Fodor Lajos: Hajókirándulás Közép Amerika kikötőiben – 2013



Fodor Lajos: Hajókiránduláson Közép Amerika kikötőiben – 2013 



Egy különleges tájakat érintő kirándulás története sok információval és nagyon szép képekkel


Puerto Vallarta, Guanajuato, Huatulco, Puerto Chiapas, Panama-csatorna, Puerto Quetzal, Cartagena, Ft. Lauderdale, Key West, Panama, Mexico, Guatemala, Colombia



Lévén Kati már régen szerette volna megnézni a Panama csatornát, és lévén jobb ötletem nem volt, úgy határoztunk az idén oda megyünk. És mivel volt egy határozott pontunk, a következőben azt kellett eldönteni mit is akarunk látni. Panama City-böl egy hét alatt be lehet járni az egész Panama csatornát meg az ország többi látnivalóját. Egy másik lehetőség, hogy áthajózunk a Panama csatornán, de ugyanakkor még meglátogatunk egy-két helyet, ahol eddig még nem jártunk. Végül is a második lehetőség mellet döntöttünk, egy két hetes hajótúra a Holland America Lines keretén belül a következő útvonalon: San Diego, Puerto Vallarta, Huatulco, Puerto Chiapas (Mexico), Puerto Quetzal (Guatemala), Panama City, Panama-csatorna (Panama), Cartagena (Colombia) és Ft.-Lauderdale. És lévén ezen az útvonalon egy más alkalommal már jártunk Guanajuato-ban, gondoltam azt is befoglalom az útleírásba.


San Francisco -tól San Diego-ig semmi említésre méltó, igaz csak 90 percet repültünk. Itt ahogy kivettük a csomagokat, egy hölgy már várt egy táblával, hogy aki a Holland America Line-ra készül, a busz kinn vár. A két csomagot csak éppen odébb toltuk, felszálltunk a buszra és már indultunk is a hajó fele. Igaz egy kicsit korán érkeztünk, de minden jól megszervezve, szinte alig kellet sorba állni a beszállásnál. Azért 1200 személy felvételét 3 óra alatt nem kicsi dolog megszervezni. A szobánk aránylag kényelmes, mármint az árhoz képest, még ablakunk is van. Szerencsére éppen elég hely van a hajón, ahol jobban el lehet tölteni az időt mint a szobánkban. Egy meleg úszómedence, két jacuzzi, egy rendes úszómedence, színház, mozi, vendéglők, és még sok más.


A 6. emeleten a hajót körbe lehet járni, négy kör éppen egy mérföld. Az idő kellemes, persze ahogy haladunk délre, a nedvesség úgy nő és a szellő nem nagyon ellensúlyozza a növekvő nedvességet.


Indulás előtt, miután mindenki beszállt, 4:15-kor a megszokott sürgősségi gyakorlat, mindenkit kirendeltek a fedélzetre hogy mit kell tenni sürgősség esetén. Ebben az esetben a kapitány azonban komolyan vette a dolgot, akik nem jöttek el, azokat kísérettel hozatta ki, mondván egy reális sürgősség esetén aki nem tudja hova kell mennie, az csak zavarja a többieket. Milyen igaza volt.


A személyzet 20 különböző országból van és 11 kölönbözö nyelven beszélnek. Van itt katolikus, muzulmán, református, hindu, és ki tudja még hány vallás képviselője s bár a nagyvilágban is ilyen szépen megértenék egymást.


A hőmérséklet napközben 17-18oC között mozog az első két nap, mivel a Kalifornia áramlat érezteti hatását. Utána tropikus míg át nem kelünk a Panama csatornán az Atlanti óceánba.


Hajónk a Statendam egy közepes nagyságú, mintegy 1200 utas és közel 500 személyzet számára. A 11 emelet közül, mi az 5.-en lakunk, de az emeletek közötti közlekedés nem gond, mivel 8 felvonó van. Igaz ezekből kettő éppen nem működik.


Puerto Vallarta.


A harmadik nap reggelén megérkeztünk Puerto Vallarta -ba, ahol egy négy órás túrára iratkoztunk fel.


 



Puerto Vallarta reggeli ködben


Puerto Vallarta talán Mexikó második legismertebb városa Acapulco után. Habár kisebb és fiatalabb, mégis több turistát vonz, főleg az Amerikai Egyesült államokból. És hogy ilyen ismert és keresett hely, egy véletlennek köszönheti. Tulajdonképpen az 1964-ben itt filmezett “Az iguana éjszakája” c. film után kezdtek felfigyelni a helyre, de az 1973-ben kiadott Encyclopedia of World Travel (Doubleday & Company, Inc. USA) még  nem említi. Az egykori kis halászváros napjainkban mintegy 250.000 lakósu várossá nőtte ki magát, mely évente több mint 3 millió látogatót vonz a világ minden tájáról.


Hogy mi ennek a magyarázata? Én három okra vezetném vissza; csodás fekvése a Sierra Madre hegyvonulat nyugati oldala és a Banderas öböl között, a reklám és nem utolsó sorban a helybeliek (és persze a befektetők) felismerése a turizmus adta lehetőségekre. S ezekhez valószinüleg nagyban hozzájárul az évi átlag 20oC hőmérséklet és szinte állandó napsütés is.

Habár még reggel van, az idő meleg, szerencsére a busz azonban légkondis. A hajónk a város északi részén kötött ki, így hát indulunk az óceán partján délre az óváros irányába. Az út forgalmas, üzletek, irodák sora, pálmafák, és más déli növények sokasága. Hamarosan megérkezünk az ismert tengerparti sétányra a Malecon-ra. Szerencsére csak gyalogosoknak van fenntartva. A sétányt számtalan szobor díszíti, a legismertebb talán egy tengeri csikó, melyet egy hurrikán egyszer elsodort, de visszaépítették. A sétánytól nem messze a hires templom az Iglesia de Nuestra Senora de Guadalupe, mely Mexikó védszentje a Guadalupei Szűz Mária temploma. Tornya érdekes, Maximilian királyné koronája után készült. Sok az üzlet, látszik a város ezen része a turizmusból él meg és mint olyan rendezett. Egy kissé bennebb haladva azonban kezd elhanyagolt lenni.


 



Puerto Vallarta Malecon


 



Tengeri csikó a sétányon


 



Puerto Vallarta Guadalupei szűz Mária templom


 



Helyi szálloda


 



Helyi utcarészlet


Kissé délre a domboldalon a Gringo Gulch-nak nevezett negyed lakásai, ahova az ide telepedő külföldiek laktak. Többek között itt van Liz Taylor volt háza is, melyet Richard Burton-tól kapott ajándékba. A ké házat egy elég giccses hid köti össze.
Vissza az óceán partra s tovább haladunk délre egy sziget mellett megállunk egy pár képet készíteni, a víz megnyugtatóan szép. Az út mentén pedig egy-egy sátorban kínálják a helyi “népművészeti” tárgyakat. Érdekes hogy ezek bármennyire is giccsesek, mindig akad egy pár vállalkozó szellemű vásárló. A táj szép, balra a hegy jó meredeken emelkedik, gazdag lakóházak, jobbra pedig hol az óceánpart, hol egy-egy luxusszálló.


 



Könnyübuvárok


 



Helyi népművészeti tárgyak


Lassan az út végéhez közeledünk, előttünk egy türkizkék öböl, átellenben pedig a domboldalon Liz Taylor és Richard Burton egykori villája, nem messze pedig Ava Gardner szállodája. A filmezésért építették úgy a lakrészt mint pedig a szállodát, de állítólag annyira megtetszett a környék hogy a filmezés egy fél évig tartott. A hely akkor csak hajóról volt megközelithetö.


 



Liz Taylor és Richard Burton háza


 



Ava Gardener szállodája.


 



Puerto Vallarta öböl


Ahogy buszunk megáll, egy vállalkozó szellemű Pedro megjelenik egy hatalmas iguanával és pár dollárért fényképezhető.  Én lemondtam az élvezetről.


Puerto Vallarta jövedelmének 75% a turizmusból ered és ennek tudatában vannak.  A természet adta részek szépek, ápoltak, az exklusziv szállodák és strandok is azok, a helybeli házakat azonban más mérce szerint kell megítélni.


Puerto Vallarta mintegy 7000 AEA-állampolgár állandó lakhelye, lévén ideális éghajlata, meg az olcsó megélhetőségi lehetőségek következtében.  Ami azonban a törvényeket illeti, turistakalauzunk szerint azok egy kissé tágabb értelemben érvényesülnek.  Például a törvény szerint, az összes tengerpart, öböl, stb. 25 m a dagálytól számítva köztulajdon, tehát minden állampolgár ingyen használhatja. Igaz ezt a luxusvillák tulajdonosai “nem tudják”, mert ezekre a helyekre csak azok bejáratosak kik a megfelelő szállodában laknak.


 


Guanajuato


Mexikó egyik legnagyobb ezüstbányája festői környezetben fekszik, a mintegy 2000 m magasságú Sierra de Guanajuato hegyekben. Guanajuato városa nem nevezhető éppen turistaközpontnak, de enyhe éghajlata (Évi átlag 18oC) és természeti adottságai következtében egy elég számottevő amerikai település otthona. Persze ez magában semmi esetre sem elég ok meglátogatni, de ha hozzátesszük hogy egyike a legszebb gyarmati architektúrájú városoknak, s hogy 1988-tól a Világörökség tagja, akkor már változhat a mérleg. A 18. században a világ ezüsttermelésének 2/3 innen eredt a Valenciana bányából. Templomai a közép- és dél-amerikai barokk építészet nagyszerű példái. A közelben levő San Miguel de Allende, illetve Queretaro városa jellemző városai a mexikói hátországnak. A legközelebbi reptér Leon városában van, onnan busszal, bérelt autóval vagy taxival közelithetö meg. A hozzávetőleg 80 km út minősége nem éppen világszintű, de azért különösebb gond nincs vele. A város neve a helyi Quanax-juatonévből ered melynek jelentése a békák helye. Valószinüleg a hely egykori mocsaras jellegére utal.


Habár a város elég nagy területen fekszik, amit érdemes megnézni az a város központja körül van és egy nap alatt nyugodtan meg lehet nézni gyalog. Kocsit nem érdemes bérelni, a sok kacskaringós szűk utcában csak lassabban lehet haladni velük mint gyalog. A város érdekessége a sok föld alatti labirintus utca, ahol az autóforgalom jó része zajlik. Állítólag valamikor egy folyó medre volt, manapság azonban megkönnyíti a forgalmat. Macskaköves utcái elég kanyargósak, sok helyen nagyon keskenyek, könnyű eltévedni, de a város biztonságos, házai pedig érdekes színekben pompáznak.


 



Guanajuato – Utcarészlet


 



Utcarészlet


A város háromszögű központja egy park az Union Garden körül van, sok üzlet, vendéglő, kávézó és fa is akad bőségesen. Érdemes leülni akár a parkban, akár az egyik vendéglő kerthelyiségében és figyelni a járókelők tarkaságát.


A parkkal szemben a Juarez színház, egyike Mexikó legszebb színházainak. Homlokzatát oroszlánok illetve görög szobrok ékesítik, belseje pedig  francia illetve mór stílusban épült.


 



Guanajuato – Színház


 



Színház, a háttérben pedig a Pipilla emlékmű


 



Utcarészlet


 



Utcarészlet


 



Utcarészlet


A szinház mellett a San Diego templom.
Ha jó kondícióban vagyunk, innen egy jó fél óra alatt felmehetünk a közeli dombra, ahonnan panorámikus kilátás nyúlik a városra és ott van a Pipilia emlékmü. Szerencsére egy felvonó is működik a kényelmesebbek számára. Az emlékművet egy fiatal bányászlegény tiszteletére emelték, ki jelentős szerepet játszott az 1810-es függetlenségi háborúban.


 



Kilátás a Pipillárol


 



Guanajuato


 



Guanajuato



A fötérröl nyugatra indulván hamarosan feltűnik a Guadalupe-I szűzanyáról elnevezett bazilika. A 17. Században barokk stílusban épült bazilika élénk sárgára van festve és benne őrzik Mexikó legrégibb keresztény szobrát.


 



Guanajuato – Bazilika


A bazilika előtt pedig a Béke tér (Peace Plaza) illetve a neoklasszikus stílusban épült törvényhozói palota (Legislative Palace). Itt vannak a talán a város legdiszesebb épületei.
Tovább haladva nyugat fele, az Avenida Juarez-en, egy kis szerencsével megtaláljuk a Hidalgo piacot (Mercado Hidalgo). Érdemes eljönni eddig, hiszen az épületet Gustave Eiffel tervezte. Érdekes két szintes épület, öntöttvas, illetve üveg kombináció. A földszinten napi piac a megfelelő zsivajjal és az áruk sokszinüségével valamint egy pár talponálló. Az ínycsiklandozó szagoknak nem tudtam ellenállni, valami helyi ételt meg is kóstoltam, pedig tudtam ezzel kihívom a sorsom.
Visszafele menet betérhetünk az egyik legszűkebb utcába melyet a Csók sétánya néven ismernek. Balkonjai állítólag csak 58 cm-re vannak egymástól; ilyen távolságból könnyű csókot lopni. Keskenyebb utcát úgy hiszem csak Marrakech-ben láttam a zsidó negyedben. Szerencsére nem volt sok nézni való, mert a gyomrom, annak ellenére hogy talán legellenállóbb részem, kezdett háborogni a piacon evett inyencségtöl, s a közelben csak a központban volt W.C. Szerencsére tudtam hol van és annak ellenére hogy enyhén szólva nem volt éppen higiénikusnak nevezhető, nagyon hálás voltam, hogy elértem időben.
A fötérröl észak fele haladva hamar feltűnnek a Guanajuato egyetem (University of Guanajuato) jellegzetes fehér lépcsői. Eredetileg, 1732-ben egy menház volt, napjainkban azonban jelentős egyetemi központ.
Egy jó nap alatt sikerült a város nevezetességeit meglátogatnom, egyet azonban a végére hagytam, gondolván ha nem akad idő, talán ez amit nem baj ha elmulasztok. A Múmia múzeumra  gondolok, mely a város nyugati részén levő temetőben van. Lévén a nap múlófélben volt és ki is fáradtam egy kicsit, úgy határoztam ide már taxival megyek. Mint a neve is mondja, múmia múzeum s az érzékenyebb személyeknek nem ajánlom. Lévén 1858 ha valaki nem fizette ki a sírhelyét több mint 5 évig, a holttestet kiásták, a helyet pedig újrahasználták. A talaj egyéni összetétele azonban meglepően jó állapotban őrizte meg a holttesteket, s az exhumáltak egy része van közszemlére téve.



Huatulco


Huatulco, Mexico Oaxaca államának egyik új turistaközpontja a Sierra Madre del Sul és a Csendes óceán találkozásánál, mintegy 500 km-re délre Acapulcotól. Régi kikötőváros, s a kávétermesztés egyik központja. A turizmus csak a ’80-as években kezdett fejlődni, az öböl által nyújtott természeti adottságai jelentősek. Mintegy 50.000 lakosa van.


 



Huatulco


A Huatulco öböl, tulajdonképpen  kilenc külünbözö öbölből áll és 26 km csodás, hol homokos, hol sziklás tengerpartot foglal magába. A legismertebb a Santa Cruz öböl a La Crucecita várostól délre fekszik, s egyike a már kiépített fürdőtelepeknek. Luxusszállodák, hajók, tengerpart és napsütés. Évi 330 napsütéses nappal és 28oC átlaghőmérséklettel nem csoda hogy vonzza a turistákat. Lévén aránylag új hely, az árak is megfelelően alacsonyabbak.


 



Huatulco – Santa Cruz öböl


 



Huatulco


 



Huatulco


Jelenleg nem tartozik az ismertebb turistaközpontok közé, de a jövő még tartogathat meglepetést. Az országút aszfaltos, a villanyvezetékek már a földben vannak, és drága szállodák jelennek meg az öblökben.
Ma reggel csak 34oC volt, szerencsére a busz légkondicionált. Crucecita városa közel van, itt még olcsó szállodák vannak, állítólag USD 20-ért lehet aludni. Egyike Mexikó legszegényebb vidékeinek, minimum átlagbér USD 5 naponta.


Crucecita városában kellemes meglepetés vár, aránylag jól néz ki, rendben van tartva. Tisztább és rendezettebb benyomást kelt mint sok más hely Mexikóban. Persze turizmusra vannak berendezkedve, üzlet-üzlet mellett, mindenféle ajándéktárgyat lehet találni. Bemegyünk az egyik kerámia üzletbe és nem kis meglepetésünkre a fekete kerámiával dicsekszenek, hogy az a világon csak itt létezik. A kiállított minták szépek, de mikor megemlítettem nekik Korondot, hogy bizony ott is létezik fekete kerámia, egy kicsit hitetlenkedtek.


 



Huatulco – Központ


 



Kerámia üzlet


 



Huatulco – Templom


Az idő közben jól eltelt és hogy kipihenjük magunk leülünk az egyik vendéglőbe egy sört meginni, mert a 35oC bizony elég meleg. Ismét meg kell állapítanom hogy a mexikói sör (is) jó.


Még egyszer beülünk a buszba hogy felmenjünk a közeli dombra hogy madártávlatból lássuk az öblöt, valóban szép hely.


 



Hajónk az öbölben


 


Puerto Chiapas


Ha Huatulco szegény volt, akkor Puerto Chiapas nagyon szegény. Maga a kikötő egy elég szerény hely, egy pár ház az öbölben, egy pár vendéglő, egy templom. Nincs mit nézni, indulunk Izapa fele ahol a piramis romokat hirdetnek. Útközben, egy-egy ház, de nagyon gyatra állapotban. Útikalauzunk szerint két évszak van, az esős és a száraz. A száraz évszakban három hőmérséklet ismert; meleg, nagyon meleg és forró. Ma csak meleg volt 32oC. Idegenvezetőnk szerint 48oC volt a legmagasabb hőmérséklet amit mértek. Főleg mezőgazdaságból élnek, a turizmus csak most kezd alakulni, de ahogy kinéz még sokat kell fejlődnie. Havonta, a száraz évszakban, 2-3 hajó áll meg a kikötőben ami nem sok. Termesztenek, kávét, kakaót, banánt, lyche-t, mangót.


 



Puerto Chiapas


 



Izapa


 



Izapa piramis


Izapa környéke már lakott volt i.e. 1500 körül, s a piramis környékén talált tárgyak egy része a Tapachula-i múzeumban található. Az egykori bennszülött indiánok emberi véráldozattal kedveskedtek isteneiknek, utána pedig hogy a fejek se vesszenek kárba labdáztak velük. És hogy a koponyák jobban ugráljanak, a gumifa kivonatával kenték be őket.


Tapachula nagyváros mintegy 250.000 lakóssal, közel a Guatemala-i határhoz. Jelentős kávétermesztő központ s jelentős európai illetve ázsiai eredetű lakossal. Keskeny utcák, meglepően sok autó, a közlekedési szabályok a megszokottak Mexikóban; az ügyesebb az halad. A főtér egy kicsit rendezettebb, egy templom, egy múzeum, ricsaj, lárma, zenekarok, vendéglők és árusok. A templom a megszokott katolikus, semmi újat nem mutat. A múzeum bejáratánál azonban diszes népviseletet mutatnak be. A múzeumban pedig az Ixapa-i faragások, szobrok.


 



Puerto Chiapas – Föltér


 



Népviselet


 



Templom és Múzeum


 



Ixapa-i köfaragás


 



Ajándéküzlet


A múzeum után még nézelődünk a sok emléktárgy között, vásárolni azonban nem érdemes. Persze elég sokan más véleményen vannak. Mi inkább megiszunk egy üveg hideg sört, utána pedig indulás visszafele. Akinek nem volt kedve a melegben kirándulni, hajónkhoz közel egy strand zöldeskék vize csalogatott. És bizony sokan éltek vele.


 


 



Strand


 


Puerto Quetzal


Puerto Quetzal Guatemala legnagyobb kikötője a Csendes Óceán partján, fontos gazdasági központ. Turista jeletösége azonban nincs. Érdemes azonban rászánni 90 perc autókázást és elmenni Antigua-ba, Guatemala egykori fővárosába, mely egyik legjobban megőrzött emléke az egykori spanyol birodalom építészeti stílusának. Az út kezdetben cukornád ültetvények mellett halad, később azonban emelkedni kezd s megjelennek a kávéültetvények. Jobb oldalunkon az Aqua, balra pedig az Acantenango és Fuego tüzhányok csúcsai emelkednek. Az idő kellemesen meleg, az ég is szinte felhőtlen, de a sok villanyvezeték, meg fa miatt nehéz egy-egy pillanatot megragadni fényképezésre. Kár hogy buszunk nem áll meg Antigua -ig. És mint ahogy az lenni szokott, mire megékezünk és lehetne egy pár képet készíteni, mindhárom csúcs felhőbe burkolózott.


 



Guatemala – Érkezés


 



tűzhányó


 



Acantenango és Fuego vulkánok


A város különben a Világörökség tagja, kellemes benyomást kelt. Kellemes meglepetés, mert annak ellenére hogy sok a rom, a város aránylag tiszta, sokkal tisztább mint ahol eddig jártunk. A várost 1552-ben alapították és több mint 200 évig a Guatemala-i kormány székhelye volt.


Az egész város, már ahol mi jártunk, macskaköves, az út nem mindig sima, de hát ez legyen a legnagyobb gond. Nem egy helyen javították az utat, klasszikus módszerrel, csákány, kézi útdöngölő, stb. Mint ahogy azt jó 50 éve Temesváron is tették. A lényeg az hogy igyekeznek rendezni a dolgokat a lehetőségek szerint. A tisztaságot pedig az útcaseprök tartják fenn, hatalmas kézi pálma-seprökkel. A munka nem szégyen.


 



Guatemala


 



Utjavitók


Buszunk a jádéüzlet/múzeum előtt áll meg, mely egyben műhely is ahol az ékszereket gyártják; innen már közel van a városközpont. Nem valószinü hogy véletlen lenne az egybeesés, de míg egyesek vásárolnak, mi nekiindulunk várost nézni. A város központja a Parque Central csak vagy három utca távolságra van, de az út nem unalmas. A házak egyszintesek, nagy részük élénk szinüre van festve, sok kovácsoltvassal díszítve. Az út macskaköves, eléggé kell vigyázni nehogy bokaficammal érjen véget az út, látogató azonban elég sok van. Főleg iskolások, a vakáció valamint a húsvéti szent hét utolsó napjai vannak. Lassan balra megjelenik a Központi Park, jobbra pedig a helyi kormányzói irodák, s a park keleti oldalán a San Jose katedrális. Az eredeti katedrális az 1773-as földrengésben összeomlott, a jelenlegi állítólag nyomában sem lép az eredetinek.


 



 


 



 



San Jose Katedrális


Mi jobbra fordulunk, elhagyjuk a St. Katalin kolostort, az utca végén pedig feltűnik a park a Merced templommal illetve kolostorral. Tiszta, rendezett s a templom lépcsőjén egy helyi kis gyermekes asszony árulja portékáit. Talán Antigua legszebb temploma, 1548-ban épült, s szintén összeomlott az 1773-as földrengésben. A restaurált sárga-fehér homlokzata talán a legszebb példája az antiguai barokk stílusnak.


 



 



 



Szt. Katalin Kolostor


 



Merced templom


 



Árus


Vissza fele egy kitérőt teszünk, megnézzük a Kapucinusok templomának romjait, mely aránylag jó állapotban van. Két lakószobát restauráltak, azokat meg lehet látogatni. Útközben elég gyakran találkozunk árusokkal, akik igyekszenek eladni portékáik. Van itt bambuszdob, babák, jó színes népművészeti cikkek. Mi ellenállunk a kísértésnek, inkább betérünk az egyik kávézóba a központi part egyik oldalán, és nem bántuk meg. A süti amit vettünk elég átlagos volt, de a kávé, a kávé az hét nyelven beszélt. Az egész kirándulás legfinomabb presszója Guatemalában volt.


 



Kapucinus romok


 



 


Panama csatorna


Hajónk sötétedés után kötött ki Puerto Amador-ban, és ráadásul nem a kikötőben, hanem az óceán közepén. Így hát a mentöcsonakokkal vittek a partra. A Flamenco, Perico és Naos szigeteken át a mólón és az Amador illetve Balboa negyedeken végre bejutunk Panama City-be. A mólón egyszerű vendéglők sora, sörözök. Lévén hét vége, nagy a forgalom, lassan haladunk. Igaz az út is egy sávos. Panama City központja aránylag jól kivilágítva, az út is jó és felhőkarcolók egymás mellett. Feltétlenül Közép-Amerika metropolisa. Az alsó szinten bankok, üzletek, az emeleten pedig állítólag lakrészek. A fények után elég kevés foglalt, de lehet hogy ez csak a hét vége miatt tűnik így, mivel az emberek nem tartózkodnak otthon. Szerencsére buszunk megáll hogy szétnézzünk egy kicsit. Azon kívül hogy Közép Amerika talán legmodernebb városa, sok néznivaló nincs, minden zárva van a környéken, de legalább a lábaim kinyújtom, lévén a buszt valószinüleg törpéknek tervezték.


Innen indulunk az óvárosba (Casco Viejo), mely még őrzi az egykori gyarmati architektúra nyomait. Sokat nem lehet látni, a negyed az új városhoz képest alig van megvilágítva, de így is látszanak az ellentétek. Egy-egy szinte rombadölt ház mellet egy újan renovált. Az út gödrös s egy-egy ház udvarára nézve bizony sok jóakarattal sem mondható rendezettnek. Rendőr is meglepően sok van.


Ez is a Világörökség tagja, azonban sajnos sokat nem lehet fényképezni, sötét van. Egy-egy vendéglőben egy páran ülnek, de azon kívül miden zárva. Elhaladunk a Katedrális előtt, melyet 1798-ben építették, eléggé elhanyagolt, bemenni nem lehet, ez is zárva. Kissé arrébb a Simon Bolivár téren a mór stílusú Palacio Presidencial már jobban néz ki. Innen már nagyon közel van a Panama-öböl, megnézzük a nemzeti színház épületét, járunk egyet a parton s végül megnézzük Lesseps szobrát ki elsőként próbálkozott a Panama-csatorna megépítésével.


Vissza fele megnézzük a negyedet ahol az Egyesült Államok alkalmazottjai laktak, mikor a csatorna még az ö ellenőrzésük alatt állt. Rendezett épületek, parkok, fák, a különbség a negyed többi részétől 13 év után is tisztán látható.


Mint érdekesség, Panama pénzegysége a Balboa, de csak aprópénzben verik; a hivatalos papír pénz az USD.


Kutyafuttából megnéztük Panama-City-t, de utunk lényege tulajdonképpen a Panama-csatorna volt. A Panama-Csatorna egy mesterséges hajóút a panamai földszoros átvágásával összeköttetést teremtett az Atlanti- és a Csendes-óceán között. A csatorna 80 kilométer hosszú. Közép-Amerika legkeskenyebb részén délkeleti irányban haladva köti össze a vízi út a két óceánt.
Az Atlanti-óceánról a Limón-öböl óriási hullámtörőin haladnak át a hajók délnek. A háromlépcsős Gatúni-zsilipen 26 méter magasságra emelkedik fel a csatorna vízszintje, a 150 méter széles, mesterségesen kialakított Gatún-tóhoz. Ez a középső útszakasz a Pedro Miguel zsilipen a Miraflores tóba, majd a kétlépcsős Miraflores zsilipeken keresztül ereszkedik le a Csendes-óceánig. A zsilipek működtetéséhez szükséges többlet-vizet a Gatun-tóból engedik le, azt folyamatosan feltöltik a tó vízgyűjtő területén fakadó vízfolyások és a bőséges csapadék.


Az acélból készült hatalmas zsilipkapuk vastagsága 2.1 méter, magasságuk 25 méter. A hajókat kis mozdonyok húzzák át a zsilipfal tetején lefektetett sínpályákon. Hajónként általában hat mozdonyra van szükség.
A csatorna szélessége 33.5 m, a kamrák hossza pedig egyenként 320 m, s az áthaladó hajók maximális szélessége mintegy 32.5 m. Ha figyelembe vesszük hogy a modern hajók magassága megfelel egy 12-14 emeletes tömbházénak, akkor a 0.5 m a hajó és a kanális partja között bizony nem sok.


Egy New York és San Francisco között közlekedő hajó a Panama-csatorna használatával mintegy 13.000 km-t, azaz az út felét takarítja meg. Nem olcsó mulatság a csatorna használata, de valószinüleg megéri, a mi hajónk kereken  250.000 USD -t fizet az átkelésért.


Reggel napfelkelte előtt indulunk, miután feljön a nap felhős az idő, a színek elmosódottak. Sokan vagyunk kinn a hajón, szerencsére egy kiárusítás  is folyik, ott is sokan vannak. Talán még többen érdekeltek olcsó kacatot vásárolni mint nézelődni.


 



Napkelte a Panama –csatornán


 



Egyesek nézik a csatornát


 



Mások vásárolnak


 



A Miraflores zsilip előtt


 



A Miraflores csatornán


 



A vontató mozdony


A Miraflores zsilip előtt megállunk, mindkét oldalon 3-3 mozdonyhoz csatolnak s megvárjuk míg az alsó csatorna vízszintje kiegyenlitödik a Csendes-óceánéval. Ekkor a zsilipkapu megnyílik és hajónk az első kamrába halad. A kapu becsukódik mögöttünk, a víz szintje emelkedik s mikor kiegyenlitödik a második kamráéval, megnyílnak az előttünk levő kapuk. Máris indulunk a második kamrába s a folyamat megismétlődik. A hátsó kapuk bezáródnak a víz szintje ismét emelkedik s mire a Miraflores tóval egy szinten vagyunk megnyílnak az előttünk levő kapuk. A Miraflores tónál a csatorna mindkét oldalán dombok jelennek meg, közeledünk a Pedro Miguel zsiliphez mely után a Gatun-tavon hajózunk. Pontosan 26 m-rel vagyunk a tengerszint felett. Az útnak ez a része, az úgy nevezett Culebra-vágás, megépítése adta a legnagyobb gondot a csatorna megépítésénél. Agyagos föld, s a meredek falak gyakran beszakadtak főleg az esős időszakban. Mi is láttunk egy pár beomlott partot s a kotrógépek állandóan dolgoznak ezek kijavításán. Jobb oldalunkon lassan megjelenik a Chagres folyó, mely a tó vízszükségletének nagy részét szolgáltatja. A Gatun zsilip előtt bal oldalon egy kis csatorna, az francia csatorna próbálkozás megmaradt emléke.


 



Nyílik Miraflores zsilip bemenő kapuja


 



Kotrógép


 



Omlás


 



Az első csatorna maradványa


A tó túlsó végén a három-lépcsös Gatun zsilipeken keresztül leereszkedünk,  a Karib tenger szintjére.


 



Az utolsó kamrában magas vízen


 



Szabad az út


 


Cartagena de los Indios, Kolumbia


A Karib-tenger egyik öblében foglal helyet, 1533-ban alapították és valamikor Dél-Amerika legjobban megerösitett kikötővárosa volt. A Világörökség tagja. Mielőtt a kikötőbe érnénk, már messziről látszanak a Bocagrande negyed tömbházai az öböl partján. Korán érkezünk, reggel 9-kor a városnéző buszon vagyunk, de így is meleg van. Két hajó is horgonyozik a kikötőben, úgy néz ki sokan leszünk a városban.


 



Colombia


Első utunk a Castillo San Felipe de Barajas eröditménybe vezet a San Lazaro dombon. Igaz hogy csak dombnak nevezik, az út is jó, de az én lábaim elég meredeknek találják. Mint ahogy várható volt sokan vagyunk, az idő azonban szép és jó meleg van. Felmegyünk az eröditmény tetejére, szép a kilátás úgy a tömbházak és az óceán, valamint az óváros fele. Egy-egy régi ágyú a falakon, egy kis múzeum, emléktárgyak, galambok, de a legtöbb a látogató.


 



 


 



 



 



Colombia


Az eröditményböl lejövet időbe telik míg megtaláljuk buszunk, sok van és mind egyforma de végül sikerül. Következő ulticélunk az óváros. Feltétlenül jobban néz ki mint ahol eddig jártunk ezen az úton. Tisztább, rendezettebb, igaz az árusok is agreszivebek és sokkal többen vannak mint elözö városokban. Kolumbia sokkal kevertebbnek néz ki mint Mexikó vagy Guatemala. Valamikor itt találkoztak a spanyolok, a bennszülöttek, feketék, fehérek, a Karib tenger lakói és nagy részük keveredett.


A bazárokban a smaragd a föcikk a féldrágakövek között, de van börárú meg hímzés is éppen elég. A gazdagok az ó-városban laknak, a középosztály az új felhőkarcoló negyedben. Állítólag Cartagena biztonságos, a bűnözés alacsony, nem mint például Medellin környékén a kábítószerek földjén.


 



Colombia


Az óvárosban keskeny de rendezett utcák, sok látogató, de a taxi azért megáll a busz-sor előtt, hogy felvegyen egy-egy utast. Mindenki nyugodt, itt délen teljesen más a mentalitás, mindenre van idő, senki sem siet. A házak nagy része színes, kék, narancs, sárga, de a színek már nem annyira élénkek mint a Karib-tenger egyes szigetein. Az utcák rendezettek, sok házon látszik, hogy nem régen tatarozták, a kovácsoltvas illetve faragott fa balkonok elég gyakoriak s virág is van bőven. Egy-egy gyümölcs- illetve hüsitöárus tarka öltözete még érdekesebbé teszi a látványt.


 



 



 



 



Egy rendezett, újonnan tatarozott téren vasszobrok, tovább pedig egy-két Maillol-ra emlékeztető rézszobor. Az egyiken a fekvő asszonyka domborulatait fényessé tette a sok simogatás


 



 Központ hivatalos bejárata a Puerta del Reloj (Ora kapu), mely a Plaza de los Coches-be (Fiákerek tere) végződik. Egy pár lépéssel arrébb a Plaza de la Aduane (Vám tér). A közelben a San Pedro Claver tér és a St. Peter Claver templom


 



St-Peter Claver templom


Nem messze a Plaza de Bolivar (Bolivár tér) illetve a Palace de la Inquisition, tulajdonképpen egy kis park Simon Bolivár lovas szobrával. A teret módos házak fogják közre, számos balkonnal. A park mellett számos kávézó, vendéglö. A közelben a Kormányzói palota, átellenben pedig a Cathedral of Cartagena.


 



 



Colombia katedrális


 



Mig Kati a katedrális titkait nézegeti, én gyorsan megiszom egy sört az utcán, és bizony jól esett ebben a melegben. Lassan a nap vége fele közeledünk, igyekszünk a hajó fele hogy kirándulásunk utolsó helyére, Ft. Lauderdale-ba induljunk.


 


Ft. Lauderdale – Key West


Ha már Floridában kötöttünk ki, úgy határoztam itt töltünk 3 napot, hiszen nem valoszinü hogy még egyszer eljutunk ide. Az első nap nem a legjobban sikerült, az Everglades nemzeti parkba indultunk el. Mikor szinte oda értünk, úgy el kezdett zuhogni az eső, hogy nem lehetett látni az utat és hamarosan mintha egy tó közepén lett volna az autónk. Igyhát jobbnak láttam visszafordulni, és sétáltunk egyet a szállodánk környékén. Ft. Lauderdale szép, hasonlít a közeli Miami-hoz. A központokban semmi érdemleges, de sok a strand, finom homokos, a víz tiszta, s aki szeret fürdeni meg napozni, azoknak paradicsom. Szépen rendben is van tartva.


Key West kereken 300 km Ft. Lauderdale-töl, és az út jó részén a sebesség max 70 km/h. És persze a dugók. A víz csodás, azurkéktöl smaragd-zöldig a színskála minden színe benne van, attól függően hogy honnan süt a nap, milyen mély és milyen áramlatok mozognak a felszín alatt. Kár hogy a fénykép nem tudja teljesen visszaadni az eredeti színeket. Habár nem jártam Tahiti környékén, de nem hiszem hogy az ottani óceán szebb lenne.


 



 



 



 



 



Key West talán Louisiana -i New Orleans-hoz hasonlít leginkább, vendéglők sora, cigarettáznak, lézengenek. Mindenütt déli növényzet, meleg és nedves. Érdekes hely, de inkább Hemingway típusú embereknek való mint nekem. A központ közelében egykori háza ma muzeum és USD 13-ért látogatható.


Fodor Lajos


Fodor Lajos írásai az Útikalauzban >>   


 








A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés



Légy te az első hozzászóló a(z) "Fodor Lajos: Hajókirándulás Közép Amerika kikötőiben – 2013" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár