Kozma Ákos: A téli Kárpátalján. 2006-2007


Kozma Ákos: A téli Kárpátalján – 2006 december – 2007. február



Kárpátaljai specialistának számító szerzőnk három újabb életképével jelentkezett. Az első út a terepszemle volt, amit két újabb kirándulás követett, de hó hiányában a tervezett síelés elmaradt. Persze, így is érdemes elolvasni a beszámolókat, megnézni az érdekes képeket

I. rész – 2006 december 27 – 30.


István barátommal kitaláltuk, a két ünnep között felderítésre ellátogatunk Viskára (Viharos) a Vadvölgy Panzióba (egy nagyobb csapattal ide fogunk menni 2007.01.15-től).
Nézegettem a jobbnál-jobb időjárás jelentéseket (
http://www.metnet.hu/?q=art&a=ao – FAX- és a GFS-animációk ) de látszott, hogy 29-én lesz csak némi havazás.
A sífelszerelést itthon hagytuk!
Eredeti terv szerint 26-31-ig terveztük a pihenést, de a munkahelyi feladatok ebben megakadályoztak, 27-én 14 órakor még 450 km volt előttünk. A határon (Záhony) 19:15-kor szinte alig volt előttünk valaki, 5 perc alatt átjutottunk a papírok kitöltése után. Nagybereznánál egy csapat rendőr megállított mindenkit, és ellenőrizte a csomagjainkat cigarettát keresve, de nem dohányzunk, pedig szerették volna, ha kapnak egy dobozzal, vagy egy üveg valamit, esetleg néhány dollárt, eurót. Most nem voltunk adakozóak.


Megérkeztünk és borscs leves és rakott krumpli vacsora után egy kellemes faházikóban kaptunk elhelyezést (ez volt ígérve, mert a főépület tele volt “síelőkkel” akik egy hete a havat várták). A cserépkályhába mi fűtöttünk öles fahasábokkal, a baj csak az volt, hogy egyszerre csak 4 db fa fért bele, így 3 óránként tenni kellett a tűzre. (babáspocaku lányom sms-ben megjegyezte, hogy majd az unokát is elvihetjük, ahhoz is 3 óránként kell felkelni). Első éjszaka még fáztunk, mert ki voltak hűlve a falak (gerendák), de a szorgos fűtés eredményes volt (napközben a nappali őr fűtött).
Reggeli után mindenki kirajzott, fel a hegyekre, a gyerekek szánkóztak, mi sétáltunk a hegyoldalban. Egy közeli sípálya nyomvonalán mentünk fel a hegygerincre a Krasziva-orom (Szép-orom) alá és egy félkört bejárva egy másik sípályán lesétálva 4 óra múlva jutottunk vissza a panzióhoz.









A hegyi utat többször patak keresztezte, óvatosan kellett átkelni, mert a vékony jégréteg alatt a patak vidáman csobogott.
Távolról lövéseket hallottunk, később megtudtuk, hogy a vadgazdálkodás hiányában szinte minden nyúl és repülő vad ki lett lőve, rókát és a keményebb hidegben, télben farkast lehet lőni.
A téli madárfajtákra itt a dolmányos varjú a jellemző, amik rendkívül agresszíven és szervezetten küzdöttek egy láncon lévő kutya csontjának megszerzéséért. Meglepődve láttunk a hegyoldalban (860 m magasban) cinke csapatot, amik a nyírfa fán lévő magvait csipegették.








Ebédnél megkérdeztük a jelenlévőket, meghallgatják-e a Vörös Hadsereg Kórusa CD-nk, amit Párizsban egy turkálósban találtam. Legnagyobb meglepetésemre a 30-35 éves fiuk, lányok magyarul énekelték a dalok legtöbbjét (na igen, Ők is voltak karénekesek).
Este vacsora után sétáltunk egyet a kivilágítatlan faluban, fel a dombtetőre a szomszéd falu felé. Petárdázó iskolás fiuk értek utol, akik a “diszkóbárba” mentek és elmondták hol lehet petárdát venni. A dombtető után lejtett az út, és ott volt a szórakoztató egység. Visszafordultunk..
Másnap délelőtt átmentünk az immár havas úton a szomszédos településre, Ljutába (Havasköz) megnézni a “diszkóbárt”.
Útközben mindenkinek szorgalmasan köszöngettünk és aki megállt(a), azzal igyekeztünk szóba elegyedni. Az út szélén a kaptatóknál salak kupacok voltak, melyből a fizetett útkarbantartó megszórta a havas utat, majd egy fejszével az útra belógó gallyakat igazgatta. Ez a munkája csak télen van, keveset kap érte, de legalább kap valamit.
A “diszkóbár” igazi meglepetést okozott! Nem volt nyitva és semmi nem utalt arra, hogy itt esténként zenés mulatságok lennének. Házigazdánktól megtudtuk, hogy ez a létesítményt a helyi pópa üzemelteti, napközben imateremként is szolgál.
Egyik oldalútról kenyeret hoztak a hónuk alatt az emberek. Elmentünk arra is. Egy udvarban volt a boltocska, a bejárat mellett hasogatta a fát egy idősebb ember. Megtudtuk, hogy nincs munka, aki teheti önellátóként próbál megélni. Neki is van 2 tehene, egy lova, némi szerszám a krumpli megtermeléséhez, a kaszáláshoz, szénaszárításhoz és a fa, széna szállításához. A fát, amivel tüzelnek az erdőből “szedik”. Általában gyerekekkel és idősebb emberekkel találkoztunk. Munkaképes korosztályt alig láttunk, ha láttunk, akkor a fele dülöngélt, vagy remegett a keze.
A sífelvonók aljában szép, formás gerenda házikók épültek (kijevi beruházók).
Pista barátom elmondta, hogy nagyon érdekes ez a Kosztrino (Csontos) Viharos – Havasköz völgy. Zömében kelet-nyugati tájolású, a völgy széles, viszonylag szélvédett, a nap jól megsüti. A kertekben sok almafát és szilvafát láttunk 450-630 m átlagmagasságon.
Van olyan szilvafajta, amit itt “vengerkának” neveznek, mert még a monarchia idején egy felvidéki területfejlesztési program során került ide több más magyar gyümölcs, állat és növényfajtával együtt..
Az északi hegyvonulaton épült az Árpád-vonal egy része, melynek lövészárkai, romos bunkerei mai is láthatóak.
http://gamma21.freeweb.hu/mvedelem.html
Ebéd után (“pelmenyi” volt a második fogás) elmentünk Nagybereznába, majd a sötétedés az Uzsoki-hágó tetején vártuk meg, nézve a nagyon meredek és kanyargós útvonalon lassan, csattogva ereszkedő vasúti szerelvényt.
A faluban lévő (régi együléses) sífelvonóval kapcsolatosan megtudtuk, hogy nem mindig tudják teljesíteni a szigorú előírásokat ezért akadozik az üzemeltetése illetve feketén üzemeltetik. Mellette építettek egy másik (többüléses) felvonót és a hóágyúzáshoz egy víztározót. A víztározó feltöltés után megrepedt, az elszivárgó víz hegycsuszamlást okozott, melynek megfogásán jelenleg is dolgoznak. A kellő megerősítésig egyik felvonó sem tud üzemelni.
A régi felvonó üzemeltetésével is voltak problémák (pletyka), a helyiek nehezen emésztik meg, hogy nekik is fizetni kell a felvonó használatáért, bosszúból ellopták a felvonó kötelét. Egyszer nem vitték fel ingyen a körzeti áramszolgáltató nagyemberét, utána nem volt egy hétig áram a környéken. Itt sem könnyű az élet.


Estére ismét megtelt a panzió, megérkezett a szilveszterezők nagy csapata. Jót beszélgettünk.
Másnapra terveztük a Szép-orom(1036 m) megmászását és délután egy bor, konyak, pálinka kóstolót (amit a fiatalok lelkesen ajánlgattak a szomszéd panzióban), de reggelre leereszkedett a köd, így reggeli után hazaindultunk. A határra érve nagy volt a tömeg, mert a nem EU-t 2 sávon, az EU-t egy sávon engedték és 15 kocsinként volt egy EU-s és a hídon csak 1-1 sor kocsi fér el.. 1 óra 50 perc, odafelé 5 perc, az átlag jó, mert 1-1,5 órát szoktam kalkulálni.
Két napba ennyi fért, de januárban négy nap lesz!


A téli Kárpátalján II. 2007 január 14 – 18.


A csapat Záhonynál találkozott, majd miniszterelnökünk és kísérői után (ekkor találkozott Juscsenkó elnökkel) mi is hamar átjutottunk. A panzió teljesen üres volt, a síelők visszamondták a szállást. Hó csak 900 m felett látszódott, de szépen tisztult az idő, másnapra napsütést vártunk.
Vacsora előtt sétáltunk, illetve a fiatalja oroszfürdőzött. Csodálatos napsütésben megnéztük egy temetőt és az Uzsoki-fatemplomot.
A templomok, ha felügyeletük megoldott, mindenki számára nyitva vannak, de korábban megszaporodott az ikonok ellopása, ezért zárva tartják, de az általában közel lakó sekrestyés kinyitja. Ezt a templomot műemlékké nyilvánították, de sajnos többnek a burkolatát lemezre cserélték.








Felmentünk az Uzsoki-hágóra. Az ellenőrző poszt mellé parkoltunk, majd elindultunk felfelé a hegygerincen. Az út egyik pontján szép kilátás volt a lengyel hegyekre (Beszádok), Galiciába és a Éleskőre (Ootra Gora 1405).
Az egyik pihenő-tűzrakó helyen helyiek piknikeztek, megkínáltak pálinkával és parázsban sült krumplival. Nekünk egy üveg mézünk volt viszonzásul. Az apa két fiával, egyik menyével és unokájával kirándult. Az összes látható foga aranyból volt, ott ez a gazdagság jele. Az egyik fiú sebészorvos, az apa és másik fia egy közeli szanatóriumot (Stuzsica- Patakófalu) üzemeltetnek, melynek megadták a címét, telefonszámát. Ezt a következő (HAVAS, SIELŐS) utazáskor meg fogjuk nézni, mert ott említettek síelési lehetőséget, sífelvonó. A hágó alján egy borvízforrásból ittunk.








Este oroszfürdőztünk. Ez egy kis verandás faépületben volt, előtte egy kis kör alakú hideg patakvizes medence, előtér padokkal, az asztalon szamovár és teafüvek, fogasok a ruháknak, hideg-meleg vizes zuhanyzó. Innen lehet fűteni a fémkazánt. A forró helyiségben a kazántest, szélén melegedtek a kövek, és egy nyitott víztároló-párologtató, melyből meleg vízzel lehetett a köveket locsolni (a benti levegőt akár 120 fokra is fel lehet hevíteni, csak legyen aki kibírja, mi 90 fokban voltunk).
Este a házigazda felajánlotta, hogy ha akarjunk, utazást szervez nekünk kisbusszal, idegenvezetővel Lembergbe (Lvov), ezt örömmel elfogadtuk.
Másnap felmásztunk a Szép-oromra. Az utolsó 300 m-es szint a havas, járatlan utakon elég nehéz volt. Az oromra egy húzóköteles (korongos, vagy csákányos) felvonó vinné fel a sízőket, de még most is elég felkészületlen állapotban találtuk. A sodrony a földön, a villanyvezeték levágva, nagyon elhanyagolt. Fent erősen fújt a szél, és a fák miatt nem volt lehetőség a túloldalra a völgybe lenézni. Lefelé sem volt könnyebb, csak gyorsabb.
Este kipróbáltuk a szaunát (száraz, 80 fok) és úsztunk a 4 x 10 m-es medencében (23 fok).
Este megérkezett az idegenvezető egyetemista fiatalember Ungvárról és a 16 személyes autóbusz a sofőrrel. Este beszélgettünk az egyetemi életről, a végzősök elhelyezkedési lehetőségéről.
Reggel 7-kor indultunk Lembergbe. Ismét gyönyörű napsütéses idő volt!
Az Uzsoki-hágó (sorompó, ellenőrzés) után hosszú ideig a hegyek gerincén vezet az út, mindkét oldalra szép kilátás van a völgyekbe. Utunkat sokáig a Sztrij folyó követte. 20 km múlva Turka előtt újabb sorompó, ismét igazoltatás. Egy fiatal katona stoppost kaptunk a megyehatár őreitől, letelt a 24 órás szolgálata, elvittük Turkáig. Hamarosan elérkeztünk a Kárpátok aljába. Itt mellénk ér a Dnyeszter folyó, ami hosszú út után a Fekete-tengerbe érkezik.
Stary Samborig eléggé zötyögős az út, de utána már főközlekedési út lesz, sokkal jobban haladtunk. Szépen kiépült települések kísérik végig az utat a nagyvárosig.
Lembergben a fiatal egyetemista idegenvezetőnk lelkesen bemutatta a város nevezetességeit, a Szent György katedrálist és a legnagyobb egyetemet. Lembergnek 14 egyetemi fakultása van!








Az opera előtt a színészek hakniztak. A középső zászló felirata : Premier, Ferenc Lehár, Víg özvegy. Ennek szomszédságában ettől jóval nagyobb színház épület van, de belül nagyon elhanyagolt állapotban, egy része lakásoknak van kiadva, kisebb részében egyetemi oktatás van.
A múzeumokkal körülölelt városház téren (hajdani piactér) korcsolyapálya üzemelt.








Sajnos a mai napon (szerda) egyik múzeum sem volt nyitva, pedig most az Arzenált, a fegyver múzeumot is megnéztük volna.
A kardunkba nem tudtunk dőlni bánatunkban, ezért vettünk egy utcai mozgóárus asszonyságtól 1-1 “pirogot” (káposztás lángost, még meleg volt), amit ha itt lett volna ántsz-es feleségem, biztosan kivert volna a kezemből. Egy tálcán olajos selyempapírral letakarva kínálgatta, a kísérő fiú sem ajánlotta, de bánatosak voltunk! Nagyon erős, edzett szervezetünk van, legalább is így gondoltuk!
Most végre megláttuk, hogy nyitva van az Ukrán ortodox templom, igaz csak a burkolók járkáltak ki-be, de sikerült bekunyerálnunk magunkat. Egy pópa is volt, nem volt alkalom fényképezni.
Bementünk egy kívülről szép régi épületbe. Belül modern bevásárló központ van, a felső emelet kávézójából az operára is kiláthattunk.








Itt találtunk egy CD boltot, ahol a vétel előtt meg tudtuk hallgatni a lemezeket. Sikerült megint vásárolni egy igazán fülbemászó összeállítást, melyben az “Esti harangszó” dalban Jurij Visnyakov olyan mély hangon énekel, amilyet még soha nem hallottam.
Másnap hazaindultunk. Rekord idő alatt értünk át a határon! Negatív rekord! Le sem merem írni! Barátaink, akik később indultak, megnézték Ungvár nevezetességeit, velünk egy időben érkeztek haza. Mi viszont a kocsiban kényelmesen üldögélve hallgattuk meg a 3 új CD-t.
Az egyik CD-t, ami bemutatja a Kárpátok mentén elhelyezkedő Bojkó, Lemka és Hucul ruszin népcsoportok zenéit, barátom csak úgy jellemezte, nem ez lesz a kedvencünk!
Nem adjuk fel, most 70 cm-es a hó Viskán és naponta havazik, teszünk még egy kísérletet a síelésre!


A téli Kárpátalján III. 2007 február 24 – 28.


Indulásunk előtti egyik napon szállásadónk telefonon felhívott, hogy a 60-centis hó elolvadt, csak néhány védett északi hegyoldalon lehet még sízni. Kicsit úgy éreztem, aggódik azért, egyáltalán megyünk-e. Csopnál az ukrán határőr viccesen megkérdezte, hogy hol vannak a kicsi kerekek a síléchez, mert azok nélkül nem fog haladni! Mondtuk, akkor majd ledobjuk a léceket valamelyik szakadékba! Hamar átértünk, volt idő, ezért megnéztük az Ungvártól 12 km-re az út mellett lévő Nevickei várat (Nevitszka : menyasszony).








“.. A Nevickei-vár (ill. annak erődítmény elődje a honfoglalás előtt) az Ung folyó völgyében, magas sziklán épült. … A várrom szomszédságában kemping és ifjúsági üdülőközpont van…
A Nevickei-vár fontos hadászati funkciója az Uzsoki- és Vereckei-hágóhoz vezető út ellenőrzése volt, a tatárjárást után kiépült végvárrendszer részeként. A hozzá legközelebb eső ungvári várral fény- és zászlójelzéssel volt kapcsolatban…. “

Ebédre megérkeztünk a panzióba, összesen 10-en voltunk. Mi négyen 3 szobát kaptunk. Bizony, sokan visszamondták a szállást a hó hiánya miatt.
Ebéd után felmentünk a sípálya tetejére és láthattuk balról a távoli Éleskő (Ootra Gora 1405 m) jobbra Rónahavas (Polonina Runa 1479 m) havasokat.








Legyalogoltunk, majd autóval visszamentünk a Ljutai faluszélre és a helyi gyerekek legnagyobb örömére öcsém megreptette mindkét gépét. A fehér vitorlázó hamar megadta magát, mert elromlott az akkumulátora és kényszer leszálláskor eltörött a légcsavar (ehhez nem volt másik). A duplafedelű szépen műrepült háton, oldalt, dugóhúzóban jó 10 percen keresztül.



Másnap felmentünk az Uzsoki-hágóra, visszafelé Uzsokon megnéztük a műemlék fatemplomot, ahol a vasárnapi mise volt. Megemlíteném, hogy a pravoszláv vallásúak időnként megáldatják (persze pénzért) a terményt, lisztet, kenyeret, fontosabb tárgyakat (új autó), és pont egy ilyen áldásosztáskor érkeztünk.
Befordultunk Erdőludas felé, hátha járható az út a Vereckei-hágóhoz, de a falu után ( 4 km) az út vastagon havas volt. Visszafordultunk és Uzsok szélén láthattuk a hegyoldal hófoltjain síelőket.
Uzsok után elmentünk jobbra megnézni a múltkori új ismeretség (aranyfogú apa és fiai) által ajánlott “sportivnüj medikal center”. Keskeny, de viszonylag hómentes úton felértünk a Csorbadomb (Cserbin) vasútállomáshoz és közvetlenül alatta több hasonló épület közül az egyiken egy kisebb táblán ezt a feliratot olvastuk. Ez sárgás-barna színű épület volt, a többi tégla-piros. Öcsémék bementek az egyik pirosasba, fegyver ürítő hely, letámasztott géppisztoly és morcos katonaruhás, “Kto tü?!!!” kérdéssel. Ez bizony a határőrök bázisa volt, amiből az egyiket (jobb oldalit) megvette a család. Nem örültek nekünk, hogy nyugalmukat idegenek, ráadásul külföldiek zaklatják! Kiderült, hogy a környéken a nagyobb kiadó hétvégi házakat nevezik “sportivnüj medikal center”-nek.
Na jó, akkor inkább maradunk a kényelmes panziónknál.


Érdemes megemlíteni, hogy rendkívül komoly mérnöki produktum volt a Monarchia idején megépített vasútvonal uzsoki része. A képen is látható, hogyan kanyarog a nyomvonal több viadukton és alagúton keresztül vezetve, hogy a közel 500 m-e szintkülönbséget le tudják küzdeni.



Ebéd után ismét reptetés volt, de most a panzió udvarán a lakóknak és a személyzetnek a kutyák bosszúságára, mert az ott fent számukra nagyon idegen volt.

Vacsora előtt orosz fürdőztünk, 88 fokig sütettük magunkat és többször megmártóztunk (derékig, szügyig) a bepillézett patakvizes medencében. (A langyos-vizes zuhanyzás sokkal élvezhetőbb!)
Másnap reggeli után 285 km-es körutat tettünk Ungvár (skanzen, vár, Görög katolikus székesegyház), Munkács (vár, belváros), felmentünk Polenai (Poljana) gyógyászati centrumhoz, majd tovább Alsóverecke előtt a Latorca-áttörésig és vissza a Turja-völgyében Perecsenyig. Polenán a 2 évvel ezelőtti állapothoz képes szinte hihetetlen milyen hatalmas szálloda, luxus pihenő lakótelepek épültek és még épülnek! (Most igazán meglepődtem! A Kárpátalja (Panoráma) útikönyvben szó sem esik Polenáról, Turja-völgyröl.)
http://www.karpataljaturizmus.net/jaras9.html
“..A Szolyvai járás gazdag föld alatti vizekben, különösen ásványvízforrásokban – 100 forrást tártak fel eddig…..A területen palackozzák a ‘Poljana Kupilj’, a ‘Poljana Kvaszova’, a ‘Luzsanszka’, ‘Ploszkivszka’, ‘Szvaljava’ és a ‘Neljipinszka’ ásványvizeket….”
Felmentünk a Polenai szanatórium forrásához. Melegen (45 fok) , hidegen (15 fok) és ezek közt 5 fokonként külön csapon jön a víz. Melegen nagyon jól érezhető a hidrogén-karbonát (szódabikarbóna), hidegen a szénsavasság és a sós íz.
Reggelre 5 cm hó esett, de hamar elkezdett olvadni. A ház berni-pásztor lakói (Samu és Artúr) ezt nagyon élvezték !








Elmentünk Ljuta település végére, hogy a havasokat közelebbről meg tudjuk nézni. Sajnos ezt meglátni nem sikerült, mer ködbe burkolóztak. Az erdőgazdaság sorompójánál letettük a kocsit és a patak egyik ága mellett felgyalogoltunk kb. 2 km-t. Nagyon szép tiszta volt a meder, a pihenő helyeken azért kilátszott a hóból egy-két müanyag palack. Találkoztunk két lefelé jövő erdésszel, majd öcsém a nyomukat követve kiderítette, hogy vadnyomokat kerestek, és meg is találták a friss szarvas nyomot.










Ebéd után búcsúreptetés volt.



Házigazdánk lehangolt volt, ez a hó nélküli tél itt is jelentős bevétel kiesést okoz, bár múltkor elmondta, az igazi szezon májustól októberig tart, a tél hó esetén is inkább nullás. Elmondta tervét, hogy egy meleg vizes (34-36 fok) medencén szeretne megnyitni, lehetőleg gyógyvízzel (sós, benne tengeri só is), vagyis olyan lehetőséget biztosítani, hogy a hó hiányát valami plusszal pótolni tudja. Végigolvastam a vendégkönyvet, benne több visszatérő társaság bejegyzését, köztük több ukrán (orosz) bejegyzést. A három téli utazás során sok apró, de tartalmas élményben volt részünk, de még midig nem sikerült síelni a panzió melletti pályán!


Kozma Ákos


A szerző írásai Az Útikalauzban

Kozma Ákos (KÁkos): Kárpátalja I-III. 2005-2006

Kozma Ákos: A téli Kárpátalján. 2006-2007

Kozma Ákos: Az Árpád-vonal bunkerei Kárpátalján – 2008

Kozma Ákos: Kárpátaljai kirándulás 2006

Kozma Ákos: Két európai utazás – 1998, 2000

Kozma Ákos: Nápoly, Amalfi, Vezuv – Olaszország – 2006

Kozma Ákos: Norvégia? – gyönyörű! – 2001

Kozma Ákos: Riga, Tallin – Baltikumi utazás – 2006


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Kozma Ákos: A téli Kárpátalján. 2006-2007" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár