Ligeti Zsuzsa: Délnyugati szomszédolás – Horvátország, Szlovénia, Ausztria – 2021

Állandó szerzőnk egy újabb közeli kirándulásra invitál mindenkit. Igaz, most a határ “külső” oldalán, három szomszédos ország hét érdekes helyét mutatja be sok információval, képpel és a megszokott saját rajzokkal.

A lányom és családja Klagenfurtban lakik. A covid miatt 2020-ban és 2021 elején elmaradtak a kölcsönös látogatások. Amikor végre megnyíltak a határok Ausztria felé, azonnal elindultunk. Az osztrák konzulátus oldaláról töltöttük le a szükséges nyomtatványt, amelyen a háziorvos pecséttel igazolta, hogy kétszer be vagyunk oltva. Ezt kellett bemutatnunk a határon, illetve, ha kávézóba, étterembe léptünk be.

Mivel 1988 óta – azóta él a lányom Ausztriában – számtalanszor tettük meg az utat, igyekszünk újabb és újabb útvonalakat találni. Kora reggeli indulással nem érdekes, ha hosszabb vagy lassabb az út. Lényeg, hogy estére érjünk oda. Most Horvátország és Szlovénia felé terveztük az utat, az M7-en indultunk el. A határnál nem sokat kellett várni, papírjainkat rendben találtak.
A határ után A4 lett az autópálya neve. A Varazdin elágazástól az 528-as, majd a 2-es úton haladtunk Varazdin belvárosig. Ez az útszakasz Budapest és Varazdin között 270 kilométer, 2 óra 45 perc volt. Épp ideális az első pihenőhöz.

Varazdin – magyarul Varasd – soha nem tartozott Magyarországhoz, de a Magyar Királysághoz igen. Itt már többször jártunk, szeretünk visszatérni. Szép kisváros és gyönyörű vára van, jelentős város volt már a középkorban. A török hadjáratok idején Zágráb helyett Varasd lett Horvátország fővárosa. A XVIII. században a horvát bán (Nádasdy Ferenc) székhelyéül választotta. Az ellenreformáció idején épültek szép templomai, barokk palotái. A XIX. században ipari központtá fejlődött, jelenleg 47 000 lakosa van. Az óvárosban nem könnyű parkolóhelyet találni. Inkább az óváros szélét javasoljuk, és gyalog sétáljunk be a zegzugos kis utcákon.

A várat valaha vizesárok vette körül, ma nyoma sincs a víznek. A kezdetekben földvár volt, Cillei Ulrik építette át kővárrá. A vár a 16. században érte fénykorát. Az építkezések 1544-ben indultak Domenico dell’Allio itáliai mester irányításával. Ekkor épült a reneszánsz várpalota is. 1925-ig az Erdődyek tulajdonában volt, ekkor vette meg a város, és alakította múzeummá. Érdemes megnézni. Legalább egy órát szánjunk rá. Két gyönyörű reneszánsz udvara van – ezeket megnézhetjük belépőjegy nélkül is.

Varasd kiváló megállóhely útközben a horvát tengerpart felé is, illetve egy balatoni nyaralás alkalmával is át lehet rándulni, a határtól csak 40 kilométer.
Varasd után búcsút mondtunk az autópályáknak. A 2-es úton haladtunk Ptuj felé. Azaz a szlovén határig 2-es az út neve, a határ után 228-as, majd a szlovén 2-es. Ptuj alig egy óra a határral együtt.

Ptuj nem nagy város, 17 000 lakosa van. Kitűnő a fekvése, mellette van a Dráva legnagyobb visszaduzzasztott tava. Az óvárosba elég bonyolult bejutni, mi több kört is tettünk, mire a belvároshoz értünk. Bár jól ki van táblázva, az ember nem akarja elhinni, mert szűk helyen, a Dráva és a várhegy között kell eligazodni, és nagy a forgalom. Parkolóhelyet itt is nehéz találni, különösen nyáron. A főutcában kis éttermek, kávézók, üzletek vannak. Itt van az idegenforgalmi hivatal is, ahol prospektusokat, és várostérképet kaphatunk. A szlovénon kívül beszélnek angolul és németül is.
A hangulatos kisváros házai nagyon hasonlítanak egy osztrák kisvárosra – nem csoda, 1918-ig Stájerország része volt, Pettau néven.

Az óváros központja a gótikus templom, előtte egy római kori Orpheus-sztélé. A fehér márványtömböt a középkorban pellengérként használták. Mögötte áll a Városi torony – nem a templom része.

A főutca házait már szépen rendbe hozták. a mellékutcák, sikátorok, amelyek a Drávához, illetve a várhoz vezetnek, elhanyagoltak. Néhány helyen azonban már neki álltak a tatarozásnak.
Az óváros közepén áll a gótikus Szent György templom. rdemes körül sétálni. A déli oldalán számtalan hozzáépített ház van. Északi oldalán, ha szerencsénk van piacot találunk. Innen már csak néhány méter és meglátjuk a XX. század elején épített neogótikus városházát.

A vár látványosan trónol a városka fölött. Kis sikátorok vezetnek felfelé, de célszerűbb autóval hátulról felmenni egy nagy parkolóig, bár itt sem ússzuk meg a felfelé kapaszkodást.

Nagy várkapun lépünk be, ahol macskaköves úton felfelé érünk a reneszánsz palotához. A 12. században, mikor a ptuji vár állapota már nagyon leromlott, a salzburgi érsek elrendelte, hogy építsenek új várat, ami az ő fényes rezidenciája lesz. Ebből mára a Leslijev-szárny maradt meg. A barokk kori átépítések nagyban megváltoztatták a vár külsejét. Jelenleg múzeum van benne, földszintjén hangszergyűjtemény látható. A vár legimpozánsabb szobái az első emeleten vannak, korabeli, 16-19. századi bútorokkal, festményekkel, szőnyegekkel, használati tárgyakkal berendezve. Érdemes a gazdag gyűjteményekre két-három órát is rászánni.

Ptujból végig autózunk a Dráva völgyén – kikerülve Maribort – az osztrák határig, Lavamündig. Szép út, nincs nagy forgalom. A Dráván egymást követik a visszaduzzasztott tavak, kis erőművekkel. Lavamündtől északra haladtunk Griffenig, végül az az autópályán Klagenfurtig. Két és fél óra az út, ha nem állunk meg útközben.

Klagenfurtban a lányomék egy csendes külvárosi házban laknak. A belváros 20 perc sétára van. A régi várost ölelő egykori vizesárkot és a Wörthi tavat összekötő csatorna – a Lendkanal – mentén szeretünk besétálni a hatalmas fák alatt. A csatorna nyílegyenes, déli oldalán forgalmas út vezet, a másik oldal csendesebb.

Ahányszor csak Klagenfurtban vagyunk, besétálunk a belvárosba, az Alten Platzra, és meglátogatjuk a Neue Platzot is, ahol a Lindwurm szobra áll. Az 1593-ban készült hatalmas szobor – tulajdonképpen kút. A város megalapításával kapcsolatos mondát ábrázolja. A Lindwurm – sárkány – szobra mögött áll a herceg, aki legyőzte a sárkányt. Bizony úgy néz ki, mint aki a buzogányával a hátát vakarja. De a sárkány igencsak jól sikerült.

A két teret a Krampergasse köti össze. Itt található a Wörtherseemandl szobra. Hordóra támaszkodva áll. A legenda szerint a polgárok karácsonyi vacsorára gyűltek össze a városháza dísztermében. A városi templom karácsonyi misére hívott, de senkinek sem jutott eszébe, hogy elhagyja a terített asztalt. Hirtelen kinyílt a díszterem ajtaja, és egy kis szakállas férfi lépett be. Felhívta a mulatozók figyelmét, hogy aki élni szeretne, az vegyen részt a karácsonyi misén. Amikor a polgárok gúnyolódni kezdtek, a kisember kiütötte a hordó dugóját, melyből hatalmas víztömeg törtek ki. A víz teljesen ellepte a várost és az ország nagy részét, Mindenki megfulladt. Így keletkezett a Wörthersee.

Idén a belső udvarokra voltam kíváncsi. Legszebb az Alte Platzon álló régi városháza. Kívül is impozáns, a belső udvarát gyönyörűséges reneszánsz-barokk árkádok veszik körül. Hasonlóan szép belső udvarok vannak a Neue Platz, és a Krampergasse házaiban. Ha nyitott kaput látunk, menjünk csak be, többnyire szép udvart találunk.

Ha a Kőhídon sétálunk át a csatornán, Klagenfurt külső kerületébe, St. Martin negyedbe érünk. Kis területen fekszik, csendes lakóövezet. 1938-ban csatolták Klagenfurthoz. Mi a temploma miatt kerestük fel. Gondozott, virágos temető övezi. Csodálatos kilátás nyílik a Karavánkákra a templomtól.

Klagenfurti tartózkodásunk idejére esett 54. házassági évfordulónk. Lányom és férjem összebeszélve befizettek egy hajókázásra a Wörthi-tavon. Igazában már hajókáztunk évekkel ezelőtt a tavon az unokákkal, de ez a mostani különleges volt. Maga a hajó is csodás volt: a Thalia nevű gőzhajóval utaztunk. 1909-ben épült, 1988-ban felújították. Ma már nem szénnel, hanem olajjal működik. Klagenfurtból indult, végig hajózta a tavat Veldenig, ott fordult meg és jött vissza Klagenfurtig.

Csodálatos kilátás nyílt a hajóról mindkét oldalra, de főleg a Karavánkákra. A visszaúton már besötétedett, végig lehetett élvezni a parti fényeket. Szenzációs vacsorát tálaltak. Az első és a hátsó fedélzet között sürgölődött egy szakács, aki húsokat, rákot, zöldségeket és más. finomságokat grillezett. Igazán méltó volt az 54. évfordulóhoz.

A szép estét követő vasárnapon családi kirándulásra indultunk a Bodentalba. Csak 35 perc autóút lányomék lakásától. A Loiblpass irányába indultunk. Az országútról Windisch Bleiberg irányába tértünk le, jól ki volt táblázva. A völgy bejáratánál nagy parkoló van a Gasthof Sereinig mellett.
A 4 kilométer hosszú völgy 1000 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Egy darabig aszfaltút, majd jó minőségű földút vezet végig rajta. Enyhén emelkedik. Egymástól távollévő házak tarkítják. Valaha mezőgazdasági terület volt, jelenleg az idegenforgalomból él. Nyáron kirándulók, télen síelők, szánkózók, sífutók lepik el. Talán az Alpok legszebb völgyzáródását látjuk magunk előtt a séta során. A Bodenbach vezeti le a völgy vizét. Az egyik háznál malomkereket hajt, illetve bábukat mozgat. A gyerekeket alig lehetett elvonszolni tőlük. Számtalan virág kísérte utunkat. A növényzet a legjobb formáját mutatta.

Mi a Meerauge szépséges tavához igyekeztünk. A jégkorszaki gleccser mélyítette a kemény kőzetbe. Nem nagy, de csodálatos élénk zöld színe van. A völgy főútjáról jól látható nyíl vezet a tóhoz. Deszkapalló vezet körbe a tó körül. Ismertető táblát találtunk a tóról és a növényvilágról.

A túraútvonal tovább vezet a völgy végégig, az Interneten jó leírást találunk róla. A Meeraugenig tartó séta oda-vissza 1 órát vett igénybe. A parkoló melletti fogadóban ebédeltünk. Az étlapon egyaránt volt hagyományos osztrák és szlovén étel.
Minden asztalon ott volt egy tájékoztató, hogy csak oltási igazolvánnyal lehet leülni, illetve ott volt egy QR kód, lányomék azon keresztül igazolták az oltottságot. Nekünk be kellett mutatnunk az oltási igazolványainkat a pincérnek.

Másnap a gyerekek iskolába mentek – Ausztriában az iskolaév július közepéig tart, vejem is dolgozott. Mi a közeli Maria Saalba látogattunk el. Alig 10 kilométerre van Klagenfurttól. A városból kifelé Klagenfurt Nord autópálya kereszteződés irányába indultunk (jól ki van táblázva), de nem tértünk rá az autópályára hanem Sankt Veit irányába autóztunk tovább.
Először a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba látogattunk el. Ez Ausztria legrégebbi ilyen gyűjteménye. Karintia népi építészete látható itt. 18-19. századból származó házak, tanyák, gazdasági épületek malmok, fűrészüzemek, fürdőházak még fűszerkert is látható. A házak korabeli berendezése a bejáratokból tekinthetők meg, belépni nem lehet. A pénztárban remek térképet és vezetőt kaptunk.

Rövid sétával értünk át a kegytemplomhoz. Ausztria talán legrégebbi kegyhelye. 767-ben már megépült az első templom, innen terjesztették a kereszténységet. Sírkövek, oltártömbök tanúskodnak a régmúlt időkről. Római kori sírköveket építettek be a falakba, ma is látni. A templom gótikus, a 13. századból.

Belül a berendezése barokk, a főoltár a Mária kegyoltárral együtt, de számtalan középkori freskó, oltár maradt meg.

A török időkben megerősítették a templomot, falakkal vették körül. A törökök által itt hagyott ágyúkból öntötték a harangot, Ausztria legnehezebb harangját. A környező épületek is sok szép részletet tartalmaznak. A legérdekesebb a csontház (Knochenkammer) a 13. századból. Nyolcszögű, körben árkádokkal, az árkádok alatt freskókkal.

Maria Saal valójában egy kisváros, kedves kis girbegurba utcákkal és hatalmas idegenforgalommal. Mindenki találhat kedvére való szállást, éttermet, kávézót.
Maria Saali kirándulásunkat követően haza kellett jönnünk. Hazafelé útba ejtettük Bleiburgot. Griffentől délre, mellékutakon értük el Bleiburgot. Azért érdemes meglátogatni, mert ott van a Werner Berg múzeum. A kis településen szinte nincs is más. Werner Berg német festőművész volt (1904-1981), aki 1930-ban Karintiában telepedett le egy tanyán. Paraszti munkát végzett és festett. Nekem a festményei is nagyon tetszenek, de még közelebb érzem magamhoz rajzait és fametszeteit.

Bleiburgtól a 112-es úton haladtunk Dravogradig. A Dráván átkelve Szlovéniába értünk. A határon semmilyen ellenőrzés nem volt. Szép hegyvidéken vitt az út, kevés települést érintettünk, forgalom alig volt. Davogradnál visszatértünk a Dráva völgyébe. Itt már ismert úton haladtunk. Maribort újra kikerültük. Dél felé érdemes kerülni. Ügyelnünk kellett, hogy az méregdrága szlovén autópályát elkerüljük. Horvátországon, a járt úton értük el Letenyét, és az M7 úton tértünk haza.

Ligeti Zsuzsa

Ligeti Zsuzsa írásai az Útikalauzban

Hasznos linkek
Varasd múzeumok http://www.gmv.hr/en/
Ptuj múzeum a várban https://pmpo.si/
Thalia gőzhajó https://www.woertherseeschifffahrt.at/schiffe/ds-thalia/
Bodentali túraleírás https://www.bergfex.at/sommer/kaernten/touren/wanderung/36935,familienwanderung-zur-maerchenwiese/
Maria Saal Szabadtéri Néprajzi Múzeum https://landesmuseum.ktn.gv.at/standorte/kfm

•

Ha érdekesnek találta, egy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)