Jurics Edit: Itt van Amerika… II. – New York, Niagara – Amerikai Egyesült Államok – 2011


Jurics Edit: Itt van Amerika… II. – New York, Niagara – Amerikai Egyesült Államok – 2011



Információ és élménycseppek egy elképzelhetetlen méretű városról és vízesésről. Bármennyire rövid is az írás, mégis megcsillan benne az egész – néhány szép képpel illusztrálva


New York, Niagara-vízesés


A „nagy alma” a „világ fővárosa” a „divat fővárosa” és még számtalan jelzőt aggattak már erre a városra.  Mi többször is voltunk már ott, és mindig volt valami új, valami más látnivaló, ami az előző látogatásba nem fért bele. Legutóbb Philadelphiából busszal indultunk neki a nagy útnak. Közlekedik a távolsági járat, reggel megy, este jön az út másfél óra, pont jó.


A busz első ránézésre semmiben sem különbözött a honiaktól, de itt interneten meg lehetett venni a jegyet, azt kellett felmutatni, vagy sms-ben, és akkor a telefont mutatták fel a sofőrnek. Belül nem volt sem extra, sem túlságosan kényelmes, de valamennyi ülésen konnektor volt, így az utazó közönség ölében számítógéppel tette meg az utat. Volt, aki a vizsgájára készült, tételeket olvasott, volt, aki filmet nézett, más az e-mailjeit olvasgatta, szóval zajlott az élet.
Korán reggel ért be a busz, az utcák tele voltak munkába siető emberekkel. A divat fővárosában csinosan, kosztümben, divatos nagy táskákkal és edzőcipőben közlekedtek a hölgyek. Ez mondjuk, annyira nem elegáns, de nagyok a távolságok, ez a legkényelmesebb, a hivatalban majd átveszik a magas sarkút. Láttunk középkorú férfit, aki feljött metróból, széthajtogatta az összecsukható kerékpárját, azzal folytatta az útját. A széldzseki alól óvatosan villant ki az öltönye.
Ha autóval vagy repülővel érkezünk először a Szabadságszobrot pillantjuk meg.


 



New York, de akár egész Amerika legjellemzőbb jelképe a Szabadságszobor. Talpazattal együtt 100 méter magas, ebből a szobor valamivel több, mint 50 méter. Kinyújtott karja a szabadság fáklyáját emeli 13 méter hosszú. Bal kezében a Függetlenségi Nyilatkozat egy példányát szorítja magához. Francia szobrász készítette, 1876-ban adták át. 2001 előtt még lehetőségünk volt – több órás sorban állás után – a koronájába felmenni és az apró üvegablakon keresztül képet készíteni


 



Akkor még nem tudhattuk, hogy ez lesz az ikertornyokról az utolsó felvételünk. Néhány év múlva a metrómegállóból feljőve már csak az eltakarított építési területet láttuk, nagy plakátokat az új tervekről. Nem messze a World Trade Center helyétől áll egy kis templom. Bementünk és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy abból emlékező-zarándok hely lett. Ott olvastuk, hogy már azt is isteni csodának vélik, hogy templomban – a közelség ellenére – nem esett kár. A kis templom tele van fényképekkel az elhunytakról, úgy az ott dolgozókról, mint a segíteni akarókról. A fényképek mellett virágok, relikviák, más országok részvét üzenetei, táviratok, képeslapok. Azt mondják, 2001 óta Amerika már nem az, mint régen. A kis templomban sétálva ezt az idegenek is megérezhetik, megérthetik.
A várost a filmipar is ismertté tette Mindenki látta már az Empire State Building épületét, mely az 1930-as évek gazdasági világválsága alatt készült el alig egy év alatt, 102 emeletes, magassága 350 méter a tv toronnyal együtt eléri a 490 métert


 



Az épület számtalan filmben szerepelt, vagy magát a történetet helyezték oda, vagy egyszerűen csak, mint New York-i látképként jelenik meg. Belsejében irodák találhatók, üzletek, kávézók, a turisták pedig mennek a kilátóba.


 



A szuvenír bolt tele van – többek között – kis King Konggal, de fényképezkedni is lehet (jó pénzért) egy szép nagy plüss példánnyal. A kilátóból – tiszta időben – kiváló rálátás nyílik a városra és a Central Parkra. A park zöldövezet a város közepén, magánbirtokból lett városi park. A város park-körüli túrái közül számos szól arról, hogy melyik mozi sztár hol lakik és hogy hol forgatták a különböző filmeket. A Central Park egyik szívet melengető látványossága a John Lennon emlékére készített Imagine emlékhely, amely mellett mindig friss a virág és valaki mindig ott pengeti a gitárját.


 



Számtalan érdekes építményt láthatunk a nagy almában, ilyen a Brooklyn híd, melynek kőpillérei gótikusak, 1883-ban adták át és az East River felett halad át.


 



A mellette levő képen a Chrysler épület látható, amely 330 méteres 77 emelete van, az épület névadója az autó márkájáról ismert milliárdos Walter Chrysler. Ez az épület nem látogatható, a turisták még az előcsarnokban megnézhetik, hogy a bejárati ajtón, a liftajtókon, a lámpákon köszön vissza az épület jellegzetes kupolájának mintája, aztán lehet szépen kimenni. Na jó, de ezt legalább tűrik és ingyen van….


 



Le kellett fényképeznünk azt a táblát is, amely a Magyar Kulturális Központról ad hírt, a Broadway egyik bérházának ötödik emeletén….


 



Megnéztük a vasalóházat, amely jellegzetes formájáról kapta a nevét,


 



és elzarándokoltunk a Carnegie Hall teljesen felállványozott épületéhez, melyből tisztán most csak a táblája látható.


 



 


Télen nem lehet kihagyni a Rockefeller Centert ahol New York nagy karácsonyfáját állítják fel, mögötte pedig korcsolyapályát alakítanak ki.


 



(A korcsolyapálya csak háttérnek szolgál szerzőnk és férje mögött – a szerk.)


Főként nem lehet kihagyni a Times Square-t, ami a város szíve a maga hatalmas játékboltjával, mozgó reklámtábláival, boltjaival, forgalmával, az egész lüktetésével. Ünnepek alkalmával még többen vannak itt, hömpölyög a tömeg, sorbaállások vannak a wc-k előtt, van egy kis lökdösődés is és megfogadjuk, hogy ide soha többé!!! Aztán eltelik egy kis idő és már nem tudjuk, hogy miért nem akartunk New Yorkba menni és megint megyünk, mert nem lehet betelni vele.


 



 


Niagara


Nem véletlenül tettem ezt a két beszámolót egymás mellé, mert míg New York a dübörgés, a rohanás, a vásárlás, az élet maga, addig a Niagara a nyugalom, a merengés, az őstermészet, amely kikapcsolja a fáradt testet, nyugtatja a stresszes idegeket. Érdekes ez az országhatár-menti vízesés. Az amerikai oldalon messziről csak a felszálló vízpára jelzi a közelséget, látványban is egy bővizű folyót formáz, de Kanadából egészében lehet rálátni. Útlevéllel lehet átmenni, nagy az 1-2 napos turistaforgalom. A határellenőrzés komolyan van véve, még az amerikai állampolgároktól is kérik az útlevelet.
Na, de ne rohanjunk Kanadába, hiszen a szállásunk is amerikai oldalon volt, először ott néztünk körül. Csendes kis település, este hatkor már a cukrászda is bezárt, (biztosan nagyon szezon előtt voltunk) hatalmas zöld területtel (nemzeti park) benne a folyó, amelynek zuhatagát „csak” oldalról lehet látni.


 



Persze nem tűrhetjük, és máris befizetünk a kishajóra, amelyik bemegy a vízesés alá. Csodaszép kék műanyag esőköpenyeket kaptunk, rajta a Niagara Falls emblémával, a kanadai oldalon sárgák az esőköpenyek. Így aztán jönnek-mennek a hajók fedélzetükön a sárga meg a kék színű közönséggel, amiről csak utólag derül ki, hogy ettől ugyan bőrig lehet ázni a szó szoros értelmében.
Két kis túraútvonalra lehet még befizetni a vízesésnél, az egyiknél már papucsot is adnak a jegy mellé, mert kár a cipőért, de valójában nem véd a víztől sem a papucs, sem a köpönyeg akár kék, akár sárga…. Aztán a hajó sem megy a vízesés alá, majd bolond lenne! Megközelíti, azalatt a vízpára tökéletesen eláztatja az utasokat, elkészülnek a homályos vízcseppes felvételek, de hát  szabad szemmel sem látni sokkal többet, és fordulás vissza. A parton kollektív törülközés kezdődik, a szerencsésebbek – akik váltóruhát hoztak – öltözködnek is. Szerintem a legtöbb turista, így mi is, elsősorban azért lépünk meg minden ilyen – előre láthatóan is – kétes kimenetelű, de legalább drága programot, mert egyszer meg kell próbálni. Messziről jöttünk, ki tudja, hogy visszajutunk-e még, biztosan bánnánk, ha kihagynánk.


 



 



Az egyik szuvenír bolt kirakata előtt honfitársak köszöntek ránk, gyorsan elmondták, hogy az Alföldről jöttek, a fiú itt dolgozik, a lány pedig kijött hozzá látogatóba és nagyon örülnek, hogy mi is magyarok vagyunk. Ez csak azért volt számunkra érdekes, mert míg évtizedekkel ezelőtt még a környező országokban is integettek egymásnak a magyar rendszámú kocsikból, ez ma már nem így van. Amerikában többször is találkoztunk magyarokkal, volt, akikre ráköszöntünk, de éppen csakhogy fogadták, volt, akik miránk köszöntek csak egy mosoly erejéig, de ismerek olyan kapcsolatot is, amely egy boltban hallott magyar szóval kezdődött és évtizedes barátság lett belőle.
Az én kedvenc történetem egy parkoló-béli találkozás volt, amit fekete fiúk üzemeltettek. Mikor meghallották, hogy magyarul beszélünk, az egyik odapenderült mellénk és boldogan köszöntött minket..…magyarul. A csodálkozós álmélkodásunk után elmesélte, hogy Magyarországon végezte el a közgazdasági egyetemet, itt most csak „megszedi magát” majd utazik vissza afrikai szülőhazájába, ahol majd ő lesz a király. „Jaj, de örülök, hogy magyarok, free parkolás, free!!!” Ilyen is van. Szóval mi is örültünk egymásnak aztán ment ki-ki a maga tempójában vízesést csodálni.


 



 



 


A sziklák és szigetek több részre osztják a vízesést, American Falls, Menyasszonyi Fátyol, Patkó vízesés, amely 917 méter széles és 48 méter magas. A víz alatt a lezúduló víz a vízesés magasságának kb. a másfélszeresét kivájta. A kanadai oldalról teljes szépségében látszik a Niagara vízesés a szigeteivel, öbleivel, zuhatagaival. Gyönyörű, de veszélyes üzem. A történetek szerint egy kézen meg lehet számolni, hogy hányan jöttek ki élve a Niagara vizéből. A víz ereje, a sodrás, az örvények és a tény hogy a víz sziklákra szakad, nem kedveznek még a jó úszóknak sem. Tehát át kellet mennünk a kanadai oldalra is, hiszen onnan látható a vízesés teljes szépségében, szemből. A kanadai oldalon sokkal nagyobb az élet. Vendéglátóhelyek, üzletek sokasága, kaszinók, vidámparkok, kilátók sora igyekszik gondoskodni arról, hogy ne unatkozzon a turista. Mindenütt játszóhelyek a gyerekeknek, és játszóhelyek a felnőtteknek, szépen egymás mellett. Ezt tudva, inkább itt foglaltunk volna szállást, bár itt meg a világ pénze sem lett volna elég. Persze gyerekkel anélkül, nem lehet továbbmenni, hogy „csakegykicsitcsakegyszerhaddüljekfel”.


 



Pedig a Niagaránál nem érdemes mást tenni, mint nézni a hatalmas áramló vizet, amely hol lassú patakot formáz, hol hatalmas hullámokban hömpölyög, hogy aztán a sziklákról lezúdulva ismét elcsendesedjen. Aztán mintha mi sem történt volna csendes folyóként folytatja az útját, és tűri a napsütéstől, hogy állandó szivárványhidat formázzon fölé. Az ember itt kicsi, gyarló és tehetetlen, a legtöbb, amit tehet, hogy a vízesést körbevevő nemzeti parkot gondozza, kiépíti, kis hajókkal rövid időre óvatosan megközelíti a zuhatagot, mese és mondavilágot sző köré, és esténként megvilágítja ezt a páratlan természeti csodát.


 



 



 


Következik: Las Vegas és Los Angeles
Jurics Edit


A szerző írásai az Útikalauzban >> 











A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár