Ligeti Zsuzsa: Három nap az Ormánságban és Villányban – Magyarország – 2021

Állandó szerzőnk folytatta Magyarország felfedezését. Tavaly őszi túrájuk alapján egy olyan vidékre kalauzol el bennünket, ahol a sokunk által a Szatmári- és Beregi-Tiszahát templomaiból ismert kazettás díszítések méltó párjait fedezhetjük fel. Az információban bővelkedő tömör leírást a fotók mellett most is saját rajzaival illusztrálja.

Szeretünk barátainkkal együtt világot látni. Ezekről már az Útikalauzban többször olvashattak az érdeklődők (Dél-Csehország, Montenegró, Galícia, Nógrád-Hont-Gömör, Pápa és a Bakony, Őrség). Tavaly (2020-ban) a covid járvány miatt nem mehettünk – nem mertünk útra kelni. Idén azonban nekivágtunk. Különböző okok miatt végül október közepén indultunk neki hatan az Ormánságnak két kocsival.

Két éve voltam Ormánságban egy hímző – vagyis népművészet iránt érdeklődő – csapattal. Azóta terveztem, hogy elvigyem férjemet és barátaimat oda. Hosszas tervezőmunka előzte meg az utazást. Az interneten sok mindent meg lehet találni: e-mail címeket, telefonszámokat, kapcsolattartók nevét. Sajnos ezek 90%-a már nem működik. A honlapok évekkel ezelőtt készültek, nem gondozzák, nem frissítik őket. Végül is a legeredményesebb az volt, ha a helyi polgármesteri hivatalt kerestük meg. Kirendeltség még a legkisebb, 150 fős településen is működik néhány fővel, akik nagyon segítőkészek voltak. Szállást már könnyű foglalni az interneten, sőt az éttermek étlapját is meg lehet nézni, és eszerint dönteni. A tervezett programot képekkel, linkekkel együtt minden résztvevő megkapta, így mindenki tudhatta mire számítson. Bővebbre terveztük az utat, számítva arra, hogy váratlan helyzetek és az időjárás miatt nem láthatjuk mindazt, amit elterveztünk. Nálam volt egy lista a megnézni szándékozott látnivalók címével, a kapcsolattartó telefonszámával. Ez nagyon hasznosnak bizonyult az út folyamán.

Végül is három naposra sikeredett az út. Két éjszakát töltöttünk Diósviszlón. Egy napot szántunk az oda út látnivalóira, egyet Ormánság templomaira és egy napot a vissza útra. Nagyon tartalmas három nap lett, és a legöregebb (82 éves) résztvevő is bírta erővel.

Útvonal: Budapest – Mecseknádasd – Pécsvárad – Zengővárkony _ Mánfa _– Harkány – Diósviszló – Kémes – Szaporca – Drávaiványi – Sellye – Kórós – Diósviszló – Túrony – Siklós – Villány – Palkonya – Pécs – Budapest

1.nap – Mecseknádasd, Pécsvárad, Zengővárkony, Mánfa

Mióta megépült az M6 autópálya, hamar le lehet érni Pécsre. Igaz, nem végig autópályán (nagy kerülő), hanem Szekszárd előtt áttértünk a régi 6-os útra. Itt az első látnivaló a Mecseknádasd határában lévő temetőkápolna. Egy hajtűkanyarban jól látni a temetőt és a kápolnát. Az internet szerint szabadon látogatható, de ottlétünkkor zárva találtuk.

Egy arra járó ember elmagyarázta, hogyan juthatunk a kulcshoz. A temetőtől jobbra levezető úton, le kell menni, majd keresztezni egy utcát, tovább a hídig, majd át a hídon és a szemben lévő házban kell elkérni a kulcsot. Így is tettünk. Megérte a fáradságot, mert a templom belső tere lenyűgöző. Szentélyében freskómaradványok láthatók. Az egyik oldalán plakátok lógtak, amelyek más freskómaradványt tartalmazó templomokról készültek. Örömmel állapítottam meg, hogy néhány kivétellel mindegyikben jártam már. A templomról először 1235-ben találunk említést.  Valószínűleg többször átépítették, leginkább a török eltakarodása után. A körülötte lévő falu elpusztult, később a patak völgyében települt újjá. A faluba német telepesek érkeztek, a temető sírkövein csupa német név olvasható.  A templom első nagyobb renoválására 1936-37-ben került sor. Ekkor állapították meg az építés valószínű idejét, a bővítések, átépítések idejét.

Mecseknádasd után kanyargós út vezet át a Keleti-Mecsek hegyei között. Pécsvárad már a Mecsek déli lejtőjére épült. A püspökvárat már messziről látni. Maga a település a hegyoldalba épült. Az útvonaltervező (Waze) könnyen odavezetett a várbejárathoz. Régen már jártam benne, sőt aludtam is a várban lévő turistaházban (1970). A helyén most szálloda van, mellette egy étterem. Ezt azonnal kipróbáltuk, mert közben dél lett, megéheztünk.  Tele hassal jobban tudtunk figyelni a múlt emlékeire. Ez a vár soha nem volt katonai jellegű., az egyházé volt, valójában megerősített bencés monostor, melyet Szent István alapított 998-ban. Ennek alapfalait láthatjuk a várban.

A falak, bástyák csak a bent élők védelmét szolgálták a rablótámadások ellen. A török időkben a barátok elmenekültek, később sem tértek vissza. A romos épület végül is a püspöki gazdaság központja lett, egészen 1945-ig. Utána az erdészeté lett 1969-ig. Ekkor kezdődtek a régészeti feltárások, restaurálások. Az eredmények a vár múzeumi részében láthatók, amelynek utolsó állomása a régi várkápolna. Különösen érdekes, hogy egy 1157. évi nagy tűzvész után egy középső oszloppal megerősítették a boltozatot.

A másik kedvencem a középkori kapubejárat falán és a padláson látható kiállítás: Ijin Petár ácsmester bemutatója. Bemutatja a csapolások számtalan változatát, és egyedi ácsszerkezeti modelleket. Valóságos kincsesbánya.

A szabadtéri kovácsműhelyt, látványkonyhát, gyógynövénykertet sajnos nem élvezhettük, ezek a nyári szezonban működnek. Az étteremben, múzeumban elég sok időt töltöttünk. Nyáron valószínűleg még több időt kell rászánni a várudvarra.

A várat elhagyva még feljebb sétáltunk a temetőig. Itt látható ugyanis a középkori alapokon nyugvó temetőkápolna. Bár az internet szerint szabadon látogatható, zárva találtuk. Az 1050 körül épült templomocskát többször átépítették, végül barokk tornyot kapott. 1918-ig a helyi németség temploma volt, azóta temetőkápolna. Utolsó renoválásakor szépen bemutatták a többszöri bővítés nyomait

Pécsváradtól nem messze van Zengővárkony. A Waze kis mellékutakon, a szőlők között vitt át a Tojásmúzeumhoz. A múzeum kicsi – a több száz tojás kis helyen elfér. A múzeum a Tájház mögött, régi gazdasági épületben működik. Magántulajdon, a tulajdonos nem enged fotózni, csak nézelődni. Nemcsak Magyarország tájegységeinek százféle népi mintájú tojását csodálhatjuk meg, de más népek, művészeinek alkotását is. Csipkeszerűen áttört tojások, szépséges festések, szalmarátétek dicsérik alkotóik keze munkáját.

Sajnos a tájházat épp tatarozták, a szép tornácot lehetett csak élvezni, belül minden üres volt, csak a mesteremberek dolgoztak.

Zengővárkony nincs felkészülve az idegenforgalomra. Nehezen, többszöri kérdezősködés után találtunk egy nyitva lévő éttermet, ahol a világ leghidegebb kapucsínóját ittuk.

Innen újra csak a Waze segítségével felkerestük Mánfa román kori templomát. A régi hatos úton elmentünk Pécs keleti határához, majd onnan Komló felé kanyarodtunk. Az út szép, kanyargós a Keleti-Mecsek hegyei között. A templomocska a falun kívül áll az erdőben. Mellette a füvön lehet parkolni. Korábbi mecseki kirándulásaim során túra közben látogattuk meg, de bejutni soha nem sikerült. Most a polgármesteri hivatalt kellett elérnünk, ahol a kezünkbe nyomták a kulcsot. Mivel ők csak 16 óráig dolgoztak, a kulcsot a közeli könyvtárban adhattuk le. Külön szépsége volt a polgármesteri hivatal felkeresése, mert a Waze a lehető legrövidebb úton vezetett be a faluba, földúton, és a patakon átvezető gázlón…

A falu kicsi, 600 lelket számlál.  Tőle néhány száz méterre áll a talán legszebb román kori templomunk. Először 1332-ben említik. Lehet, hogy korábbi, amely jól látható bővítésen esett át. A harangtornyot is később ragasztották hozzá. A körülötte lévő falu elpusztult a török időkben, és kissé lejjebb, a patak mellett települt újra. A templomnak szerencséje volt, megúszta a rombolást. Utoljára 1975-ben tatarozták.

Szállásunkhoz Harkányon át vezetett az út. Már sötét volt, mire megtaláltuk a kiszemelt vendéglőt, ahol másnap akartunk vacsorázni. Meg akartunk bizonyosodni, hogy nyitva van. A tulajdonos szeretettel fogadott, megkínált bennünket diólikőrrel.

Harkánytól már csak néhány kilométer volt hátra a szállásig. Kitűnő szállásunk volt egy vendégházban. Az egész ház a miénk volt. Felszerelt konyha, két fürdőszoba, kényelmes ágyak. A tulajdonos az utca túloldalán lakott, szőlőpálinkával és egy tál felszeletelt stifolderrel (baranyai jellegzetes szalámi) várt bennünket. A ház kellemesen meleg volt, ami nagyon jól esett a hűvös nap után. Október közepéhez képest jó időnk volt, sütött a nap, nem fújt a szél. Reméltük, hogy továbbra is jó időnk lesz.

2. nap – Kémes, Szaporca, Csányoszró, Drávaiványi, Sellye, Vajszló, Adorjás, Kórós, Diósviszló

Ezt a napot teljesen Ormánságnak szenteltük. Ormánság területe nem nagy: 45 (más vélemények szerint 52) kisebb-nagyobb település tartozik hozzá. Legtöbbjük 100-300 lakosú, a két legnagyobb az 1700 fős Vajszló nagyközség, valamint a megközelítőleg 2500 fős Sellye, amely a járási központ, és melyet az Ormánság fővárosának is neveznek. Csak délen van természetes határa, a Dráva. Területe jellemzően sík, nagy része a Dráva folyó árterületéhez tartozik. Úgy tartják, addig terjed az Ormánság, ameddig biklát hordanak az asszonyok. A bikla házi lenvászonból készült fehér szoknya. Persze ma már csak fotókon vagy múzeumban látni. A vizes, mocsaras területekből kiemelkedő dombokra, az “ormákra” épültek a falvak, innen származik a térség neve. Egyesek szerint a név finnugor eredetű, de van olyan nézet is, amely a török ormán (erdő) szóból származtatják.

A falvak egy részén nem működik iskola, orvosi rendelő vagy éppen posta. Bolt sincs, sőt kocsma se. A turizmusra pedig egyelőre nem igazán gondolnak. A munkanélküliség nehezen megoldható probléma a térségben, sokan elhagyják a lakóhelyüket, és külföldre vagy a jobb munkalehetőség reményében az ország gazdagabb régióiba költöznek.

Ormánság nehéz sorsa nem most kezdődött. A Dráva árterén elterülő települések valaha gazdagok voltak. A környező erdőkhöz, mocsaras területekhez alkalmazkodva nagyállattenyésztéssel foglalkoztak. Gazdálkodásukkal kiválóan illeszkedett környezetükhöz. Az erdők miatt védettek voltak a rabló hadaktól. A baj Mária Terézia erdőtörvényével kezdődött. Megfosztotta a lakosságot az erdőhasználattól: nem legeltethették ott állataikat, nem használhatták fel fáit épületeikhez, használati tárgyaikhoz. Még gyümölcsfáik is az erdőben voltak.. Ekkor kezdődött az elszegényedés, illetve ennek ellensúlyoására az egykézés. Ormánság történetét kákicsi református lelkész, Kis Géza tárta fel. A mai problémákat Moldova György kötetei (Ha az Isten hátra nézne I-II) mutatja be.

Az egykézés miatt bár a gazdaságok mérete nőtt, egyre fogyott a népesség, és az ország különböző részeiből települtek ide emberek. Az első világháború után elvesztette dél felé piacait. Ráadásul szerb megszállás sújtotta. A második világháború után a gazdag ormánsági parasztokat kuláknak minősítették. Aztán jött a téeszesítés, majd a határsáv, amikor elvágták a falvakat az ország többi részétől.  A rendszerváltás után szétestek a téeszek. A korábbi határsávhoz tartozás miatt ide nem települt ipar, munkanélküliség szakadt a vidékre.

Az elmaradottság miatt a falvakban nem épültek új házak, megmaradt a korábbi szépséges falukép, a tornácos házak. A természet még érintetlen, hála az elzártságnak és a Duna-Dráva Nemzeti Park megalakulásának. Az idegenforgalom még csak bontogatja szárnyait. Harkány gyógyfürdője a környező falvaknak ad lehetőséget szállásadásra. Sellyén is van gyógyfürdő, de csak nyáron van nyitva.

Úgy állítottuk össze ormánsági körutunkat, hogy minden részletéről képet kapjunk. Kazettás templomok, tájházak, arborétum, múzeum, Ős-Dráva Látogatóközpont tanösvényei.

Házigazdánk előző nap szólt a boltban – Diósviszlón van bolt – hogy 20 péksüteményt kérünk reggel. A kérés indokolt volt, mert a bolt csak a helyi igényekre számít. Nyitásra ott voltunk a kiflikért, zsömlékért. Nemcsak a reggelit jelentette, de vittünk magunkkal belőle készült szendvicseket is az útra.. Kényelmes reggeli után indultunk.

Útvonalunk: Diósviszló – Kovácshida templom – Kémes templom, tájház – Szaporca Ős-Dráva Látogatóközpont – Csányoszró tájház — Sellye múzeum – Drávaiványi templom – Lúzsok tájház –- Vajszló templom– Adorjás templom – Kórós templom – Diósviszló

Az időjárás nem volt annyira kegyes, mint első napunkon. Vastag felhőréteg borította az eget, csepergett az eső. Ezért rögtön kihagytuk a Kovácshidai templomot, és csak Kémesnél álltunk meg. A felírt telefonszám működött, néhány percet kellett csak várnunk, amíg jött egy asszonyka a kulccsal. Addig kívülről megtekintettük a tájházat. Frissen tatarozva, de üresen áll a falu közepén.

Kívülről kopott, barokk templom, bent viszont a fehérre meszelt falak között virítottak a karzat a festett kazettái. Az úrasztalán kétnyelvű ismertető volt a faluról és a templomról. (Későbbiekben minden templomban megtaláltuk az ismertetőket). Inkább történelmi, mint művészeti leírást tartalmazott.

Kémes szinte összenőtt Szaporcával. Bár itt is volt festett templom, mi inkább a tájházat céloztuk meg, amit a templomkulcsot hozó asszonytól tudtunk meg. Telefonunkra szinte azonnal előkerült Misi, az egyik megalkotója a tájháznak. Az eredeti tulajdonos örökös nélkül halt meg, és a házát az önkormányzatra hagyta. Eleinte raktárnak használták, majd két lelkes falubeli – köztük Misi is – létrehozták benne a tájházat. Tatarozták az épületet (Misi kőműves), a falubeliek összeadták a régi berendezési tárgyakat. Rengeteg ötlettel bevonták a falu lakkosságát, például a gyerekek fonták vesszőből a kerítést. Programokat szerveznek, a Bőköz fesztivál egyik helyszíne lett. Misi nagyon lelkesen mutogatta végig, szinte minden darabról tudta, ki adta, mi a története.

A tájház vendégeket is fogad, akár harminc emberre tudnak főzni hagyományos ormánsági ételeket. Telefonon lehet egyeztetni. Bővebb olvasnivaló: https://bokoz.hu/helyi-kulturalis-es-szellemi-elet-sajatossagai-kultura/jelentos-helyi-kulturalis-es-kozmuvelodesi-programok-a-xx-szazad-kezdetetol-napjainkig/

Szaporcától dél felé kell elindulni az Ős-Dráva Látogatóközponthoz. A nemrég elkészült fogadóépületben ötletes módon használták fel a hagyományokat. Itt meleg volt, Tiszta mosdók vártak, friss kávét lehetett inni.

A látogatóközpont épületétől három tanösvény is indul: A legrövidebb, 900 méter hosszú a Hagyományos gazdálkodás tanösvénye. Itt az állattartás, a rétgazdálkodás, a gyümölcstermesztés, a méhészkedés, a kosárfonás, a fűszer- és gyógynövénytermesztés eszközei és szakmai fortélyai ismerhetők meg. Lehetőség van kézbe venni, kipróbálni az útvonal mentén kihelyezett tárgyakat, eszközöket. 3 kilométer hosszú az Ős-Dráva tanösvény, ahol megismerhető a régi tájhasználat, a folyószabályozás, valamint a rehabilitáció és a revitalizáció lehetőségei. A tanösvény szakvezetéssel, vagy önállóan a kihelyezett táblák vagy hanganyag segítségével járható be. A leghosszabb a Dráva élővilága tanösvény, 13 kilométer hosszú. Terveink között a legrövidebb szerepelt (két barátunk számára még ez is soknak tűnt), de az eső miatt letettünk a sétáról. Megnéztük viszont a kiállítást a Dráva élővilágáról, sőt kimerészkedtünk a torony-kilátóba is, ahonnan szép időben jó kilátás nyílik a vidékre, mi csak a vigasztalan esőt láttuk.

Drávaiványi felé haladva végre elállt az eső. Átautóztunk Vajszlón – ide majd visszafelé jövünk – elmentünk a Csányoszrón az új iskola és a tájház mellett, és délre fordulva értünk Drávaiványiba, a falu közepére, ahol a református templom áll. Mellette gólyafészek csücsült egy villanyoszlop tetején. A templom valóban nyitva volt, ahogy a gondnok mondta. Mivel én már jártam itt, tudtam, mit fogok látni. A többieknek elállt a szavuk a csodálkozástól. A kémesi templomban csak a karzat volt festve, itt, Drávaiványiban a mennyezet, a padok, a szószék mind-mind virágos volt.

A valóságban kissé nehezen olvasható a napkorongba írt felirat. A fotót kinagyítva már jól olvasható lett.

„Az Úrnak temploma épült II József császár és király kegyelmes engedelmébül Földes uraságnak tekintetes ngsos Petrovzxi Sigmond és János uraknak jó akaratjokból. Az iványi sz. eklézsiának tulajdon maga költségével és munkájával Tiszteletes T. Bíro anno 1792 prédikátorságában

Az építés éve tehát 1792. Az ormánsági református templomok többsége hasonló korú. Nagy valószínűséggel azonos építő mesterek munkája. Ezért a nagy hasonlóság. A festés is sokszor ugyanattól a kéztől való. Az egyes templomok kazettái mégis eltérnek egymástól.  Hasonlóságot azonban találunk.

2017-ben volt a reformáció éve. Erre készülve nyolc festett templomot – a legjelentősebbeket – felújítottak. Zentai Tünde több ormánsági festett templomról írt könyvet: Drávaiványi, Kóros. Adorjás, Kovácshida, Vajszló. Én még tudtam venni egy példányt Kóroson, a többit antikváriumban lehet beszerezni.

Drávaiványi után visszatértünk Sellyére. Sellye Ormánság fővárosa, közel 2500 lelkes lakosságával a legnépesebb település. Központjában áll a barokk Draskovich kastély. Az internet szerint középiskolai kollégium van benne, csak a nyári szünetekben látogatható. Mi tanítási időben jártunk ott, de zárva találtuk. Gyerekeknek, diákoknak se híre, se hamva. Nagyon elhagyatott állapotban volt.

Mellette azonban nyitott kapuval várt az 1760-ban alapított arborétum, Dél-Dunántúl legszebb és legfajtagazdagabb parkja. Mai állománya 240 lombhullató és 115 örökzöld fajta, a világ minden jelentősebb fenyőféléje megtalálható a parkban. Gondozott sétautakon járhattuk körbe. A fák, cserjék alatt tájékoztató táblák mutatták, mit is látunk. Kellemes meglepetés volt az elhanyagolt kastély látványa után.

A hatalmas Köztársaság téren áll a katolikus templom és a városi múzeum is. Október 1-től már rövidebb nyitva tartassál működik a múzeum. Én előre leleveleztem, hogy megyünk, nem bíztam a véletlenre. 2019-ben már jártam itt és nagyon tetszett a múzeum. Az udvarán áll egy talpas ház, jellegzetes ormánsági épület. Hatalmas gerendákon áll a favázas ház. Ha Dráva túlságosan megáradt, a gerendák közül kiverték a tapasztott falat és az egész gerendavázat ökrökkel arrébb vontatták. Be lehet tekinteni a szobákba és a gazdasági helyiségekbe is.

Bent a múzeumban kicsi, de lényegre törő kiállítás van, az egyik teremben Sellye múltjáról, többnyire fotók. A másikban a népi építészetet, használati tárgyakat, a vidék népművészetét mutattak be. Nem sokat időztünk itt, mert nem fűtötték, farkasordító hideg volt benne.

Ebédünket – szendvicseket – az autókban ettük meg. Eredetileg az arborétumban, a filagóriában akartuk ebédelni, de az időjárás közbe szólt. Bár Sellyén remek éttermek vannak, nem akartunk napközben erre időt pazarolni.

Fájó szívvel kihagytuk Kákicsot, ahol Kis Géza volt lelkész, és a régi parókián emlékmúzeuma működik. Ugyanígy Lúzsokot is (itt talpas ház látható), mert kettőre Vajszlón kellett lennünk. Fodor Ákos lelkész úrral beszéltük meg a találkozót. Ő és lelkész felesége 10 közeli községben teljesít szolgálatot, és csak kettőre ért vissza Vajszlóra. Ez a templom volt a Dráva mellett az első szilárd falú, azaz már nem fából épült templom. 2014-17 között renoválás nagy meglepetést hozott a karzat és a padok barna festése alatt rejtőzött a szépséges virágmintás festés.

Vajszló is „nagy” ormánsági viszonylatban: 1700 lakosa van. Iskolája, több boltja, orvosi rendelője. A többi település sokkal kisebb: Kémes 430, Szaporca 219, Drávaiványi 200, Adorjás 188, Kóros 201, Diósviszló 662 lakossal rendelkezik.

Vajszló után mellékútra tértünk Adorjás felé. Fodor lelkész úr odaszólt a gondnoknak, aki már várt bennünket. Itt is szép festett karzat van a református templomban. Ez kissé eltért az eddig látottaktól. Úgy látszik másik asztalos csapat dolgozott itt.

Utolsó állomásunkhoz értünk: Kóros református templomához. Itt várakoznunk kellett a bejutásra, végül a polgármester apja jelent meg a kulccsal. Méltó befejezése volt a napnak: Festett kazettás mennyezete volt. Festettek voltak a padok, a szószék.

Innen már csak néhány perc volt Diósviszló. Útközben nem csak a régi, egységes falukép bűvölt el bennünket, hanem a megmaradt tornácos házak is. Bár a legtöbb felújításra szorul, akad olyan, amit már rendbe raktak.

Épp sötétedésre   értünk vissza. Mivel hétre beszéltük meg Harkányban a vacsorát, még volt időnk sétálni a faluban. Útközben láttuk a végleg bezárt kocsmát, a hámló vakolatú templomot, a polgármesteri hivatalba oltott óvodát.

Ez a nap volt az Ormánságé. Láttuk a legfontosabb és legszebb templomokat, tájházat, múzeumot, betekintést kaptunk a Dráva-mente élővilágába (ha kevesebbet is, mint szerettük volna). Utunk során érzékeltük a korábban elzárt vidék jelenlegi életét. Azt láttuk, hogy ahol agilis polgármester működik, ott jobbak, naprakészek a honlapok, segítőkészek az idelátogatókkal szemben. Ezért is nagy különbség van a falvak között. Érzékeltük, hogy már nincsenek a falvak elzárva a külvilágtól. Naponta busz köti össze őket Sellyével, Vajszlóval, Harkánnyal és Péccsel. Ugyanakkor a terület szegény, nem látni új építkezést, tatarozást, felújítást is keveset.  Sok a bezárt üzlethelyiség. Az idegenforgalom még csak ébredezik. Van néhány csárda a főbb utak mentén, de ezek a covid miatt nem üzemeltek. Több a szállás a Harkányhoz közeli falvakban (a fürdő egész évben nyitva van és közönséget vonz). Az Ős-Dráva Látogatóközpont sok lehetőséget kínál, aminek a covid miatt még nem látni az eredményét. Remélem, sikerült mások kedvét is felkelteni Ormánság iránt. Mi a keleti részén jártunk az. Sellyétől nyugatra is van bőven nézni való. Majd máskor fedezzük fel.

3. nap – Túrony, Siklós, Nagyharsány, Villány, Palkonya, Pécs

Ha már Dél-Baranyában voltunk, ki akartuk használni a lehetőséget a haza felé útban. Útvonalunk: Túrony – Nagyharsányé szoborpark – Siklós – Villány – Palkonya – Pécs – Budapest

Társaságunk minden tagjának ismerős volt az útvonal, korábban már jártak erre. De szívesen megnézték újra. Így egyik helyen sem kellett sok időt töltenünk. Csak Túrony volt újdonság mindenkinek. Utunk tervezésekor találkoztam Túrony református templomával. Nem ismertem, nem tudtam róla, holott büszkén állítottam, hogy Magyarország román kori templomait ismerem.

A Pécsről Harkányba vezető úton, ott, ahol az út átvezet a Villányi dombság nyugati végén, már messziről látszik a magas templomtorony. Előzetesen beszéltem a falugondnokkal, aki mondta, hogy a templomot reggel kinyitják, este becsukják, bátran mehetünk, nyitva találjuk. Ennek ellenére zárva volt. A közeli Polgármesteri Hivatalban azonnal riasztották a lelkészt, aki néhány perc várakozás után meg is jelent a kulccsal. Így talán még jobb volt, mert megtudtam tőle, miért is volt ismeretlen számomra a templom. 2009-ben újították fel, akkor bontották le róla a barokk külsőt és előbukkant a szép román kori templom. Meglepően nagy. A nagytiszteletű úr ugyan azt mondta, Szent István korában tíz falu templomaként épült, ez nem eléggé hihető. Hiszen a hasonló korú templomok kicsik. Inkább az lehetett a nagyobb méret oka, hogy a közeli Máriagyűd megépülte előtt Túrony volt búcsújáró hely. A 20 század elején bontották el a teljesen tönkre ment festett kazettás mennyezetet, és kapta a jelenlegi szürkére festett deszkamennyezetét. Egy fél kazetta megmaradt, be van építve a karzat alá.

Túronytól jó út vezet Siklósra. Elhaladtunk Máriagyűd mellett. Itt is jártunk más korábban, most nem álltunk meg. A siklósi várat viszont mindnyájan meg akartuk nézni. Társaságunk néhány tagja még nem látta az utolsó renoválás (2011) után. A vár hányatott sorsa azzal ért véget, hogy a város kezelésébe került, akik a Norvég Alap segítségével újították fel. Nagyon szép lett. Jól érzékelhető a Múzeumi részen, hogyan alakították ki a korábbi gótikus termekből a nagyobb reneszánsz termeket. A könnyebb megközelíthetőség érdekében liftet építettek be a lépcsők mellé. Az emeleti termekből ki lehet menni a várfalakra, ahonnan remek kilátás nyílik a környező vidékre, és kívülről is meg lehet csodálni a gótikus várkápolnát, és a zárt erkélyt. Remek kis kávézó működik a múzeumban.

Siklósról Villány felé vettük az irányt. Még a város területén mentünk el a török kori mecset mellett. Malkocs bég dzsámija 1686-ban már állt. Később többször átépítették, utoljára részben lakóház volt, részben raktár. Az elpusztultnak hitt dzsámit az 1990-es években kutatták meg, és állították helyre, amelyért Európa Nostra díjat kapott. Ankara szakrális tárgyakat küldött, hogy dzsámiként működhessen. A délszláv háborúkor az ide menekült mohamedán bosnyákok használták. Bár az ablakon lévő cédula szerint el elehet kérni a kulcsot, nekünk nem volt rá időnk. Én már korábban láttam belülről, a fotó is korábbi utamról való.

Villány felé indultunk, el a Szársomlyó mellett. A szoborpark csak kis kitérőt jelentett. Miért Nagyharsányi Szoborpark a neve, miért nem Szársomlyói?  Bár a Szársomlyó keleti oldalán fekszik, a közeli faluról kapta a nevét.  Most nem bóklásztunk a szobrok között, csak a kapun kívül betekintettünk a szoborparkba. A Nagyharsányi Szoborpark az 1967-től napjainkig terjedő időszak szobrászművészetének egyedülálló gyűjteményét tartalmazza. Összesen körülbelül kétszáz hazai és külföldi alkotó dolgozott itt az alapítás óta, műveik közül 130 tekinthető meg a szabadtéri bemutatóhelyen. Ahányszor itt jártam, mindig gyarapodott a szobrok száma. Most már kerítés veszi körül, belépőt kell fizetni, cserébe utak és lépcsők vezetnek a szobrok között a régi kőfejtőben.

Hamarosan befutottunk Villányba. Lassan autóztunk végig a főutcán.

Már szívesen ittunk volna egy kávét (ebéd újra összeragasztott szendvics volt a kocsiban elfogyasztva), de nem találtunk nyitva semmit. Autóztunk tovább Villánykövesd és Palkonya irányában. Palkonyán ránk mosolygott a szerencse. Nyitott éttermet találtunk. Kaptunk jó meleg levest és kávét is. Azért rajzolásra is volt idő. A pincék a domboldalban több sorban sorakoztak. Érdekes volt elölről és hátulról is megtekinteni őket.  Elöl a fehérre meszelt homlokzat kapuval, kis ablakkal, hátul a pice boltozatát fedő földréteg fűvel benőve.

Pince egy sem volt nyitva, hiába akartak a fiúk bort venni.

Utolsó állomáshelyünkre, Pécsre hamar odaértünk. A Barbakán közelében sikerült parkolóhelyet találnunk (nem volt egyszerű dolog). Volt annyi időnk, hogy körbe sétáljuk a városfalakon belül. Amikor két éve itt jártam, épp kövezték a Dóm teret, minden fel volt túrva. A hűvös, szeles időnek – no és a covidnak köszönhetően – most alig akadt ember a téren. Soha nem láttam még ilyen kihaltnak.

Jó lett volna megtekinteni a székesegyház mögött az egykori egyetem maradékát, nem volt szerencsénk. A kapukat zárva találtuk. Jegyet talán vehettünk volna valahol, de kicsit sokallottuk az 1000 Ft-os belépést.

Azért is érdekelt volna a középkori egyetem maradványa (én két éve láttam), mert utolsó látni valónk a jogi karon megépült középkori egyetem tanterem-rekonstrukciójának megtekintése volt. Sajnos földi halandó nem látogathatja, nekünk is ismerősön keresztül sikerült elintézni, hogy bemehessünk. Külön öröm, hogy láthattuk, mert a terveket lányom, Dr Lukács Zsófia belsőépítész, történeti enteriőr kutató tervezte. A faburkolatú teremből ablakok nyílnak a vélt látványra. Jó tájékoztató filmet is láthatunk a Nagy Lajos-kori egyetemről. Néhány tárgy is látható abból az időből. A falburkolat ügyesen kinyitható, mögötte nagy képernyő rejtőzik. Az előadó pulpitusán eldugva ott egy konnektor, ahová a laptopot be lehet dugni.

Méltó befejezése volt utunknak.

Ligeti Zsuzsa

Ligeti Zsuzsa írásai az Útikalauzban

Fontos címek, telefonszámok

Mecseknádasd – Temetőkápolna Kulcs: a kápolna előtt jobbra le, át az úton, majd a patakon a hídon, szemben lévő háznál van a kulcs

Pécsvárad  – Vár 7720 Kossuth tér 1, Nyitva 9-17  – Temetőkápolna 7720 Kossuth tér 16, Tel.: +360672465365

Kovácshida – Templom 7847 Kovácshida Móricz Zsigmond u 61

Kémes – Tájház 7843 Kémes Kossuth u 24  – Kémes Község Önkormányzata: +36 73/495 163,  – Templom 7843 Kémes Kossuth u 1

Szaporca – Ős-Dráva Látogató központ külterület nyitva 9-17  30/405-4571

Vajszló  – Templom 7838 Vajszló, Kossuth L. u. 5.

Csányoszró – tájház 7914 Kossuth u 8

Sellye – Kiss Géza Múzeum 7960, Sellye Köztársaság tér 6. – Nyitva 10-16 óráig

Drávaiványi – Templom 7960 Drávaiványi Rákóczi F. u. 1.

Adorjás – templom 7841 Petőfi S út 45

Kóros – Templom 7841 Kossuth u. 2,  – hétköznap 7-14 ig nyitva van. 18-ig telefonra jönnek

Siklós – Vár 7800 Siklós, Vajda János tér 8. Nyitva 9.30-17

Túrony – Templom Kossuth utca nyitva

Mánfa – Templom külterület A kulcs a PH-ban 7304 Mánfa, Fábián B. u. 58  – Harangláb Óvoda u. 32.

Hosszúhetény – Tájház 7694 Kossuth L. u. 1

Zengővárkony – Míves Tojás Múzeum Kossuth Lajos u. 6 NYITVA 10-18

•

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Utikalauz.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)