Győrffy Gyula: Karib-szigeteki hajónapló – 2006-2007


Győrffy Gyula: Karib-szigeteki hajónapló – 2006-2007



Profi hajósoknak és érdekes utakra vágyó szárazföldi halandóknak egyaránt kiváló olvasmány lehet a kalandos kirándulást megörökítő hangulatos beszámoló

Rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hogy útitársaimmal 2006 decemberének első és 2007 januárjának második felében, összesen egy hónapot a Kis-Antillákon vitorlázhattam.
Decemberben Guadeloupe kiindulóponttal Iles des Saintes (Szentek-szigetei), a Dominikai Közösség és Antigua voltak útunk állomásai, januári csoportommal guadeloupe-i indulással Iles des Saintes, Dominika, Martinique, St. Lucia, St. Vincent és Marie Galante szigetekkel ismerkedtünk.
Talán nem túlzás azt állítanom, hogy egy kis neten való barangolással, angol nyelvismerettel, a hazai charter cégek ajánlatainak böngészésével, kedvezményes repülőjegyek beszerzésével nagyon sok vitorlázó álma megvalósulhat.


A felkészülés


Igyekeztem összegyűjteni a szigetekkel kapcsolatos írásos és filmanyagot: Világatlasz, élménybeszámolók a netről, Hajó Magazinból, útikönyvek, útifilmekből, pilot könyvek a Szélcsendes- és Szélfelőli-szigetekről, stb… Aztán szokásos leltárom alapján megkezdtem a bepakolást sporttáskáimba, majd közel felét kidobáltam. Az a 20+5 kg, amit a repülőn elvihetek, nem túl sok.
A szigetekre nem kell vízum. Mivel Gudeloupe és Martinique Franciaország tengerentúli megyéi, fizetőeszköz az euró. Dominikára, St. Luciára és St. Vincentre pedig célszerű dollárt váltani, amit a helyiek bankban vagy zsebből váltanak EC-re, kelet karib dollárra, ami most kb. 86 Ft. Vonakodva az eurót is elfogadják, de a fejszámolás nem az erősségük, pláne, ha nem figyelünk oda.
Ami viszont egy kicsit hosszabb felkészülést igényel: a hajót odaadják horvát tengeri vizsgára, de… A kinti charter cég nyomtatványon írásos válaszokat vár pl. az alábbi kérdésekre: van-e belvízi vizsgája, mióta? Van-e saját hajója, milyen típusú? Melyik tengeren, mely cégeknél bérelt már hajót, mekkorát? Mindkét alkalommal – más-más cégnél – ugyanilyen alapos volt a hajóátadás és – átvétel is. Egy átadás 3-4 óra is lehet. Jön a műszaki, akivel precízen leleltározunk mindent – késeket, villákat is db/árra -, majd a főnök személyesen, finoman kioktat a vitorlák kezeléséről és a különböző berendezések használatáról, egyéb fontos tudnivalókról, végül az oktatás tényét írásban is rögzíti. Utána készségesen válaszol minden kérdésre, jó tanácsokkal lát el: melyik szigeten kit keressek, ha probléma adódik, mennyire biztonságosak a horgonyzóhelyek, stb. Januárban az első hét után már hiányoztam a leltárból, de nem én tehettem róla, hogy 20-as telefonom a nem francia szigeteken nem működött.


A hajók


Decemberben egy féléves, kétkormányos Cyclades 43.4-est béreltünk. A hajó vitorlázó tulajdonságai kíválóak, a kezelőtérben és az oldalsó ládákban bőséges a hely, a négy kabinban jól elfértek a személyes dolgok. Kényelmi berendezései kifogástalanul működtek, műszerezettségére viszont nem szívesen használok jelzőket. Szélmérője nem volt, nem probléma, bár én vittem, de a passzátban nem csalódtunk. A motor csak a jobboldali kormánytól volt működtethető, az egyetlen mélységmérőt viszont a baloldalihoz szerelték. Tragikomikus. Zátonyos helyeken, vagy a horgonyzóhelyek megközelítésénél külön személy szavalta a mélységet. De külső chartplotter az volt. Így legalább a hosszabb szakaszokon a srácoknak volt mivel játszani. Szerintem a mélyvíz-sekélyvíz váltást nem tudta pszihésen feldolgozni, mert mindig akkor fagyott le, amikor a legnagyobb szükségünk lett volna rá. Az már csak ráadás, hogy rendszerbe volt kötve a többi műszerrel, így akkor azok is használhatatlanná váltak. Beépített térképével a Princ Roupert Bay-t, Dominika és a Kis-Antillák egyik legnagyobb öblét a szárazföldön át közelítettük meg… A jó öreg papírtérképek viszont tökéletesek voltak.
Januárban egy vadonatúj Harmony 42-essel hajóztunk. Néhány tervezési koncepcióra a mai napig nem jöttem rá. A génua sín csapnivaló elhelyezése, miért nyílik előre az alba alatti szellőző ablak (hogy letörje azt?!), miért gyenge a hátsó kilépő, miért olyan nagyok a WC-k a szalon rovására, miért nincsenek polcok a kabinokban, stb..? Ezek viszont zömmel “csak” kényelmi szempontok, engem nem is igazán zavartak.
A műszerezettség tökéletes volt. Kívül-belül bidata – kétféle jellemzőt is mutató – műszerek, a benti pontos chartplotter mellett még egy GPS mutatta a pillanatnyi pozíciót, a szélműszer már csak ráadás volt. És a hajó nagyon ment! Talán a kevés bútor miatt… 5-ös szélben egy sor reffel, félig betekert génuával kilenc csomóval repültünk Dominikáról Martinique-re!


Iles des Saintes


A Guadeloupe-hoz tartozó, bretonok lakta Szentek-szigetei mindössze 25 mérföldre vannak Pointe á Pitre-től, indulási kikötőnktől. A kisebb-nagyobb szigetek egy nagy öblöt zárnak körbe. Ha nem sötétben érkezünk, könnyen találhatunk megfelelő horgonyzóhelyet
Kicsit zavaró, hogy a víz Haut városka előtt gyorsan mélyül. Éjszakára biztonságos a NY-ra, mindössze egy kilométerre levő Tower-hegy alatti jelölt homokpad is 5-9 m-es mélységével. Rendkívül szép látvány a mellettünk magasodó, kupola alakú Bois Joli-fok oldalát háromnegyed részben redőző bazaltorgona.
Haut egy átlagos francia halászvároska hangulatát kelti. Mivel itt a domborzat miatt nem alakult ki cukornádtermesztés, az utcákon több a fehér bőrszínű helybéli, építészetét sem az összetákolt, hullámlemezekkel fedett lakóházak jellemzik. A kertekben, kis parkokban buja növényzet, trópusi virágok pompáznak. Egyetlen főutcáján korzóznak a helybeliek és a Guadeloupe-ról áthajózó turisták. Itt már kezdjük magunkat szoktatni a lassuló karib életritmushoz. Péntek délután, majd szombat délelőtt ott toporgok a bezárt kikötő kapitányság előtt, érdeklődésemre egy másik hajós csak legyint: áh, West Indies!
Ekkor dőlt el, hogy ki- és bejelentkezések nélkül fogjuk bejárni a délre eső szigetországocskákat. Ha várunk hétfőig, útitervünknek lőttek. Bár lopakodó technikánk egyre jobban csiszolódott, nem ajánlom senkinek. Minket a szükség vitt rá, de ez nem lett volna elfogadható érv egy hivatalos embernek. Hogy csináltuk? Ahogy szerintem hajóstársaim háromnegyede. Dominikát kivéve állandó mozgásban voltunk, egy kikötőben nem tartózkodtunk fél-, egy napnál többet, igaz, nem is terveztük. Felejtsétek el!


Dominika


Szentek-szigeteit elhagyva jó időben már láthatjuk az állandóan esőfelhőkkel koronázott szigetet. Célunk a Princ Roupert Bay mellett fekvő Portsmouth városka Dominika ÉNY-i felén. Az 1000-1200 m-es haragoszöld csúcsokat mély völgyek szabdalják, a meredek hegyoldalakra pálma-, feljebb sűrű esőerdők kúsznak fel. Lenyűgöző látvány, most érezzük először igazán, hogy a trópusokon vagyunk.
Nem tudunk észrevétlenül érkezni, a “benszülöttek” már várnak bennünket. A legbátrabbak nem a 2-3 km átmérőjű öbölben vadásznak a befutó hajókra, hanem 5-6 m-es fa csónakjaikkal kimerészkednek a nyílt vízre az akár méteres hullámokban, majd boatboy-nak ajánlkoznak.
Ha egy vitorlás vagy motoros feltűnik a bejáratban, az addig partról figyelő srácok beugrálnak színesre pingált gyors járműveikbe, s megkezdődik a hajsza a vendégért. Naponta sokszor élvezhettük az ingyenes versenyt. A győztes jogait tiszteletben tartják.
Ahogy lehorgonyzunk, szörfdeszkáikon megjelennek a gyümölcsárusok is. Lábuk közt banán, esetleg egy nagy papírzacskó, amiben kilónyi, számunkra “ismeretlen” fűféleség van. Ami nincs, azt meghozzák. Nő? Kösz, nem.
A csónakosokkal érdemes jóba lenni, mi korrekt srácokkal ismerkedtünk meg. A tervezett programokat akár itthonról interneten egyeztetni lehet velük. A főnök valószínű mindig fehér. Akár az Angliából itt ragadt Helen, aki a búvártúrákat szervezi, vagy a német Jan, akinek szintén nem volt kedve hazamenni, vízzel látja el a hajókat, de apróbb javításokat is lebonyolít, pénzt kölcsönöz a gyümölcsárusoknak, stb.
Hajóstársam, Attila tizennégy éve járt utoljára a Scoundrel-lel Dominikán. Könnyekig hatódott, mikor Albert üdvözölte és nevén szólította, pedig akkor még kisfiúként, nagybátyjával “üldözte” a hajókat. Ami kedvencünk azonban Eddison volt. Vitt bennünket a kapitányságra, pénzt váltott, felevezett velünk az Indián-folyón, idegenvezetett, megszervezte dominikai körutazásunkat, igazi kreol bulit rendezett a parton rumpunccsal, hallal, gyümölccsel, s mindezt elfogadható árakon.
Tudom, hogy decemberi és januári útitársaimban is ez a sziget hagyott kitörölhetetlen nyomot. A partra lépve megkezdődik az időutazás. Lehet, hogy csak ötven évet megyünk vissza az időben. Lehet, hogy a külsőségekben ez nem is látszik, hisz sok a jó állapotú használtautó, nem újdonság a mobiltelefon vagy az internet, szépek, jólöltözöttek a nők – s a hölgyek szerint a férfiak.
Üdítő látvány az iskolából hazafelé tartó sok-sok jólfésült gyerek a különböző egyenruhákban. Nem lökdösődnek, nem tépik egymás haját, csak jól érzik magukat. Mosolyogva ránk csodálkoznak, aztán mennek tovább. Be a düledező, földpadlós kalyibákba, lepusztult épületekbe, mégis tiszták, frissen vasaltak. Hihetetlen.
Portsmouth szinte egyetlen főutcáján végigsétálva végtelen kedvesség árad felénk a tolakodás legkisebb jele nélkül, pedig bőrünk színe alapján mi vagyunk itt a kisebbség. Ha kapcsolatba kerülünk velük boltban, kocsmában, bárhol, első kérdésük: hogy tetszik Dominika? Nem azért becsülik meg a turistát, mert az viszi a pénzt – ők ezt nem is érzékelik -, hanem mert ember. Ez Dominika.
Ha a GDP-jük fele a miénknek, de bolti áraik, benzinjük annyi mint nálunk, akkor tudjuk, hogy milyen szegények. Nem volt kedvünk még alkudozni sem. Minden eladó. A taxiállomás melletti büfében a sör mellé ajánlották mindjárt a pultosnőt és egy másik hölgyet is, aki épp ott múlatta az időt. Ez is Dominika.
Ez volt szinte az egyetlen ország – sziget -, ahol nem kellett állandóan résen lennünk, nem kellett a hajót őriznünk. Az óriási öbölben figyelőszolgálatot tartanak, néha körbejárnak éjjel is csónakkal, pláne, ha vendégeik kinn mulatnak a parton.
A lassan mélyülő öböl északi fele kíváló horgonyzóhely akár ötven hajó számára is. Déli oldalát inkább kisebb teher- és halászhajók használják, akik ismerik az elmúlt években, évtizedekben pusztító hurrikánok által elsüllyesztett hajóroncsok helyét. Jó néhányat látni kinn a homokon is rozsdásodni, amelyek eléggé rongálják az egyébként sem fényes városképet.
Portsmouth Roseau, a főváros után Dominika második legnagyobb települése, talán csak ezért nevezik városnak, szerintem legfeljebb ötezren lakhatják. Van két bankja, egy-két kisebb áruháza, nagy krikett pályája. A krikett itt is nemzeti sport, akár a többi volt angol gyarmaton. A postát is meg lehet találni, de nem könnyű. Mikor ott állunk előtte, akkor is érdeklődjünk, mert nincs kitáblázva. Minek, a helybeliek úgyis megtalálják.
A város déli végénél ömlik a tengerbe az Indian River, Dominika leghosszabb folyója. Alsó szakaszán 15-25 US dollárért – alku kérdése – eveznek fel egy-másfél kilométert a srácok a turistákkal, ahonnan a parton még folytathatjuk a sétát. A folyó környéke nemzeti park, érintetlen dzsungel egzotikus madarakkal, buja növényzettel. Az egyébként tehát csöndes Eddison végig mesélt a látnivalókról, de az országáról is. Kár lett volna kihagynunk.
Dominikai látogatásunk fénypontja az egésznapos mikrobuszos kirándulás volt. Választani lehet egy majdnem szigetkerülő és egy kétharmadnyi, kb. 60 km-es túra közt 40-50 US dollárért. A hosszabb útvonal az Asylum-völgyön át halad a sziget óceáni oldalára, közben szinte valamennyi trópusi gyümölcs termesztését megismertük. A magas hegyekben a meleg eső szinte szakadatlanul esett, de ez inkább csak a fényképezőgépeket és a kamerákat zavarta. A sofőrök folyamatosan kommentlják a látnivalókat, kérés nélkül megállnak a leglátványosabb helyeken. A nemzeti parkok – Indián falu, Smaragd-vízesés az esőerdőben, Trafalgár-vízesés, melegvizű fürdő- belépői ugyan nincsenek benn az árban, de ezek egyenként csak 3-5 EC-be kerülnek.
Az Antillákat a geológusok csak Karib Tűzgyűrűnek nevezik, mert a vulkáni tevékenység rendkívül élénk szinte valamennyi szigeten. A látványos, dupla Trafalgár-vízesés aljánál kb. 30 fokos vízbenfürödhetünk. A közelben van egy melegvízű fürdő, egyszerű kunyhói elbújnak a nádrengetegben. A pocsolyákba, még a kezünket sem tehetjük bele, annyira forró a vízük.
Amíg mi a szigetet jártuk, búvárainknak a portsmouth-i klub szervezett merüléseket az öböl és a Cabrits-fok környékén. Alku után 75 US dollár/főbe került a helyszínre szállítás, merülés vezetés, tele palackok szolgáltatása két alkalomra. Másnap mi is elmotoroztunk a dingivel ábécézni – uszony, pipa, szemüveg – egyik merülő helyükre, amelyet könnyen megtaláltunk, piros bóják jelölik az öböl szájánál. A hajóval való rákötést nem engedik, de a gumicsónakért nem háborgattak bennünket. A mindössze 5-6m mély vízre ráfeküdve lenyűgöző látvány fogadott bennünket: a televízióból mindenkinek ismerős színes élővilág halakkal, hajladozó korallokkal, hatalmas szivacsokkal. Az egyik kéményszivacsot 50 cm átmérőjűnek, 60 cm magasnak saccoltam.
A Karib-szigeteknek ezen a részén sok fokot, kisebb partközeli szigetet neveznek Cabrits-nak, kecskének. A helyi nemzeti park ismertetője szerint az Európából érkező hajók itt engedték szabadon a magukkal hozott kecskéket, hogy a hazaútra is legyen friss hús a legénységnek.


Guadeloupe, a Pillangó(alakú)-sziget


Decemberi kintlétünkkor a néhány napos dominikai tartózkodás után Iles des Saintes érintésével visszatértünk Guadeloupe-ra, a “hajósok” cseréltek a “szárazföldiekkel”, most ők foglalták el a deshaiesi (Dée) apartmanokat. A váltás szintén Point á Pitre, de inkább a vele egybeépült Gosier marinájában történt, amelynek másik medencéjében ott pihent a két hete véget ért Route du Rhum, A Rum Útja óceán átkelő verseny majd teljes mezőnye. A nagy kikötőben – igaz, több sorban -, de elfértek a hatalmas trimaránok is. Látni a Grupama-t, a Sodebo-t, a győztes Gitana-t vagy a Sill-t, akkor úgy éreztem, nekem “Gwada” többet nem is nyújthat.
Aztán érkeztek új útitársaink, akik csillogó szemmel meséltek füstölgő vulkánról, dzsungelről, arborétumról, a szigetek legmagasabb vízeséséről, a függőleges sziklafalak alkotta délkeleti félszigetről, különleges temetőről, homokos strandokról, ahol megállás nélkül szól az élőzene. De milyen zene?! Benszülött kongások a jelenlegi divatos zenei irányzatokat ötvözik saját dob és ének stílusukkal. Döbbenetes. Újra és újra áthallgatva, átnézve a felvételeket irigyeltem őket. Eddig csak a helyi mantambáról hallottam, amely a francia indulók és az afrikai zene keveréke, de az kulturált, szinte finomkodó. Mantamba, ugyan! Hol az a strand?
Társaink egy hétig csavarogtak közösen bérelt autókkal a szigeten, s nem győztek betelni az élményekkel.
Másnap reggel indultunk útunk következő állomása, az északra fekvő Antigua felé. Mivel a szigetet kettéosztó csatornát a helybeliek a sekély víz miatt egytestű hajóknak nem ajánlják, így csak Guadeloupe kerülésére egy napot kellett szánnunk, mivel PTP a déli oldalon, a pillangó “fenekénél” van. A csatorna egyébként nem folyó, hanem tengerszoros. A tektonikai mozgások következtében a lapos Grande Terre és a magas hegyek alkotta Basse Terre közel csúszott egymáshoz, az átívelő hidat a hajnali órákban megnyitják a hajóknak.
A lepke két szárnyvége közé behömpölygő hullámokat bizony szokni kellett az újaknak is. A kezdeti kellemetlenségek után Guadeloupe nyugati oldalán nyugodt vizekre értünk. A hegyek miatt változó erősségű és irányú szelekben vitorláztunk északnyugati sarkában megbúvó Dée felé, hogy védett öblében éjszakázzunk. Délután három körül értünk a Cousteau tengeri parkba, ahol két kis egymáshoz közeli sziget takarásában kötöttünk rá az egyik búvárok által lerakott bójára. Mire a tulajdonosok feleszméltek, mi már felderítettük a víz alatti csodavilágot. Mérgesen zavartak el foglalt helyükről, de arra a fenékre nem lett volna szívünk horgonyt dobni.
Vasárnap reggel Dée-ben ébredtünk, ketten már hajnalban kimentek a piacra és internetes kocsmára vadászni. Szokásos reggeli kávémat kortyolgatom a kelő napban, elült az éjszakai szél, a víz alig fodrozódik, a többi hajón még alszanak, egy hatvan centis teknőc pedig ott reggelizik néhány méterre a hajónktól. Nyugodtan tűri, hogy kamerámmal filmsztárt faragjak belőle.
Közben a parton is zajlott az élet. Öcsémék az étterem nyitására várva letelepedtek a templom lépcsőjére, ahol megkezdődött a vasárnap reggeli mise. A korai órák ellenére a templom megtelt a sötétbőrű hívekkel. Sándor elmondása szerint az egész szertartás egy örömzenére hasonlított. Azt eddig is láttuk, hogy bármelyik szigeten akár autóból, akár az épületekből szól a zene az utcán sétáló kreoloknak bemozdul a csípője, felemelkedik a keze. Mi lehet akkor ott, ahol tömeg gyűlik össze? Erről ugyan lemaradtam, de elhatároztam, hogy amint szerét ejthetem, elmegyek egy istentiszteletre.


Antigua, a vitorlázók Mekkája


Már a név is zene füleimnek! Ántígá, ahogy a helyi hölgyek mosolyogva, dallamosan kiejtik. Reggel kilenc órakor indultunk a vitorlázók Mekkájába. Nem tudom, hol hallottam ezt a kifejezést, lehet, hogy most találtam ki, de nekem mindenesetre az. A földnek az a kis pontja, ahol többszáz éve ápolják a vitorlázó hagyományokat, ahol Nelson flottája állomásozott, ahol állandóan süt a nap és megállás nélkül fúj a hajósok mennyei szele, a passzát, ahol a világ első számú versenyeit, az áprilisi regattákat tartják többezer hajó részvételével, ahol… Az már csak ráadás hogy zömmel homokos partjait 365 pálmafás stranddal reklámozzák, hogy épp beestünk a decemberi luxushajó kiállításra.
Az ötven mérföldes átkelés valószínű mindannyiunk legszebb vitorlás élménye volt. Tűző napsütés, 5-ös negyedszél, félszél, egyenletes óceáni hullámzás. 8-9 csomós átlaggal haladva az előttünk két órával induló Scoundrelt már 2/3-ad útnál megfogtuk. Közelükbe érve fotósainknak hálás téma volt, amint kétoldalra szivárványszínű habokat spriccelve esik-kel a hullámokon, vagy eltűnve a völgyekben épp csak a vitorlázata látszik, s ha felbukkant, patakokban folyt le oldalán a víz. Antigua előtt négy-öt mérfölddel az egyenletes szél ellenére a hullámok magasabbra nőttek, “mandinert kaptak” a közel kör alakú sziget keleti oldalán, s a víz is sekélyebb lett. Akkor ez már nem számított, hisz ott álltunk Falmouth Harbour és a vele szomszédos English Harbour előtt.
Látjuk az árbocerőket, melyekből messze kimagaslik a White Falcon, a világ legdrágább luxusvitorlásának három fémszínű, keresztrudas árboca. Attila a Scoundrellel a balra eső Falmouth Harbourt választotta. Hazaért. Ő tulajdonképpen itt lakik a hajóján, innen látogatja meg Brazíliában élő lányát, magyarországi rokonait vagy német barátait.
Antiguán nincsenek magas hegyek, amelyek megvezetik a szeleket vagy megfogják az esőfelhőket. Ezért egyedülálló a klímája, az eső alig esik, mégis zöld minden. A korallhomokos öblök pedig kíváló horgonyzóhelyek-már ahová be tudunk menni az atollok miatt.
Falmouth nagy, sekély öblében több útvonal is ki van bójázva. Sokan voltunk, de még akadt hely bőven. Helyválasztásunknak két szempontja volt: legyünk elég közel a gumimotorosok kikötőjéhez – mert itt az is van -, de elég távol a kikötőkapitányságtól, már említett okok miatt. Alkonyodott mire horgonyt dobtunk, majd dinginkkel kikötöttünk egy stílusos fa épületekkel és kikötőhidakkal határolt kis medencében.
A parti épületegyüttes vitorlásboltok, kávézók, szuvenír boltok egyvelege, útifilmekből nem ismeretlen számomra, a medence pedig az áprilisi regatta idején a vízespóló verseny és más vidám játékok helyszíne. Megérkeztünk. Azonnal fogtunk két mikrobuszt, s már indultunk is a kikötők fölé magasodó erődbe, a Shirley Heighs-ra. Udvarán minden csütörtök és vasárnap alkonyattól zenekarok lépnek fel igazi karneváli hangulatot teremtve. A mindössze 10 EC belépőben benne volt egy ital is – sör vagy rumpuncs – 4 EC értékben. Az udvar egyik fele a zenekaroké és a táncoló tömegé, másik részét lacikonyhák és asztalok foglalják el.
Az első fellépő egy 20-25 tagú steel band -hordózenekar- volt, amely háromnegyedórás műsort adott. A gázolajos hordóból készült hangszert a déli Trinidadban találták fel azt követően, hogy a brit gyarmatosítók mindenfajta zenélőeszköz használatát betiltották rabszolgáiknak. Az acéldobok hangszíne csak attól függ, hogy mennyit vágnak le a hordók hosszából, így különböző szekciók kialakításával nagyzenekari hangzást tudnak elérni.
Latin világslágerekkel kezdtek, de virtuozitásuk és előadásmódjuk annyira meglepte a nemzetközi közönséget, hogy a táncra senki nem gondolt. Számunkra a műsor felénél történt meg a csoda. A sok lendületes feldolgozás után elkezdtek csak maguknak és csak nekünk zenélni, bár ők erről mit sem tudtak. Öt-hat percig játszották Brahmstól a Magyar táncokat teljes precizitással és odaadással, anélkül, hogy “szétverték volna a nótát”, ahogy egy falujáró zenész mondaná. Nyolcezer kilométerre az otthonunktól azok a pillanatok csak a mieink voltak.
Másnap délelőtt a hajókiállítással folytattuk antiguai programunkat. Körös-körül méretes luxusjachtok, amelyek egy héten át várták új gazdájukat vagy bérlőjüket. Tulajdonosaik nem mindig öncélúan vásárolják ezeket az úszó palotákat, a sokmillió dolláros fenntartási költséget bérbeadással ellensúlyozzák. Nem ritka a napi 200-250 ezer dolláros bérleti díj, plusz 10% a személyzet borravalója. Egyszer láttam egy krőzus nyilatkozatát, aki Brad Pittet többé nem engedi fel a hajójára, mert részegen randalírozott a szalonban. Jó, hogy nekünk nincsenek ilyen gondjaink!
Bevallom, a motorosok nem kötöttek le, bármilyen fényűzőek is voltak. A vitorlásoknál három stílus képviseltette magát. A múlt század elejéről való Amerika Kupát is megjárt legenda, a Shamrock V.-öt még Sir Thomas Lipton építtette, hogy nyolcvan évesen részt vehessen vele az 1924-es versenyen, de neki sem sikerülhetett minden. Egy ötven lábas kevlár földkerülő versenyhajó, az Aphrodite is ki volt állítva, de az igazi luxust és lehet, hogy a legmodernebb technikát a minimum száz lábas White Falcon képviselte. A hagyományos formájú csillogó fekete színű hajótestre egy ultramodern felépítményt terveztek. Merev keresztrudakkal kombinált árbocai mintha egy anyagból lettek volna kiöntve. Sehol egy álló, rögzítő vagy mozgó kötélzet! A vitorlákat villanymotorok húzzák ki a forgózsámolyokon álló árbocok belsejéből, majd a haladási iránytól függően az egész rendszert a zsámolyok fordítják rá a szélre.
Falmouth-t mindössze egy keskeny földnyelv választja el English Harbourtól, amely a XVIII. században a britek legfontosabb támaszpontja volt. A hurrikánoktól is védett kikötő egyben az angol hajók egyetlen javítóbázisa volt a Karib-szigeteken, nem kellett a visszaút előtti nagyjavításra az amerikai földrészig vitorlázniuk. A dokkot, árboc és vitorlajavító műhelyeket az 1960-70-es években hozták helyre, Nelson Dockyard néven ma is működő sportkikötő, szabadtéri múzeum, sőt a legtöbb épületet rendeltetésszerűen használják.
Falmouth-ból gyalog tíz perc a bejárat, nem tudom mennyi a belépő, mert lazán besétáltunk, mintha mi is odatartoznánk. Az egész kikötő mintha egy kosztümös film díszlete lenne a Jolly Roger kalózhajóval, kis mozsárágyúkkal, nagy parti csörlőkkel, masszív, virágdíszes angol kőépületekkel. Kellemes nyári – bocs, decemberi – reggel, a műhelyekből elszórt kopácsolás hallatszik, páran szöszmötölnek a vitorlaszabó műhelyben, az árbocok felett lustán elrepül egy pelikán… A valamikori kormányzói épület födszinti kiállítótermének vitrinjeiben hajózási dokumentumok, makettek, kép Károly hercegről, aki szintén itt állomásozott még Antigua függetlenné válása előtt. Az emeleten a trafalgári csatával kapcsolatos képek, zászlók, majd Nelson admirális puritán egyszerűséggel berendezett szobája, abban a talán legnagyobb angol tengerész életnagyságú figurájával. Itt volt egy ideig kormányzó, majd innen indult Napóleon legyőzésére.
Az épület külső fala mellett félig-meddig letakarva egy narancsszínű, szponzorok matricáival borított egyszemélyes óceánátkelő evezős csónakot találtunk, nemrég kerülhetett oda.
Látványa, műszaki kialakítása már önmagában is érdekesség. Fotóztuk, filmeztük, de itthon lepődtem meg igazán a film visszanézésekor. Fiam rámutat a kis lélekvesztő baloldali peremére, ahova egyetlen név volt felírva: BEN NAGY. Odakinn nem láttam a kamerától a csónakot! Ezek szerint 2006-ban egy magyar, vagy magyar származású férfi egyedül átevezte az Atlanti-óceánt?!
A Nelson-dokk megtekintése után indultunk a 18 mérföldre levő Great Bird Island-ra, egy kis Antiguához tartozó korallszigetre. Az L-alakú sziget öblét a térkép szerint lehetetlen megközelíteni, chartplotterünk pedig egyébként is elégtelenre vizsgázott. Attilának ez nem jelentett gondot, az volt a kérése, hogy az utolsó ötszáz méteren öt(!) méteres követési távolságot tartsak. Mindkét hajó orrára figyelőket állítottunk, majd a Vízalatti zátonyokat kerülgetve, néha derékszögű fordulókkal jutottunk be a sekély öbölbe egy igazi, fehérhomokos korallparadicsomba. Az egzotikus környezet délutáni fényeivel, a kristálytiszta vízzel, a zátonyokon megtörő hullámokkal, vízből kiugró rájákkal, antiguai naplementével mindannyiunk örök élménye marad. Nekem is, de az éjszakát nem kívánom senkinek. A szél erősödött, viharossá fokozódott, az apró sziget nem takart bennünket. Mindkét horgonyunkat beástuk a homokos fenékbe, de egyáltalán nem voltam nyugodt. Attilám ekközben a másik hajón az igazak “rampancsos” álmát aludta egyetlen horgonyon. Még reggel sem akartam elhinni, hogy a hajó megúszta karcolás nélkül. A tőkesúly alatt mindössze 50 cm víz volt, szerencsére kicsi az árapály különbség. A nagy hullámok nem jöttek át a vízalatti zátonyokon, a két horgony pedig jól tartott. Bérhajóval soha többé Nagy madár-sziget!
Egy utolsó bukdácsolás a zátonyok közt, majd a nyílt vízen vitorlát bontottunk, s elindultunk Guadeloupe, Dée felé. Az egésznapos visszautat most is ideális vitorlázóidőben tettük meg. Lassan búcsúztunk a távolodó Antiguától és a távoli, ködbe vesző Montserrattól. Talán egyszer oda is eljutunk. /Decemberben!/


Győrffy Gyula – Infó: 20/9641-562


A folytatásról itt olvashatsz >>


A szerző írásai Az Útikalauzban

Győrffy Gyula: Karib-szigeteki hajónapló – 2006-2007

Győrffy Gyula: Karib-szigeteki hajónapló II. – 2007

Győrffy Gyula: Vitorláskalandom Dalmáciában és Montenegróban 2004

Győrffy Gyula: Vitorlással Dalmáciában – Split, Sibenik környékén – 2004






Kedves Olvasó!


Egy a fentihez hasonló, általunk már kipróbált, bevált kiránduláshoz keresek útitársakat. A proram: egy hét vitorlázás és egy hét apartmanos elhelyezés kombinációja strandolással, kirándulással vulkánok, vízesések lábainál.


Tervezett időpont: 2009.01.15-01.29.                                     
Utazás: Repülővel Budapest-Guadeloupe-Budapest (párizsi átszállással).
Vízum: Guadeloupe Francia ország tengerentúli megyéje, nem szükséges, de a többi szigetre sem. Fizetőeszköz az euró, Dominikára, Antiguára US dollárt célszerű vinni.


Útvonal és program


1 hét bungalóban Guadeloupe szigetén, Deshaies nyaralóhelyen (szabadprogram vagy fakultatív kirándulás-lehetőségek)
1 hét vitorláshajón:  hajós körút Guadeloupe-Dominika–Antigua- Guadeloupe útvonalon (ez tervezett útvonal, a végleges az indulás előtti megbeszélésen dől el)


Szállás:Deshaies városában (Guadeloupe szigetén), 3×2 ágyas vagy 4×2 ágyas apartman jellegű bungalóban, 2 szobánként 1 közös fürdőszobával, kb. 300 m-re a tengerparttól és a városközponttól


Étkezés: önellátás, az appartman és a hajó jól felszerelt konyhájában akár a főzés is megoldható. Az élelmiszerek, főzési alapanyagok árai egyik szigeten sem drágábbak a horvát országi áraknál.


Hajó: Harmony 47, 4×2 (3 franciaágyas  1 emeletes ágyas) kabin, 2 fekhely a szalonban,  konyha, 2 fürdőszoba-WC


Részvételi díj: 1330 € (a repülőtéri illeték emelkedésével növekedhet)


Tartalmazza



repülőjegy illetékekkel (foglaláskor  83300 Ft)
7 éj szállás bungalóban
7 napi hajóbérlés
hajóra kaucióbiztosítás és kapitányi díj
transzferek
szervezési költség


Nem tartalmazza              



étkezések
belépők árai
programok
hajó üzemanyag költsége
hajóra kaució amely az út végén visszajár (kb.150 €)


Jelentkezésre június 30-ig van lehetőség,  530 € egyidejű befizetésével. A fennmaradó 2X 400 € befizetési határidejei: 2008 október10. és december 10.


Néhány program:          
Guadeloupe-on: vulkánmászás, vízesés, kirándulás az esőerdőben, rum múzeum, kávé múzeum, aquarium, katamarános kirándulás egy lakatlan szigetre (~30 EUR), botanikus kert
Dominikán: csónakkirándulás az Indian folyón (~15 USD), egész napos mikrobuszos kirándulás a szigeten, esőerdő, Trafalgár-vízesés. (~40 USD), fürdés egy meleg vízü forrásnál ABC-s merülési lehetőség a Cabrits Nemzeti Parkban (korallok, szivacsok, halak)
Antiguán: kirándulás English Harbourban (Nelsonmúzeum, kikötő), fürdés egy korallszigeten, esti buli a Shirley Highs-on.


További információ: Győrffy Sándor +36309424483, Email:sandor@gyorffy3.hu


Az előző kirándulás néhány fotóját az alábbi linkre kattintva megnézheted, letöltheted.http://picasaweb.google.com/gyorffysandor54/KarbiVitorlZS20080115

Légy te az első hozzászóló a(z) "Győrffy Gyula: Karib-szigeteki hajónapló – 2006-2007" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár