak angol idegenvezetés van, ugyanúgy mint a tengeralattjárón, úgyhogy angoltudás nélkül szintén nincs sok értelme … A helyi kisérő srác meg pont úgy beszélt angolul, hogy tökéletesen lehetett érteni.








Este jöttünk vissza a szállodába, nyomtam egy SMS –t a képviselőnknek, hogy „köszi”, aztán elmentünk bározni az izgalmakra a helyi italmérésbe 🙂

8. nap
Éjjel fél kettőkor felébresztettek, hogy ekkorra kértek nekünk ébresztőt a repülőhöz … Gyanús volt, mert nyolcra szólt a repülőjegyünk, kiderült, hogy a csajszi ezt is rosszul adta le az egész csapatnak … Utána alig bírtam visszaaludni, ugye a helyi disco …
Majd hazautazás, arabokkal ki a reptérre, csajt nem is láttuk. Kairóban kicsekkolás/becsekkolás, majd 4–kor Ferihegyen is voltunk.


Összességében azt mondanám, hogy Egyiptomba szívesen visszamennék. Érdekes, Tunéziára nem ezt mondtam. A tenger csodálatos, az ország érdekes, rengeteg a látnivaló.
Kairó izgalmas, Hurghada felejtős (egyiptomi Siófok). De a tenger mindenképpen megér még egy hetet nekem, élet van benne, testközelben. És akkor még nem beszéltem arról, ami kimaradt, Luxor. Meg Abu-Szimbel, Asszuán stb…


Hepatitis-fertőzéssel kapcsolatban nincs nagyobb veszély Egyiptomban, mint Magyarországon, ha betartom azokat a szabályokat, mint :
– nem étkezem sehol a szállodán kívül
– a szállodában is csak főtt-sült ételt eszem
– a hotelben lévő zöldségek-gyümölcsök közül csak azokat fogyasztom, amelyeket meghámoztam (elkerülendő a csapvizes mosás következményeit)
– nem iszom meg és nem mosok fogat csapvízzel
– koszos kezemet nem dugom a számba (ez inkább kisgyerekekre értendő, akiknél ez sokszor elkerülhetetlen)
Háziorvosom szerint, ha ezeket betartom, nincs nagyobb kockázat, mint itthon, nem kell az oltás. Azzal magyarázta, hogy orvosi szempontból megkérdőjelezi az ellenanyag tartós jelenlétének helyességét a szervezetben. Ugyanígy az Antinal gyógyszerét bélbántalmak ellen, mert sokan preventív szedik, nem pedig gyógykezelésre. Arra meg elég napi 1-2 szem a tünetek elmúlásig.
Nyilván, aki bevállalósabb és belekóstolna a helyi jóba, mindenképp oltassa be magát. Én vittem magammal kekszet, ha napközben megéheztem. Ja, és fagyiból is csak az előre csomagolt, ne a helyben készített!
Ami pedig tény : Ennyi pénzért ilyen luxusban Európában nem lehet nyaralni.
Baksa Zsolt


A szerző további írásai

Baksa Zsolt: Krakkó – Lengyelország – 2001



A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Baksa Zsolt: Kairó, Hurghada – Egyiptom – 2007" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár