Kozma Ákos (KÁkos): Kárpátalja I-III. 2005-2006


Kozma Ákos (KÁkos): Kárpátalja I-IV. 2005-2006.


Három rövid kirándulás négy tételben megírva, nagyon szép képekkel illusztrálva


Kárpátalja I. 2005.05.11-05.16.


Kedves ismerősömnek ősei Kárpátaljai származásúak. Sokszor említette a szép vidéket, a történelmet, a szokásokat, az ottani életet és javasolta menjünk el, megmutatja. Erre május 11-16 között tudtunk közös időpontot találni.


Velünk tartott unokatestvére Gyuri bácsi, aki 2000-ig Munkácson élt. A városban sétálva ismerősei lépten-nyomon köszöntötték, megölelték. Gyuri bácsi minden látnivalóhoz kapcsolódó történelmet is kiválóan tudja. Szinte mindenhol volt ismerőse, illetve tudott valakire hivatkozni, akit azon a településen ismertek. Komoly kutatómunkát folytatott és publikált (sajnos csak ukránul) néprajz és vallástörténeti témákban, ezek magyar vonatkozásai is kiemelve.


Határátlépés : Beregsuránynál oda 1 ó 40 perc, vissza 5 perc.


A határon kaptunk egy kis cetlit, mely két azonos részből állt. A felsőt ki kellett tölteni, az alsót a határőr töltötte ki a fenti és az útlevél alapján. Név, állampolgárság, szül idő, útlevélszám, az utazás célja, és destination name, address – ide beírtunk egy valós munkácsi címet, de a szállásunk nem ott volt. Ezt végig meg kellett őrizni !!!


Elmentünk Munkácsra, rövid rokonlátogatás, pénzváltás és séta közben megnéztük a Rákóczi-házat, majd Gyuri bácsinak köszönhetően a Bazilita kolostort.








A kolostorban szintén ismerősként fogadták, mivel ennek könyvtárában is sokszor megfordult. Szolyvánál letértünk a főútról és Poljana-Vezérszálláson keresztül mentünk a Volóci szállásra, közben megnézve a szanatóriumot és a gyógyvízforrásokat.
Másnap visszamentünk Munkácsra, ismét rövid rokonlátogatás, pénzváltás, majd a várat néztük meg. (Már a vár bejáratánál Gyuri bácsi ismerőssel találkozott). Ebben korábban mezőgazdasági iskola és kollégium volt, itt tanult Gyuri bácsi is.








Innen Ungvárra mentünk, de csak a skanzenre és a várra jutott idő, mert korán van a záróra (16 óra). Perecsény-Polena-Volóc volt a visszatérési útvonal. Természetesen Gyuri bácsi. sorra elmondta a városok, települések történeteit, nevezetességeit.
Másnap a Sipot-vízesés és a Szinevéri-tó között megkóstoltuk a szénsavas források vizét és hegyikristályt kapirgáltunk az egyik patakmederben. (na ilyen Gyuri bácsi. helyismerete!).











a Sipot-vízesés és a Szinevéri-tó

Megtudtuk, a faúsztatók hogyan jutottak el egy duzzasztó vizének szakaszos kieresztésével a Talabor folyón egészen Szegedig, megláttuk, milyen is a hucul ló, és láttuk milyen fontos munka a krumpli ültetése, a zab elvetése. Meghallgattuk az egyszerű emberek panaszát és láttuk a bezárt üzemeket, gyárakat, szállodákat, üdülőket.
A következő túra a Vereckei-hágó volt, itt találkoztunk magyar csoportokkal is, és meglátogattuk a megrongált emlékművet. A bokrok aljába szétdobált koszorúkat visszatettük a helyére, és csatlakoztunk a megemlékezéshez.














a Vereckei-hágó

A Szarvasháza-Uzsok útvonalra előre mondták, hogy az utolsó szakasza nem aszfaltozott, ennek ellenére elindultunk, és a végén átmentünk a 7 km-es zúzottköves úton, gyönyörű tájon. Az Uzsoki-hágó tetején a megyehatár őrkatonája (alul is van őrség, sorompó, parancsnok:)) felháborodva mesélte, hogy korábban ellopták a II. világháborús orosz emlékmű réz emléktábláját.










az Uzsoki-hágó környéke

A kontyos miniszter asszony 10-én kijelentette, hogy megállítja az orosz olajspekulánsok áremelését ! Na erre az oroszok azonnal elzárták a csapokat és szombat este a közeli üzemanyag kútnál elfogyott minden üzemanyag és kezdtek a rossz hírek terjedni, (valamint az idő is elromlott).
A mi szállásunk a határtól 105 km-re volt. Annyi benzinünk maradt, hogy biztonsággal eljuthattunk a határra, de hosszabb utat már nem tervezhettünk.
Másnap egy vadásztársasági kisfőnök terepjáróval (50 UAH ) felvitt a havasok közé, ahol vadásztatásról, sífelvonó beruházásról és egyéb befektetési lehetőségről, az áfonya, a málna és gombaszedők munkájáról hallottunk.









a feketevipera

Fényképeztünk fekete gólyát, fekete viperát, pöttyös szalamandrát, színes kismadarat és erdei béka kocsonyát a petékkel.
Ettünk puliszkát tejjel, hajdinakását körítésnek, borscsot (mert ezt kértünk) és egyéb rendkívül jóízű ételeket, sötét mustármagos rozskenyeret. Meg kellett volna kóstolni az útszéli árusok saslikját is!
Vettünk hazahozatalra szárított gombát, hajdina magot, rozskenyeret és kukoricadarát.
Az emberek barátságosak, segítőkészek, beszédesek, szerények és szegények. Sok családban 1-1 személy külföldön dolgozik, mert otthon nem talál munkát.
Az utak rosszak, nem lehet száguldozni, ahol jó út van, ott a rendőrök figyelik a szabálytalankodókat, főleg a lakot területen belüli sebességre (azt hiszi az ember, vége a településnek, de még nem volt tábla !!!) és az országúton a záróvonal átlépésre. (A közutakon napközben mi sem világítottunk, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet)
Legközelebb az Ökörmező-Körösmező közötti részt szeretnénk meglátogatni.
Kíváló térképet rendeltem és kaptam utánvétellel (800 Ft) www.dimap.hu (Kárpátalja 1:250000), ami tökéletes a kisebb utaknál is.











Ungvár

Kárpátalja II. – 2005.08.27-09.02.


Az útvonal


1. nap : Békés-megye – Beregsurány; a határon 2 óra 10 percet vártunk. Huszton egy rövid rokonlátogatás, majd Rahón templomok, főtér és Kőrösmezőn a szállás elfoglalása. ( 460 km)
2. nap : Mária-ünnep a templomokban, Feketetisza kis templomában néztük az ünnepséget, Tatár-hágó, majd elmentünk Mikulicsinig, közben ismét egy ünnepséget néztünk meg.
3. nap : Terepjáróval fel a Pietrosz-csúcs tövében lévő hegyi istállókig és onnan a csapat fele a csúcsra, másik fele a tövébe mászott.
4. nap : Visszautazás Viskre, közben Fehér-Tisza völgye Hoverla faluig, Európa-középpontja, és az útba eső települések megnézése.
5. nap : Saján, Mogyorós, Huszt (rokonok), Iza.
6. nap : Bustyaháza, Talaborfalu, Csománfalva, Alsókalocsa, Alsószinevér, Ökörmező, Toronyai-hágó, Herincse, Huszt és Visk.
7. nap : Hazautazás, a határon 1 óra 10 perc várakozás


Közlekedés autóval









az Uzsoki-hágó posztja

Az utak a főútvonalon jók, de ez nem jelenti azt, hogy mindenhol jó, váratlanul megváltozhat az út akár egy kanyarban, vagy egy kisebb csatorna hídjánál. A lakott településeken szinte mindig rosszabb, a vasúti síneknél, hidakon, ott, ahol a patak, folyó a hegy tövében folyik, szinte mindig rossz. Nem érdemes sietni, mert akkor a vezető semmit sem fog látni.
A hegyi utakra (nem vezet tovább) is célszerű behajtani és elmenni addig, amíg bátorság van. Mi egy új típusú WV Passat alját igyekeztünk megkímélni, alapvetően sikeresen.
Rendőrök általában nagyobb körforgalomnál (Huszt) és nagyobb településen igazoltatnak, de minket kihagytak. Megyehatár ellenőrzés a Európa-közepénél volt. A szállások biztosítják a jármű udvaron belüli parkolását. Tankolni csak modernebb, nevesebb kutaknál tankoltunk, általános a meghatározott mennyiség kifizetése utáni tankolás.


Szállás – étkezés









Voloci szállás

Szállást interneten foglaltam. Megnéztük az “Erdei-mese” szállót Tiszaborkúton, nagyon szép környezetben van (ebben nem tudtam szállást foglalni a kért időpontra).
Körösmezőn új, jól kialakított szállást választottunk (Robert vendégház). Ezek a szállások igazi szezonja a tél, mert helyben és a környéken sízési lehetőség van. A Robert-háztól 250 m-re indult egy korongos felvonó. A vendégházban 2 ágyas szobákban voltunk elszállásolva, emeletenként külön zuhanyzóval, WC-vel. Reggelit, vacsorát kaptunk, és főleg gombás ételeket kértünk. A kocsink a zárt udvarban parkolt. Ide is lehetett magyarul emailt írni, mert Róbert édesapja tud magyarul.
A viski szállást a Visk Falusi Turizmuson keresztül Ida asszonynál foglaltam emailben, aki visszaigazolta a szállást, és korunknak megfelelő szállásadóhoz irányított. Természetesen előző nap odatelefonáltam, megtudtam, hogyan találunk oda, és egyeztettük az érkezésünk időpontját.








Huszt

Az vendégek elhelyezése családoknál van, és egy buszra való vendéget is el tudnak szállásolni. Ez esetben a reggeli egységes minden családnál, a vacsora pedig a Magyar Iskolában, közösen van. Mi csak 4-en voltunk, a családnál vacsoráztunk, és kifejezetten ukrán, orosz ételeket kértünk és gombát-gombával, mert most volt a szedés ideje. Mi is szedtünk gombát, és azt másnap reggelire, vacsorára elkészítették. Ekkor volt a somlekvár készítésének ideje, ebből is vásároltunk. A család kedves volt, vacsora után sokat beszélgettünk.
Egy alkalommal ebédeltünk Huszton, ott saslikot kértünk, amire 45 percet kellett várni, de addig elsétáltunk a városközpontba, a piacra és ittunk egy pohár kvasz-t, de tartályból ! Szerintem olyan ízű, mint a “murci”, az éppen erjedésnek induló must és egy kicsit a kovászos uborka leve. (A boltokban is lehet venni 2 literes palackban, de a tartályos az igazi kaland).


A látvány


Utazásunk élményét ismét növelte kísérőnk, Gyuri bácsi ukrán nyelvtudása és helyismerete. Nem részletezem az útikönyv szerinti látnivalókat, azok között mindenki válogasson kedvére. Gyönyörűek az érintetlen tájak, hegyek, völgyek, patakok. A lakóhelyektől távoli részeken a nyugalom és a béke hangulata sugárzik. Szeretnék egy olyan kirándulást, amikor kiülünk egy hágó tetejére, mondjuk a Szinevéri-hágón és csak nézelődünk, figyelgetünk, beszélgetünk az arra járó helyiekkel, vagy csak egyszerűen nézzük a környéket. Autóval menve sokszor megláthatunk olyan szép részeket, ahol azonnal meg kell állni és le kell fényképezni.

















a Tisza

Voloc

Szinevéri-hágó

a Pietrosz lábánál

Kőrösmezőn lehetőség van terepjáróval elmenni a Pietrosz-csúcshoz, a Hoverla-csúcshoz, a Fekete-Tisza forrásához, illetve a Drahobát síterephez. Ezt mindenkinek ajánlani tudom, aki rászán erre 4-6 órát és 150-200 UAH-t (/4 fő). Mi a Pietrosz-csúcsot választottuk és nagy kaland volt a felvezető út (elzsibbadt a kezünk a görcsös kapaszkodástól) !
Két helyen horgásztunk 15 percet ( 🙂 ) , de a helyi bácsi azt mondta, hogy csak reggel és este lehet fogni és csak kedden és szombaton (na ez az igazi helyismeret !!!). Igaza volt, mert még csak kapás sem volt.
Nagyon jó alakúak és szépek a hucul lányok, asszonyok!











a horgászás

Ukrán lányok


Források, fürdők









a Fehér-Tiszába folyó patak

Útközben több ásványvíz forrással találkoztunk (Láposmezőn a Fehér-Tisza forrása felé, Vízköz, Majdánka, Saján), ezek vize nem mindig tárolható, mert “megtörik” de a sajáni víz több napig jó. A viski település ivóvizében is éreztem azt az ásványvíz illatot, ami a sajáni vízben volt. Megnéztük a sajáni, velétei (itt még a kádat is feltöltötték nekünk, de nem volt időnk fürdeni) és a majdánkai fürdőt. Szlatinai sóstavat is meglátogattuk, de fürdőzési szándék nélkül, a sóbányába sajnos valamilyen technikai ok miatt nem lehetett lemenni.
Sajnos sok helyen láttunk a folyók, patakok medrében, árkokban, gödrökben szemetet, és mi turisták sem tudtuk normális gyűjtőhelyre letenni, betenni szemetünket, mert szinte nincs hova!


Vásárlás, ajándék


Pénzt a határon (Ukrán oldal) lehet váltani hivatalos pénzváltóban illetv magánszemélyeknél. A beregszászi piacon is volt pénzváltó ember.


Ajándéknak szép fonott kosarakat vásároltunk Izán (Huszt felett) és szárított gombát is vettünk, mert a tavaszit elosztogattuk. Ez a gomba rendkívül illatos, ízletes, 4-5 darabkája levesek, szószok, főtt rizs ízesítésre alkalmas. Mindent megkóstoltunk, amit az útszélen árultak, gyümölcsöt, áfonyát, somlekvárt, bort, – saslik nem volt ! -, kvaszt. Tejet, sajtot, túrót kaptunk reggelihez, ezt azért útszélen nem kóstoltunk volna meg.


Minden településen, a legkisebbekben is van iskola, és nagyon sok a gyerek! 30-án iskolai évnyitó volt, beszélgettünk hazafelé tartó tanárnővel, és az derült ki, hogy a közigazgatás szervezetlen, nem kvóta és szükséglet alapját kapják pénzt, hanem a jó kapcsolatok határozzák meg a fejlődést.
Nagyon sok a félkész, befejezetlen ház (nagy házak!), amiről azt tudtuk meg, hogy sokan külföldön dolgoznak, a megtakarításból építik a házakat.


 



Kárpátalja III. – Beszélgetések, egyéb érdekességek.


A korábbi beszámolókban említett Gyuri bácsi sok érdekességet mesélt Kárpátaljával kapcsolatosan, a saját és a megismert emberek élettörténeteiről.









II. Vh. emlékmű – Gyománfalva

Megpróbálom a beszélgetések lényegét leírni. Elnézést, ha a számadatokban esetleg tévedek!


Kárpátalja lakossága kb. 800.000 fő volt és a szovjet időkben itt állomásozott több mint egymillió katona illetve családjaik. A katonaság igényeit iskolák, üzemek, gyárak szolgálták ki, amik munkát adtak az itt lakóknak, így ők a belsőbb vidékekhez képest sokkal jobban éltek! A SZU szétesését követően kivonult a katonaság, elszállították a határszéli (Munkács és a határ közötti rakétasilókból) rakétákat és az itt állomásozó repülős egységeket is kivonták. Az üzemeket, gyárakat, iskolákat bezártak, a munkahelyek megszűntek, a lakosság elindult külföldre dolgozni, főleg Olaszországba, Csehországba, Németországba és Lengyelországba. Maradt valamennyi katona, akik részben a határőrizetet látják el, illetve a bezárt katonai üzemeket, laktanyákat őrzik, mert amit lehet, ellopnak.


A régi magyar településeken kívül csak ukránul sikerült megértetnünk magunkat, vagyis a hegyek közé érve már nem boldogultunk volna magyarul (tehát sem Rahón, Kőrösmezőn, Ökörmezőn, Volócon, Uzsokon)!


A falvakban élők nagyon vallásosak. A gyerekek az évnyitóra biciklizve az útszéli kereszt előtt berögzült mozdulatokkal háromszor keresztet vetettek.

















Feketetisza

Feketetisza – Mária nap
Tatariv Tatariv – Mária nap

Rengeteg Pravoszláv templom épül illetve a régieket felújítják. Több bezárt katolikus, görög-katolikus templomot láttunk.








Iszka

Egy épülő Pravoszláv templomhoz úgy jutottunk be, hogy Gyuri bácsi – miután kiabálása nem vezetett eredményre -, ököllel kezdte verni a nagy lemezkaput, amire előjött Pista Atya (Pista a vezetéknév, nem magyar) aki a hívek adományából és a segítségével, nagy elődjének küldetését folytatva építi a templomot. Csak akkor mehettem be a templom udvarára, miután hosszúnadrágot vettem. Kaptunk tőle egy hatalmas makkot termő vörös tölgyfa csemetét, amit itthon elültettünk.


Meglátogattuk, Saján melletti tónál Imre bácsit, aki nyáron az almáskertjében felállított bodegában lakik. Három éve kísérőink itt a kertben sátoroztak, a tóban mosdottak és esténként Imre bácsival sokat beszélgettek.


Imre bácsi azóta átesett egy infarktuson, így a találkozás öröme eléggé felizgatta. Neki is kalandos fiatalsága volt. A II. Vh. végén leventeként hadifogságba esett Szlovákiában, ahonnan sikerült hazaszöknie.









Talabor

Nagyon érdekelték a fegyverek, vadászat, és útközben szerzett egy puskát. Ezt hazaérkezését követő napokban megtalálták nála, és 17 évesen 10 év büntetésre ítélték. Elvitték messze, valahova Szibériába, ahol laza közösségben éltek a nem köztörvényes elitéltek. Utat építettek, fakitermelésben dolgoztak, maguknak építettek gerenda házikót. Különösebben nem őrizték őket, úgysem volt hova menniük. Egy alkalommal (télen) elvitték hármójukat fenyőhajtást szedni (a skorbut ellen) és otthagyták őket egy hétre. 100 zsákkal kellett szedni, ez 2-3 napos munka volt. Kaptak egy sörétes puskát a farkasok elriasztására néhány lőszerrel. Volt idejük bóklászni, így felfedeztek egy téli álmát alvó medvét. A sörétes lőszert feljavította, a medvét megsebesítette és több életveszélyes támadást megúszva a medve bundájával gazdagabb lett. Sztálin 53-ban elhunyt. A tábort az őrök elhagyták, ottmaradtak magukra, további ellátás nélkül. Elindultak haza, és később a medve bundájának árából tudott repülőjegyet venni. Szülei semmit nem tudtak róla, halottnak hitték, így hazaüzent egy ismerőssel előző nap, hogy 7 év után haza fog érkezni.


Gyuri bácsinak is volt kalandja. Mezőgazdasági iskolából egyetemre ment, ahol azokat a fiatalokat, akik a kombájn vezetést meg akarták tanulni, kiképezték kombájnosnak. Nyáron elküldték 3 hónapra aratni a nagy szteppére. Két napig ment előre a búzatáblán, majd visszafordult. Hetente egyszer vittek neki üzemanyagot, vizet, élelmiszert. Hova vitték a levágott gabonaszemeket? Sehova, le a földre ürítette. A levágás volt a feladat.









a piac

Következő évben már volt szállítójármű, aki naponta egyszer megjelent és mivel ő a súlyra volt fizetve, arra kérte, hogy a találkozás idejére legyen teli a magtartály, hogy gyorsan továbbmehessen. Harmadik évben déli, gazdag és dolgos környékre került, ahol már az ésszerű gazdálkodás szerint ment a betakarítás. Természetesen ezekkel a nyári munkákkal jól keresett.


Voltunk két városban is a piacon. Néha megdöbbentő a kazalba rakott pucolt csirke, a banános kartonpapír dobozokba kitett húsok látványa és mindez hűtés nélkül, legyek társaságában! Feleségem közegészségügyi felügyelő. Elkezdte filmezni a látványt az itthoni kollégáknak. Az eladónő észrevette és a legyek elhajtására használt kendővel csapkodva, kiabálva zavarta el onnan :).


A Vereckei-hágó felé vezető úton beszélgettünk a földjét lovas boronával művelő ruszin apával és fiával. Az itt élők többsége csak annyi földhöz jutottak, ami a család krumpli veteményének sem elég. A földek zömét olyanok birtokolják, akik nem művelik meg és bérművelésre sem adják oda.









a körösmezői sípálya

A hágó tetején elhagyott “szálloda”, a felvezető úton fekete vipera sütkérezett.
Alig bírtuk az úton marasztalni a fényképezés idejéig. A szállodát őrző ember (ruszin) elmondta, hogy azóta van ismét több vipera, amióta megszűnt a földek nagyüzemi művelése, a növényvédelem.


A kőrösmezői sípálya tetején lévő kis templomhoz egy idős néni (ruszin) jött felfelé, kivezetve a tehenét legelni. Megszólítottuk. Nyugdíja 200 UAH, a tejet nem tudja eladni, mert nincs átvétel. A többlet tejet odaadja a szegényeknek. A villany 30 UAH/hó, TV-je van, de a kábeltévét nem köti be, mert az már drága, inkább esténként a bibliát olvassa. A kis templomnál segítettünk neki a gyertyát meggyújtani, és elköszönés után elmondta, hogy értünk is mond imát, majd felnyitotta a bibliát, és hangosan elkezdett belőle a templom előtt felolvasni. A sötétszürke tehén eközben békésen legelt a hegyoldalban a sípályán.









biciklisek a Toronyai-hágón

A temetőkben magyar nevek is voltak, néha érdekes írásmóddal : Shuszter Miháj (így pontosjével).


A Toronyai-hágó tetején sárga trikós kerékpárosok vártak egy staféta folytatására. A kislányok szép ukrán népviseletbe öltöztek, és képen ott a feketemadaras nacionalista zászló is.


A boltokban meglepően drágák a ruhaneműk. A települések főutcáján többször láttunk használtruha árusokat (turkálós). A műszaki cikkek valamivel olcsóbban, mint nálunk. Néha olyan régi legömbölyített Volgát (M-23) is láttunk, amit a mai fiatalok nem is ismernek! Rettenetes szakadt volt! Vannak ám jó kocsik is (Hummer), teljesen sötét üveggel, benne néhány vassal!


A szállásunk mögötti földre megérkezett egy lovas kocsi, kifogtak, felszántották a földcsíkot és bevetették zabbal.









őrnagy elvtárs szánt

Közben beszélgettünk a csizmás, kalapos, bajszos, cigányos kocsissal. 48 éves, 2 éve nyugdíjas katonatiszt, őrnagy, jogi doktorátussal, 2200 UAH nyugdíjjal. (A tehenes nénikének 200 UAH volt és hány 50 év alatti nyugdíjas katonatiszt van? )


Mindenhol van villany és a kisebb településeken is van iskola. Tömegközlekedés viszont szinte alig. Mindenki stoppol, megfizetve a buszjegyet, vagy annak egy részét. Sok a magán buszos. A nálunk 10 személyes Nysaból kiszálltak vagy 20-an.


Meglátogattunk egy 3 éve megismert (az ismerősök az iskola kollégiumában aludtak egy éjszakát), alig egy éve nyugdíjas iskola igazgatót (ruszin) 800 UAH nyugdíjjal. Azonnal készített egy kis harapnivalót, és megkínált itallal, majd csak ez után kezdődhetett meg a beszélgetés.


Az erdőkben nagyon sok a tarvágás, ami szinte sehol nincs pótolva, újratelepítve, annak ellenére, hogy szinte minden hegynek menő útra csak az erdőgazdaság sorompójának megnyílása után lehet bemenni 5-10 UAH pénzért.






A Kárpátaljai kirándulás barátainkkal 2006-május 4-7.


Kárpátaljai kirándulásra hívtuk meg barátainkat. A találkozás Nyíregyháza-Sóstón volt, az oktatási központ szállodájában. A vendégek Győrből, Zalaegerszegről, Budapestről, Gyálról, Kecskemétről, Szolnokról és Békéscsabáról érkeztek.
Reggel fél nyolckor 18-an beszálltunk egy kisbuszba, a csomagjainkat egy utánfutóba pakoltuk. A határon nem voltak sokan, viszonylag hamar be tudtunk állni a buszsávba, de 19 fő adminisztrációja így is 1,5 óra volt. Kísérőnk ismét Gyuri bácsi volt, aki az útközben is elmondta a látnivalókhoz tartozó történeteket. Munkácson álltunk meg a főtér közelében egy kisebb sétára és pénzváltásra, majd a Rákóczi-házat néztük meg. Innen átmentünk a Basilita-kolostorhoz, ahol bemehettünk a kolostorba és most a Görög-katolikus templomot is megnézhettük, mellette a pravoszláv templom még nem készült el.















A következő állomás a Munkácsi-vár és múzeuma volt. Ungvár-Perecseny után egy rövid pihenőt tartottunk Turjaremetén, ahol egy szép kis vendéglőben ittunk egy-két sört. A WC, kézmosó megdöbbentő élmény volt! Szállásunk Viskán (Viharos), az Uzsoki-hágóhoz közeli Vadvölgyligeten a Vadvölgy Panzióban volt. A panzió negyven személy befogadására alkalmas, a tulajdonos magyar, az elhelyezés, ellátás, szolgáltatás osztályon felüli volt! A szobákban műholdas tv, a DunaTv is fogható. http://www.vadvolgy.hu/index_hu.htm (A szállásról szóló információkat csak azért nem töröltem, mert olyan területen van, ahová még kicsit bátortalanul indulunk el – a szerk.)



Viska (Viharos) és az Uzsoki-hágó


Másnap bőséges reggeli (ebédre úti csomag) után az Uzsoki-hágót látogattuk meg, majd az Erdőludas-Alsóhatárszeg közötti út (12 km) nem betonozott, zúzottköves helyi úton, Szarvasházán keresztül érkeztünk a Vereckei-hágó emlékhelyéhez. Koszorúzás, himnusz, szózat, könnycseppek.




Volócon, a havasok tövében, egy rövid pihenőt tartunk, iszunk egy kávét, teát, italt, miközben megtudjuk a környék érdekességeit. Sajnos a Vizközig tervezett utunkat nem folytathattuk tovább, mert megigértük, hogy este 6-ra visszaérkezünk (így is több mint egy órát késtünk).
Visszaúton Polenán az útszéli ásványvíz forrás be volt zárva, a korábbi forrásoknál is azt tapasztaltuk, hogy kevés a víz, kicsi a vízhozam. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a téli csapadék még nem jutott le azokba a rétegekbe, ahonnan a forrás feltör.



Perecsényig a Turja-völgyében mentünk. Este vacsora előtt oroszfürdő (nedves gőzös szauna) volt a program és ismét bőséges vacsora, jó hangulat.



Szállásadónktól elbúcsúzva, (úti csomaggal és itallal ellátva) elindultunk Ungvárra,
A skanzen és a várkertet nézhettük meg. A határhoz érkezve a magyar oldalon torlódás volt. Itt sajnos az egyik alkoholszagú ukrán kékruhás rontotta kárpátaljai élményeinken azzal, hogy kijelentette, hogy mi be sem léphettünk volna utánfutóval. A pénz beszél, a rossz emlék megmarad. 2,5 óra várakoztatás után átjöttünk. Az utazás Nyíregyháza-Sóstón ért véget. Bízom abban, hogy barátaink között lesz olyan, aki máskor is elmegy Kárpátaljára.


Kozma Ákos


A szerző további képei http://karpatalja.dox.hu címen láthatók.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Kozma Ákos (KÁkos): Kárpátalja I-III. 2005-2006" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár