Ligeti Csákné Zsuzsa: Négy nap Gömörben – Szlovákia – 2010



Ligeti Csákné Zsuzsa: Négy nap Gömörben – Szlovákia – 2010



Élvezetes és információkban gazdag olvasmány az Andrássy-család nyomait követő kirándulásról, barlangi élményekkel, pásztortalálkozóval fűszerezve, szép fotókkal és a szerző rajzaival


Sajógömör (Gemer) – Domica barlang – Várhosszúrét (Dluha Lúka)- Krasznahorka (Krásna Hôrka) – Betlér (Betliar)- Csetnek (Stitník) – Mártonháza (Ochtina)


Május végén egy nyugdíjas csapat vágott neki Gömörnek nagy izgalmak közepette, hiszen a nagy esőzések következtében az utak egy része járhatatlan volt a tervezett útvonalon. Napi telefon és e-mail kapcsolatban volt a szervező a várhosszúréti polgármesterrel, nekivághatunk-e az útnak. Ködös, felhős időben indult az autóbusz, úgy mentünk el a Mátra mellett, hogy semmi nem látszott belőle a ködben. Bánrévénél léptük át a határt. Mindenütt láttuk a patakok, folyócskák okozta pusztítást.
Első megállónk Sajógömör volt, Tornalja mellett. A kicsiny falucska két érdekességgel dicsekedhet: a templom mellett árnyas fák alatt látható Mátyás király szobra – kard helyett kapával. Az egyetlen királyszobor a világon, ahol ilyen becsületes szerszámot tart kezében egy uralkodó.


Holló Barnabás azt a mondát örökítette meg, mely szerint Mátyás 
király megkapáltatta a főurakat a szőlőben


Holló Barnabás azt a mondát örökítette meg, mely szerint Mátyás király megkapáltatta a főurakat a szőlőben


A bronzkor óta lakott település szülötte volt Czinka Panna, a híres cigányprímás, aki 1711-1772-ig élt. Már 9 évesen olyan jól hegedült, hogy felfigyeltek rá, és Rozsnyóra küldték tanulni. Messze földön híres nótáiból hitelesen nem maradt fenn egy sem. Amati hegedűn játszott, melyet végakarata szerint vele együtt temettek el.


Czinka Panna hegedűje a szobor hátoldalán


Czinka Panna hegedűje a szobor hátoldalán


Sírja feledésbe merült, de szülőfalujában szobrot állítottak emlékére, és évente itt rendezik meg a Czinka Panna prímásversenyt. A Szentiványi kastéllyal szemben, egy romos állapotú szocialista vendéglővel a háttérben a szobor maga nem különösebben tetszetős, de mögé kerülve látjuk, a szobrász megfaragta a híres hegedűt. A kastély és a Czinka Panna szobor közel van egymáshoz, talán száz méterre. Ha a kastélytól átsétálunk a Mátyás szoborhoz, jobbra láthatjuk a magyar tannyelvű elemi iskolát.


A Domica-barlanghoz Pelsőc (Plesivec) után kell letérni Gömörhosszúszó (Dlhá Ves) felé. A Gömör-Tornai-karszt területén fekszik, egészen közel a magyar-szlovák határhoz. Olyannyira, hogy a föld alatt összeköttetésben áll az aggteleki Baradla-barlanggal. 1932-ben Kessler Hubert jutott át a Baradlából a Domicába, bizonyítva az összeköttetést.


Domica-barlang bejárata


A barlang bejáratánál faragott szobrok fogadnak


A korábbi szálló és étterem elhagyatva áll, újat építenek. Az 1981-es nagy barlangi árvíz után építették a jelenlegi fogadóépületet. Félóránként van vezetés, kérésre magyar nyelvű. A rövid túra 6 euró, nyugdíjasoknak 5 euró. A hosszú túra valójában csak egy csónakázással hosszabb, időben viszont ez sokat jelentett volna, szerettünk volna még a Gombaszögi barlangba is eljutni, így a rövid túra (kb. 40 perc) mellett döntöttünk. Míg várakoztunk, felfedeztük, hogy a kis ajándékboltban magyar nyelvű ismertető füzet kapható (2.60 euró) rövid szöveggel és sok képpel. Egy kis teremben a barlanggal kapcsolatos tárlók mutatják be a cseppkövek keletkezését, a felfedező Jan Majko-t, és egy nagyon szemléletes makett mutatja be a barlang keletkezését a karszton. A rövid túra fél óra időtartamú, nincsenek benne nagy szintkülönbségek, viszont cseppkövekben nagyon gazdag a barlang. Én már korábban is jártam a Domicában, akkor kifejezetten száraznak tűnt, most viszont mindenütt csepegett, folyt a víz.


Cseppkövek - Domica barlang - Szlovákia


Megcsodáltuk a szebbnél szebb színes cseppköveket


Bármennyire siettünk, lekéstük az utolsó vezetést a Gombaszögi barlangban. Sajnos ezzel rövidebb lett a program. De sebaj, vártak már ránk Várhosszúréten. Ez az alig hétszáz lelkes kis magyar falu Krasznahorkától délre fekszik, Rozsnyótól 6 km-re. Néhány éve önálló község, korábban közigazgatásilag Krasznahorkaváraljához tartozott. Két kis patak, a Csermosnya és a Pacsai patak szeli át a falut, melyek a Sajóba torkollanak. A falu mögött meredeken emelkedik ki a Szilicei fennsík platója. Itt találták 1964-ben a Buzgó-barlangot (jaskyna Krasnahorska), különlegesen szép cseppkőövekkel. A patakok találkozásánál idilli környezetben van a falu panziója, amelyet kevés vendéglátói tapasztalattal, de annál több kedvességgel vezet a tulajdonosa. Az egész falura rányomja bélyegét Ulman István fafaragó művész munkásága. A buszmegálló, a tájékoztató táblák, kerítések, dicsérik keze munkáját. Harminc éve foglalkozik fafaragással. Két társával, a krasznahorkaváraljai Baffi Lajossal és a várhosszúréti Nagy Györggyel készítette a krasznahorkaváraljai millecentenáriumi emlékművet, a szepsi református templom szószékét, a magyarországi ibrányi millecentenáriumi emlékművet. A Kárpát-medencei magyarság örökségét idézo alkotásai megtalálhatók ezenkívül Tornalján, Berzétén, Gömörhorkán és több más településen is. Utóbbi években inkább bútorkészítéssel foglalkoznak.



A Buzgó vendéglő belseje



A Buzgó vendéglő kapuja



Hősök temetője a templomkertben


A legszebb kapu a Buzgó vendéglőé, ahová betértünk egy sörre. Az udvaron, a kellemes napsütésben találkoztunk Sívával, egy mexikói héjával, akivel hamar megbarátkoztam. Sokkal könnyebb volt, mint gondoltam. Aranyos kis sapkája is van, de a fotózás kedvéért nem adta rá a gazdája.



Most ki a bátor?


A faluban már nagy volt a készülődés a szombati Pásztortalálkozóra: disznót öltek, füvet nyírtak, előkészítették a színpadot, csinosították a kerteket. A sör mellett könnyű volt szóba elegyedni a helybeli emberekkel, akik szívesen beszéltek falujukról. Nagyon kellett fülelnünk, hogy a gömöri tájszólást megértsük. A napsütésnek és a falusi sétának hamar vége lett: bőséges eső zúdult a nyakunkba. Vacsorára valódi gömöri töltött káposztát kaptunk. Háromféle húsból készül: darált combból, lapockából, tarjából. Édes káposztalevélbe tekerik, csak az aprókáposzta készül savanyú káposztából. Vacsora után azonban újra csak kiderült, így nekivágtunk a Mária kegyhelyhez vivő ösvénynek. Valamikor három kislánynak megjelent a Szűz Mária az erdőben, azóta búcsújáró hellyé vált. A faluból a focipálya mellett kell kimenni. Egy régi, elhagyott malom mellett hídon keltünk át a patakon. Kis emelkedővel, szép erdei úton hamarosan egy Mária képhez értünk, majd faragott kapu vezetett a valódi kegyhelyhez. A padokat, a kerítést is faragás díszíti.. Mondanom sem kell, ez is Ulman István munkája. (Mária kép az erdőben – jobb oldali rajz)


Mária búcsújáróhely Várhosszúrét határában


Mária búcsújáróhely Várhosszúrét határában


Csönd, nyugalom uralta a helyet. Padok kínálták magukat az elmélkedéshez és gyönyörű kilátás nyílt a Krasznahorkai várra. Az út tovább vezetett a patak mellett, ahol szép mésztufa-gátak díszítik a patakot. Ha nem vennénk észre, tábla figyelmeztet rá, amely elmagyarázza a mésztufagátak képződését. Talán kétszáz méter sincs, amikor a Buzgó-barlang bejáratát lezáró vasajtóhoz értünk. A barlang előzetes bejelentés után látogatható. Csak minimális mértékben van kiépítve. Látogatásához gumicsizma és megfelelő barlangi öltözék szükséges (helyben kölcsönözhető) és némi bátorság, mert egy barlangi tó fölött drótkötélen kell átkelni… Korábban a barlangbejáraton át tört elő a forrás, a látogathatóság miatt a barlangi patakot elterelték és a vasajtótól jobbra egy hatalmas betoncsövön, tör elő. A forrás a sok eső miatt igen bővizű volt, a patakon való átkelésre egy frissen állított keskeny palló szolgál, mert az előző átkelési lehetőséget elmosta az árvíz.


Buzgó forrás


A Buzgó forrás fölött


Éjjel újra esett az eső, reggel ugyan párás időre ébredtünk, de legalább nem esett. Krasznahorka büszke vára messziről látszott, meredek hegy tetején ült.


Krasznahorka büszke vára kép fotó


Krasznahorka büszke vára



Feljárat a várba


Valamikor a XIV. században kezdték építeni a Márjássyak, de hamarosan a Bebek család birtokába került. Ők építették tovább, egészen a család kihalásáig. Az utolsó Bebek Ferenc rebellisnek számított – hol a császárhoz, hol János Zsigmond királyhoz pártolt. 1556-ban a császár ostrommal elfoglalta, és le is rombolták volna a várat, ha a török veszély miatt nem lett volna rá nagy szükség. Így megmenekült. Andrássy Péter várkapitány, majd gyermekei küzdöttek a vár tulajdonjogáért, végül az unoka tudta megszerezni a várat. Az Andrássyak azután egészen 1945-ig birtokolták. A család 1830-as években múzeumnak rendezte be, amelyet először 1867-ben már nem csak a család, hanem a nagyközönség is látogathatott. Így őrződött meg teljes épségében a vár és berendezése. A múzeum kialakítása olyan szerencsés volt, hogy csak kisebb változtatásokat kellett tenni, hogy a mai kor igényeinek megfeleljen.
Busszal a vár alatti parkolóig mentünk, onnan meredek gyalogút vezetett fel a várba. Kis kerek kápolna vigyázta a várkaput, melyen belépve kis udvarba értünk, ahol egy rozsnyói mézeskalácsos kínálta áruját. A belépő 4.50 euró (gyerekeknek, diákoknak, nyugdíjasoknak 70 év fölött 2,30 euró). A fényképezésért külön kellett fotójegyet venni (Feltűnő színes jegy, a férjem a sapkájára ragasztotta, 3,32 euró. A videózásért 9,96 euró-t kérnek!). A magyar nyelvű vezetésre itt is várnunk kellett, de gyorsan megérkezett az a kislány, aki végigkalauzolt a váron. Hamarosan zúgott a fejünk a rengeteg Bebektől (és pálfordulásaiktól), és nem tudtuk megkülönböztetni az Andrássy I. II. III. Györgyöket, Istvánokat, Miklósokat, akikből több is volt, és igen aktívan vettek részt a vár kialakításában.
Az ügyesen megválasztott útvonal szinte minden területére elvitt a várnak, a régi óvár maradványaitól a múlt században kialakított Franciska ereklyemúzeumig. A váron látszik, hogy alapvetően hadi célra épült, a védművek, ágyúállások máig láthatók (ágyúkkal együtt), a gótikus nagyteremben fegyverarzenál: alabárdok, kardok, íjak, harci dobok. A későbbi, már békésebb időkben csak a lakhatóbbá tétellel törődtek, illetve szépítgették a meglévő építményeket, így készült a korábbi bástyából csodaszép kápolna. Az alsóvár termeiben láthatjuk a megmaradt konyhát eredeti tűzpadkával, nyitott kéménnyel, konyhai felszereléssel, mely a XVIII. századból való. A többi terem keresztboltozattal fedett, néhányban szép reneszánsz stukkódíszítést találunk. A vár életének különböző korából származó berendezési tárgyakkal rendezték be a termeket, így bepillantást nyerhettünk a korábbi korok életébe.



Szabadkéményes konyha a várban


A nagy tanácsterem berendezése eredeti, ahol Andrássy Miklós, Gömör megye főispánja tartotta a megyei küldöttek üléseit. A nagy asztal mellett a székek különböző magasságúra készültek, így a rajta ülők feje azonos szinten volt – az egyenlőség demonstrálásának különös példája. Maguk a székek gyönyörűek, bőrbevonatú ülőrésszel és támlával.



Tanácsterem a különböző magasságú székekkel













Kápolna a várkapu mellett
Sziklába vájt átjáró a várudvarok között


Az északnyugati bástyában rendezte be Andrássy Dénes felesége halála után a Franciska emlékmúzeumot elhunyt felesége ruháiból, ékszereiből, kedvenc tárgyaiból. Mivel mind Andrássy Dénes, mind Franciska művészethez értő, a művészetet szerető ember volt, a négy szoba a maga eklektikus tartalma ellenére mély benyomást tesz az emberre. Én sose hallottam Andrássy Dénes nevét, itt tudtam meg, hogy a XIX. században élt főúr a család akarata ellenére nősült – ki is tagadták – de végül más fiági örökös híján végül megkapta a hatalmas gömöri Andrássy birtokot és Krasznahorka várát. Bár soha nem élt itt, a környék humanista jótevőjének tartották őt is és feleségét is. Franciskának még szobrot is állítottak Rozsnyón. A kacskaringós látogatási útvonal árkádos folyosókon, várudvarokon, csigalépcsőkön át vezet, végül a kriptában, majd a várkápolnában fejeződik be. A barokk kápolna művészi szempontból legértékesebb része a várnak. 1739-ből származó oltára, díszes falfestményei, faragványai figyelemreméltóak. Üveglap mögött láthattuk díszes koporsóban Serédy Zsófia (Andrássy István első felesége) természetes módon mumifikálódott holttestét. A várkápolnából a bejárati kapuhoz érkeztünk vissza. A vár bejárása egy órát vett igénybe.


A várból kiérve újabb eső fogadott, szerencsére nem tartott soká. A Szoroskői hágó felé vettük az irányt, sztrapacskát ebédelni. A hágó a Sajó völgyéből a Torna völgyébe vezet, forgalmas út, mert ez vezet végül Kassára. A hágó nem túl magas, ennek ellenére bővelkedik meredek kanyarokban. Az út menti keresztek jelzik, hogy sokan nem tisztelik a nehéz utat. A helyi újságban olvastam, hogy “halálhelynek” nevezik a hágót, és alagutat javasolnak építeni a forgalmas útvonal számára. Vajon hány barlangot fognak felfedezni, hiszen a hágó közvetlen közelében is van barlang, a Tornai-karszton talán több száz barlang is található. A hágóról szép kilátás nyílt a környező hegyekre, a Tornai-karsztra. Ezért is épült ide étterem az útonjáróknak.


Szoroskői panoráma


Szoroskői panoráma


A Soroš koliba hatalmas nyílt tűzhely köré épült, rusztikus bútorokkal. Gazdag étlapja volt, de mi a gömöri sztrapacskára koncentráltunk. Enyhébb ízűnek bizonyult, mint a liptói, de nagyon kellemes. A tésztába természetesen nyers krumplit reszelnek, de a kész haluska mellé apróra vágott főtt krumplit is adnak, úgy öntik le a tejfeles juhtúróval. Aki szerette aludttejet is kérhetett mellé, persze legtöbben mégiscsak maradtak a helyi, frissen csapolt (Gemer) sörnél. Nem sokáig ejtőzhettünk, mert a program szorított.

Megálltunk az Andrássy mauzóleumnál. A furcsa épületet a várban megismert Andrássy Dénes emeltette felesége halála után. Bár a várban a kriptát Dénes alakítatta ki a család számára, úgy gondolta, ha életében a család nem fogadta el Franciskát, hát halálában se legyenek együtt. Így épült meg a mauzóleum Hárskút és Krasznahorkaváralja között. A forgalmas út mindkét oldalán egyszerű parkolóba lehet lehúzódni. Ahogy gyülekeztünk a kapunál, hamarosan előkerült a kulcs gazdája, a mauzóleum gondnoka, aki az út túloldalán lévő sárga házból jött elő. A belépő 1,50 euró. Nem szabad fényképezni, még vaku nélkül sem. A mi képünk akkor készült, amikor a néni képeslapokat árusított. Vaku nélkül, a földre letéve sikerült a kupolát lencsevégre kapni. A mauzóleum belsejében bizánci elemek és a szecesszió keveredik. Kialakítása nagyon igényes, különböző márványok, féldrágakövek, aranyozás teszi csillogóvá. Bár ottjártunkkor nem működött a villanyvilágítás, a kupola szinte ragyogott az aranyozástól, nekem a ravennai mozaikokat juttatta eszembe. Sokan csak gömöri Tadzs Mahal”-ként emlegetik, hiszen ugyanúgy a szerelmes, bánatos férj emeltette meghalt felesége számára. Andrássy Dénest is ide temették halála után. A két márványszarkofág sarkain kis angyalkák térdelnek, és vigyázzák a házaspár örök álmát. Nem volt kiírva, hogy nem szabad rajzolni…(jobbról – Márvány angyalka a szarkofágon)


Andrássy mauzóleum


Andrássy mauzóleum


Az Andrássy-mauzóleum kupolája


A mauzóleum kupolája


Újabb eső söpört végig rajtunk, de mire Betlérre értünk, szépen sütött a nap, így a kastély és a gyönyörű park a legszebb arcát mutathatta nekünk. A pénztár a kastély mellett jobbra, egy kis épületben található. 4,50 euró a belépő, a fényképezésért fizetni kell. A belépésre várnunk kellett (mint mindenütt Szlovákiában, csak vezetéssel látogatható a kastély), két csoport is volt éppen bent, így a várakozás ideje alatt bejártuk a parkot. A hatalmas magnóliafa, virágzó rododendronok, napsütötte pázsit, csobogó patak, pompás szökőkút között gyorsan telt az idő.


Andrássy kastély Betléren


Az Andrássy kastély Betléren


A kastéllyal szemben állva balra térve barátságos kis kávézóra bukkantunk. Hamar felfedeztük, hogy a kastély homlokzatán lévő árkádos terem könyvesboltot rejt, ahol kedves, magyarul tudó hölgy ad felvilágosítást. Itt minden könyv fellelhető, amely Gömör történelmével, művészetével kapcsolatos. Találtam egy könyvet, amely két változatban készült, van egy magyar nyelvű és egy szlovák nyelvű kötete Krasznahorkáról és Betlérről. A pénztár épületének végében (valaha a konyha volt itt, mert a kastélyban nem főztek) gyermekek számára kialakított játékteremre akadtunk. A játékok mindegyike valamilyen fizikai jelenségen alapult, a szlovák teremőr lelkesen mutogatta végig a kincseit. Legjobban az tetszett, amikor bizonyos hanghatásra egy nyuszi mozgásba lendült…
A Betléri kastély ugyanolyan szerencsés, mint a Krasznahorkai vár: épségben vészelte át a századokat és a szocialista éveket. 1945-ben elkobozták az Andrássyaktól, de azonnal múzeumnak nyilvánították, így az összegyűjtött műkincsek ma is láthatók. A kastély ősét szintén a Bebekek építették, valamikor a XV. században. Kétszintes, belsőudvaros kúriát emeltek a bányászfaluban. A török elleni védekezésül saroktornyokkal erősítették meg. A Bebek család után az Andrássyak szerezték meg, és Betlért tették meg birtokközpontjuknak. A család több ágra szakadt, így megkülönböztetünk betléri és monoki ágat. A betléri ág a XVIII. században lakályossá tette a kastélyt, szalonok, zenetermek kerültek az emeletre, és a kor divatjának megfelelően a földszinten alakították ki a sala terrenat, azaz olyan termet, ahol a falat és a mennyezetet mészkődarabokkal fedték, barlangot utánozva. A többi termet stukkódísz fedte. A mai állapotot a XIX. és XX. századi átépítések alakították ki. A belső udvart befedték, a könyvtárt beköltöztették a parkban lévő kerek épületből, fürdőszobákat építettek a lakosztályokhoz (16 van belőle!). A kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök, Andrássy Gyula lett, aki nagy tehetséggel és ízléssel pazar kastélyt rendezett be Betléren. Fiai, Lipót, Géza és Manó folytatták a park kialakítását, a művészi értékű bútorgyűjtemény gyarapítását, a kastély okos modernizálást. A vezető előadása itt is nyüzsgött az I. II. III. Istvánok, Györgyöktől, csak ehhez még Gyulák, Gézák, és (mi a manó!) egy Manó is társult.
A kastély meglátogatása. egy órát vett igénybe. A földszinti termekben a legkorábbi bútorokat nézhettük végig, a sala terrenában Manó vadásztrófeáit. Az első szinten a lakosztályokat – női és férfi hálószobákat, szalonokat – és a belső személyzet szobáit láttuk. Az úgynevezett vörös szalonban lóg Andrássy Gyula gróf portréja. Megállapítottuk, hogy méltán tartották róla hogy a legszebb férfi. Jó kiállású, jóképű pasas. Legnagyobb sikerének nyilvánvalóan Erzsébet királyné megkoronázását tartotta – a rossznyelvek szerint szerelmes volt a szép Sissibe. A koronázást a sárga szalonban lévő festményen Feszty Árpád örökítette meg. Az egész kastély zsúfolva van festményekkel. Csak úgy nyüzsögnek a Barabás Miklós, Holló Barnabás, Benczúr Gyula által festett portrék. Kész szerencse, hogy akkoriban nem volt még digitális fényképezőgép… A bútorok gyönyörűek, a barokktól, a rokokón át a biedermeierig. Egy bútorokkal foglalkozó szakembernek kész paradicsom. Az Andrássyaknak jó ízlésük volt. A zeneszobától a könyvtárt csak egy függöny választja el, finom könyvillat lengi be a termet.. A kastélyt utoljára 1992-ben renoválták, oly sikeresen, hogy Európa Nostra díjat kapott.


A Vörös szalon a betléri Andrássy-kastélyban


Vörös szalon a betléri kastélyban


A betléri Andrássy-kastély könyvtára


A betléri kastély könyvtára


Mivel a pénteki nap csak kis futó esőket hozott, reméltük, hogy a szombati nap nagy attrakciója, a Pásztortalálkozó szép időben zajlik majd. A kis falu, Várhosszúrét másodszor rendezte meg a Pásztortalálkozót, ahová Gömör, Torna, Nógrád, Hont, Borsod pásztorait hívták, adják tovább hagyományaikat. Az első találkozót 2008-ban nagy sikerrel tartották meg. Idén ének, mese, tánc és zenei versenyek kapcsolódtak hozzá kisbojtár (10 éves korig) bojtár (11-16 éves korig) és számadó (16 év felett) kategóriában. Hajnali ötkor vette kezdetét a nagy nap pásztortűz gyújtásával. Kissé álmosan támolyogtunk a tett színhelyére, de némi pálinka segített a reggeli hűvösség leküzdésében. Gyűltek a pásztorok, ki subában, ki szűrben, ki lajbiban. Tárogató szava mellett gyújtotta meg egy öreg pásztor a tüzet, az aztán égett másnap hajnalig.



Hajnalban meggyújtják a pásztortüzet


Előkerült egy birka is, szó szerint ő volt az áldozati bárány, mert leölték, megnyúzták, a húsa a bográcsba került (előző napon többet is vágtak, mert nagy tömegre számítottak a szervezők)



Az “áldozati bárány”



Maga a polgármester nyúzza


Ki gondolta volna, hogy a nagy bunda alatt ilyen kicsi maga az állat, ennivaló húsa pedig kevés! A patak partján tíz-tizenkét katlanban főtt a gulyás, pörkölt. Egy-egy katlanhoz több ember is tartozott (gondosan be volt osztva a falu lakossága), akik rakták a tüzet, kavarták, ízesítették a lét. Az asszonynép vagdalta a hagymát, hámozta a krumplit. Déltől 2 euró-ért lehetett gulyás-jegyet váltani. Nagy tányér levest kapott az ember, nagy karéj kenyérrel.



A parázs fölött malac is sült, illata belengte az egész helyszínt


Közben megérkeztek az árusok. Kínáltak faragást, rongyszőnyeget, gyöngyöt, mézeskalács szívet, báránybőrt, pásztor-inget, lajbit. Nekem a legkedvesebb ez a nagybajuszú bőrös bácsi tetszett. Amikor észrevette, hogy rajzolom, rám kacsintott, megpödörte a bajszát, úgy fonta a szíjat. A rajz végül félkész maradt, mert jöttek az öreg pásztorok, körülállták.. Nézegették a munkáját, tanácskoztak, hümmögtek, hogyan is csinálják Nógrádban, Hontban, Abaújban…
















A kondérban birkapörkölt fő Pásztorok
Pásztorok  


A nagybajuszú bőrös bácsi


Bár a rendezvény kis területen zajlott, nagyon változatos programot kínált: lehetett nézelődni az árusoknál, a pásztorok bemutatóinál, lehetett izgulni a versenyzőkért, akik táncban, mesemondásban mérték össze erejüket. Mi annyira belefeledkeztünk a mesemondók meséibe, hogy lekéstük a dudások versenyét, amit pedig nagyon szerettem volna hallani. Közben nagy ostorpattogtatás hallatszott: a pásztorok bemutatták a karikás ostort, de bárki kipróbálhatta. Bizony, ha nem volt ügyes, az ostor nagyot csípett rajta.


Nagy csődület támadt, amikor egy 92 éves(!) pásztor bemutatta a sajtkészítést, kezdve attól a perctől, amikor beoltják a juhtejet, felfőzik, összekeverik, egészen addig, míg leszűrik és felakasztják kicsepegni. Egy óra múlva már kóstolhattuk a friss sajtot. Hoztak persze hűtőtáskában kicsit érettebb sajtot is, vettünk is tőlük két karikával. Néhány nap múlva egy morzsa nem maradt belőle. Páratlan finom íze van a natúr és füstölt változatnak is.










Nagyot cserdít az ostorral Készül a juhsajt

Jöttek pásztorok messzebbről is, az erdélyi Csíkszentkirályról. Ők bizony a Hargitában legeltetik a juhaikat. Az árnyas fák alatt bográcsban főzték a puliszkát. Majd kiterítették egy folpackkal bélelt abroszra. Megszórták jó vastagon juhtúróval, végül az abrosz segítségével föltekerték. Az abrosz melegében a forró puliszkában megolvadt a túró. Felszeletelve mindenki megkóstolhatta. Közben szólt a tárogató, folyt a beszélgetés.



Az összetekert forró puliszkában megolvad a juhtúró


Senkit nem zavart, hogy szemerkélni kezdett az eső. A táncosok jártak rosszul, mert ők bizony ebben a szemerkélő esőben mutatták be tudományukat a színpadon. Mivel kanásztáncot kellett bemutatni, csak fiúk szerepeltek.



Egy bojtár korú versenyző seprűs tánca



A pásztorok behúzódtak az étterem fedett filagóriájába, ott nótáztak


A zenekar tagjai rendületlenül muzsikáltak, esernyő alatt. A lányok jobba jártak, mert a Buzgó étterem nagy helyiségében szárazon mondhatták el a meséiket, bár itt is voltak fiúk. A furulyások, dudások az iskolába szorultak. A délelőtt szinte észrevétlenül fordult a délutánba. Megtöltöttük a hasunkat gulyással, sült malaccal, sztrapacskával, lapcsenkával. Esőben, esernyő alatt történt meg a pásztorok bevonulása, a díjak átadása, és a gálaműsor elejéig kitartott az eső. Utána azonban, ha nem is vonultak el a felhők, de legalább nem csöpögött a nyakunkba az eső. Több néptánccsoport is szórakoztatta a nagyérdeműt, nekem leginkább a Szilicéről érkezett hagyományőrzők bemutatója tetszett, akik színpadra állították a pásztorok felfogadását.



Szentendrei táncegyüttes



Szilicei hagyományőrzők


A Dűvő zenekar csak bekapta a vacsorát, és már kezdett is vette az étterem udvarán a mulatság. Előbb a Dűvő adott koncertet, majd valódi táncházi hangulatot teremtve éjfél után is húzták a talpalávalót. Pihenőjük alatt sem kellett unatkozni, három dudás szórakoztatott bennünket: köztük Juhász Zoltán.



A három dudás megfért egy csárdában


Mi éjfélig bírtuk a táncot, akkor mentünk el aludni, de sokan még maradtak és azt mesélik, fergeteges hangulat volt.


Másnap ragyogó napsütésre ébredtünk. Sajnáltuk, hogy nem előző nap volt ennyire jó idő. A falu hihetetlen szervezőmunkával hozta létre a Pásztortalálkozót, a környező gazdák adakozásából jöhetett létre ez a feledhetetlen sokadalom. Siettünk Csetnekre, hogy istentisztelet előtt érjünk a faluba (vasárnap volt). Rozsnyótól nyugatra, alig 13 km-re fekszik ez a régi kis bányaváros. Valaha német lakossága volt, akiket a bányászat miatt telepítettek ide, ma másfélezer lakosának túlnyomó többsége szlovák. Szép fekvése van, körbeölelik a hegyek. A csendes városka tágas főterét két templom zárja le. Egy kis barokk katolikus, és egy nagy evangélikus.
Építését a XIII. században kezdték, a XV. században bővítették, de megőrizte gótikus jellegét. Berendezése túlnyomórészt gótikus és reneszánsz. Ahogy a napfényről beléptünk a gótikus kapun át a sötét templomba, szemünknek meg kellett szokni az új fényviszonyokat, és csak akkor vettük észre a falakat beborító falfestményeket. Szerencse, hogy a templom az evangélikusoké, akik nem viseltettek oly dühvel a festett képek iránt, mint a reformátusok, az olasz reneszánsz festők alkotása megőrződött számunkra. Hamarosan előkerült egy szlovák nénike, aki bekapcsolta a szószék alatt rejtőzködő magnót, így magyar nyelven kaptunk jó, érthető, intelligens tájékoztatót. (jobb oldali kép: Olasz mesterek munkái a freskók)


Evangélikus templom Csetneken


Evangélikus templom Csetneken



Egy vasszög sincs benne


Csodálatosak a reneszánsz karzatok, gyönyörű ácsmunkák, egy darab vasszög nélkül. A templomra ráférne egy alapos tatarozás, így dobtunk a perselybe pénzt. Bár a bányák kimerülése után a városka elszegényedett, nem volt pénze a templom renoválására, ezért nem festették át a freskókat, nem készítettek új karzatot… Lehet, hogy most a pénzünk segítségével elrontanak valamit? Talán odafigyelnek majd az illetékesek, mert a gótikus csetneki templom rajta van az UNESCO listáján.
Alig 4 kilométere Csetnektől van Mártonháza, Ochtina. Ez is bányászfalu. A vasbányák kimerülése után elszegényedett. Ez ma is látszik rajta. Utcái keskenyek, házai elhanyagoltak. A falu közepén a dombon áll román-gótikus temploma. Annyira be van szorítva a házak közé, nehéz jó felvételt készíteni róla. Ráértem rajzolni, mert még tartott a mise. Ahogy kisorjáztak a templomkapun a népek, előkerült a pap is. Szlovák ember, de az első mondata az volt, hogy neki mindegy, ki milyen nemzetiségű, nem az számít, hanem a cselekedetei. Bemutatta a templomát, amely egy kis ékszerdoboz. Az ablakok románok, a boltozat gótikus, a festmények reneszánszok, a szószék barokk. Mindez csodás harmóniában.











Román-gótikus templom Mártonházán

Román-gótikus templom Mártonházán Barokk szószék

Román-gótikus templom Mártonházán


A mártonházi templom olyan, mint egy képeskönyv


A faluból vezet ugyan út az aragonit barlanghoz, de a sofőrünk nem vállalkozott rá, így inkább visszafelé kerülve Csetneken át kanyargunk fel a hegyekbe. Fenyvesek közé vitt az utunk, ott volt a parkoló is, ahonnan néhány perces sétával értük el a barlang fogadóépületét. Amikor a 80-as években itt jártam, még fehér volt az épület, most vadító zöld (hová tették a szemüket a festékvásárlásnál?). Már mások is várakoznak, nekünk meg kellett várni, míg az előző csoport feljön a barlangból, illetve a magyarul tudó hölgy előkerül. Addig nézelődtünk, kihasználtuk a kulturált mosdó előnyeit. Csöpp bolt is volt az épületben, ahol kávét, fagylaltot, képeslapot és magyar nyelvű tájékoztatót lehetett kapni. Mint később kiderült, ez az a hölgy, aki tudott magyarul. Hamarosan ő állt a csapat élére, és vezetett le a föld alá. Hosszú lépcsősor vitt lefelé. 1952-ben, bányamunkálatok közben bukkantak a barlangra, amely teljesen el volt zárva a külvilágtól. A kristályos mészkő között okker halmozódott fel, illetve ez az okkerréteg mosódott ki a kemény mészkő közül, bizarr formákat hozva létre. A vastag kőzetrétegen átszivárgó vízből nem cseppkövek, hanem aragonit kristályok váltak ki. A mennyezeten káprázatos fehér kristálytűk meredeztek az üregekben, néha teljesen kitöltve azokat. Girbe-gurba csapocskák növekednek az örök homályban. A barlangban nincsenek nagy szintkülönbségek, csak a bejárati 105 lépcső ijesztő. Nem is lefelé, hanem visszafelé tartva tűnt hosszúnak. Elgondolkodtató, hogyha úgyis mesterséges tárót kellett mélyíteni a hegy gyomrába, hogy látogathatóvá tegyék a barlangot, miért nem a vízszinteshez közelire tervezték és építették meg? Na de nem baj, a látvány megérte a fáradtságot. A belépő a barlangba 6 euró (diák, nyugdíjas 5 euró), a fotózásért külön fizetni kell (Mivel sokalltuk a fotózás árát, a bemutatott fotót a Szlovák Barlangok Igazgatóságának kiadványából szkenneltem be, hogy fogalmunk legyen erről a különlegességről.)(reméljük nem haragszanak meg érte! – a szerkesztő).



Aragonit kristályok


A barlangból kijőve hazafelé fordítottuk a busz orrát. A napsütésnek vége szakadt, hatalmas felhők gyűltek az égen, iszonyatos felhőszakadás kerekedett. A hegyoldalakon ömlött lefelé a sáros esőlé, a barátságos kis földutak rohanó patakokká változtak, a busz úszott az országúton hömpölygő vízben. Az emberek rémülten söpörték a vizet az udvarokban, hogy eltereljék a házak mellől a szennyes áradatot. Akkor még nem tudtuk, hogy még a következő napokban még jó néhány felhőszakadás miatt szörnyű állapotok lesznek a Sajó és Torna vidékén. Az átéltek alapján nagyon élénken el tudtuk képzelni. Annak örültünk csak, hogy a szépséges Pásztortalálkozót nem mosta el az ár..


Olvasnivaló, akit bővebben érdekel ez a vidék:
Domica
http://www.ssj.sk/jaskyne/spristupnene/domica/
Várhosszúrét
http://varhosszuret.rosnaviaportal.sk/index.php/falunkrol/
Buzgó-forrás, Mária kegyhely http://www.bucsujaras.hu/varhosszuret/index.html
Tájszólás meghallgatható http://www.tajnyelv.hu/felvetel/25
Buzgó-barlang
http://www.krasnohorskajaskyna.sk/indexhun.html
Ulman István fafaragó
riport
http://premier.mtv.hu/Hirek/2010/04/02/10/Nagypentek_az_Atjaroban.aspx
faragásai
http://www.ulman-baffy.sk/main.php?g2_language=hu_HU
Krasznahorka
http://www.hradkrasnahorka.sk/index.php?page=hrad&lng=hu (a szlovák nyelvű változat bőségesebb, itt található a fotógaléria is, valamint a belépők és a nyitva tartás ideje is)
Betlér
http://www.gemer.sk/ciele/betliar/hu.html
Ochtinai aragonitbarlang
http://www.ssj.sk/jaskyne/spristupnene/ochtinska-aragonitova/
Mártonháza (Ochtina)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Martonh%C3%A1za
Csetnek
http://www.retep.sk/okolie/stitnik/stitnikh.php http://szlovakia.hupont.hu/2/csetnek-es-kornyeke
György Tibor: Krasznahorka és Betlér Méry Ratio Somorja 2003.
Pásztortalálkozó –
versenyfelhívásprogrambeszámolókolompgyűjtemény

Ligeti Csákné Zsuzsa










 


 


A szerző írásai az Útikalauzban


Ligeti Csákné Zsuzsa: Négy nap Gömörben – Szlovákia – 2010


Ligeti Csákné Zsuzsa: Al-dunai, partiumi, bánsági kirándulás – Románia – 2008


Ligeti Csákné Zsuzsa: Bar, Berane, Morača, Podgorica, Budva, Tivat, Kotor, Njeguąi, Skodrai-tó – Montenegró – 2006

Ligeti Csákné Zsuzsa: Kétezer kilométer Galíciában – Ukrajna, Lengyelország – 2007

Ligeti Csákné Zsuzsa: Párizs arcai 1. rész – Franciaország – 2005 és 2008

Ligeti Csákné Zsuzsa: Párizs arcai 2. – Franciaország – 2005 és 2008

Ligeti Csákné Zsuzsa: Pulst Klagenfurt Nockberg Karavankák Sörg Hochostervitz St Vein Karintiai kalandozások – 2008

Ligeti Csákné Zsuzsa: Salzkammergut és Salzburg – Négy nap autóbusszal – Ausztria – 2008

Ligeti Csákné Zsuzsa: Vianden – Etternacht – Bourscheid – Esch-Sur-Sure – Luxemburg város – Luxemburg – 2007


 


A szerző saját oldala >>















A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Ligeti Csákné Zsuzsa: Négy nap Gömörben – Szlovákia – 2010" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár