Gál Tamás: Floridai búvárkaland – 1997


Gaal Tamás: Floridai tavaszi szünet, búvárkaland -1997. tavasz


En is kedvet kaptam az utleirashoz.
Talan azert is, mert az ut, amirol irni akarok Nektek Floridaba vezetett, s most ket het elmultaval itt meg hatalmas hovihar, harminc centi ho es minusz tiz fok jellemzi a klimat, jol esik visszaemlekezni.
Madison, Wisconsin allam fovarosa, ahol mar otodik eve elunk, Chicagotol eszaknyugatra harom oranyi jarasra talalhato. Egyesek szerint itt csak ket evszak van, a nyar juniustol augusztusig, a tobbi tel. Ez persze rosszindulatu altalanositas. Sajnos ritkasag, hogy aprilisban ilyen jol lehessen sifutni, mint tegnap, meg ma lehetett.
Egy hirtelen felindulasbol elkovetett tavaszi szunetrol irok. Igaz, beszelgettunk a csaladban sokat arrol, hogy menni kene, de igazabol csak harom nappal a szunet kezdete elott dontottunk ugy, hogy eleg volt a wisconsini telbol, irany Del. Mesi (huszeves lanyom, egyetmista) a Universal Studios-t szeretne megnezni, engem meg a termeszet, a tenger a palmak az aligatorok vonzanak. Szobat este Magdi, a parom is ugy dont, hogy csatlakozik hozzank. A kisebbik lany, Veroni viszont inkabb dolgozik a Dairy Queen nevu fagylaltozo-gyorsetteremben, a nyaralasra gyujt.
Vasarnap delben indulunk. Ejjel tizenegyig egyfolytaban vezetek.
Az utazas az autopalyan nagyon egyhangu, de mar megszoktuk, igy, kocsival jartuk be az egesz USA-t, Key Westtol Seattleig es New Yorktol San Diegoig. Persze nem egyszerre mindet, hanem evenete egy-egy honapot uton toltve.
Alig felhos, tiszta volt az eg, este kilenckor holdfogyatkozas kezdodott es oldotta a vezetes egyhangusagat. Erdekes volt nezni, ahogy a Fold arnyeka lassan felfalja a Holdat. Nem teljesen tunt el, csak mintha sotetbarna szinszurot tettek volna ele.
Ahogy elhagytuk Illinoist, s mogottunk volt mar vagy ezer kilometer, ugy dontottunk, hogy keresunk egy motelt. Es talaltunk. Ez altalaban igy megy, este, sotetedes korul, vagy utan, amikor mar biztosan tudjuk, milyen messzire jutunk aznap, akkor nezunk valami megfizetheto szallas, motel vagy camping utan.
Masnap reggeltol erdekes volt megfigyelni az evszakok gyors valtazasat.
Kentuckyban kezdodott a tavasz; apro zold levelkek a fakon, s egy-egy koran viragba borult bokor. Atlanta (Georgia) kornyeken benne jartunk az igazi tavaszban, minden zold, minden viragzik, a madarak enekelnek, es keselyuk keringenek az egen (nekem ez is nagyon hozzatartozik a Del hangulatahoz). Delutan ot volt mikor Florida hatarat elertuk. Siettem, hogy a “hatarallomast” meg nyitva talaljam. Ambar elvileg otig volt nyitva, ot perccel ot elott mar csak kifele engedtek a nepet az epuletbol, igy lemaradtunk az ingyen narancslerol, ami minden Floridaba erkezo idegennek jar. Mas hatrany nem ert, hiszen mint tudjatok, az allamok egyesultek, igy a hatarallomasok az autopalyak menten csak idegenforgalmi “Welcome Centerek”, ahol brosurakat lehet gyujteni az adott allam latnivaloirol, informaciot a szallaslehetosegekrol, terkepeket es kuponokat. A “letfontossagu” brosurat, amiben a motel-kuponok voltak, szerencsere az epulenten kivul is elhelyeztek, az ilyen keson erkezokre szamitva.
Elso uticelunk Orlando, meg vagy haromszaz kilometerre tovabb, delre talalhato. Este kilencre ertuk el, szokasunktol elteroen elore telefonaltunk egy a fuzetkebol kivalasztott motelhez, es szallast foglaltunk: elvegre tavaszi szunet van, es ez itt a foszezon. Biztos, ami biztos.
Az egesz napi vezetes utan nagyon jol esett egyet uszni a motel kerjeben a hidegvizes medenceben. Kulonosen, hogy ahonnan jottunk, a tavakat meg jegpancel takarta… itt meg keso este is strandido volt! Reggel mar nyitas elott a Universal Studios (
http://www.usf.com/index.html) kapujanal alltunk sorba. Es az egesz napot a sorbanallas jellemezte.
Kepzeljetek el egy hatalmas vidamparkot, ahol az egyes attrakciok egy-egy mozifilm kore szervezodnek. A Terminator-3 egy nagyon jol elkeszitett haromdimenzios mozi es elo szinpad (emberek, robotok) kevereke. Annyira elethu az illuzio, hogy amikor a szorny -latszolag par centire az orrunk elott a levegoben- szetrobban apro cseppekre, akkor finom vizpermet szital a nezokre…
A “Vissza a jovobe” (Back to the future) cimen az elmaradhatatlan sorbanallas vegen hatosaval a filmben szereplo auto masolataba ultetnek, biztonsagi ov, visszaszamlalas, fust, hatalmas mozivaszon elott talaljuk magunkat, a vasznon autos uldozes a levegoben, az urben, vulkan belsejeben, s hozza a sajat autonk egy helyben dulongel, anyyira szinkronban keppel, hogy a szaguldas, veszfekezes, eles kanyarok es utkozesek erzese tokeletes.
Kapaszkodunk es visitunk. Kesobb egyutt biciklizunk ET-vel, atelunk egy foldrengest a metroban (omlik a viz, lejon egy kamion is az aluljaroba, a szebejovo szerelveny szikrazva-csattogva csak par centivel keruli el a mienket; beavatast nyerunk a horror es akciofilmek muhelytitkaiba, folyik az eloadas, folyik a (mu)ver (paran elhagyjak a termet), apro robbanasok, fust, az eloado leggye (The fly) alakul… Maci-Laci, a Capa es meg sorolhatnam…
estere egy New Orleansbol importalt mu-Mardi Gras fesztival, de szigoruan “politiakilag korrekt” modon “korhatar nelkuli” valtozatban. Sajnos 🙂 Viszont a kreol konyha egyik kulonlegesseget, a vorosre fott apro edesvizi rakot (crawfish) megkostolom. Alaposan. Egy nagy tanyerral, fott, fuszeres bab es rizs koritessel. Senki nem mondja, melyik reszet kell megenni, es, hogy hejastol-e? Kitalalom. 🙂 Masnap ujra uton, irany az Ocean. Alig 100 kilometer Cocoa Beach, az elso parkolonal megallunk fudroruhaba bujunk es irany a viz.
Hatalmas hullamok tornek meg feheren a homokon, a viz folott barna pelikanok kis csapatai szallnak, s neha latni, ahogy a hatalmas madar lebukik a vizbe, majd a csor alatti zsakban meg mozgo, ficankolo hallal bukkan elo ujra. A parton palmafak es strandolok.
Eszak fele a parton latszik az ursiklo kilovoallomasa, mar jartunk ott, most inkabb csak a viz, es a nap kell nekunk. Minden elovigyazat ellenere en jol le is egek, piros az arcom, a vallam. Delutan tovabballunk, meg delebbre, mert engem ott varnak a korallzatonyok. Arra azert van meg ido, hogy egy orat setaljunk meg egy nemzeti parkban, ahol bizarr novenyekken szazfele gyik napozik. A kedvencem az a fajta, amelyik felemelt fejjel bologat, s ha ez nem eleg ahhoz, hogy elriasszon minket, akkor torkat felfujva egy voros korongot varzsol elo. Illo modon ugy teszunk, mintha megijednenk, s beken hagyjuk.


Kora delutanra erunk Palm Beach-re. Lelassitok, szemem a ferde feher vonallal athuzott piros zaszlot, a buvarok jelet keresi a cegtablakon. Szerencsem van, mert hamarosan szemembe tunik egy, persze mikor mar tulmentem rajta. Hatalmas fekezes, vissza.
A bolt bizalomgerjeszto, elegans, a mindenfele a legmodernebb regulatorok, buvar computerek, BCD-k (bouyancy control device, ez az “uszoholyag”, egy melleny, amibe a palackbol levegot lehet tolteni, s igy fajsulyt valtoztatni a viz alatt), kesek, szigonyok…
minden mi (buvar-) szem-szajnak ingere.
Perceken belul elokerul a tulaj is az uvegfallal elvalasztott gyakorlomedence mellol. Miben segithet? Buvarkodni.
Van jogositvanyom? Van. Meg 89-ben levizsgaztam, itt Madisonban egy toban, (oktoberben tortent, a parton havazott), “okleveles nyiltvizi buvar” vagyok. OK. Kapja a telefont, tarcsaz, Jim, van hely a hajodon holnapra? Van! Maris lefoglalva! A hajout araba a kolcson olomov es ket palack levego is beletartozik.
Mi kell meg: neopren-ruha, regulator, BCD… maszkom, pipam, uszonyom van sajat. A ruhaproba eges szamomra, mert nem jovok ra, hogy ez egy hatulzipzaros modell, forditva probalok belebujni.
De vegul minden rendben, passzol, egy masolat keszul a hitelkartyamrol, elmagyarazzak hol a kikoto, es hogy legyek ott fel oraval indulas elott, s boldogan cipelem a zsakmanyt a kocsihoz. Akkor maradunk itt, keressunk egy campinget. De Mesi inkabb motelt szeretne, ahol kondicionalt a levego, es nincs szunyog. Ugy orulok a buvarkodas lehetosegenek, hogy hagyom magam rabeszelni. Meg naplemente elott talalunk is egy megfizetheto motelt, megkeressuk, hol a kikoto, hogy holnap reggel nehogy eltevedjek, elkessek.
Erdekes hely ez a Palm Beach. Mozaikszeruen, felvaltva, szegeny lepusztult varosnegyedek, ahol nem merek megallni a kocsival, meg olyan gazdag kornyekek, ahol tolem felnek, ha batikolt trikomban kiszallok a kocsibol es megkerdem, van-e itt egy park, ahol padot, asztalt talalnank, megenni agy szendvicset, konzervet. Itt???? Itt olyan nincsen.
A tengerpartra is nehez kijutni, bar a vizpart koztulajdon, a hozzavezeto partot – szandekosan – ugy epitettek be, hogy illetektelen egykonnyen ne jusson le a partra. Vegul fel is adjuk, mert rank sotetedik, s inkabb a motelban eszunk. A veranda mennyezeten apro vajszinu gekkok szaladgalnak fejjel lefele, s hatalmas fenyes fekete szemukkel lesik a fenyre odatevedo rovarokat. Amikor megfogom az egyiket, s beviszem a szobaba alaposabban megnezni, aranyszinu pupillaja resnyire zarul.
Nem tapadokorong, hanem sok apro rece van a laban, azokkal kapaszkodik a fal apro lathatatlan egyenetlensegeikbe. Gerald Durrelre emlekezven keresem az imadkozo saskakat, de ok masfele jarnak ma ejjel.
A reggel mar joval a kijelolt ido elott a kikotoben  talal. Percre pontosan megerkezik a hajo, a Deep Obsession (=me’ly megszallottsag).
Elkerik a jegyet, ok is ellenorzik az igazolvanyom, alairom, hogy onkent vallalom a veszelyt, es nem fogom oket felelosse tenni, beperelni semmiert, s mar hurcolhatom is a szerelest a hajora.
A hajo hatso fedelzeten sorban allnak a suritett levegovel telt palackok.
Kivalasztom a legutolsot, megmerem a nyomast, 3200 psi (font per negyzethuvelyk, mi mas lenne a mertekegysege, elvegre angolszasz teruleten vagyunk) nagyon jo, reszerelem a hatihordot a BCD-vel, a regulatort nyomasmerovel, ket csutoraval -egy nekem, egy meg szukseg esetere a masik buvarnak, akivel egymasra vigyazunk majd a viz alatt- mindent ellenorozok meg egyszer. Mire felnezek, tele a hajo buvarokkal.
Napszitta szikar osz ur, kozepkoru holgy, hatalmas termetu indonez ferfi, magamkorabeli tarsasag, fiatal parok, kezdo es tapasztalt buvarok, vagy husz kulonbozo ember. Csak egy dolog kozos: a melyseg megszallotjai.
Es ez eleg ahhoz, hogy megszuntesse a kulonbsegeket, tarsak vagyunk.
Jim, a tulajdonos korbekerdez mindenkit, mennyi olmot ker. Nem merultem meg ebben a szerelesben csak talagatni tudom, mondjuk 12 fontot? Ad 14-et.
Utobb majd kiderul, hogy meg ez is keves. Ahogy a hajo elindul a kikotobol, eligazitast tart a kapitany. Az egyik. Mert negytagu a legenyseg, a tulajdonos hazaspar, Jim es Anna, es ket ferfi alkalmazott (egyikuk mintha a Baywatch sorozat ferfi foszereploje lenne, megnyugtato erzes). Mint megtudjuk, harmuknak van kapitanyi vizsgaja, es mind a negyen buvarmesterek: harom kapitany es negy buvarmester, azaz het ember all szolgalatunkra. 🙂 A terv a kovetkezo: Eloszor egy hajoroncsot nezunk meg 110 lab melysegben, azutan a kezdo buvarok fognak vizsgazni egy sekelyebb resznel, majd egy korallmezot keresunk fel. Izgulok, par eve nem merultem mar palackkal. Es 90 lab a legnagyobb melyseg, ahova eddig leereszkedtem. Ket csoportban fogunk lemenni, egy-egy buvarmester jon velunk. En az elso csoportba kerulok, tarsam a hatalmas termetu indonez, Benny Effendi lesz. Megynyugtato megtudnom, nem csak gyakorlott buvar, hanem oktato is, szamithatok ra, ha baj lenne lenn.
Fel ora az ut a nyilt tengeren a hajoroncsig. Ragyog a nap, kozepes hullamok ringatjak a hajot, idonkent felriasztunk egy csapat repulohalat, s azok oriasi turkizkek vibralo szitakotokent siklanak tova a viz folott, hogy azutan harminc-otven meterrel arreb visszaereszkedjenek termeszetes elemukbe. Ujjongva mutogatok rajuk, a tobbiek mar megszoktak, de azert elvezik a lelkesedesemet. Elmegyunk egy meteres tengeri teknos mellett is, erre mar mindenki felfigyel, Anna a kapitanyno felkapja a maszkjat es be is ugrik a vizbe, de a teknos nem varja meg, lemerul. Ki erti egy ilyen hullo izleset? En megvartam volna… 🙂 Tudjatok Anna szabadidejeben fotomodell. Karcsu, szoke sello.
Lassan odaerunk a roncshoz. A viz sotetkek, kristalytiszta. Utolso eligazitas: nagyon eros az aramlas, valamivel a roncs elott szallunk be, igyekezzunk gyorsan lemerulni, nehogy tulsodrodjunk, van husz percunk lent, majd egy kotelen jovunk vissza, 10 lab melysegben 3 percig varakozas, hogy a nagy nyomason verunkbe oldodott nitrogen eltavozzon.
Egyebkent pedig ha a palackban a nyomas 1000 psi, akkor figyelmeztetjuk a partnert, 500 psi-nal feljovunk meg akkor is ha a husz perc meg nem telt el.
Az elso csoport felveszi az uszonyt, a palackot, arcara huzza a maszkot csutora a szajba es hajo vegen, a vizzel egy szintben levo platformon varja a kapitany utasitasat. O a lokatort es a GPS-t (muholdas helymeghatarozo rendszert) figyeli, felemeli a kezet, es kiadja a parancsot: DIVE! DIVE! DIVE! — Dive! Dive! Dive! Orias lepessel, talppal, azaz uszonnyal elore csobbanunk parosaval a keksegbe. Meg a felszinen lebegve OK jelet valtunk, majd lefele forditott huvelykujjal jelezzuk egymasnak: irany a melyseg.
Benny merul is, ahogy az a nagykonyvben meg van irva, engem azonban visszadob a viz. Keves az olom. Visszamenni keso, fejjel lefele uszni kezdek a felhajtoero ellen. Benny mar messze jar elottem. Par meterenkent ki kell egyenlitsem a fulemben is a nyomast, sietek, kapkodok. Vegul utolerem, o mar a hajoroncs mellett lebeg es hiv maga melle. Ebben a melysegben a neoprenruha buborekai osszenyomodnak, igy fajsulyom kisebb, mar tudok lebegni, nem kell tovabb erolkodnom lefele, vegre van idom felfogni hol is vagyok.
Koponyamban erzem a 110 lab magas vizoszlop nyomasat.
Csend van, csak a legzokeszulek zoreje es a kibocsajtott buborekok hangja hallatszik. A napfeny csak megszurve erkezik le, minden kekes arnyalatot kap. Oriasi teherhajo roncsanal vagyunk. Vegiguszunk a fedelzetem, benezunk az ablakokon es csak nehezen allunk ellent a folyoso csabitasanak. A halak is bemennek… csapatostol. Az egesz roncsot vastag barna moszatreteg boritja, es a halak teljesen birtokba vettek, otthonosan jarnak ki-be a nyilasokon.
A hajo korul nagy csapat barrakuda, csukaszeru, karcsu, meteresnel nagyobbra novo ragadozohal cirkal. Nem bantjuk oket, nem bantanak minket. Hagyjuk, hogy az aramlas lassan vegigsodorjon a roncs menten, meg-meg allunk, kemleljuk a reseket, bamuljuk az elkepesztoen valtozatos szines tropusi halak csapatait. Pillanatok alatt eltelik a husz perc, es fogytan a levego. Indulni kell vissza. Jelbeszeddel megallapodunk a indulasrol, megkeressuk a roncshoz rogzitett hajokotelet, abba kapszkodva emelkedunk felfele. A roncstol tavolodva erosodik az armalas, le akar tepni a kotelrol, ket kezzel kell kapaszkodni. 10 lab melysegben megallunk, varunk. Benny a computeret nezi, en rajuk bizom magam, majd ok szolnak, ha dekompreszalodtunk. Eszembe jut eletem elso tengeri merulese. Akkor is hajoroncshoz mentunk, az ujdonsag, az izgalom, es az aramlas elleni kuzdelem miatt tobb levegot fogyasztottam, mint kellett volna, viszont egyszeruen nem tudtam magam ravenni, hogy itthagyjam ezt az elmenyt, amig szinte az utolso csopp levegom is el nem fogyott. Keson jeleztem a tarsamnak, hogy indulni kell felfele. A dekompresszios varakozasnal mar majdnem ures volt a palackom, igy a tarsammal (egy csinos huszoneves buvarlannyal) osszekapaszkodva, osszebujva az o palackjarol lelegeztem. 🙂 Most semmi ilyenrol nincs szo, minden mintaszeruen megy.
Letelik a varakozasi ido, felszinre bukkanunk, s mar jon is a hajo es felvesz minket. Leszerelek, atrakom a szerelest egy tele palackra, tovabbi hat font olmot erositek az ovemre, majd lazitok.
A kormanyallasban hutolada, jeggel, dobozos uditokkel, a fedelzeten egy hordo jeges tea segit elviselni a napot a meleget. Lassan mindenki visszater, egymas szavaba vagva beszeljuk meg mit lattunk.
Kozben megindul a hajo, masodik allomasunk egy sekelyebb resz, ahol a kezdo buvarok vizsgaznak, a tobbiek meg csak ugy, maszkkal-pipaval uszkalhatnak. Azt tesszuk, azutan meg pihenunk, napozunk a hajo elso fedelzeten, a “melanoma deck”-en.
A kovetkezo allomas a viragoskert (Flower garden) nevu korallmezo.
Visszanyert onbizalommal, ujra tapasztalt buvarkent megyek le, nem kell a technikai reszletekkel bajlodnom, csak elvezni a latvanyt. Barna agas korallok, lilas szinu legyezok, gombolyu agykorallok kozott lebegunk, tenyernyi szines halak szazas csapatai koze probalunk elvegyulni. Nem is nagyon banjak, csak kicsit odabb huzodnak.
Talakozunk egy oriasteknossel, aki epp a korall kozul probal kiragni valami csemeget. Nem zavartatja magat, hogy harminc centirol szemezek vele, nyugodt mozdulatokkal taplalkozik. Latunk orias rajat, lomha deneverkent alig mozdulo szarnyakkal siklik tova, de lomhasaga megteveszto. Teljes sebesseggel uszva sincs eselyunk a nyomaba erni, elnyeli a messzeseg. Meg egy, es mag nagyobb oriasteknos, nem tudok ellenallni a kisertesnek, panceljara kapaszkodok, huzatom magam.
Nem tul lelkes a joszag, de nem is esik panikba. Koszonetkent megsimogatom rancos oreg fejet, ezt mintha ertene, nem banja.
Ennel a korallmezonel csak hatvan lab a melyseg, igy negyven percunk van nezelodni. De ez is eltelik elobb utobb. Ekkor vessuk eszre, hogy mar reg nem lattuk a tobbieket. A felszinre erve nem talaljuk a hajonkat sem. Vegul, amikor egy nagy hullam a hatara emel, megpillantom vagy egy kilometerre tolunk. Probalunk integetni, de nem vesznek eszre…
lassan uszunk a hajo fele, a felszinen nagyon hatraltat a palack…
de jo, hogy van, mert egy masik hajo tunik fel, es egyenesen nekunk tart… elgazolhat, ha nem vesz eszre… felkeszulunk, hogy lemeruljunk elole, mikor vegre iranyt valtoztat, eltavolodik.
Azutan eszrevesz minket, ujra fordul, es odajon, mit keres ket buvar a viz kozepen messze mindentol. Minden rendben, mutatjuk neki, s mielott eszunkba jutna, hogy uzenjunk vele a mi a hajonknak, mar messzire repitette a motor. De vegul csak feltunik, hogy hianyzunk, latjuk, hogy tavcsovel keresnek minket. Es vegul meg is talalnak, hiaba probalnak a hullamok eltakarni, es feheren fodrozodni kezd a viz a hajo elott, fel perc alatt itt is van, s segito kezek nyulnak felenk a fedelzetrol. Fel negyre erunk vissza a kikotobe. Visszajonnek holnap is, mondom Annanak, utban a kikoto fele, de sajnalja, a holnapi utakra mar lefoglaltak minden helyet. Am perceken belul megszolal mobil telefonja, valaki lemondja a holnapi utat, igy johetek.
Magdi es Mesi ezalatt Palm Beach keptarat fedezte fel, meglepoen gazdag magangyujtemeny, rengeteg hires, eredeti festmennyel.
Fiatal meg az ido, meg magasan jar nap, hirtelen otlet: menjunk aligatort nezni, ha mar Floridaban vagyunk! Az Everglades mocsar, termeszetvedelmi terulet eszaki csucske nincs tul messze tolunk.
Eloszor egy mocsarciprus erdoben setalunk, minden fa minden agvillajaban egy bromelia ul, nemelyik eppen viragzik is, igazi tropusi hangulatot araszt.
A csatornanal elszomorodunk, mert egy tabla arra figyelmeztet, hogy az innen kifogott halak higanytartalma magasabb a megengedettnel, csak mertekkel (terhesen, vagy gyerekkent pedig egyaltalan ne) fogyasszuk.
Hiaba, a civilizacio, az iparositas ide is eljutott.
Aligatort csak kettot latunk, oket is jo meszirol, pedig mindenfelol hallatszik disznorofoges szeru hangjuk, sokszor alig par meterrol a labunk elol a surubol. Annal tobb a madar, hajlott csoru hofeher ibiszek, kulonbozo gemek, kocsagok. Femes sotetkeken csillogo vizityuk setel a to felszinet borito oriasi leveleken es a sarga viragokat legeli. Egymas kezebol kapkodjuk a tavcsoveket.
A naplemente giccsszeruen szep, bizarr alaku felhoket fest a sarga, a voros es a lila kulonbozo arnyalataira a lenyugvo nap. A fenykepezogep termesztesen a kocsiban maradt. Sotetedesig nem is tudunk megvalni ettol a tajtol.
— Az utolso nap mindenki mast akart csinalni. Harman negyfelet.
Magdi a tengerparton heverni es furdeni, Mesi muzeumba menni, em buvarkodni, Magdi es Mesi szafari parkban autozni.
Hogy mindenki megkapja amire vagyik szegeny berelt Mercury Mistique-nek ki kellett tenni magaert. Eloszor irany a tengerpart, hosszas keresgeles, mert vagy maganterulet, vagy nem lehet parkolni… Magdi kiszall, majd jovok. Azutan irany a muzeum (otven merfoldre delre), Mesi kiszall. Vissza Magdiert, o elvisz es lerak engem a kikotoben fel egykor, majd visszamegy felvenni Mesit, es egyutt elmennek a szafari parkba oroszlannezobe.
Majd visszajonnek es felvesznek engem a buvarkodas vegeztevel.
Mar ismeroskent fogadnak a hajon, nem csak a szemelyzet, de a tegnapi buvarok tobbsege is itt van, orulnek, hogy ma is el tudtam jonni. Ma ket korallzatonyhoz megyunk, egyik sincs tul melyen, igy ketszer 40 percet tolthetunk lenn. A nap meg forrobban sut, az ejszakai tropusi zapornak mar emleke sincs. Tobb buvarokat szallito hajo is van ezen a teruleten, kicsit keresgelni kell, hogy mi hol merulhetunk, anelkul, hogy masokat zavarnank. Sikerul ilyen helyet talalni, s mar indulunk is a melybe.
Most egy ausztral szamitogepes srac a tarsam, valami baj van a BCD-jevel, szivarog bele a levego, allandoan fel akarja vinni a felszinre. Meg kell osszam a figyelmemet kozte meg a korallok, a halak kozott. Nagy csapatban vonulunk, sodrodunk vegig a zatony menten, benezunk a barlangokba, elidozunk a homokos tisztasokon, melyek, mint retek az erdoben, kicsit mas elovilagot vonzanak.
A mai nap uj allata egy murena, egy mergezo harapasu angolna, korall-barlangjabol csak fejet dugja ki, es kicsiny gonosz gombszemevel hidegen figyeli kozeledesemet. Nyitott szajaban hegyes apro fogak. Az egyeduli joszag a viz alatt (eddig) melytol hatarozottan tartok, melyet respektalok. Dajkacapat probaltam mar megfogni a farka tovenel megmarkolva, s csak akkor eresztettem el, amikor gumiszeru rugalmassaggal fogsorat a kezemhez kozelitette. A murenaval kapcsolatban nem erzek kesztetest semmi bizalmaskodasra.
Anna ferje, Jim, a masik kapitany es tulajdonos viszont rendszeresen, mar ot eve baratkozik egy murenaval. Combvastagsagu, ketmeteres allat, ez a murena, es sotetzold szine miatt a Mr Green nevet viseli. Egy hajoroncs alatt lakik, s ahanyszor Jim arra jar, elojon, es meg lehet simogatni. Meg is simogattam, de bevallom, jo messze a szajatol, es ugy, hogy Jim koztem es a szaja kozott volt, es igy is feltem… Jim eteti is, de csak akkor, ha a tobbi buvar mar elment onnan, nehogy Mr Green osszetevessze a latogatot az ajandekkel.
A ket merules kozott lazitaskent ujbol uszkalunk a felszinen, maszkkal, pipaval. Alig par perc utan egy csapat kalmar koze keveredek. Nem, nem kereskedok, hanem tizkaru tintahal felek (angolul squid) csapataba. Megszamolom, tizanhatan vannak es rajvonalban usznak. A legnagyobb, olyan arasznyi peldany latszik a fonoknek, a sor szelen uszik, es o az egyeduli, aki a tiz karjat idonkent lazan leereszti, vagy ivben e feje tetejere kunkoritja (ezzel jelez valamit?), a tobbiek szepen, vigyazzallas-szeru feszesseggel allandoan aramvonalas kupot formalnak karjaikbol.
Tojas alaku testuk szelen uszohartya hullamzik, es egyforma ugyesseggel usznak elore es hatra. Igazabol nem is tudom eldonteni, melyik irany az elore, s melyik a hatra, tehat a karok vagy a test iranyaba. Hatalmas, emlos-szemre hasonlito szemukkel allandoan banulnak ram, de csak ha tul kozel uszom, akkor gyorsul fel a mozgasuk. Erdekes, hogy ilyenkor szinuk is valtozik. Legalabb tiz percet eltoltok terelgetesukkel, es a turelem meg is hozza gyumolcset, mert egy tizszer nagyobb peldany utjat keresztezzuk.
Kicsit melyebben uszik el alattunk, es amikor lemerulok hozza, erolkodes nelkul olyan sebessegre kapcsol, amit nem tudok kovetni.
A masodik palackos merules melto befejezese a turanak. Az eddigi meglatogatottak kozul ezen a zatonyon a leggazdagabb az allatvilag, mind szamban, mind valtozatossagban. A halak tobbsege kenyelmesen, meltosagteljesen uszkal, vannak melyek tobbszazas csapatokat alkotva. Beallok kozejuk, en is hal vagyok ideiglenesen. Nem banjak, csak olyan harminc centis biztonsagi tavot tartanak, nem teljesen biznak meg bennem. Sok bizarr alaku es szinu joszag lakik egy korallzatonyon, nem is hinnetek. Latunk egy orias rajat, es egy hatalmas halat, talan capat, amit hamar elnyel a tavolsag keksege.
Orra elott sarga csikos pilotahalak uszkaltak, ez mindenesetre capat valoszinusit. A tobbseg lomha hompolygesebol kirivnak, murisak azok a kek korallhalak, amik parosaval sietve usznak el mellettunk surun csapkodo melluszokkal, engem a cityben az utcan sietosen uzlet utan igyekvo, s kozben beszelgeto nyakkendos uzletemberekre emlekeztetnek (a legtobb hal elsosorban a farkaval uszik, ezert is bizarrak ezek a joszik, meg mert a melluszoik is kekek, nem atlatszoak, s igy nagyon feltuno a szokatlan mozgasstilusuk). Elvezem a vizet, a harom dimenzio szabadsagat, a visszanyert magabiztossagot, bukfencezek haton uszok, meg oldalt, meg mindenhogy, s gyujtom magamba a latvanyt. Sajnos egyszer minden vegeter, eltelt az ido, es fogytan a levego is, bucsuzni kell.
Most nem koszalt el a hajo :-), ahogy felerunk, itt van, egymas utan hagyjuk el a vizet. Leszerelek, a hajo vegen lezuhanyozok es hajat mosok, s kozben mar teljes sebesseggel megyunk a kikoto fele, a labanal hofeherem zubog a hajocsavar kavarta viz. Azert meg van arra ido, hogy kicsit kiuljek a hajo orraba, bamuljam a napot, a kozeledo parton a szallodak es a palmafak sziluettjet. Elbucsuzunk, cimet es email cimet valtunk, s vege. A hajo csak kitesz bennunket a kikotoben s indul vissza egy uj csapattal ejszakai merulesre. A kikotoben senki sem var ram, Anna csabit, hogy akkor menjek visza, van ures helyuk. Szivem szakad bele, de nemet kell mondjak. Egyszer voltam lenn ejjel is elemlampaval, egeszen mas vilag, sok joszag csak ejjel jon elo, a szinek is masok, sokkal elenkebbek a lampafenyben, a lampafeny sugaran kivul pedig a teljes sotetseg, a nagy semmi olalkodik. De nem tehetem, mindjart jonnek ertem, s indulni kell hazafele.
Vegul kozel egy orat varok, mire Magdi es Mesi megerkezik.
Gyorsan elmegyunk a buvarboltba, leadom a szerelesemet, es naplementekor indulunk haza. Wisconsinba! Ezernegyszaz merfold. 23 ora folyamatos vezetes. Na jo, nem folyamatos, mert neha a kocsi inni ker, negy-ot orankent megallunk tiz percre. Ketszer is atadom Magdinak a vezetest, ket-harom orat alszok a hatso ulesen, majd ujra visszaulok a kormanyhoz.
Georgiaban nagy vihar vonul el elottunk, mindenfelol villamlik, nedves az ut, de szerencsere minket elkerul a nagyja.
Az eg is siratja, hogy elmegyunk. De ennyire? Mint este majd elovassuk tizenhat tornado utjat kereszteztek Georgia eszaki hataran. Szerencsere par ora elteressel jartunk arra, a tornadok, meg mi. Chattanooga utan mar virradni kezd, s az ido is kicsit jobb lesz, akkortol sokkal konnyebb ebren maradni. De nagyon hosszu az ut, aldom az autopilotat, ami allando sebesseget tart (epp csak 5-8-cal az engedelyezett folott), torokulesben, meg mindenhogy vezetek. A magnon Koncz, Illes, Omega szamai mennek, kovetem a szoveget, az tart ebren. A kovetkezo megallasnal atcserelem a rovidnadragot hosszura, hosszuujju inget, dzsekit veszek fel. Mar nem a legkonmdicionalas, hanem a futes megy a kocsiban. Az eg egyre szurkebb, egyenletesen borus.
Azert a lenduletunk felsodorhatott egy kis meleget ide eszakra is, mert a kovetkezo ket napban rovidnadragban biciklizhettem a laborba dolgozni. De utana feleszmelt az ido jarasanak a felelose, mert harminc centis havat varazsolt ide a het vegere. Szombaton en voltam az elso az erdoben az osvenyeken, a szel vadul vagta a hodarat az arcomba, ugy ereztem magam, mint egy Jack London regeny hose, ahogy utat tortem a szuz hoban. Csak eppen engem auto, s meleg szoba vart az osveny vegen… igy konnyu. Vasarnap meg szebb volt, kiderult az ido, ragyogo kek eg, s fenyoket reggel meg vastag hosapka fedte. Ahogy a nap erore kapott, hol itt, hol ott lavinakent hulltak a melybe a hocsomagok, barhogy is taktikaztam, nekem is jutott beloluk. A maradek ho, amit a fa nem razott le magarol, delre megolvadt a fenyotuk vegen, es szivarvanyszinben tort meg rajtuk napfeny, mint megannyi apro dragakovon. Delre osszeroskadt a ho, mar nem siklott a lec, s estere mar csak emlek volt a hotakaro.
Lehet, hogy egyszer itt is tavasz lesz? Gaal Tamás –
tgaal@bact.wisc.edu  


Tippek az USA kirandulashoz  -1998 június 6.  Gaál Tamás – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – A benzin ara allamonkent nagyon es azon belul kutankent kicsit valtozik: Nemreg, par hete Wisconsinbol Floridaig autoztam Wisconsin $1.09-1.17 Illinois $1.05-1.15 Kentucky $0.95-1.05 Tennessee $1..05-1.12 Georgia  $0.84-1.00 Florida $.95-1.15 arakkal talakoztam (US $/gallonban merve) Korabban, nyugat fele autozva vettem mar benzint $1.37 ert is, de nem emlekszem, hogy valaha is $1.4-et vagy annal tobbet fizettem volna.
Termeszetesen naponta valtozhat az ar, de iranymutatasnak azt hiszem eleg.


A nemzeti parkokban epp most emeltek a belepojegyek arat.
http://www.nps.gov/pub_aff/entfee.htm cimen megtalalod $4-$20 autonkent.
Ha tobb parkot is meglatogatsz, javaslom a Golden Eagle Pass (park berlet) vasarlasat az elso park bejaratanal, amit meglatogatsz.
http://www.nps.gov/pub_aff/fee.html Ez $50-ert az osszes parkba ervenyes egy teljes evre a kiallitas napjatol.
Szigoruan nevre szol, es ujabban ellenorzik is kemenyen, korabban oda lehetett adni ismerosoknek, rokonoknak az ut vegeztevel. 🙂


>-Minden erdekel, ami olcsobba teszi a kinnletemet…


Campingezz, az a legolcsobb szallas ($10-20/auto ill. satorhely) Es az a legszebb is.
Moteleket $30-$50- $ “csillagos eg” arkategoriaban talalsz.
Az egyes allamokba belepve allj meg az hatartol par merfoldre levo elso autopalya pihenonel, ami rendszerint “Welcome center” nevre hallgat.
Ingyen terkepet, informaciot, kuponokat (szallasra, sokszor fuzetbe gyujtve is, meg kulonbozo belepojegyekre) kaphatsz ezeken a helyeken.


A gyorshajtas nagyon draga, es sok helyen olalkodnak, menetbol is mernek, nem csak allo helyzetbol. A jelzett sebesseghatar folott 4-7 mph-nal _rendszerint_ meg nem szolnak, vagy ha megallitanak is, meg lehet uszni szobeli figyelmeztetessel. Az autoklub terkepre nekem rapecseteltek par helyen, hogy “strict enforcement” allitolag itt leallitanak ha 1-2 mph-val tulleped a megengedettet. Ha tizzel, vagy tobbel lepted tul, akkor viszont 100-300$ birsagra szamithatsz.


A legtobb allamban a kocsi utastereben nem szabad nyitott (nyitott es visszazart) alkoholt tartalmazo edenyt (open container) tartanod, az majdnem az ittas vezetessel egy kategoria.


Az autoklubtol a klubtagok ingyen kapnak nagyon jo terkepeket, egyeni utiterv szerint csikokbol osszefuzutt terkepfuzetet (triptik), utikonyveket.
Regebben azt olvastam, hogy a Magyar es Amerikai Autoklub (AAA) elismeri egymas tagjait, de erre kerdezz ra a Magyar Autoklubban indulas elott.
Ha nem igy van, akkor probalj meg indulasod (N.Y.) kornyeken egy AAA-tag tippelotol segitseget kerni.


Most ennyi jutott eszembe. Jo utat.


 Gaal Tamas  


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Gál Tamás: Floridai búvárkaland – 1997" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár