Győrffy Gyula: 4600 kilométeres motorozás Európa északi és nyugati vidékein – 2023

Sok képpel illusztrált, információban gazdag beszámoló két veterán motoros kirándulásáról. A 4600 kilométeres út során a  közelebbi országok mellett bejárták a balti-államokat és a skandináv országok egy részét is.

2023 kora nyarán Sándor öcsémmel Észak-Európa középső részét is felkereső kéthetes motorostúrára indultunk. A tervezett útvonalunk Szlovákiát, Lengyelországot, a Balti-államokat, Finnországot, Svédországot, Németországot és Ausztriát érintette. Közben Tallinn és Helsinki, Turku és Stockholm,  Trelleborg és Sassnitz között háromszor átkompoztunk a Balti-tengeren.

1. nap, Alsóörs – Zywiec (Lengyelország)

Május 30-án reggel fél hétkor indultunk az alsóörsi kikötőből. 420 km megtétele után a dél-lengyelországi Zywiecben, ebben a még Habsburgok alapította sörgyáráról híres városban foglaltunk szállást.

2-3. nap, Varsó – Ostrolenka – Marijampole (Lengyelország, Litvánia)

Kicsit elméláztunk a Beszkidekben, majd Lengyelország középső részén, így megkésve értünk varsói szállásunkra. A 2. világháborúban porig rombolt, majd újjáépült Varsó biztos sokkal szebb, mint az én alkonyi és ma hajnali képeimen…

Ma délelőtt tisztelegtünk Bem József emléke előtt az osztrolenkai mauzóleumnál. 1831-ben Bem – “Osztrolenka véres csillaga” (Petőfi) – 10 ágyúval állította meg az orosz sereget, megmentve ezzel a lengyel hadsereget a teljes pusztulástól.

Litvániába velünk együtt érkezett a tavasz. Az első – és egyetlen – szó, amit megtanultam a benzinkúton litvánul: acsu – köszönöm! Marijampole, szállásunk városa Litvániában. Gyönyörű!

Elfogyasztottuk Mariampole központjában az egyetlen, köznép által is látogatható éttermének egyetlen pizzáját. Jó, elmondom. Nincs benne oregánó, kakukkfű, bazsalikom, ketchup. A zöld spenót, a dekoráció fügelekvár. A helyi vodkát és sört képzeljétek hozzá. Finom volt!

4. nap, Riga (Lettország)

A mai nap közel 400 km-re nem tűnt soknak, de az időjárás hajnaltól alaposan megtréfált bennünket. 6-8 fokban, észak-keleti, 30-40 km-es “jó vitorlázó szélben” szeltük át Litvániát. Az első benzinkútnál felkerültek ránk a tartalék nadrágok és pulóverek. Csak a bundás kesztyűk maradtak megint otthon. Erről nem volt szó!
Tizenegy órakor léptük át a lett határt, s kb. másfél óra múlva el is foglaltuk rigai szállásunkat. Maradt bőven időnk a 600 ezres főváros óvárosának bebarangolására. A település a Balti-tenger partján egy folyótorkolatban fekszik. Rendkívül biztonságos kikötője vonzotta a kereskedőket, így nem csoda, hogy az egyik leggazdagabb és legszebb Hanza-város lett. Aztán jöttek a svédek, majd az oroszok, később a Szovjetunió balti-tengeri kapuja, tehát a régi dicsőség nem múlt el. Bocs a történelem óráért! Régóta szerettünk volna lenézni Riga 800 éves gótikus templomának 123 m-es tornyából, sétálni barokk vagy épp szecessziós épületekkel övezett terein, enni egy pirogot a Nagypiac egyik hangárjában… Rigát látni kell! Mi Sándorral majd egy évszázadot vártunk rá, tehát Ti sem vagytok elkésve.

5-6. nap, Tallinn – Helsinki – Turku (Észtország, Finnország)

Tegnap hajnalban metsző tengeri szélben, szemerkélő esőben hagytuk el Rigát. 300 km-t daráltunk le Észtország fővárosáig, Tallinnig a Balti-tenger partján. Ez a hideg próbálja kiölni belőlünk a romantikát, de nem hagyjuk magunkat! Tallinnban a népek már inkább az északiakra hajaznak, mint az orosz “bevándorlókra”. Kedvesek, mosolygósak, pláne a fiatalok. Óvárosa gyönyörűen rendben tartva, középkori városfalai szinte teljesen megmaradtak.

Aztán irány a komp, este 7-kor már Helsinki belvárosában csatangoltunk. Rengeteg a vidám, talán kissé kapatos diák – és a japán turista. Ma reggel ismét csövezés 4-5 megállót a villamoson, majd leltározzuk a kötelező látnivalókat. Lazacleves a piacon sült kolbásszal, goffrival, a vasútállomás tere is megér egy misét…

 

Délben szomorúan vettünk búcsút a Szenátor tér veteránautó kiállításától é rock zenekarától. Még át kellett néznünk a 200 km-re lévő ősi Turkut, majd be kellett csekkolnunk a Svédországba induló esti kompra. Sándor hozott valami ír whiskey-t, elkísérjük helyi sörrel, hallgatunk a bárban egy kiváló gitárost, miközben az esti fél 11-kor! alkonyi fényben elúszik mellettünk a Balti-tenger gyönyörű szigetvilága…

7. nap, Stocholm – Husqvarna (Svédország)

Gyönyörű napsütésre ébredtünk. Reggel fél 7-kor érkezett meg hatalmas kompunk Finnországból a svéd fővárosba. Hajósemberek lévén már nyitás előtt egy órával ott toporogtunk az 1638-ban elsüllyedt Vasa hadihajó múzeuma előtt. Gyönyörű parkját megszállták a sarki ludak, volt időnk egy kis sétát tenni a közeli vitorláskikötőben. A látványos múzeumról meséljenek a képek. Bár sötétnek tűnnek, hisz a konzervált fahajót még a fénytől is óvni kell.

Utána megcéloztuk a városközpontot. A Királyi palota közelében támasztottuk le járműveinket egy árnyas parkban. Próbáljátok ezt ki autóval! Nem fog sikerülni. Stockholm különleges szépségű város. Pedig soha nem voltam oda a nagyvárosokért, de úgy látszik, ez még nekem is belefér. Észak Velencéjének nem sok köze van olasz rokonához, mégis lenyűgöző! Szigetein jól megférnek a modern toronyházak a régi épületekkel, a tengerágakban a hajók a kajakozókkal, hídjain zajlik a forgalom, még sincs zsúfoltság, a látványosságokért sem kell sokat gyalogolni. Bármerre nézel, a szépséget, rendezettséget s természetesen a svéd gazdagságot látod. De mennünk kell tovább, s tudjuk útközben is lesz bőven részünk szépségben. A lemenő nappal értünk a 135 km hosszú Wättern-tó déli végébe éjszakai szállásunkra, Husqvárnába.

8-9. nap, – Helsingborn – Trelleborg – Sassnitz (Svédország, Németország)

Tegnap vellingei szállásunk elfoglalása előtt tettünk egy kitérőt a dánok alapította, de az 1700-as évektől svéd Helsingborgba, az Öresund tengerszoros partjára. A dán Helsingör mindössze 5 km a túloldalon. Ide tényleg el szerettem volna jönni már sok-sok éve, de februári, fázós gyerek lévén csak húztam, halasztottam az időt. Motorjainkat letámasztottuk a hatalmas Szűz Mária templom oldalához, aztán kezdődhetett a csoda… Ráértünk, az egész délután a miénk volt, hisz szállásunk már csak 90 km.

Ma reggel elgurultunk a mindössze 25 km-re levő Trelleborgba, ahol várjuk a becsekkolást a világ egyik leggyorsabb kompjára. A 91×25 méteres, tehát közel futballpálya nagyságú monstrum 2 nap 17 óra 59 perc alatt szelte át az óceánt 75 km/órás átlagsebességgel(!) Ezzel megnyerte az Atlanti-óceán Kékszalagját. Neki sikerült…

A mi utunk csak 2,5 órás lesz a Balti-tengerről a Keleti-tengerre, a német Sassnitzba. Skandinávia tehát lezárult. Fűzfőtől, Felsőörstől 20 km híján eddig 3000 km-t motoroztunk. Ebből több mint 1200 km-t Finn- és Svédországban. Ha még nem unjátok, szeljétek át velünk északról délre Németországot is!

10. nap, Wittenberg – Lipcse (Németország)

Ma is bőven meglett a 400 kilométerünk. Mi kell hozzá? Ha látni is akarsz valamit, amikor megébredsz, azonnal fel kell kelni. Aztán tűz! Gyors reggeli, kávé, egyebek az első benzinkútnál, közben megtervezzük a látnivalók megközelítését.
Grospetershageni szállásadónk jól megtermett, fantasztikus idős hölgy volt. Egy igazi matróna, egyik nagymamámhoz tudnám hasonlítani. A kétszintes házban lakott három család: lánya, fia, unokája. Hogy a szuterén is ki legyen használva, kiadta nekünk. Csak elfelejtette érkezésünk időpontját… Gyors családi kipakolás a lomtárnak használt szobánkból, a fürdő, konyha rendben volt. Reggel viszont már kávéval várt bennünket. Az első majd’ 300 km a Germán-lengyel-alföldön eseménytelenül telt, húztunk, mint a kanadai vadlibák Stockholmban.
Wittenbergbe protestáns emberek lévén el kellett zarándokolnunk. Hisz itt szögezte ki pontosan 500 éve (jó, 506) az egyetemen hitoktató Luther Márton (nem tévesztendő össze Martin Luther Kinggel) 95 tézisét a nagytemplom falára, innen számítják protestáns vallás kialakulását.

Nem volt túl nagy szerencsénk, az egész óvárost, a templomok környékét is ellepték a kereskedők, ahogy a biblia mondja, a kufárok. Nesze neked reformáció! Így aztán a Nagy Rendezővel sem tudtunk szót váltani. Indultunk tovább Lipcsébe, szállásunkra. Próbáltunk lelépni az eső elől, de oldalról is támadt. Nem gond, legalább leporolta motorjainkat. Lipcsében már jártam Trabanttal. Lehet, hogy az az utam kalandosabb volt? Bach és Goethe városa higgyétek el, döbbenetesen szép lett! De beszéljenek az alkonyi, esti képek. Aztán aludjunk, mert holnap vár ránk 600 km. Regensburg és Salzburg…

11. nap, Régensburg – Salzburg (Németország, Ausztria)

Már a szervezéskor tudtuk, hogy Lipcsétől szétválnak útjaink, Sándor ment le Münchenben élő lányához. Én sem voltam hajlandó rövidíteni, ezért tettem egy kerülőt Régensburgnak, majd Salzburgnak. Németország tehát letudva, jöjjön Ausztria egy kis Alpokkal és a Dunával, amely mindannyiunk szíve csücske. Bár, ha jártatok volna a Bittva partján Dereske és Nyárád között….
Délután egy körül értem Régensburgba, amely már a rómaiaknak is jelentős határvárosa volt. Aztán itt végezték ki Lehel és Bulcsú vezéreinket, sétálhattok a Duna legöregebb, az 1100-as években épült kőhídján, gótikus katedrálisa a párját ritkítja, középkori óvárosa a világörökség része…

Ennyi szépség után már nem hittem, hogy ma még különösebb meglepetések fognak érni, de jelkihagyó GPS-em vagy a Jó Isten Salzburg előtt beirányított egy Tüsling nevű városka központjába. Ha jól tudom a nevét… Egy völgyben megbúvó takaros, téglalap alakú zárt városközpont nyugati és keleti oldalán boltíves városkapukkal, az utca két oldalán talán bajor stílusú színes, jólétet tükröző polgárházakkal. Előttük pedig hosszan virágágyások és a zsúfolt vendéglők napernyői, asztalai. Muszáj volt megállnom!
Aztán késő délután jött Salzburg… Ausztria legrégebbi városa, Mozart szülővárosa, Észak Rómája, barokk óváros, kastély-erőd a hegytetőn, Ünnepi Játékok, az alkonyi Salzach… Mi kell még? Ezt már nem lehet fokozni. Akkor aludjunk rá egyet! Tudom, megint hosszú voltam.

12. nap, Salzburg – Melk – Wachau – Krems (Ausztria)

Már tegnap délután a németeknél túl voltunk a 4000 km-en. Hurrá! Meglesz a 4500… Ha Sándor nem ment volna Münchenbe, a salzburgi szállásról nem biztos, hogy meséltünk volna Áginak. A központban foglaltam 2 ágyas szobát egy Youth Hotelben. Érkezésekor a srác közölte, hogy az már nincs meg, olcsóbban fogadjak el egy 6 személyest, emeletes ágyakkal. Grátisz alsó ágyat kaptam egy koedukált szobában. Szívesebben lettem volna felül…
De legalább kipihenten vágtam neki a Duna völgyének Melktől Kremsig, át a Wachaun. Becs’szó, az esőről már két hete tudtam! De szeret engem a jóisten! Amíg fényképeztem Melket, nem esett. Melk egy fantasztikus kis kirakat, picike belvárossal, fölötte trónol a hatalmas benedek rendi apátság 1080 valahány óta.

A Wachaun végig ment a kamera – esőben. Fénykép alig lett. Kremsben szintén sütött a nap, én meg esőruhában leltároztam a várost, abban pózoltam indiai fotósaimnak. Sokan megmosolyogtak. Aztán leszakadt az ég, amikor a népek menekülőre fogták, akkor én mosolyogtam.

Krems döbbenetes. Itt van közel, látnotok kell! Már a régi városkapuja lenyűgöző, két oldalán tornyokkal. Aztán átsétálsz alatta, s nem kapsz levegőt. Nemcsak a tömegtől. Egy kilométer hosszú sétálóutcáját különböző színű, de nem hivalkodó barokk épületek szegélyezik. Közepe táján a kiváló zongorista csak ráadás volt. Sajnos az eső miatt nem jutottam le a végére, hogy köszöntsem Simont, a papucsférjek szökőkúttal kombinált jelképét.

A Kremstől Sopronig maradt közel 200 km a szemerkélő eső ellenére akár eseménytelen is lehetett volna, ha Bécs előtt nem ront rám egy égszakadás. A majdnem zéró látási viszonyok és nagy vízátfolyások miatt mindenki vészvillogóval menekült le a sztrádáról. Kb. egy órát dekkoltam a külvárosban fedett helyen. Utána már sokkal gyengébb volt Eizenstadtig.

12+1 nap, Zsira – Balatonfűzfő

Az eső és kedves vendéglátóm marasztal ebben a fantasztikus zsirai vendégfogadóban. Hatalmas udvara egy arborétum. Így most kihasználom az időt egy kis összegzésre 2-4 keréken utazgató barátaink számára. Aztán jöhet a maradék 150 km.
Sándor fantasztikus kört tervezett napi 400 km-es átlaggal. Lefoglalta a kompjegyeket, szállásokat. Kiváló, de biztonságos tempót diktált, nekem csak loholnom kellett utána. Kb. 14-15 éves korunkban loptuk el először édesapánk Pannóniáját, amit ő tüntetőleg nem vett észre. Aztán estünk-keltünk vele az Öregrét felé. Így kezdődött…
Tehát íródeákként én csak a kulturális látnivalókért voltam a felelős. Készítettem erre egy praktikus összeállítást, ami mindig kéznél volt. Természetesen ezt a látványos kört autóval is meg lehet tenni, de bejönnek ilyen plusz költségek, mint parkolás, drágább komp, nagyobb üzemanyag fogyasztás… Igaz, egy járműért fizetnétek pl. ketten. Induljatok!

A “paripákról”. Sándoré egy gyönyörű Yamaha Midnight Star 1300-as chopper 4,7-5,2 l-es fogyasztással. Ha jó zenét akartam hallani, közelebb húzódtam, s hallgattam dorombolását. Enyém egy Yamaha Majesty 400 plasztik cirkáló 4-4,5 l-es fogyasztással. Több tesztje is olvasható a neten, íróik majdnem annyira el vannak tőle ájulva, mint én.

Látványosságok. Minden városközpont az UNESCO világörökség része volt. Svédországban fázós rénszarvasokat is láttunk, kettőt haza is hoztunk. Utak. Csak az utolsó két nap közel 600-600 km-es távjai + látnivalói miatt mentem fel sztrádára. A bécsi viharban ezt nagyon megbántam. A mellék-, főutak is fantasztikusak voltak minden országban – kivéve Réde, Kisbér környékén. Azt még a rómaiak építhették, azóta nem nyúltak hozzá. Szégyen. Talán nem Pinochet ihlette stadionokra kellett volna költeni a pénzt. De öreg vagyok már ehhez…

Közlekedés. A kamionosok nagy barátaink lettek. Nemcsak a rendőröket jelezték előre, de a Balti-tenger partján az erdősávok közt berontó 80-100 km/órás befújásokat is! Vitorlás nyelven, ilyenkor ki kellett ülni a hajót rendesen.

A motorozásról. A kirándulást évek óta nem tudjuk elképzelni csak motorral vagy hajóval. Ez valami betegség lehet. Szeretetéről írtak már nálam sokkal szebbeket. Kiváló sport, eszköz a látnivalók eléréséhez, eggyé válsz a természettel, érzed az erdők, mezők illatát – igaz, néha a sertéskombinátokét is. Nem olvashatsz újságot mint az autóban, állandó, folyamatos koncentrációt igényel, ezzel frissen tartja agytekervényeidet, s meghosszabbítja az életedet. Az út minden kilométerét imádtuk.
Még egyszer megköszönve a nagy figyelmet, érdeklődést, aggódást, a Svédországban, Németországban, Ausztriában felajánlott segítséget, szállást ismeretlen és ismerős barátainktól! Üdvözöl benneteket a két, összesen 140 éves utazó,
Győrffy Gyula és Sándor

Győrffy Gyula további írásai az Útikalauzban

Olvasásra ajánlok egy 22 évvel korábbi beszámolót egy kicsit bővebb, de hasonló útvonallal

Győrffy Árpád: Nagy kalandunk északon – 8500 kilométeres családi autózás a sarkkörön túlra – 2001

•

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Utikalauz.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)